Adatok
szabari.betti
317 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Vannak azok a napok - rosszabb esetben több egymást követő nap -, amikor a cukorbetegség egyszerűen úgy dönt, hogy semmi értelme nincs annak, amit csinálsz, vagy annak, amit a biológia diktálna. Pont ilyen múlt hetem volt, ráadásul nyaralás közben...
Amikor az ember 1-es típusú cukorbeteg lesz, általában veszteségekről beszélünk. Elveszítjük a gondtalanságot, a spontaneitást, azt az érzést, hogy a testünk különösebb odafigyelés nélkül működik. Megtanulunk számolni, tervezni, előre gondolkodni. Sokszor úgy érezzük, hogy a diabétesz csak…..
Amikor a cukorbetegségről beszélünk, legtöbbször a vércukrokról, az inzulinról vagy a szövődményekről esik szó. Sokkal ritkábban kerül elő egy másik probléma: az előítéletek. Pedig a munkahelyeken ma is sokan szembesülnek azzal, hogy a diabéteszük miatt másként bánnak velük...
2004-ben diagnosztizálták nálam az 1-es típusú cukorbetegséget. Tízéves voltam, és bár emlékszem a kórházi napokra, valójában nem igazán értettem, mi történik velem. Abban az időben a diabéteszről szóló üzenetek nagy része tiltásként jutott el hozzám. Azt hallottam, hogy nagyon oda kell figyelnem az…..
Minden új év elején valahogy automatikusan jönnek az új célok. Tudatosabban enni, elkezdni edzeni, korábban lefeküdni. Kicsit „jobban élni”, mint előtte. Aztán az ember – legalábbis sokan – rájönnek, hogy ezek a nagy elhatározások nem mindig férnek bele tartósan a mindennapokba. 1-es típusú…..
Őszintén: az 1-es típusú diabéteszben van valami, amit nem lehet kikerülni. A tű. Inzulin, vércukormérés, kanülcsere – mindegy, milyen formában, de ott van. És ezt sokan nem értik kívülről: hogy attól, hogy „muszáj”, még nem lesz könnyű. Van, aki számára ez rutin, és van, akinek minden egyes…..
Sokszor eszembe jut egy ijesztő, de nagyon is valós kérdés: mi történik, ha valaki, aki inzulinra szorul, hirtelen nem jut hozzá? Meddig bírja a teste nélküle? A „tankönyvi” válasz általában az, hogy nagyjából 3–4 nap. De amikor ezt elkezdtem jobban kibontani, rájöttem, hogy ez inkább egy nagyon…..
Amikor a cukorbetegségről beszélünk, általában az inzulinról, a szénhidrátokról, a mozgásról vagy a szenzoradatokról esik szó. Sokkal ritkábban beszélünk az érzéseinkről. Pedig egy diabétesszel élő ember pontosan tudja, hogy a vércukorszintet nem csak az befolyásolja, mit ettünk vagy mennyit…..
A cukorbetegség nem csak a vércukromat mozgatja meg, hanem engem is. A hangulatomat, a kapcsolataimat, a türelmemet, az önképemet. Néha csendesen, alattomosan. Máskor pedig olyan erővel, hogy szinte mindenre ráül körülöttem. Amikor az ember diabétesszel él, kívülről sokszor csak annyi látszik, hogy…..
Amikor először hazamentem a kórházból az 1-es típusú diabétesz diagnózisom után, még gyerek voltam. Olyan igazi gyerek. Aki azt hiszi, hogy a világ alapvetően biztonságos, és hogy a felnőttek majd mindent megoldanak helyette. Aztán egyszer csak ott ültem egy kórházi ágyon, narancsba szúrt…..
Van az a hajnali egy óra körüli időszak, amikor a legtöbb ember alszik. Mélyen, békésen, és teljesen természetesen. Én meg ott ülök az ágy szélén, a sötétben, és várom, hogy lejjebb menjen a vércukrom. Mert magas. És magas vércukorral aludni valami egészen különleges kínzás. Szomjas vagyok,…..
Amikor valakinél diagnosztizálnak egy krónikus betegséget, nagyon hamar megérkeznek a jól ismert mondatok.
„Ma már teljes életet lehet ezzel élni.” „Csak meg kell tanulni kezelni.” „Egy idő után rutinná válik.”
Én is megkaptam ezeket. És értem is, mi a szándék mögöttük. Nyugtatni akarnak, reményt…..
Ha 1-es típusú diabétesszel élsz, előbb-utóbb rájössz, hogy nem csak az számít, mit eszel, mennyit mozogsz, vagy mennyi inzulint adsz magadnak. Van egy tényező, amit sokkal nehezebb kiszámolni: a stressz. És talán pont ezért ennyire veszélyes. Mert a stresszt nem tudod grammra mérni, nem tudsz hozzá…..
Az 1-es típusú cukorbetegséggel együtt nem csak a vércukorszinteket „kezelem”. Hanem valami sokkal megfoghatatlanabbat is: azt, ahogyan mások – és néha én magam – gondolkodunk róla. Sokáig nem is tudtam nevén nevezni ezt. Aztán rájöttem: ez a stigma...
Az utazás nekem mindig egy kicsit szabadság. Kiszakadás a rutinból, új helyek, új ízek, új élmények. De közben ott van velem a diabétesz is – ami nem marad otthon, bármennyire is jól jönne néha. Az utazás felborít mindent: más időpontokban eszem, többet vagy máshogyan mozgok, új ételeket próbálok…..
Nemrég belefutottam egy könyvbe: Women Holding Things. A szerző, Maira Kalman úgy ír róla, hogy ez egy „szerelmeslevél azoknak, akik belefáradtak abba, hogy mindent megtartanak”. Gyönyörű könyv – finom, érzékeny rajzokkal arról, hogy a nők mit tartanak a kezükben… és mit cipelnek belül.
És azon…..
Vannak napok, amikor a diabétesz „csak” ott van. Egy feladat a sok közül, amit elvégzek, döntések sorozata, amit meghozok, és megyek tovább. És vannak napok – vagy inkább időszakok –, amikor hirtelen sokkal nehezebb lesz minden. Amikor nem csak a vércukorértékekkel, az inzulinnal vagy a…..
A karácsony elvileg a lelassulásról szól. Gyertyafényről, illatokról, ismétlődő dallamokról, és arról a furcsa, gyermekkori emlékezetről, amely minden évben ugyanott kapcsol be. Mégis, diabétesszel élve ez az időszak gyakran nem a megérkezésről szól, hanem a túlélés finomhangolásáról. A karácsony…..
Vannak időszakok, amikor az ember csendben marad. Nem azért, mert nincs mondanivalója, hanem mert belül túl sok minden történik egyszerre. Ilyenkor átrendeződik a hangsúly: gondolatok érnek össze, régi mondatok új jelentést kapnak, és olyan felismerések születnek, amelyek már nem férnek el a…..
A Soul talán az egyik legszebb Pixar-film, amit valaha készítettek. Egyszerre gyengéd és megrázó, elgondolkodtató és felemelő. Joe Gardner, a jazz-zenész, arról álmodik, hogy egyszer majd „nagy színpadon” játszhat – hogy végre elérje azt a pillanatot, amire egész életében várt. Amikor úgy tűnik, a…..
21 éve vagyok cukorbeteg. Ilyenkor, a diabétesz világnap környékén mindig megállok egy pillanatra – de őszintén szólva, ennyi idő után már nehéz újat mondani. Az ember túlélte és megélte már a kezdeti sokkot, a haragot, a beletörődést, a megértést, a hálát is. De valahogy minden évben visszatér az…..
Matt Haig könyve egyszerre megrázó és felemelő. Saját depressziós időszakából írja le, milyen érzés, amikor minden túl sok – amikor a gondolatok nehezek, a világ elviselhetetlenül zajos, és az ember nem lát kiutat. Minden mozdulat, minden döntés küzdelemmé válik. A sorok között mégis ott van valami…..
Az „Agymanók” első ránézésre gyerekfilm – színes karakterek, humor, kaland. De valójában sokkal több: egy mélyen emberi történet arról, hogyan működnek az érzelmeink, és miért van szükségünk mindegyikre. A film megmutatja, hogy a „negatívnak” bélyegzett érzések – a szomorúság, a düh, a félelem – nem…..
Frankl könyve a túlélés és a remény könyve. A koncentrációs tábor borzalmait élte át, mégis képes volt új értelmet találni az életben. A logoterápia, amit kidolgozott, arra épül: nem mindig tudjuk megváltoztatni a körülményeinket, de mindig dönthetünk arról, hogyan viszonyulunk hozzájuk...
A „Steel Magnolias” egy igazi érzelmi hullámvasút: egyszerre szól női barátságokról, szeretetről, veszteségről és a diabétesz valóságáról. Shelby, a fiatal főhősnő, 1-es típusú diabétesszel él, és bár boldog életet szeretne, a betegség jelentősen befolyásolja a döntéseit és a sorsát...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz