Anchuinse 2018.01.24 15:19:37

@Herr Géza: ezt sokszor érzi az ember... Nem fér a fejukbe, miért beszélek magyarul a gyerekkel, pedig ha ők hirtelen kivándorolnának Kínaba, teszem azt, 99,99% h nem kezdenenek el kínaiul beszelni otthon. Persze ha angol lenne az anyanyelvem, akkor ugyanezt menonek gondolnak, mert ugye a két nyelv (magyar vs angol) presztízse mas. Vagy amikor megkérdezik, teljesen komolyan, h Magyarországon szinkronizaljak-e a filmeket. Úgy tudnak tenni, mintha a holdról jöttünk volna.
Nekem tizenévesen már felsofoku nyelvvizsgam volt, jártam rokonoknál többször idekint, egyetemen is ismerkedtem nemetekkel, Magyarországon is volt nem egy német kollegam, felettesem és titkos vágyam volt, h éljek itt huzamosabb ideig.
Én olyan nyitottsággal és örömmel jöttem ide, hogy csak na. De nem vagy bent, nem ismered a kodokat, az apró finomságokat a társas erintkezesben, ha már erted is, nem beszeled a dialektust, ezért egy kicsit mindig kevesebb vagy.
Nagyon jo, h másnak más tapasztalatai vannak és otthonra lelt itt, csak nem szabad azt az illúziót kelteni, h mindez csak hozzaallas kerdese. A vegyes párosnak óriási előnye van, mert hiszen a német partner a tolmácsoláson kívül meg az élet rengeteg területen segíthet a beilleszkedesben.

Anchuinse 2018.01.24 15:19:37

@Herr Géza: Svájcra gondolok. A ferjem évek óra Grenzganger, mostanra eldöntöttük, h megyünk.
Van jopar baratunk, aki ezt meglepte és nem csalodtak, a ferjem is több időt töltött Svájcban az elmúlt evekben, mint itt, elég sokat latott, tapasztalt.

Anchuinse 2018.01.24 17:49:43

@Herr Géza: és ha azt mondom, h Svájcban jobb, mint Németországban, azért jöttem el? :))

Anchuinse 2017.09.01 00:17:46

Kedves Poszt szerző!

Mi gyakorlatilag szomszédok lehetünk, talán itt laksz a következő faluban ;)

Kicsit nekem kezdeti eufória ízű a bejegyzésed, legalábbis erősen emlékeztet a kiköltözésünk utáni lelkiállapotunkra. Nálad/nálatok nyilván a megszerzett anyagi gondatlanság is erősen nyom a latban.

Mégis kicsit mosolyogtam magamban némely dolgon.

Hogy itt a Bodensee-nél milyen durva dialektusban tolják, abba nem is mennek bele.

Az időjárás, hmm... Tény, hogy a magyarországi konstans negyven fokos nyári hőség nem hiányzik, de azért ne feledkezzünk meg arról, hogy itt a teleket valóban átvészelni kell, nem a hideg miatt, hanem azért, mert gyakorlatilag reggel nyolc órától világosodik, ami tart kb délután három óráig. Nagyon sokat esik az eső. Nagyon. Az éremnek mindig két oldala van, mert ezzel együtt a növényzet harsogóan zöld meg nyáron is, illetve júniusban este tízkor nyugszik a nap.

Igen, az emberek itt délen, a falvakban kedvesek, de gyorsan megtapasztalja az ember, hogy ez egyfajta felszínes, tanult udvariasság, amit jopáran, főleg az utóbbi időben, mióta erősödik az idegengyűlölet, pillanatok alatt le tudnak vetkőzni.

A külföldi mindig másodrendű marad sok német szemében. Legjobb esetben jóindulatú neveléssel próbálnak "civilizalni". Amire részben szükség is van, mert bármilyen furcsa, rengeteg írott és íratlan szabály van, amit egy magyar nem ismer/nem ismerhet. Szóval nagyon észnél kell lenni pl hivatalos ügyek intézésénel, mert itt egy átlagembernek is sokkal több választási lehetősége van bizonyos helyzetben, ami egyenes arányban növeli a lehetséges buktatók es lehúzások számát.

A bürokrácia rettenetes, bár elismerem, a magyarországihoz képest rendkívül hatékony.

És nem, nem azért vannak negatív tapasztalataim (is), mert nyelv- vagy szaktudás nélkül jöttünk ki.

Az olaszok egyébként a mai napig elvándorolnak a déli régiókból ide, mert náluk ott szegénység van és mindent ural a maffia. Életük végéig vágynak pedig vissza. Amin semmi csodálkoznivalo sincs, ha valaki járt már Olaszországban.

A férjem szinte kezdetektől Svájcban dolgozik, és egyre inkább érik bennünk az átköltözés gondolata.