Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Nikachu

0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
 Kedves Mingyu! Tudom, hogy soha nem fogod ezt a levelet olvasni, mert a megírása után kidobom, összetépem, vagy elégetem, mint az összes többit. Soha nem fogod megtudni, min megyek keresztül, hogy hogyan érzek. Akkor mégis mi értelme van a múlton merengni, újra feltépni a régi sebeket? Ha…..
Nikachu 2018.06.18 21:07:01
Szia! ^^
Képzeld, ehhez is ideértem :o (te is meglepődtél? jó, mert én is. :D)

Kellő zene társaságában, elolvastam még egyszer az irományodat. Sokadjára sem bántam meg, az a szent igazság, és csatlakozva Juhoz nekem is azt kell mondjam, hogy többet kéne olyan dolgokról írnod, ami meg is történt veled (legyen az jó vagy rossz.. inkább jó), mert az ilyenekben teljesen át tudod adni az érzelmeket, amik kellő hatást gyakoroltak még rám is, és azért rólam is lehet tudni, hogy nem sűrűn vagyok érzelgős hangulatomban. :D (oké többször, mint az előttem szóló, de érted xD) Összességében nagyon tetszett, de eléggé vegyes érzelmeim vannak a soraiddal kapcsolatban. Persze nem rossz értelemben.
Nem akarok belemenni, hogy ki, kihez, hova meg miért ment, mert azt hiszem közben is belekeveredtem picit. :c Leégetni meg nem akarom magam, hogy félremondom. ^^' (nem azóta sem tudom jobban őket..)

Továbbá tudom azóta, hogy ezt megírtad nem egy és nem két irományod került publikálásra, azok is csak egyre jobbak és jobbak! ^^

Köszönöm, hogy (ezt is) olvashattam, és csak így tovább! :)
Nem ígérem, de lehet, hogy a másik ficid alatt is felbukkanok még ma, de azóta sem jutott eszembe mit írtam. (erről a kommentemről elővigyázatosságból csináltam egy jegyzetet, ha esetleg úgy gondolná a blog, hogy ezt sem jeleníti meg normálisan..)

Ennyi lenne most. :) Remélem azért ez is hasznos volt, hiába nem írtam sokat. ^^

- Nichu
Gyerekként soha nem értettem, hogyan lehetnek szomorúak azok az emberek, akik szerelmesek, hiszen állítólag a legjobb érzés a világon. Akkor miért van az a sok összetört szívű, az életben már semmi szépet nem látó ember? Vágytam a szerelemre. Mindennél jobban. Arra, hogy legyen mellettem valaki,…..
Harmadik fél szemszöge Jackson Wang révetegen bámult ki az ablakon, holott jobban tette volna, ha inkább a hadonászva magyarázó matematikatanárra figyel. Gondolatait mégis a kilátás kötötte le. Na, nem az iskolaudvaron rohangáló gyerekek, hanem valami más, amit a távolban vélt felfedezni. Az pedig…..
Nikachu 2018.04.04 17:25:19
Sziia Bea ^^

Jöttem itt hagyni egy újabb kommentet. :D (remélem örülsz)

Először is, tetszik a kép :3 DE, ami meg még ennél is jobban, az az, hogy ebből egy ilyen remek történetet tudtál kihozni! Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól veszed majd az álltalam kiadott kis "akadályt".

Imádtam az egészet. Komolyan. Elejétől a végéig lekötötted vele a figyelmemet, amit valljuk be, nálam elég nehéz elérni! :D
Annyira jól vissza tudtad adni az egésznek a világát, hogy minden egyes része megjelent előttem. Eltudtam képzelni a házat, a talpig feketébe öltözött Jooheont, a rózsa kertet, a csalódott és összetört szívű Jackson, ahogyan kétségbe esve kutatja a másikat, és azt a szál vörös rózsát is a végén, ami visszahozta a reményt. Egy szóval: mindent.
Ha már itt kitértem a végére, akkor azt is megemlítem, milyen jól lógva hagytad a befejezést. Az én folytatásom tuti az lenne, hogy kisgyerek módjára rohanna vissza Jooheonhoz, aztán többet el sem engedné. :'D Ne szórakozzon már, hogy eltűnik, aztán visszajön - vagy nem, mert végülis ez sem feltétlenül biztos, csak feltételezni lehet - de döntse el, hogy most akkor mi van! :'D Érett felnőtt vagy mi, nem?! :D huhh.. dee, tudom kellett bele valami forduló pont, ami viszont remekül elérte a hatását is!

Szóval, tényleg le a kalappal! ^^
És tulajdonképpen, mivel nekem írtad, ezért, ezt is megköszönöm, mint ahogyan azt is, hogy olvashattam!