Adatok
MrCrepsley
0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Olvasod a blogot, de van olyan kérdésed, amire még nem kaptad meg a választ? Nosza, tedd fel a kérdést, és én megpróbálok válaszolni rá! Vagy kommentben, vagy akár egy teljes bejegyzésben!
Kérdésre tehát fel!
Üdv,
Macska-fogó
LEGYÉL PÁRTFOGÓ! Kérlek, ha tetszett egy cikk, vagy rendszeresen…..
MrCrepsley
2017.08.13 17:02:45
@Macska_fogó: epilepszia azért merült fel, mert lehet, hogy nála így jelentkezik egy roham.
A 6 szintes szekrénysor 5. szintjéig felmehet, csak a tetejére nem.
Az állandóságra már az eleje óta figyelünk, mindig ugyanakkor, ugyanoda, ugyanattól kap enni, a munka miatt rendszer van az életünkben.
1 költözésen van túl a cica, 3,5 évvel ezelőtt. Jelenlegi lakótársról azért nem írtam, mert 1,5 éve nincs.
1 hónapja kezdődött az egész, minden hétvégén. Hétközben normálisan viselkedik. Most volt az eddigi legdurvább: a párom ebéd után aludt az ágyban és arra ébredt, hogy a macska a bokájától kezdve "mászik" fel rajta, véresre karmolta az egész jobb lábát combközépig. A támadás után nem lehetett elhajtani. A párom magára rántotta a takarót védekezésképpen, ő pedig ott morgott és fújt rá, nem ijedt meg, bárhogy is kiabált rá. Eddig is voltak véres-sebes támadások, de csak boka tájékon, amit elért.
Ez már a 2. orvos, az első egyből altatni akarta.
A mai támadás után nekem sincs sajnos jobb ötletem. Olyan, mintha skizofrén lenne. Fél órával a támadás után mintha mi sem történt volna, jött ki a konyhába.
A héten 2 napig erős fájdalomcsillapítót kapott, hátha fáj valamije. 5 napja Calmex Cat-et kap. Semmi változás. Egész héten kettesben volt a párommal, nem érhette semmi inger. Miért csak hétvégén? Miért mindig akkor? Mitől?
A 6 szintes szekrénysor 5. szintjéig felmehet, csak a tetejére nem.
Az állandóságra már az eleje óta figyelünk, mindig ugyanakkor, ugyanoda, ugyanattól kap enni, a munka miatt rendszer van az életünkben.
1 költözésen van túl a cica, 3,5 évvel ezelőtt. Jelenlegi lakótársról azért nem írtam, mert 1,5 éve nincs.
1 hónapja kezdődött az egész, minden hétvégén. Hétközben normálisan viselkedik. Most volt az eddigi legdurvább: a párom ebéd után aludt az ágyban és arra ébredt, hogy a macska a bokájától kezdve "mászik" fel rajta, véresre karmolta az egész jobb lábát combközépig. A támadás után nem lehetett elhajtani. A párom magára rántotta a takarót védekezésképpen, ő pedig ott morgott és fújt rá, nem ijedt meg, bárhogy is kiabált rá. Eddig is voltak véres-sebes támadások, de csak boka tájékon, amit elért.
Ez már a 2. orvos, az első egyből altatni akarta.
A mai támadás után nekem sincs sajnos jobb ötletem. Olyan, mintha skizofrén lenne. Fél órával a támadás után mintha mi sem történt volna, jött ki a konyhába.
A héten 2 napig erős fájdalomcsillapítót kapott, hátha fáj valamije. 5 napja Calmex Cat-et kap. Semmi változás. Egész héten kettesben volt a párommal, nem érhette semmi inger. Miért csak hétvégén? Miért mindig akkor? Mitől?
Ismered a cicád? Tudod, hol szokott lenni a nap nagy részében? Inkább magasról szemléli az eseményeket, vagy épp ellenkezőleg, elbújik az ágy alá? Esetleg napszakonként változik ez, vagy vendégek érkezése után lesz más? Ismerd meg jobban a cicád, mert így lehettek mindketten boldogok és…..
MrCrepsley
2017.08.04 14:09:09
MrCrepsley
2017.08.04 14:11:25
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Pár napja találtam rá a blogodra, miközben kétségbeesetten keresgéltem a neten mindenféle/bármiféle megoldás után. Olvastam hasonló dolgokat itt a kommenteknél, de úgy érzem a mi esetünk mégis kicsit más.
Adott egy cica, Zizi.
2013 októberében találta egy ismerősünk az utcán, hazavitte, majd kiírta Facebook-ra, hogy gazdát keres neki. Mi akkoriban beszélgettünk párommal arról, hogy jó lenne egy cica kicsit később, de a posztot meglátva döntöttünk, most lesz cicánk. Nagyjából 1 hónapos volt amikor hozzánk került.
Nagyjából fél éves koráig egy ~35 nm-es lakásban élt a párommal és a lakótársával, majd utána költöztek el a mostani helyére, egy ~55 nm-es panellakásba. Az első 2 évben 2x cserélődött a lakótárs, de sosem volt semmiféle korlátozás a cica számára azon kívül, hogy éjjel nem mehetett be a szobába a csukott ajtó miatt. 1,5 éve kettesben él a párommal.
Nemsokkal azután, hogy a mostani helyére került megtörént az első tüzelése, így ezután vittük ivartalanítani.
A gondok nagyjából itt kezdődtek, vagy inkább itt fokozódtak, vagy itt lett akkora a cica, hogy kezdett zavarni a viselkedése.
Sosem volt szociális macska, de gondoltuk ilyen a természete. Nem szerette ha simogattuk, nem szerette ha felvettük, nem jött oda hozzánkbújni, nem aludt az ölünkben, stb. A simogatás elől arrébb ment, a karba vételből szabadulni akart. Elfogadtuk, hogy ő ilyen, és így is nagyon szerettük. Az alvás ez alól kivétel, azt szigorúan mindig a fej mellé befészkelve, néha hozzánk is érve alszik éjjel.
A 2. lakótárssal kezdődött a dolog talán, hogy néha fújt, morgott rá, meg is támadta. Ugyanakkor a szobájba bement, eltöltött ott kis időt minden gond nélkül, akár úgy is, hogy a lakótárs bent volt.
Eleinte gond volt, hogy amint becsukódott az ajtó (pl éjjel) akkor mindig be akart menni. De ha kinyitottuk neki, csak körülnézett és kész. Előszeretettel mászik/-ott fel minden szekrényre, polcra. 2 helyről van letiltva egyedül: a szekrény tetejéről, és a TV tetejéről. (az egyik poros, a másikat fellökheti, mert nem túl stabil az állvány és egy virág van fölötte, amit onnan elér és megrágcsál. a szekrény tetején szintén virágok vannak.)
Az idegeneket sem szerette sosem. Ha jött valaki vendégségbe, akkor megszaglászta és egy ideig elviselte. Ha tovább maradt, vagy ha hozzá akart érni, akkor fújt, morgott, támadott. Ez a kedvétől függően akár korábban is lehetett, mindenféle jelzés nélkül.
Egydül tőlünk kettőnktől "tűrte el" az érintést, de azt is csak akkor, ha nagyon muszáj volt. Kivéve ezalól a hazaérkezéskori üdvözlést. Akkor mindig dorombol és bújik, és látszólag kedvére van a karba vétel és a simogatás.
Kiskora óta félős, nem bírja megszokni a hétköznapi zajokat, mindig mindentől összerezzen, megijed, és elfut az ágy alá. (sütőajtó nyitás-csukás, edények csörömpölése, zacskók zörgése, alufólia hangja, stb)
Ez az antiszociálisság nála mostanra odáig fajult, hogy az idegeneket szinte nem engedi be a lakásba, egyből támad rájuk. A végső pont mégis nagyjából 3 hete jött el, amikor már páromat is megtámadta. De nem az eddig megszokott "félek-támadok" módon, hogy támadás után elfut, elbújik. Tántoríthatatlanul, félelmet nem ismerően viselkedett és sebezte meg. ~1 nap volt, hogy megnyugodott kicsit, addig szinte a lasásba sem lehetett bemenni, kénytelenek voltunk becsalni a másik szobába és becsukni.
Ez az eset rá 1 hétre (2 hete) szintén megismétlődött, a közte lévő időszakban "normálisan" viselkedett.
Az első eset után orvoshoz vittük, hogy biztos fáj valamije és ránk vetíti ki. Az első próbálkozás a Feliway elektromos feromonos párologtató volt, hátha attól nyugodtabb lesz. Sajnos pont az ellenkező hatást értük el, amíg be volt dugva, addig be sem ment a "saját" (párom) szobájába. A következő lépés a pajzsmirigy túlműködés gyanú volt, a vérvizsgálat eredménye negatív lett. Jelenleg epilepszia gyanúval áll gyógyszeres kezelés alatt 5 napja, de 2 nap múlva abbahagyjuk, valószínű nem ez a baja. (nem változott a viselkedése)
Az orvosnak nincs több ötlete, csak az eutanázia. Azt mondta, hogy lehetne MRI-s vizsgálattal agyi/idegrendszeri problémákat kideríteni, de sajnos kezelni nem tudnák bármi is derülne ki. Sajnos egy ilyen vad állattal nem lehet együtt élni, a párom már fél a saját otthonában, hogy megint megtámadja a macska.
Utolsó lehetőségeink egyike Ön, vagy esetleg valaki macska etológus.
A teljes kép miatt: mióta velünk van garantáltan nem bántotta senki, szinte kiabálva sem volt vele. Mindig megkapott mindent, eledelből is felső-középkategóriásat kap. Az alom heti 2x cserélve van. Az első pillanattól kezdve szobatiszta. Kiskorában elvégezték rajta a FeLV/FIV/FIP vizsgálatokat, mind negatív lett. Amint hozzánk került megvizsgálta orvos, a kötelező/ajánlott oltásokat megkapta.
Lehet változtatni a viselkedésén? Mitől lehet? Nem történt semmi változás az életében.
Köszönettel: Németh Norbert