Adatok
NolittleCat
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ha a mai házasságokat vizsgáljuk, érdemes a legalább 10-15 éves, vagy annál is hosszabb ideje működő kapcsolatokat analizálnunk, mert ezekben alakul ki leginkább az együttélés sokszínű gazdagsága. A házasságoknak több fajtája is működni tud ugyanis: vannak az ideális kapcsolatok, melyek képesek…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Csak egy költői kérdést tennék fel. Akik ebben a szituációban élnek nap, mint nap azok nem gondolnak a gyerekeik tényleges jövőjére? Arra a jövőre, amit majd nem lehet visszacsinálni, amit nem lehet pénzzel és színjátékkal majd elintézni a későbbiekben? Mint elvált szülök gyereke mondom azt, hogy majd tíz vagy húsz év múlva mi lesz a szeretett porontyokkal?! Erre nem gondoltok?! A gyerek azt a normát hozza majd a saját életében is, amit otthon lát. A kihült kapcsolatokat, a szeretet hiányát (amit nem lehet eljátszani). A gyerek akárhányéves nem hülye! Csak azt nem veszi észre, amit nem akar (még) észrevenni. Majd ha nem lesz normális párkapcsolata, nem fogja érteni, hogy miért történik vele az ami történik, furcsán viseli a dolgait s nem érti, hiszen ezt a normát látta, akkor majd gondoljatok vissza arra, hogy a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve. Én sohasem ítéltem el a szüleimet azért, hogy elváltak. Kicsi voltam akkor, de most is belátom, hogy nekem ez így jobb volt, egy dolog volt, amit anyukám (akivel együtt maradtunk a bátyámmal) el_aszot, de azt rendesen. Nem hozott új párt a családba, mert azt vallota, hogy a gyerek az első! Ez nem volt jó, sérültünk én is és a bátyám is ma már 27 év elteltével a válás után szemmel láthatóak a nyomok. Nem volt apaképem és ami a legszomorúbb a bátyámnak sem. És ez nem jó, nem láttuk a szeretet, hogy a szülők törődnek egymással én így lányként kemény lettem, látszólag jéghideg és flegma (pont az ellenkezője vagyok), nem beszélve arról, hogy az idősebb férfiakhoz vonzódom és egy kapcsolatban sem tudok megmaradni hosszútvávon (pedig szeretnék!!!), a bátyám képtelen az érzései kifejezésére és egy nő sem tud mellette megmaradni, pedig mindent megad nekik. Háhh könyvet tudnék írni arról, hogy mennyire el tudja cseszni egy szülő a gyereke életét szimpla jóindulattal :_(
Szerintem egy szülő egy dolgot tehet! Nem hazudik a gyereke képébe nap, mint nap! Nincs színjáték és boldog pont... Ha ez egy másik kapcsolat akkor ott és nem áldozza fel magát "a gyerekért".Én aztán egyáltalán nem vagyok ezért az áldozatért hálás!!! Sőt mindig is úgy éreztem, hogy én vagyok a hibás az össze rosszért és boldogtalanságért :( Hiszen a gyerekek miatt volt minden. Hmmm...a megoldásom az volt, hogy mióta az eszemet tudom minkét szülőmmel megszakítottam a kapcsolatot, így érzem jól magam. És rettenetesen szenvedek ettől és szégyellem de ez van. Nem akarom, hogy az én leendő családomban részt vegyenek és megmérgezzék azt, nem kívánatos a szerepük számomra.
Tudom és érzem, hogy cselekedeteik nagyban befolyásolták a mostani személyiségemet, hogy miként élek meg dolgokat és ez huszon év múlva derült ki! Köszönöm, de én ezt nem kértem.
Tehát ne hazudjatok nekik kérlek, legyetek boldogok és abban mesterkedjetek, hogy a ti boldogságotokat, hogy tudjátok az övékkel kilogiszikázni! És, hogy szeretetteljes, jó példát vigyenek majd magukkal tovább.
Mindezt potyogó könnyekkel írtam le és utóiratként csak anyit tennék, hozzá, hogy most egy olyan kapcsoaltban vagyok benne, ahol a két szerelmes fél nem lehet boldog, mert a férfi nem válik el a gyerekei miatt egy 10 éve kihűlt kapcsolatban.