sziklárd 2009.07.24 10:36:35

@impious: Mennyivel tovább jutott volna az emberiség, mennyi szellemi energiát, anyagi erőforrást szabadított volna fel, amit másra fordíthattunk volna e helyett?! + ez is. Hát kellett ezt a sok idiótát a Homárra csődíteni?Még ideszoknak! :-)

Ismeritek Öveges professzort? Blaise Pascalt, Girodano Brunót, Darwint...? Persze sorolhatnánk tovább. Szóval ezek az idióták vették a bátorságot hinni. Annyira, hogy az első kettő még szerzetes is volt. Öveges pl. piarista. Már akkor se bírták a tudós papokat, szerzeteseket. Giordanót pl. beutalták máglya túlélő túrára. Nem élte túl.
Mengyelejvről mesélték, hogy egyszer egy ortodox templomból jött ki miséről, szertartásról. Egy rendőr lehordta, hogy csak idióták járnak templomba, meg tudtalan vénasszonyok. Majd elkérte az igazolványát. Majd szép csendesn elköszönt. (Mert lehet, hogy kétszer is bukott kémiából a periódusos táblázatból.)
Az élettelen, önmagának való, csak kényszerű vallási szokásoktól, melyek a föld felett lebegnek 3 méterrel, vagy légüres térben vannak, vagy nem fognak talajt, kiver a frász.
De a hit az csoda és ajándék is egyben. Ezért nem is kérnék senkit számon, hogy miért hisz, vagy miért nem hisz. Csak azt tudom, hogy aki megkapta és él vele, nem visszaél, új erőforrásokat kap a munkájához, hogy két lábon álljon a földön és éljen.
Tisztelettel: egy ilyen idióta ( bár nem soerolnám magam a kiváló, már felsorolt, és nem említett többi fő idióta közé)

sziklárd 2009.07.24 13:54:41

Az egyház(keresztyén egyházról beszélek) szervezet is. Minden hibájával és földi történéseivel. Nagy Konstantinnal mintegy 1300 évre meghatározta az egyház szerepét. Állami tényezővé tette. Ebben a pillanatban már többről van szó, mint hitről. Jog, hierarchia, végrehajtó hatalom. Kis állam. Állam az államok felett.
Elviekben az egyház nem cél, hanem eszköz. Isten eszköze, mellyel az evangélium eljut az emberekhez. Na de céllá vált.
Az egyház addig marad fenn, amíg abban nem téveszti el a szerepet. Még akkor is, ha el akarják pusztítani, mint ahogy nálunk a II Világháború után.
Ugyanakkor az egyház tagokból áll, és történetekből. Ahogy vannak negatív, úgy pozitív példák is. Erre hoztam a tudósokat. Giordano Bruno halála az egyház jogtudósainak lelkén szárad. Mert nem tetszett, amit mondott a hatalom embereinek. Na de azért számon kérni egy kis falusi papot, vagy egy nénikét, aki misére járt. Azt gondolom nem lehet. Ahogy én sem kérem számon mondjuk Sztálint, Hitlert, Polpotot, Maocetungot az összes ateistán.
Ezért egy teljesen más szempontból fogok beszélni : Az egyház tagokból áll és történetekből. Az egyházban vannak hitetlenek is. De a hithű, hitvallásos emberek azok, akik miatt mégis van ma is egyház. Akik a feladatukat teszik, élik. Életükkel is és szavukkal is vallást tesznek. Hisznek Istenben. Ez azt jelenti, hogy 1. Megismerik ( megtesznek mindent, hogy többet tudjanak róla (az ördögök is ismerik) 2. szeretik , szívből akarnak hozzá tartozni, minden előny nélkül, és nem manipulálni akarják és a maguk céljaira felhasználni; 3. engedelmesek, azaz, amit Isten kér azt akarják cselekedni ( ezt nem azért, mert jó mazochistának lenni, hanem mert jó Istennek tetszeni és tenni amit kér, mert az maga az élet) Az Istenben bízó ember, akit kiválaszt ritkán tökéletes. Sőt olyan, mint az összes többi ember. Egyetlen mássága, hogy Isten mégis kiszemelte és választotta magának. Ezt nevezzük szentnek. Nem jó és etikus, és szuper, über férfi nő. Egyszerűen megszólított és válaszol. Így kezdődik az élete Istennel. Semmi különös. Hívők: Csak lelkileg és belsőleg is megszólított emberek. Elkezdenek élni Isten szerint. Elbuknak, de kezdhetik megint. Mert ugye Isten nem akarja a bűnös halálát. Végül addig él, meditál, imádkozik, míg rájön arra, amit Agusztinusz mondott: Csak szeress és tégy amit akarsz! Vagy amit Heisenberg: „Az első korty a természettudomány poharából ateistává tesz, de a pohár alján Isten vár.” Részemről továbbra is vallom, hogy a hitnek a hitetlenség, a tudásnak a tudatlanság az ellenfele. Az élet olyan paradox. Nagyon jó néha valami biztoshoz visszatérni. Ez alatt értem Istent.
Köszönöm, hogy véleményetekkel megtiszteltetek és hogy elolvastátok az enyémet. Református egyházi ember vagyok. De ezek csak jelzők. Ugyanolyan hús, vér, vágyakkal, álmokkal teli lét az enyém is. De mégis örömmel tölt el, hogy Isten rám akadt és jó vagyok neki így is. Hálából akarok neki élni, nem azért mert erre valaki is kötelez.Tisztelettel…

sziklárd 2009.07.24 13:56:11

Az előző válaszom impious-nak és kaqxar-nak írtam.

sziklárd 2008.07.10 21:07:24

Egy heteroszexuális vagy homoszexuális irányultságú ember nem különbözik abban, hogy lehet aberált, pedofil, strici és prostituált,lophat és csalhat. Illetve élhet boldog párkapcsolatban a maga értékrendje szerint. Szeretetben, hűséggel, megharcolva a mindennapokat, érzéseiket. Mióta létezik emberiség, létezik mindkettő irányultság. Az, hogy van emberiség leginkább köszönhető, hogy a heteroszexuálisak tették a dolgukat és örökítették a génjeiket. ( Azt nem tudom, hogy homoszeuális vezetők, tudósok a szaporodáson túl a képességeikkel mennyit tettek hozzá ahhoz, hogy megmaradjon az emberiség, szerintem időnként sokat) Aztán vannak genetikai módosulások, szocializáció esetleg torzulások, külső tényezők. Pl. Patkánykisérletet végeztek. Mondjuk 100 patkányt bezártak egy adott területre. Elkezdtek szaporodni. Ételt csak a 100-nak valót adták. 170-re felszaporodott patkánynépességnél kitört az éhségháború. Addig tartott, míg olyan 70 főre nem csökkentették magukat. A következő kísérlet is ilyen, csak ott a szaporodásnak megfelelően növelték az ételadagokat. Érdekes módon az előbbi 170 egyedszámnál a patkányok jó része homoszexuális irányultságot vett fel. Így kezdett viselkedni. Nem szaporodtak tovább. A szűk helyre válaszoltak így. A 60-as években heteroszeuális fiatalok sokasága az atombomba fenyegetésétől félve nem vállaltak gyereket Ny-Európában. Bizonyos vagyok benne, hogy a homoszexualitás kérdése sokkal bonyolultabb, mint amit mi látunk, tudunk. Egyetértek azzal, hogy a homoszexuális ember ne érezze magát megalázva. Azok, akik hűségesen egymással élnek, összekapcsolják az életüket,örökölhessenek egymástól. Az emancipálódó, türelmetlen, brahizó, divatból homoszexuális embereknek is tudomásul kell venniük, hogy az élet csapásvonala, fő sodorvonala nem ez. Csak azért mert homoszexuális valaki, még nem kell körülötte forognia a világnak. Genetikailag meghatározottan is, hajlamot lehet örökölni a a mai tudás szerint. Adott pillanatban beélesedik. Ehhez nyilván hozzájárul a környezet és az adott szocializáció is. Mennél többet beszélnek róla, mutatják, annál több arra hajlamos embernél élesedik be, aki nem is gondolta volna magáról. Ha ez valakinek öröm, hát legyen. Ráadásul egyre több tinibálványnál jelenik meg. Így mintát is adnak a rajongóknak. Esetleg kipróbálásra is. Egyébként sok kiváló ember, művész, zenész, színész, tudós volt homoszexuális irányultságú. Hogy megélték vagy nem az az ő intim életük. Érzékeny emberek, nyitottak, észlelésük is nagyon jó, az agyféltekék között is jó a kapcsolat. Én mindig azt mondom, kár lett volna ha nem születnek meg. De azt is, hogy a homoszeuális ember ne a heteroszexuális életmódból határozza meg magát. Merje felvállalni, hogy homoszexuális. Ha a körülmények engedik a környezetében is, ha nem legaláb maga előtt. Ez azt is jelenti, hogy ne akarjon heteroszexuális életmódot élni, életformát erőltetni. Pl. mivel homoszexuális és ez a természetes, akkor nem kell törekedni gyermeknevelésre és vállalásra. Még akkor sem, ha ezt orvosilag meg lehet valósítani. Mert utána jönnek a kérdések. A gyerek szocializációja. Az emberi társadalmak alapja a heteroszexuális család, amely így is bajban van. Ez látszik a társadalmunkban is. Meg persze az érdekek. Amúgy pedig azt mondom, ami most megy az nem más, mint az emberek hergelése, tudatos öszzekavarása, hogy az új és régi tőkés réteg közben úgy átalakíthassa a társadalmat a maga képére és hasonlatosságára, hogy pár év vagy évtized múlva mi hetero és kisebb számú homo emberek csak rabszolgák lehessenek benne. Ezt tartom fenn a pártoskodásra is, a fasisztázásra, zsidózásra, kommunistázásra, magyarozásra. Itt egy nagyon tudatos törekvés van egy szétzilált értékvesztett, gyökertelen, vallástalan, etikátlan, inkább ethosz nélküli összezavart társadalom kialakítására. Amiben végül csak azok hangja és érdeke érvényesül, akinél a tőke és a média van. Ez az aránytalanság már látszik is. Szerintem nincs szükség tüntetésre és tojásdobálásra sem. Minden tömeges megmozdulást elkerülök. Kivéve, ha árvízkor menni kell dolgozni, vagy fogyatékos otthonba kertet rendezni, és én templomba is járok. Sok gyerekem van, fehér vagyok, magyar kultúrában nőttem fel( magyar vagyok és vallom is) és szeretem és fáj látni azt, hogy pusztul. Szoktam olvasni és kirándulni. Időnként félek és féltek. Mindent ami szerintem szép és jó.

sziklárd 2008.05.07 10:31:32

2007 júniusában júliusában Vereckéről indultak lovas túrára és a Hősök terére akartak megérkezni, akkor azt nem engedték. Árpád fejedelem halálának 1100. éves évfordulója volt az apropó. Az indok: a díszburkolatra nem mehetnek lovak. Akkor azt mondták, be is bugyolálják a lovak lábát. Úgy sem. Most homokot is lehet szórni, vágtázni is lehet, és a díszburkolat nem számít. Ezek szerint vannak lovak és lovabbak, huszárok és huszárabbak? Vagy azt engedek a kertembe akit akarok? De ezen az alapon, akkor a mindenkori döntőember határozza meg, hogy ki lakhat az országban? Ha változik, akkor népvándorlás, mert akik eddig itt, azok most ki, és akik eddig kint, azok meg be... Legyen olyan ló, hogy engedje a lovakat vágtatni és ne fejlődjenek lovabbakká, mint aminek születtek.