Regisztráció Blogot indítok
Adatok
karcsibacsi

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.05.06. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Reflektor A Momentum elért a falig, és most nekirohan 2017.09.20 11:35:22
Vannak ezek a népszavazási kezdeményezések. Amik vagy tényleg csak időpocsékolásnak tűnhetnek egyesek szerint vagy éppenséggel csodafegyvernek mások szerint. Az biztos azonban, hogy az ellenzéket mobilizálni képes lehet – ha szervezett és a választásokig pontosan végig is vezetik a szervezői. Az…..
karcsibacsi 2017.09.20 20:43:12
Kétfarkú Kutya Párt Aktivizmus 2010.08.02 03:20:00
Üdv! A Kétfarkú Kutya Párt kampányának sikeres és vicces lebonyolításához szeretnénk a segítségeteket kérni. A tervek szerint Szegeden és Budapesten indítunk polgármester-jelöltet. Nem lesz egyszerű, Szegeden 2000, Budapesten kb. 30000 kopogtató cédulát kell…..
karcsibacsi 2010.08.13 16:34:26
szabadság és szolidaritás Megújítható az SZDSZ? 2009.06.30 23:15:00
Vagy a magyar liberális gondolat képviseletének már csak egy új szervezet, egy új liberális párt adhat csak esélyt? Ez a kérdés foglalkoztat sokunkat egyre erősebben. Amikor az európai parlamenti választást követő napokban megfogalmaztuk, majd közzétettük a szabadságról és…..
karcsibacsi 2009.07.01 22:19:24
karcsibacsi 2009.07.03 06:41:50
Szerintem nem az LMP marxista mivoltát kéne megbeszélnünk ebben a blogban,hanem az SZDSZ jővőjét.Ezért ajánlom figyelmetekbe egyik tagtársunk gondolatkisérletét,amit bemásoltam ide. Ha van kedvetek olvassátok el.


Magyarországon a mai közgondolkodásnak ugyanúgy része a határon túli magyarok, illetve Trianon kérdése, mint 1920 és 1948 között minden politikai irányzatnak, kivéve rendszerváltásig a mindenkori kommunista pártokat. A ma kormányon lévő politikai elit (rettenetes tévedés – E.I.) azt hiszi, hogy a határok nélküli Európa ezt a kérdést felülírja. Nem veszi tudomásul az ehhez a kérdéshez kapcsolódó érzelmeket, sem azokat a Magyarországon (és külföldön élő) tömegeket, akiknek ez fontos kérdés ma is.
Trianon nemzeti tragédia volt. E felfogásban a korabeli bal- és jobboldali értelmiség együtt az ország polgáraival és politikusaival, egyaránt osztozott.
„Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!”
(József Attila: Nem, nem, soha!)
„Nem kell beszélni róla sohasem? De mindig, mindig gondoljunk reá!”
(Juhász Gyula: Trianon)
„Ti eldobtátok a trombitát de a trombita zeng tovább, zeng, nem a ti kezetekben, hanem a vízben, a hegyekben, Erdélyben, Felvidéken, az égen, s bennem! Én sohse mondtam: "Dönt majd az erőszak!" - most mondhatom: "Nem! Nem!"
(Babits Mihály: Csonka-Magyarország)
Trianon, illetve az ahhoz kapcsolódó 1947-es párizsi békeszerződés kérdése a rendszerváltás előtt tabutéma volt. Rendszerváltás után pedig elmaradt a kérdés kibeszélése, feldolgozása, a köztudatban való helyretétele. Ez létrehozott egy olyan vákuumot, melybe a jobboldal és a szélsőjobb egyaránt benyomult, miközben a témát a megerősödő szociáldemokrácia és elbizonytalanodó liberalizmus egyaránt figyelmen kívül hagyta. Ma Orbán Viktornak – bár hozzáállását sokan vitatják – a határainkon túl olyan híre van, hogy ő az egyetlen anyaországbeli politikus, aki egyáltalán fölkarolja a határainkon túl élő magyarok ügyét. A megerősödő Jobbik is részben e tendenciának köszönheti a sikerét. Horthy Miklós két világháború közötti rendkívüli népszerűségét az adta, hogy bel- és külföldön egyaránt fölvállalta, képviselte, és a magyar diplomácia eszközeivel szorgalmazta a területi revíziót, ill. a határokon kívül rekedt magyarok ügyét. A revízió kérdésében a korabeli politikai elit pártállástól függetlenül nagyjából egyetértett.
Ma az olyan jobbos zenekarok, mint pl. a Kárpátia, vagy az „Ismerős arcok” sok helyütt nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint a médiákban gyakran szereplő divatos együttesek. Koncertjeik sokezres nézőszámokat vonzanak, lemezeladásaik pedig sokszoros aranylemezeket produkáltak. A Kárpátia zenekar pl. több koncertkörutat tartott Erdélyben, Szlovákiában, stb., a helyi magyarok ezreit vonzva. Létrejött egy szubkultúra, melynek elsősorban a jobboldali beállítottságú fiatalok a tagjai, és amely nem jelenik meg a hivatalos médiákban, ezáltal szinte észrevehetetlen, hacsak nem tudatosan keressük vele a kapcsolatot. Mégis, e szubkultúra százezres-milliós nagyságrendben mozgatja meg elsősorban az ifjabb generációk tagjait.
A bizonytalankodó SZDSZ ezt a jelentős tömeget lényegében figyelmen kívül hagyja.
Trianon és a határainkon túli magyarok ügye nincs helyretéve a közgondolkodásban. A jobb- és szélsőjobb ugyanakkor a maga szemléletmódjával igyekszik válaszokat adni a kérdéskörre, természetesen a maga kirekesztő-kisebbségellenes-nacionalista módján, mégpedig nagy sikerrel. Ebben mind a Fidesz, mind más tőle jobbra álló pártok és szervezetek más-más módon, de nagyjából egységesek. 1920-ban Trianon kérdésében szinte a teljes magyar politika, művészet és közgondolkodás egységes volt. Ma sem az MSZP-nek, sem az SZDSZ-nek, vagyis az ország józanul politizálni akaró erőinek nincs úgymond „magyarpolitikája”, nincsenek olyan irodalmi, szakmai, politikai műhelyei, melyek rasszizmustól, irredentizmustól, ferdítésektől mentesen megpróbálnák a magyar köztudatban helyretenni a nemzeti identitást, a nemzeti sorstragédiákat. Horribile dictu, nincs, aki liberális megközelítéssel megpróbálná fölvállalni a témakör helyretételét. Ez olyan nemzeti érzelmű, de amúgy szélsőségektől, antiszemitizmustól, vagy rasszizmustól mentes embereket taszít a jobboldalra, akik azért szavaznak „oda”, mert „azok” legalább nevén merik nevezni a gyereket – igaz rosszul.
A nemzeti liberalizmus – ha sikerül létrehozni – nagy tömegeket lenne képes az SZDSZ oldalára állítani, mert végre megjelenne egy olyan józan politikai erő, mely a magyarság XX. századi egyik legnagyobb tragédiájának kérdését gyűlölet- és elvakultságmentesen fölvállalja. Nem utolsósorban 1920. óta ez lenne az első kísérlet arra, hogy a nemzeti közgondolkodást józan mederbe terelje, kifogván a szelet a jobboldal nacionalista-fasiszta-rasszista erők vitorlájából. Sőt, valójában az egykor liberális elveket valló SZDSZ lehetne az a politikai erő, mely hitelesen vállalhatná föl az ügyet, hiszen alapítói között sok ténylegesen üldözött ellenzéki politikus van.
Kossuth Lajos szellemi örökségét még a rendszerváltás után is figyelmen kívül hagyták. Politikai súlya emigrációjától kezdve haláláig, 45 éven keresztül, külföldről is érvényesült a Monarchiában. Ezt a szellemi örökséget még az 1945 utáni kommunista politika is veszélyesnek tartotta, betiltván március 15-én a hivataloson kívül minden más rendezvényt. Kossuth kései munkáiban megjelenik az a gondolkodás, mely a nemzetiségi kérdést az egyenrangúság alapján kívánta megoldani a korabeli Nagy-Magyarországon. Ez lehetne az SZDSZ pártpolitikájának alapja, s egyben kontinuitást is biztosíthatna az új nemzeti-liberális irányzat felé, bizonyítván, hogy az SZDSZ a magyar történelem legnagyobbjainak elveit kívánja továbbvinni és kiteljesíteni. A kossuthi beszédekben bőven található muníció egy nemzeti-liberális irányzat programjának kialakításához, alapvető irányának meghatározásához.
Ma az SZDSZ-ben nincsenek olyan karizmatikus személyiségek, akik beszédeikben és megnyilvánulásaikban szimpatikussá tudnák tenni a párt politikáját és szemléletét a nyilvánosság előtt. A kossuthi szellemi örökség átvétele, feldolgozása és a mai politikára való átültetése talán betölthetné ezt az űrt, feltéve, ha van olyan személyiség, aki fölvállalja ezt. Kossuth radikális szabadságpártisága nem volt sem fasiszta, sem nacionalista, sem rasszista. Ez a típusú radikalizmus az, ami ma ellensúlyozni tudná a jobboldalét. Radikalizmussal szembe csak radikalizmust lehet állítani, intellektualizmust nem, azért, mert a radikalizmus az érzelmekre hat, míg az intellektualizmus az értelemre. Történelmi példákból tudjuk, hogy az érvekkel való meggyőzés szinte mindig kudarcot vall, ha demagógiával kerül szembe. A jobboldal demagógiáját csak egy másik irányú érzelmi töltés hangsúlyozásával lehet semlegesíteni, melyet egy karizmatikus személy közvetít. Orbán Viktor népszerűségét nem a képességei adják, hanem a karizmája, mely érzelmileg fordítja felé az embereket, nem pedig meggyőző erővel. Ez kell a liberális oldalon, s mivel a mai jobboldalnak a szélsőjobbot leszámítva nincs koherens politikája és ideológiája, csak demagógiája, a kossuthi szellemiség átvétele hiánypótló lehet. Egy ilyen pártpolitikai váltással meg lehetne győzni a választópolgárokat, hogy a liberalizmus nem nemzetellenes, hanem nagyonis a magyar nép érdekeit szolgálja. Ennek hangsúlyozása – az ismert liberális politikai tévelygések miatt is – talán semlegesíteni tudná az elmúlt évek ballépéseit.
(Egri István)
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása