Adatok
bekesara
31 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Úgy húzom fel magamraa Balatont, mint egy régi pólót,amibe sosem növök beleA naptejszagú tekintetek elől menekülöka víz aláOlyan vagy, mint egy közepesen forrónyári nap,mondjuk tizennegyedike
Ha megkérdezik, fel tudlak idézni,de nem gondolok rád,ha nem muszáj
..
Ne gondolj arra, mondták, hogy a szomszéd málnabokrai éjszaka polipokká válnak Hogy a narancsszínű fejlécek egy nyolcvan évvel ezelőtti osztálykirándulásszámháborújának emlékei Hogy a kilátás a városra csak egy széttépett olajfestmény, a lámpába repülő bogarak tudata egy nyolcjegyű számsor
Ne…..
Most leginkább, mint a férfi a vonaton akihez senki nem szól de ő mindenkit ismer Teát iszik termoszból
Halott madarakkal repülni a macska a teraszon hagyta őket Sorban, nap mint nap egyet De nincs is teraszom se macskám Kopott ajándékbögréből iszom a teát..
Mióta komolyabb érdeklődéssel fordulok a művészetek, főképp az irodalom felé, motoszkál bennem a gondolat, hogy ezt az egészet megfogalmazzam, megmutassam, hogyan is látom. Tehát azt előre le szeretném szögezni, hogy soha nem tanultam erről, semmiféle képesítésem nincs, hogy a valóban igazat…..
A villanypóznák összekötik a fáradt eget a szántófölddel. Ez az eső nem az a felszabadító fajta. Megint, újra, újra: dacolok a köddel.
Mondd, mennyi értelmet látsz a kimondott szavaimban? Mennyi értelme van továbbmenni? Ragrímeket hordok karjaimban
A szabadságom néha teher Senki nem mondja, mit…..
Kései már ez az óra, látszik az égen kék neonok körei égnek a hűs betononReszket a széllel a szirma, lassu a játék Vérszinü rózsaszirom hervad az út peremén.
Szárai összetiporva, táncol a bűzzel zöld szemeteskosarak közben az utcakövön.Nincsen szívdobogása, nincs aki látja Itt marad éjszaka hát.…..
Úgy tűnik, az idő megint keresztülhúzta a terveim. Csak tudnám miért… – gondolkoztam, ahogy az ablakhoz léptem. Elfordítottam a kilincset. Hideg levegő csapott az arcomba. Behunytam a szemem, és vettem egy mély lélegzetet. Felültem az ablakpárkányba, és kinéztem. A domboknál a fák között megállt a…..
Zuhanni a végtelenbe nincs mellettem senki más szilánkokban elterülni ez csupán csak árulás
Álmosoly az arcra festve zúg a szél hátam mögött homokvárak közt ledöntve emléked hozzám költözött.
Egy hangulatnyi tükörképre fehér betűket mázolok úgy ismerem meg önmagam, hogy közben én is változok...
Keresztbe fűztem, úgy jobban mutat az asztalon táncoló, sötét liliomok
Te voltál, nem tagadhatod, az ékezeteket elhagyom, jobb így, igen, talán, jobb így mit szabadon
Örökre csak kérdés marad, ha összefonja vonalunk Ő ott fenn Kettészakítva maradok
..
Idén, 2017-ben sikerült ellátogatnom Zsámbéki Színházi Bázisra, a második Y.EAST fesztiválra, sajnos csak a második napra, de már ennyi is elég volt ahhoz, hogy beszippantson a környezet, a hangulat és természetesen a színház. A helyszín szinte adja magát a fesztiválozásra, a színpadok vagy a régi…..
Ha egy darab hús lenne a lelkem, egy szeletet mindig a hűtődben hagynék, és sárga fecnikre fecsérelném tehetségemet A fehér ajtóra tenném mágnessel, a „jóreggelt” üzeneted mellé. A reggeli kávéd bögréjét és a szemed kékjét az asztalon felejtetted...
Dolgok, amiket elfelejtettem
Csak a sarokba dobva
Azok a régi szavak
Amiket nem mondtam ki
Dolgok, amiket ezerszer
Szavak amiket sosem
Robotzaj kattog
A szomszéd szobában
Összegyűrtem
A markomba szorítottam
Hagytam, hogy a bőröm alá
hagytam, hogy örökké..
Csupa villám az égApró karcolások a végtelen FestővásznánÖnnön lelkem párhuzama Szeretem nézni, ahogy örvénylikFelkapni a fonalat Elszaladnimessze..
Várni arra, hogy csak szimplán várni rád a hangot hallgatom, magányom csend-zaját
Mióta ismerem, mióta láttam őt, azóta tervezem, azóta összeköt
A hangot hallgatom magányom csend-zaját bokornyi füst a test kopognak odaát
Zsinórban hallgatom csak egyszer láttalak páncél a kardhalon mélyen…..
ráhangolódni az órakattogásra, rajzolni értelmetlen gondolatokat az üres saját-szagú levegőbe ringatni a kétkedéssel magam
rendetlenséggel ellensúlyozni, hogy nincs itt semmi, és mégis itt van kontrasztokat építeni falként magam köré,
hogy ne találjanak meg az az ólomkatonák, se a kifordított…..
Hideg van. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy beférkőzzön az ember gondolatai közé. Halkan szemerkél az eső. Csöndben kopog a betonon, ugyanazt a monoton ritmust ütve. A nap utolsó, bágyadt sugarai is elbújtak a fekete felhők mögött. Egymagadban lépegetsz a járdán, Fekete kapucnidat a fejedbe húzva,…..
Kopott sorok közt meglapulva Kuporog a félelem Arcod a padló megfakuló foltjaira képzelem. Fáradt tölgyek felett az égen Szemedet látom szüntelen Létem a fák közt beszűrődő Fénynyalábba ültetem. A néma csöndet megszakítva, Szívem dobban csöndesen, Lelkem majd a kósza széllel Messze-messze…..
A fák közt csapong most a szél, mint angyalok, szállnak alább a levelek. Hiába táncol tovább a reggel, A nyár már elmúlt, s este lett. Csönd borul mindenre. Csak a patak csobog még, hogy vérrel öntözze a lombokat...
Nem volt harag, nem volt gyűlölet. Csak csönd és forró könnyek, Tisztelet. Ez maradt, s csak a lombok csipkéin át beszüremlő fénynyaláb. Nem volt nyugalom. Belül tajtékzó tenger, vad, szilaj habok, nem mondtam ki, és mégis tudod, Ezek vagyunk mi, Ez vagy te és ez vagyok én, A csönd, a hang és a…..
Remélem, már érted. Az elmúlás sötét fátyolán át is látszik a fény. Remélem, már felfogtad, hogy ezen úgysem tudsz változtatni. Ha a szél lebbenti meg a függönyt, ha eső hullik a szürke égből, remélem érted hogy mindennek oka van. Túlzó metaforák árnyékába bezsúfolt babaházak, széttépett…..
Érmezei Zoltán a magyar avantgárd kevésbé ismert, de annál jelentősebb művésze. Budapesten született, 1955-ben. Eleinte főként a szépirodalom foglalkoztatta, olvasott, művelt ember volt, aki minden egyes olvasmányát szisztematikusan kijegyzetelte. 1960-as években kezdett a képzőművészet felé…..
Kemény Zsófi 1994-ben született Kemény István és Szirmay Ágnes lányaként, Kemény Lili húgaként. Mint családja többi tagja, ő is irodalmi pályára ment. 2013-ben leérettségizett a Radnóti gimnázium tanulójaként. Az ELTE pszichológia szakán kezdte egyetemi tanulmányait, majd átjelentkezett a BTK-ra,…..
Az őszi napfény sárgaságaez vagy te nekemszakadt szívemnek folytatásarégi-új sebem
A víz a száraz virágföldre,néma mosolyoka fürdőszoba páraködje,hogy rád gondolok..
Ez nem vers. De mégis Valahol a póza és a vers között elakadt. Nem fog sikerülni. Pedig most kéne. A gondolat lüktető fájdalommá vált a koponyában. Nem tudsz mozdulni. Az izmok dermedtek. Mintha megfagytál volna...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz