Regisztráció Blogot indítok
Adatok
ML91

0 bejegyzést írt és 16 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Mindig nagyon szeretjük, és szívesen reklámozzuk, ha a döntéshozók kikérik az érintettek véleményét egy-egy fejlesztésről – noha azt is tudjuk, hogy a lakossági konzultáció (általában) a kész helyzetek művészete. A Budakeszi úti buszsávok konzultációján is kissé látszik ez az ambivalencia, de…..
Ugyanaz lep meg, mint a huszonévesen gyereket nevelő kortársaimnál: a hamar meghozott, végérvényesnek tetsző döntés. Illusztráció: Kinga Cichewicz (Unsplash) Sok melankolikus popkult dal foglalkozik a „körülöttem már mindenkit eljegyeztek és gyereke van” érzéssel (közülük a Süllyedő hajó címűt…..
ML91 2021.05.17 23:06:06
Őszintén nem értem az ilyen és ehhez hasonló posztokat.
Mindenki maga dönti el, hogy mit szeretne kezdeni a rongy életével: valaki abban teljesedik ki, hogy hosszú évek során feljut a céges hierarchia csúcsára, más az egész életét fesztiválokon és bulikban tölti, a harmadik otthon számítógépezik minden szabadidejében, a negyedik fitnesszguru lesz és még sorolhatnám. Valakinek meg pont a gyerekei jelentik a mindent. Meg persze ezeket bizonyos szintig lehet kombinálni. Összességében az is lehet felelősségteljes döntés, hogy valaki gyereket vállal meg az is ha nem. Úgy ahogy mindkettő lehet felelőtlenség.
Szerintem igenis nagy dolog, ha valaki ki tudja mondani, hogy nekem x dolog nagyon fontos az életemben, nem tudnám a gyerekem miatt minimálisan se háttérbe szorítani, ezért nem szeretnék gyereket. Oké, az ő döntése, de egy sokkal felelősségteljesebb döntés, mint az aki gyereket vállal, aztán meg nem foglalkozik vele és sajna ebből van manapság a legtöbb.
Aztán mindenki döntse el hogyan szeretné élni az életét és élje úgy, majd 50 év múlva összeülünk és megbeszéljük ki mit érez.
Ugyanakkor nem gondolom, hogy egy huszonéves ember túl fiatal lenne meghozni egy ilyen döntés...

De, hogy egy kicsit konkrétabb legyek: 26 évesen lettem apuka, a kislányom jelenleg a legfontosabb az életemben, igyekszem minél több időt vele tölteni, játszóterezni, játszani, kirándulni meg mikor éppen mit sikerül és ez engem boldoggá tesz. 26 éves koromra már sikerült buliznom, utaznom és rájönnöm, hogy a hátam közepére nem hiányzik az hogy feljebb kerüljek a munkahelyi hierarchiában. A felsoroltak egyike sem okozott nekem ahhoz fogható örömöt, mint a kislányom. Ettől független elfogadom, hogy lehet más mást gondol.
Ergo: mindenki döntsön úgy, ahogy akar, de nem akarja megmagyarázni a többieknek, hogy ők hogyan éljék az életüket.
A címben feltett kérdésre bizonyos szempontból elég nehéz válaszolni, hiszen nyilván attól is függ, milyen színvonalú életre gondol az ember. Vanessa úgy döntött, neki egy hónapra 1500 eurója van a megélhetésre. Lássuk, hogyan jön ki ennyi pénzből...
ML91 2021.01.28 12:38:22
@kpetya: a tb nem a nettobol, hanem a bruttobol megy.
ML91 2021.01.28 12:38:30
@fhdgy:
En Münchenben dolgozok programozokent, bar nem vagyok egyedulallo. Nyilvan nagyban fugg attol, hogy programozokent hol tartasz a rangletran es milyen helyen laksz (mekkora lakas es hol), de a netto fele egy szemely eseten kb. realis.

Ertsd: Mi a lanyommal es a felesegembol sokaig eltunk egy fizetesbol + csaladi potlekbol. Ebbol tudtunk elovarosban 4 szobas lakast berelni es egy normalis szinvonalon elni ugy, hogy emelett meg havi par szar eurot felre tudtunk tenni.
A Compass-Plus Munkaerőpiaci Elemző és Ismeretterjesztő Alapítvány szervezésében került megrendezésre a “Reboot Itthon! – Ezért érdemes hazaköltözni Magyarországra” nevű online kerekasztal-beszélgetés múlt hét csütörtökön. De valóban a hazatérés a lényeg?..
ML91 2020.12.10 09:16:40
En Nemetorszagbol tudok hozzaszolni, raadasul a sokat emlegetett it/szoftverfejleszto vonalat erositem.
Nyilvan van egy jokora anyagi kulonbseg, de oszinten, ha nem lenne se mennek haza.
Szakmai szemszogbol:
-Amig otthon dolgoztam ugyanezen a teruleten, raadasul egy jol meno nemet multinal, kimondatlan elvaras volt, hogy ha rosszul all a project (es mar pedig havonta egy hetig minimum rosszul allt), akkor maradjak ott estenkent +2/3 orat tulorazni, az senkit nem erdekel ha mas programom van. Mondjam le. Ez itt kint nagyon nem jellemzo, negy ev alatt tortent talan 3-szor es akkor is megkerdeztek, hogy baj lenne-e, ha ma kicsit tovabb maradnek.
-Az elvegzendo munka sem ugyanaz. Jellemzoen a multik Nyugat-Europaban es az USA-ban csinaljak a szakmailag erdekes projectjeiket, Magyarorszagra a monoton, unalmas projectek jutnak (tisztelet a kivetelnek).

Ami munkan kivuli pont (es meg egyszer direkt az anyagi dolgokat nem szeretnem emliteni):
-Az egeszsegugy az osszeomlas szelen van otthon, gyakorlatilag ha meg akarsz gyogyulni, akkor sulyos penzert mehetsz a maganegeszsegugybe vagy fizetheted a halapenzt
-Az oktatas szinvonala a kintihez kepest a beka segge alatt es egyre inkabb ebbe az iranyba megy. Es ez sem csak anyagi hatterut, inkabb koncepcios. Kint hatalmas hangsulyt fektetnek arra, hogy a gyerekek megtanuljanak csapatban dolgozni, kommunikalni, onalloan gondolkozni, donteseket hozni. Otthon az egesz oktatas arra van kihegyezve, hogy parancsokat kovess.
-Maga a lakokornyezet: itt tele van minden forgalomcsillapitott ovezetekkel, parkokkal, nagyon jo bicikliutakkal. Ahol a gyerekkel ugy setalhatok, hogy nem azt figyelem folyamatosan, hogy mikor uti el valami, ahol jo a levego es ahol tavasszal oszig a tobbseg biciklivel jar mindenhova. Ez otthon sajnos nagyon nem jellemzo.
-Az emberek hozzaallasa: otthon akarmilyen ugyet kell inteznem, akarhova megyek, mindig azt erzem, hogy en vagyok a hulye, amiert a 28.-dik kisbetus reszt nem olvastam el, azt erzem, hogy mindenki azt nezi, hogy hol tud lehuzni. Itt eddig jellemzoen nagyon segitokeszek, mindennek egy jol definialt ugymenete van es a tobbseg azt nezi, hogy hogyan segithet

Nyilvan tudnek tobb pontot gyujteni, de most erjuk be ennyivel.
Szamárral kóborolni Európában legalább annyira romantikus, mint őrült ötlet. Végigmenni vele az El Caminón egy viccelődésből nyert elhatározás kapcsán meg pláne. Márpedig Banka Roland (vagy ahogyan már itt, a blogon is találkozhattatok vele: Rolandante) éppen ezt csinálta. Meg még sok minden mást…..
Tényleg hülyébbek lennének  a digitális világhoz szokott gyerekek? Vagy csak a világ változott akkorát?  ..
ML91 2019.01.23 10:52:57
Szerintem itt masrol van szo.
Eloszor is en pl.: mar kozelebb vagyok a 30-hoz, mint a 25-hoz, sajnos a generaciokat sose tudtam kovetni, de ha jol sejtem talan az X generaciohoz tartozhatok.

Eloszor is a kotelezo olvasmanyok jo resze, pl.: az Aranyember gyerekkent nekem is a kellemes szorakozas helyett szenvedest jelentettek. Pedig akkoriban meg viszonylag korlatoltan jutottam internethez. Egyszeruen a vilag megvaltozott. Az Egri csillagokat gyerekkent keptelen voltam vegigolvasni, felnott fejjel elolvastam, akkor mar kicsit jobban elveztem, de meg mindig nem az igazi. Ennek ellenere a mai napig olvasok viszonylag sokat, havi 1-2 konyv siman lemegy. Jellemzeoen kortars regenyeket, abszolut elvezem oket.
Akkoriban megkaptam, hogy ugy, hogy nem olvasom el a regenyeket semmi nem lesz belolem. Koszonom szepen, ma mesterdiplomam van, jo munkahelyem, csaladom, gyerekem. Nem kene ezzel tovabb terhelni a gyerekeket, inkabb meg kene nezni mik az o igenyeik.

A masik, hogy a vilagunk igenis felgyorsult. Egy atlagos oraban annyi informacio jon szembe, mint 100 eve egy het alatt. Az ember keptelen ennyi mindent megjegyezni es a jo hir, hogy nem is kell, az internetnek koszonhetoen barmit megtalal az ember par perc alatt, ha szukseges. Cserebe amit tudni kell: hogyan keresse meg az ember, hogyan szurje ki a falsch informaciokat, hogyan alljon neki egy feladatnak, hogy oldjon meg problemakat, hogyan kommunikaljon (lehetoleg tobb nyelven) es igy tovabb. Ezek azok a kepessegek, amikkel a mai vilagban jol lehet ervenyesulni, valoszinuleg mire a mai gyerekek felnonek meginkabb igy lesz. Ha en jelentkezek egy munkahelyre ott se azt nezik, hogy tudom-e ki irta a Toldit, hanem azt, hogy a feladatokat milyen hatekonysaggal, milyen minosegben es a legfontosabb: milyen gyorsan oldom meg. Lenyegeben az se feltetlen baj, ha a sajat szakteruletemen nem tudom fejbol az osszes lexikalis tudast, hogy ha a feladatomhoz ki tudom keresni gyorsan ami nekem kell es tudom hasznalni. Termeszetesen ehhez szukszeg egy fajta erto olvasasra, de ez mar egy masfajta ertoolvasas, mint amit az iskolaban oktatnak. Ha en elolvasok egy szoveget igazabol arra van szukszegem, hogy mivel mikor es mit kell csinalni, a tobbi nem erdekel. Ez nem csak a munkaban van igy, az elet tobbi teruleten is.

Ami sokkal fontosabb, hogy az ember az osszefuggeseket lassa. Oke, ha keveri a fasizmust meg a szocializmust az egy kicsit eros. De a cel nem is az lenne, hogy vissza tudja mondani a definiciojat, hanem ertse, hogy ezek mit jelentenek, milyen kapcsolatban allnak egymassal, milyen hatassal vannak a gazdasagra meg a tarsadalomra es igy tovabb. De nehez ezt egy olyan orszagban, ahol a lakossag nagy reszenek ez nehezere esik es igy jelennek meg olyan fogalmak, mint ballibsi vagy igy minositenek jobboldalinak egy olyan partot, amelyik egyertelmuen baloldali gazdasagpolitikat folytat.

Ami pedig a tablet/okostelefont hasznalatot illeti: a gyerek hasznalja, mert ezt latja a szuleitol. A szulo hasznalja, mert ezzel tud a leggyorsabban kommunikalnak, a leghatekonyabban informaciohoz jutni. Igazaol miert ne hasznalja?

Szoval inkabb nezzunk elore, mint hatra es a tiltas helyett a helyes hasznalatat tanitsuk a dolgoknak.
A kedvenc viszontkérdésem erre az, hogy "Meg lehet-e tanulni könyvből karatézni?" vagy "Hány könyvet kell elolvasnod ahhoz, hogy fekete öves karate mester legyél?" Hadd fejtsem ki egy kicsit jobban. Az elméletet el lehet olvasni. Meglátásom szerint, amíg az ember birtokolja az olvasás…..
ML91 2017.12.05 22:19:46
Csak pár megjegyzés külföldön "mosogató" magyarként:
Kiköltöztünk, nem úgy, hogy itt éljük le az életünket hanem, hogy majd alakul.
Sok minden tetszik kint és sok minden kevésbé tetszik, ezekbe nem mennék bele.
Majd amikor elkezdünk azon gondolkodni, hogy hazaköltözzünk-e pár éven belül vagy sem tudjátok mi a legnagyobb visszatartó erő? Nem az anyagiak, itt sem élünk rosszul, otthon se éltünk anyagilag rosszul. Nem a munkalehetőség: itt is jó munkám van, otthon is az volt. Egész konkrétan az, ahogy sok helyen (itt is...ebben a cikkben is) a magyar emberek viselkednek, kommunikálnak. Csak néhány példa:
-Sokan életükben nem jártak Németországban/Angliába, mégis jobban vélik tudni, hogy mi van kint, mint az aki kint él és ennek még hangot is adnak
-Valaki felvet valahol egy problémát, amire megoldást keres a kommentek 80%-a megoldási javaslat helyett arról szól, hogy mekkora gyökér a kérdező
-Az előző pont másik oldala: utálok dolgozni, nem értek semmihez, de szerezzetek nekem olyan munkát, ami jól fizet, de azért lehetőleg a fotelból ne kelljen kikelnem
-A mindenki más hülye elv: mindig van kint szidni, egyszer a tanárokat, egyszer a taxisofőröket, máskor a tűzoltókat és így tovább. Addig senki nem jut el, hogy minimális együttérzést tanúsítson bárkivel (vagy legalább ne pofázzon bele más dolgába)
-A "nekem sokkal rosszabb, mint bárki másnak": a magyar emberek tökéletesen meg tudják mostanában magyarázni, hogy mindenki másnak könnyű, mert: neki könnyű, mert jó szakmája van, neki azért mert külföldön él, neki azért mert jómódú a családja, neki azért mert jómunkahelye van stb. De az, hogy tegyenek valamit a saját boldogulásukért már luxus
-Kollektíven utálni olyan csoportokat, akiket legfeljebb a tévé képernyőjén láttunk eddig

Na és ezeket a pontokat átnyálazva mindig elmegy a kedvünk a hazaköltözéstől.

És még mielőtt meglovagolnátok:
Igen, ettől én is magyarnak tartom magamat. Sőt, nem gondolom, hogy minden magyar ilyen lenne. Rengeteg ismerősöm van, aki nem így viselkedik. De valamiért mégis van egy hangandó tömeg, akikre a leírtak jellemzőek. A legszomorúbb az egészben, hogy emlékeim szerintem kb. 15 éve még ez közel nem volt ennyire jellemző.

Összességében állítom, hogy az ország egy sokkal élhetőbb hely lehetne 0 forint befeketetésével, mindössze az emberek gondolkodásának megváltozásával...