Adatok
Hildaságok
446 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem akarom, de mégis olvasom a kommenteket a pedagógussztrájk miatt. És kapunk hideget-meleget, ahogy az már lenni szokott. Kapunk, mert szólni merünk, mert nem simulunk bele a társadalomba, mondván, másoknak se jobb. Azok bántanak bennünket a legjobban, akik a régi rendszerben szenvedtek. Attól,…..
Ma az újságírás, tisztelet a kivételnek, nem áll másból, mint szenzációhajhászásból. Hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb történetekkel borzolják a kedélyeket, mert ma már alig lehet megdöbbenteni az embereket. Ha nem lenne lekövethető, akkor biztos, hogy zombitámadás érne egy óvodát, vagy ufók szállnának…..
Ha valaki azt hiszi, hogy ez lehetetlen, meg fog lepődni.
Akkora a baj, mint még soha. De talán mégsem, mert senkit nem zavar. Pontosabban alig. Hogy bárki bemehet egy órát megtartani, nem gond! Hogy pedasszisztensek viszik a hátukon az órákat, a napközit, hogy nincs megfelelő szakos…..
Azon gondolkodom, hogy lehet mindezt elmondani úgy, hogy ne tűnjön naivnak és önzőnek…
Idestova harminc éve tanítok. Láttam már sok dolgot, megéltem ezer helyzetet. Nosztalgiázhatok bátran arról, milyen volt régen, hisz, mint szokás mondani, akkor minden jobb volt. Nem mindig. De sokszor.…..
Egész életemben azt hallottam, a háború iszonyú, csak attól mentsen meg a jó isten bennünket. És nem hittük, hogy jöhet még egy, meg még egy, mert tudtuk, a világháborúk elvittek milliókat. Civileket és katonákat egyaránt.
Filmek százai dolgozták fel a szörnyűségeket, a kegyetlenséget, a halál…..
Nagy iskolában dolgozom. Rengeteg a gyerek és rengeteg a szülő is, ami nem újdonság. Sokat beszélgetünk a kollégákkal arról, vajon miért kedvelnek bennünket egyre kevésbé. Nem, inkább ne szépítsük, miért gyűlölködnek sokan, és miért a neten, kommentekben adják ki mérgüket? Nem kispályás módon…..
November van, a legkevésbé szerethető hónapok egyike. Az a hónap, amikor már alig van fény, de még nem vigasztal bennünket a közelgő karácsony. Egész nap nyugtalanul teszek-veszek, pedig gyanúsan süt a nap, a fák aranyban ragyognak, mielőtt felvennék sáros ruháikat. Ronda ez az év…
Mintha az idén…..
A szörnyeteg pedagógusok kora?
Amikor egy neves lap online oldalán az ember ráfut egy olyan cikkre, amelyben a tanítók munkáját egyszerű módon vérengzésnek nevezi a cikk írója, akkor hirtelen megdöbben. Vajon erre mi szükség van? Miért jó ez a feszültségkeltés, ez a pedagógusok elleni hangolás?…..
Már egy hete fáj a fejem. Minden nap lüktet, és csak akkor múlik el, ha beveszek valamit. Kezdetben persze azt hittem, hogy azért, mert beteg voltam, de napok óta jól vagyok, a fejfájás mégse hagy békén. És akkor ma délután eszembe jut, hogy évek óta szeptember vége felé mindig ez van. Talán nem…..
Annyira természetes, hogy észre sem vesszük. Nem akarjuk észrevenni, mert sokkal fontosabb, hogy ki mertük mondani, mint az, hogy mit okozunk vele. A nem akarsz lefogyni, mikor fogsz szülni, te tényleg nem akarsz gyereket, még mindig otthon laksz, valóban ennyiért dolgozol, és ehhez hasonló kérdések…..
Múlt héten meghalt egy fiatal fiú, aki nem bírta el a sok bántást. Nem azért, mert gyenge volt, egyszerűen nem tudta feldolgozni, hogy ebben a világban nehéz jónak lenni. Nehéz nem hangosnak, hivalkodónak, kifelé ordenárénak lenni, mert ez a világ nem bírja el a csendet, a visszafogottságot.
Ha…..
Se torta, se virág, de még tűzijáték se? Tudom, ez tulajdonképpen nem az én napom, de valamilyen módon az enyém is. Az én testem adott lakhelyet valakinek kilenc hónapig. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a világmindenségben történt már ilyen milliószámra, mégis most eszembe jut az a nap, amikor…..
Megüt. Azt mondja, szeret, és megüt újra. Most nem szakad fel a szám, mint a múltkor. Nem kezdek el sírni, mert azt nem szereti. A sírás a gyengéknek való, meg a nőknek, hogy zsarolják a férfiakat. Mindig ezt mondja. Az egy pillanatig sem jut eszébe, hogy sírni a fájdalom miatt is lehet. Egyszer…..
A baj ott kezdődött, amikor nem tudta megérteni, hogy aki elment, nem jön vissza soha. Nem jöhet. Ő mégse hitte el, mert megígérték egymásnak. Igaz, hogy volt annak vagy ötven éve is, talán több, és még ostoba fiatalok voltak, de Miklós soha nem csapta be.
Miután meghalt, az volt a legfurcsább,…..
Tizennyolc lettem. Azt mondják, ez a felnőttkor. Nem vagyok felnőtt, de gyerek sem már. Néha úgy érzem, sosem voltam gyerek, de felnőtt sem leszek igazán, vagy nem tudom, mert épp a köztes létben vagyok. Szeretnék még itt maradni, mert akkor nem kell túl nagy felelősséget vállalnom a világgal…..
Szofi vagyok, egy senki, egy semmi. Egy napja az ágyamon heverek, és nem beszélek senkivel. Anya és apa a Balcsira utazott a húgommal. Nem tudtam velük menni, mert dolgozni akartam, fagyit árulok a Palán. Pár napja töltöttem be a tizenkilencet, de nem volt nagy ünnepség meg felhajtás. Anyáék…..
Nem, nem hiszem, hogy a világ régen jobb volt. Azt sem, hogy az emberek angyalok lettek volna. Mégis mintha gyakrabban fordultunk volna egymás felé, hogy meghallgassuk, vagy netán segítsünk egymást. A barátságok beszélgetéseken, találkozásokon alapultak, a szomszédok nem gyűlölködtek folyamatosan…..
Egy év. Háromszázhatvanöt nap és millió érzés. Tavaly ezen a napon halt meg Benedek Tibor. Kevés ember van Magyarországon, akiért ennyien rajongtak. Róla nem lehet rosszat mondani, mert emberként és sportolóként is kiváló volt.
Mégis a mai napon a szerelem jut eszembe róla. Az a fajta kapocs,…..
Mindenki a százegy évvel ezelőtti napra emlékezik ma. Én alig. Egy olyan országban nőttem fel, amely harapott egyet Magyarország megsebzett testéből, és ez a falat nem akadt a torkán. Biztosan nem érezte édesnek, de nem is fuldoklott tőle. Az első időkben még nem volt kegyes és engedékeny, még…..
Ezekkel a napokkal, amelyeket egy évben egyszer nagy csinnadrattával tartunk, az a baj, hogy hamisakká lesznek, ha nem teszünk másként az év többi napján.
Ma mindenki, aki teheti, programot szervez a gyerekének, elviszi valamilyen rendezvényre, ha van, vagy ajándékot ad gyerekének. Mert ez így…..
Tamara mindent utált azon a napon. A napsütést, a nyarat, a strandot, Lacikát és legfőképpen önmagát. Olyan haragosan rágta a szája szélét, hogy a vér majd kiserkedt. Ha volt nap, amikor egy tizennyolc éves lány okkal érezheti magát rosszul, akkor az pontosan az a péntek volt, amelyen meggyűlölte a…..
Nem költemény és nem harminckettő lettem, ahogy a költő.
Már megfigyeltem, hogy a születésnapommal sosincs gond. Mindig az előtte lévő nap okozza a legtöbb szomorúságot. Hogy vajon miért akkor esem a töprengés és az érzelmi rendrakás mély vermébe, sose tudok rájönni. Csak ülök és számot…..
A nővér nem hitt a szemének. Az a galamb, amit két órával ezelőtt már elhessegetett, megint a párkányon állt és nézett be az ablakon. Azzal az ostoba, sértett tekintettel, amellyel ezek a madarak tudtak. Mindegyik erőszakos és mintha egész életükben haragudtak volna valakire. Akárhányszor látott…..
Ne a földbe, mert azzal törődni kell, hallom a mama hangját. Ha ápolni kell a sírt, az már gond, és el-elhangzik néha egy méltatlankodó nyögés vagy káromkodás. Nincs már idő ilyesmikre, a világ az élőké, a holtak meg mehetnek feledésbe. A mama még azért is kéri, mert nem bírná hallani, ahogy a…..
Ez a harmadik anyák napja, amelyen nem hívom fel. Nem mintha számított volna neki. Nem tartotta asz ünnepeket, nem érdekelte, milyen nap van. Így nem volt se szülinapunk, se karácsonyunk nagyon. Ez utóbbi, meg a katolikus ünnepek amúgy is sorvadoztak a nem katolikus Jugoszláviában. Volt, aki…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz