Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Fürgerókaláb

0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Sokszor gondolkodtam már, hogy vajon én vagyok-e a tökéletes férj-alapanyag, vagy csupán, nemes egyszerűséggel viselkedésemben úgy vagyok píszí, hogy közben gyűlölöm a képmutató, félrevezető, a dolgok lényegét és valós tartalmát átíró politikailag korrekt hazugságokat, hülyeségeket?  Mosok, főzök,…..
Nemrég olvastam Gary Chapmantől, a Szeretetnyelvek könyvek szerzőjétől egy újabb olvasmányt, amelyben a harmonikus család jellemzőit mutatja be. Szerintem minden családnál egyedi az, hogy mitől működik jól a családi kapcsolat, de ha a könyvben említett tényezők megvannak, akkor nagy valószínűséggel…..
Vannak közhelyek, melyek ugyan nagy általánosítással, de valósan írnak le egy jelenséget. A médiában és a női blogokon gyakran előforduló, általában nők által megfogalmazott toposz, miszerint a férfiakat taszítják az okos nők, nem ebbe a kategóriába tartozik. Először is néhány fogalmat nem árt…..
Általánosan elfogadott elképzelés, hogy a férfiak inkább a fiatalabb nők társaságát kedvelik, míg a nők az idősebb férfiakat preferálják. Ez összhangban van azzal az elmélettel, amely szerint a férfiak olyan nőkhöz vonzódnak, akik a termékenység jeleit közvetítik – azaz a fiatalokat. Ezzel szemben a…..
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de – annak ellenére, hogy mindig is liberálisabb szemléletű voltam - nekem kemény tanulópályán kellett végighaladnom, hogy az elfogadás képességét megszerezzem. Hogy ne minősítsek, és ne legyek kirekesztő. Biztosan állíthatom, hogy ma már nem vagyok képes ítélkezni…..
Férfiak, legyünk őszinték kosárt kapni egy nőtől fájdalmas. Ha olyan lelkiismeretes férfi vagy mint én, aki nem játszik a nőkkel, akkor számunkra kosarat kapni megterhelő. A legtöbb férfinél ha kosarat kap, lelki megingás következik be. Előjönnek az olyan gondolatok, hogy nem…..
Ha a mai házasságokat vizsgáljuk, érdemes a legalább 10-15 éves, vagy annál is hosszabb ideje működő kapcsolatokat analizálnunk, mert ezekben alakul ki leginkább az együttélés sokszínű gazdagsága. A házasságoknak több fajtája is működni tud ugyanis: vannak az ideális kapcsolatok, melyek képesek…..
Fürgerókaláb 2017.05.01 12:07:06
Anya vagyok, hasonló helyzetben, két gyerekkel.

Olvastam a véresszájú kommenteket.. Mintha az elvált pasik panaszklubjába csöppentem volna... leírom, hogy néz ez ki női oldalról, nyugodtan kövezzetek.

Sajnos többségében a férj az, aki beleun a házasságba, mert nem olyan, amilyennek elképzelte. Mert valami megváltozik. Kiderül, hogy még nem élte ki magát. Sok neki a felelősség. Igazából nem is akarta. Igazából a feleség hibája, mert megváltozott, nem volt képes változni, elvitték az ufók... stb. Csupa idióta, idióta ürüggyel, aki ilyesmire hivatkozik. Egyszer hallottam csak egy válságban lévő kapcsolatban a férfi szájából, hogy "az én hibám" - és ez a férjem volt... Szerencsés vagyok, hogy ő ilyen jó ember.

Az ismeretségi körömben 6 válást láttam. Mindig az apa lépett félre/lépett le/kezdett el verekedni DE mindig a nő adta be a válókeresetet. Amitől az apák egyből elkezdtek sértett félként viselkedni és a legrosszabb énjük jött elő: a nő szidalmazása a gyerek előtt, pofozás, dobálás (az egyik egy gyerekülést vágott a volt feleségéhez), részegség, a gyerek elhanyagolása vagy rapszódikus váltakozás a gyerek (leginkább anyagi) kényeztetése és elhanyagolása között, a gyerek faggatása arról, mit csinál az anyja.

Mégsem általánosítok.

Nem mondom, hogy minden pasas genny, minden nő szent.
Sőt, sajnos az sem igaz, hogy egy kapcsolat megromlásáért mindig 50-50%-ban terheli a feleket a felelősség. Van úgy, hogy az egyik fél egyszerűen csak szarul választott, vagy nem is volt választása. Mint a barátnőm, aki megörült, hogy végre valaki el akarja venni, aztán kínlódik egy pszichopata mellett, aki veri őt is, meg a gyereket is. (És nem a Mónika-show törzsvendégeiről beszélek, hanem diplomás, jól kereső emberekről.) Vagy egy másik ismerősünk, aki egy igénytelen ribancba lett szerelmes, ennek minden ocsmány következményével.

Kedves Blogger, te egy remek férfi vagy. Bizonyára így is gondolod magadról. De vajon dicséretes, hogy maradni akarsz, vagy mindennel együtt mégis így a kényelmesebb? A feleséged nem azért rideg, mert esetleg történt köztetek valami, amiről hallgatsz? Biztos szerelmi házasság volt ez mindkét részről? Nincs másik férfi az ügyben? Nem tudhatjuk. Lefestettél egy képet, ami egyoldalú, egyértelműen fekete-fehér, de biztos vagyok benne, hogy a valóság ettől ezerszínűbb. A kapcsolat megromlásában benne voltatok mindketten, ez tuti, de csak egy teljesen független szakember tudná megmondani - igen, párterapeuta - hogy ki hány %-kal.

Ne kommentelőktől várd a nagy igazat, fordulj szakemberhez, és legyél teljesen őszinte. Magaddal is. Valahol olvastam, hogy általában az a fél megy terapeutához, aki még menteni akarja a kapcsolatot, de lehet, hogy már csak abban lehet neki segíteni, hogy feldolgozza: a másik már döntött. Akár így, akár úgy, te már nem veszíthetsz vele semmit.

Végül egy személyes tapasztalat. A mi házassági válságunk körülbelül öt éve zajlik. Még korán sem vagyunk a végén. Nálunk is voltak durva veszekedések, két hét különköltözés, és máig rémült gyerekek, ha valamelyikünk megemeli a hangját. Az alábbi nem recept, hanem az én tanulságaim.
- Mindkét félnek akarni kell, hogy a dolog még működjön. Nem színleg, nem a gyerekekért, hanem mindkettőnek önmagáért. A saját boldogságunkat kell megtalálni abban, hogy próbáljuk menteni, amit lehet.
- A problémákat meg kell beszélni, amikor felvetődnek. Nem elraktározni évekre.
- Meg kell tanulni nem személyeskedve, nem a másikat hibáztatva elmondani a problémát: ÉN azt érzem... ÉN azt gondolom... NEKEM ez rossz, mert...nem úgy, hogy: TE hülye voltál.
- Meg kell próbálni újra szexelni. Ha nagyon nem megy, akkor a problémák átbeszélése, és annak eldöntése után, hogy igen, folytatni akarjuk, meg kell próbálni eleinte csak finoman közeledni, újraismerkedni... igen, mint az udvarláskor, először csak a kezét megfogni. Az újra összeszokás gyakorlatilag ismerkedés egy idegenné vált emberrel. És meg kell próbálni neki tetszeni is újra, adni magunkra, nem csak a külsőnkre, de a jellemünket is fel kell turbózni.

Hangsúlyozom, a fenti nem recept, csak tapasztalat. Kedves Blogger, a helyedben biztosan terapeutához fordulnék.