Adatok
velenceihegysegtura
19 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A felhők felemelkedtek és elvékonyodtak, a reggelt elöntötte a Nap fénye, és a felmelegedő föld tavasz illatát tétova szél hordta szét a fák között. Virágzott a vadcseresznye, szólt a kakukk harangja és a sárgarigó fuvolája, csupa pattanó rügy, lüktető tojás és anyaság volt a természet. A völgyben…..
Az éjszaka elengedte a csillagok kezét, és azok belesápadtak a keletről növekvő világosság egyre fényesebbé váló tekintetébe. A réten hideg pára ült, és a virágba borult kökényszilvák és vadkörték koronája úgy állt ki ebből az alaktalan szürkeségből, mintha nem is lenne törzsük. Rozsdafarkú rebbent…..
Ifjúkoromban elhatároztam, hogy egész életemet vándorlással, útkereséssel, kutatással fogom tölteni, akár hosszú, akár rövid lesz életem útja. Új meg új benyomásokat keresek majd, írok róluk tőlem telhető erővel, és benyomásaim, gondolataim, érzéseim, vagyis önmagam és az egész világom minden…..
Szinte észre sem vettem, hogyan lett egyszerre este. Hirtelen meleg csend lett, a virágok illata megállt a fák között, és dél felől egyre erősödő fénnyel világított a Hold sarlója. Fent voltam a Pákozdvárnál, a kezemben lévő GNSS-vevővel aprólékosan felmértem a régészeti feltárást a Nagy-vár és a…..
Két vállra fektetett a tavasz. Nincs ezen mit szégyenkezni, ő az erősebb. Játék ez, talán az érett fejű felnőtt gyermekes gondolatai, de nem bánom. Nyújtózkodunk, ülünk egymás mellett a felmelegedő gránitsziklákon, és csak süttetjük magunkat a Nappal. Százféle növény és virág fűszeres illatát…..
Nem tudom, hogy mi az oka, de nem akar az idén tavasz lenni. Azelőtt is leginkább rövidke tavaszokra emlékszem, de az elmúlt években a nyúlfarknyi tavasz addig-addig kacérkodott a téllel, míg végül nyár lett belőle.
Hideg van még, de ennek a hidegnek nincs már színe. Nem is kell, hogy legyen, mert…..
Az illatos tavaszi nászmeneteket az ibolya nyitja meg. Kedves kék ruhájában, felejthetetlen illatával olyan bájosan mosolyog az emberre, hogy aki egyszer érezte, látta őt, mindig vágyni fog utána. A szerelem legelőször ugyan a mogyoró barkáján, a som sárga virágán, a hunyor zöldes szirmain, a…..
Jól emlékszem az utolsó napra: 2015. június 20-dika volt. Már hetek óta jártam a Sukoró környéki hegyeket, minden sziklakibukkanást átvizsgáltam, következetesen meghatározva, csokorba gyűjtve az ott élő zuzmókat. Ezen a napon végeztem az Olasz-gránitkőfejtő sziklafalainak vizsgálatával, és a meleg…..
Tavaszi alkonyattól szokatlanul csak gyenge szél fúj. Pedig itt, a Keleti-Bakony kapujában, ahol csak néhány feketefenyő és az egykori tölgyesek maradványfoltjai szakítják meg a végtelen fűtengert, ugyancsak lenne helye a március végi hűvöslelkű szélúrfiaknak. Tiszta vonalban sorakoznak fel a távoli…..
Szeretem nyári este érezni a rétek szénaillatát. Hátam nekidöntve érezni a szikla melegségét, miközben csak nézem magam előtt a tájat, és arra várok, hogy történjék valami. Hétköznapi apróságok, ahogy a szarvasok kiváltanak az erdőből legelni, ahogy a feketerigó izgatottan csetteg a faágon, ahogy az…..
Van egy hely a Keszthelyi-hegységben… ahol mindig megáll az idő. Bármennyit járok oda, bármikor látom, mindig újra és újra beleszeretek, és nehezen hagyom el, mint olyan embert, akiről tudom, hogy esetleg hónapokig, évekig nem látom, de szívemnek kedves, és mindig hiányozni fog.
2001-ben jártam…..
A virágzó zöld réten, egy erdei tó sötét mélye fölött, cserjék árnyékában, óriási tölgy vagy bükkfa bozontos lombsátra alatt, barlangok örök sötétjében, ahol a csendet csak a lecseppenő víz hangja töri meg és mint kósza denevérszárnyak kavarognak az emlékek – elcsöndesednek a képzelt vagy tényleges…..
Valamelyik nap az erdőből hazaérve a kisfiamnak egy szarvasbogár egészben megmaradt bogárruháját vittem ajándékba. Aztán gyorsan fellapoztuk a Kippkopp a fűben című szakirodalmat, ahol ugyanezt a bogarat megmutatta a képen, és mesélnem kellett róla. Még véletlenül sem a bogár életmódjáról vagy…..
A mai kor emberének egyik legnagyobb betegsége, talán úgy is mondhatnám, hogy a saját boldogtalanságunk okozója az általános megfeleléskényszer. Meg akarunk felelni a munkahelyen, a párkapcsolatban és a családban, de még sokszor a hobbynkban is; egyre csak hajszoljuk az eredményeket, az…..
Régi szokásom, hogy naplót vezetek. Egy közepes méretű, piros, keményfedeles könyvecskét, amely mindenhová elkísér. Már a színe sem véletlen; azért piros, ha táborozás vagy vándorlás közben bárhová leteszem, könnyen megtaláljam. Városi naplóvezető kultúrembereknek talán bármilyen más szín is…..
Az emberben mindig élnek különböző fájdalmak: nagyok és kicsik, komolyak és nevetségesek. A legnagyobb fájdalmat mindig az elmúlás okozza. Főleg a rohanó idő, amely fiatalkorban csak lassan csörgedez, ám idősödve egyre gyorsabban pereg.
Ki ne emlékezne arra az érzésre, amikor elmúlt a „soha vissza…..
Felettünk járt a hold, alattunk aludt a föld, és mi csak mentünk, mentünk a végtelenből a végtelenbe. Az erdő úgy fogott körbe minket, mint ahogy egy jóságos dajka öleli magához éjszaka a rossz álomból ébredt gyermeket.
Pedig azon az éjjelen nem mozdult semmi az erdőn. A hold a felhők mögött járt,…..
Ódát zengenék, de mivel nem tudok, ezért csak néhány sort írok az oly titokzatos, rejtett magyar tájról: Gemencről! Ízlelgessük csak ezt a szót, forgassuk meg a nyelvünkön! Többet jelent ez, mint egy ártéri erdőt a sok közül. Duna-erdők párás zöld homályát, elvillanó őzeket, felszínen úszkáló, majd…..
Érdekes, milyen hatalma van felettünk a visszaemlékezésnek! Nemrég még az Ádám - Éva fánál azon elmélkedtem, hogy vajon mikor mosta el őket a tavaszi áradás, aztán eszembe jutott egy május elsejei este Balatonedericsen, amikor több napos barlangászat után, borostásan májusfát állítottunk egy…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz