Adatok
velenceihegysegtura
11 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tudjátok, hol születik a csend? Én sokat gondolkodtam rajta.
Először azt hittem, hogy létezik valahol egy csendes erdő mélye, nagy fák, zöld mohapárnával borított sziklák, hallgató hegyoldalak, magasba néző csúcsok; és valahol itt. Itt azonban sosincs csend. Hulló makk koppan az avaron, madarak…..
Bármely életkor, amikor az ember testi és lelki képességeinek teljében érzi magát lehetővé teszi, hogy gyönyörködjünk a természet csodáiban. Az ifjúkor tele van bizakodással, amikor nem csak hisszük, hanem tudjuk, hogy az embert akármi baj is érje, előbb-utóbb minden jóra fordul. Az ember tele van…..
Tiszta és szép volt az éjszaka. Számtalan csillag borította az eget, és én úgy éreztem, csak fel kellene nyúlnom, hogy teleszedjem a markomat csillogó kavicsokkal. Decemberi égbolt, amelyen a Göncölszekér parancsnokol, és lassan forognak a csillagképek. Enyém most minden: a csillagok, a…..
Kora reggel van. Szürke az ég, csontig hatoló fagy karcolja kezeimet miközben elnézek kelet felé. Ott kell majd valahol megszületnie a Napnak, és a széltépte felhő-hegek között keskeny aranysáv jósolja csak eljövetelét. Előttem a fán csöppnyi cinke kuporog, tollát borzolja, reszket a teste. Érzem,…..
Talán csak én gondolom így, és valójában mosolyogni való a dolog. Én hiszek abban, hogy a természetnek lelke van. Bármerre járok, hegyek között, erdőben, barlangban, a nádasok világában vagy éppen egy réten; ott érzem magam körül. Képzeletemben leginkább a görög mitológia nimfáihoz áll közel. Ők sem…..
Fagyott fűszálak ropognak a lépteim alatt és hókristályok villannak gyémántmezőként a lámpafényben, ahogy körbevilágítok. Csikorgó hideg van, didergek, és didereg körülöttem a világ is. Régen besötétedett már, és én elindultam, céltalanul, csak sétálni néhány percet, hogy szűnjön bennem a zakatolás,…..
A dermedt csendben szikrázva rebben a csillagok szeme a mélysötét rét felett. Fekete bükkök és komor gyertyánok állnak mögöttem, ágaikkal az ég felé nyúlnak, megmaradt leveleik között susogva zenél a szél. Macskabagoly rikolt, mintha reménytelen vágy zokogna a fák között. Sáros utak, zörgősre…..
Milyen más volt valamikor a karácsony! Hogy megváltoznak az idők! Nevetünk rá nagyot, nevetünk egymáson és vénülő önmagunkon, összeölelkezünk, és kacagunk: változnak bizony az idők, és mi is megváltoztunk velük. Vagy az idők ugyanolyanok maradnak, csak a mi homályosuló szemünk látja őket másnak?…..
Egymást követik a tizenkét hónap rendjében, libasorban, sok-sok század óta. Becsülettel, tisztességgel végzik a munkájukat, meghozzák az őszt, a telet, és fizetség fejében mindannyiunk életéből elvisznek egy darabkát magukkal. Szeptember a legfiatalabb, derűs arcú, vidám, szüreteken mulató,…..
A reggel fagyot és dermedést lehelt a hegytetők felé. Az utak, a levelek, fehér csipkéjű zúzmarába öltöztek, és az égre kulcsolt kezű fák között szomorú hangon dúdolt a szél. Elindult már… elindult már a tél fehér szárnyú madara.
Ütemesen lépegetek, csúszkálok a fagyos köveken, de egyre csak…..
Szeretem a téli napok mozdulatlanságát. Amikor nincs egyetlen felesleges hang sem, a múló percek összeérnek a jövővel, és figyelni, mesélni kezd a csend. Szeretem, amikor az erdő megszokja a jelenlétemet, és úgy éli mindennapi életét, mintha ott sem lennék. Egyszerűen csak hagyom, hogy a fülembe…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz