Regisztráció Blogot indítok
Adatok
pollio

0 bejegyzést írt és 149 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nem könnyű, amikor ki kell mondani, hogy vége. Akkor se, ha téged hagynak el, de akkor se, ha neked kell odaállni a partnered elé - vajon milyen stratégiát alkalmazol ilyenkor? Az őszinteség segíti a trauma feldolgozását, viszont a szakításkor általában magunkat nézzük: úgy csináljuk, ahogy nekünk…..
pollio 2017.06.01 13:37:42
"a sumákolós, kerülőutas módszereket azok alkalmazzák, akik szoronganak vagy félnek. Aki biztonságban érzi magát, az oda mer állni a párja elé és nyíltan kommunikál." - Ja, a lényeg, hogy ne kerüljünk ki a komfortzónánkból, mi? Aki biztonságban érzi magát, annak nem kell "mernie" odaállni, "merésre" annak van szüksége, aki szorong és fél, mégis az egyenes utat választja, mert fontosnak tartja, hogy megtisztelje ezzel a másikat és _saját magát_ is. Úriember módjára szakítani - ez a saját önbecsülésemnek is jót tesz, bármennyire is tele van a gatyó előtte. Bátor ember nem az, aki nem fél (az a buta), hanem aki mer félni.

Nekem volt egy hosszabb (években mérhető) kapcsolatom egy külföldi lánnyal. Skypeon tartottuk a kapcsolatot, és rendszeresen látogattuk egymást, felváltva hol az ő országában, hol az enyémben, hol egy harmadikban. Klasszul elutazgattunk, jól éreztük magunkat. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy egyikünk sem akarja az otthoni életét feladni, és odaköltözni a másikhoz, akkor én fontosnak tartottam, hogy személyesen kiutazzak hozzá, és ne Skypeon szakítsunk, és ne is úgy, amikor ő van itt nálam, hogy "figyu, szakítok veled, húzzá' haza".

Féltem előtte, nagyon szomorú is voltam utána, de emelt fővel tudtam tükörbe nézni.

A második pont (nem veled van a baj, hanem velem) azért arra is jó lehet, hogy kíméljük a másikat. Nem akarok én kiskapukat hagyni, csak van, hogy az ember "alulválaszt", és nem igazán tetszik neki a másik. Az elején még idealizálom, és reménykedek, hogy majd beindul bennem a kémia, de aztán pár hónap járás után nyilvánvaló lesz, hogy nem az igazi. Ilyenkor szerintem mégiscsak tapintatlanság lenne egy nővel szemben a keresetlen öszinteség, hogy "figyu, azért szakítok veled, mert lépten-nyomon nekem jobban tetsző nőket látok mindenfele, és ilyenkor a fejemet verem a falba, hogy miért nem velük vagyok inkább..." Ez olyan, mintha tankkal ütném el a másikat. Jobb azt mondani, hogy velem van a baj.

Annyiban igazat adok a poszternek, hogy mindkét esetben végeredményben magamat is kímélem, mert tudom, hogy ha nem így cselekszem, utána én érezném magam pocsékul. Vagy azért, mert tudom, hogy egy gyáva szar voltam, mert skypeon szakítottam azzal, akivel több évig voltam együtt, vagy pedig azért, mert egy bunkó állat módjára tankkal gázoltam bele egy nő lelkébe azzal, hogy megmondom neki, hogy mások legalábbis nekem jobban tetszenek nála.

Az a nem mindegy, hogy rövid- vagy hosszú távon választom a nekem könnyebb utat? mert végső soron ami rövid távon könnyebb nekem (sunnyogás) az hosszú távon nehezebb (tükörbe nézés - önértékelés degradálása), és ami rövid távon nehezebb (egyenes kiállás), az hosszú távon nekem lesz kifizetődő (önértékelés növekedése). Végeredményben úgyis magamat nézem, szerintem az életben az "önzetlen", "önfeláldozó" cselekedeteket is végső soron a cselekvő saját jó érzése, énképének növekedése motiválja...
Hatalmas pénzeket ölni a márkaépítésbe, teljes haderővel folyatatni a hidegháborús küzdelmet a konkurenciával, majd derült égből villámcsapásként nevet változtatni – ha valami, akkor ez a stratégia elsőre igencsak megalapozatlannak tűnik. Márpedig az apród.hu esetében…..
„Egyedül Oroszország képes megállítani, távol tartani a régiótól a nemkívánatos nyugati behatolást: a kíméletlen pénzvilágot, a multi cégeket, a bóvli kultúrát, a pusztító liberalizmust. Nem Ukrajnáról, Majdanról, Krim félszigetről van szó, hanem Európa jövőjéről!…..
A Zsidó Világkongresszus (WJC), az Amerikai Izraeli Közügyek Bizottsága (AIPAC) és az Amerikai Cionista Szervezet (ZOA) leveleiből nem csak arról kapunk képet, hogy lehet mesterséges rettegésből és több millió ember halálából politikai tőkét kovácsolni, hanem hogy milyen…..
Tragikus esztendőt tudhat maga mögött a kormányoldal. A Fidesz a hatalmán kívül szinte mindenét elvesztette. Akarata megtört, ereje megroppant, hitelessége semmivé lett, támogatottsága köddé foszlott, mozgástere a formális jog paragrafus-tologatására szűkült. A 2012. évi…..
Tisztelt Munkahelyi Terror Blog !   A jelenlegi munkahelyemen –nem magán és nem külföldi- vezetőváltás történt. Kíváncsian vártuk a változásokat. Az új főnök az első időkben nem mutatta ki igazi valóját. Mindenért elnézést kért, csendes volt, és meghallgatta a…..
„Csak azért vállaljuk be, hogy az eltűnt sörözéseket vasárnap délutáni közös gyereklegeltetés és társasjátékozás váltsa fel??” - Levélírónk sajnálja, hogy a családot alapított barátai eltűntek mellőle és már csak a mókuskerék van, kocsmázás helyett. A…..
pollio 2012.01.24 16:40:47
"önző poszter", "gyáva poszter, beijedt a gyerekvállalástól"

Bírom ezeket a kommentelőket, szerintük akinek nincs gyereke, az önző meg gyáva. Ítélkeznek össze vissza, kijelentő módban tesznek sommás megállapításokat, amelyeknek azon alapulnak, hogy a poszter nem változik, nincs jellemfejlődése, hanem ő ilyen, ozt' kész.

Úgy érzem, az ilyen ítélkezések mögött általában irigység és önigazolás lapul - megmagyarázom magamnak, hogy amit én csinálok, az is jó, sőt jobb, bár közben valahol mélyen tudom, hogy a fenébe is, valójában azt szeretném tenni, mint az "elítélt".

Poszter is pont ebben téved szerintem, hogy ő is ítélkezik, és önigazol, és mindezt azért teszi, mert magáról sem feltételez változási képességet, hanem feltételezi, hogy ő most már így fog maradni.

Én például nem jelenteném ki magamról, hogy ilyen vagyok, meg olyan vagyok, gyáva vagyok, meg önző vagyok, vagy bátor vagyok, meg önzetlen vagyok. Nem statikus karakterekkel operál az élet. Időszakaim vannak, és most pl. éppen önző vagyok, mert önmagam építésének van most itt az ideje, és hiszem, hogy ennek az időszaknak is vége lesz, és el fog jönni, amikor a felépített önmagamat, a független életemet szabad döntésemből kifolyólag, és nem egyik függő viszonyból egy másikba menekülve, megosztom valakivel, és fontosnak tartom akkor majd átörökíteni is.

Nem tudom mennyire önzőség az, hogy én azt mondom, hogy szerintem előbb kell egy trón, és rá egy király, és utána jöhet a trónörökös. Anyagilag is, meg lelkileg is el kell érni arra a szintre. Ez nem önzőség, hanem felelősség kérdése. Ha nincs meg a trón, és azon nem ül egy király (aki saját magán uralkodik), akkor kész kibaszás lenne szegény gyerekkel, ha a puszta seggemre megcsinálnám. Rajta kívül meg még én is szarul járnék, az anyjáról nem is beszélve. Ez lenne a kontraproduktív reprodukció tipikus példája, amelyben én nem tudom átadni azt a gyereknek, amivel nem rendelkezem, és ezért szegény gyerek hiányosan nőne fel, félember maradna, mint amilyen az apja volt, mikor megcsinálta, és ezzel elzárta saját maga elől is a lehetőséget a kiteljesedés elől. Ez a félemberség aztán meg szépen öröklődik tovább...

És az, hogy ki mennyi idő alatt jut el arra a szintre, hogy kiteljesedjen, és a gyerekének egy teljes élet érett gyümölcsét tudja átadni, és nem valami félkész terméket, nem kéne, hogy verseny tárgya legyen.

Én most vagyok 33. Körülöttem mindenki megnősült, meg gyereke van, és önálló (izé, szülőktől kapott) egzisztenciája. Evidens, hogy ezek szerint a környezetemhez képest kb. 5 évvel le vagyok maradva. Semmi bajom ezzel, mert cserébe én azalatt az 5 év alatt végigdiákkodtam Európát északnyugattól délkeletig. Egy fillért sem spóroltam, viszont majd ha én is odaérek, akkor érdekes sztorikat és tanulságokat fogok tudni mesélni a srácaimnak.
pollio 2012.01.24 17:15:14
@elkoltozott.: A "királyságot" nem elsősorban vagyonra értettem, hanem lelki dolgokra: az ember először ismerje és uralja önmagát, és utána lehet elkezdeni arról gondolkodni, hogy felelősséget vállalok másokért is.

Ennek legfeljebb része az, hogy csak biztos egzisztenciával vállalnék gyereket, családot, de az olyan nőt, aki az egzisztenciámért szeret, és nem magamért, és akar mégegy úszómedencét, úgy kirúgnám, hogy a lába nem érné a földet.

A gyerekvállalásnak nem feltétele a medence, nekünk sem volt, mégis felnőttem. Viszont azért az feltétele, hogy ne egy albérletben lakjak, aminek a rezsijét alig bírom kinyögni. Ezért kell előbb a trón, és utána a trónörökös. Arról nem szóltam, hogy a trónnak aranyból kell lennie! Lehet az bőven fából is éntőlem, de funkcióját tekintve legyen meg!

A "királyi vagyon" az inkább a lelkemben kell, hogy legyen, és nem tudom, amikor megjött, hanem érzem.

A "bejártam a fél világot" igenis segített abban, hogy önmagamat megismerve halmozzam a lelki és szellemi "királyi vagyont".

De azért még egyáltalán nem vagyok király, és az elkövetkezendő kb. 5 éves tervben nincs gyerek, az elkövetkezendő kb. 3 éves tervben nincs feleség. Utána mi lesz, azon meg még kár gondolkodni.

De ami a legfontosabb: ezt _most_ látom így.
Tetszik, nem tetszik, szavazati jogot adni a határontúliaknak ehhez képest smafu. A többség sajnos nem képes továbblátni azon a pontot, hogy a FIDESZ túlerőben van, hogy nem úgy politizál ahogyan a világ elvárja. Ez viszont ha akarom az EU és a hazai ellenzék politikai harca az…..
pollio 2012.01.09 16:38:16
Namármost én a következőben látom a problémát: az elmúlt 20 évben kiépült a politikai-társadalmi berendezkedésben a fékek és ellensúlyok rendszere, de a gazdasági berendezkedésben nem voltak moderátorok (protekcionizmus), hanem szabályozatlan, szabad piacot engedtek rá az országra. Hasonló a helyzet, mint '86-ban a csernobili atomreaktorban - nincsenek benn a szabályozó rudak. Amikor válság van, akkor a gazdasági folyamatok megszaladnak, valós veszéllyé válik az (Euró)zónaolvadás, be kéne tolni gyorsan a moderátorokat. A moderátorok gyors betolását viszont akadályozzák a fékek és ellensúlyok. Egyrészt a demokratikus döntési mechanizmus nagyon fair, de nagyon lassú - képzeljük el, hogy '86-ban, Csernobilban éppen száll el a reaktorteljesítmény, miközben a szakik éppen demokratikus vitát folytatnak arról, hogy most akkor betolják-e a grafitrudakat, vagy sem - mire eljutnának az első szavazásig, leolvad az egész cucc, ők meg meghalnak. Másrészt valamiért, valakik érdekéből pont úgy lettek beépítve a fékek és ellensúlyok, hogy megnehezítsék a moderátorok betolását.

Most akkor látjuk, hogy moderátorok betolásához előbb le kell bontani a fékeket meg az ellensúlyokat, betolni a moderátorokat, majd visszaszerelni a fékeket meg az ellensúlyokat (utána a moderátorokat kihúzni is nehezebb lesz). Azoknak, akiknek nem érdeke a moderált (protekcionista) gazdaság, csak öntik az olajat a hevülő atommáglyára (forint bedöntése - most kerültem egyébként képzavarba), és mindenáron meg akarják akadályozni a fékek és ellensúlyok lebontását, diktatúrát kiáltva. Másrészt a fékek és ellensúlyok lebontása tényleg necces, átmenetileg és formálisan tényleg diktatúrához vezet, egy államférfi (valami Atatürk-féle) utána viszont kétszeresen visszaépíti a fékeket és ellensúlyokat, visszaállítja a demokráciát. Azonban mifelénk akkora a bizalmi válság, hogy senki nem hiszi el (én sem), hogy aki éppen lebontja a fékeket és ellensúlyokat, az nem akarja-e esetleg aztán az egészet úgy hagyni, és ottfelejteni magát a struktúra tetején. Lehet, hogy betolja majd a szabályzórudakat a reaktorba, és nem robban fel, viszont nem kapunk több fűtőelemet, és a reaktor leáll.
„Bepasizott megint. Tudom, ki a csávó, nem is rossz fej, nálam azért gyengébb eresztés. Egyáltalán nem fájna, ha néha jól érezné magát vele” - a nyitott házasság néha egész jól működik, tehát nem minden félrelépés robbant szét egy kapcsolatot. De mi van akkor,…..
pollio 2011.11.29 11:34:23
@allegravelli: Én szívem szerint sokszor kipróbálnám, hogy milyen valakit megölni. Csak félek a következményeitől, ezért nem teszem meg. És a következmények alatt qrvára nem a rendőrséget meg a börtönt kell érteni, hanem a saját lelkiismeretemet. Nem akarok úgy járni, mint Ágnes asszony (pedig őt nem kapták el a csendőrök). Nem hazudom azt, hogy azért nem próbálom ki, mert erkölcsileg elítélem, blabla. Hanem bevallom, és nem tagadom, hogy sokszor vannak ilyen gondolataim, de tudom, hogy ha megtenném, utána még szarabbul érezném magam, ettől _félek_, és ezért nem teszem meg.

"Az vesse rá az első követ, aki közületek nem bűnös"-azaz aki soha nem kívánt még meg aktuális partnerén kívül mást, aki soha nem szokott gondolni még csak a lehetőségére sem, hogy megcsaljon valakit, mert _tudja_, hogy az mivel jár. De honnan tudná, ha nem próbálta? Sehonnan. Valójában arról van szó, hogy csak _sejti_, hogy ő szarul érezné magát, ha kipróbálná, és ezt a szar érzést nem vállalja be. Pedig lehet, hogy egyébként vágyik a kipróbálására, csak a következmények több hátránnyal fenyegetnek, mint amennyi előnnyel a a dolog kipróbálása kecsegtet. "de jó lenne azzal a csajjal/pasival aki itt ül szembe a metrón, de hát az gáz, mit szólna a párom (pitlibe, még be kéne vállalnom egy konfliktust, meg el is veszíthetem), nem merem."
De akkor ezt kéne mondani, az őszintét, nem a gizdát. "Igen, én is gondoltam rá, de nekem nem fér bele, nem vállalom, szarul érezném magam utána, és az nekem nem kell", nem pedig a poszter ilyenolyan módon elqrta.

Legelső hozzászólásomban egyébként nem volt név, vagy utalás előző hozzászólásra, tehát akinek nem volt inge, az gondolom nem vette magára.

Kedves poszter: azzal, hogy leírtad ezt a dolgot, megtetted az első lépést, hogy szembenézz magaddal. Nem rontottad el az életed. Azokkal a paraméterekkel, amikkel eddig rendelkeztél, nem volt esélyed másképp cselekedni, ezért nem vagy hibás. Most ébredtél fel - innentől kezdve vagy felelős. Hibád nem elrontása semminek, hanem lehetőség a fejlődésre. Hajrá!
(A szerző a Nézőpont Intézet elemzője.)A valutatartalék a „a nép vére és izzadsága, amit arra használnak, hogy megmentsék belőle a falánk és lusta görögöket” – háborgott egy kínai blogger a pekingi kormány európai kötvényvásárlási tervei miatt. A…..
pollio 2011.11.28 14:05:58
@kyanzes: A szenior konténerpakoló és a junior konténerpakoló közötti különbség nem a tudásban van, hanem abban, hogy az előbbi még görög, az utóbbi viszont már albán/román/észak-afrikai/bangladesi bevándorló.
Michael Knight Bőr, az van... 2011.11.24 21:36:00
A siker láthatatlan - jelentette ki a minap az Unortodox Közgazdaságtan Lánglelkű Apostola. És ezúttal kivételesen tényleg egyet kell értsünk vele: valóban láthatatlan. Éppen, mint a császár új ruhája.Van az a pont, amikor már a szómágia sem megy. Amikor már a Fidesz B-közép…..
(A szerző újságíró, a Világgazdaság munkatársa.)Igazán senki nem vádolhatja meg az Európai Uniót azzal, hogy az unalmasabbik arcát mutatná a világ felé: a görög válság elmélyülésével együtt lassan minden diplomatikus mázat levetkőzve anyáznak a közösség vezető…..
„A velünk szemben lévő szobából. Benyitok. A pasim kisgatyában fekszik egy lány mellett. A csaj nyakig betakarózva” – semmi sem tesz olyan jót egy friss kapcsolatnak, mint egy in flagranti. A buli elszabadul, a félénk srác felszabadul, a lány pedig hamar rajta is…..
A 2012-es Gault Millau étteremkalauz bemutatójáról, Bécsből jelentem a szenzációs hírt: a Costes étterem már csak egy ponttal van lemaradva a világ legjobb éttermeitől!   Az osztrák kiadású Gault Millau (GM) Ausztria foglalkozik a régió fontosabb városaival, területeivel…..
Nem tudom, meddig mehet ez még így, de ahogy elnézem, fogytán a türelem. A kormány úgy döntött: normává emeli Lázár János hírhedt mondatát. Eszerint aki szegény, az annyit is ér. A szemmel láthatóan mentális problémákkal küzdő Orbán Viktor, végképp elfeledve, honnan…..
Kétségbeesetten próbálkozik a kormány létrehozni valamiféle tiszteletteljes aurát az alkotmány (bocsánat, alaptörvény) körül, de csak önmaga paródiájába fullad az egész. Hol a határ nemzeti giccs és felesleges patetizmus, valamint a méltó ünneplés és a kijáró tisztelet…..
pollio 2011.09.07 12:45:59
Az lenne jó, ha _divat_ lenne magyarnak lenni. Ehhez prominenseinknek - bocsánat, kiválóságainknak - nem az embereket kéne diktálni, hanem a divatot.

A divatot pedig úgy lehet diktálni, hogy először én megyek ki az utcára a kreációmban - és magabiztossággal viselem azt. A magabiztos kisugárzásom miatt akarnak majd a többiek olyanok lenni, mint én. Ezt példamutatásnak hívják.
Az elöljáró szóban is benne van, hogy a többiek követik önként, szabad akaratukból azt, aki "elöl" jár a jó példával, azaz időben legelőször kezdte azt _saját magán_ alkalmazni.

Az embereknek való diktálással viszont pont az ellenkező hatást lehet elérni. Alapvető marketingszabály: ha van egy terméked, amire keresletet akarsz generálni, tiltsd be! Aztán ha a kereslet megfelelő mértékűre duzzadt, feloldod a tilalmat, és egyből lecsapnak rá, mint gyöngytyúk a takonyra (ld. nyugati életforma tiltása a kommunizmus alatt, avagy miért akart mindenki farmert venni? - Néha az az érzésem, ezt az egész kommunizmust a kapcsik találták ki, hogy aztán puskalövés nélkül igázhassák le K-und-K-Európát, mert az ottani sok marha önként és dalolva megy a vágóhídra, és hódol be a hőn áhított Nyugatnak, és behugyozik a gyönyörtől, hogy most már ő is nyugati, és nálunk is van teszkó, és de jó, hogy dolgozhatok benne, és az ott megkeresett fizetésemet is rögtön ott költhetem el - de most egy kicsit eltértem a tárgytól, meg különben sem biztos, hogy ez a magyarázat a lehető legegyszerűbb, fejét lecsapja Occam borotvája, mint a többi összeesküvés-elméletnek.)

Szóval visszatérve a tiltás keresletfelhajtó hatásához, a dolog fordítottja is igaz: amit kötelezővé tesznek (vö. embereknek való diktálás), az mindenki utálni fogja, mint a szart. Ha kötelezővé teszem a magyarosdit, akkor dafke nem akarja senki sem csinálni. Viszont ha divatot akarok belőle csinálni, akkor vagy tiltsam be, vagy én járjak elöl jó példával.

A Nemzeti Ügyek Kormányának ezen logika szerint vagy be kellene tiltania a nemzeti ügyekkel történő foglalkozást, vagy példát kellene mutatnia. Nyilván be nem tilthatja, mert önmagával kerül ellentmondásba, demokráciában, ahol szabad választások által nyeri el a hatalom a legitimációját, ez a recept működésképtelen. Marad tehát a példamutatás. Kötelezővé tétel nélkül.
Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új?…..
Nincs jó jó hírünk a világban. Lehetne ezen kárörvendeni, hogy úgy kell nekik, maguknak csinálták, de ez mégis csak baj, mert a szégyen mindannyiunké.A magyarországi szélsőjobb, a vele szövetségben levő egypárti kormánnyal, folyamatosan lejáratja saját hazáját.…..
pollio 2011.05.27 13:09:05
Nem akarom az _egész_ cikket kommentálni, megtették már mások. Én csak ezen az _orbitális_ csúsztatáson lestem egy nagyot, hogy ti. Réthelyi azért részesítette figyelmeztetésben Alföldit, mert úgy mutatta be az Ember tragédiáját, ahogy.

Ez egész egyszerűen nem igaz. A figyelmeztetést Alföldi azért kapta, mert nem szalonképes megjegyzést tett egy munkáját végző újságírónak, aki nyilván provokatív kérdést tett fel, ezek az újságírók már csak ilyenek. (Sajtószabi, ugye...)

Mindegy, hogy ki milyen oldalon áll, újságírót nekem nem tetsző kérdés esetén személyeskedő hangnemben különféle szexuális cselekvésformákra felszólítani (még akkor is, ha az nem egy elcsépelt bazdmeg... kezdetű mondat, hanem egészen újszerű) egy intézmény igazgatójától, hát, abból a világon mindenhol botrány szokik lenni, sőt ilyenért a kirúgás sem túlzás, még Nyugat-Európában sem.

Ehhez képest Réthelyi miniszter elég elnéző volt Alföldivel szemben, és nyilván betudta művészi extravaganciának és hóbortnak a beszólást, csak azért szól, hogy ezt, ha lehet, legközelebb ne.

Nyilván tetszett neki az előadás, és olyan nagyra értékelte, hogy egy akkora művésznek, mint Alföldi, elnézett egy ilyen teljesen szalonképtelen kirohanást. Ő ugyanis látta, és "az egypárti kormány" nevében (mint annak a tagja, ugye) meg is védte a "vele szövetségben lévő magyarországi szélsőjobb" támadásaitól, mondván, hogy nem botrányos, hanem "újszerű".

De nyilván ez amolyan szövetségen belüli elhanyagolható kis nézeteltérés a "magyarországi szélsőjobb" és a "vele szövetségben lévő egypárti kormány" között, így ezt nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, főleg, ha az állításom ellen szól, ugye?

Nem, barátom, a tények makacs dolgok, és ha felállítok egy teóriát, amire van ellenpélda, akkor az a teória nem igaz. Erről ennyit.
pollio 2011.05.27 13:09:47
Nem akarom az _egész_ cikket kommentálni, megtették már mások. Én csak ezen az _orbitális_ csúsztatáson lestem egy nagyot, hogy ti. Réthelyi azért részesítette figyelmeztetésben Alföldit, mert úgy mutatta be az Ember tragédiáját, ahogy.

Ez egész egyszerűen nem igaz. A figyelmeztetést Alföldi azért kapta, mert nem szalonképes megjegyzést tett egy munkáját végző újságírónak, aki nyilván provokatív kérdést tett fel, ezek az újságírók már csak ilyenek. (Sajtószabi, ugye...)

Mindegy, hogy ki milyen oldalon áll, újságírót nekem nem tetsző kérdés esetén személyeskedő hangnemben különféle szexuális cselekvésformákra felszólítani (még akkor is, ha az nem egy elcsépelt bazdmeg... kezdetű mondat, hanem egészen újszerű) egy intézmény igazgatójától, hát, abból a világon mindenhol botrány szokik lenni, sőt ilyenért a kirúgás sem túlzás, még Nyugat-Európában sem.

Ehhez képest Réthelyi miniszter elég elnéző volt Alföldivel szemben, és nyilván betudta művészi extravaganciának és hóbortnak a beszólást, csak azért szól, hogy ezt, ha lehet, legközelebb ne.

Nyilván tetszett neki az előadás, és olyan nagyra értékelte, hogy egy akkora művésznek, mint Alföldi, elnézett egy ilyen teljesen szalonképtelen kirohanást. Ő ugyanis látta, és "az egypárti kormány" nevében (mint annak a tagja, ugye) meg is védte a "vele szövetségben lévő magyarországi szélsőjobb" támadásaitól, mondván, hogy nem botrányos, hanem "újszerű".

De nyilván ez amolyan szövetségen belüli elhanyagolható kis nézeteltérés a "magyarországi szélsőjobb" és a "vele szövetségben lévő egypárti kormány" között, így ezt nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, főleg, ha az állításom ellen szól, ugye?

Nem, barátom, a tények makacs dolgok, és ha felállítok egy teóriát, amire van ellenpélda, akkor az a teória nem igaz. Erről ennyit.
pollio 2011.05.27 17:57:06
"Nincs jó jó hírünk a világban. Lehetne ezen kárörvendeni, hogy úgy kell nekik, maguknak csinálták, de ez mégis csak baj, mert a szégyen mindannyiunké.
A magyarországi szélsőjobb, a vele szövetségben levő egypárti kormánnyal, folyamatosan lejáratja saját hazáját."

Kedves szabadelvű barátom! Vajon szabad lehet-e egy ember, akinek minden igyekezetét az köti le, aki minden másodpercében azzal van elfoglalva, aki önértékelését arra alapozza, és attól teszi függővé, hogy vajon mit mondanak/gondolnak róla mások?

Szerintem az ilyen ember nem szabad, hanem függőségben él, a közönség, a "többiek" véleményének van kiszolgáltatva. Ha megváltozik a közönség, ha mások lesznek a "többiek", az egész önértékelése, ami a "többiek"-től függ, felborul és összezuhan.

Az ilyen ember, nem mer szembenézni saját magával. Nem vállalja fel a valódi önmagát. Talán nem is ismeri azt. Hogy önértékelését kontrollálja, imidzseket, szerepeket talál ki magának, amelyek létjogosultságát kizárólag és mindössze a környezettől, mint közönségtől érkező visszacsatolás igazolja. Szubkultúrákhoz csapódik, hogy identitását meghatározza. Aztán a nagynehezen megszerzett identitást nehezen ereszti el. Mások meg ezzel visszaélnek. Kihasználják. Zsarolják identitásának, azaz vélt önmagának elvesztésével. "Te nem lehetsz igazi deszkás/rocker/punk/stb., ha nem veszed meg ezt, meg ezt meg ezt."

Kész a függőség. Kész a kiszolgáltatottság. Azoknak, akik a deszkás/rocker/punk cuccokat árulják, elemi érdekük, hogy a kihasznált embernek véletlenül se jusson eszébe önértékelését teljesen más alapokra helyezni, mint az adott szubkultúra többi reprezentánsaiból álló közönség tetszési indexére.

Az ilyen függő ember menekül. Az ilyen embernek állandó megfelelési kényszere, kisebbségi komplexusa van.

Eddig tartott a pszichológiai eszmefuttatás. Most akkor olvasd végig úgy, hogy az "ember" helyére behelyettesíted a "nemzet" szót, a "deszkás/rocker/punk" helyére meg azt, hogy "nyugati". Na, ismerős a helyzet?

Szabad lehet egy olyan nemzet, amely önértékelését attól teszi függővé, hogy mások miket gondolnak meg mondanak róla?

És az a nemzet, amely magasról tesz rá, hogy miket ír róla a The Economist, meg a Der Spiegel, meg a Le Monde?

(Igen, az nem kap pénzt. Erről van itt szó, kéremszépen. Függőségünk anyagi természetű is. Ideologizálás, maszatolás, mellédumálás helyett beszéljünk inkább tisztán.)

Szóval, "Az én vezérem bensőmből vezérel", írta József Attila. Nem volt kimondottan jobbos költő.

Kedves szabadelvű barátom! Te tényleg a szabadság oldalán állsz?