Regisztráció Blogot indítok
Adatok
cs.G.

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az utóbbi időben a magyar feminista mozgalmak különböző résztvevői között kiélesedett a diskurzus a transzpolitikák kérdése kapcsán. A vita affektíven terheltté és sok esetben sajnos személyeskedővé vált. Mindehhez, azt gondolom, nagyban hozzájárult az egyébként alapvetően…..
cs.G. 2017.02.08 16:15:42
@Tamás Nagypál:
Kedves Hozzászóló,
a Szerző bizonyára helyenként pontatlanul vagy nehezen érthetően fogalmazott, amit sajnál. De a hozzászólásból az látszik, hogy a Hozzászólónak eleve vannak félreértései a társadalomtudományos fogalmakkal. Helyenként önellentmondásba ütközik, helyenként ugyanazt írja le amit – jól, vagy rosszul – de a Szerző is megpróbált kifejezni.

„Igen, pont úgy, ahogy pl. a fekete afrikai rabszolgák testébe is "kódolva" volt a fizetetlen munka az amerikai ültetvényeken, ami az uralkodó osztály és hatalmi intézményeik felőli kényszert jelenti, nem pedig rendszer általi determinizmust (értsd: a feketék rossz időben voltak rossz helyen).”
A Szerző semmi olyat nem állított, hogy bárkinek a testébe lenne kódolva valami. Az uralkodó osztály és az intézményei pedig a rendszer részei. Hogy az uralkodó osztály meg tudja tartani uralkodó pozícióját profitra van szüksége ehhez pedig a fizetetlen munka túlsúlyára a fizetetthez képest. Ez különböző történelmi korszakokban különböző kizsákmányolásokat jelentett melynek részese példádul az intézményrendszer vagy a legitimizációs ideológia. Még egyszer a „rendszer” szó itt a 16. századtól kialakuló globális termelési rendszert jelenti. (A Szerző elolvasásra javasolja: Wallerstein: bevezetés a világrendszer-elméletbe.)

„A kapitalizmusban kezdetektől fogva létezik a bérmunka mellett fizetetlen termelő tevékenység”
Való igaz, a marxi kizsákmányoláson kívül a kapitalizmusban végig jelen van a reprodukciós munka, a természet, és (leginkább a gyarmatbirodalmak felbomlásáig) a rabszolgamunka kizsákmányolása. A Szerző is ezt akarta leírni.

„A második vonalas feminizmus egyik vívmánya volt, hogy rabszolgákból bérmunkásokká tette a nők egy részét”
A szerző arra szeretett volna rámutatni, hogy a társadalmi konstrukciók szintjén ez a „rabszolga munka” hozzákötődik a nőiség fogalmához a feminizmus második hulláma után is. Ha a Hozzászóló szerint a Szerző példái extrémek, jó példa erre amikor apa azt mondja a kis Józsinak, hogy „Segítünk anyának elmosogatni”. Ez kifejezni, hogy a reprodukciós munka (mely a rendszer fennmaradásához szükséges) a hétköznapi diksurzusokban is a nőiséghez kötődnek, a férfi csak „segít” benne.

„a transszexuálisok puszta léte, hiszen világosan rámutat, hogy nőnek lenni a kapitalizmusban nem elsősorban petefészek kérdése”
A transzeszexuálisok társadalmi elutasítottsága rámutat, hogy nőnek lenni a kapitalizmusban petefészek kérdése.

„(az ültetvényen dolgozó férfi rabszolgának is több köze volt a kapitalizmusba "kódolt" nőfogalomhoz, mint pl. Hillary Clintonnak).”
Egyetértünk. Csak a világ(rendszer) legtöbb részén ez bizonyos értelemben még mindig így van. De még a történelem jobbik felén is a mosogatás és a bevásárlás „női munka”, „szülni” pedig a „nőiség beteljesedése”.

„Hogy milyen képességeket tulajdonít valaki egy testnek, az politikai döntés. A női test pl. nem csak "reprodukcióra képes," de a reprodukció megtagadására is. Ennek említése nélkül kicsit ijesztő a konklúzió:
"ma a rendszer kelet-európai helyiértékén a mozgalom elsődleges tétje az életmentés, az egyre szűkülő strukturális cselekvési térben a reprodukcióra képes test védelme a konkrét fizikai erőszaktól."”
Ugye a Hozzászóló egyetért, hogy egy politikai döntéstől egy férfi nem fog tudni szülni? A képesség nem politikai döntés, hanem petefészek-méh-vagina kérdése. A reprodukció megtagadására való képessége viszont véges. A hétköznapi interakciókban (mikor lesz már gyereked?), a médiában (női princípium beteljesítése) és az intézményrendszerben (abortusz tabletta nem engedélyezése) és a morál ideológiákban (orvos megtagadja az abortuszt) illetve helyenként a törvényi szabályozásban (mint a Hozzászóló által extrémnek vélt lengyel példa) be van szűkítva a reprodukció megtagadásának lehetősége. A Szerző nem állította, hogy a reprodukció megtagadásának tere nulla, hanem azt, hogy egy rendszerlogika miatt szűk.

„Tehát az autonómiára és ellenállásra képtelen, ám reprodukcióra képes női testeket kell megvédeni az erőszaktól. Klasszikus férfisovén képzelgés. Különösen undorító, ahogy a szerző néhány extrém példa karikírozásával tulajdonképpen a női önrendelkezést egy nyugatmajmoló középosztály illúziónak tartja, aminek szerinte nincs helye a világrendszer perifériáján.”
Ilyen különösen undorító dolgokat a szerző nem állított. A szerző azt állította, hogy a rendszer logikának alávetett intézményrendszer, politika és ideológia beszűkíti az autonómia és az ellenállás terét és a feminista mozgalom feladata ennek a cselekvési térnek a kitágítása.
Az illúzió szóval arra utalt, hogy a fél-periférián a feminista mozgalom legfontosabb feladatai itt és most nem a nem-átalakító műtéten való gondolkozás, de nem azt állította, hogy „nincs helye” hanem hogy sajnos ennél vannak súlyosabb és sürgetőbb problémák. Azt, hogy a Szerző női önrendelkezést tartja nyugatmajmoló illúziónak, nem tudja elképzelni a Hozzászóló honnan vette és nem is érti egészen a kifejezést.
cs.G. 2017.02.08 16:16:21
@Tamás Nagypál:
„Nálunk a szülőképes női rabszolgatest feletti férfias őrködés a világrendszer által kijelölt feladat.”
Nem férfias. A feminizmus a Szerző számára elsősorban a rendszer elemzése és kritikája, ez nincs nemhez kötve.
Egyébként a Szerző elolvasásra ajánlja: ’Maria Mies: Patriarchy and accumulation on a world scale’ és ’Silvia Federici: Caliban and the witch’ című műveit. Minden bizonnyal mindketten sokkal jobban és érthetőbben fogalmaznak a Szerzőnél, aki csak szerény képességeivel tud hozzájárulni a téma megvilágításához.

„(Ha már valaki öngyarmatosítással jön, nem kéne magyar kontextusban a középosztály szóval dobálózni)”
Ha a Hozzászóló ezzel arra szeretne utalni, hogy Magyarországon nincs középosztály minden bizonnyal félreérti az „osztály” szó jelentését. Itt a Szerző ajánlja a Hozzászólónak: ’Éber Márk: Osztályszerkezet Magyarországon. A világrendszer elemzés perspektívájából.’

A Szerző által ajánlott összes írás megtalálható az interneten.
Barátsággal,
a Szerző
cs.G. 2017.02.26 22:16:28
@Tamás Nagypál:

Kedves Hozzászóló,
itt a diskurzus a liberális és baloldali rendszerkritikus nézetek között zajlik, a magyar általános közbeszédben jobbnak hívott narratíva, tehát az európai konzervativizmus nagyrészt elutasítja az erről szóló párbeszédet. Olyan rendszerkritika mely nem akarja megváltoztatni a rendszert, nem létezik, mert kritikai elméletnek azt hívjuk, ami rendelkezik valamely (általában normatív) kritikai bázissal, tehát valamilyen célra irányul. Minden más maximum rendszerelemzés. A liberális világszemlélet adottnak veszi a rendszert és annak egyes egyenlőtlenségeit, diszkrepanciáit próbálja javítani. A baloldali rendszerkritika a rendszert nem veszi adottnak hanem azt kritizálja és abból indul ki hogy az egyenlőtlenség maga a rendszer, nem annak diszkrepanciája, hiszen ez egy egyenlőtlenségekre épülő rendszer. A hétköznapi tapasztalat nem lényegtelen, egyszerűen az nem elég a rendszer megértéséhez. A hétköznapi tapasztalat, mint ami maga is a rendszer terméke, nem alkalmas rendszerelemzésre. Ez nem azt jelenti, hogy politikai célként nem fontos.

Az autentikus és inautentikus relációs fogalmak így nem lehet egy valami autentikus míg minden más se nem autentikus se nem inautentikus. De azért a Szerző érteni véli a Hozzászóló frappáns kritikáját és értékeli is azt. Ugyanakkor mintha a Hozzászóló azt vetné a Szerző szemére, hogy egyetért saját magával.

„Ez kb. olyan, mintha valaki 100 éve azt mondta volna a magyar munkásmozgalomnak, hogy nem kéne itt nyugati ideológiákat (marxizmus) majmolni, hiszen Magyarország agrár-feudális ország, a munkásoknak tudniuk kéne, hol a helyük.„ – Írja a Hozzászóló, de a szerző szerint ez inkább olyan mintha egy feudális ország parasztsága arra vesztegetné, az energiáit, hogy arról vitatkozik, hogy hogyan kell megválasztani a szakszervezet elnökét, úgy hogy se kapitalista berendezkedés, se szakszervezet és nem is áll úgy a helyzet, hogy lesz bármi ilyesmi 50 éven belül. A szerző egy konkrét szakpolitikai problémára írta, hogy időszerűtlen 2017-ben Magyarországon úgy csinálni mintha aktuális probléma lenne.

Az esély arra, hogy kelet-európai térben létrejöjjön komoly változás a szerző szerint valóban csekély, de ez nem a szerző politikai állásfoglalása, vagy cinizmusa, hanem (helyes vagy helytelen) tudományos nézőpontja. De egyébként a Szerzőben van akarat a változtatásra ám a módját – legalábbis egyelőre – nem látja.

A cikk konklúziója szerintem, pont az, hogy a transznemű embereknek is ott van a rendszerkritikus feminizmus, a nyugati tétek importálása helyett. Tudom, ez kevésbé optimista.

Azoknak akik a térségben háztartási erőszakban halnak meg vagy csak majdnem a térségben vagy kénytelenek illegálisan abortuszt végeztetni – és sokan vannak ilyenek – a tét valóban a túlélés, de a Szerző nem azt akarta állítani, hogy ez végső tét, hanem, hogy minden más (jövőbeli) tét előfeltétele.