Adatok
demos
1 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Sok visszajelzést kapunk a Magyar Fitnesz kiadvánnyal kapcsolatban, és mi mindnek örülünk. Hallottunk már jól eső dícséretet, konstruktív kritikát és indulatos lefitymálást egyaránt. Mindenkit csak arra bíztatunk, ossza meg velünk véleményét, reakcióját! A magyar…..
Kedves Blognéző,Akárhogyan is jutott ide, örülünk, hogy itt van. Ez egy menü, amin keresztül eljthat a blogbejegyzésekig. Reméljük, megkönnyítjük a tájékozódást.I. A Magyar Fitnesz fejezeteinek rövid összefoglalója. Itt lehetőség van a fejezetenkénti kommentálásra, vagy a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Köszönjük, hogy elolvastad, ls irtál!
Sajnáljuk, hogy úgy érezhetted, óvatlanul interpretáltunk, mert amúgy minden pontoddal egyetértünk, de ezek szerint ez nem derült ki a füzetből, vagy legalábbis valahol félrement egy picit.
Az alkalmazkodásról szerettünk volna írni. Arról, hogy vannak objektív külső körülmények, amelyeket nem lehet ignorálni. És valóban, a politikától elvárható (lenne), hogy ne hátráltassa, hanem segítse az adaptációt, de van egy nehezen megfogható szint (egyéni, közösségi), amelyen az alkalmazkodás egészen magas fokig (lenne) vihető a politika nélkül is. Pl. nyelvtudás, mobilitás, tolerancia, stb.
Maximálisan egyetértünk azzal, hogy a nagypolitika lefelé hangol és lehúz mindenkit. Épp ezért is szerettük volna hangsúlyozni, hogy felejtsük el a nagypolitikát, ne számítsunk rá. Pontosabban: ne hagyjuk, hogy az diktáljon (akár mint a vállalatok társadalmi felelőssége esetében a vállalatok, az üzleti szféra által dominált diskurzus), ha az állampolgárok/fogyasztók (tehát az egyéni szint) tömegesen elemelkednének a materiális szintről, a politika nem tehetne mást, mint hogy követi. Tehát az egyének szintjén kellene változtatni, de a személyes értékítéletek fenntarthatatlan módon vannak a nagypolitikának alárendelve. Ott van a Combino-ülés kérdése, de más példát is említhetnénk. Ha nincsenek koherens egyéni vélemények, világnézetek, mini-ideológiák a saját (egyéni szintű) életre vonatkozóan, a társadalom enélkül élő tagjai (a közvéleménykutatások szerint az átlag, azaz döntő tömeg) kiszolgáltatják magukat.
Általánosságban a helyzetértékelés sem megy önállóan, mármint a nagypolitika mankói nélkül. A megoldási alternatívákról nem is beszélve. Te mashogy látod? Tudjuk, hogy rengeteg a pozitív példa, létezik optimizmus és cselekvőképesség, de nem az a norma, a hatása nem érvényesül - vagy legalábbis gyengébb a pesszimizmusnál és a mutyi-megúszós gyakorlatnál, és a paternalista felfogásnál.
Azzal is egyetértünk, hogy a jelenlegi politikai erők és szereplők közül mindenki él is e helyzet adta lehetőségekkel, populista, materialista igényekre játszik, a hosszútáv rovására hajt politikai hasznot rövid távon. Minden fél - igazad van. De a politikus amúgy nem is nagyon tehetné meg, hogy nem reagál a társadalom állapotára. Nem szeretnénk kisebbíteni a politika felelősségét, de ezzel párhuzamosan az egyéni felelősséget húznánk alá jobban. A "fejétől bűzlik a hal"-mondás megállja a helyét, egészen a személyes életünk kapujáig. Azon belül azonban semmit sem foghatunk a nagypolitikára szerintünk. Az életminőséges előző írásunk végén írtuk, és meggyőződésünk, hogy nagyon igaz, hogy egy idő után mindenki maga tehet arról, hogyan néz ki. Egy másik érv amellett, hogy a büdös fej ellenére a test maga lehet kevésbé büdös, hogy egy csomó - általunk most kiemelt - szempont szerint a hozzánk hasonlóan büdös (vagy még büdösebb) fejű halak teste egesz tűrhető (ha nem is illatú, de) szagú. A régióban sehol sem sokkal jobb a politika hozzáállása, az alkalmazkodás mégis jobban megy. Tulajdonképpen a tudatosságot hiányoljuk. Véleményünk szerint ezért akkor sem tehető felelőssé a politika, ha élteti, kihasználja ezt.
Az erőltetett kommunikációs pótcselekvéseket mi is nagyon utáljuk, károsnak tartjuk, akárhonnan is érkezik. Ettől mentsen meg minket az ég, pontosabban mentsük meg magunkat (mármint a társadalom). De ez önreflexió nélkül nem megy. A humor és önirónia terjesztését természetesen nem közvetlen stratégiaként ajánlottuk, önmagában attól nem várható javulás egy csapásra, de az önreflexiót mindenképpen javíthatja, aminek hiánya nagyon sok minden káros folyamat hátterében ott van. Szerintünk. Mi sem haknikat képzelünk el, csak a görcsösséget, az ellenségeskedést, a nem teljesítményalapú versengést (grundfoci-jellegű lökdösődés) enyhülését várnánk tőle, ami sok minden máshoz nyújtana konstruktív kontextust.
A szieszta lehetőségének felvillantásával azt szerettük volna jelezni, hogy tágak a keretek, van helye a kreativitásnak. Olyan eszközök is elképzelhetők a frusztráció, a stressz és a boldogtalanság enyhítésére, ami látszólag komolytalan (amellett, hogy vannak komoly érvek is a szieszta közvetlen pozitív hatásai mellett). Hogy a gyakorlatban hogyan valósulhatna meg, egyelőre mi sem tudjuk.
De tényleg hála az érdemi reakciókért, a múltban és a jövőben is!