rezisztens 2017.03.05 19:30:57

Ez a hajnali futós lobbi rettenetes ;)
www.facebook.com/events/151856021997434/

Mindenki azt mondja, hogy meglehet szokni, meg gyorsan átáll a szervezet, és hogy akkor nem borul az időbeosztás, minden belefér a napba, és valóban a versenyeket is reggeli startra szervezik... Szóval vsz. kisebbségben leszek a véleményemmel, de sokkal szívesebben elmegyek még akár este tízkor is egy laza, nyugis félmaratonra, minthogy 4-kor keljek azért, hogy 5-kor el tudjak indulni, és közben végig az órámat lessem, hogy mikor jön el az a pont, amikor mindenképp vissza kell fordulnom, hogy az iskolai, óvodai körök is meglegyenek a gyerekekkel. Aztán ott hőmérséklet kérdése, a hajnali futás egyedül nyáron esik jól, mikor 36 helyett csak 26 fok van, télen viszont kifejezetten kellemetlen a leghidegebb napszakban futni. Egész életemben éjszakai bagoly voltam, és ha voltak is rövidebb hajnalban kelős időszakok, előbb-utóbb magától visszaállt.

rezisztens 2017.02.17 14:17:31

Gratulálok! Erre a sub2h félmaraton edzésre úgy látszik, h futótársadalmilag rá vagyunk gyógyulva, nekem is hasonlóan fontos élmény volt nyár végén az első.

Csodálom, h te mersz városban fülhallgatóval futni, sztm tök veszélyes.

De a legveszélyesebb, hogy még mindig olyan hideg van, és nem tudja az ember időnként kintfelejteni magát, csak úgy pulzusmérő, óra, mobil nélkül. Már megőrülök a szinte percre beosztott, megtervezett frissítésű, autóban termoszból meleg teázós hidegben futástól.

rezisztens 2017.02.17 14:42:26

@téglánakgyors: hehe, a végén én is szoktam, az utolsó 1-2 km-en "hideggyorsulni", közben megy a "miértvanilyenkurvahideg, a picsába az egésszel, nemvagyoknormális, nincs még egy ilyen idióta, aki éjszaka kijár ide a nagy semmibe" mantra... viszont mindig ezek a leggyorsabb kilik! :)

rezisztens 2017.01.26 13:16:14

Sziasztok!

Sajnos nem mindenki engedheti meg magának az akciós cipőket. Csak hogy rávillantsak néhány képben: a fal mellé helyezett fehér A4-esből, akárhogy is küszködök, valahol mindig kilóg a lábam. Ez az egyetlen tulajdonsága e testrészemnek a hazai sportboltok 100%-át, és a webshopok kb. 95%-át haszontalanná teszi számomra, és a maradék 5% kínálatában kell megtalálni azt, ami épp raktáron van. Az, hogy akciós vagy sem, egyszerűen nem lehet szempont.

De a méret csak az egyik tényezője a kérdésnek, a hatalmas lábhoz, hatalmas test is tartozik, melynek súlya is van. Itt érünk a következő kényes kérdéshez, hogy a sportszergyártók a 60-80kg-os atléták számára tervezik a talpakat. Alattam egy Nike ~3-400km-t bír, utána már nem csillapít, dobhatom a fenébe, legyen az Pegazus, Vomero, akármi. Ugyanezt el lehet mondani a többi márkával kapcsolatban is, még az olyan "Hoka-gyilkos" modellek esetén is, mint pl. az Altra Olympus.

Hozzátok hasonlóan, más úton, de végül én is arra jutotam, hogy soha többé nem fogok egyetlen eladóra sem hallagatni, a boltban kimondott szó elszáll, a papír, brossúra, katalógus mindent elbír, nem ők futják az edzéseimet, nem tudják, nem értik, nem nekik fáj a csípőjük, térdük az idejekorán elhasználódott, felkeményedett futócipőtől. Egy 2m-es ember soha nem lesz nem hogy 60-80kg, de még 90 sem, vagy ha igen, akkor már rég nem a futásért küszködik.

Nekem a Hoka jött be, és azon belül is a legbéleltebb modellek (pl. Stinson, Bondi), meggyőződésem, hogy amit ezek nyújtanak számomra, azt nyújtják a teljesen mezei népszerű márkák népszerű modelljei az átlagos méretű futók számára, amit mindig is a sors kegyetlen fintoraként éltem meg. Szóval nekem várásláskor már gyakran az is kihagyhatatlan lehetőségnek tűnik, ha egy kiszemelt modellből van méretben (próba nélküli webes rendelés persze), a szín, ár nem igazi szempont.

rezisztens 2017.01.26 16:32:28

@téglánakgyors: Nem hiszem, hogy gyökeresen más lenne, a testi adottságait elfogadja/beletörődik az ember. Futni kb. három éve kezdtem, a szokásos sztori, 40 felé, undorral nézegeted magad a tükörben, időd persze nincs... úgyhogy mindig kedélyes derűvel olvasgatom a posztjaidat, a legtöbb dolog nagyon is ismerős. Kezdőként a "csak egy jó futócipő kell" jegyében egy év alatt négy cipővel is megjártam, közben átestem a "kötelező" a talpi bőnyétől a térdfájás miatt úsznom kell dolgon át a pulzuskontroll ismerete nélküli lélekölős, miért nem fejlődök gyorsabban edzésekig. Aztán hogy, hogy nem, a cipőn kívül is valahogy összeállt a tempó, a pulzus, figyelek a technikára is (talpközépre, kicsit lép, 180-at, ha csak lehet, nem aszfalton), és az első Hokámba beleszaladt az addig szokásos cipőélettartam négy-ötszöröse, amiről azt hittem, hogy nálam lehetlen.

Szerintem a magasság, és az azzal járó tömeg a hosszútávfutásnál pláne ultrafutásnál egyértelműen hátrány. Nézd meg az összes fenomént a műfajban, egyik sem langaléta. Azt kicsit bánom, hogy szükségem van az edzések között legalább két nap regenerációra, vagy a hosszabb edzések után akár három napra is. De ez a kezdetektől így volt, amikor 4 kiliket futottam, akkor is kellett a két nap, mostanában nem szeretem abbahagyni 2 óra (20-22km) alatt, de most is szükségem van legalább két nap pihenőre.

Hogy mondjak valami pozitívumot is, úgy látom (már ahhoz képest, amit interneten összeolvasgat az ember), hogy relatíve nehezebben éhezek el. Ha kell, lenyomok 3 órát folyadékkal, pl. nem túl cukros meleg teával így télen, izó, porok, zselék nélkül is.