Adatok
kiss ákos
19 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
már 3 éve íroktemetetlen sírok sírva törnek elő - ehhez kell a lélekerő előszedem a gondokat s mint fekélyes daganat fakadnak a sebek gennyes arcszeszek vagy talán könnyek ezek könnyedén vett ékezetek ajkam felett, orrom mellett meghirdetett végítélet és…..
megint egy sötét szobahallom – kattan a zár túloldalt hangos tömeg zavaros, vidám bazár megint egyedül, magammal fekszem magamon nesztelen vagy talán magam alatt vagyok de mindenhogy anyátlan, meztelen már megint a csörtető zajok zakatolás, szüntelen elvárják…..
Megint csak tűnődömÁtlag hétfő este ezMegesik néhanap- Talán ez jellemez Ülök a kanapénVárom a csodátRepül a sültgalambNemkapok vacsorát Nem jön, én nem hívomMegtettem márÚgy tűnik azóta semAz a kebel vár Pedig itt van, megbújvaMinden mozdulatbanSajgó sebét…..
(bíró gábornak ajánlom)Voltam már sokfeléÜltem ott és álltam ittÉs néztem koszos arcú emberekSzégyellős szép álmait Láttam már sokfélétMentem ott és vártam ittÉs néztem a fáradt arcú emberekBújni vágyó árnyait Mentem nappalDe mentem…..
kiss ákos
2008.10.23 01:20:25
ne hanyagold a blogodat, kár lenne érte, érted, és értünk is... már, ha érted mire gondolok! :)
Utána, aki tudott írni, szabadon Pont húsz éves lettem énEgy kényszerképzett költeményMagamtólNekem Ajándék, mit költöttemNyers sorokba beleöltemVéresTollal Ünnepelek, ha muszájKönnyel vigad a szájHazugHazug Nem tudom, mit tettem énÉrdemeim…..
csak megszokásból dúdolomezt az idejemúlt dallamotcsak megszokás a fájdalomaz el nem múló ártalom csak megszokás a félelems a végtelenített életemmegszokásból kétkedemenélkül nem létezem csak megszokása fájdalomcsak megszokása félelem (tegnap is)megszokásból…..
ahogy a nyári úton mentéltombolsz bennem szertelenelfogott egy újabb érzésveled lenni, kedvesem ahogy hús vált a csontrólhozott boldogságot a bőrbeföldhöz ragadt madár lelkemelszállt egy kis időre menten zuhant mindenvelem vissza a mélybemegcsikordult fogaskerékácsolt…..
Ahogy a nyári úton mentélTombolsz bennem szertelenElfogott egy újabb érzésVeled lenni kedvesem Ki tudja mér, kopik az emlékMit belém égettélAz ősz köszönt rám fura színnelMajd az lelkem fúrja a tél Nem jön már a tavasz többéNem csen boldogságot a szívbeÖrökre jég…..
Ázott füstbe burkolózott romlott csalánokMegfertőzik mibenlétem, szúrós királyokElhagyott már minden hitem, hova rohanjakÉjszakai beszélgetés, elég furcsa vigasznak Sohasem volt világokban céltalan végÉkszer a nyakba, csók a fülbe vágyakozva érÁlruhába bújtatott romlott…..
feldobtam az érmémeldöntötte sorsomfeláldozom énemvágyam csak bársony fej vagy íráshangzik a kérdésha fej okos vagyokaz írás az érzés meginog a magasbanhitem sziklaszilárdélére nem pottyanígy lelkes kebel vár szótlanul baktatunkvágyaink mezejénremegő…..
Csendes az utcaLebegünk a föld felettA redőny lehúzvaMi fénylünk a Hold helyett Ragyogunk a térreSzállunk ágról-ágraRemegő vállunkról suhanEgy megszeppent madárka Magasba röppenCsőrében üzenetMegdobban a szíveA föld megremeg Kéz a kézben alszunkTestünk…..
Mikor beléptem a ketrecbeMegállott az időRám szállt a csendA megkövült erő Behúztam az ajtótA ventilátor pörgöttKinyílt a csapA rózsa még csak hörgött Tudtam nincs menekvésElsodor a vízKönyörögnöm kellettHogy maradjon még íz Megindult a tisztító…..
Se rokona se ismerőseNem vagyok senkinekVezérüknek kívánnakA balga égiek az ördög maga testvérnek szólítamint így tesznagyot lódít Minden nő hitvesénekAkarA összes férfi csakA nyomomban kapar Pedig nem vagyok másCsak karcos lámpavilágKezemben becsületbőlLóg…..
Divat lett a fekete-fehér a fiatalok közöttA színes világot utasítják el, szinte elköltözöttBelőlük a boldogság, az élet. Fekete-fehérVilágba burkolózni, mondhatni „nem ér”.A végtelenül leegyszerűsített gondolkodásEgy agyalapi sírgödröt ásÉrtelmetlenné teszi…..
Pennám a fényLevegő a papíromFüstbe ment tervDe mindegy, leírom Gyújtok egy cigitKoszolom a lapotÖrülök, hogy téged hívtakÉs nem egy ócska papot Nincs itt helye hitnekA tény csont szárazEmelem a falatÁlomból a várat Ritka szép pillanatEgyütt vagyunk mindNem zavar…..
Állok előtted szép budapestFestő ilyet sohasem festLátom mit mások nem látnakMert dolgoznak, meg nem állnak Látom benned a hajnaltMelyet csak az üres busz hajtÉrzem a reggeli szellőtAz imént kelt szőke sellőt Nézem benned a kosztolányitVersed nélkül, - bárki áll…..
Gyereknek születtemAnyám így akartaDe idegenként élekPecséttel egy lapban Igazolva lett hogy élhetekJogot adtak, és szép ígéretet Ez minden vértemS mondhatni, nem sokat tettek értem. Pedig a szülői jó szóÁpolt, ha kellett megfedettSimogatott, és nevetve…..
Sziesztázik a vagonA peronőr is vakonSzívja szivarját, életét Vagy csak ami jutott nekiEgy üreskosár, nem teliBúval bélelt szép lét Pokolian süt a napAz ördög is hűgutát kapAz angyalok félve pihennek Felcseng az ismert szignálHangulata ugyanúgy stagnálEgyszerű…..
A konvektor mély kattogásaUralja a csendetEgy barátom imént horkoltA másik meg se rezzent Alszanak mind hiszenÉjszaka vanÉberen álmodom a tegnapotMagamban Hittem hogy sorsunkSoha nem fogy elHittem h szerelmünk vállunkonCsak édes teher Bíztam én még reggel isRossz álom…..
Kedves Mindenki, kedves én!Talán fura azt olvasni, hogy magamat is megszólítom, de ha ragaszkodunk ahhoz az állításhoz, hogy a blog az internetes napló, akkor ezt kénytelen vagyok megtenni. Másrészről, csupán egy olyan oldalnak szánom ezt ahova a görcsösen komponált hajnali…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz