Regisztráció Blogot indítok
Adatok
bezdomnyij

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
1       És végre itt van, elérkezett ez a nap!!!540 napja csak ezt a mait várom, 540 napomat adtam ezért az egyért.Ma van a leszerelés napja!Ma egyenként elszaggatjuk a szálakat, amik a katonasághoz kötnek.Ma este már civil leszek!Ma leszerelek!Ma véget ért…..
bezdomnyij 2017.01.18 17:13:22
Kedves Dvorszky Tamás!

Én is szeretném megköszönni ezt a blogot! Bár én csak utólag, lényegesen rövidebb idő alatt olvastam el (így is eltartott pár hétig, szándékosan munkaidőben loptam pár percet egy-egy posztra), de még így is próbáltam átérezni a kilátástalan hónapokat, és bevonulás elején történt dolgok számomra is a messzi múltban megtörténtnek látszódtak a végefelé.

A történések is érdekesek, sokszor megrázóak vagy viccesek voltak (nekem talán Sípos története volt a legdurvább), de talán még érdekesebbek voltak a gondolataid, amelyek egy független személyiséget mutatnak be, aki kritikusan szemléli a világot, nyitott mindenre, és nem hagyja, hogy elméje eltunyuljon, és nem idomul a csordához. Te magad is sokszor leírtad, hogy szabadabb vagy sorkatonaként is, mint a tisztek közül majdnem mindenki, én hozzátenném, hogy a legtöbb "civilnél" is az voltál, az vagy. Irigylésreméltó. A befejezés, ennek a posztnak a legvége meg kifejezetten gyönyörű, a legszebb regények érnek így véget.

Én nem voltam sorkatona, az utolsó sorozások kapcsán még a háziorvosnál kivizsgáltak, de mire a következő állomásra jutott volna a történet, megszűnt a sorkatonaság. Még a blog tükrében (már ha ez egyáltalán ellentmondás) sem bánom, hogy nekem ez kimaradt, én nem bírtam volna ki, mert nem rendelkezem azzal a belső szabadsággal, amely megőrzi a személyiséget a szadista, embertelen környezetben. Félek, hogy én jobban hasonlítok a gyáva, megalkuvó tisztekre, és abban meg biztos vagyok hogy úgy, hogy személyi szabadságommal rendelkezem, azt dolgozom, amire mindig is vágytam, és nemigen vannak külső korlátjaim, sokkal inkább rab vagyok, mint amilyen te kiskatonakorodban voltál bezárva egy laktanyába - saját magam, saját korlátolt, tunya, beteg elmém rabja. Az emberanyag minősége, ugye.

Egy kérdésem lenne: olvastad Ottlik Gézától az Iskola a határont?