Adatok
Fiona Fuona
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Érdekes egy évkezdet lett ez, egészen pezsdítő posztokkal és vitákkal a kommentmezőben. Az egyik dolog, ami többször felmerült (no, nem mintha újdonság lenne) az a „hazaköpködés” vagy „visszaköpködés”, és ennek kapcsán gondoltam, érdemes lenne tovább beszélgetni…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A múltban élőt továbbra is az itthoni dolgok izgatja, ha tudat alatt is , de rájött, hogy a pénzért eladta önmagát, viszont a pénz nem helyettesíti azt ami igazán fontos, mert az pénzért nem megvehető. Lehet, hogy kint álmai tárgyait meg tudja venni, de milyen áron, este meló után nem tud a barátaival meginni egy sört, jókat nevetni, mert ugye a magyar viccet kint nem értik, vagy nem tud csak úgy beugrani a szüleihez, enni egy finom anyu főztét. Rádöbben, hogy éveket pazarolt tanulással, mert ugye a felszolgáláshoz, takarításhoz, stb. nem kell érettségi, diploma. Csak azért mert bedőlt a rózsaszínködnek, a saját álmainak, a vakításnak. Viszont, ha lehetőségei szerint, a jelenben élt volna itthon, reális idő hossz alatt, reális célok elérését tűzte volna ki maga elé, akkor a sikerek se maradtak volna el, ami önbizalmat, erőt, további sikereket eredményezett volna. Mikor ez leesik, azért kezd haza beszélni, mert vissza szeretne jönni, de már a készbe, így jobbnál jobb ötletei támadnak, hogy itt mit is kellene megváltoztatni, fel se merül benne, ha ilyen ügyes okos, akkor milyen jó lenne, ha itthon lenne és segítene, pont rá lenne szüksége az országnak, na de az áldozat vállalással járna, ő pedig egy mindent akarok, de azonnal típus. Kint élő ismerőseimet két csoportra tudnám osztani, azokra akik tényleg jól érzik kint magukat, ők nem foglalkoznak az itteni dolgokkal, élvezik az életet, és azokra akik állandóan ötletelnek, hogy itt mi legyen, de ők már az itt minden jobb ország működésében is ezer hibát találnak.
Szerintem hatalmas szemlélet változásra lenne szükség itthon, a nyugat azért él úgy, mert hosszú évtizedeken keresztül rengeteg munkával tettek érte, a most jól élők nagyszülőik/szüleik önzetlenül feláldozták az életüket, azért, hogy a gyerekeiknek jobb legyen. Sajnos mi meg szeretnénk spórolni ezt az utat, ami úgy a leggyorsabb, ha kimegyünk a készbe, de ennek hatalmas ára van, ha ezt az árat felvállalja valaki, akkor ott éljen a jelenben, ha tényleg boldog szeretne lenni, akkor el kell szakadni a múlttól. Akik pedig itt maradtak, azoknak meg meg kéne látni, hogy ez az ország is járja a fejlődés hosszú, nehézkes útját, hisz ha összehasonlítjuk a 20-30 évvel ezelőtti háztartásokat a maival, akkor szembetűnő a változás, csak meg kéne tanulni élni a jelenben és élvezni azt, és el kéne fogadni, hogy mi még nem tettünk meg mindent azért, hogy nyugati szinten éljünk. Az energiáinkat ne a nyugat irigykedésére pazaroljuk, hanem arra, hogy kitaláljuk, hogy jussunk el mi is oda, ha ügyesen használjuk fel a nyugat által bejárt út tapasztalatait, és a hibáikat kihagyjuk, akkor a fejlődés is gyorsabb lehet.