Regisztráció Blogot indítok
Adatok
fenilalanin21

35 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
(2020. 03. 13.)  Halkabbra vettem a zenét, hogy jobban halljam a gondolataimat. Az ’enyhe’ és a ’csalódások’ szavak valahogy nem képeznek jó egységet, igaz? Vagy csak én érzem így? Azt a dalt hallgatom, amelyet a buszbaleset után kívántam folyamatosan. Amikor csalódom, erre kívánok rá. Akkor a…..
Elöljáróban: ezt a gondolatmenetet még 2017-ben írtam, és nem  tudom, miért nem  osztottam meg meg akkor. Most pótolom - így 3 év kihagyás után, mert miért ne, és mert szépen összefoglaltam. Milyen játékosnak lenni? Olyan, hogy az aljasság bizonyos fokig beszivárog a bőröd alá, beivódik a…..
Romlásom Virágai A gyászról 2017.05.23 08:35:18
Mi más lenne a gyász, mint valami végtelenül véges, megmásíthatatlan? Az utca vége felé nézel, s az némán sikolt az arcodba. Ő már nincs velem, nincs nekem. Hívnám, de a kert üres és hallgatag. Olyan üres nélküled, és a tudattól: Soha nem leszel már itt velem.   Eszembe jutottál a gyászoddal…..
Romlásom Virágai Kis gondolat 2017.05.10 15:18:03
A távolság, ha épp távol egymástól beszélgetünk, egyben ígéret is. Ígéret arra, hogy egyszer majd találkozunk, és hálásak leszünk érte, hogy megadatott az alkalom a maga teljességében.  Minden ilyen, találkozás előtti várakozást jobban kedvelek talán, mint magát a beteljesülést, amikor ott…..
Ahogy a címből is adódik, ez amolyan antiútmutató, meg persze első sorban egy őszinte vallomás a saját stressz(nem)kezelési stratégiámról. Mert ugyebár az egyetemi évekről mondják (a boldog tudatlanok), hogy "életünk legszebb évei" lesznek. Aha, egy lófalloszt. Már, akinek felhőtlenül tudnak…..
fenilalanin21 2017.05.07 17:54:37
Köszönöm a tartalmas hozzászólást!

Tudom, ez lényegében egy brutális panaszkodásnak tűnhetett részemről, mégsem annak szántam. Tény, hogy voltam már jobban is, de attól még nem kívánom pokolba a kihívásokat, hiszen azok éltetnek! Megfizethetetlen tapasztalatok, új információk magamról: mit bírok és mennyire. Én a negatívumokat is hasznosnak élem meg, beépíthetőnek, és nem kenyerem elmenekülni semmilyen kihívás elől, csak mert az káros lehet rám nézve. Nyilván érzi azt az ember bizonyos szituációkban, ha ki kell lépnie, de részemről ezek közé az emberi kapcsolatok tartoznak, méghozzá azok, amelyeknél nem rajtunk múlik, hogy megnyomorítanak minket, hanem a partner belátóképességének hiányán. És ez, hogy az elém gördülő akadályokkal hol jobban, hol kevésbé, de valahogy megküzdök, nem azt a célt szolgálják, hogy mártírszerepben tetszelegjek, és rimánkodjak, hogy nekem milyen rossz. A rossz élményeimet humorral nézem, minden ember esendő, és semmi szükség mindig a tökéletesség és tévedhetetlenség látszatát kelteni. Mindenen túljutunk egyszer::::D
Szerintem illik a maga teljességében is megélni az életnek az aktuális mélypontjait épp úgy, mint a magaslatait.

Nem reszketek nonstop a problémáim okozta stressztől, szó se róla, ez az írás éppen arról szól, hogy amikor viszont igen, akkor nagyon::::D Ennek pedig megvannak a maga komikus momentumai! Csak ugyebár aki nem képes így kívül helyezkedni a stresszes helyzeteken, a frusztrációin, az hajlamos teljesen begolyózni, én azoknak javasolnám a gyógyszert. Személy szerint a függőségekkel úgy vagyok, mint a függők általában: nem leszek függő, mert tudom irányítani a dolgokat. Azzal a kivétellel, hogy eddig még sikerült;;;;)
Megleptem magam egy igen furcsa felfedezéssel. Történetesen arról van szó, hogy tavaly, amikor egy új ismeretségre tettem szert, az illetőről eleinte nem tudtam megállapítani, kire emlékeztet engem oly nagyon, aztán még aznap rájöttem, össze is vetettem a két arcot. Egyikről a másik mindig eszembe…..
Összesen kétszer volt (bal)szerencsém megjárni a Kaposi Mór Oktató Kórház sürgősségi részlegét úgy, hogy én magam jelentem meg ott a beteg szerepében. Jogos volna azt feltételezni kritikus hajlamaimra alapozva, hogy pusztán a kíváncsiság munkált bennem, azért történt mindez, ám az igazság az, hogy…..
Életünk kiszáradt fenyőfa, oly könnyen lángra kap. Mi mégse tudunk égni, viharban elkerül minket a villám. Már nem tudom, mit kéne gondolnom erről a furcsa össze nem tartozásról. Meg tudnék bízni benned? Jobban, mint bárkiben, mégis egyáltalán nem. Nem dőlt el, mit kellene kezdenem veled. Láttalak…..
Elveszett, éjjel írtam, most pedig az első bekezdésen kívül semmi nincs meg belőle. Ennyi maradt. Pedig a lényegét egész szépen megfogalmaztam... mármint az aktuális dilemmámnak. Megpróbálom azért összefoglalni: felmerült bennem a kérdés, hogy megtartsalak-e, részévé tegyelek-e az életemnek, vagy…..
Romlásom Virágai Bemutatkozás 2017.03.26 23:12:02
Annyira sok ember szeret írni magáról egy külön kis részt. Bemutatni magát a saját szemével, elmondani, milyennek tartja magát, egyúttal rajzol magáról egy képet a fejedben, hogy ilyennek képzeld, ne olyannak, amilyen valójában. Pedig magunkról számtalan típusú tetszőleges képet alakíthatunk ki, a…..
fenilalanin21 2017.03.27 12:38:10
Azért a 'cicás' se volt rossz *-* igaz, a kontextusba nem illett, de a cica az cica, és ha cica, akkor instant eufória, tudod::::D

Biztos vagyok benne, hogy megosztó ez a téma, mindenkinek megvan róla a saját nézőpontja. Van ráció abban, amit mondtál, hogy a rohanó világban a legtöbb ember szereti gyorsan mérlegelni és eldönteni, mire érdemes időt szánnia, és mire nem. Ez abszolút érthető, magam is gyűlölöm az időpocsékolást, csakhogy a jól átgondolt döntések híve vagyok, és számomra néhány mondat vagy szó alapján eldönteni, hogy valakit kívánok-e behatóbban ismerni, vagy sem, felszínesnek hat. Még egyszer mondom, ezt embere válogatja, hiszen tényleg van igazság abban, hogy egy bemutatkozás adott esetben támpontot nyújt azzal kapcsolatban, hogy döntsön valaki. Csak én olyan vagyok, aki nem akar gyorsan dönteni, mert abból jó még nem származott. (Nem véletlenül áll távol tőlem a sürgősségi betegellátás - az is gyors döntéseket követel meg.)
Számomra egyébként az intuíció sokat nyom a latba, mert annak köszönhetően valahogy a zsigereimben érzem, ki az, akivel érdemes lehet foglalkozni, ez persze nem egzakt magyarázat.
Nem ítélek el senkit a bemutatkozás miatt, szó se róla! Megvan annak is az értelme, csupán az késztetett elgondolkodásra, valamint az keltett bennem ellenérzéseket, 'ahogy' ezt oly sokan megteszik. Szerintem a legtöbben, akik ezzel hamis képet igyekszenek festeni magukról, nem szándékosan teszik: tapasztalataim szerint a legtöbb bemutatkozás nem mást mutat, mint az illető ideális önképét - azt, amilyen szeretne lenni. Nyilván tartalmaznak ezek a leírások reális dolgokat is, de az összkép végeredményben idealizált. Hogy csak egy példát mondjak: te azt is írtad magadról, hogy 'gonosz'. Kit tartunk gonosznak úgy általánosságban véve? Többnyire azt, aki nem riad vissza mások testi/lelki megkárosításától önnön céljainak elérése érdekében, illetőleg pusztán csak önmaga szórakoztatása céljából, a saját örömére. Kérdem én, képes lennél a szerető párodat megcsalni csak azért, hogy pár röpke órára valaki más által nyerj fizikai/lélektani kielégülést? Megkínoznád ellenséged kisgyermekét csak azért, hogy őt magát szenvedni lásd? Ha férfi lennél, erőszakot tennél nőkön csak azért, mert így kielégülhetsz? Megkínoznál egy állatot? Ha ezeket megtennéd mindenféle fenntartás nélkül, akkor lenne bűntudatod? Éreznél olyan szintű sajnálatot az általad okozott károk okán, amelyek megbánásra késztetnének, és megakadályoznának abban, hogy megismételd az adott cselekményt? A gonoszság tehát olyan fokú önzést és gátlástalanságot kíván, ami nem fér össze az "átlag" ember erkölcsi érzetével. Bosszúból tenni efféle dolgokat nem egyenlő azzal, hogy minden különösebb indok nélkül, pusztán a te igényeid, kényed-kedved miatt ártasz másnak. És mit mond el rólad az, hogy magadra a 'gonosz' szót használtad? Számomra azt, hogy szeretnél gátlástalanabb lenni, levetkőzni a társadalom által támasztott korlátokat, szeretnél kizárólag magadnak megfelelni, magadnak meghozni az elégedettséget, figyelmen kívül hagyni mások igényeit, lelki világát, és szeretnél kevéssé alkalmazkodni, kevéssé alárendelődni embereknek, társadalmi, munkahelyi elvárásoknak, hangulatoknak, törvénynek, követelményeknek, mert eddigi életed legnagyobb részében mást se csináltál. Az igazság az, hogy belőled nem lesz gonosz ember a szó valódi értelmében véve soha, mert túl erős az igazságérzeted, nem tűröd az igazságtalanságot. Aki gonosz, azt nem zavarja, nem érdekli, vagy egyenest szórakoztatja a másokat ért igazságtalanság. Aki viszont szándékosan gonosznak titulálja magát, legtöbbször csak szeretné a felsőbbrendűség illúzióját kelteni az által, hogy ez a szó a hatalom érzetét kelti - mintha a gonosznak lenne csak igazán a kezében a saját sorsa. Mintha csak így lehetne olyan életet élni, amilyenre titkon mindenki vágyik. Mintha csupán így lehetne félelmet kelteni, távol tartani másokat. Így kimondva ez nem más, mint önvédelmi mechanizmus, elvégre a gonoszt félik, kerülik, nem tartják kifizetődőnek ujjat húzni vele, előnyös tehát, ha annak tartanak, neked pedig erős az önvédelmi reflexed. Valójában a szavaidba rejtett szándékaid és a tetteid következménye, visszatükröződése lesz a mások által rólad kialakított kép, a szavaid önmagukban sokkal kevésbé határozzák meg, kinek tűnsz!
Végre sikerült valami... Öröm az ürömben, ahogy még mondani lehetne. 2015. novemberében próbálkoztam utoljára, akkor ugyanis már nem először mutatták ki az anaemiámat. Szerencsére ez a plazmaadásnál nem olyan számottevő probléma, náluk a határérték elvileg alacsonyabb, mint a véradáshoz szükséges,…..
fenilalanin21 2017.03.23 13:36:34
Köszönöm, örülök, hogy tetszenek a menüpontok, meg a színem is! Előbbi terén még biztos lesznek módosítások, de kezdetnek most így megfelel, legalább átláthatóbb a bejegyzések halma. Bevallom, engem nem csak az motivál a napfény kerülésében, hogy számomra is a világos bőrszín a legmutatósabb, hanem az is, hogy eleve nem vagyok egy agyonpigmentált lény, ezért pillanatok alatt le tudok égni, ami szörnyen kellemetlen, emellett a rákvörösség is garantáltan csúf vonzata a dolognak. Gyakorlatilag nem tudok számottevően barnulni, csak leégni, ami azért bosszantó, mert a nyarat leginkább vízben, vízközelben tudom elviselni, ha a lakás is forró, de így kültéren nagy az esélyem a napégésre, hiába a sok naptej. Amellett alig látok szikrázó napsütésben, mert világos a szemem, ez meg köztudottan olyan körülmény, ami hajlamosabbá tesz a fényérzékenységre. Bár legalább már van egy napszemüvegem, ami jól áll.
Egyébként ha ez megnyugtat, neked sem kell aggódnod, te sem vagy az a pirospozsgás teremtés!
A donáció miatt tényleg ne aggódj: ha betartod, amiket javasolnak, nem érhetnek kellemetlenségek, ez garantált. Elsőre persze minden szokatlan lehet, de attól nem tartok, hogy téged bármiféle fóbia meg tudna ingatni, elvégre te is bírod az ilyesmit. Csak bízz a szakemberekben, tényleg nagyon profik! Éreztetni fogják, hogy ott veled nem történhet baj, mert amint valami kellemetlenséget tapasztalsz és jelzed, azonnal ott teremnek, hogy csírájában fojtsák el::::)
Mit is mondhatnék... egy kicsit elfáradtam. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ugyan, miben fáradhattam el? Abban, hogy 'nemszeretem' feladatok elvégzésének kötelezettsége nehezedik rám nemkívánatos súlyával. Természetemből adódik ugyanis, hogy amihez nincs kedvem, ihletem, motivációm, képességem, de…..
Romlásom Virágai Heveny undor 2017.02.23 00:09:20
Ne szépítsük: mindnyájunk életében felbukkan (jó esetben) egy ember, aki undort kelt bennünk az élet valamely területével kapcsolatban. Hogy esetemben ki ez, és mivel kapcsolatban hozta el ezt az akut ellenérzést, azt a már megszokott diszkréció keretei közt megtartom magamnak. Legyen elég annyi,…..
Azt hiszem, ez az ultrahang téma olyasmi, aminek külön bejegyzést fogok szentelni, éppen ezért most nem is bocsátkozom vad részletezésbe. Az pedig kétség kívül sokat mondhat, hogy közben rengeteg időm jutott könyvet olvasni, meg elmélkedni.Születésnapomra kaptam 3 könyvet, ebből kettőt nővéremtől,…..
Romlásom Virágai Apróság 2017.02.14 01:14:34
Van az úgy, hogy egyszerűen nem jönnek össze a dolgok. Igen, még velem is előfordul ilyen stalkolás közben (nevezzük így a beteges módon mások szemmel tartásának hobbiszintű űzését). Ma... tegnap csodálatosan kalkuláltam. Mint általában. Tudod, mennyin múlt? 5 percen. Láttalak, te nem láttál, de az…..
Nem vagyok nagyképű, ha azt állítom: amennyiben a "stalkolás" olimpiai sportág volna, már háromszoros olimpiai bajnok lennék. Órákkal ezelőtt számos sorral bővebb volt e bejegyzés, ám mostanra úgy vélem, szükségtelen részleteznem. Majd ha lesz kedvem, kicsit jobban is kiadom magam. Mindössze az…..
Ma egy kicsit csalódott vagyok. Na, azért közel sem annyira, mintha még egyszer ilyen csalódott lennék, de vitathatatlanul az vagyok. Csupán azért, mert sokszor eszembe jutsz a családod köreiben, meg eszembe jut az is, hogy ti ketten azzal a másik régi ismerőssel ugyanazt a keserűséget idézitek…..
fenilalanin21 2017.01.29 01:31:13
@Cathreen M.: Igazad van, egyébként örülök, hogy tetszett a téma, meg az írás!
Az vitathatatlan, hogy manapság én sem akarnék tizenéves lenni, szóval az utolsó mondataidban ott egy igen velős szegmens, amire jómagam nem tértem ki, jóllehet, egy pár szót érdemelt volna. Igen, minden idősebb generáció az utánuk következőek progresszív minőségi romlását hangoztatja, így valóban az "y-nak" a legnehezebb a dolguk globális megítélésük pozitívvá alakításának szempontjából. Amellett viszont kitartok, hogy bár nem nekünk van most a legnehezebb dolgunk, a bejegyzésben említettek rétegének irigylésre méltóan könnyebb, és ezt nem csak annak a kettőnek a példájára alapozva merem ilyen biztosan kijelenteni. (Már csak azért is, mert pont kimaradtak abból az elborult statisztikabuzi szakdolgozat-érából, amibe mi már beletördelhetjük a fogainkat... Elnézést, de az apró bosszúság kihozta belőlem.)
Azért én örülök annak, ami adatott, mert legalább - mint azt leírtam - szükségszerűen előbb vonulnak ki az élők sorából, amennyiben a sorsom másképp nem rendeli! Na jó, másért is, de ez a legkevesebb, és a kicsit is becsülni kell.
...nem aludtam kielégítő mennyiségű óraszámban. (Értsd: x>4) Emellett időtlen idők óta most először volt rémálmom. Nem szörnyekkel, nem ijesztgetéssel, vagy olyan dolgokkal, amiket oly sokan képzelnek maguk elé, ha rémálmokról van szó. Az én rémálmomban bántóan erős napfény sütött a szemembe, a…..
Rég emlegettem már szakmai témát? Ideje újra elővenni!Történt ugyanis tegnap este egy mókás kis epizód, melyre nem tudok nem derűvel visszagondolni. És mi más lehetne a mulatság tárgya, mint a címben szereplő kifejezés? Tudniillik, megesik velem is, hogy az alvásszegény életmód kampányszerűen korán…..
A válasz: túl sokat, de egyáltalán nem eleget. Nem eleget ahhoz, hogy ne érezzek fáradtságot, de túl sokat, hogy álomtalan alvás legyen osztályrészem. Épp generalizált elszigetelődés megy végbe az agyamban, és úgy vélem, ha nem volna ép az elmém, most alternatív személyiségeket generálnék…..
Romlásom Virágai Napi bosszúság 2017.01.11 19:48:50
Az isten szerelmére. Kicsiny bosszúság, és még ha indokolatlan is, bosszant. Egyvalamire vagyok allergiás: ha valaki mond valamit, de homlokegyenest mást csinál - beleértve a 'semmit nem csinál meg az adott dologból' kimenetelt is. Nem veszem zokon, ha nem ígér meg senki fixen semmit, mert a jövőbe…..
Romlásom Virágai Inkább alszom 2017.01.11 00:57:20
Na, jó, kész vagyok. Ezen az estén a második, majd' egyoldalas bejegyzésemet töröltem ki. Két téma, ami foglalkoztat, egyazon frusztráció, mégis képtelen vagyok megosztani a begépelt gondolataimat, mert félek, nem vázolnák fel elég pontosan, amit közölni szeretnék. Márpedig az efféle precizitás…..
Annyira irritál a képed!   Ahányszor beleütközik a szemem, legszívesebben keresztülfejelném a monitort. És ami az egészben a legborzasztóbb - vagy a legbámulatosabb: élőben is éppen ilyen hatást gyakorolsz rám. Értesz hozzá, hogyan legyél idegesítő számomra. Éppen ezért akad bele a tekintetem…..
Nem lehet mindenkit megérteni. Ezzel akkor szembesültem igazán... nem. Nem is tudom, konkrétan mikor merült fel bennem először, elég az hozzá, hogy most tudatosult bennem véglegesen, megmásíthatatlanul. Néztem azokat a képeket és nem értem. Nem értem!!! Nem rosszindulatból, hanem olyan emberként,…..