Crimson Thunder 2017.06.09 00:44:04

Nagyon frankó blogbejegyzés! Nem tudok mást mondani. Egyszerűen egy hibátlan leírása a helyzetnek. Nincs mit hozzátennem.

Crimson Thunder 2017.05.24 23:18:40

Jó tudni, hogy narcisztikus sérelmei _mindenkinek_ vannak. A felnövés t.i. azt jelenti, hogy lassanként kinövünk a pelenkásként megtapasztalt primér narcisztikus állapotból.

A narcisztikus _személyiségzavar_ azt jelenti, hogy ezek a sérelmek megmaradtak feldolgozatlanul, és ezt az illető felnőttként is azáltal kompenzálja, hogy egy irreális, idealizált énképet dédelget és erre erőszakol ki másoktól megerősítést.

Vannak profi narcisztikusok, akik képesek _elhitetni_, hogy ők aztán jól funkcionálnak. A látszat őket igazolja. Sokan közülük vérprofi módon tudnak előadni olyan érzelmeket, amelyekből valójában semennyit sem élnek át, a szemlélő meg azt gondolhatja, hogy a szeretetképesség megmarad valamennyire.

Véleményem szerint az "elviselhető narcisztikus" oly egyén, akibe elég intelligencia szorult ahhoz, hogy az ilyen sérelmeit építő módon legyen képes kiélni - ahelyett, hogy kisstílű játszmákkal mérgezné meg a környezetét. Fel tudnék sorolni jó néhány színművészt, operaénekest, előadóművészt, akikről ordít, hogy kórosan narcisztikusak - de konstruktívan és főként: nemcsak a saját maguk, de mások javára is alkalmazzák a fals önimádó, öncsodáltató hajlandóságukat meg jelenetkészségüket.

Crimson Thunder 2017.05.24 23:20:10

@croc: Egy narcisztikus számára tetszőleges alkalom indok lehet arra, hogy saját magáról beszéljen... Talán ismered azt a viccet, hogy hogyan veszi észre magát a narcisztikus? "Jaj, elnézést, már megint csak saját magammal vagyok elfoglalva... Beszéljünk már rólad is! Mi a véleményed rólam?"

Crimson Thunder 2017.05.28 21:18:53

@Almandin: Igen, konkrétan nincs művészet (szublimált) narcizmus nélkül.

Nagyon helyes, ha kész vagy belátni, hogy akadnak ilyen problémáid! (Tudod, a kóros narcisztikusnak eszébe sem jut, hogy valami gond lehet a hozzáálláslval!)

Magyarisztánról voltak nagyon szomorú tapasztalataim. A nőgyűlöletet illető sajátélmény-anyagom szerintem megtölthetne egy főiskolai jegyzetet, de most nem szeretném ezzel tönkrevágni a hangulatot, meg Benneteket is tovább idegesíteni.

Az, amit itt forgótár-effektusnak neveztek, szerintem a kóros narcizmus természetes következménye. A szülő kivetíti saját tartalmait, nem látja az énhatárokat, a gyerekén kompenzál... a felnövő gyereknek pedig nem lesz más módszer a kezében - hiszen kicsiként maga is ezt látta -, és a szülői magatartás következtében "beszerzett" személyiségkárosodása lehetetlenné is teszi, hogy megpróbáljon másként hozzáállni. Sajnos ez van.
(Pl. a Breivik-esetben sem látták meg idejében az illetékesek, hogy anyuka a hunyó!)

Igen, nehezen feldolgozható a tudat, hogy "anyám nem is szeretett igazán, érdekből szült meg magának" - ehhez kell a szakértelem meg az aktív terápiás munka.

Crimson Thunder 2017.05.19 18:59:18

Eszembe jutott ennek kapcsán még egy lehetőség!

Egészen biztos, hogy egy ilyen férj azért sem engedi terápiára járni a feleségét, mert fél attól: nehogy a hibátlan imázsán karcolás essen. Érthető, hogy számára egyszerűen elképzelhetetlen volna, hogy az ő tulajdona gyári hibás legyen és szervizbe kelljen vinni! Az ő családi életük tökéletes. Ha makacsul tagadjuk a probléma meglétét, akkor a probléma nem is létezik, ez a kórosan narcisztikus egyének gyerekes, mágikus megküzdési módja.

Azonban, lehetségesnek tartom: egy értelmesebb példány valószínűleg azt a lehetőséget is belátja, hogy egy szakember esetleg felfigyel arra, hogy a kliense áldozathelyzetben van, és akkor esetleg kiderül, ki a hunyó.
Egy rosszindulatú narcisztikus eleve teljes kontrollt akar kiépíteni az áldozata felett. Ebbe nagyon csúnyán belerondíthatna egy semleges kívülálló, akinek ráadásul még a képesítése is erre szól.
Még hogy hetente 50 percen át abszolút bizalommal beszélgethess valakivel, a Mindenható Narcisztikus jelenléte nélkül? Még hogy az elvi esélye is felmerülhessen annak, hogy kiszabadulj ebből az agymosott állapotból, amelyben gyakorlatilag bármit megtehet Veled? Ezt nem engedheti!

Mit gondolsz, mit gondoltok?

Crimson Thunder 2017.05.19 22:33:33

@Almandin: mondom, véleményem szerint a kettő párhuzamosan lehet jelen egymással.
Igen, egy narcisztikusnak szüksége van arra, hogy a saját gondolatait, érzelmeit lássa visszatükröződni a másik emberben - akár a házastársa, akár a gyereke az illető. Nem nagyon tudok hozzátenni semmit ahhoz, amit ideírtál, csak bólogatok helyeslően.

Nem akarok túl sokat rinyálni az abnormális anyámról, de mindkét, általad említett sajátosságot tapasztaltam tőle.

Crimson Thunder 2017.05.20 20:18:11

@Emma Paula Keresztanyuja: Igen, és éppen ezért érdeke, hogy senki ne lásson át a kisded játszmáin - legkevésbé az áldozata!

Crimson Thunder 2017.05.13 18:09:35

Norvégiában élek, és azt tapasztalom magam körül: az emberek ott keresik a kiskapukat az ivásra, ahol csak lehet. Az üzletekben egy sör 35...40 korona körül van, a bárokban, sörözőkben ennek akár kétszerese vagy háromszorosa is lehet. Erősebbet a Vinmonopolet egységeiben, még drágábban lehet beszerezni.
Ennek eredményeként a népek lelkesen ruccannak át akár Svédbe vagy Dánba is, mert egy fikarcnyival még ott is óccsóbbér' lehet inni.

Crimson Thunder 2017.05.02 14:37:02

@drlover: Hűha, ilyen velem is előfordult! Az illető először kiszemelt magának, ő közeledett hozzám; rövid idő alatt elérte, hogy teljesen belehabarodjak; ezután eljátszotta pontosan ugyanezt a hülye drámát, amiről Te is írsz.
Szinte szó szerint ugyanez: őt frusztrálja, hogy ennyire őrülten imádom (holott először ő nyomult rám), de ő nem szerelmes, és jobb lenne ezt abbahagyni. Ezután nagy kegyesen úgy döntött, hogy megtart. Ezután - amikor a szokásos bunkózások, sértegetések, semmi nem volt jó, de semminek az ellenkezője sem volt jó - eredményeként kilátásba helyeztem a szakítást, akkor ő játszotta a szerencsétlen, szánnivaló lelki roncsot.
És, igen, szó szerint ezt nyivákolta, hogy "nem akarlak elveszíteni!" Ehhez eltorzult arccal bőgött és hisztériázott, én pedig hónapokig képes voltam komolyan venni ezt tőle. Még én sajnáltam meg, akibe pedig napi rendszerességgel rúgott bele.

Igen, ez a túljátszott, ócska ripacskodás is nagyon ismerős. Legalább valami eredetit találnának ki, ha már egyszer olyan Különleges (tm) Lényezetek (r), akiknek mindig és mindenből a legjobb jár.

*legyint*

Crimson Thunder 2017.05.02 23:16:41

@drlover: Igen, erre én is gondoltam. Talán van saját belső levelezőlistájuk, zárt hírcsoportjuk vagy külön FTP-szerverük, ahonnan ki-ki letöltögetheti magának a garantált recepteket az alkalmas partner manipulálására, kihasználására, pszichés és/vagy egyéb irányú kikészítésére.

Hmmmm, hasonlóban volt részem, még réges-régen, amikor ifjú voltam és bohó, és hittem az ilyen tündérmesékben, mint a lelkitárs-dolog.
Volt olyan, aki élete végéig nem akart elengedni? Nálam csak olyan volt, aki nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy vége. Addig-addig erősködött - illetve sajnáltatta magát (én meg olyan naiv voltam, hogy elhittem mindent) -, amíg egy kis időre vissza tudta magát könyörögni.
Amilyen kezdetleges példány volt, még az sem jutott eszébe, hogy esküdözzön, hogy megváltozik, meg minden másként lesz ezután (vannak bántalmazók, akik rendszeresen eljátsszák ezt) - egyszerűen csak természetesnek vette, hogy a siránkozásával meg az önsajnáltatásával visszakaphat. Másodszorra már hiába játszotta el ugyanezt.

Igen! A tökéletes felszín idővel megrepedezik. A "spontán, sziporkázó poénokról" kiderül, hogy előregyártottak és begyakoroltak; a nagy jófejség alól többször is kilóg a lóláb... S nemcsak párkapcsolatokban, hanem mindenféle emberi kapcsolatban - szülő, ismerős, "haver", kolléga - is ugyanezt művelik.

Crimson Thunder 2017.04.28 14:45:39

Szia! Sorstársként olvasgatom a blogodat, volt dolgom néhány hasonló díszpéldánnyal (egyikük az anyám), és a bejegyzéseid kapcsán sokszor bólogatok felismerően, hogy ó igen, ezt ismerem.

Amiről ebben a posztban írsz, az gyakorlatilag a Münchausen-szindróma. Egy patológiásan narcisztikus egyén minden adódó alkalomra lecsap, hogy figyelmet provokáljon magának, és erre a betegség ideális lehetőséget ad! S mivel sértve érzi magát, ha "merészeled" nem érezni jól magadat, ezért gyorsan eldönti, hogy ő még betegebb, és mint egy elkényeztetett gyerek, a jelenetrendezéssel kiprovokálja, hogy figyeljenek rá. Mindig őt kell sajnálni, ez (számára) természetes. Ha megtesz akár csak egyetlenegy, alapvető dolgot, amely egy jóérzésű ember számára magától értetődő, azért őfenségét az egekbe kell magasztalni és hálaadó litániát kell neki zengeni, hogy micsoda nagylelkűség.

Tapasztalatom szerint az a baj, hogy ha az ember megpróbálja leszerelni az ilyen kisded játszmákat, azzal még rosszabbul járhat, mert egy igazán ellenséges narcisztikus ilyen esetben csak még erőszakosabban követeli ki magának, amit szeretne. Ha nem kapja meg, akkor veszélyessé válhat. Gondolom, Te is tapasztalhattál ilyesmit?