Regisztráció Blogot indítok
Adatok
se-nem

4 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nem lehet eleget írni a dunaparti Sámsonról, Meggyes egyszerűen ontja a témákat. A múltkori húzását, Bejó Gábor feljelentését sikerült megtripláznia néhány nap alatt. A debil iskolás irományának tűnő kereset után még két hasonlót hozott a posta a szeretgomosoknak. Persze…..
Hülyék segítségével ismeretterjeszteni akkora kihívás, hogy Frei Tamásnak bele is tört a bicskája. És persze a kutya nem kérne számon egy szórakoztató műsoron ismeretterjesztést, ha a promókban nem hangsúlyozták volna túl, hogy a Sztárok a fejükre estekből a nézők…..
comment:com Kucsera lett a befutó 2008.12.01 18:30:00
A Fejükre estekben az a hihetetlen, hogy állítólag már régen megszületett az ötlet, de mégis mintha egy hét alatt ütötték volna össze az egészet. Értelmetlen játékszabályok, kidolgozatlan karakterek, béna műsorvezetés, meg ugye az alapröhej, hogy a széria közepe felé…..
Szemben a felszínes elképzelésekkel a kényszeres evő sokszor nem kövér. Sőt vannak esetek, amikor kifejezetten vékony, vagy normális testalkatú. Természetesen vannak olyan túlsúlyos és kövér emberek is, akik nem kényszeres evők, hanem csak egyszerűen nagy étküek. És vannak…..
se-nem 2008.10.12 19:26:13
Hát az igazat megvallva, az éppen aktuális életszakasztól függ, hogy milyen külsőben élem meg a kényszeres evést. Most inkább a nehézkesebb, túlsúlyosabb szakaszban vagyok. Sok olyan fogyókúrán túl vagyok már, amikor lefogytam, de idővel mindig visszajöttek a kilók, mert valahogy lelkileg nem oldottam meg a saját problémámat. Ami érdekes, hogy akár lefogytam, akár nem mindig hasonló lelkivilággal éltem a nagyvilágban és kövérnek, nagydarabnak éreztem magam. Igazából sokszor a képek, illetve az döbbentett rá, hogy jóval vékonyabb lehettem, hogy a pár hónappal korábbi ruháim nem jöttek már rám, holott korábban volt olyan is közöttük, ami nagy volt rám. Valahol ez szörnyű és végtelenül fájdalmas számomra, hogy lélekben mindig kövér vagyok és, hogy a kényszeres evés problémán messze nem vagyok még túl. Valahogy olyan az egész, mintha az agyam mélyén (vagy a lelkem legmélyén) én még mindig a kövérség, az elutasítottság mögé szeretnék elbújni a zabálási rohamokon keresztül.

A kényszeres evési rohammal kapcsolatos boldogság-öröm felsejlése, egy hamis kép, de a kényszeres evőt mindig magával ragadja az én észrevételem szerint. Azért írtam, hogy felsejlik, mert korántsem meggyőződéses boldogság, vagy örömérzet csatolható a kísértéshez, inkább valamiféle nem valódi alapokon nyugvó, ám annál többet ígérő, rettentő hamis érzés, amit - a zabálási rohamban történő kiteljesedés miatt - kivétel nélkül lelki tipródás és megbánás követ. Azért írom, hogy van valami felsejlő ígéretszerűség a boldogságra, elégedettségre az azt követő 100%-os lelki kínok előtt, mert ha csak maga a harag, a düh, a megbánás lenne, akkor bele sem kezdenénk a falásba, hiszen a rossz élmények és az ismert szintén kellemetlen következmények távol tartanának bennünket.

A hiány, a sodródás valami hamis képzelet szárnyán vesz erőt rajtunk - és megadva magunkat neki - belehajszoljuk magunkat egy újabb falási rohamba, amit egy önmagunkkal folytatott vita és utálat követ. Arra kell rájönnünk, hogy mire akar ez figyelmeztetni bennünket, hogy mi az amit el akarunk titkolni önmagunk elöl, és inkább a zabálást választjuk helyette.

Ezért kezdtem el írni ezt a blogot, mert úgy érzem, hogy így talán könnyebb a megfejtésekre rábukkanunk.

Érdekes amiről írsz, amit arról írsz, hogy milyen módon viszonyulsz az ételhez. Hogy véteknek találod azt, hogy kidobj belőle bármennyit is. Azt hiszem sok embernél létezik ez a probléma, ez is valamit üzen a számunkra. A későbbi postok során ezt is megpróbálom boncolgatni. Hátha rájövünk egy-egy megoldásra.
Fogyókúrázni nem csak divat, hanem manapság már elvárás. Évtizedek óta széleskörben elfogadott módszer, hogy a kényszeresen evőket gyógyulásuk érdekében szigorított kalória bevitelen alapuló diétá(k)ra és intenzív testmozgásra próbálják meg rávenni a…..
Rémálom blog Segítségkérés 2008.10.01 11:12:00
Az alábbi levél kommentben érkezett, nem változtattam rajta semmit, csak tördeltem a könnyebb olvashatóság érdekében. Kérlek benneteket, segítsünk a hozzászólónak, adjunk tanácsot, bár a szcientológusok mentalitását ismerve tudom, hogy ez sokszor süket fülekre talál. A…..
se-nem 2008.10.01 13:58:46
Igazi próbatétel. Ha a barátod, így szakított velük, hogy az utat, ami vissza vezet meg akarta őrizni, akkor szerintem sajnos bármikor igénye támadhat arra, hogy visszatérjen közéjük. Valamiért labilis (ezt a szci vérszívók imádják), és olyan megnyilvánulásai vannak ami a szcisekben azt a következést engedi levonni, hogy itt még nyitott kapuk vannak.
Szerintem Te magad sokat segíteni nem tudsz addig, amíg a barátod fel nem ismeri azt, hogy ELÉG volt a szciből. Ott ugyanis összehangolt munkával és/vagy befeketítéssel frankón rád húzzák majd a vizes lepedőt, hogy te állsz csak a barátod "lelkifejlődésének" az útjában.
Először a fiúnak kell felismernie, hogy a szcivel csak szarul lehet kijönni a történetből, onnantól viszont ő maga is megmondja nekik, ha még egyszer telefonon zaklatják, akkor feljelentést tesz ellenük. Nem mondom, hogy bátorítsd, de tartsd szem előtt, hogy győzködni fogják, hogy te vagy a hunyó és miattad tipródik. Előfordulhat, hogy egy idő után ő is már a szci-re jellemző vaksággal fog rád figyelni, azaz megpróbálja azonosítani, mind azt amit bemagyaráznak neki rólad.
Az egész kártékony, szar szci-t be kellene szüntetni, de sajnos erre még várni kell. Ez is alátámasztja egyébként azt, hogy bizony nagyon sok ember nem tud mit kezdeni a demokráciával, és, hogy az emberek egy részének nagyon nem való a demokrácia, mert ilyen szennyet képes jogszerűen életben tartani, mint a szcientológia.
Óvatosan, finoman alakíts véleményt, hátha szép lassan eljuttok arra a szintre, hogy a barátodnak már ne legyen szüksége semmilyen formában a szcire! És persze kalkuláld be, hogy akár el is veszítheted őt... szóval rangsorold, hogy mi a fontosabb segíteni a fiún, vagy megtartani őt. Sajnos itt a kettő néha egymással szemben álló szándék lesz, amíg ebből kikeveredtek.
Elhízott, vagy kissé testes embernek lenni a jóléti társadalmakban manapság nem könnyű, sőt az emberiség történetében talán most először igazán nehéz. Lépten-nyomon azt sulykolják belénk, hogy a kövér vagy túlsúlyos ember az nem csak egészséges, de sikeres sem lehet.…..