Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Maglor

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Magyarország elsőszámú pocskondiázásnak kitett zenekara új albummal jelentkezett, azaz kiadta a legújabb, az Arany János balladákat feldolgozó albumot nem számítva hetedik lemezüket, az Áldást. Előre leszögezem, én nem tartozok az ellentáborba, sőt, úgyhogy nem a szokásos…..
Nos,ami Királytelki Gyergyó gyömörei kirándulását illeti,tökéletes elégedettséggel tölt el.Igaz,ez első sorban nem annak köszönhető,hogy a "bundát szaggatta",hanem egyszerűen azt hozta,amit vártam tőle,amilyennek megismertem és amilyenné neveltem.Apró…..
Maglor 2011.10.12 13:48:47
Szia!

Alapvetően egyetértek a segéddel. Ebben a kutyában megvan a bizalmatlanság, még az agresszióra való hajlam is, de nincs meg hozzá az idegrendszeri stabilitás, nem bátor.

Az mindenképpen pozitívum, hogy már a teszt előtt is figyeli a környezetét és lereagálja a történéseket. Amint a segéd közelít mély hangon ugat. Ugyanakkor nem mozdul, lelapulva figyeli a közeledőt. Megfigyelhető, hogy bár nem vékonyodik el teljesen a hangja, de ahogy a segéd közelebb ér az öblös ugatásból vakkantások lesznek. Már ez beszédes. Szerencsétlen szitu, hogy a kutya mozgástere korlátozva van a kerítés által így nincs lehetősége elhátrálni, főleg, hogy oldalról a bódé is bezárja. Amikor beszorul a sarokba egy odakapással kitör, de ez nem tévesztendő össze a bátor kutyákra jellemző harapással amikor már a lánc hatósugarának szélén azonnal megharapja a behatolót. Azt azért hozzáteszem a kutya védelmében, hogy - bár ezen a felvételen nem látszik - de igen valószínűnek tartom, hogy a bámészkodó tömeg őt is körülvette, mint a többi kutyát. Ez (főleg, hogy a háta mögött a kerítés bezárja) igen nagy plusz nyomást helyez a kutyára. Ehhez képest nem visítozik, nincs maga alá húzva a farka... Minden esetre a második próbánál is az a vége, hogy amikor már az ugatással nem tudja elriasztani az embert a menekülést választja.

Azt gondolom, hogy ház- telepőrzőnek megfelelő kutya lehet, mert figyel, jelez, és szinte biztos, hogy a kerítés nyújtotta biztonságban igen komoly ugatással fogadja a közeledőt. Egy elszánt, határozott ember minden bizonnyal ott is el tudná kergetni, de egy átlagos, kutyához nem értő próbálkozót simán elriaszt. Tenyésztés szempontjából elgondolkodtató a stabilitás hiánya bár jogos lehet a kérdés, hogy hol van a teszteken jobbat mutató konkurencia...

Üdv! András
Miután belelapoztunk a Dr. Sárkány Pál-Dr. Ócsag Imre szerzőpáros nevével „fémjelzett” Magyar kutyafajták című Mezőgazda Kiadó által 1987-ben kiadott szakirodalomba és némi önvizsgálat alá vontuk magunkat, javaslom,hogy lapozgassuk tovább ezt a mai napig a…..
Maglor 2009.01.27 17:31:07
Zrínyi Kati 2009.01.05. 20:07:01
"Legalább így nem lehet őket tönkretenni."

- Az, hogy: "...nem látható jellemző összefüggés a tartásmód és a teljesítmény között" nem azt jelenti, hogy nem lehet tönkretenni, hanem azt, hogy elsősorban nem attól függ, hogy kennelben, láncon, vagy esetleg szabadon, állatok mellett él. Ettől még simán tönkre lehet tenni pl. rossz bánásmóddal, vagy akár helytelen kiképzéssel, függetlenül attól, hogy 10 hektáron él, vagy 5 méteres láncon.

"Természetesen általánosságban ennyi kutya felmérése már reprezentatívnak számít, de a reprezentatív mintát én csak komondorra kérdezem."
- Az kb. a fele...

"Milyen örökletes tulajdonságokat mutat? Az ősit, vagy az azóta szerzettet?
- Mivel egyikre épül a másik, a kettő "összegét".

"Magyarul engem spec . az érdekel a komondor viselkedése olyan-e mint mondjuk ezelőtt 100 éve?"
- Ki tudja milyenek voltak 100 éve? Csak következtetni lehet a régi leírásokból és a mai . Sokatmondóak az állattartó kutyás emberek beszámolói, ami alapján erős változás rajzolódik ki. Hogy milyen volt 20 éve, arról már vannak tapasztalatok (még ha nem is olyanok mint a mostani tesztek), én ehhez képest is jelentős különbséget érzek...

Zrínyi Kati 2009.01.07. 16:00:26
"A kérdésem arra vonatkozott, hogy azt vesszük örökletesnek ami le van írva a fajtára, vagy megnéztük a szülőket, és a kölykük azt a viselkedés mintát mutatta adott szituációban amit a szülők, vagy alomtestvérek, testvérek féltestvérek, azaz egy vérvonal."
- Azt kell megérteni, hogy a fajták nem olyanok mint amilyennek a könyvek, cikkek, standardek leírják őket. Ezek azt írják le amit ideálisnak tartan(án)ak az adott fajta esetében. Azok a fajták amiket úgy, vagy legalább hasonlóan szelektálnak mint ahogy kialakultak az átlagot tekintve elég közel állnak a festett képhez de ott sem minden fenékig tejföl (pl. a "versenyagarak"). Azok amelyeknél különvált a küllem és a munkavonal ott megjelentek a szélsőségek: a randa, de használható munkakutyák és a szép, de semmire se alkalmas, beteges kutyagyári termékek. Amikre aztán a gyanútlan vásárló vagy százezreket költ, vagy kiteszi a főútvonal mellett... Amiket csak küllemre tenyésztettek többnyire szintén messze vannak a mesés képtől. Az olyan ősi genetikájú fajták mint a komondor még úgy-ahogy tartják magukat. Én valóságos csodának tartom, hogy a háborúk, és a küllemtenyésztés csapásait még így átvészelte...
A mondat második felére válaszolva; általánosságban elmondható, hogy a jobb szülőknek átlagban jobb utódaik vannak, de a legjobb szülőpárok esetén sem jó minden kölyök.
Maglor 2009.01.27 18:28:27

Zrínyi Kati 2009.01.05. 20:07:01
"Legalább így nem lehet őket tönkretenni."

- Még egy pict térjünk erre vissza!
Idézet Dr Kovács Zsolt Kutyaiskola című könyvéből:
"A kutya nem tanul bátorságot, csak megőrzi azt a megfelelő környezetben. A gyávaságot sem tanulja. Az emberi szemmel nézve "gyáva" kutya vagy veleszületetten az, vagy nem gyáva. Az utóbbi esetben csak megtanulta a kedvezőtlen, ellenséges környezet üldözésével szembeni legjobb és a gyökereiben természetes viselkedést: a menekülést, a veszélyhelyzet kikerülését, a baj előli "bölcs" kitérést.
...
A kutya bátorságának vagy gyávaságának soha nincs etikai tartalma. Mindkét tulajdonság az öröklött és a szerzett viselkedéselemek - környezet által eldöntött - kombinációja."

"A sematikus kiképzés a sematikus helyzetben bemutatott kutyánál teljes egészében leplezheti a valódi bátorság hiányát. Az igazi karakterre akkor derül fény, ha a szituáció váratlan mozzanattal bővül. Ezt már a nem igazán bátor kutya képtelen lesz önmagától megoldani, mert a veszélyelhárító mechanizmusai nem öröklött, hanem csak szerzett és csak sablonos helyzetekhez társított "műtulajdonságok"...
...A bátor és harcos természetű kutya gyakorlás nélkül is védeni fogja a gazdáját, ha úgy hozza a sora. A gyenge karakterű viszont egy igazi támadásnál akkor is meghátrál, ha kiválóan játssza a komédiát a rikkantgató, loncsossá rágott védőkart lóbáló, természetellenesen ugrabugráló gyakorlótéri "imitátorral". (Más dolog a piruett a táncteremben, és megint más a hasba rúgás a sötét parkban!)...
...A kiképzésnél ezért sokkal lényegesebb a kiválasztás és a nevelés. A "szíve mélyén" gyáva kutyát a bátorság jelmezébe öltöztetheti a kiképzés, és az a tenyésztésbe kerülve tovább terjesztheti a dicstelen genetikai mételyt."

A jó kutyát el lehet rontani, de a gyengéből nem lehet jót "csinálni". Tudok olyan pásztorkutyáról amit karra akartak fogatni őrző-védős, zsákmányösztönös módszerekkel. Jó pásztorkutya lévén, nem tengett túl benne ez az ösztön így ő nem játéknak fogta fel, hanem harcnak, nem a védőkart akarta megszerezni, hanem a segédet legyőzni. Mivel bátor volt fel is vette a harcot, ám frusztrálta a helyzet, hogy legjobb tudását bevetve sem érte el a kívánt hatást (fájdalomtól fetrengő-menekülő segéd), és emellett még imádott gazdája is ahelyett, hogy tisztességes falkavezér módjára elsőként vetette volna magát a segéd elleni harcba még őt is megakadályozta a pórázzal, hogy oda harapjon ahová szeretne... Néhány próba után belátta, hogy jobb elkerülni a szituációt, mert csak vesztesen jöhet ki belőle... A "szakember" aztán ránéz és megállípítja, hogy gyenge...
Olyan kutyákról (Dobermann) is tudok aki remekül produkálták magukat a szokásos védőkaros őrző-védőzésben, elfogásban, de amikor betörőt kellett volna "fogni" leblokkoltak. Még szerencse, hogy ott volt mellettük egy képzetlen Pointer aki kapásból megfogta... Mielőtt valaki félre érti: itt nem a kiképzés volt rossz.

A tesztelt kutyák többsége azonban nem "szakképzett" és nem is szívlapáttal, vasvillával tönkretett kutya. Náluk a szocializációs különbségek többnyire kimerülnek az idegen emberekkel, állatokkal, helyszínekkel való találkozások, és a nevelés különbözőségében. Az ő esetükben elmondható, hogy a krízishelyzetben mutatott viselkedésükben illetve azok különbségeiben az "öröklött tulajdonságok dominálnak".