Adatok
jeanvaljan52
0 bejegyzést írt és 103 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szia. 25 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3,…..
jeanvaljan52
2017.05.12 08:49:22
Józan Akarok Lenni
Egy nagyon őszinte bejegyzés, mert nagyjából sikerült összeraknom, hol csúszott meg az életem, miért lettem alkoholista ...
2017.05.04 20:15:11
Szia. 25 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3,…..
El is hoztam Nektek a 2. Podcast részt - ez már profi körülmények között készült, érezhető lesz a hangminőség változása az előzőhöz képest! :)
Ebben a részben Ferenccel beszélgettem, aki ismerős lesz a blogolvasók számára.
Nagyon érdekes a helyzete, egy betegség speciális helyzetet teremt az…..
jeanvaljan52
2017.04.26 12:34:42
@józanakaroklenni:
Nekem a Te hangod is tetszik. Nem érzem a hadarást sem. Az pedig, hogy valaki gyorsan beszél, az nem gond. De a gyorsaság sincs eltúlozva. Lehet érteni. Azt gondolom viszont, hogy kicsit a rekeszizmaidat kellene ellazítani. Kicsit mélyítené a hang-szint; kevésbé érződne, hogy izgulsz. Még így is megmaradna a hangod kedvesen csicsergőnek.
Nekem a Te hangod is tetszik. Nem érzem a hadarást sem. Az pedig, hogy valaki gyorsan beszél, az nem gond. De a gyorsaság sincs eltúlozva. Lehet érteni. Azt gondolom viszont, hogy kicsit a rekeszizmaidat kellene ellazítani. Kicsit mélyítené a hang-szint; kevésbé érződne, hogy izgulsz. Még így is megmaradna a hangod kedvesen csicsergőnek.
jeanvaljan52
2017.04.28 16:07:40
@nem várt fordulat:
Kérlek; nincs mit.
Egyelőre még gratulációval sem jövök ugyan, de annak örülök, hogy léptél. Az eredményeket persze magadnak köszönheted majd; kicsi pont vagyok én ez ügyben. Mégis örülök, hogy sikerült egy tükörcserepet felmutatnom, és ebben a darabkában megláttad éned egyik pozitívumát.
Nehéz megmondani, hogy mitől ideális az ideális, de mindig van aktuális női szépség, van ugyanez férfiban, van menő arc, alak, és így tovább. Arról továbbra is biztosítalak, hogy a hangod igencsak "aktuális"; vagyis a mai ember számár menő, amelyet szívesen hallgat. Ha filmekben szinkronizálnál, biztos, hogy mindig Te lennél a pozitív figura, a hangod miatt. Ezek a szinkronrendezők általában jól megválasztják a kifejező hangokat. Ha az ember meghallja a filmben például az egyik pofa első két mondatát, sokszor már mondhatja is: na, ez a fátyolos hangú ez egy megbízhatatlan alak. És valóban: a végére ez tökéletesen beigazolódik.
No, ha a meghallgatód ráadásul szakember volt, akkor máris láthatott (pardon: hallhatott) valami fantáziát a hangodban. Függetlenül attól, hogy Te milyen fahangúnak érezted magad.
Az, hogy mélyről indítottál, sörrel a kezedben, a végén még jól is jöhet, de szerintem csak akkor, ha innentől kezdve, ha kicsinyenként is, de mindig felfele építkezel, és nem azt igazolod, hogy a megbízhatatlanság jelképe a kezedben nem szimbólum volt, hanem maga a való világ.
A szinkronizálás üzlet. Rengeteg ilyen feladat van, mert rengeted a magyar csatorna, és rengeteget szinkronizálnak. De mert üzlet, az üzletben érvényes szabályok vonatkoznak rá.
Tehát számít megbízhatóság.
Amikor azt hallom egy film elején, hogy magyar hangja Szabó Sipos Barnabás, akkor biztosan ott maradok az adón, és azt gondolom, hogy most talán egy jó film következik....
Sokszor be is jön...
A nézők még megszokhatják azt is, hogy magyar hangja ...... Ferenc.
És máris megélénkülnek kissé....
Persze odáig út vezet, amelyet végig kell járni. De nem sokkal értelmesebb, mint jagert vedelmi?
Kérlek; nincs mit.
Egyelőre még gratulációval sem jövök ugyan, de annak örülök, hogy léptél. Az eredményeket persze magadnak köszönheted majd; kicsi pont vagyok én ez ügyben. Mégis örülök, hogy sikerült egy tükörcserepet felmutatnom, és ebben a darabkában megláttad éned egyik pozitívumát.
Nehéz megmondani, hogy mitől ideális az ideális, de mindig van aktuális női szépség, van ugyanez férfiban, van menő arc, alak, és így tovább. Arról továbbra is biztosítalak, hogy a hangod igencsak "aktuális"; vagyis a mai ember számár menő, amelyet szívesen hallgat. Ha filmekben szinkronizálnál, biztos, hogy mindig Te lennél a pozitív figura, a hangod miatt. Ezek a szinkronrendezők általában jól megválasztják a kifejező hangokat. Ha az ember meghallja a filmben például az egyik pofa első két mondatát, sokszor már mondhatja is: na, ez a fátyolos hangú ez egy megbízhatatlan alak. És valóban: a végére ez tökéletesen beigazolódik.
No, ha a meghallgatód ráadásul szakember volt, akkor máris láthatott (pardon: hallhatott) valami fantáziát a hangodban. Függetlenül attól, hogy Te milyen fahangúnak érezted magad.
Az, hogy mélyről indítottál, sörrel a kezedben, a végén még jól is jöhet, de szerintem csak akkor, ha innentől kezdve, ha kicsinyenként is, de mindig felfele építkezel, és nem azt igazolod, hogy a megbízhatatlanság jelképe a kezedben nem szimbólum volt, hanem maga a való világ.
A szinkronizálás üzlet. Rengeteg ilyen feladat van, mert rengeted a magyar csatorna, és rengeteget szinkronizálnak. De mert üzlet, az üzletben érvényes szabályok vonatkoznak rá.
Tehát számít megbízhatóság.
Amikor azt hallom egy film elején, hogy magyar hangja Szabó Sipos Barnabás, akkor biztosan ott maradok az adón, és azt gondolom, hogy most talán egy jó film következik....
Sokszor be is jön...
A nézők még megszokhatják azt is, hogy magyar hangja ...... Ferenc.
És máris megélénkülnek kissé....
Persze odáig út vezet, amelyet végig kell járni. De nem sokkal értelmesebb, mint jagert vedelmi?
Az 1. Podcast részben Tamással beszélgettem, aki hozzám hasonlóan 25 éves.
11 hónapja, és 4 napja józan.
Mesél a saját történetéről, illetve arról is beszélgetünk, mekkora probléma a fiatalok egyre növekvő alkoholfogyasztása.
(Ez az első rész még hangminőségében nem lesz valami jó, mert…..
jeanvaljan52
2017.05.02 16:17:59
@she_wolf:
1. Az orvosokat soha nem bántottam. Az egészségügyben dolgozókat szintén nem. A jövőben sem fogom, egyiket sem. A rendszer ellen hadakozok.
2. A véleményem egyoldalú, ezt elismerem, mert az egészségügyi rendszernek nevezett rendszer hibáira fókuszálok.
3. Nem törekszem a kiegyensúlyozott, PC beszédre ez ügyben, való igaz. Hihetetlenül nagy a gyógyszer lobbi befolyása, többek között az általad hivatkozott cikk megjelenésére és annak tartalmára is. Az sem zavarja a lobbit, ha blöff az egész. Mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk, hiába véded őket. Én csak nem hiszek nekik, és kész. Meg tiltakozom is. Megtehetem, passz.
4. Azért valamit megérthettél volna abból, amit írtam, mielőtt eljátszod a nőstény tigrist.
5. Igenis ki lehet józanodni önerőből is, nem szükséges kijózanító sem, kórház sem. Ha pedig valaki kijózanodott, meghozhatja a döntését az alkoholról történő lemondásról. Én számtalan ilyen példát tudok. Nem fogadom el, hogy azt a látszatot keltsd: márpedig ilyen nincs. Ugyanis: van.
6. Te sem szedsz gyógyszert, csak vitamint, akkor meg mit tajtékozol?
7. A személyeskedéseidre nem reagálok. ("Te egészséges vagy?) Közöd?
Mindenki előtt fejet hajtok, aki a függőségét a saját értékrendjének az átállításával, és nem az orvosok segítségével kívánja megoldani. De elfogadom azt is, hogy kinek-kinek a dolga: magánügy.
Az enyém is az.
Ha a tapasztalatom valakinél elindít egy gondolatot, az nagyszerű.
Ha kivált olyan indulatot, mint a Tiéd?
Legyen az meg a Te dolgod.
1. Az orvosokat soha nem bántottam. Az egészségügyben dolgozókat szintén nem. A jövőben sem fogom, egyiket sem. A rendszer ellen hadakozok.
2. A véleményem egyoldalú, ezt elismerem, mert az egészségügyi rendszernek nevezett rendszer hibáira fókuszálok.
3. Nem törekszem a kiegyensúlyozott, PC beszédre ez ügyben, való igaz. Hihetetlenül nagy a gyógyszer lobbi befolyása, többek között az általad hivatkozott cikk megjelenésére és annak tartalmára is. Az sem zavarja a lobbit, ha blöff az egész. Mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk, hiába véded őket. Én csak nem hiszek nekik, és kész. Meg tiltakozom is. Megtehetem, passz.
4. Azért valamit megérthettél volna abból, amit írtam, mielőtt eljátszod a nőstény tigrist.
5. Igenis ki lehet józanodni önerőből is, nem szükséges kijózanító sem, kórház sem. Ha pedig valaki kijózanodott, meghozhatja a döntését az alkoholról történő lemondásról. Én számtalan ilyen példát tudok. Nem fogadom el, hogy azt a látszatot keltsd: márpedig ilyen nincs. Ugyanis: van.
6. Te sem szedsz gyógyszert, csak vitamint, akkor meg mit tajtékozol?
7. A személyeskedéseidre nem reagálok. ("Te egészséges vagy?) Közöd?
Mindenki előtt fejet hajtok, aki a függőségét a saját értékrendjének az átállításával, és nem az orvosok segítségével kívánja megoldani. De elfogadom azt is, hogy kinek-kinek a dolga: magánügy.
Az enyém is az.
Ha a tapasztalatom valakinél elindít egy gondolatot, az nagyszerű.
Ha kivált olyan indulatot, mint a Tiéd?
Legyen az meg a Te dolgod.
jeanvaljan52
2017.05.03 10:15:34
@she_wolf:
Az általad ajánlott cikk, mindjárt az elején kimondja:
"Az pedig, hogy a függőséget krónikus betegségnek nyilvánították, azt jelenti, hogy egy életen keresztül kellene monitorozni, illetve szükség esetén kezelni, hasonlóan a szintén krónikus betegségnek számító szív- és érrendszeri panaszokhoz vagy a cukorbetegséghez."
Ez a lényeg: A függőséget krónikus betegségnek nyilvánították. Amely azt jelenti, hogy egy életen át kell kezelni... Egy életen át...
Kezelni kell, nyilván gyógyszeresen, és egy életen át.
Kész.
A többi csak körítés.
A fenti megállapítás a következőképpen született:
"A tudományos társaság egy négyéves, 80 szakértő bevonásával folytatott vizsgálat eredményeképpen alkotta meg az új meghatározást."
"Tudományos társaság"?, "80 szakértő"?, "négyéves vizsgálat"?
Ezek a hangulati elemek csak a propaganda részét képezik. Ilyeneket kell a cikkben mantrázni, és akkor elhisszük, hogy hiteles.
De.
Kérdem én: mit csinált négy évig az a 80 szakértő? Mi az, hogy a tudományos társaság "bevonta" őket? Mit jelent ez? Leveleztek velük? Konferenciát tartottak? Ültek egy nagy asztalnál négy évig, és a témáról tárgyaltak? Vagy szavaztak a definícióról, mint a pápa választásánál? Hogyan szülte, 4 évig, 80 szakértő, ezt az új definíciót?
Szerintem, sehogy.
A gyógyszer lobbi tányérnyalói léptek egyet megint.
Az agykutatás "eredményeiről" ma még bárki azt írja, amit akar.
Sokkal hitelesebb lenne számomra, ha azt írták volna: egy három fős kutatócsoport több évi munka után rájött arra, hogy...
Csak ennek hangulatilag nincs meg a kellő súlya... Ez nem durran olyan nagyot, mint a 80 fő, meg a 4 év, meg a tudományos társaság.
A lobbi persze nagyon is elérte a célját. Ezek után melyik körzeti orvos mer vitába szállni a továbbképzésen az oktatójával? Aki azt oktatja neki, hogy ezt és ezt, meg ezt, meg azt, meg amazt ... kell felírni, ha a függőt "gyógyítjuk". S mivel tudományosan igazolt, hogy krónikus a betegség, innentől egy életen át... Sajnos, de egy életen át. A kutatások eredménye alapján...
No, hát csak higgyél ezekben.
Én nekem pont a kezdő mondat miatt gyanús az egész.
Ha olvasnak minket, amiben reménykedek, majd eldöntik, hogy kinek az álláspontja áll hozzájuk közelebb.
Az általad ajánlott cikk, mindjárt az elején kimondja:
"Az pedig, hogy a függőséget krónikus betegségnek nyilvánították, azt jelenti, hogy egy életen keresztül kellene monitorozni, illetve szükség esetén kezelni, hasonlóan a szintén krónikus betegségnek számító szív- és érrendszeri panaszokhoz vagy a cukorbetegséghez."
Ez a lényeg: A függőséget krónikus betegségnek nyilvánították. Amely azt jelenti, hogy egy életen át kell kezelni... Egy életen át...
Kezelni kell, nyilván gyógyszeresen, és egy életen át.
Kész.
A többi csak körítés.
A fenti megállapítás a következőképpen született:
"A tudományos társaság egy négyéves, 80 szakértő bevonásával folytatott vizsgálat eredményeképpen alkotta meg az új meghatározást."
"Tudományos társaság"?, "80 szakértő"?, "négyéves vizsgálat"?
Ezek a hangulati elemek csak a propaganda részét képezik. Ilyeneket kell a cikkben mantrázni, és akkor elhisszük, hogy hiteles.
De.
Kérdem én: mit csinált négy évig az a 80 szakértő? Mi az, hogy a tudományos társaság "bevonta" őket? Mit jelent ez? Leveleztek velük? Konferenciát tartottak? Ültek egy nagy asztalnál négy évig, és a témáról tárgyaltak? Vagy szavaztak a definícióról, mint a pápa választásánál? Hogyan szülte, 4 évig, 80 szakértő, ezt az új definíciót?
Szerintem, sehogy.
A gyógyszer lobbi tányérnyalói léptek egyet megint.
Az agykutatás "eredményeiről" ma még bárki azt írja, amit akar.
Sokkal hitelesebb lenne számomra, ha azt írták volna: egy három fős kutatócsoport több évi munka után rájött arra, hogy...
Csak ennek hangulatilag nincs meg a kellő súlya... Ez nem durran olyan nagyot, mint a 80 fő, meg a 4 év, meg a tudományos társaság.
A lobbi persze nagyon is elérte a célját. Ezek után melyik körzeti orvos mer vitába szállni a továbbképzésen az oktatójával? Aki azt oktatja neki, hogy ezt és ezt, meg ezt, meg azt, meg amazt ... kell felírni, ha a függőt "gyógyítjuk". S mivel tudományosan igazolt, hogy krónikus a betegség, innentől egy életen át... Sajnos, de egy életen át. A kutatások eredménye alapján...
No, hát csak higgyél ezekben.
Én nekem pont a kezdő mondat miatt gyanús az egész.
Ha olvasnak minket, amiben reménykedek, majd eldöntik, hogy kinek az álláspontja áll hozzájuk közelebb.
Szia. 25 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3,…..
Józan Akarok Lenni
Applikációk, amelyek segíthetnek a leszokásban - vagy a józannak maradásban.
2017.04.14 22:23:01
Szia. 25 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is.. A blogot három okból írom: 1, Nekem tényleg segít az írás. 2, A visszajelzések alapján nektek is 3,…..
Józan Akarok Lenni
Hogyan kergetett az alkoholista apám az alkoholizmusba (Ádám írása)
2017.04.04 14:13:36
Sziasztok!
Ádám vagyok, és a mai naptól kezdve minden második bejegyzést én fogok írni.
Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy lehetőséget kaptam erre, mint felépülő alkoholista.
A blogot bár eddig nem ismertem, elolvasva minden bejegyzést nagyon nagyra tartom, ezért szívesen segítek egy ilyen fontos…..
jeanvaljan52
2017.04.07 11:04:43
Józan Akarok Lenni
"Olyan szinten ittam le magam esténként, hogy gondolkoznom kellett dolgokon, hogy megtörténtek-e vagy sem" - Vendégposzt
2017.03.31 09:18:37
Ismét egy vendégposzt következik (itt jelezném, hogy ha bárki affinitást érez magában, hogy megjelenjen a blogon a története, segítve ezzel másokon, és magán [az írás segít!], akkor írjon nekem e-mailt a jozanakaroklenni@gmail.com -ra).
A poszt írójának kérésére a nevét fedje jótékony homály, és…..
jeanvaljan52
2017.04.03 13:29:39
@Parkus:
"...èn nem tudok meg inni csak nèhàny pohàrral vagy àjulàsig vagy inkàbb bele sem kezdtem..." - írod.
Így látom én is. A legegyszerűbb bele sem kezdeni. Tapasztalatból mondom, hogy nagyon könnyű nem inni. Nagyon könnyű, ha bele sem kezdesz. Ezzel szemben nagyon nehéz, vagy inkább lehetetlen, keveset inni, mértéket tartani. Annak, akinek már problémája van az alkohollal.
A blogoló hölgy (aki elmúlt 40 éves), igen szerencsés szervezettel van megáldva a története alapján. Már érzi, hogy az alkohol átveszi nála az irányítást, mégis - a leírása szerint - tud keveset is inni. Tud mértéket tartani, ha akar. Még nem omlott le nála az a "gát", amely a mértékletességet biztosítja.
Vajon, meddig fog ez tartani?
Ha sokáig így marad, akkor Ő lesz az, aki a törvény fölött áll. Mert a törvény: a függő ugyan könnyedén megállja, hogy ne igyon semmit, de ha belekezd, akkor - akarja, nem akarja - mindig eléri-feltölti a megszokott szintet. A saját szintjét. Ha ez például fél liter tömény, akkor feltölt fél literre.
Nem áll meg, mert nem bír megállni egy felesnél, miután azt felhajtotta.
Az alkohol függő ne igyon semennyi alkoholt. A nikotin függő ne gyújtson rá egyetlen szál cigarettára sem.
Mert - ismétlem - könnyű nem inni az alkohol függőnek is. Könnyű nem rágyújtani a nikotinfüggőnek is. Az akarata segítségével ezt mindenki teljesíteni tudja. Nem kell hozzá akaraterő. Inkább csak egy döntés. De ha a legkisebb mértékben is elkezdi (egyetlen korty ital vagy egyetlen szál cigi), akkor elszáll az akarat, mintha sohasem létezett volna.
Annak ellenére, hogy tényleg könnyű nem inni, és tényleg könnyű nem dohányozni, mégis félünk ezt bevállalni. Megijedünk, hogy "akkor én már soha az életben nem ihatok meg egy korty alkoholt sem? Nem gyújthatok rá már az életben egyetlen szál cigarettára sem? Borzalom! A szabadságom ilyen mértékű korlátozását nem vagyok képes bevállalni.
Jó, jó, sokat ne, de legalább valamennyit had igyak... Hogy érezzem, hogy ugyanolyan "értékes" ember vagyok, mint mindenki más..."
Ilyen baromságokon törjük a fejünket (pedig nem kéne), a helyett, hogy egyszer és mindenkorra bevállalnánk: a mi szabadságunk nem az, hogy ihatok valamennyit vagy hogy rágyújthatok 1 -1 cigarettára. Nem ettől vagyunk szabadok. Hanem az a mi szabadságunk, ha nem vagyunk rabjai sem egyiknek, sem másiknak.
Ha így gondolkodunk, azt teljesíteni is könnyű.
Mert nem inni nem nehéz.
Nem rágyújtani szintén nem nehéz.
Ezek szerint helyesen gondolkodni nehéz.
A blogoló hölgynek például mi szüksége van arra, hogy naponta megigyon bármennyit is?
Ez az azért iszom, hogy lebutuljak hozzátok, jópofa duma, de egyébként semmi több.
No, persze, kinek-kinek a saját dolga, hogy iszik-e, mennyit iszik, rágyújt-e, és hasonlók.
"...èn nem tudok meg inni csak nèhàny pohàrral vagy àjulàsig vagy inkàbb bele sem kezdtem..." - írod.
Így látom én is. A legegyszerűbb bele sem kezdeni. Tapasztalatból mondom, hogy nagyon könnyű nem inni. Nagyon könnyű, ha bele sem kezdesz. Ezzel szemben nagyon nehéz, vagy inkább lehetetlen, keveset inni, mértéket tartani. Annak, akinek már problémája van az alkohollal.
A blogoló hölgy (aki elmúlt 40 éves), igen szerencsés szervezettel van megáldva a története alapján. Már érzi, hogy az alkohol átveszi nála az irányítást, mégis - a leírása szerint - tud keveset is inni. Tud mértéket tartani, ha akar. Még nem omlott le nála az a "gát", amely a mértékletességet biztosítja.
Vajon, meddig fog ez tartani?
Ha sokáig így marad, akkor Ő lesz az, aki a törvény fölött áll. Mert a törvény: a függő ugyan könnyedén megállja, hogy ne igyon semmit, de ha belekezd, akkor - akarja, nem akarja - mindig eléri-feltölti a megszokott szintet. A saját szintjét. Ha ez például fél liter tömény, akkor feltölt fél literre.
Nem áll meg, mert nem bír megállni egy felesnél, miután azt felhajtotta.
Az alkohol függő ne igyon semennyi alkoholt. A nikotin függő ne gyújtson rá egyetlen szál cigarettára sem.
Mert - ismétlem - könnyű nem inni az alkohol függőnek is. Könnyű nem rágyújtani a nikotinfüggőnek is. Az akarata segítségével ezt mindenki teljesíteni tudja. Nem kell hozzá akaraterő. Inkább csak egy döntés. De ha a legkisebb mértékben is elkezdi (egyetlen korty ital vagy egyetlen szál cigi), akkor elszáll az akarat, mintha sohasem létezett volna.
Annak ellenére, hogy tényleg könnyű nem inni, és tényleg könnyű nem dohányozni, mégis félünk ezt bevállalni. Megijedünk, hogy "akkor én már soha az életben nem ihatok meg egy korty alkoholt sem? Nem gyújthatok rá már az életben egyetlen szál cigarettára sem? Borzalom! A szabadságom ilyen mértékű korlátozását nem vagyok képes bevállalni.
Jó, jó, sokat ne, de legalább valamennyit had igyak... Hogy érezzem, hogy ugyanolyan "értékes" ember vagyok, mint mindenki más..."
Ilyen baromságokon törjük a fejünket (pedig nem kéne), a helyett, hogy egyszer és mindenkorra bevállalnánk: a mi szabadságunk nem az, hogy ihatok valamennyit vagy hogy rágyújthatok 1 -1 cigarettára. Nem ettől vagyunk szabadok. Hanem az a mi szabadságunk, ha nem vagyunk rabjai sem egyiknek, sem másiknak.
Ha így gondolkodunk, azt teljesíteni is könnyű.
Mert nem inni nem nehéz.
Nem rágyújtani szintén nem nehéz.
Ezek szerint helyesen gondolkodni nehéz.
A blogoló hölgynek például mi szüksége van arra, hogy naponta megigyon bármennyit is?
Ez az azért iszom, hogy lebutuljak hozzátok, jópofa duma, de egyébként semmi több.
No, persze, kinek-kinek a saját dolga, hogy iszik-e, mennyit iszik, rágyújt-e, és hasonlók.
Józan Akarok Lenni
A blog jövője - elmondom, mi várható, bemutatkozom én is, és bemutatok még valakit :)
2017.04.01 15:37:45
Pedzegetem egy ideje, hogy lesznek változások a blogon, és mivel a tegnapi nappal bezárólag lebeszéltem / aláírtam, / elintéztem mindent, itt az ideje, hogy Titeket is beavassalak.
Először is, miután kifejezetten nevetségesnek tartom, hogy nem tudtok engem hogyan megszólítani, a nevemet meg több…..
Józan Akarok Lenni
Volt már szó róla, mit "ad" az alkohol... Nézzük, mit ad a józanság!
2017.03.28 19:07:21
Szia. 25 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól.…..
Józan Akarok Lenni
Úgy érzed, kezdesz túl sok alkoholt fogyasztani? Így fogd vissza!
2017.03.13 10:18:03
Szia. 25 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól.…..
jeanvaljan52
2017.03.23 09:33:06
@v431111:
"Bizony az alkoholt egyre jobban bírja a szervezet ha edzésben van." - írod.
A "bírja" szót én azért kicserélném valami pontosabbra.
Ha valaki alkohollal "edz", az ugye azt jelenti, hogy rendszeresen iszik. Az edzések eredménye általában a nagyobb teljesítmény elérése lesz: kellő edzés után nagyobb távot képes az illető lefutni; úszni, evezni és hasonlók.
A sörös korsókkal, a piás poharakkal és üvegekkel edző személyeknél is azt tapasztaljuk, hogy egyre több piát képes meginni. De vajon azért, mert egyre jobban bírja? Mert jobb lesz a kondija, a maratoni futóhoz hasonlóan?
Szerintem egyáltalán nem.
Itt a fordítottja történik, mint a sportolónál. Aki a testét alkohollal edzi, azért iszik egyre többet és többet, mert egyre jobban átszakad nála az a védő gát, amely általában minden egészséges emberben megvan: amely biztosítja náluk a mértékletességet. Amely figyelmeztet, hogy ez volt a harmadik pohár, ennyi elég volt, tessék befejezni. És befejezi.
Az alkoholra érzékeny, a függésre hajlamos embereknél ez a gát omlik le - egyeseknél lassan, másoknál rohamosan -, minek következtében egyre több és több alkoholt kíván, illetve fogyaszt - az egyébként egyre jobban gyengülő, romló, végül ellenállásra képtelen - szervezete.
Szóval szerintem csak úgy tűnik, hogy egyre jobban bírja a piával tréningező. Több-kevesebb ideig valóban ezt látjuk, de a szervezet rombolása az edzések következtében hamar beindul, majd töretlenül folytatódik. Megállítani ezt pedig csak úgy lehet, ha az illető abbahagyja a piálást. Lehetőleg addig, amíg nem késő.
Bár az én véleményem szerint, ameddig nem hal bele, addig nem késő.
(Mert nem tudom, hogy odaát is van-e pia?)
"Bizony az alkoholt egyre jobban bírja a szervezet ha edzésben van." - írod.
A "bírja" szót én azért kicserélném valami pontosabbra.
Ha valaki alkohollal "edz", az ugye azt jelenti, hogy rendszeresen iszik. Az edzések eredménye általában a nagyobb teljesítmény elérése lesz: kellő edzés után nagyobb távot képes az illető lefutni; úszni, evezni és hasonlók.
A sörös korsókkal, a piás poharakkal és üvegekkel edző személyeknél is azt tapasztaljuk, hogy egyre több piát képes meginni. De vajon azért, mert egyre jobban bírja? Mert jobb lesz a kondija, a maratoni futóhoz hasonlóan?
Szerintem egyáltalán nem.
Itt a fordítottja történik, mint a sportolónál. Aki a testét alkohollal edzi, azért iszik egyre többet és többet, mert egyre jobban átszakad nála az a védő gát, amely általában minden egészséges emberben megvan: amely biztosítja náluk a mértékletességet. Amely figyelmeztet, hogy ez volt a harmadik pohár, ennyi elég volt, tessék befejezni. És befejezi.
Az alkoholra érzékeny, a függésre hajlamos embereknél ez a gát omlik le - egyeseknél lassan, másoknál rohamosan -, minek következtében egyre több és több alkoholt kíván, illetve fogyaszt - az egyébként egyre jobban gyengülő, romló, végül ellenállásra képtelen - szervezete.
Szóval szerintem csak úgy tűnik, hogy egyre jobban bírja a piával tréningező. Több-kevesebb ideig valóban ezt látjuk, de a szervezet rombolása az edzések következtében hamar beindul, majd töretlenül folytatódik. Megállítani ezt pedig csak úgy lehet, ha az illető abbahagyja a piálást. Lehetőleg addig, amíg nem késő.
Bár az én véleményem szerint, ameddig nem hal bele, addig nem késő.
(Mert nem tudom, hogy odaát is van-e pia?)
Józan Akarok Lenni
A visszaesésről - mit tegyél, és mit NE tegyél, ha megcsúszol
2017.03.07 11:02:43
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól.…..
jeanvaljan52
2017.03.09 09:36:03
@she_wolf:
"Az valóban minden trükköt megkíván, hogy az ember egy társaságban úgy utasítsa vissza a kínálást, hogy ne sértsen meg vele senkit, ugyanakkor ne is nézzék csodabogárnak, ha azt mondja, hogy neki nem lehet/szabad."
Én nem lennék ilyen pihe-puha. "Ne sértsen meg vele senkit..." Ez nem feltétlen szempont, főleg, ha a kínálgató egy kíváncsi, szemforgató. következésképpen nem egyenes alak, aki sértődöttet játszik, valójában viszont csak pontokat gyűjt: hátha fogott most egy alkeszt...
"Ne nézzék csodabogárnak..."
Nézzenek aminek akarnak!
Határozottnak kell lenni, a többi nem számít.
Először magadat fizesd ki. Ez egy elv, amit nem árt alkalmazni. Azt jelenti, hogy ne légy engedékeny sorskérdésekben. Márpedig ez az. Tapasztalatból tudom, hogy nem éri meg az udvariaskodás. Egy jól intézett csapással viszont elejét lehet venni annak, hogy legközelebb is próbálkozzanak.
Az én életem az enyém.
Márpedig ez az.
"Az valóban minden trükköt megkíván, hogy az ember egy társaságban úgy utasítsa vissza a kínálást, hogy ne sértsen meg vele senkit, ugyanakkor ne is nézzék csodabogárnak, ha azt mondja, hogy neki nem lehet/szabad."
Én nem lennék ilyen pihe-puha. "Ne sértsen meg vele senkit..." Ez nem feltétlen szempont, főleg, ha a kínálgató egy kíváncsi, szemforgató. következésképpen nem egyenes alak, aki sértődöttet játszik, valójában viszont csak pontokat gyűjt: hátha fogott most egy alkeszt...
"Ne nézzék csodabogárnak..."
Nézzenek aminek akarnak!
Határozottnak kell lenni, a többi nem számít.
Először magadat fizesd ki. Ez egy elv, amit nem árt alkalmazni. Azt jelenti, hogy ne légy engedékeny sorskérdésekben. Márpedig ez az. Tapasztalatból tudom, hogy nem éri meg az udvariaskodás. Egy jól intézett csapással viszont elejét lehet venni annak, hogy legközelebb is próbálkozzanak.
Az én életem az enyém.
Márpedig ez az.
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól.…..
jeanvaljan52
2017.03.05 11:24:02
@brugge: Mindenben egyetértek, amit most írtál.
@józanakaroklenni:
Az a véleményem, hogy ha sorba kellene rendezni a "Ki (mi) segít az alkoholfüggőknek megszabadulni a függőségtől?" kérdésre adott válaszokat, akkor sorolhatnánk: orvosok, pszichiáterek, pszichológusok, addiktológusok, lelkészek, munkaterápiák és hasonlók; továbbá az érintett önmaga plusz a Józan Akarok Lenni blog.
Utóbbi kettőt magasan az első helyre tenném.
Utóbbi kettő magasan az első helyre való.
A többi eredményességének szurkolunk, az utóbbi kettő eredményessége viszont garantált.
Most úgy tűnik, udvarolok Neked, kedves Bloggerina, de kérlek, ne szabadkozz, ne fuss el. Blogod egy hiánypótló találmány. Ez ügyben, ez kell, és a mai, internetes világban, szerencsére, erre már lehetőség van.
Az érintett személye nélkül ugye, hiába való bármilyen segítség.
Az AA klubok viszont nem véletlenül anonimok, hiszen ez egy kényes téma A függő - általában - önmagának sem ismeri be, hogy függő, nemhogy másnak. Szükség van az anonimitásra. De a probléma (a függőség) megoldásához szükség van a felismerésre, a szembesülésre: az anyját, én bajban vagyok! A Te blogod erre a felismerésre rávezeti a "kíváncsiskodót", aki ellátogat ide. A szembesülés, a felismerés észrevételenül, pihe-puha módon megtörténik, ha valaki a rákeres a blogra.
Te is írtad nekünk, hogy milyen sokan, a blogod hatására ébredtek. Ezt direktbe közölték is Veled. De látjuk mi is, hozzászólók, meg tudjuk, hogy ez történik.
Valamilyen szinten mindenki ébredező, aki ide látogat. Vagy volt problémája az alkohollal, vagy vagy problémája az alkohollal, vagy méregeti, hogy lehet-e esetleg majd problémája? Neki, vagy a családjában, a környezetében valakinek?
Szóval a blog a hozzászólásokkal együtt zseniális.
A zseniálistól az idiótáig terjedő hozzászólásokkal.
Persze ezért az idiótázásért máris elnézést kérek, és vissza is vonom.
Hiszen az olvasói levél szerzője is "lehetőségként" ragadta meg a blogot, hogy végre egy akó epét zúdítson ki a téma kapcsán. Neki ez a keserű tapasztalata. Nem tud mit kezdeni az apja problémájával, és naná, hogy nem azt írja ide, hogy az exe nem kapott tőle elegendő szeretetet vagy szexet vagy mindkettőt. Ezért rácuppant a flaskára. Az ember jellemzően soha nem gáncsolja önmagát, ezt megértéssel kell kezelnünk. Az más kérdés, hogy ettől még nincs joga építészként bántó marhaságokat építeni.
Volt függők, függők és leendő függők! Vagy csak egyszerű kíváncsiskodók! Éljen soká ez a blog, tápláljátok Ti is mindannyian a hozzászólásaitokkal!
Amúgy most jöttem meg hosszabb külföldi útról. Kívánom mindenkinek az utazással járó környezetváltozást!
Aki nem issza el a pénzét, tud is utazásra költeni. Alkalmasint írok majd róla, hogy az utazás talán a legjobb gyógyszer megszabadulni a szenvedélybetegségtől.
@józanakaroklenni:
Az a véleményem, hogy ha sorba kellene rendezni a "Ki (mi) segít az alkoholfüggőknek megszabadulni a függőségtől?" kérdésre adott válaszokat, akkor sorolhatnánk: orvosok, pszichiáterek, pszichológusok, addiktológusok, lelkészek, munkaterápiák és hasonlók; továbbá az érintett önmaga plusz a Józan Akarok Lenni blog.
Utóbbi kettőt magasan az első helyre tenném.
Utóbbi kettő magasan az első helyre való.
A többi eredményességének szurkolunk, az utóbbi kettő eredményessége viszont garantált.
Most úgy tűnik, udvarolok Neked, kedves Bloggerina, de kérlek, ne szabadkozz, ne fuss el. Blogod egy hiánypótló találmány. Ez ügyben, ez kell, és a mai, internetes világban, szerencsére, erre már lehetőség van.
Az érintett személye nélkül ugye, hiába való bármilyen segítség.
Az AA klubok viszont nem véletlenül anonimok, hiszen ez egy kényes téma A függő - általában - önmagának sem ismeri be, hogy függő, nemhogy másnak. Szükség van az anonimitásra. De a probléma (a függőség) megoldásához szükség van a felismerésre, a szembesülésre: az anyját, én bajban vagyok! A Te blogod erre a felismerésre rávezeti a "kíváncsiskodót", aki ellátogat ide. A szembesülés, a felismerés észrevételenül, pihe-puha módon megtörténik, ha valaki a rákeres a blogra.
Te is írtad nekünk, hogy milyen sokan, a blogod hatására ébredtek. Ezt direktbe közölték is Veled. De látjuk mi is, hozzászólók, meg tudjuk, hogy ez történik.
Valamilyen szinten mindenki ébredező, aki ide látogat. Vagy volt problémája az alkohollal, vagy vagy problémája az alkohollal, vagy méregeti, hogy lehet-e esetleg majd problémája? Neki, vagy a családjában, a környezetében valakinek?
Szóval a blog a hozzászólásokkal együtt zseniális.
A zseniálistól az idiótáig terjedő hozzászólásokkal.
Persze ezért az idiótázásért máris elnézést kérek, és vissza is vonom.
Hiszen az olvasói levél szerzője is "lehetőségként" ragadta meg a blogot, hogy végre egy akó epét zúdítson ki a téma kapcsán. Neki ez a keserű tapasztalata. Nem tud mit kezdeni az apja problémájával, és naná, hogy nem azt írja ide, hogy az exe nem kapott tőle elegendő szeretetet vagy szexet vagy mindkettőt. Ezért rácuppant a flaskára. Az ember jellemzően soha nem gáncsolja önmagát, ezt megértéssel kell kezelnünk. Az más kérdés, hogy ettől még nincs joga építészként bántó marhaságokat építeni.
Volt függők, függők és leendő függők! Vagy csak egyszerű kíváncsiskodók! Éljen soká ez a blog, tápláljátok Ti is mindannyian a hozzászólásaitokkal!
Amúgy most jöttem meg hosszabb külföldi útról. Kívánom mindenkinek az utazással járó környezetváltozást!
Aki nem issza el a pénzét, tud is utazásra költeni. Alkalmasint írok majd róla, hogy az utazás talán a legjobb gyógyszer megszabadulni a szenvedélybetegségtől.
jeanvaljan52
2017.03.05 12:36:19
@józanakaroklenni: Örülök :)
Józan Akarok Lenni
„Te most tényleg nem fogsz inni?!” - tegnap buliztam. Józanul. Rohadt szar volt.
2017.02.08 11:01:02
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól.…..
jeanvaljan52
2017.02.11 08:08:49
Józan Akarok Lenni
"Felvállaltam, hogy alkoholista vagyok.. Nagy hiba volt!" - Balázs levele
2017.02.03 07:34:39
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól.…..
jeanvaljan52
2017.02.04 15:09:43
@mindenannyi · mindenannyi.blog.hu
Nem baj, ha más a véleményed, mint nekem.
De most nem velem vitatkozol, hanem magaddal.
Idézel engem: "Ráakaszkodsz a környezetedre..."; csakhogy én ezt a szót nem is használom.
"...ezek a kifejezések egyértelműen azt jelentik, hogy az alkoholista (neked) csak problémát jelent és nem többet" - írod.
Nem vitás, leginkább problémát jelent, de nem csak azt. Legyen szó bárkiről, akár önmagamról is.
"Ez a felfogás szerintem téves és nagyon-nagyon káros. Nem lehet egy embert különválasztani a függőségétől." - írod.
???????
"És embertelenség elvárni, hogy ne akarja megbeszélni senkivel sem a környezetében azt a problémát, ami uralja az életét." - írod.
Ki mondta, hogy senkivel se beszélje meg? Írtam én ilyet? Nem. Legfeljebb gondolja meg, hogy kivel.
Ezért mondom, hogy magaddal vitatkozol, és nem velem.
"Az, hogy a munkahelyen nem kötelesek tolerálni, az egy dolog..." - írod.
Hadd mondjak valamit. Amikor én dolgozni kezdtem, akkor az értekezleteken még felszolgálták a konyakot.
A céges büfében reggel, meg nap közben is, be lehetett kapni egy-egy felest, legálisan. Aki másnapos volt, enyhíteni tudta a gyötrelmeit. Rendszeresen névnapokat rendeztünk a munkahelyen, olyankor kicsit még a részegségig is el lehetett jutni, kockáztatás nélkül. Az alkoholizálást egészen szabad keretek között ment.
Volt tolerancia.
Ez az idő már nem fog visszajönni!
Változott a világ. Nem csak ebben az országban.
(Egyébként munkáltató vagyok, és igen megértő fajta. De el tudod Te azt képzelni, hogy mit lépne a többi dolgozó arra, ha valakinek elnézném a munkahelyi alkoholizálását? Az ilyesmivel egy kisebb céget teljesen szét lehetne verni.)
"...az emberséges hozzáállás, némi bátorítás, barátságosság még senkinek nem ártott meg. Érzésem szerint a posztoló baromira nem ráakaszkodni és megterhelni akart, hanem csak, mint minden ember, arra vágyott, hogy megértsék, és végre kiönthesse a szívét." - írod.
Egyetértek.
De nem sikerült?
Akkor pechje volt, hogy rossz hallgatóságot választott. Ezért még nem kellett volna ezegyilyenország-oznia.
"Persze, senkinek sem kötelező emberségesnek, empatikusnak lenni egy bajban lévő embertársával kapcsolatban, aki éppen kimászni készül a gödörből, és nem kötelező bátorítani, néhány jó szóval segíteni sem. Csak éppen szar alak az, aki ezt a minimumot sem teszi meg. Az emberek legtöbbje sajnos pedig ilyen. Abból a kevésből kell válogatni, aki érti azt, amit leírtam." - írod.
A legtöbb ember szaralak, írod. Kemény szavak. De jó, hogy vannak olyan szép lelkek...
Honnan veszed, hogy én speciel, ezen a fórumon, nem bátorítok-e mindenkit, aki felismeri, hogy változtatnia kell az alkoholizáló életmódján? És tudom, miről beszélek. (Nem baj, hogy nem ismered a hozzászólásaimat..)
De nem is veszem a bátorságot, hogy bárkinek is megsimogassam a kis buksiját, a szeressük egymást gyerekek nevében.
A Bloggerinánk is kifejtette, hogy utálja a tutujgatást.
Kedves Balázs,
neked gratulálok a fél évhez, még sok-sok ilyen félévfordulót kívánok! :)
Nem baj, ha más a véleményed, mint nekem.
De most nem velem vitatkozol, hanem magaddal.
Idézel engem: "Ráakaszkodsz a környezetedre..."; csakhogy én ezt a szót nem is használom.
"...ezek a kifejezések egyértelműen azt jelentik, hogy az alkoholista (neked) csak problémát jelent és nem többet" - írod.
Nem vitás, leginkább problémát jelent, de nem csak azt. Legyen szó bárkiről, akár önmagamról is.
"Ez a felfogás szerintem téves és nagyon-nagyon káros. Nem lehet egy embert különválasztani a függőségétől." - írod.
???????
"És embertelenség elvárni, hogy ne akarja megbeszélni senkivel sem a környezetében azt a problémát, ami uralja az életét." - írod.
Ki mondta, hogy senkivel se beszélje meg? Írtam én ilyet? Nem. Legfeljebb gondolja meg, hogy kivel.
Ezért mondom, hogy magaddal vitatkozol, és nem velem.
"Az, hogy a munkahelyen nem kötelesek tolerálni, az egy dolog..." - írod.
Hadd mondjak valamit. Amikor én dolgozni kezdtem, akkor az értekezleteken még felszolgálták a konyakot.
A céges büfében reggel, meg nap közben is, be lehetett kapni egy-egy felest, legálisan. Aki másnapos volt, enyhíteni tudta a gyötrelmeit. Rendszeresen névnapokat rendeztünk a munkahelyen, olyankor kicsit még a részegségig is el lehetett jutni, kockáztatás nélkül. Az alkoholizálást egészen szabad keretek között ment.
Volt tolerancia.
Ez az idő már nem fog visszajönni!
Változott a világ. Nem csak ebben az országban.
(Egyébként munkáltató vagyok, és igen megértő fajta. De el tudod Te azt képzelni, hogy mit lépne a többi dolgozó arra, ha valakinek elnézném a munkahelyi alkoholizálását? Az ilyesmivel egy kisebb céget teljesen szét lehetne verni.)
"...az emberséges hozzáállás, némi bátorítás, barátságosság még senkinek nem ártott meg. Érzésem szerint a posztoló baromira nem ráakaszkodni és megterhelni akart, hanem csak, mint minden ember, arra vágyott, hogy megértsék, és végre kiönthesse a szívét." - írod.
Egyetértek.
De nem sikerült?
Akkor pechje volt, hogy rossz hallgatóságot választott. Ezért még nem kellett volna ezegyilyenország-oznia.
"Persze, senkinek sem kötelező emberségesnek, empatikusnak lenni egy bajban lévő embertársával kapcsolatban, aki éppen kimászni készül a gödörből, és nem kötelező bátorítani, néhány jó szóval segíteni sem. Csak éppen szar alak az, aki ezt a minimumot sem teszi meg. Az emberek legtöbbje sajnos pedig ilyen. Abból a kevésből kell válogatni, aki érti azt, amit leírtam." - írod.
A legtöbb ember szaralak, írod. Kemény szavak. De jó, hogy vannak olyan szép lelkek...
Honnan veszed, hogy én speciel, ezen a fórumon, nem bátorítok-e mindenkit, aki felismeri, hogy változtatnia kell az alkoholizáló életmódján? És tudom, miről beszélek. (Nem baj, hogy nem ismered a hozzászólásaimat..)
De nem is veszem a bátorságot, hogy bárkinek is megsimogassam a kis buksiját, a szeressük egymást gyerekek nevében.
A Bloggerinánk is kifejtette, hogy utálja a tutujgatást.
Kedves Balázs,
neked gratulálok a fél évhez, még sok-sok ilyen félévfordulót kívánok! :)
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól.…..
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól.…..
jeanvaljan52
2017.01.29 10:41:36
@BonFire:
"Na nem érdekel, szóljatok, és nem fogok idejönni többet kommentelni." - írod.
Értem.
Amiket olvastam, illetve hallottam Tőled, azok azért szimpatikusabbak voltak, mint ez.
Az viszont érződik, hogy hiteles vagy témában. Tetszik a szó, amit az áttérésedre használsz: valamiféle "megvilágosodás". Mások ezt nem nagyon használják, pedig... valami ilyennek kéne történnie egy függő életében. Az lenne a legeredményesebb.
Tetszik, hogy azt írod, kísértés azóta sincs nálad az alkohol fogyasztásában. Abbahagytad, kész, vége.
Jómagam ugyanezt vallom, 15 éve. 33 év alkoholizálás után. (Ebből 11 év amolyan átlag feletti, 11 erős és mindennapos, 11 nagyon erős, de 2 -3 hetes szünetekkel tarkított).
Azután jött, szó szerint, a megvilágosodás: Eddig, nem tovább. És nem indult többé újra a ciklus.
(Sőt, furcsa, hogy jé, az a valaki én voltam?)
Mivel a harmadik 11 évben nagy rutinra tettem szert a leállásokban - 3-5 nap után kellett, kb. ugyanennyi idő alatt szárazra állni, majd ezt követően legalább 10-12 napot a vállalkozásommal rendesen foglalkozni-, szóval ezért a leállás: a fájdalmas, kínzó, fetrengős leállás, minek során elvonó, kórház, pszichiátria, detoxikáló nálam ugyan soha nem volt, annál inkább jó barátság a helyi temetkezési vállalkozóval, mert sokszor éreztem ennek szükségét; ezért a leállás megélése nem volt új élmény. Az utolsó leállásé sem.Új az volt, hogy nem kezdtem el újra. Ehhez kellett a megvilágosodás...
Lám, ilyen is van.
Sokszor le lehet állni, és sokszor mégis újra kezdődik. Van ilyen, hidd el.
Az viszont tény, hogy ezeket a leállásokat én (az utolsót kivéve) soha nem tekintettem annak, hogy akkor most vége az italozásnak. Sőt. A függő definíciójára elfogadottnak megfelelően minden idegszálammal azon voltam, hogy hamarosan úgyis újra kezdem, és máris ennek a szervezésén dolgoztam. Volt, hogy megvettem a házi pálinkát (2 l), mondjuk már kedden, de csak pénteken húztam meg először.
(Az utolsó leállást követően ilyen finom pálinkából öntöttem ki egy litert a csapba. Bár csak ez lett volna a legnagyobb veszteségem! Egyébként már rég nem zavar bármennyi ital jelenléte sem.)
A Bloggerina már a blog írásának a kezdetén jó irányba lépett. Már akkor kinyilvánította, hogy józan szeretne lenni. Igen hamar el is érte az eredményt. Mert abbahagyta az italozást.
"Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt."- mondta.
És belépett.
Ahhoz képest, hogy azóta egyszer megbontott egy üveg bort, majd rögtön utána még egyet, de ez utóbbinak a felét már kiöntötte a csapba (a cselekedet fontosságát nem szabad alul becsülni!) - minden biztatást és dicséretet megérdemel.
Dehogy is dőlt itt össze bármi is!
A fontos, hogy ne adja fel a hitét.
"Uram, megbocsássak-e hétszer is?
Nem mondom Néktek, hogy hétszer csak; de hetvenhétszer is!"
Szóval fölösleges a szigor.
Nézőpont kérdése, hogy a pohár félig üres, vagy félig tele van?
Szerintem botlások esetén is, félig tele van.
De hogy maradjunk stílszerűek: ha pohárban történetesen alkohol van, akkor azt nézőponttól függetlenül öntsük ki a csapba.
"Na nem érdekel, szóljatok, és nem fogok idejönni többet kommentelni." - írod.
Értem.
Amiket olvastam, illetve hallottam Tőled, azok azért szimpatikusabbak voltak, mint ez.
Az viszont érződik, hogy hiteles vagy témában. Tetszik a szó, amit az áttérésedre használsz: valamiféle "megvilágosodás". Mások ezt nem nagyon használják, pedig... valami ilyennek kéne történnie egy függő életében. Az lenne a legeredményesebb.
Tetszik, hogy azt írod, kísértés azóta sincs nálad az alkohol fogyasztásában. Abbahagytad, kész, vége.
Jómagam ugyanezt vallom, 15 éve. 33 év alkoholizálás után. (Ebből 11 év amolyan átlag feletti, 11 erős és mindennapos, 11 nagyon erős, de 2 -3 hetes szünetekkel tarkított).
Azután jött, szó szerint, a megvilágosodás: Eddig, nem tovább. És nem indult többé újra a ciklus.
(Sőt, furcsa, hogy jé, az a valaki én voltam?)
Mivel a harmadik 11 évben nagy rutinra tettem szert a leállásokban - 3-5 nap után kellett, kb. ugyanennyi idő alatt szárazra állni, majd ezt követően legalább 10-12 napot a vállalkozásommal rendesen foglalkozni-, szóval ezért a leállás: a fájdalmas, kínzó, fetrengős leállás, minek során elvonó, kórház, pszichiátria, detoxikáló nálam ugyan soha nem volt, annál inkább jó barátság a helyi temetkezési vállalkozóval, mert sokszor éreztem ennek szükségét; ezért a leállás megélése nem volt új élmény. Az utolsó leállásé sem.Új az volt, hogy nem kezdtem el újra. Ehhez kellett a megvilágosodás...
Lám, ilyen is van.
Sokszor le lehet állni, és sokszor mégis újra kezdődik. Van ilyen, hidd el.
Az viszont tény, hogy ezeket a leállásokat én (az utolsót kivéve) soha nem tekintettem annak, hogy akkor most vége az italozásnak. Sőt. A függő definíciójára elfogadottnak megfelelően minden idegszálammal azon voltam, hogy hamarosan úgyis újra kezdem, és máris ennek a szervezésén dolgoztam. Volt, hogy megvettem a házi pálinkát (2 l), mondjuk már kedden, de csak pénteken húztam meg először.
(Az utolsó leállást követően ilyen finom pálinkából öntöttem ki egy litert a csapba. Bár csak ez lett volna a legnagyobb veszteségem! Egyébként már rég nem zavar bármennyi ital jelenléte sem.)
A Bloggerina már a blog írásának a kezdetén jó irányba lépett. Már akkor kinyilvánította, hogy józan szeretne lenni. Igen hamar el is érte az eredményt. Mert abbahagyta az italozást.
"Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt."- mondta.
És belépett.
Ahhoz képest, hogy azóta egyszer megbontott egy üveg bort, majd rögtön utána még egyet, de ez utóbbinak a felét már kiöntötte a csapba (a cselekedet fontosságát nem szabad alul becsülni!) - minden biztatást és dicséretet megérdemel.
Dehogy is dőlt itt össze bármi is!
A fontos, hogy ne adja fel a hitét.
"Uram, megbocsássak-e hétszer is?
Nem mondom Néktek, hogy hétszer csak; de hetvenhétszer is!"
Szóval fölösleges a szigor.
Nézőpont kérdése, hogy a pohár félig üres, vagy félig tele van?
Szerintem botlások esetén is, félig tele van.
De hogy maradjunk stílszerűek: ha pohárban történetesen alkohol van, akkor azt nézőponttól függetlenül öntsük ki a csapba.
Józan Akarok Lenni
A "csakmégma,majdholnaptól", avagy le se akarsz te szokni margójára ...
2017.01.16 19:27:32
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól.…..
jeanvaljan52
2017.01.23 11:15:23
@piszokjanos:
Igazad van, kissé ijesztgetősre sikeredet az előbb.
Kár.
Írtam azért, hogy ne zavartasd magad a dumámtól, úgyis Te döntesz.
Nincs jogom ijesztgetni senkit. Természetesen Téged sem.
Igazad van, kissé ijesztgetősre sikeredet az előbb.
Kár.
Írtam azért, hogy ne zavartasd magad a dumámtól, úgyis Te döntesz.
Nincs jogom ijesztgetni senkit. Természetesen Téged sem.
jeanvaljan52
2017.01.24 09:19:30
@she_wolf:
A véleményedet minősítem, nem Téged.
A véleményedből az következik, hogy ezeket a dumákat veszed át ("felülsz az ilyen dumáknak");
hát, mit csináljak, ez jön le a hozzászólásaidból.
A múltkor írtam, hogy a környezeted - valószínűleg - nem tart Neked tükröt. Hát, mit csináljak, a megnyilvánulásaidból ez jön le. Magabiztosak, kemények, mint a "fagyott kutyaszar" (idézet Tőled). És mindig azon az oldalon, amelyet a modern orvoslás hirdet. Idézek párat a modern orvoslás tanaiból. Mindenki beteg, legfeljebb még nem vizsgálták meg rendesen. Orvos nélkül nem lehet meggyógyulni. Ezt és ezt a gyógyszert most már életünk végéig szedni kell. Nem fejben dőlnek el a dolgok, Ketteske forduljon csak az orvostudományhoz. (Mit képzel ez a beteg?!)
Ezeket nem Te hirdeted, de amiket hirdetsz, azokkal ezeket szolgálod.
Legalább valami kételyt, kétkedést tapasztalnék Nálad. Csak valami picit... De nem! Így van, punktum! Figyeljetek, mondod, az addiktológus úr is azt mondja, hogy téveszme az, hogy "fejben dől el minden". Na, ugye!
Azután csodálkozol, hogy én arra a halvány gyenge cikkecskédre úgy reagálok, hogy nem szabad felülni az ilyeneknek? Ráadásul nem a saját eredményeivel jön elő, hanem az egyéni sikereket ekézi. Mindennek az alapját igyekszik eltörölni. Hogy övé legyen a terep, egyes egyedül.
Miért nem számol be az addiktológus a saját, hatalmas sikereiről? Mert nincsenek. Úgy nem is lesznek, ha a főszereplőt (Téged, engem, minket) leépít, kikapcsol, eljelentéktelenít. Mert a főszereplő az ő szemében csak ketteske, csak egy beteg (tehát nem személy vagy ember, hanem egy függő beteg); egy rakás szerencsétlenség. Aki csókoljon neki kezet, ha a nagy-nagy szaki szóba áll vele.
Van amiben azonos véleményen vagyok Veled. De a vitánk kezdete óta szembe szállok minden olyan véleménnyel, ami az egyént - a főszereplőt- ebben a problémakörben letaszítja az első helyről, ami relativizálja az egyén felelősségét, ami a külső megoldásokat favorizálja, ami ijesztget, ami beleillik a nagy marha trendibe, amit úgy hívnak, hogy modern orvoslás.
A véleményedet minősítem, nem Téged.
A véleményedből az következik, hogy ezeket a dumákat veszed át ("felülsz az ilyen dumáknak");
hát, mit csináljak, ez jön le a hozzászólásaidból.
A múltkor írtam, hogy a környezeted - valószínűleg - nem tart Neked tükröt. Hát, mit csináljak, a megnyilvánulásaidból ez jön le. Magabiztosak, kemények, mint a "fagyott kutyaszar" (idézet Tőled). És mindig azon az oldalon, amelyet a modern orvoslás hirdet. Idézek párat a modern orvoslás tanaiból. Mindenki beteg, legfeljebb még nem vizsgálták meg rendesen. Orvos nélkül nem lehet meggyógyulni. Ezt és ezt a gyógyszert most már életünk végéig szedni kell. Nem fejben dőlnek el a dolgok, Ketteske forduljon csak az orvostudományhoz. (Mit képzel ez a beteg?!)
Ezeket nem Te hirdeted, de amiket hirdetsz, azokkal ezeket szolgálod.
Legalább valami kételyt, kétkedést tapasztalnék Nálad. Csak valami picit... De nem! Így van, punktum! Figyeljetek, mondod, az addiktológus úr is azt mondja, hogy téveszme az, hogy "fejben dől el minden". Na, ugye!
Azután csodálkozol, hogy én arra a halvány gyenge cikkecskédre úgy reagálok, hogy nem szabad felülni az ilyeneknek? Ráadásul nem a saját eredményeivel jön elő, hanem az egyéni sikereket ekézi. Mindennek az alapját igyekszik eltörölni. Hogy övé legyen a terep, egyes egyedül.
Miért nem számol be az addiktológus a saját, hatalmas sikereiről? Mert nincsenek. Úgy nem is lesznek, ha a főszereplőt (Téged, engem, minket) leépít, kikapcsol, eljelentéktelenít. Mert a főszereplő az ő szemében csak ketteske, csak egy beteg (tehát nem személy vagy ember, hanem egy függő beteg); egy rakás szerencsétlenség. Aki csókoljon neki kezet, ha a nagy-nagy szaki szóba áll vele.
Van amiben azonos véleményen vagyok Veled. De a vitánk kezdete óta szembe szállok minden olyan véleménnyel, ami az egyént - a főszereplőt- ebben a problémakörben letaszítja az első helyről, ami relativizálja az egyén felelősségét, ami a külső megoldásokat favorizálja, ami ijesztget, ami beleillik a nagy marha trendibe, amit úgy hívnak, hogy modern orvoslás.
jeanvaljan52
2017.01.24 11:20:36
@she_wolf:
Reménytelen vagy, she-wolf.
A képleted: Téged ne minősítselek. Ha a véleményeddel vitatkozom, akkor is Téged minősítelek (mondod Te), mert a véleményed a Tiéd. Következésképpen Te mondhatsz bármilyen véleményt, az úgy jó, ahogyan van. Mert ha vitába szállok vele, akkor Téged minősítelek. Azt pedig tilos.
Bravó!
A környezeted ezt eltűri? Szerencsés vagy. Vagy mégsem?
De hagyjuk a környezetedet, az ő dolguk, hogy engednek Téged "érvényesülni". Szaladj, szaladj nyulacska, mondják. (Volt egy ilyen francia film a meghökkentő mesék sorozatban.)
Hagyjuk a környezetedet. Neked kéne a tükörbe nézned, hogy magadra találj.
Én nem gyűlölöm az addiktológusnőket. Meg az addiktológus férfiakat sem. Érzelmekről ne beszéljünk, mert nincsenek.
Azzal szemben hadakozok, ha a betegségipar - kiscicának álcázva magát - valójában az oroszlánkörmeit élesíti. Hogy elkaphasson mást is, Rajtad kívül.
Különben ne tiltakozz folyton, ha nem tapsolok egyes véleményednek. Én nem kérem, hogy csak az én véleményem legyen az egyedüli igaz.
Csak leírom. Tetszik Neked, vagy sem? Lehet, hogy vannak, akik osztják azt. Vagy legalábbis gondolatébresztőnek tartják.
De ez a gondolatmeneted, amivel kezdtem... Nem semmi.
Reménytelen vagy, she-wolf.
A képleted: Téged ne minősítselek. Ha a véleményeddel vitatkozom, akkor is Téged minősítelek (mondod Te), mert a véleményed a Tiéd. Következésképpen Te mondhatsz bármilyen véleményt, az úgy jó, ahogyan van. Mert ha vitába szállok vele, akkor Téged minősítelek. Azt pedig tilos.
Bravó!
A környezeted ezt eltűri? Szerencsés vagy. Vagy mégsem?
De hagyjuk a környezetedet, az ő dolguk, hogy engednek Téged "érvényesülni". Szaladj, szaladj nyulacska, mondják. (Volt egy ilyen francia film a meghökkentő mesék sorozatban.)
Hagyjuk a környezetedet. Neked kéne a tükörbe nézned, hogy magadra találj.
Én nem gyűlölöm az addiktológusnőket. Meg az addiktológus férfiakat sem. Érzelmekről ne beszéljünk, mert nincsenek.
Azzal szemben hadakozok, ha a betegségipar - kiscicának álcázva magát - valójában az oroszlánkörmeit élesíti. Hogy elkaphasson mást is, Rajtad kívül.
Különben ne tiltakozz folyton, ha nem tapsolok egyes véleményednek. Én nem kérem, hogy csak az én véleményem legyen az egyedüli igaz.
Csak leírom. Tetszik Neked, vagy sem? Lehet, hogy vannak, akik osztják azt. Vagy legalábbis gondolatébresztőnek tartják.
De ez a gondolatmeneted, amivel kezdtem... Nem semmi.
Józan Akarok Lenni
"Kedvenc" kommentek, valami ilyesmi a megítélés itthon az alkoholizmusról?
2017.01.18 20:58:05
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. 2016 december 17.-e óta nem ittam. A függőségem minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól.…..
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Szeretnék nem inni. Ennek minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból…..
jeanvaljan52
2017.01.15 10:25:28
@she_wolf:
Amerikában az ötvenes években kikiáltották az anyatejet is egyes számú közellenségnek. Bizonyára a táp-ipar volt a háttérben.
"Ha nem tudod, hogy miről van szó, ne aggódj! Mindig a pénzről van szó."
Kétségtelen, hogy nagyon jó bébi tápok kaphatók, szerencsére.
Azután közellenség lett a tojás.
Mára persze már visszakoznak. Bebizonyították, hogy ha 2 csoport tagjai, 2 hónapon át, csak tojást esznek, de az egyik csoportban kétszer annyit, mint a másikban, akkor a végén - az induláshoz képest - azoknak lesz alacsonyabb a koleszterin szintjük, amelyeknek a tagjai dupla mennyiségű tojást fogyasztottak. Mert a szervezetük koleszterin-kiválasztó képessége jobban aktivizálódott, mint a kontroll csoport tagjaié. A magas koleszterin szint tehát nem a beviteltől függ.
Azután annak is hangot adnak már, hogy egyén-függő a dolog, a szintet illetően. Meg, hogy a koleszterin csökkentők sokkal nagyobb kárt tesznek, mint a magas koleszterin szint.
A tojás tehát rehabilitálódni látszik. Nem csoda, hiszen amiknek közvetlen köze van a szaporodáshoz, azok a legértékesebb táplálékok: a gyümölcsök, amelyeket a magok első táplálékául teremtett a teremtő, a halikra, a méhpempő, a nektár. Ezekben minden benne van, ami a vitalitáshoz szükséges.
A tejről tudjuk, hogy nem mindenkinek bírja a szervezete. Van olyan megfigyelés, hogy a nyugati féltekén kevesebben érzékenyek a tejre, mint keleten. Mi valahol a kettő között vagyunk.
De a tej likvidálásához mit szólnának a sajt-országok: Dánia, Hollandia, Franciaország? Miért kellene üldözni a vajat? A tejfölt? A zsír miatt? (Azt sem kell üldözni.) A jó minőségű, friss tejet? (Nem arról beszélek, ami nem tej, csak úgy néz ki, de már kivontak belőle mindent, és pótolták a mindent a ki tudja mi-mindennel.)
Mi van, ki van vajon a támadás mögött? A szójatejesek? A kókusztejesek?
Megint valami biznisz?
Az olyan érvelés, hogy a tej a "kis boci eledele", az meg azért szint alatti. Ezek szerint a bárányhús a farkas eledele? A csirkecomb meg a rókáé?
A máj meg a keselyűké? Kész, passz?
A tápláléklánc csúcsán vagyunk. Mindenevők vagyunk. A tej nem csak az utóbbi száz év tápláléka. Mi van a kanca-tejjel, amit erjesztve is fogyasztottak? A kecsketejjel? A birkatejjel? A tej a természet terméke.
A természet meg táplál minket.
Persze, ne igya a tejet, aki úgy gondolja...
De mindenkit elbizonytalanítani...
Az azért szemétség.
Különben meg, ha valakinek problémája van az alkohollal, akkor már inkább tejet igyon. Meg fogyasszon kaukázusi kefirt. Vagy "fejje meg a Riskát."
Ja, és ne igyon kumiszt sem, mert alkohol van benne.
Gyermekkoromban falun nőttem fel, és évekig egy téeszistállóba jártam "játszani". Segíteni a tehenészeknek. Például cumisüveggel szoptattam a kisborjúkat. Fejni is megtanítottak. Majd minden nap kaptam ott félliter-egy liter frissen kifejt, habos és még meleg tejet. Jellemzően egy szuszra megittam. Ma már - úgy érzem - nem merném melegen meginni, mára - sajnos - túlcivilizált lettem. Mindenesetre, ennek tudtam be leginkább, hogy nem voltam beteges gyerek. Az iskolából sohasem hiányoztam. Meg az a harminchárom évnyi piálás is tönkre vágott volna, szerintem, ha nem lettem volna gyerekként ilyen egészségesen táplált.
Volt egy idősebb barátom. 40 év korkülönbség volt köztünk. Élmény volt vele beszélgetni. Szerette az italt is, de tartotta a mértéket. Ő, 84 éves korában, sajnos, már elment. Valamikor az úri világhoz tartozott, a második világháború előtt. A háborúban lovas tisztként szolgált. Származás miatt az ötvenes években üldözték. Internálták, és évekig dolgozott egy uránbányában. Büntetésből. A fogva-tartói azt mondogatták neki, hogy úgyis megdöglesz, innen csak betegen lehet kikerülni, vagy sehogy. A sugárzás miatt úgy nézel majd ki, mint egy röntgenfelvétel. A megalázások ellenére jól táplálták a rabokat, mesélte, mert azt azért nem akarták, hogy túl hamar elpatkoljanak. Az akkori felfogás szerint a tej védőitalnak számított, és abból annyit ihattak, amennyit akartak. Egy orvos barátja és sorstársa ösztönözte őt, hogy igyon ebből minél többet. Rövid időn belül napi öt litert is meg tudott inni, és meg is ivott, minden nap.
Amikor kiengedték, 41 éves volt. Még 43 évig élt. Nem volt beteges. Azt mesélte, hogy sokan már a bányában meghaltak, sokan rá néhány évre. A néhány túlélő, köztük ő is, annak köszönhette a túlélést, szerinte, hogy ők voltak a nagy tejivók. Mert más különbséget nem látott az áldozatok és a túlélők között...
Szóval lehet, hogy tej nem csak a kis boci eledele...?
Amerikában az ötvenes években kikiáltották az anyatejet is egyes számú közellenségnek. Bizonyára a táp-ipar volt a háttérben.
"Ha nem tudod, hogy miről van szó, ne aggódj! Mindig a pénzről van szó."
Kétségtelen, hogy nagyon jó bébi tápok kaphatók, szerencsére.
Azután közellenség lett a tojás.
Mára persze már visszakoznak. Bebizonyították, hogy ha 2 csoport tagjai, 2 hónapon át, csak tojást esznek, de az egyik csoportban kétszer annyit, mint a másikban, akkor a végén - az induláshoz képest - azoknak lesz alacsonyabb a koleszterin szintjük, amelyeknek a tagjai dupla mennyiségű tojást fogyasztottak. Mert a szervezetük koleszterin-kiválasztó képessége jobban aktivizálódott, mint a kontroll csoport tagjaié. A magas koleszterin szint tehát nem a beviteltől függ.
Azután annak is hangot adnak már, hogy egyén-függő a dolog, a szintet illetően. Meg, hogy a koleszterin csökkentők sokkal nagyobb kárt tesznek, mint a magas koleszterin szint.
A tojás tehát rehabilitálódni látszik. Nem csoda, hiszen amiknek közvetlen köze van a szaporodáshoz, azok a legértékesebb táplálékok: a gyümölcsök, amelyeket a magok első táplálékául teremtett a teremtő, a halikra, a méhpempő, a nektár. Ezekben minden benne van, ami a vitalitáshoz szükséges.
A tejről tudjuk, hogy nem mindenkinek bírja a szervezete. Van olyan megfigyelés, hogy a nyugati féltekén kevesebben érzékenyek a tejre, mint keleten. Mi valahol a kettő között vagyunk.
De a tej likvidálásához mit szólnának a sajt-országok: Dánia, Hollandia, Franciaország? Miért kellene üldözni a vajat? A tejfölt? A zsír miatt? (Azt sem kell üldözni.) A jó minőségű, friss tejet? (Nem arról beszélek, ami nem tej, csak úgy néz ki, de már kivontak belőle mindent, és pótolták a mindent a ki tudja mi-mindennel.)
Mi van, ki van vajon a támadás mögött? A szójatejesek? A kókusztejesek?
Megint valami biznisz?
Az olyan érvelés, hogy a tej a "kis boci eledele", az meg azért szint alatti. Ezek szerint a bárányhús a farkas eledele? A csirkecomb meg a rókáé?
A máj meg a keselyűké? Kész, passz?
A tápláléklánc csúcsán vagyunk. Mindenevők vagyunk. A tej nem csak az utóbbi száz év tápláléka. Mi van a kanca-tejjel, amit erjesztve is fogyasztottak? A kecsketejjel? A birkatejjel? A tej a természet terméke.
A természet meg táplál minket.
Persze, ne igya a tejet, aki úgy gondolja...
De mindenkit elbizonytalanítani...
Az azért szemétség.
Különben meg, ha valakinek problémája van az alkohollal, akkor már inkább tejet igyon. Meg fogyasszon kaukázusi kefirt. Vagy "fejje meg a Riskát."
Ja, és ne igyon kumiszt sem, mert alkohol van benne.
Gyermekkoromban falun nőttem fel, és évekig egy téeszistállóba jártam "játszani". Segíteni a tehenészeknek. Például cumisüveggel szoptattam a kisborjúkat. Fejni is megtanítottak. Majd minden nap kaptam ott félliter-egy liter frissen kifejt, habos és még meleg tejet. Jellemzően egy szuszra megittam. Ma már - úgy érzem - nem merném melegen meginni, mára - sajnos - túlcivilizált lettem. Mindenesetre, ennek tudtam be leginkább, hogy nem voltam beteges gyerek. Az iskolából sohasem hiányoztam. Meg az a harminchárom évnyi piálás is tönkre vágott volna, szerintem, ha nem lettem volna gyerekként ilyen egészségesen táplált.
Volt egy idősebb barátom. 40 év korkülönbség volt köztünk. Élmény volt vele beszélgetni. Szerette az italt is, de tartotta a mértéket. Ő, 84 éves korában, sajnos, már elment. Valamikor az úri világhoz tartozott, a második világháború előtt. A háborúban lovas tisztként szolgált. Származás miatt az ötvenes években üldözték. Internálták, és évekig dolgozott egy uránbányában. Büntetésből. A fogva-tartói azt mondogatták neki, hogy úgyis megdöglesz, innen csak betegen lehet kikerülni, vagy sehogy. A sugárzás miatt úgy nézel majd ki, mint egy röntgenfelvétel. A megalázások ellenére jól táplálták a rabokat, mesélte, mert azt azért nem akarták, hogy túl hamar elpatkoljanak. Az akkori felfogás szerint a tej védőitalnak számított, és abból annyit ihattak, amennyit akartak. Egy orvos barátja és sorstársa ösztönözte őt, hogy igyon ebből minél többet. Rövid időn belül napi öt litert is meg tudott inni, és meg is ivott, minden nap.
Amikor kiengedték, 41 éves volt. Még 43 évig élt. Nem volt beteges. Azt mesélte, hogy sokan már a bányában meghaltak, sokan rá néhány évre. A néhány túlélő, köztük ő is, annak köszönhette a túlélést, szerinte, hogy ők voltak a nagy tejivók. Mert más különbséget nem látott az áldozatok és a túlélők között...
Szóval lehet, hogy tej nem csak a kis boci eledele...?
jeanvaljan52
2017.01.15 13:09:27
@VWanda:
A tej témáját nem azon az alapon feszegetem, hogy nálam az igazság.
De nem gondolom azt sem, hogy az igazság odaát van.
Való világunk legnagyobb kihívásával állunk szemben: a bőség zavarával. Kinek higgyünk? Most légy okos, Domokos!
A tudomány (vagy a "tudomány") ontja az eredményeit, mi pedig ki sem mozdulunk a szobánkból, mégis elérjük ezeket az eredményeket (vagy "eredményeket"?).
Tekintve, hogy - kivételesen - saját tapasztalataim bőségesen vannak a tejivás témaköréből, ezért - elfogadva, hogy a tej, van akinek árt - egyelőre nem ülök fel minden tudományos, vagy tudományosnak álcázott tej elleni támadásnak.
De az igazán tudományos eredményekkel is csínján kell bánni.
Később ugyanis beigazolódhat, hogy tévedés volt.
Csak egy példa: a Contergan bébik esete.
(www.origo.hu/egeszseg/20140203-hatvan-eves-a-contergan-thalidomid.html)
Ezt a gyógyszert nem komoly tudósok fejlesztették ki?
Talán azt akarták, hogy a várandós anyák csökevényes végtagokkal hozzák világra a gyermeküket?
Biztosan nem! És mégis.
Ezért igyekszem nem sietve felülni a tudományos divatoknak.
(Max. Aspirin, oszt jó napot. Az már elég régi.)
Sarkos vélemény? Én nem mondom, hogy fogadjátok el.
Hiszen ki-ki maga dönt.
Van élet tej nélkül is, persze. De a riogatók engem szíveskedjenek kímélni.
A tej témáját nem azon az alapon feszegetem, hogy nálam az igazság.
De nem gondolom azt sem, hogy az igazság odaát van.
Való világunk legnagyobb kihívásával állunk szemben: a bőség zavarával. Kinek higgyünk? Most légy okos, Domokos!
A tudomány (vagy a "tudomány") ontja az eredményeit, mi pedig ki sem mozdulunk a szobánkból, mégis elérjük ezeket az eredményeket (vagy "eredményeket"?).
Tekintve, hogy - kivételesen - saját tapasztalataim bőségesen vannak a tejivás témaköréből, ezért - elfogadva, hogy a tej, van akinek árt - egyelőre nem ülök fel minden tudományos, vagy tudományosnak álcázott tej elleni támadásnak.
De az igazán tudományos eredményekkel is csínján kell bánni.
Később ugyanis beigazolódhat, hogy tévedés volt.
Csak egy példa: a Contergan bébik esete.
(www.origo.hu/egeszseg/20140203-hatvan-eves-a-contergan-thalidomid.html)
Ezt a gyógyszert nem komoly tudósok fejlesztették ki?
Talán azt akarták, hogy a várandós anyák csökevényes végtagokkal hozzák világra a gyermeküket?
Biztosan nem! És mégis.
Ezért igyekszem nem sietve felülni a tudományos divatoknak.
(Max. Aspirin, oszt jó napot. Az már elég régi.)
Sarkos vélemény? Én nem mondom, hogy fogadjátok el.
Hiszen ki-ki maga dönt.
Van élet tej nélkül is, persze. De a riogatók engem szíveskedjenek kímélni.
jeanvaljan52
2017.01.16 14:54:04
Boldog új évet mindenkinek! :)
Ki-ki belátása szerint, alkohollal, vagy a nélkül, de érezze jól magát az este.
Én úgy döntöttem itthon maradok a "balesetek" elkerülése végett, vettem egy két lityós kólát, és nézem a kabarét :)
Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben a boltba menet,…..
jeanvaljan52
2017.01.03 11:19:11
@she_wolf:
Kicsit elbillent ez az egész a kettőnk párbeszédére.
Remélem a kedves olvasóknak azért mondunk valami olyasmit, ami őket is érdekli...
Elhatároztam, hogy ritkítani fogom a bejegyzéseimet.
Már kissé felbillentettem a blogot a túlzott nyomulással. Bocs.
(A téma persze tetszik.)
A kérdéseidre.
Nem, nem érzek semmilyen sóvárgást, semmilyen szeszes ital után sem.
Nekem az mind sósav, mint írtam. És sósavakat nem iszom. Könnyedén lemondok mindről, számomra nem léteznek. Volt, ami volt, de annak vége. Vannak más örömök.
(Ja, és nem fogadom el azt sem, hogy egyik függőségből a másikba lehet csak átlépni. Ez a kishitűek dumája.)
Nem, nem foglak megérteni Téged sem. De örülök, hogy - nagyon szemléletesen - megjeleníted a következőt:
Már rég elfogadtad magad, írod. (Ha nem jött volna le nekem eddig, írod.)
Egy frászt! Nagyon is lejött, hogy egyáltalán nem fogadtad el magadat. Elfogadás az, hogy állandóan reklamálsz a korlátod miatt? Hogy mást akarsz - ez ügyben -, mint mi most van? Elfogadás ez?
Hogy a szabadságról általam írottakból láthatóan nem értettel meg egyetlen szót sem?
Hogy szeretnél inni - ráadásul még egy csavar: csak az "íze miatt", mondod, amit nem értett meg eddig senki sem, mint ahogy én sem. Az íze miatt nem szokik rá a piára senki, ahhoz kell az alkohol is. Az tesz függővé. Az alkohol miatt szeretjük meg az ízét is. De az íze miatt nem szokik rá senki. A cigarettára sem szokik rá senki a nikotin nélkül. A nikotin miatt válsz függővé; a materialista orvostudomány is ezt mondja. Miért nem iszol rumaromát? Megmondom. Mert abban nincs alkohol -; szóval, hogy szeretnél inni, csak nem "szabad"? Miféle elfogadás ez?
Szerinted, ha valaki megtér, akkor az új hitét úgy "fogadja el", hogy közben lázadozik ellene, feszt? Mert ha igen, akkor nem tért meg. Ha meg megtért, akkor nem lázadozik.
Elfogadom, közben meg nem is? Mint ahogy Te teszed?
Szóval a valóság az, hogy nem fogadtad el magad, nem törődtél bele a sorsodba, csak kényszerűségből nem mersz inni, mert félsz a borzalmas következményektől. Közben az agyad sóvárog.
Azonosultál a jelenlegi önmagaddal? Nem nem. Te visszasírsz egy olyan she_wolf-ot, akinek még semmi problémája nem volt a piával.
És most rabnak érzed magad, mert ma már más vagy.
A zöld szem helyett kék kéne, meg hasonlókra nem reagálok, ez számomra... ...mondjuk így: nem vitaalap.
Igen, igen, túl sokat akarsz, és azt hiszed, hogy dumával mindent igazolhatsz. Nagyon kényelmes körülmények között élhetsz, mert az okfejtéseidnek - úgy tűnik - a környezetedben nem tart tükröt senki.
Valószínűleg rád hagyják. Nem akarnak felbőszíteni.
Örülnek, hogy a piát hanyagolod. Azután meg gondolj, amit akarsz.
Ez az agyaddal kapcsolatos fejtegetésed viszont számomra valóságos agyrém.
A tudatoddal minden rendben van, írod, de ha jönnek a kísértés gondolatai, akkor azok csak azért, mert "genetikai" eredetűek.
Így vagy "húrozva", írod, nem tehetsz róla.
Itt lóg ki a lóláb.
Észreveszed, hogy itt mented fel magad a saját felelősséged alól. "Nem tehetek róla, így vagyok húrozva, az az átkozott genetika."
Szegény ősök!
A gondolkodás képességét szerintem azért kaptuk, hogy éljünk vele.
Lehet úgy is, ahogy Te teszed: kifogásokat keresel.
Genetika..? Egy frász! Békélj meg édesanyáddal is, legalább utólag!
Jó, hogy van kire hárítani a dolgokat?
Miért nem vállalod magad, úgy, ahogy vagy? Önálló lény vagy, nincs semmi anyuka. A gondolatvilágod a Tiéd. A' fölött Te uralkodsz. Száz százalékban.
Fedezd fel, hogy ez az egyetlen, amit teljes mértékben irányítani tudsz. Nem a zöld szem, meg a testmagasság. A "szomatikus" dolgok.
Hozd szinkronba gondolataidban a még meglévő kettősséget. Melyik az a kettő?
1. Vállalod magadat.
2. Mégse.
Valóban fogadd el magad, ne csak beszélj róla.
Higgyél és bízzál magadban!
Hogyan?
Meditálj. Jógázz. Tréningezz. Agykontroll. Ima. Önismeret. Tükör. Erős hit.
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.
Írd le, mit szeretnél. Írd le őszintén, milyen szeretnél lenni. Írd le, hogy szűnjön meg a kettősség a gondolataidban. Azután mantrázd el naponta tízszer, hússzor, százszor. Vigyázz, hogy egyszerűen fogalmazz, és kizárólag pozitív módon: ne tagadással fogalmazd meg a kívánságaidat. Például a "ne féljek" nem jó, helyette "legyen meg a bátorságom".
Csinálj az imádból saját használatra egy meditációs felvételt, majd ellazulva hallgasd. Újra és újra, sokszor és sokszor.
Sulykold, hogy egyedi, értékes, sok tapasztalattal rendelkező, önálló lény vagy, aki irányítja a sorsát. Növeld az önérzeted, az önértékelésed.
Olyan vagy, mint az édesanyád? Tényleg Ő okozza a bajt?
Genetika ide vagy oda, megegyeztünk, hogy két hópihe nem egyforma.
Lásd a különbséget!
Szabad vagy!
Persze, tégy úgy, mindig, ahogy Te jónak látod. A fentiek csak vélemények.
Kicsit elbillent ez az egész a kettőnk párbeszédére.
Remélem a kedves olvasóknak azért mondunk valami olyasmit, ami őket is érdekli...
Elhatároztam, hogy ritkítani fogom a bejegyzéseimet.
Már kissé felbillentettem a blogot a túlzott nyomulással. Bocs.
(A téma persze tetszik.)
A kérdéseidre.
Nem, nem érzek semmilyen sóvárgást, semmilyen szeszes ital után sem.
Nekem az mind sósav, mint írtam. És sósavakat nem iszom. Könnyedén lemondok mindről, számomra nem léteznek. Volt, ami volt, de annak vége. Vannak más örömök.
(Ja, és nem fogadom el azt sem, hogy egyik függőségből a másikba lehet csak átlépni. Ez a kishitűek dumája.)
Nem, nem foglak megérteni Téged sem. De örülök, hogy - nagyon szemléletesen - megjeleníted a következőt:
Már rég elfogadtad magad, írod. (Ha nem jött volna le nekem eddig, írod.)
Egy frászt! Nagyon is lejött, hogy egyáltalán nem fogadtad el magadat. Elfogadás az, hogy állandóan reklamálsz a korlátod miatt? Hogy mást akarsz - ez ügyben -, mint mi most van? Elfogadás ez?
Hogy a szabadságról általam írottakból láthatóan nem értettel meg egyetlen szót sem?
Hogy szeretnél inni - ráadásul még egy csavar: csak az "íze miatt", mondod, amit nem értett meg eddig senki sem, mint ahogy én sem. Az íze miatt nem szokik rá a piára senki, ahhoz kell az alkohol is. Az tesz függővé. Az alkohol miatt szeretjük meg az ízét is. De az íze miatt nem szokik rá senki. A cigarettára sem szokik rá senki a nikotin nélkül. A nikotin miatt válsz függővé; a materialista orvostudomány is ezt mondja. Miért nem iszol rumaromát? Megmondom. Mert abban nincs alkohol -; szóval, hogy szeretnél inni, csak nem "szabad"? Miféle elfogadás ez?
Szerinted, ha valaki megtér, akkor az új hitét úgy "fogadja el", hogy közben lázadozik ellene, feszt? Mert ha igen, akkor nem tért meg. Ha meg megtért, akkor nem lázadozik.
Elfogadom, közben meg nem is? Mint ahogy Te teszed?
Szóval a valóság az, hogy nem fogadtad el magad, nem törődtél bele a sorsodba, csak kényszerűségből nem mersz inni, mert félsz a borzalmas következményektől. Közben az agyad sóvárog.
Azonosultál a jelenlegi önmagaddal? Nem nem. Te visszasírsz egy olyan she_wolf-ot, akinek még semmi problémája nem volt a piával.
És most rabnak érzed magad, mert ma már más vagy.
A zöld szem helyett kék kéne, meg hasonlókra nem reagálok, ez számomra... ...mondjuk így: nem vitaalap.
Igen, igen, túl sokat akarsz, és azt hiszed, hogy dumával mindent igazolhatsz. Nagyon kényelmes körülmények között élhetsz, mert az okfejtéseidnek - úgy tűnik - a környezetedben nem tart tükröt senki.
Valószínűleg rád hagyják. Nem akarnak felbőszíteni.
Örülnek, hogy a piát hanyagolod. Azután meg gondolj, amit akarsz.
Ez az agyaddal kapcsolatos fejtegetésed viszont számomra valóságos agyrém.
A tudatoddal minden rendben van, írod, de ha jönnek a kísértés gondolatai, akkor azok csak azért, mert "genetikai" eredetűek.
Így vagy "húrozva", írod, nem tehetsz róla.
Itt lóg ki a lóláb.
Észreveszed, hogy itt mented fel magad a saját felelősséged alól. "Nem tehetek róla, így vagyok húrozva, az az átkozott genetika."
Szegény ősök!
A gondolkodás képességét szerintem azért kaptuk, hogy éljünk vele.
Lehet úgy is, ahogy Te teszed: kifogásokat keresel.
Genetika..? Egy frász! Békélj meg édesanyáddal is, legalább utólag!
Jó, hogy van kire hárítani a dolgokat?
Miért nem vállalod magad, úgy, ahogy vagy? Önálló lény vagy, nincs semmi anyuka. A gondolatvilágod a Tiéd. A' fölött Te uralkodsz. Száz százalékban.
Fedezd fel, hogy ez az egyetlen, amit teljes mértékben irányítani tudsz. Nem a zöld szem, meg a testmagasság. A "szomatikus" dolgok.
Hozd szinkronba gondolataidban a még meglévő kettősséget. Melyik az a kettő?
1. Vállalod magadat.
2. Mégse.
Valóban fogadd el magad, ne csak beszélj róla.
Higgyél és bízzál magadban!
Hogyan?
Meditálj. Jógázz. Tréningezz. Agykontroll. Ima. Önismeret. Tükör. Erős hit.
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.
Írd le, mit szeretnél. Írd le őszintén, milyen szeretnél lenni. Írd le, hogy szűnjön meg a kettősség a gondolataidban. Azután mantrázd el naponta tízszer, hússzor, százszor. Vigyázz, hogy egyszerűen fogalmazz, és kizárólag pozitív módon: ne tagadással fogalmazd meg a kívánságaidat. Például a "ne féljek" nem jó, helyette "legyen meg a bátorságom".
Csinálj az imádból saját használatra egy meditációs felvételt, majd ellazulva hallgasd. Újra és újra, sokszor és sokszor.
Sulykold, hogy egyedi, értékes, sok tapasztalattal rendelkező, önálló lény vagy, aki irányítja a sorsát. Növeld az önérzeted, az önértékelésed.
Olyan vagy, mint az édesanyád? Tényleg Ő okozza a bajt?
Genetika ide vagy oda, megegyeztünk, hogy két hópihe nem egyforma.
Lásd a különbséget!
Szabad vagy!
Persze, tégy úgy, mindig, ahogy Te jónak látod. A fentiek csak vélemények.
jeanvaljan52
2017.01.03 16:18:47
@she_wolf:
Az a szót használtad, hogy huzalozva. Nem azt, hogy húrozva. Bocs.
Megtisztelsz, hogy felháborodsz néhány meglátásomon.
Tiszteletre méltó, hogy annyira ragaszkodsz a saját véleményedhez, hogy mondhatnak Neked bármit, Te elveted azt.
Ha azt mondom "A" az igaz, Te azt mondod nem, mert A negátja az igaz.
Ha azt mondom, hogy B, akkor nem, mert B negátja.
Ha mellettem élnél, biztosan rájönnél, hogy ez így azért kevés.
Erre mondtam, hogy túl jó dolgod van.
Én a helyedben gyanút fognék: nem lehet, hogy azért van mindig igazad, mert rád hagyják.
Hogy milyen volt a viszonyom az alkoholhoz, és milyen most, azt ne kérdőjelezd meg, kérlek. Nem ismétlem meg a részleteket, mert azt már biztosan unják az olvasóink.
Helyette annyit, hogy aki 43 évig dohányzott, az utolsó 10 évben napi két dobozzal, az nem volt függő? Majd ugyanez a valaki egyik percről a másikra leteszi a cigit, és azóta 6 éve egy szálat sem szívott el, az csak úgy volt lehetséges, szerinted, ha nem is volt függő?
Kedves Bloggerinánk elindította ezt a blogot azzal, hogy rájött, hogy a 3 év rendszeres italozása, az elfogadott definíciónknak megfelelően, veszélyes lehet a számára, ezért kiutat keres, beleértve az intézményes segítségek felkutatását is.
Rácsaptunk a témára, Te is, én is, de nem szabadna megfeledkeznünk, hogy mihez is kapcsolódnak, vagy kellene, hogy kapcsolódjanak a mi hozzászólásaink.
Én a blog témájánál próbáltam tartani a mondanivalómat.
Eddig úgy éreztem, hogy tudtam - a sok sallang duma mellett - pozitív tapasztalatokat is leírni.
Komolyan vettem a 24 éves leány (még mindig 24?) aggodalmát, az első perctől kezdve, és úgy éreztem, hogy az Ő 3 éves tapasztalatával szemben az én 33 évem tapasztalata - az italozás témakörében - némi hitelt ad a szavaimnak.
Amolyan elgondolkodtató dolgokról is próbáltam írni a hozzászólásaimban, de figyelve arra, hogy ötleteket is adjak másoknak, mégpedig előremutató módon.
Van kiút, mondom én, és ne féljetek, mondom én.
Optimizmus, optimizmus és optimizmus.
A Te horror történeteiddel szemben (amit én persze elhiszek Neked), én próbálom mutatni a lehetőségeket is. Nem azt sulykolom, hogy most már nincs más út, mint egy életen át szenvedni, vágyakozni a pia után. Mert ez szerintem nem igaz.
Ha tényleg csak ez az alternatíva létezne, akkor azt írnám mindenkinek, hogy függők, ne reménykedjetek! Igyatok inkább, ameddig bele nem haltok. Így legalább lesz még egy pár boldog évetek. Vagy hónapotok. Vagy hetetek. Nem számít, úgyis el lesztek tompulva. Las Vegas, végállomás.
Mert partra vetett halként élni, az úgyis szar dolog.
Nem ezt írom, mert tudom, hogy nem így van. Tudom. Megélem.
Erre most a nagy ellenkezésedben Te már azt találod a fejemhez vágni, hogy akkor én nem is vagyok-voltam függő.
Tudod, mit. Legyen meg a Te akaratod. Nem vitatkozom Veled.
De tetszik Neked, vagy sem, nem fogom a 24 éves leányt presszionálni, mint Te, hogy rohanjon orvoshoz.
Helyette gratulálok neki, amiért ilyen jó témát talált, és ilyen jól megfogta, immár több nézőpontból is.
Kedvelni és tisztelni fogom őt ezért blogért. Látatlanban is kedvelni, akár a józan úton jár, egyre alaposabb meggyőződéssel, akár lelép róla néha, egy kicsit.
De szurkolok, hogy a Józanakaroklenni úton járjon inkább, minél több követőjével együtt.
Az a szót használtad, hogy huzalozva. Nem azt, hogy húrozva. Bocs.
Megtisztelsz, hogy felháborodsz néhány meglátásomon.
Tiszteletre méltó, hogy annyira ragaszkodsz a saját véleményedhez, hogy mondhatnak Neked bármit, Te elveted azt.
Ha azt mondom "A" az igaz, Te azt mondod nem, mert A negátja az igaz.
Ha azt mondom, hogy B, akkor nem, mert B negátja.
Ha mellettem élnél, biztosan rájönnél, hogy ez így azért kevés.
Erre mondtam, hogy túl jó dolgod van.
Én a helyedben gyanút fognék: nem lehet, hogy azért van mindig igazad, mert rád hagyják.
Hogy milyen volt a viszonyom az alkoholhoz, és milyen most, azt ne kérdőjelezd meg, kérlek. Nem ismétlem meg a részleteket, mert azt már biztosan unják az olvasóink.
Helyette annyit, hogy aki 43 évig dohányzott, az utolsó 10 évben napi két dobozzal, az nem volt függő? Majd ugyanez a valaki egyik percről a másikra leteszi a cigit, és azóta 6 éve egy szálat sem szívott el, az csak úgy volt lehetséges, szerinted, ha nem is volt függő?
Kedves Bloggerinánk elindította ezt a blogot azzal, hogy rájött, hogy a 3 év rendszeres italozása, az elfogadott definíciónknak megfelelően, veszélyes lehet a számára, ezért kiutat keres, beleértve az intézményes segítségek felkutatását is.
Rácsaptunk a témára, Te is, én is, de nem szabadna megfeledkeznünk, hogy mihez is kapcsolódnak, vagy kellene, hogy kapcsolódjanak a mi hozzászólásaink.
Én a blog témájánál próbáltam tartani a mondanivalómat.
Eddig úgy éreztem, hogy tudtam - a sok sallang duma mellett - pozitív tapasztalatokat is leírni.
Komolyan vettem a 24 éves leány (még mindig 24?) aggodalmát, az első perctől kezdve, és úgy éreztem, hogy az Ő 3 éves tapasztalatával szemben az én 33 évem tapasztalata - az italozás témakörében - némi hitelt ad a szavaimnak.
Amolyan elgondolkodtató dolgokról is próbáltam írni a hozzászólásaimban, de figyelve arra, hogy ötleteket is adjak másoknak, mégpedig előremutató módon.
Van kiút, mondom én, és ne féljetek, mondom én.
Optimizmus, optimizmus és optimizmus.
A Te horror történeteiddel szemben (amit én persze elhiszek Neked), én próbálom mutatni a lehetőségeket is. Nem azt sulykolom, hogy most már nincs más út, mint egy életen át szenvedni, vágyakozni a pia után. Mert ez szerintem nem igaz.
Ha tényleg csak ez az alternatíva létezne, akkor azt írnám mindenkinek, hogy függők, ne reménykedjetek! Igyatok inkább, ameddig bele nem haltok. Így legalább lesz még egy pár boldog évetek. Vagy hónapotok. Vagy hetetek. Nem számít, úgyis el lesztek tompulva. Las Vegas, végállomás.
Mert partra vetett halként élni, az úgyis szar dolog.
Nem ezt írom, mert tudom, hogy nem így van. Tudom. Megélem.
Erre most a nagy ellenkezésedben Te már azt találod a fejemhez vágni, hogy akkor én nem is vagyok-voltam függő.
Tudod, mit. Legyen meg a Te akaratod. Nem vitatkozom Veled.
De tetszik Neked, vagy sem, nem fogom a 24 éves leányt presszionálni, mint Te, hogy rohanjon orvoshoz.
Helyette gratulálok neki, amiért ilyen jó témát talált, és ilyen jól megfogta, immár több nézőpontból is.
Kedvelni és tisztelni fogom őt ezért blogért. Látatlanban is kedvelni, akár a józan úton jár, egyre alaposabb meggyőződéssel, akár lelép róla néha, egy kicsit.
De szurkolok, hogy a Józanakaroklenni úton járjon inkább, minél több követőjével együtt.
jeanvaljan52
2017.01.08 12:02:09
@she_wolf:
Már korábban is meg akartalak kérdezni, hogy a polyneuropathiád nem azoktól a gyógyszerektől alakult ki, amelyeket akkor kaptál, amikor abbahagytad az ivást?
Tehát nem közvetlenül az alkoholtól - attól csak közvetetten -, hanem a leállás kezelésének gyógyszereitől?
Mivel azt írtad korábban, hogy ez a betegséged csak azt követően másfél hónappal keletkezett, mint az italozás abbahagyásának az időpontja.
Tehát volt az alkohol, majd a gyógyszeres kezelések, majd a polyneuropathia.
Ezért ma már honnan lehet azt tudni, hogy csak az alkoholnak volt/van köze a problémádhoz?
Az orvosi szakirodalom emlegeti az alkoholt is kiváltó okként, de emlegeti a gyógyszerek mellékhatásait is.
Ezekből gyűjtöttem.
Az események sorrendje: 1. alkoholizálás, 2. az alkohol megvonása, 3. a megvonás kezelése gyógyszerekkel, 4. végül a kialakult betegségek.
"1. és 2. A delírium tremens a hosszú idejű és nagymértékű alkoholfogyasztás abbahagyása vagy jelentős csökkentése után alakul ki az alkoholbetegek kb. 15%-ában. Lefolyása során különböző pszichés-, vegetatív idegrendszeri- és testi tünetek alakulnak ki. Zavartság, görcsrohamok, alvászavar, magas vérnyomás, láz, nyugtalanság, hallucináció, szorongás, szapora szívműködés, érzékcsalódások, gondolkodászavar, durva hullámú végtagremegés, erőteljes izzadás.
3. Kezelése:
A fokozott központi idegrendszeri ingerlékenység csökkentésére ma főként a benzodiazepin készítményeket alkalmazzák. Alkoholmegvonási alkalmi, esetleg halmozódó epilepsziás rosszullétek jelentkezése esetén antiepileptikumokat (pl. karbamazepint) is használnak.
4. Gyógyszerek indukálta polyneuropathia:
Sok cytostaticum (különösen a vincristin és a cisplatin) okozhat peripheriás neuropathiát.
Nitrofurantoin és isonicotinsav hydrazid (INH) kiváltotta polyneuropathia viszonylag gyakori.
A disulfiram is válthat ki neuropathiát.
A nagy mennyiségű pyridoxin (B6vitamin) is okozhat (döntően sensoros panaszok formájában) neuropathiát. Ez komoly diagnosztikus problémát is okozhat, mivel polyneuropathiában szenvedő betegek részére B vitamint írnak fel, figyelmen kívül hagyva a specifikus kóreredetet.
Az okok között szerepel a chloramphenicol, a clioquinol, a dapsona metronidazol, egyes antiarrhytmiásgyógyszerek (amiodaron, propafenon), az ethionamid, a glutethimid, a hydralazin és a chlorprothixen.
Polyneuropathiát okozhatnak az újabban használt statinok és az antiretroviralis zalcitabin.
A polyneuropathiát valamilyen altatószer, nyugtató vagy fájdalomcsillapító mellékhatása is kiválthatja."
....
A fenti idézetek is vannak olyan hitelesek, mint azok a definíciókról szóló linkek, amelyeket ajánlottál nekem.
Szóval, csak kíváncsi vagyok. Mivel az én Nóbel díjas elixíremet, melyet az italozás fokozatos abbahagyására találtam fel (mézes bor, illetve szinte már boros méz) Te elvetetted.
Gondolom, az "íze miatt". Pedig az nem jár semmilyen mellékhatással, mint egyes gyógyszerek.
Már korábban is meg akartalak kérdezni, hogy a polyneuropathiád nem azoktól a gyógyszerektől alakult ki, amelyeket akkor kaptál, amikor abbahagytad az ivást?
Tehát nem közvetlenül az alkoholtól - attól csak közvetetten -, hanem a leállás kezelésének gyógyszereitől?
Mivel azt írtad korábban, hogy ez a betegséged csak azt követően másfél hónappal keletkezett, mint az italozás abbahagyásának az időpontja.
Tehát volt az alkohol, majd a gyógyszeres kezelések, majd a polyneuropathia.
Ezért ma már honnan lehet azt tudni, hogy csak az alkoholnak volt/van köze a problémádhoz?
Az orvosi szakirodalom emlegeti az alkoholt is kiváltó okként, de emlegeti a gyógyszerek mellékhatásait is.
Ezekből gyűjtöttem.
Az események sorrendje: 1. alkoholizálás, 2. az alkohol megvonása, 3. a megvonás kezelése gyógyszerekkel, 4. végül a kialakult betegségek.
"1. és 2. A delírium tremens a hosszú idejű és nagymértékű alkoholfogyasztás abbahagyása vagy jelentős csökkentése után alakul ki az alkoholbetegek kb. 15%-ában. Lefolyása során különböző pszichés-, vegetatív idegrendszeri- és testi tünetek alakulnak ki. Zavartság, görcsrohamok, alvászavar, magas vérnyomás, láz, nyugtalanság, hallucináció, szorongás, szapora szívműködés, érzékcsalódások, gondolkodászavar, durva hullámú végtagremegés, erőteljes izzadás.
3. Kezelése:
A fokozott központi idegrendszeri ingerlékenység csökkentésére ma főként a benzodiazepin készítményeket alkalmazzák. Alkoholmegvonási alkalmi, esetleg halmozódó epilepsziás rosszullétek jelentkezése esetén antiepileptikumokat (pl. karbamazepint) is használnak.
4. Gyógyszerek indukálta polyneuropathia:
Sok cytostaticum (különösen a vincristin és a cisplatin) okozhat peripheriás neuropathiát.
Nitrofurantoin és isonicotinsav hydrazid (INH) kiváltotta polyneuropathia viszonylag gyakori.
A disulfiram is válthat ki neuropathiát.
A nagy mennyiségű pyridoxin (B6vitamin) is okozhat (döntően sensoros panaszok formájában) neuropathiát. Ez komoly diagnosztikus problémát is okozhat, mivel polyneuropathiában szenvedő betegek részére B vitamint írnak fel, figyelmen kívül hagyva a specifikus kóreredetet.
Az okok között szerepel a chloramphenicol, a clioquinol, a dapsona metronidazol, egyes antiarrhytmiásgyógyszerek (amiodaron, propafenon), az ethionamid, a glutethimid, a hydralazin és a chlorprothixen.
Polyneuropathiát okozhatnak az újabban használt statinok és az antiretroviralis zalcitabin.
A polyneuropathiát valamilyen altatószer, nyugtató vagy fájdalomcsillapító mellékhatása is kiválthatja."
....
A fenti idézetek is vannak olyan hitelesek, mint azok a definíciókról szóló linkek, amelyeket ajánlottál nekem.
Szóval, csak kíváncsi vagyok. Mivel az én Nóbel díjas elixíremet, melyet az italozás fokozatos abbahagyására találtam fel (mézes bor, illetve szinte már boros méz) Te elvetetted.
Gondolom, az "íze miatt". Pedig az nem jár semmilyen mellékhatással, mint egyes gyógyszerek.
Az egyik leggyakrabban felmerülő téma a blogon, és sokan kértétek is, hogy írjak róla, de bevallom őszintén húztam, amíg lehetett, mert nem vagyok benne annyira érintett.
De most összeszedtem magam, a gondolataim, a tapasztalatom, és megírom:
Volt már egy olyan poszt, hogy mi az, amit NE tegyél,…..
jeanvaljan52
2016.12.30 17:19:20
@jeanvaljan52:
Ui.3.
A mondat helyesen:
De egy viszony akkor sem lehet fizikai. (és nem "függő", ahogy írtam.).
No, abbahagyom, mert már hülyeségeket írok.
Ui.3.
A mondat helyesen:
De egy viszony akkor sem lehet fizikai. (és nem "függő", ahogy írtam.).
No, abbahagyom, mert már hülyeségeket írok.
jeanvaljan52
2016.12.31 08:13:39
@she_wolf:
Pontosítok, nem tünet, parancsolj:
"A következmények DIAGNOSZTIZÁLT BETEGSÉGEK. Például a polyneropathiád. BNO kódja: 6210"
De ez a polyneropathiád akkor sem maga az alkoholfüggőség (amely nálam pszichés természetű), hanem a következménye.
De ne folytassuk. Hiába írok én bármit, Te még gondolkodni sem vagy hajlandó ezeken. Csak mantrázod a magadét.
Nálad, ha valaki nem pisil vért, meg nincs a halálán, akkor reménytelen az absztinenciára. Ha "magától" abbahagyná a piát, talán bele is halna.
Ezért orvost, gyógyszert, intézményi segítséget!, különben nincs menekvés, mert nincs mitől majréznia. Rettegés nélkül pedig nem lehet kimászni az alkoholfüggőségből; szerinted. Mert a függés fizikai, ezért - s most jön a salto mortale - Te úgysem tehetsz semmit, az akaratlagos dolgok itt nem számítanak. Fel vagy mentve barátom a saját felelősséged alól. Legfeljebb arra figyelj, nehogy hirtelen abbahagyd a piát, mert még a végén belehalsz.
Ez a mondanivalód lényege. Nekem legalábbis így jött le. Hol VAN egy progresszív meglátás? Egy biztató gondolat? Nem látok. Annak megcsillantása, hogy képesek vagyunk irányítani az életünket?
És hidd el, az is számít, hogy más mit olvas ki az általad leírtakból. Nem csak az, hogy Te tulajdonképpen mit akarsz mondani.
Egyébként mindenkinek köszönöm, aki hajlik arra, hogy az alkoholfüggőséget a psziché oldaláról közelítse.
Már csak azért is, hogy tudjuk, miről beszélünk. Legyen jó a diagnózis. Különben nem lehet jó a terápia sem.
Csak ezért ragaszkodom ahhoz, hogy ne hárítsuk a személyes felelősséget.
Aki mindkét lábát frissen eltörte, ne kezdjen el, saját elhatározásából, futkosni. Nem kérek ilyet tőle.
De akinek problémája van az alkohollal, az néha fogja meg a fejét: mert valahol ott van a probléma.
Meg a megoldás is.
Nálad, ha valaki részegen eltöri a lábát, és a kijózanodás után az a láb azonnal nem forr össze, akkor igazolódott, hogy a függés fizikai.
Mint a lábtörés.
Mert azt kéred rajtam számon, hogy ha megszűnik a mentális függőség, akkor a fizikai (fiziológiai, biológiai) következmények is azonnal szűnjenek meg. Hogy felvehesd a tűsarkú cipőd.
Pontosítok, nem tünet, parancsolj:
"A következmények DIAGNOSZTIZÁLT BETEGSÉGEK. Például a polyneropathiád. BNO kódja: 6210"
De ez a polyneropathiád akkor sem maga az alkoholfüggőség (amely nálam pszichés természetű), hanem a következménye.
De ne folytassuk. Hiába írok én bármit, Te még gondolkodni sem vagy hajlandó ezeken. Csak mantrázod a magadét.
Nálad, ha valaki nem pisil vért, meg nincs a halálán, akkor reménytelen az absztinenciára. Ha "magától" abbahagyná a piát, talán bele is halna.
Ezért orvost, gyógyszert, intézményi segítséget!, különben nincs menekvés, mert nincs mitől majréznia. Rettegés nélkül pedig nem lehet kimászni az alkoholfüggőségből; szerinted. Mert a függés fizikai, ezért - s most jön a salto mortale - Te úgysem tehetsz semmit, az akaratlagos dolgok itt nem számítanak. Fel vagy mentve barátom a saját felelősséged alól. Legfeljebb arra figyelj, nehogy hirtelen abbahagyd a piát, mert még a végén belehalsz.
Ez a mondanivalód lényege. Nekem legalábbis így jött le. Hol VAN egy progresszív meglátás? Egy biztató gondolat? Nem látok. Annak megcsillantása, hogy képesek vagyunk irányítani az életünket?
És hidd el, az is számít, hogy más mit olvas ki az általad leírtakból. Nem csak az, hogy Te tulajdonképpen mit akarsz mondani.
Egyébként mindenkinek köszönöm, aki hajlik arra, hogy az alkoholfüggőséget a psziché oldaláról közelítse.
Már csak azért is, hogy tudjuk, miről beszélünk. Legyen jó a diagnózis. Különben nem lehet jó a terápia sem.
Csak ezért ragaszkodom ahhoz, hogy ne hárítsuk a személyes felelősséget.
Aki mindkét lábát frissen eltörte, ne kezdjen el, saját elhatározásából, futkosni. Nem kérek ilyet tőle.
De akinek problémája van az alkohollal, az néha fogja meg a fejét: mert valahol ott van a probléma.
Meg a megoldás is.
Nálad, ha valaki részegen eltöri a lábát, és a kijózanodás után az a láb azonnal nem forr össze, akkor igazolódott, hogy a függés fizikai.
Mint a lábtörés.
Mert azt kéred rajtam számon, hogy ha megszűnik a mentális függőség, akkor a fizikai (fiziológiai, biológiai) következmények is azonnal szűnjenek meg. Hogy felvehesd a tűsarkú cipőd.
jeanvaljan52
2016.12.31 11:54:25
@pöre:
Elismerem a szakmai tudásod. Azzal sem jövök, hogy a kritikus nem tud tojást tojni, de azért azt meg tudja mondani, hogy a tojás záp-e?
Ne viccelődjünk.
De.
Ugye szerinted is ismeri a tudomány, hogy mi a különbség az élő, meg a nem élő között? Vizsgálja, kutatja mindkettőt már régóta, és egyre több különbséget fedez fel. Tudja, hogy mi jellemző az egyikre, mi a másikra. Csak egyet nem tud: élőt csinálni a nem élőből. Életet teremteni. Hogyan történik a porból leszünk..? Nincs meg: a know-how. Nincs meg: a hogyan?
Azután ugye szerinted is a tudomány már régóta tudja, hogy a gondolatok keletkezéséhez az agynak köze van. Meg az idegsejteknek, az idegrendszernek, a biológiai, kémiai, biokémiai folyamatoknak. Tudja, hogy ha az agyat eltávolítják vagy megsértik, akkor megszűnik/megváltozik a gondolkodás. Talán még azt is tudják, hogy ha itt sértem meg, így változik; ha így sértem meg, úgy változik.
Csak azt nem tudják: hogyan keletkezik a gondolat? Egyáltalán; mi az?
Hogy történik, mint történik, miért úgy történik egy gondolat születése? Meg az ezzel ellentétes gondolat születése? Hogyan, miként?
Nincs meg: a know-how. Nincs meg: a hogyan?
De mert az agysejteket, az idegsejteket, azoknak a működési mechanizmusát, a kapcsolódásait, stb., tehát a gondolatképzés anyagi bázisát/fiziológia-biológiai-biokémiai alapját már viszonylag jól ismerik (vagy legalábbis azt hiszik, hogy jól ismerik), szemben az eredménnyel: a konkrét psziché, a gondolat, a mentális beállítottság keletkezésével, ezért mindig csak a dolog materiális/fizikai részéről beszélnek. A materiális részt kutatják, mert az a megfogható. De többnyire csak fekete dobozként használják ezt a materiális részt, mert a konkrét hogyan? ismerete nincs a birtokukban.
Vagyis.
Fizikailag hatással vagyok a fekete dobozra (input), és bár nem tudom, hogy pontosan mi történik a dobozban, de egyre jobb hatásfokkal ki tudom számítani az eredményt (az outputot). Amit nevezzünk a psziché termékének. Vagy egyszerűen csak pszichének.
Mennyire fekete az a doboz? A tudósoknak talán egyre kevésbé, de elismerem: nekem nagyon. Én azután végképp nem tudom, hogy ott pontosan mi történik.
De azt tudom, hogy annak ellenére, hogy a gondolatképzés szerve is anyag, és ezen a bázison alakul ki az alkoholfüggőség (a psziché, amely függő lett), azt nem fogadom el, hogy akkor ez az eredmény, mint fizikai valóság létezik. Nem létezik. A függés nem fizikai. A függés csak egy viszony.
Ezt a viszonyt kell megváltoztatni az alkoholfüggőknél. Amely történhet segítséggel is, de az biztos, hogy a delikvens nélkül nem megy. Az érintett nem vonulhat ki erről a terepről, mert akkor a függőség, a pszichés viszony nem fog megváltozni. Az ő pszichéjét kell megváltoztatni.
Egyébként, igen? Igen, egyébként igen; jó eséllyel.
Elég hozzá egy erős elhatározás? Nem, általában nem elég. De elég is lehet.
Még kevesebb is elég lehet. Vagy több.
De nekem ne mondja senki azt, hogy például a tréninggel az a baj, hogy az alkoholfüggőnek előbb meg kellene tanulnia kimondania a tréning szót.
Ne alázzuk egymást!
Akiknek problémája van az alkohollal, azok nem csúszómászók.
Éppen azért érdemes rágódni azon, hogyan tudunk legalább ötleteket adni, mentálisan erősíteni, hogy a rengeteg értékes ember ne tegye tönkre önmagát és a környezetét.
Egyébként az orvostársadalom jobbára materialista. Hiszen orvosi szempontból mi a fenét is lehet kezdeni a mentális problémákkal?
A gyógyszer meg a műtétek; az igen.
De mert ilyetén materialista, arányaiban legmagasabb közöttük az istenhívő.
Ez megint egy szép paradoxona az életnek.
Egyébként szilveszter van, főzzetek korhelylevest! Én hiába nem fogyasztok alkoholt, ezzel a korhelylevessel nem tudok betelni! A savanyú káposzta, a kolbász karikák; az illata, a leve, a savanykás íze; fölséges!
Én már ma eszem belőle.
Jó étvágyat mindenkinek!
Elismerem a szakmai tudásod. Azzal sem jövök, hogy a kritikus nem tud tojást tojni, de azért azt meg tudja mondani, hogy a tojás záp-e?
Ne viccelődjünk.
De.
Ugye szerinted is ismeri a tudomány, hogy mi a különbség az élő, meg a nem élő között? Vizsgálja, kutatja mindkettőt már régóta, és egyre több különbséget fedez fel. Tudja, hogy mi jellemző az egyikre, mi a másikra. Csak egyet nem tud: élőt csinálni a nem élőből. Életet teremteni. Hogyan történik a porból leszünk..? Nincs meg: a know-how. Nincs meg: a hogyan?
Azután ugye szerinted is a tudomány már régóta tudja, hogy a gondolatok keletkezéséhez az agynak köze van. Meg az idegsejteknek, az idegrendszernek, a biológiai, kémiai, biokémiai folyamatoknak. Tudja, hogy ha az agyat eltávolítják vagy megsértik, akkor megszűnik/megváltozik a gondolkodás. Talán még azt is tudják, hogy ha itt sértem meg, így változik; ha így sértem meg, úgy változik.
Csak azt nem tudják: hogyan keletkezik a gondolat? Egyáltalán; mi az?
Hogy történik, mint történik, miért úgy történik egy gondolat születése? Meg az ezzel ellentétes gondolat születése? Hogyan, miként?
Nincs meg: a know-how. Nincs meg: a hogyan?
De mert az agysejteket, az idegsejteket, azoknak a működési mechanizmusát, a kapcsolódásait, stb., tehát a gondolatképzés anyagi bázisát/fiziológia-biológiai-biokémiai alapját már viszonylag jól ismerik (vagy legalábbis azt hiszik, hogy jól ismerik), szemben az eredménnyel: a konkrét psziché, a gondolat, a mentális beállítottság keletkezésével, ezért mindig csak a dolog materiális/fizikai részéről beszélnek. A materiális részt kutatják, mert az a megfogható. De többnyire csak fekete dobozként használják ezt a materiális részt, mert a konkrét hogyan? ismerete nincs a birtokukban.
Vagyis.
Fizikailag hatással vagyok a fekete dobozra (input), és bár nem tudom, hogy pontosan mi történik a dobozban, de egyre jobb hatásfokkal ki tudom számítani az eredményt (az outputot). Amit nevezzünk a psziché termékének. Vagy egyszerűen csak pszichének.
Mennyire fekete az a doboz? A tudósoknak talán egyre kevésbé, de elismerem: nekem nagyon. Én azután végképp nem tudom, hogy ott pontosan mi történik.
De azt tudom, hogy annak ellenére, hogy a gondolatképzés szerve is anyag, és ezen a bázison alakul ki az alkoholfüggőség (a psziché, amely függő lett), azt nem fogadom el, hogy akkor ez az eredmény, mint fizikai valóság létezik. Nem létezik. A függés nem fizikai. A függés csak egy viszony.
Ezt a viszonyt kell megváltoztatni az alkoholfüggőknél. Amely történhet segítséggel is, de az biztos, hogy a delikvens nélkül nem megy. Az érintett nem vonulhat ki erről a terepről, mert akkor a függőség, a pszichés viszony nem fog megváltozni. Az ő pszichéjét kell megváltoztatni.
Egyébként, igen? Igen, egyébként igen; jó eséllyel.
Elég hozzá egy erős elhatározás? Nem, általában nem elég. De elég is lehet.
Még kevesebb is elég lehet. Vagy több.
De nekem ne mondja senki azt, hogy például a tréninggel az a baj, hogy az alkoholfüggőnek előbb meg kellene tanulnia kimondania a tréning szót.
Ne alázzuk egymást!
Akiknek problémája van az alkohollal, azok nem csúszómászók.
Éppen azért érdemes rágódni azon, hogyan tudunk legalább ötleteket adni, mentálisan erősíteni, hogy a rengeteg értékes ember ne tegye tönkre önmagát és a környezetét.
Egyébként az orvostársadalom jobbára materialista. Hiszen orvosi szempontból mi a fenét is lehet kezdeni a mentális problémákkal?
A gyógyszer meg a műtétek; az igen.
De mert ilyetén materialista, arányaiban legmagasabb közöttük az istenhívő.
Ez megint egy szép paradoxona az életnek.
Egyébként szilveszter van, főzzetek korhelylevest! Én hiába nem fogyasztok alkoholt, ezzel a korhelylevessel nem tudok betelni! A savanyú káposzta, a kolbász karikák; az illata, a leve, a savanykás íze; fölséges!
Én már ma eszem belőle.
Jó étvágyat mindenkinek!
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Szeretnék nem inni. Ennek minden momentumát, őszintén, kendőzetlenül követheted itt a blogon, a sikereket, és a kudarcokat is. Ezen kívül meg fogom osztani veletek a mindenféle gondolataimat, agymenéseimet is az élet dolgairól. A blogot három okból…..
jeanvaljan52
2016.12.28 16:23:57
@she_wolf:
Egyetértek.
De ez a noha nagyon szeretné, vágyik rá, sóvárog utána, nálam nem igaz. Nem vagyunk egyformák. Engem nem érdekel és nem vonz a pia.
Már régen nem.
Akkor most olyan vagyok, mint mondjuk 12 éves koromban, amikor a piához való viszonyom olyan volt, mint a ma született bárányé? Neeem, egyáltalán nem. Engem a pia oldalba vert, elkapott, torkon ragadott, menekülésre késztetett, ahogy tetszik. Nyomott hagyott. A piához való viszonyom egyáltalán nem normális, mert egyetlen korty is visszarántana a mélybe. (Amiből azért ki lehetne kecmeregni, de minek "szórakozzunk"?)
Viszont ugyanúgy nem iszom alkoholt, mint ahogyan sósavat sem iszom. Ennyi. Ez semmi erőfeszítésembe nem kerül. "Nem az vagyok, ki voltam egykor - mondja a költő - Belőlem a jobb rész kihalt."
Nem az vagyok, ki voltam egykor, belőlem a rossz rész kihalt, mondom én.
Az a régi, rossz rész.
És azért "piszkállak" néha Téged (már bocsáss meg; miközben szinte mindenben egyetértünk), mert a Te alapállásod, így absztinensen is, igenis pesszimista. Hiába mondod, hogy Te azután a legoptimistább ember vagy. (Bár ennek a legutóbbi bejegyzésednek már tényleg van valami optimista felhangja.)
De miért mondom ezt? Mert ha már szeretetre méltó, kedves Bloggerünk felületére egy csomó bejegyzést teszünk, hozzászólunk, osztjuk az észt, akkor szinte "kötelességünk" valami vonzó perspektívát felmutatni mindazoknak, akik a mindennapjainkból ki akarják iktatni az alkoholt. Márpedig az nem vonzó perspektíva, hogy nem iszom x éve, de csak azok a borzalmak tartanak vissza az ivástól, amiket átéltem... Ez nem vonzó.
Ennél már inni is vonzóbb, mert ha benn ülsz eme borzalmak közepén, akkor nem is látod azokat. Vagyis a pia feledteti a félelmeket is. Még ha hamisak is ezek az érzések.
Én nem mondom, hogy nem őszintén írod le a tapasztalataidat. De azt is mondom, hogy nem kell félni. Hogy lehet nem félni. Van ilyen, higgyetek ebben! És én is őszinte vagyok. Én így élem meg. Amióta nincsenek kóros és káros szenvedélyeim (mert azért sok-sok más még van), azóta vagyok boldog. Ha szabad ezt a kifejezést használni. Jól esik, hogy stabil vagyok. Jól esik ez a környezetemnek is. Akik számítanak és számíthatnak rám.
Szóval vonzó perspektívát! Érted? Mint a büszkeség, állhatatosság, egyenes derék, felemelt fej. (Kalocsán, a seregben így mondták: Ki a mell, be a has, ne pofázz a sorban!)
Szerintem nagyon vonzó perspektíva az, ha valaki tartózkodik az italtól.
Próbálja ki!
Az életnek is van egy nagy paradoxona. Éspedig.
Ha le tudsz róla mondani, akkor megnyered. Ha nem tudsz róla lemondani, akkor elveszíted.
Mit jelent ez?
Ha elfogadjuk az elmúlást, ha beletörődünk, hogy mindenkire ugyanaz a sors vár a végén, ha nem próbáljuk megváltoztatni a megváltoztathatatlan, akkor boldoggá tehetjük minden egyes napunkat, amely adatik nekünk. Mert nem reszketünk feszt az elmúlástól.
Így megnyerjük magunknak az élet minden napját.
Ha viszont görcsösen ragaszkodunk az élethez, ha mindig úgy érezzük, hogy képtelenek leszünk lemondani róla, ha minden pillanatban reszketünk a haláltól; ha félünk minden incifinci betegségtől, még egy pattanástól is; akkor elveszítjük az életet, annak minden napját, mert az nem élet, hogy félünk, cidrizünk, mindenkor és mindenen.
Azt kívánom, hogy nyerje meg mindenki.
Lám, ehhez csak le kell mondani róla.
Egyetértek.
De ez a noha nagyon szeretné, vágyik rá, sóvárog utána, nálam nem igaz. Nem vagyunk egyformák. Engem nem érdekel és nem vonz a pia.
Már régen nem.
Akkor most olyan vagyok, mint mondjuk 12 éves koromban, amikor a piához való viszonyom olyan volt, mint a ma született bárányé? Neeem, egyáltalán nem. Engem a pia oldalba vert, elkapott, torkon ragadott, menekülésre késztetett, ahogy tetszik. Nyomott hagyott. A piához való viszonyom egyáltalán nem normális, mert egyetlen korty is visszarántana a mélybe. (Amiből azért ki lehetne kecmeregni, de minek "szórakozzunk"?)
Viszont ugyanúgy nem iszom alkoholt, mint ahogyan sósavat sem iszom. Ennyi. Ez semmi erőfeszítésembe nem kerül. "Nem az vagyok, ki voltam egykor - mondja a költő - Belőlem a jobb rész kihalt."
Nem az vagyok, ki voltam egykor, belőlem a rossz rész kihalt, mondom én.
Az a régi, rossz rész.
És azért "piszkállak" néha Téged (már bocsáss meg; miközben szinte mindenben egyetértünk), mert a Te alapállásod, így absztinensen is, igenis pesszimista. Hiába mondod, hogy Te azután a legoptimistább ember vagy. (Bár ennek a legutóbbi bejegyzésednek már tényleg van valami optimista felhangja.)
De miért mondom ezt? Mert ha már szeretetre méltó, kedves Bloggerünk felületére egy csomó bejegyzést teszünk, hozzászólunk, osztjuk az észt, akkor szinte "kötelességünk" valami vonzó perspektívát felmutatni mindazoknak, akik a mindennapjainkból ki akarják iktatni az alkoholt. Márpedig az nem vonzó perspektíva, hogy nem iszom x éve, de csak azok a borzalmak tartanak vissza az ivástól, amiket átéltem... Ez nem vonzó.
Ennél már inni is vonzóbb, mert ha benn ülsz eme borzalmak közepén, akkor nem is látod azokat. Vagyis a pia feledteti a félelmeket is. Még ha hamisak is ezek az érzések.
Én nem mondom, hogy nem őszintén írod le a tapasztalataidat. De azt is mondom, hogy nem kell félni. Hogy lehet nem félni. Van ilyen, higgyetek ebben! És én is őszinte vagyok. Én így élem meg. Amióta nincsenek kóros és káros szenvedélyeim (mert azért sok-sok más még van), azóta vagyok boldog. Ha szabad ezt a kifejezést használni. Jól esik, hogy stabil vagyok. Jól esik ez a környezetemnek is. Akik számítanak és számíthatnak rám.
Szóval vonzó perspektívát! Érted? Mint a büszkeség, állhatatosság, egyenes derék, felemelt fej. (Kalocsán, a seregben így mondták: Ki a mell, be a has, ne pofázz a sorban!)
Szerintem nagyon vonzó perspektíva az, ha valaki tartózkodik az italtól.
Próbálja ki!
Az életnek is van egy nagy paradoxona. Éspedig.
Ha le tudsz róla mondani, akkor megnyered. Ha nem tudsz róla lemondani, akkor elveszíted.
Mit jelent ez?
Ha elfogadjuk az elmúlást, ha beletörődünk, hogy mindenkire ugyanaz a sors vár a végén, ha nem próbáljuk megváltoztatni a megváltoztathatatlan, akkor boldoggá tehetjük minden egyes napunkat, amely adatik nekünk. Mert nem reszketünk feszt az elmúlástól.
Így megnyerjük magunknak az élet minden napját.
Ha viszont görcsösen ragaszkodunk az élethez, ha mindig úgy érezzük, hogy képtelenek leszünk lemondani róla, ha minden pillanatban reszketünk a haláltól; ha félünk minden incifinci betegségtől, még egy pattanástól is; akkor elveszítjük az életet, annak minden napját, mert az nem élet, hogy félünk, cidrizünk, mindenkor és mindenen.
Azt kívánom, hogy nyerje meg mindenki.
Lám, ehhez csak le kell mondani róla.
jeanvaljan52
2016.12.28 17:48:59
@Jozef K.:
Nem vagyok egy álomfejtő, de én is szoktam a cigiről álmodni. Arról még csak 6 éve szálltam le. Darvas Ivántól, a valamikori nagy színésztől hallottam, hogy miután abbahagyta a dohányzást, álmában ő is folyton dohányzott. Egyszerre fél doboznyi cigit is betolt a szájába és gyújtott meg. Azután, mikor felébredt, örült, hogy ezt az egészet csak álmodta.
Én is így vagyok vele.
Szerintem álmunkban nyugodtan tegyünk csak bármit. Káros dolgokat is. De ha tényleg káros az a valami, akkor az tényleg csak az álmunkban történjék meg.
Ha pedig ébredés után örülünk, mert az álom nem is volt igaz, akkor jók vagyunk, és stabil az alapállásunk.
Nem vagyok egy álomfejtő, de én is szoktam a cigiről álmodni. Arról még csak 6 éve szálltam le. Darvas Ivántól, a valamikori nagy színésztől hallottam, hogy miután abbahagyta a dohányzást, álmában ő is folyton dohányzott. Egyszerre fél doboznyi cigit is betolt a szájába és gyújtott meg. Azután, mikor felébredt, örült, hogy ezt az egészet csak álmodta.
Én is így vagyok vele.
Szerintem álmunkban nyugodtan tegyünk csak bármit. Káros dolgokat is. De ha tényleg káros az a valami, akkor az tényleg csak az álmunkban történjék meg.
Ha pedig ébredés után örülünk, mert az álom nem is volt igaz, akkor jók vagyunk, és stabil az alapállásunk.
jeanvaljan52
2016.12.29 12:51:39
@nem várt fordulat:
Hosszú hallgatás után ez egy igazi nem várt fordulat!
Vagy éppen, hogy várt?
Legyen!
Előre hát, igyunk teát, az angyalát!
Hosszú hallgatás után ez egy igazi nem várt fordulat!
Vagy éppen, hogy várt?
Legyen!
Előre hát, igyunk teát, az angyalát!
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni.…..
jeanvaljan52
2016.12.25 15:08:56
@Rongyoka:
Ennek az átkozott alkoholfüggőségnek talán a legmegoldhatatlanabb problémájáról írsz: mivel lehet felismertetni a függővel, hogy bajban van? Hogy a saját vesztére tör, és tönkreteszi önmagát is, meg a környezetében mindenki mást is?
Mivel lehet rávenni, hogy legalább gondolatban induljon el a jó úton?
Elismerem, kilátástalan.
Annyi esélyed van rá, mint nyuszit fogni az erdőben a következő módszerrel: elbújsz egy fa mögé, és utánozod a fű hangját.
És várod a nyuszit.
Ráadásul az alkoholfüggő bármire képes, hogy ne vegyen tudomást a problémáról. Önző és zsarnok; hazudik, mint a vízfolyás. Senkire és semmire nincs tekintettel, csak a szenvedélyére.
Persze, anya csak egy van. De az már rég nem az anya szerep betöltése, hogy látványosan pusztítom magam, és mellékhatásként kinyírom szépen az egész családomat.
Állj a sarkadra, és gondolj a jövődre! Neked még sok dolgod van itt a földön. És ne legyen lelkiismeret furdalásod... Nem az apád miatt iszik, és nem is Te miattad. Önmaga miatt, és csakúgy, mint más függő, igen-igen nemszeretem módon.
Elfogadom Bloggerünk álláspontját, hogy van az a pont, ahol hagyni kell őt a fenébe. Ahol rá kell csapni az ajtót. Ettől hamarabb észhez tér, mint a tutujgatástól. Azzal csak visszaél, a végtelenségig. Mint az elkényesztetett, önző kisgyerek. Bár annál azért sokkal rosszabb. Önzésre önzéssel kell válaszolni, jobb híján. A megoldáshoz őrá is szükség van, nélküle nem megy. Sőt, neki magának kellene ezt a problémát megoldania, jó esetben egyedül neki magának.
She_wolf-nak is igaza van. Semmije nincs? És Te? És a másik két testvér? Unokákat sem akar?
Te mindenesetre acélozd meg a lelked. Nem vagy hibás.
Eddig is rengeteget tettél, hogy egyáltalán elviseled ezt az egészet.
Lógj csak ki továbbra is a sorból!
Ennek az átkozott alkoholfüggőségnek talán a legmegoldhatatlanabb problémájáról írsz: mivel lehet felismertetni a függővel, hogy bajban van? Hogy a saját vesztére tör, és tönkreteszi önmagát is, meg a környezetében mindenki mást is?
Mivel lehet rávenni, hogy legalább gondolatban induljon el a jó úton?
Elismerem, kilátástalan.
Annyi esélyed van rá, mint nyuszit fogni az erdőben a következő módszerrel: elbújsz egy fa mögé, és utánozod a fű hangját.
És várod a nyuszit.
Ráadásul az alkoholfüggő bármire képes, hogy ne vegyen tudomást a problémáról. Önző és zsarnok; hazudik, mint a vízfolyás. Senkire és semmire nincs tekintettel, csak a szenvedélyére.
Persze, anya csak egy van. De az már rég nem az anya szerep betöltése, hogy látványosan pusztítom magam, és mellékhatásként kinyírom szépen az egész családomat.
Állj a sarkadra, és gondolj a jövődre! Neked még sok dolgod van itt a földön. És ne legyen lelkiismeret furdalásod... Nem az apád miatt iszik, és nem is Te miattad. Önmaga miatt, és csakúgy, mint más függő, igen-igen nemszeretem módon.
Elfogadom Bloggerünk álláspontját, hogy van az a pont, ahol hagyni kell őt a fenébe. Ahol rá kell csapni az ajtót. Ettől hamarabb észhez tér, mint a tutujgatástól. Azzal csak visszaél, a végtelenségig. Mint az elkényesztetett, önző kisgyerek. Bár annál azért sokkal rosszabb. Önzésre önzéssel kell válaszolni, jobb híján. A megoldáshoz őrá is szükség van, nélküle nem megy. Sőt, neki magának kellene ezt a problémát megoldania, jó esetben egyedül neki magának.
She_wolf-nak is igaza van. Semmije nincs? És Te? És a másik két testvér? Unokákat sem akar?
Te mindenesetre acélozd meg a lelked. Nem vagy hibás.
Eddig is rengeteget tettél, hogy egyáltalán elviseled ezt az egészet.
Lógj csak ki továbbra is a sorból!
Az az igazság, hogy tényleg nem szeretem, soha nem is szerettem túlzottan a karácsonyt.
De most nektek, a blognak, és az elért eredményeinknek hála (igen ,direkt fogalmaztam többes számban) még az én Grincs szívembe is egy kicsi melegség költözött így 24.-ére.
Nem szaporítanám sokáig a szót,…..
jeanvaljan52
2016.12.24 17:54:38
A történet címe: Tequila.
Az idő pont olyan volt akkor, mint amilyenről Adamo énekel (link a végén). Rengeteg hó esett, majd jött egy hidegfront, giga mínuszokkal. A fák és a bokrok roskadoztak a zúzmarától. Köd ereszkedett alá, amely egyre sűrűsödött. Fogcsikorgató volt a hideg. Ilyenkor a kutyát is lapáton teszik ki ugatni, szokta volt mondani szeretett anyám. Normális ember pedig élvezi a jó meleg szobát.
A normális…
Nem úgy én, ki már reggel pálinkával kezdtem.
Történt mindez egy üdülőfaluban, karácsony és szilveszter között, úgy húsz éve.
Az alkohol reám leginkább olyan hatással volt, hogy mehetnékem támadt. A kocsma 500 méterre volt, amelyet megcéloztam. Egyre szaporázva lépteimet, mert éreztem, hogy az öltözékemmel lebecsültem a hideget. Dideregve estem be a fűtött kocsmába.
Rajtam kívül csak egy vendég volt, akit kivételesen nem ismertem.
Fél óra múlva mégis cimborákként társalogtunk. Pontosabban én vittem a szót, ő meg jobbára hallgatott. Kiderült, hogy az egészségügyben dolgozik, mentős? ápoló? valami ilyesmi; vagy valami más.
Nagy formában voltam, ami a dumálást illet. Éreztem, hogy még ma, itt a hó fogságában, megoldom a világ valamennyi problémáját.
Úgy tűnt, hogy a barátomnak is tetszik a szövegem. Jó hallgató volt, el kell ismerni. Utólag kiderült, hogy esze is jóval több volt, mint nekem, bár nem mindig korrekt célok szolgálatában használta azt.
Pálinkát ittam. Egyet, kettőt, hármat. Nem igazán a számokra figyeltem. Az sem tűnt fel, hogy a kollégám közben csak egy pohár sört szopogatott.
Egyszer azután azt javasolta, hogy próbáljuk ki a tequilát. Meghívott. Ez a mexikói méreg nem tartozott az én portfóliómba, de elfogadtam. Lenyomtam egy felest, egy kis kísérővel egyetemben. Majd rendeltem egy kört. Visszahívott, azután újra én következtem. Az ital persze felvillanyozott, turbóra kapcsoltam, és fel-alá járkálva magyaráztam. Miközben azt sem láttam, hogy a cimborám egyáltalán megitta-e a kirendelt italait, vagy szépen visszacsempészte azokat a pultra. Utólag jó okom van ezt feltételezni. Annyi bizonyos, hogy feltűnően józannak látszott mindvégig.
Azután azzal állt elő, hogy menjünk át egy másik kocsmába. Ismertem a helyet, másfél kilométerre esett a házamtól, éppen az ellenkező irányban, a lakóövezet szélén. Utána már az üdülők következnek.
Mondom, az túl messze van nekem. Ő majd átvisz a furgonján, mondta. Meg majd haza is furikázik, ne aggódjak. Köd van, rendőr nincs, mondta.
Útközben arról beszélt, hogy ritkán találkozik olyan ürgével, aki úgy bírja a piát, mint én. Na, ja, elég tűrhetően, szerénykedtem, és nem vettem észre, hogy bekaptam a mézesmadzagot. Nem szoktál berúgni? – kérdezte, miközben araszoltunk a tejfölben. Nem jellemző, játszottam az eszem, pedig, ha nem ültem volna, már le kellett volna roskadnom, úgy éreztem.
Az új helyen felpörögtek az események. Két tequila még lement, mindkettő kísérővel, majd elkapott a végzet, rosszullét képében. Teljes valómat zsibbadtság járta át, miközben elemi erő nyomott a föld felé. Fölpattantam, hogy kitépjem magam ebből szorításából, és kivágódtam az utcára. Amit éreztem rossz volt, és ismeretlen. Lehet, hogy csak a sok tequila okozta a gyötrelmeket. De később arra is gondoltam, hogy az egészségügyben jártas cimborám szórakozott velem, és kokszot kevert az italomba. Hogy láthassa, ki a legény a gáton!
Annyi bizonyos, hogy pár percig ácsorogtam még a kocsma előtt, hogy kiderüljön, itt szenvedek-e ki végleg, de ez idő alatt a kollégám nem lépett ki utánam, hogy megnézze, mi történt? Nem kell-e segítség? Lehet, hogy pont erre számított?
Derengeni kezdett, hogy rossz helyre kerültem, és legjobban teszem, ha gyorsan elhúzok innen. Forgott velem a világ, mágnesként vonzott a föld, de éreztem, menekülnöm kell. El innen és nyomás haza!
Éppen csak mindig a következő házig lehetett látni a sűrű köd miatt. Feltűnt, hogy a házakban mennyire nincs élet; de még nem fogtam gyanút.
Elkezdtem fázni. Húzott le a föld, minden lépésnél le szerettem volna feküdni a hóba. Csak egy kicsit, csak egy percre, csak éppen megpihenni… Ha nem reszketek annyira, biztosan meg is teszem, de kínomban tovább vonszoltam magamat.
Már vagy fél órája szlalomoztam a fagyott havon, már rég haza kellett volna érnem, amikor hirtelen rájöttem: a kocsma elől az ellenkező, a rossz irányba indultam. Az üdülők felé, amit csak most vettem észre. És most legalább 3 kilométerre vagyok az otthonomtól. Meg fogok fagyni! Viszont ha most mégsem fordulok meg, hanem átvágok a temető mellett, akkor már csak kettő és fél km hazáig. Persze erre nem lesz egy lélek sem, és ha felbukok, itt kihűléses vég. Ha megtalálnak benne leszek a híradóban? Éljen a tequila!
Végül hazaértem. Először mindenkit hibáztattam, csak magamat nem. Később már csak magamat. A piálásom okozott mindent. Mindent.
A cimborát azóta sem láttam. Pedig hálával tartozom neked, Haver! Felébresztettél!
Kérsz egy tequilát?
De én csak forró csokit iszom.
(www.youtube.com/watch?v=ijeVNvknRqs)
Az idő pont olyan volt akkor, mint amilyenről Adamo énekel (link a végén). Rengeteg hó esett, majd jött egy hidegfront, giga mínuszokkal. A fák és a bokrok roskadoztak a zúzmarától. Köd ereszkedett alá, amely egyre sűrűsödött. Fogcsikorgató volt a hideg. Ilyenkor a kutyát is lapáton teszik ki ugatni, szokta volt mondani szeretett anyám. Normális ember pedig élvezi a jó meleg szobát.
A normális…
Nem úgy én, ki már reggel pálinkával kezdtem.
Történt mindez egy üdülőfaluban, karácsony és szilveszter között, úgy húsz éve.
Az alkohol reám leginkább olyan hatással volt, hogy mehetnékem támadt. A kocsma 500 méterre volt, amelyet megcéloztam. Egyre szaporázva lépteimet, mert éreztem, hogy az öltözékemmel lebecsültem a hideget. Dideregve estem be a fűtött kocsmába.
Rajtam kívül csak egy vendég volt, akit kivételesen nem ismertem.
Fél óra múlva mégis cimborákként társalogtunk. Pontosabban én vittem a szót, ő meg jobbára hallgatott. Kiderült, hogy az egészségügyben dolgozik, mentős? ápoló? valami ilyesmi; vagy valami más.
Nagy formában voltam, ami a dumálást illet. Éreztem, hogy még ma, itt a hó fogságában, megoldom a világ valamennyi problémáját.
Úgy tűnt, hogy a barátomnak is tetszik a szövegem. Jó hallgató volt, el kell ismerni. Utólag kiderült, hogy esze is jóval több volt, mint nekem, bár nem mindig korrekt célok szolgálatában használta azt.
Pálinkát ittam. Egyet, kettőt, hármat. Nem igazán a számokra figyeltem. Az sem tűnt fel, hogy a kollégám közben csak egy pohár sört szopogatott.
Egyszer azután azt javasolta, hogy próbáljuk ki a tequilát. Meghívott. Ez a mexikói méreg nem tartozott az én portfóliómba, de elfogadtam. Lenyomtam egy felest, egy kis kísérővel egyetemben. Majd rendeltem egy kört. Visszahívott, azután újra én következtem. Az ital persze felvillanyozott, turbóra kapcsoltam, és fel-alá járkálva magyaráztam. Miközben azt sem láttam, hogy a cimborám egyáltalán megitta-e a kirendelt italait, vagy szépen visszacsempészte azokat a pultra. Utólag jó okom van ezt feltételezni. Annyi bizonyos, hogy feltűnően józannak látszott mindvégig.
Azután azzal állt elő, hogy menjünk át egy másik kocsmába. Ismertem a helyet, másfél kilométerre esett a házamtól, éppen az ellenkező irányban, a lakóövezet szélén. Utána már az üdülők következnek.
Mondom, az túl messze van nekem. Ő majd átvisz a furgonján, mondta. Meg majd haza is furikázik, ne aggódjak. Köd van, rendőr nincs, mondta.
Útközben arról beszélt, hogy ritkán találkozik olyan ürgével, aki úgy bírja a piát, mint én. Na, ja, elég tűrhetően, szerénykedtem, és nem vettem észre, hogy bekaptam a mézesmadzagot. Nem szoktál berúgni? – kérdezte, miközben araszoltunk a tejfölben. Nem jellemző, játszottam az eszem, pedig, ha nem ültem volna, már le kellett volna roskadnom, úgy éreztem.
Az új helyen felpörögtek az események. Két tequila még lement, mindkettő kísérővel, majd elkapott a végzet, rosszullét képében. Teljes valómat zsibbadtság járta át, miközben elemi erő nyomott a föld felé. Fölpattantam, hogy kitépjem magam ebből szorításából, és kivágódtam az utcára. Amit éreztem rossz volt, és ismeretlen. Lehet, hogy csak a sok tequila okozta a gyötrelmeket. De később arra is gondoltam, hogy az egészségügyben jártas cimborám szórakozott velem, és kokszot kevert az italomba. Hogy láthassa, ki a legény a gáton!
Annyi bizonyos, hogy pár percig ácsorogtam még a kocsma előtt, hogy kiderüljön, itt szenvedek-e ki végleg, de ez idő alatt a kollégám nem lépett ki utánam, hogy megnézze, mi történt? Nem kell-e segítség? Lehet, hogy pont erre számított?
Derengeni kezdett, hogy rossz helyre kerültem, és legjobban teszem, ha gyorsan elhúzok innen. Forgott velem a világ, mágnesként vonzott a föld, de éreztem, menekülnöm kell. El innen és nyomás haza!
Éppen csak mindig a következő házig lehetett látni a sűrű köd miatt. Feltűnt, hogy a házakban mennyire nincs élet; de még nem fogtam gyanút.
Elkezdtem fázni. Húzott le a föld, minden lépésnél le szerettem volna feküdni a hóba. Csak egy kicsit, csak egy percre, csak éppen megpihenni… Ha nem reszketek annyira, biztosan meg is teszem, de kínomban tovább vonszoltam magamat.
Már vagy fél órája szlalomoztam a fagyott havon, már rég haza kellett volna érnem, amikor hirtelen rájöttem: a kocsma elől az ellenkező, a rossz irányba indultam. Az üdülők felé, amit csak most vettem észre. És most legalább 3 kilométerre vagyok az otthonomtól. Meg fogok fagyni! Viszont ha most mégsem fordulok meg, hanem átvágok a temető mellett, akkor már csak kettő és fél km hazáig. Persze erre nem lesz egy lélek sem, és ha felbukok, itt kihűléses vég. Ha megtalálnak benne leszek a híradóban? Éljen a tequila!
Végül hazaértem. Először mindenkit hibáztattam, csak magamat nem. Később már csak magamat. A piálásom okozott mindent. Mindent.
A cimborát azóta sem láttam. Pedig hálával tartozom neked, Haver! Felébresztettél!
Kérsz egy tequilát?
De én csak forró csokit iszom.
(www.youtube.com/watch?v=ijeVNvknRqs)
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Azé a szereteté, amely nélkül nem élhetünk.
Azé a szereteté, amelyre mindannyian vágyunk.
Azé a szereteté, amelyre vallást lehetett alapítani.
Olyan igény ez, amelynek hatalma van, amely mindent visz.
Az analízised eredménye: telitalálat.
Biztos, hogy erről van szó.
De nyugodjunk is meg mindjárt: leértünk a mély víz legmélyebb pontjára. Itt a fenéken már szilárdat érzünk.Innen már el lehet rugaszkodni.
Innen már csak felfelé visz az út.
A diagnózisod halálpontos. Ez jó, ez ígéretes.
Legelőször is gondolj arra, hogy nem vagy ám egyedül. Születhettél volna akár királyi családba is. Lehet, hogy rosszabbul jártál volna, ami a szeretetet illeti, mint most.
A blogodban nem részletezted, és elnézést, ha hülyeséget írnék; szóval arra gondolok, hogy Anyukádnak nem lehetett saját gyermeke. Amibe kezdett bele betegedni. A nagyobb bajt elkerülendő jött szóba az örökbefogadás. Így kerültél Anyukádhoz és Apukádhoz.
A betegség viszont, miért, miért sem, mégis bekövetkezett, és ez rögtön elvonta Rólad a figyelmet. Elvonta az erőt, az energiát; ezekkel együtt a szeretetet is. Legalábbis a szeretet mindenféle megnyilvánulását. A megnyilvánulások lehetőségét. Te egészséges voltál, ez nagyon oké, de ennyi. Többre most nem futja, nem tudunk foglalkozni vele. Csak a kötelező...
Anyukádnak a betegség, Apukádnak Anyukád kötötte le a figyelmét.
Nem sikerült, amit szerettek volna. Egy boldog, gyermekes családot. Amelyben a gyermek a perspektíva. Akire ha csak ránéz a Szülő, a lelke is mosolyog.
Bizonyára becsülettel folytatták a Szüleid azt, amit vállaltak az örökbefogadásoddal: biztosítják az életfeltételeidet, becsülettel felnevelnek, de az érzelmek irányodban csak takarékon működtek. Mert csak takarékon működhettek. Ha egyáltalán...
Te mindezeket pontosan érezted.
Amikor pedig Anyukád kilépett az életetekből, akkor Apukádnak egyedül kellett volna biztosítani mindazt a szeretetet, amire egy gyereknek a családban szüksége van. Az, hogy ez összejöjjön, vajon mekkora esély volt?
De most tudod, hogy mi hiányzott. Tudod, hogy mi hiányzik. Tudod, hogy miért vagy kemény, mint a kád széle. Tudod, hogy miért nem vagy bújós. Ismered magad, már igen jól.
Finoman ragadd meg mindazokat a lehetőségeket, amelyek hiányoznak. Amelyekben a szeretet benne van.
Be fogod tudni vonzani ezeket. Csak türelem.
Csak lazulj el. Relax...