Adatok
CsonkaGábor
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A diákok gyakran hamarabb veszik észre az osztálytársuk autizmusát, mint a tanárok. Néhányuknak kitűnő érzéke van kiszúrni a gyámoltalan, ügyetlen, túlságosan tudálékosnak tűnő, néha nevetség hangsúllyal beszélő autista tanulókat. Durva dolgokat tudnak csinálni velük...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A dühkitöréseink soha nem ok nélkül történnek, a legtöbb esetben frusztráció következményei. Szeretnénk valamit kifejezni, mert ott van bennünk a gondolat, az igény, a vágy, a probléma, a félelem, a bárakármi, de nem megy, nem tudjuk a megfelelő szavakat megtalálni, összefűzni, és kimondani. Éppen ma tapasztaltam ezt elemi erővel a 3 éves kislányomon, aki szintén érintett. Kifejezte, hogy valamit szeretne, hogy csináljak egy nyuszis fülvédővel, de nem értettem. Kértem, hogy mondja el. Megértette, hogy mit várok tőle, és láttam, hogy erőlködik, küzd, de nem megy. Láttam, ahogy a vidám kis arca elkomorul, és csak állt velem szemben (én ültem a földön, hogy kb. egy magasságban legyünk), és néztük egymást, és nem ment át az információ, aminek át kellett volna mennie.
Ő volt az okosabb és az ügyesebb, feltalálta magát, keresett valami más játékot, így a dühkitörés ezúttal elmaradt. Gondolj bele kedves Karandash, ha te nem tudnál valamit kifejezni sehogy sem, amit nagyon szeretnél (vagy nagyon nem), te hogy reagálnál? El tudod ezt egyáltalán képzelni? Az empátiáról meg annyit, hogy tanulható, ha ésszel, normálisan mutatják meg, hogy a többi ember is ugyanolyan, mint az, akinek mutatják. Lehet, hogy neked is érdemes lenne megfontolni ezt az információt.
.
Az inklúzióról, integrációról, szegregációról: nagyon sokat lehetne mondani, nagyjából elmondtátok a leglényegesebbeket. Amit megismételnék, illetve hozzátennék, hogy az integráció abban az értelmében, hogy az SNI-sből (tök mindegy, hogy siket, vak, roki, auti stb.) "normális" embert faragjunk, lehetetlen, értelmetlen, és embertelen is. Az inklúzió jelenti azt, hogy mindenki alkalmazkodik a másikhoz. Ehhez sok-sok, az SNI-sre specifikus segítség kell, nem csak az SNI-snek, hanem a környezetének is. Azonban ami nekem nagyon hiányzik a képből (nem csak az általatok megrajzoltból, hanem úgy en bloc), hogy az érintettet nem kérdezik meg, hogy mit szeretne. Szeretné-e a többiekkel együtt tölteni a "munkaidejét", vagy inkább magántanuló lenne? Vagy szeretne hozzá hasonlókkal együtt tanulni? És ezt időről időre, hogy a tapasztalatai alapján hozhasson döntést a saját életéről...
.
És hogy ez miért éri meg? Hát mert egy embertársad jobban érzi tőle magát, te empátiabajnok. ;)
.
Végül egy többszörösen összetett mondat arról, hogy az auti gyerektől nem lehet haladni. Nem egy olyan esetről tudok, hogy a hagyományos oktatásban pont az auti gyerek nem tudott a többiektől haladni, de mert kommunikációs nehézségei voltak, nem pluszfeladatot kért, hanem elment az ablakhoz gerlét nézni, amivel a hagyományos oktatás kereteit igencsak megfeszegette.