Jozef K. 2017.11.29 07:53:16

@Medgar: Biztos léteznek olyan német nyugdíjasok, ahogyan vannak Mo.-on is olyan nyugdíjasok, akik ugyanezt megtudják tenni valamelyik nyugati országban. Az Armes Deutschland című műsorban viszont meggyőződhet az ember arról, hogy kint sincs kolbászból a kerítés, nem egy nyugdíjas szerepelt már a műsorban, akinek a nyugdíja mellett mellékállást kellett vállalnia (akár kettőt is), mivel egyébként nem tudott volna megélni...

Jozef K. 2017.04.30 07:14:04

@átvert befektető:
Milyen termékről van szó? Megkérdezhetem?

Jozef K. 2016.11.20 11:20:50

@józanakaroklenni: Nagyon szívesen :) Eggyel több motiváció a leálláshoz ;)

Jozef K. 2016.11.20 13:24:02

@józanakaroklenni: Köszönöm a válaszodat :)
Én is gépszíjasként határoztam meg magam, csak ugye morpho hozzászólására elbizonytalanodtam...
Mérlegelve a dolgokat: teljesen mindegy, miként definiálom magam, a lényeg az, hogy az alkoholhoz való viszonyom nem normális. Így a cél a teljes absztinencia megvalósítása (időben vagyok, még nem érzem túl nagy feladatnak).
Kellemes hétvégét mindenkinek!

Jozef K. 2017.02.11 09:34:54

@les miserables: Köszönöm a hozzászólást, és a megerősítést, magam is úgy látom: nem érdemes kockáztatni. Picivel több, mint 2 hónapja nem ittam alkoholt, egyáltalán nem hiányzik (szerencsére), azok az emberek, akik a baráti társaságomat alkotják ezt tolerálják. Eleinte megkínáltak forralt borral, de azt mondtam: köszönöm szépen, nem kérek, nem fogyasztok alkoholt egy ideje. Azóta, ha összeülünk, ők isznak amit szeretnének, én pedig teázok, vagy éppenséggel vizet iszok (tegnap szintén volt egy találkozó, ahol likőrt ittak, én meg teát). Igazából engem nem érdekel, hogy mit mondanak az emberek azért, mert nem iszok. Ugye inni szinte kötelező jelleggel kell, de ha az egyén - valamilyen okból kifolyólag - ezt nem tolerálja, akkor akarat gyenge, vagy egy nagy nulla lesz az emberek szemében. Szerencsére egyre több emberrel találkozok, akik teljesen absztinensek, vagy csak tényleg nagyon ritka alkalmakkor isznak, azt érzem, kezd az antialkoholizmus is egyre inkább elfogadottá válni.
Igen, való igaz, hogy jó a sport, levezeti az ember fölösleges energiáját, önfegyelemre és kitartásra nevel. Ami mostanában nekem még nagyon jó megoldás: eddig is sokat olvastam, de most még intenzívebben teszem ezt. Érdekelnek a nyelvek, a nyelvtanulás. Az egyik nagy visszatartó erő az alkoholtól: teljesen letompít, ha iszok, napokig nem tudok érdemben semmilyen szellemi dologgal foglalkozni.
Kívánok jó egészséget, és legalább még 64 boldogan eltöltött évet :-)

Jozef K. 2017.01.20 06:14:48

Engem az ilyen hozzászólások - igazság szerint - nem zavarnak, nagy a káosz a fejekben ennek az egésznek a megítélésével kapcsolatban. De! Biztos sokan, akik fogyasztanak alkoholt, és idővel netalántán kicsúszik a kezük közül az irányítás, eljutnak egy olyan fázisba, ahol derengeni kezd nekik, hogy ez az egész nem oké (nálam is volt, évekkel ezelőtt). Segítséget a körzeti orvostól nem mernek kérni (én se mertem, mert tudtam, hogy az asszisztensének "hála" másnapra már a fél falu megtudná, miért mentem el a dokihoz; egyébként meg a rendelőben a falnak is füle van), illetve túl az említetteken nem mindenkinél egyformák a tünetek. Nekem pl. soha semmiféle fizikai elvonási tünettel nem kellett számolnom, mégis éreztem már régóta, hogy baj van. Csak tanácstalan voltam. Na mármost, amikor mód volt rá, hol kezdtem el információt gyűjteni? Persze, hogy az interneten. Tisztán még most sem látok az alkoholizmussal kapcsolatban, az viszont világos előttem: nem tolerálja a szervezetem az alkoholt, így nem fogyasztok. A konklúzió egyszerűnek tűnhet, mégis idő kellett megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy nem ihatok. Nem egy kudarcba fulladt kísérletem volt. Visszatérve a gondolatmenetemhez: ha valaki, aki problémás ivó éppen most jön rá, és változtatni akar ezen az egészen, aztán kiírja mondjuk Gyakori Kérdésekre mi a gond (erre is van precedens), egyből jönnek az ilyen önjelölt megmondóemberek, és jól beledöngölik a földbe... Nem elég szerencsétlennek a problémája, hogy nem lát tisztán, még az ilyeneket is el kell viselni. Az is felettébb érdekes: sokan hivatkoznak az akaratgyengeségre, arra mennyire könnyű ezt az egészet abbahagyni, ennek ellenére megfigyelhető az emberek jelentős részénél, hogy a problémájukért másokat okolnak (nem akarok belemenni, milyen jellegű kifogásokat gyártanak, hiszen nem egy politikai blogon vagyunk). Ugyanakkor ebben - és más probléma megoldásában is - fontos szerepe van az önkritikának, annak, hogy az ember merjen szembenézni saját magával, gyengeségeivel, merjen, és akarjon is lépni a pozitív irányba.

Jozef K. 2016.12.31 14:37:01

Boldog új évet kívánok én is mindenkinek! :)

Jozef K. 2016.12.28 06:36:20

@she_wolf:
Köszönöm a jókívánságokat :) Még éppen időben vagyok, már leírtam más alkalommal, de azért megteszem ismét: hónapokig kibírom alkohol nélkül, nincs semmiféle fizikai tünet esetemben, ha nem iszok. Arról van szó: elkezdek inni és nem tudok mértéket tartani. Nem azért, mert akarat gyenge vagyok, hanem így hat rám az alkohol, átveszi az irányítást, kikapcsolja a racionális gondolkozást, szinte olyan, mintha álomba merülnék. Teljesen megváltoztat. Ezt azért mondom, mivel volt olyan ellenvetés az egyik hozzászóló részéről: miért nem iszik kontrollal a blog írója? Azért, mert ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem lenne problémánk. Én speciel azért nem iszok mértékkel, mert nem tudok, mintha egy másik személyiség bújna elő belőlem olyankor.
Egyszerűen borzalmasan iszok: elkezdem és amíg tart a pénzem, vagy el nem alszok az asztalon. Utána napokig beteg vagyok. Mindegy olyankor, összeiszok mindent, kannás bortól kezdve a kommersz rövidig. Az a lényeg: üssön. De ennek van egy jó oldala: megakadályozott még régebben is (amikor nem körvonalazódott ennyire a problémám) abban, hogy heti, vagy napi szinten igyak.
Képmutató ez a társadalom: mert az italozást elvárja mindenkitől, de ha nem tudod kontrollálni akkor sorry, te bajod. Miért kell nekem magyarázatot adnom arra, ha nem iszok? Mert nem egy alkalommal fordult elő: megkínáltak alkohollal, és visszautasítottam, majd megkérdezték, miért nem iszok? Ha az igazat megmondom, akkor egy akarat gyenge nulla vagyok, ha iszok, utána esélyes egy hatalmas berúgás, szóval ezért nem iszok. De ez a téma tabu. Erről csak itt és - szerencsére most már - szűk családi körben beszélhetek.

Jozef K. 2016.12.28 15:14:14

@she_wolf: Igen, valóban az íze, meglepődve hallottam már kocsmában nem egyszer, hogy "nem szeretem az ízét, de a hatása". Én meg szerettem a sör ízét, az unicumot, a fröccsöt, de amikor belelendültem, megtette a kommersz is...
Nekem korszakok voltak: volt, amikor söröztem, boroztam, áttértem a fröccsre, aztán sör+rövid kombó is jellemző volt. Sőt, pezsgőzni is szerettem, vagy boros kólázni. De mindez már a múlté. :)
Köszönöm a hozzászólásodat, sokat segít, hogy tudom, nem vagyok egyedül, és a tanácsok is, amit adsz te, illetve mások, az életből merítettek :)

Jozef K. 2016.12.28 15:51:04

@jeanvaljan52:
Köszönöm neked is a hozzászólásodat, jól esik olvasni, erőt merítek belőle :)
12-13 évesen kezdtem el kísérletezni, akkor még csak 1-2 sört mertem meginni, féltem a hatásától. Egyszer vettem egy két decis Hubertust, annak megittam a felét egyik alkalommal, egy másik alkalommal a másik felét. Egészen jól éreztem tőle magam. De nagyon hamar megtudtam inni viszonylag nagy mennyiségeket, pl. az általános iskolai ballagásomon úgy berúgtam, hogy haza kellett vinni... Már amikor kimaradtam nyolcadikból, rendszeresen, minden hétvégén ittam: általában egy liter bor volt, az adag. Eleinte a bort kihánytam, de ez nagyon gyorsan változott. 15-16 éves koromra megtudtam inni fél liter rövidet (konyakot, vagy kevertet). Szóval igen, valószínűleg hajlamom van az alkoholizálásra (bárhogy szépítjük, mert már a középiskolás időktől fogva problémásan iszok). Nem tudom öröklődhet-e, mindegy is, a lényeg az, hogy ahogy írod tartózkodnom kell az italtól. Egyszerűen így hat rám.

Persze, már megtapasztaltam, milyen szép életem van az alkohol nélkül! 16 hónapig nem ittam, csak utána elkezdett bennem mocorogni a kisördög: egyik haverom volt a kocsmáros, kijártam kólázni, meg beszélgetni vele. Nem kívántam az alkoholt addig, de ahogy láttam a vendégeket, hogy söröznek, kedvet kaptam egyhez én is. Gondoltam, egyből nem lehet baj ennyi idő után. Tévedtem.
Szerencsére már az alkoholizáló barátok kikoptak mellőlem. A kedvenc kocsmám nemrégiben zárt be. Ezek mind olyan jelek, amik megerősítenek az elhatározásban. Tényleg eleget ittam már. A rendszeres sport, túra segít, kiegyensúlyoz.
Tetszik a módszer, amit leírtál, hogyan kell az aljas emberekkel elbánni.

Végére még egy kérdés: 11 éve szoktam le a dohányzásról, régebben ivás közben sokszor cigiztem. Mostanában álmomban mindig kívánom a cigit, nem lehet, hogy azért, mivel tudat alatt sóvárgok az alkohol után?

Jozef K. 2016.10.31 09:57:34

"100-ból talán egy alkoholista tudja megcsinálni a száraz novembert, és lehet, hogy túlzó is a becslésem."

Ez így nem teljesen igaz. Ugyanis én alkoholista vagyok, de abból a - talán ritka - fajtából, aki nem iszik minden egyes nap alkoholt. Sőt, hónapokon keresztül kibírom, aztán ha elkap a gépszíj, akkor szépen belemerülök. Sokat lehetne tenni az alkoholizmus felszámolásának érdekében azzal, ha helyretennénk az ezzel a betegséggel kapcsolatos fogalmakat. Pl. nem csak az az ember alkoholista, aki mindennap iszik. Hanem vannak gépszíjas ivók, de őket talán a társadalom kevésbé tartja alkoholistának, holott nekik is súlyos problémáik vannak az alkohollal.

Jozef K. 2016.10.27 11:31:58

Igazság szerint, ha nem lennének olyan blogok, amik az alkoholizmussal foglalkoznak, nem tudnék semmit arról, hogy én is érintett vagyok, azt hiszem 1-1,5 éve szembesültem ezzel a problémával, az internetnek köszönhetően. Előtte is derengett valami, viszont - mivel a köztudatban csak az számít alkoholistának, aki mindennap szinte látványosan lerészegedik - így nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, ahogy italozok.
Gépszíjas ivó vagyok, és 27 éves. Ha jobban belegondolok, nekem már középiskolás korom óta problémám van az ivással. Akkor hétvégén ittunk, haverokkal és nekem nagyon gyakran sikerült úgy lerészegednem, hogy nem emlékeztem eseményekre. 18 éves koromban volt egy olyan berúgásom, ahol sikerült eszméletlenre innom magamat, napokig beteg voltam utána. Mivel kicsit megrettentem, így nem ittam 7 hónapon keresztül. Utána a mindennapi problémáimat úgy igyekeztem megoldani, hogy 2-3 alkalommal egy héten ittam, be is rúgtam. Ez tartott olyan 2-3 évig, de a gyakorisága csökkent. Igyekeztem havi szintre redukálni a berúgást. Utána 16 hónap absztinencia következett, az az időszak gyönyörű volt :) Majd úgy döntöttem, hogy tudok én már mértékkel inni. Gondoltam megiszok egy sört, aztán lett belőle 5, majd 6 sör, sőt, bezárt a kocsma, és még vettem kettőt, de azt már nem bírtam meginni, odaadtam az egyik törzsvendégnek. Azóta 4 év telt el, és már tudom, hogy baj van. Eleinte 2 hetente volt rajtam valami kényszer, és 2 hetente innom kellett, majd sikerült ezt kitolni 1 hónapra. Most ott tartok, hogy 6 havonta tör rám az alkohol iránti sóvárgás (pont egy ilyen periódusomat élem). Múltkor 8 hónap után csúsztam bele. Azzal hitegettem magam, hogy ha eddig kibírtam, akkor tudok normálisan inni. Bementem a kocsmába, hogy megiszok egy sört (mindig sörözéssel kezdődik, mivel a rövidből baj van, megfogadom, hogy azt nem iszok). Ahogy csúszott lefelé gondoltam egyet, aztán kértem 3 cent keserűt is hozzá. Majd hazamentem.
Megnyugodtam: tudok mértékkel inni, semmi problémám ezzel, hiszen most is sikerült. Következő alkalommal megint bementem, ittam egy sört, kiszámoltam, délután autót kell vezetnem, addigra kimegy. Nem csak egy sört csúszott be, ott volt egy illető, aki kért megint egy kis körtét (mivel részegen kértem neki egy csomó piát, vissza akarta adni). A harmadik alkalommal pedig már erezd el a hajamat volt. Sörözni mentem, de jött rá a fröccs, először minőségi borból, majd utána az sem érdekelt már...
Mondhatni eszméletlenre ittam magamat, úgy vittek haza a kocsmából. Egy darabig nem ittam. Aztán elkezdtem sörözgetni. 5-6-ot ittam meg, és utána meglepődve tapasztaltam, hogy bár én a kocsma melletti dohányboltból vettem magamnak sört (otthonra is kell), de nem esik jól. Így amikor a kocsmába bementem, csodák csodájára kólát ittam. És ez ment több alkalommal is. Sokszor már a 3. sörtől megundorodtam, és abbahagytam. Egyik ismerősöm javasolta (meggyőződésem most már, hogy nem érdemes ebbe a problémába másokat belevonni, mert nem értenek belőle semmit), hogy igyak mértékkel. Sikerült is. Egy darabig. Aztán megint nagy berúgás lett belőle. Ennek kicsivel több mint fél éve, de érzem magamon azt, hogy 2 hete kb. sóvárgok az alkohol után. Eddig sikerült a sóvárgásomat kontrollálni. Voltam AA gyűlésen, de nekem nem ér semmit. Mivel gépszíjas ivó vagyok, így simán kibírom hónapokig alkohol nélkül, meg úgy érzem semmi konkrétum nem hangzott el, kérdezősködtem is a tagoktól, próbáltam utána beszélni. Mintha ezt az egészet egy nagy mítosz övezné. Ráadásul, azóta, ha böngészem az internetet, egyből rájövök, ha valahol AA taggal van dolgom, szinte ugyanazt írják. Ma délelőtt is rajtam volt a sóvárgás, mielőtt ide írtam. Úgy érzem, a délelőtt a kritikus szakasz nálam, ha azt túlélem, utána már nincs probléma. Az is sokat segít, ha az ember kiírhatja magából. Ha egy kicsit szétszórtra sikeredett volna a bejegyzésem, elnézést kérek!