Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Tulip (törölt)

0 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.04.09. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Pontilyen pont ilyen Egy álom 2008.05.12 11:48:00
Gondolok néha arra, hogy az embernek (minden embernek) voltaképpen két élete van: egy nappali, éber, illetve egy éjszakai, amikor álmodik. Mintha két különböző világban élnénk, és hogy nem zavarjuk össze őket, annak egyetlen oka, hogy az egyik életünkben a másikat rendre…..
Tulip (törölt) 2008.05.14 10:54:35
Szia! Az álmaimra én általában elég részletesen vissza tudok emlékezni. Ha jól ismered magad, nyilván bármiféle álmoskönyvnél jobban tudod egy idő után értelmezni, mi válthat ki egy ottani rossz "élményt", aztán épp emiatt az álmok segítenek is. Amikor kamasz voltam, rendszeresen voltak üldözéses álmaim, meg visszatérő rémálmok, hogy szinte, mint a lázbeteg, reggelre vizes lett a lepedőm. Akkor vettem kezembe a tudatos álmodásról szóló könyvet, kezdett el érdekelni a dolog. A végső lényege. hogy Te magad az álmodban megállapítod, hogy most az álomvilágban vagy, tehát szörnyek, események stb. nem a valódi élet, ezért tudod irányítani, hogy mi történjen. Esetemben pl. nem kell futnom, mert nincs mi elől menekülnöm, bevárom a szörnyet (ami akkori félelmemet szimbolizálta), s így segít pl. azt leküzdenem. A technikája nagyon érdekes volt, persze hosszú hónapok teltek el, felébredéskor lejegyeztem az álmaimat, hogy elősegítsem az emlékezést. Voltak gyakorlatok, pontosan nem tudom visszaidézni, a lényege az volt, hogy megvizsgálod ébren, hogy most pl. a városban mész az úton, az emberek körülötted, vagy utazol, minden normális, ezért magadban kijelented, hogy ez az ébrenlét, ez a valóság. Az álomban mindig félrecsúszik valami. Színek méretek, vagy van valami nem oda illő dolog. Egy idő után annyira sokszor teszed fel a kérdést ébren, s vizsgálod a külvilágod, hogy ezt álmodban is föl fogod tenni. Akkor pedig kijelented, hogy most álmodom (mert valami nem stimmel benne). Aztán a következő lépcsőfok, ha álmodom, akkor azt irányítani is tudom.
Elvileg van gyógyító része, hogy szembenézz a félelmeiddel, de én csak odáig jutottam, hogy egyszer álmomban egy autót "varázsoltam" az álmomba, hogy beleüljek. (Kicsi dolgokkal kell indítani.) A félelmeimet álmomban sem mertem magam elé hívni, hogy leromboljam. Aztán pszichésen annyira terhelőnek éreztem, hogy kezdtem elveszteni egy kicsit a határvonalat ébrenlét és álom között és azonnal fölhagytam vele. Egyébként sokaknak működik. Most hirtelen ezek jutottak eszembe, de tényleg van szakirodalma, ha valakit érdekel. Paul Tholey-től olvastam, de nem az Alkotó álom c. könyvet, az valami más volt, s inkább csak technikákat írt le, veszélyeket kevésbé, ehhez nem folyamodnék újra.
Pontilyen pont ilyen "Lágy volt, szőke és másfél mázsa" 2008.05.08 01:11:00
A boldogságról beszélgettek ma (azaz most már tegnap) a "Lehet más a politika?" című rendezvénysorozat meghívott vendégei. Nem tudom, van-e mit írnom e témáról. Csak azt tudom, hogy kell. Nemcsak azért, mert Tulip nevű kedves kommentelőm javaslatot tett rá, de azért is,…..
Tulip (törölt) 2008.05.14 10:25:09
Szia Pontilyen! Már egy ideje nem jutott időm olvasni a blogodat, de jó dolog, hogy írtál erről. Eszembe jutott a kommenteket olvasva, hogy a közösségi élmény, meg a csoporthoz tartozás derűt adhat. A magány, a csend és elvonulás nem? Én például nem tudok ilyen szép sort felállítani a boldogságról, de a vidámságot biztosan belerántanám, mint pozitív jelentésű szót ebbe a csokorba. A napfény meg egyenesen szükséges, ez nekem önmagában derűt okoz :) (a hangulatom azonnal változik). Na ez lehet, hogy zavaros is, csak valami olyanra akartam felhívni a figyelmet, hogy pusztán a természetbe való kivonulás egyedül is okozhat boldogságot nekem. Rácsodálkozom az apró szépségekre, s ehhez nem kell közösségi élmény, az most adódik, hogy virtuális formában megosztom veletek. (Bár nekem illuziorikus, hogy itt egy közösségben vagyunk.)
A másfél mázsáról meg eszembe jutott egy nekem szintén örömöt okozó eset. Őseim háza, ami több, mint 150 éves egy ideig üresen állt. Most láttam, hogy új lakói vannak. Egy minimum másfél mázsás szőke angol.:) Persze, az örömöm öncélú...
Pontilyen pont ilyen Öregebb szem 2008.04.30 17:46:00
Öregszem. Avagy, kevésbé narratívan fölfogva a jelenséget, úgy mondom inkább: változom. Ez nyilvánvaló, és megvannak a jelei. Egy nyilvánvaló jel az, ahogyan a hírekre reagálok. Itt van például egy hír: http://index.hu/politika/bulvar/or0429/. Aztán itt van egy másik:…..
Tulip (törölt) 2008.05.01 13:15:33
Kedves Pontilyen!

Engem megrázott, amikor olvastam ezeket a cikkeket. Nem tudjuk magunkat beleképzelni, ez nyilvánvaló, mégis én úgy vagyok vele, hogy a másik fájdalma, vagy a vele kapcsolatos rossz esemény is visszahat rám. Azt hiszem ez valamiféle érzékenység lehet. Aztán Kosztolányi idejében még nem zúdítottak akkora mennyiségű hírt az emberre, mint manapság. Nekem néha az is sokkoló, hogy pár óra alatt mennyi információ pörög le a szemem előtt, ha nézegetem a hírportálokat. Persze hírfogyasztó lettem, jókat ritkábban, rossz híreket nagyobb mennyiségben látok.
Másrészt ennek az a veszélye, hogy kitolódik valamilyen határ bennünk. Például ezekre még felkapjuk a fejünket, gondolkodunk rajta, egy tömegszerencsétlenség is figyelemfelkeltő, de lehet, hogy egy autóbaleset, vagy egy gyilkosság olvasása után automatikusan továbbkattintunk a hálón. Mi ez, ha nem lélekerőszak saját magunkkal szemben? - Azt hiszem így fogalmazott egyik barátom. Még föl sem tudod dolgozni belül, hogy egy másik élettel tragédia történt - belül megállnál egy pillanatra -, máris zúdul rád egy fogkrémreklám a tv-ben, vagy eléd bukkan egy az aktuális hangulatodhoz oda nem illő újabb hír (internet, tv, újság, rádió).
Abba bele sem merek gondolni, a fenti eseteket olvasva, hogy ezek a fiatalok a későbbiekben hogyan lesznek képesek kialakítani egy szeretetteljes érzelmi kötődésen alapuló, szexuális párkapcsolatot. A vérfertőző esetben pedig kik azok, akik ezeknek az embereknek (hiszen van köztük felnőtt is!) át tudnak adni megfelelő családi mintát? Nagyon súlyos... Nem tudom, a pszichológus képes-e ilyen belső változás elindítására.
Tulip (törölt) 2008.05.01 16:03:14
Pontilyen pont ilyen Agy űj baszád 2008.04.21 15:34:00
Ezt a nyelvet az egyik bátyámmal közösen fejlesztettük ki. Igazából nem is nyelv, csak a fonológiája tér el az ismert emberi kommunikációs formáktól. A lényege nagyon egyszerű: ahol "umlaut" lenne, ott lehagyjuk; ahol meg nem lenne, oda kitesszük. Így aztán az o=ö,…..
Tulip (törölt) 2008.04.23 14:17:00
Pontilyen pont ilyen Mi az, hogy "konzervatív"? 2008.04.10 18:32:00
Ismét elmentem annak a vitasorozatnak a rendezvényére, amelyről egy korábbi bejegyzésemben már beszámoltam. Megadom a linkjét (ezúttal nem a sajátomét, hanem a rendezvénysorozatét), hátha esetleg kíváncsiság gyúl valakiben: http://lehetmasapolitika.net/Lányi, Lánczi…..
Tulip (törölt) 2008.04.10 21:48:09
Tulip (törölt) 2008.04.12 00:23:03
Kedves Pontilyen!
Bocs, nem tudhattad, volt mögötte tartalom... kicsit több, mint 3 év aktív politikai tagság egy olyan szekértáborban, melynek része volt a cselekvés - miután a semmiből építkeztünk, a három jelszava közül az egyik ez a szó.
Másrészt fölösleges kiemelned azt nagy betűvel, hogy ÉRTENI, hiszen értem, mit közölsz a soraidban. Azt kevésbé, miért váltok ki belőled ilyen válaszreakciókat. Egyszerűen - tán túl őszintén -írok, mert ehhez van kedvem, ez nem jelenti debil állapotomat. Csupán egy gyökeresen más szemléletet zúdítottam itt és a másik kommentben Rád, mert hajtott a kiváncsiság, vajon kizökkensz-e az egyensúlyodból. Persze erre számítottam.
Miattam nem kell zavartatnod magad, de azt hozzá kell tennem, miután én általában keretet adok a mondanivalómnak, s továbbra is véleményformáló és csevegő szándékkal írok, nem gondolom, hogy jó pont, hogy éppen nő létemre ilyen mondatokkal illetsz, s kimarad az udvariassági forma és kedvesség része.
Szép estét!
Pontilyen pont ilyen A tanárverésekről 2008.04.08 16:26:00
A tanárverésekről nincs véleményem. Egytől három évig terjedő szabadságvesztés az ilyennek, megtorlás, Szibéria. De ez nem vélemény. Az sem vélemény, ha valaki visszadobja a labdát, hogy "bizonyára volt oka, tehát nem a gyerek a felelős". Nem azért nem vélemény,…..
Tulip (törölt) 2008.04.10 21:27:39
Kedves Pontilyen!

Ahogyan a név előjel, úgy megfordult a fejemben, hogy szándékosan vagy-e ilyen, vagy ilyenné formálódtál, s nem mersz váltani/változtatni?
0. Szerintem a világnak annyira kicsi részét ismerjük meg életünk során, hogy kár erőlködni, ahogy egy szeretett személy mondta nekem: rengeteg holt tudást magunkba pakolunk, aztán az agytekervényeink túlterheltté válnak olyannyira, hogy már nem vagyunk képesek kinézni a világba. Szóval Te azért mindenképpen próbálkozol "belefogódzi" egy-egy részletébe? S ha nem sikerül megérteni valamit, az elkeseredéssel tölt el? Vagy mit érzel ilyenkor? Nem jobb-e a tudatlan embernek, akit egyedül a szíve hajt, szeret, társaihoz kötődik, s gyermeket nevel? Mitől szorongsz? Hogy folyamatosak a kihívások, a buktatók, hogy hullámban jön életünkben a mélypont és a magasság? A világ ismeretét szerintem nem a sok korábban megírt okosság bebiflázása adja (persze vmilyen szintig szükséges az ismeretanyag), hanem szerintem az, hogy kilépsz az ajtón, szeretsz, szenvedsz, adsz magadból az embereknek, küzdesz, ha pedig elbuksz talpraállsz = tapasztalatokat szerzel nem könyvből kizárólagosan, hanem átélt élményekből.
Aztán azt írod nem voltál jó tanár. Dicséretes az önkritika, de miért értékeled itt alul magad? Kedves ismerősöm dadogott és hadart, amikor gyakorlati idejét kezdte az osztályban, majd elfogadta a segítséget, fejlesztette magát, a diákok előtt is lett sikerélménye - hozzáteszem kemény munkával és hittel, hogy jobb lesz.
Nézd én olyan iskolába (is) jártam, ahol voltak cigány osztálytársaim, meg aztán sok évig a magas elit tapasztalata adta a kettősséget. Mégis mi alapján ítéled magad speciális esetnek? Viszont ha annak érzed magad, kényelmes-e ebben megmaradnod, vagy változtatnál ezen? Akkor tedd!
A szöveged életidegennek hat, mert ez jött át nekem, mikor olvastam. Nem azt mondtam, hogy rossz az írásod, azt sem, hogy Te magad azonos vagy ezzel, csupán szimpla megállapítás, amit fenntartok addig a pillanatig, amíg jobban át nem jön a személyiséged az írásaidban. Pillanatnyilag egy felkészült embert látok - bár nem ismerlek-, aki úgy állapít meg dolgokat, sokszor axiómaként feltüntetve, hogy annak gyakorlati oldaláról (esetleg) nem bizonyosodott meg. Legelőször is Magadnak kellene tudnod, az égvilágon minden relatív, a valóságnak több oldala van, amit Te annak látsz, más talán pont az ellenkező oldaláról tapasztalja. Történész vagy tán?
S mivégre ez a szomorúság és pesszimizmus? Jó Neked, hogy negatív gondolatokkal és energiákkal telíted az életedet? Ne feledd, ez visszahathat, hiszen Nietzsche nem egy vidám olvasmány... Nem lenne jobb, ha élveznéd a napsütést, s telítődnél pozitív gondolatokkal, vidámsággal?
Írod "Ilyenek vagyunk (MI MINDNYÁJAN), hogy kínozzuk és megöljük az embertársainkat." Magaddal szúrsz ki, ha ezt megint alapigazságként fogadod el. Olyanról nem hallottál még, hogy önzetlen szeretet csak úgy embertársaink felé?
Ezeket megint csak azért írtam, hogy gondolkozz rajtuk, no meg azért, mert tudni szeretném, hogyan látod, hiszen a soraim lehet, hogy teljesen hiá bavalóak és célt tévesztve íródtak Hozzád, akit egyébként tisztelek - de míg nem ismerlek, tőlem igen távoli karakternek érezlek.
Tulip (törölt) 2008.04.10 21:35:01
Tulip (törölt) 2008.04.09 23:24:23
Kedves Pontilyen! Eddig csak olvastam a bejegyzést, de most már úgy éreztem, hogy írnom kell. Tudod, az írás néha kényszer. Ám ne várj tőlem olyan mély fejtegetést, amit megszokhattunk Tőled, egyszerű ember vagyok, nincsenek metafizikai összefüggések a fejemben, aztán a világot meg nem is ismerem. Szerinted Te mekkora darabkáját ismered meg életed során? No, de mégis inkább a fentiekhez kapcsolódva jutott eszembe néhány dolog. (A többihez majd más alkalommal visszatérek.)
1. Az eset sajnálatos, egyre gyakoribb, de nem érzem, hogy okot adna arra, hogy ebből Te általánosítva az egész társadalomban felnövő új generációra egy deviáns kitételt tegyél. Hiszen mint jelenség létezik, mégsem ilyen minden fiatal, nincs mindegyikben ennyi agresszió.
2. Nem bántó jelleggel, hanem építő csevegést kezdeményezve kérdezem: Csak a könyv és hatalmas háttéranyag (tudás) alapján - ami nyilván ott van benned- fejted ki ezt az álláspontot, vagy gyakorló pedagógusként érzed nap mint nap, milyen édes-keserű, mégis szeretettel teli csodás dolog, mikor 30-35 főnek tartasz órát, ahol vannak jobbak, rosszabbak, érdeklődők, érdektelenek. Mégis átadod a teljes lényedet, mert hivatásodul választottad ezt a pályát, s a te kezed által formálódnak a fiatalok. Nem véletlenül kérdeztem ezt.
3. Motolla írásában én sok igazságot érzek, de a tanár átütő erejű személyisége sokat segíthet azokon is, akik agresszívabbak, hátrányosabb helyzetből, széthullott családból indulnak. Nos, mi van, ha unalmas, élvezhetetlen a tanár órája? Voltál Te már kedves Pontilyen mondjuk kisegítő iskolában, vagy alapítványi oktatási intézményben? Roma-magyar vegyes osztály életét láttad, ahol motivált volt az a fiú is, akinek alkoholisták a szülei? Vagy csak az elit részét láttad eddig?
4. Mi ez az őrült pesszimizmus, ami visszaköszön Nálad? Nagyszerűek az írásaid, de roppant életidegennek és zártnak érzem az egészet.
Hát én így látom, s most várom szépen a cáfolataidat, vagy a gondolataidat erről, csak őszintén kérlek és metafizika mentesen egy kicsit, mintha mondjuk egy kávézóban csevegnénk...:)
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása