Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Field64

65 bejegyzést írt és 658 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
MovieCops ÚJRAINDUL A MOVIECOPS! 2020.10.27 21:49:07
Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy a mai nap a blog történetének legmozgalmasabb napja volt. Ma reggel még úgy nézett ki, hogy a blog bő két hónapja tartó tetszhalott állapota hosszabb ideig el fog húzódni, sőt a végleges leállás lehetősége is komolyan fennállt. Az elmúlt hetekben azonban…..
Field64 2020.10.28 09:13:59
@Kritikus Helyzet:

Nem tudom. Az erotika a blogban mindig visszatérő elem volt, és az is marad, de nem szándékozunk teljesen átállni erre. Továbbra is lesznek erotikamentes témák, és bízunk abban, hogy olvasóink tetszését valamennyi írásunk el fogja nyerni.

Lehet, hogy az Index átalakulása miatt állt le az erotikaprojekt, és nem is éled már újjá. Nem kizárt, hogy túl sötéten ítélem meg a helyzetet, de úgy látom, a közfelfogásban terjed valamiféle prüdéria, amely képtelen különbséget tenni erotika és pornográfia között. Az Indexben egy időben mindig volt 2-3 olyan blogajánló is, ahol meztelen női modellek aktjait lehetett megtekinteni. Ezek az ajánlók hetek óta teljesen eltűntek. Nem mondom, hogy ilyesfajta igényeimet nem tudom máshol kielégíteni, ugyanakkor felmerült bennem az is, hogy ez nem annak a jele-e, hogy az Indexen nemkívánatossá vált az erotika. (Ezen a téren az Origó jelenleg bevállalósabb, pedig az ember azt gondolná, a politikai kötődések miatt az a konzervatívabb weboldal.)

@szekőcei:

:)

Természetesen számítunk régi olvasóinkra és hűséges barátainkra!
Field64 2020.10.28 13:15:39
@Kritikus Helyzet:

A B oldalon, általában a középső hasábban mindig volt két-három olyan 18+-os blog ajánlója, amelyek meztelen csajokról közöltek fotókat. Nem voltam egyiknek se állandó látogatója, ezért a nevüket nem tudnám megmondani, de feltűnt, hogy egy ideje nincsenek már ilyen ajánlók. Lehetséges, bár nem túl valószínű, hogy egyszerre szűntek volna meg ezek a blogok. Az is feltűnt, hogy eleve megritkultak az Indexen a 18+-os tartalmak, és ha valami néha azzal jelenik meg, gyakran nem is értem, hogy a marketinget leszámítva mi indokolta a korhatár-megjelölést.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az Indexnek mindegyik blog a „gyermeke”, mindegyiket próbálja egyformán szeretni és támogatni, és ezért nem lehet ugyanattól a blogtól mindig mindent kitenni. Kétségtelen, hogy a MovieCops a lieblingek közé tartozik, de mivel nekünk a saját cikkeink a gyerekeink, így mindegyikért fáj a szívünk, ha olykor háttérbe szorulnak. Előfordult már, hogy ütősnek szánt szövegek nem ütötték meg az Index mércéjét (Érzékek birodalma, Pokoli torony, Joe Dallesandro, Jennifer O'Neill stb.), és az is, hogy kevésbé erős szövegeink jobb pozíciót kaptak, mint a „sikergyanúsak”. De el kell fogadnunk, hogy a szerkesztők más nézőpont, más ízlés alapján szelektálnak. Bízom abban, hogy Teakbois kolléga új szemléletet, új stílust, új témákat, új kapcsolati hálót hoz, ami jó hatással lesz a blog jelenére és jövőjére. Akárcsak Santino89-cel, vele is egy követ fújok minden, igazán fontos dologban, de stílusunk és érdeklődésünk eltérő (bár vannak átfedések), így semmiféle pozícióharc nincs kilátásban, a témákért se kell ölre mennünk, mert más-más érdekel bennünket.

Feltűnt, hogy olykor vannak slágertémák az Indexen. Egy időben például alig volt nap, hogy Palvin Barbaráról ne lett volna valami blogposzt (például olyan nagy kaliberű apropó alapján, hogy egyezményes jelet mutatott az ujjával): szegénykéből akkor elegem is lett, bár nem ő tehetett róla. Nemrég Frida Kahlóval lehetett lépten-nyomon találkozni a blogokban, most meg úgy látom, egy néhai hóhér a befutó. :) Nem ismerem mélységükben ezeket a posztokat, de ha a szerzőik valóban komoly munkát fektetnek egy-egy posztba, akkor nemcsak hogy tapsolok nekik, de őszintén sok sikert is kívánok. Ugyanakkor gyakran ütközöm (olykor kiemelt helyeken is!) olyan blogokba, ahol az anyag csupán 3-4 kép, kb. ugyanennyi (többnyire semmitmondó) mondattal, vagy egy videó egy rövid kísérőszöveggel. Az ember ilyenkor tényleg a múltból itt ragadt őskövületnek érzi magát a maga másféle blogjával. :)
MovieCops CSONTVÁRY 2020.08.10 06:00:00
„Vörös, barna, omló romok közül, eltemetett utak végéről, elsüllyedt szobák sarkából, otthonok beomlott tűzhelye mögül, régi életek nevével és névtelenül, félbetört oszlopok, torzók, lezuhant lépcsők, évszázadok óta eszméletlen boltíveken túlról és kívülről, vulkánhoz és égaljhoz érve: az ifjú…..
Field64 2020.10.14 22:24:15
@Kritikus Helyzet:

Kommentben többször is írtam már, hogy nem a pörgés a legnagyobb probléma. Én sose áltattam magam olyasmivel, hogy akik rákattintottak egy-egy szövegre, azok végig el is olvasták. A visszajelzés lenne érdekes, ami a kommentekben, meg a lájkokban mutatkozna meg. Nem egyszer előfordult, hogy egy-egy szövegre az összes lájkot a Facebookon keresztül már azelőtt megkaptam, hogy a szöveg kikerült volna az Indexre. (Többnyire ismerősök lájkoltak inkább udvariasságból, mint tényleges érdeklődésből.) Egy lájkgombot megnyomni nem különösebben időigényes elfoglaltság, szóval ha ezt oly kevesen teszik meg, akkor nagy tetszési indexről jómagam nem beszélnék.

Ettől függetlenül, ha újra érzem a régi lelkesedést, talán újra belevágnék, hiszen máskor is előfordultak már leállások. De ennek jelenleg talán 10% valószínűséget mondanék, és ha folytatnám is, biztosan a régi stílus (a terjedelmet is ideértve) menne tovább, mert az vagyok én. Írtam valaha régen rövidebb szövegeket is, de magam is éreztem, hogy nem az az én utam.

A másik okom a leállásra, hogy ebben a blogban azért viszonylag gyakran voltak provokatív témák és azokhoz passzoló illusztrációk, és úgy láttam, az utóbbi hetekben az Index az ilyen anyagokat sokkal szigorúbban rostálja (alighanem a Periféria is ennek lett az áldozata). Lemondani viszont nem akarok róluk, mert ezek is az imázsom részét képezik. :)

Ha esetleg fellángolna bennem az írói kedv, azt a jövőben valószínűleg inkább az Old Time RNR Magazine blogjában élem ki, de ott se vállalnám még az „1 hónap alatt 1 cikk” tempót sem. Ahogy jön – ha jön egyáltalán.

Persze köszönöm a követők lelkesedését, nekik köszönhetően tartott ki a blog idáig, és ha újra visszatérek, az is elsősorban az ő érdemük lesz.
Field64 2020.10.15 11:47:00
@Kritikus Helyzet:

Hogy költőien fejezzem ki magam, ez csak a jéghegy csúcsa. Könnyen meglehet, hogy abban az általános állapotban leledzek, amelyet a nálamnál okosabb emberek (jóakaróim szerint lényegében az egész emberiség idesorolható) „életközépi válság”-nak hívnak. Ámbár ha 80 évet veszek átlagéletkornak, akkor szerintem kicsit késve jött ez a válság. .)

A blogolás iránti érdeklődés lanyhulása/elmúlása csak egy része ennek a válságnak. Szigorúan a témánál maradva a filmek iránti személyes érdeklődésem is jelentősen visszaesett. Bár elég tekintélyes filmgyűjteményem van, már egy ideje nem nézek filmeket, pedig már nem fenyegetne az a veszély, hogy kínálat híján valamit kétszer kéne megnéznem. Hetek óta már csak Columbo-epizódokat nézek, néha Poirot-t vagy Miss Marple-t. Ezeket is inkább esti mese gyanánt: 30-40 perc után menthetetlenül elalszom (pedig tetszenek!), aztán másnap este folytatom onnan, amire még emlékszem, és 2-3 este alatt letudok egy részt. Mondanám, hogy a blogolás helyett más új szenvedélyem akadt, de igazából nem. A napi rutin teendőivel a magam kényelmes tempójában el is megy a nap, jelenleg nincs bennem különösebb inger, hogy másra is szakítsak időt.

Persze mint írtam, kategorikusan nem akarom kijelenteni, hogy kész, ennyi volt, még akkor se, ha jelenleg így látom. Hogy Old Time-os cimborámnál hamarosan mégis vendégszerző leszek, miközben a saját blogomban inaktív maradok, annak egyszerűen a másfajta nézőpont az oka: ezt baráti szívességnek tekintem, amit a szöveg megírásával teljesítek, de az írás befuttatásának feladata már nem engem fog nyomasztani. :)
Field64 2020.10.27 09:57:02
@Kritikus Helyzet:

Egyetlen bekezdés van hátra, aztán a szöveg tüzetes ellenőrzése stilisztikai és helyesírási szempontból. Ez most különösen fontos, hiszen nem nálam fog megjelenni, utólag már nem tudok belenyúlni, hogy polírozgassam. :) Aztán le kell gyártani még az illusztrációkat is. Reményeim szerint hétvégén átadom neki a kész anyagot. Nem hiszem, hogy sokáig ülne rajta, hiszen gyakran megkérdi, hogy állok vele.

Mindig megbeszéljük a blogolási tapasztalatainkat, és próbál a maga módján visszatéríteni erre az útra. A minap hirtelen felbuzdulásból bele is kezdtem egy régóta tervezgetett 18+-os anyagba, Karin Schubert színésznő és későbbi pornósztár életrajzába. Kb. húsz perc alatt meg is volt a nem is annyira rövid bevezető. Komám meg is jegyezte, hogy manapság ez már egy teljes cikknek is elmenne, nemhogy bevezetőnek. :) De aztán a láng kialudt, az a szöveg is egyelőre talonba került.
MovieCops AZ ERŐD 2020.07.13 06:00:00
Stag: Nem tűrhetünk országunk területén semmiféle háborút, még ilyen kis mini magánháborút sem! Edit: Tudja maga, mennyit költenek a világon háborús célokra? Stag: Évi négyszáz milliárdot. Edit: Nos az én játékom csupán... Stag: Beteges és ártalmas... Edit: Miért? Mert azoknak, akik a…..
Field64 2020.07.20 05:49:45
@aCCaTt0nE:

Hát Huszárik elég sokáig dolgozott egy-egy filmen, aminek állítólag nem örültek a szakma fejesei. A Szindbád után eredetileg A feleségem történetét akarta volna megrendezni (amiből nemrég Enyedi Ildikó készített filmet), de túl drága lett volna. Pedig valószínűleg a Csontváry se volt egy „lóbüdzsé” film. :)

A Makk Károly-féle Macskajátékról is lesz MovieCops-írás (ez a film is évekig készült!). A mű szintén elég kedvezőtlen kritikákat kapott (később mégis Oscarra jelölték, a legjobb 5-be is bekerült), de nekem nagyon tetszik.

Anna Moffo aktfotója engem annyira lázba hozott, hogy még az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy külön arról a filmjéről fogok írni, de igazából egy nem túl jelentős alkotásról van szó, amely önmagában kevés szót érdemel. A művésznő egyébként a Csárdáskirálynő évében forgatta a Lammermoori Lucia című Donizetti-opera filmváltozatát is, amelyet két okból utasított el a magyar Filmátvételi Bizottság. Az egyik, hogy az operafilmek Magyarországon nem voltak különösebben sikeresek, a másik, hogy a férfi főszereplő, Kozma Lajos disszidens volt. (A régi kabarétréfával gonoszul élcelődve egy kicsit: szegény Kozma Lepsénynél még megvolt – merthogy ott született.) Állítólag az utóbbi szempont nagyobb nyomatékkal esett latba... :)

Ha mi nem is, de például Ingmar Bergman (!!!) filmet akart készíteni a hetvenes években A víg özvegyből, Barbra Streisand főszereplésével. Egy közeljövőben megjelenő Bergman-könyv hosszasan taglalja a rendező elképzeléseit a Lehár-filmről. (A művet egyébként 2-3 éve az Operettszínházban láttam, nekem tetszett.)
Field64 2020.07.20 12:01:13
@aCCaTt0nE:

Nem, a Szindbád után akarta megcsinálni a Füst Milán-könyvet. Ez az infó több korabeli forrásban is megtalálható, 1977-ben (!) például Huszárik így nyilatkozott erről a Film Színház Muzsikában: „Négy-öt évvel ezelőtt Füst Milán Feleségem története című regényéből ír­tam forgatókönyvet, de hiába kilincseltem vele, gazdasági okok miatt nem fogadták el. A sokféle hely­szín túlságosan sokba került volna, habár én fölajánlot­tam, hogy a Baltikumban forgatom, hiszen számomra nem a motívum a legfonto­sabb, hanem a regényben forrósodó pszichológiai feszültség. Ezt a tervemet nem sikerült megvalósíta­nom, de a jövő év elején
végre sor kerül a régóta megálmodott Csontváry-film forgatására.”

A Csontváry után Bábolnáról tervezett filmet forgatni, de ez sem realizálódott, a halál közbeszólt.

Kozma a szocializmus ideje alatt, a hatvanas években ragadt külföldön, ezért volt személye vörös posztó az illetékesek szemében, akik szerették azt a képzetet kelteni, hogy aki disszidál, az csak teng-leng és nyomorog a kapitalista Nyugaton, nem pedig operafilmben játszik főszerepet. :)

Fellini és Bergman tényleg tervezett közös filmet a hatvanas évek végén, az emlegetett, megjelenés előtt álló, kétkötetes Bergman-könyvben erről is szó lesz. Szerintem a Yentl egy létező musicalből született, nem az elvetélt Lehár-filmből nőtt ki. Eddig még nem gondolkodtam azon, hogy Streisand-filmről írjak, de ha mégis, hát akkor inkább egy régi musicalje, mint valamelyik öregkori, ízléstelen vígjátéka. Ja, eszembe jutott Walter Matthau nem túl píszí megjegyzése Streisandról: „Egyetlen szellentésemben több tehetség van, mint a maga egész lényében.” Aztán állítólag megbékéltek... :)
Field64 2020.09.28 18:20:17
@Macskahegyi Daniela:

Kösz az észrevételt, javítottam.
MovieCops ZSARU VAGY CSIRKEFOGÓ 2019.04.08 06:00:00
Ákos, Donát és Zoli barátomnak A filmtörténet egyik legrokonszenvesebb sztárja, a francia Jean-Paul Belmondo épp holnap tölti be 86. életévét. Hogy mégis egy nappal előbb jelenik meg ez az írás az egyik legsikeresebb filmjéről, annak egyetlen oka az, hogy három jó barátommal közös privát…..
Field64 2019.04.09 19:34:21
@Inceptio:

Teljes joggal. És őt legalább nem azért ismerjük, mert lopott, csalt, hazudott, gyilkolt, villantott stb. :)
Field64 2019.04.10 06:21:31
@kiskutyauto:

Persze, nem muszáj, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a kedvence. Van például olyan ismerősöm, aki a művészfilmes Belmondóra esküszik (Kifulladásig, Bolond Pierrot, A Mississippi szirénje, Stavisky), és a többi filmjéről nincs túl jó véleménye.

Vannak, akik számára A profi az utolérhetetlen csúcs, amelyről nekem sincs rossz véleményem, mindazonáltal még a Top 5 Belmondo-listámon sincs rajta.

Érdekes, hogy a Szabadlábon Velencébent (melyet jómagam szintén kedvelek) jobbnak tartod, mert arról szerintem sokkal inkább elmondható, hogy „zavaros, idétlen, bugyuta és erőltetett”, hiszen már akkor elkezdték forgatni, amikor még el se készült a forgatókönyv, és azt se tudták, mi fog kisülni az egészből. Ott tényleg elsősorban a helyszín és Belmondo egyénisége a lényeg, minden és mindenki teljesen mellékes. De ez persze csak az én véleményem, és örülök, hogy megírtad a sajátodat.
Field64 2020.09.13 21:45:15
@Androsz:

Köszi az elismerést, én is szeretem ezt a Belmondo-filmet.
A véletlen úgy hozta, hogy utolsó elérhető filmismertetőm is épp egy Belmondo-filmről szól, az idén hatvanéves Kifulladásigról. De ezt (két másik írásommal együtt) már csak a Régi Idők Mozija Archívumban publikáltam.

archivregiidokmozija.blogspot.com/2020/08/kifulladasig.html
„Who the fuck is Vilgot Sjöman? Melyik méltán elfeledett együttesben dobolt? Vagy melyik falusi focicsapat balszélsőjeként játszott? Honnan a fenéből szedi Field ezeket a tök ismeretlen alakokat?” – szinte hallani vélem a tájékozatlanabb olvasók méltatlankodását, amely egyébként nem alaptalan. A…..
Field64 2020.06.23 13:30:08
@Kritikus Helyzet:

Nem értek ezekhez a dolgokhoz, nem tudom, mi történik, miután az általam írt ajánló eljut valakihez. Az biztos, hogy nem választhatok szekciót, hogy hová szeretnék kerülni. Vagy még nem jöttem rá, hogy kell. :)

Általában hetekig, sőt olykor hónapokig tart megírni egy-egy ilyen szöveget, de ez azért csalóka. Az esetek többségében naponta legfeljebb csak egy-másfél órám van ilyesmire. Hogy bele ne fásuljak, általában 5-6 szövegen dolgozom párhuzamosan, attól függően, hogy épp melyikhez van kedvem. De az is előfordul, hogy napokig nem írok semmit, mert közbejön valami más, vagy egyszerűen csak fáradt vagyok ehhez. Bármi téma lehet, ami tetszett vagy érdekesnek találtam, de hogy kevés legyen az átfedés a társblogokkal, inkább régebbi és kevésbé ismert vagy már elfeledett filmeket és alkotókat választok.
Field64 2020.09.05 23:13:35
@Burgermeister:

A korai filmjei (A szerető, Ingmar Bergman gör en film, 491, Nővérem, szerelmem, Kíváncsi vagyok I–II., Hazudtok, Szégyenlős Charlie, Maréknyi szerelem) kijöttek DVD-n, ezek szerintem a külföldi torrentoldalakon jó eséllyel megtalálhatók. A Tabunak egy elég gyenge minőségű változatát és az Alfredot is megtaláltam már valahol jó pár éve, le is töltöttem őket, de őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy a rengeteg kiírt és talán már nem is használható DVD-im között vajon hol lehetnek.
Field64 2020.09.13 21:40:56
@Oldfan:

Az tény, hogy a mai közegben már egészen másként hatnak ezek a filmek, hiszen mint a cikkben is említettem, többségük szorosan kötődött az akkori (svéd) közállapotokhoz.

De ha igazán őszinték akarunk lenni, ma már az egykori nagyságok – Bergman, Fellini, Kuroszava és mások – nevének hallatán is csak unottan legyint egyet a fiatal néző, neki már mások az „istenek”. :)
MovieCops NEGYEDIK FÁZIS 2019.08.26 06:00:00
Az 1974-ben bemutatott Negyedik fázis a hetvenes évek egyik legintelligensebb sci-fije lehetett volna, ám filmtörténeti pletykák szerint a gyártó cég, a Paramount Pictures nem adta meg a teljes alkotói szabadságot Saul Bass rendezőnek, és a végső változat összeállításakor is figyelmen kívül hagyták…..
Field64 2020.07.28 09:42:05
@Teakbois:

Először is gratulálok. Igazán örömmel olvastam a cikked, hiszen Barbara tényleg gyönyörű, szerintem az egyik legjobb Bond-girl volt. Kim Basinger teljesen jelentéktelenné vált számomra Barbara mellett... :)

Sajnos nem tudtam lájkolni a cikket. Az utóbbi időben valami technikai probléma miatt sehol nem tudok lájkolni, mert egy pillanatra felvillan ugyan egy Facebook-ablak, amikor rányomok a lájkgombra, de a számláló változatlan marad. Érdekes módon magát az oldalt viszont engedte lájkolni. Először azt hittem, valami pc-hiba miatt nem sikerül a cikkek lájkolása, de a céges gépem esetében is tapasztaltam ezt a jelenséget, szóval inkább a Facebook-fiókkal lehet kapcsolatban.

Köszi a linket. Talán nem is tudsz róla, de igazából kétszer is ajánlottál, mert a Wikipédia belinkelt cikkét A három testőrről szintén én írtam. :) Sőt azóta a saját blogomba írtam egy sokkal jobbat is: archivregiidokmozija.blogspot.com/2018/05/a-harom-testor-avagy-kiralyne-gyemantjai.html

A Facebook-oldalunkra írtam egy rövid ajánlót az új cikkedről. Miért pont itt ne lenne valami technikai gebasz? Hónapok óta ugyanis az oldalunk nem jeleníti meg a cikkek előképét, ezért kénytelen vagyok mindig meghagyni a rákattintható linket, és külön föltenni egy illusztrációt. Sajnos viszont a MovieCops esetében is tapasztalom, hogy a linkre sokkal kevesebben kattintanak, mint ahányan régebben a preview-ra szoktak. A Facebook monnyon le! :)
Field64 2020.07.28 10:02:09
@Teakbois:

Nincs mit, nagyon örülnék, ha tőlünk is lennének olvasóitok-lájkolóitok.

Tényleg alaposabb, bővebb és pontosabb a másik testőrcikkem.
Field64 2020.08.15 22:50:06
@Oldfan:

Szia!

Ha jól emlékszem, én a Május 1. moziban láttam. Akkor is tetszett, meg most, negyven év után is.

Ami a lájkokat illeti, a 45 nem rossz, ennél jóval kevesebb az átlag, mostanság különösen. Inkább a látogatószám nem volt túl magas, főleg ha arra gondolok, hogy az Index főoldalra tette, és azért ott a gyengébben muzsikáló cikkek is régebben 4-5 ezerig simán elmentek.
Ja, változnak az idők, néha már ennek a tizede is jó lenne. :) De hát végtére is mindegy: amíg vannak érdeklődők, addig valószínűleg lesznek posztok is, ha meg elfogynak az érdeklődők, akkor szép volt, jó volt, ennyi volt. :)
Meghan és Harry úgy érezte, hogy a királyi család tagjaiként panaszaikat nem vették komolyan, sőt, szerintük más családtagok szivárogtattak is róluk a sajtónak - a többi között ez áll a sussexi hercegi párról megjelenő új könyvben, ami azt ígéri, hogy feltárja Meghan és Harry királyi családból való…..
Minden idők egyik legsikeresebb brazil filmje, a Flor asszony és két férje Jorge Amado magyar nyelven is többször megjelent, népszerű regénye alapján készült. A múlt század harmincas-negyvenes éveiben játszódó történet szellemes körképet ad egy brazil kisváros hétköznapjairól és találó…..
Field64 2020.08.03 20:49:43
@Burgermeister:

A fenti bejegyzés érdekében néztem meg újból. Most még jobban tetszett, mint a maga idejében. A fel- és túlpörgetett blockbusterek korában igazi felüdülés egy ilyen hangulatos, életszagú film, amely komótosan pereg, de számomra egy percig nem volt unalmas.
Field64 2020.08.04 07:29:40
@Liberális Artúr:

Az nCore-on van egy szinkronizált verzió.
MovieCops A GONOSZ LADY 2020.07.27 06:00:00
Kamaszkoromban nagyon szerettem a középkorban játszódó kalandos regényeket és filmeket. Igazából ez most is így van, elvégre két kedvenc történelmi korszakom az ókor és a középkor, mert annak idején szerintem ezeket tanították a legérdekesebben a tanáraim. S ha egy ilyen kosztümös filmnek régi…..
Field64 2020.07.27 16:38:29
@Teakbois:

Teljesen egyetértek veled. Nemrég láttam Winnertől a Randevú a halállalt is. Talán nem annyira jó, mint a pár évvel korábbi Christie-mozifilmek, de ezt is élveztem. És szerintem jobb volt, mint a tévéváltozat, amit szintén nemrég néztem meg.

Azt gondolom, ezzel a szereplőgárdával is igazán remek filmet lehetett volna összehozni, ha a fontosabb szereplők 10-15 évvel fiatalabbak lettek volna. Faye-t is beleértve az embernek végig az az érzése, hogy a többség egyszerűen túlkoros.

Viszont szerintem a történet remek, és mivel csak néhány mellékes dologban tér el a 45-ös filmtől (abban Lord Skelton is egy fiatal férfi, és nincsen topless korbácsolás), nem is értem, egyesek miért tartották azt jónak, ezt meg marhaságnak. :) A fényképezés pazar, a jelmezek gyönyörűek, a korhűség abszolút illúziókeltő, ha nem is mindenben pontos. Glynis Barber keblei pedig részemről bevonultak a filmtörténetbe, sőt féltékenyen megtartottam az élményt magamnak, mert illusztrációt nem készítettem róluk. :)

A Fanny Hill néhány hete ott pihen a vinyómon, ha találok hozzá elegendő háttéranyagot, akár még külön cikk is lehet a dologból.
Field64 2020.07.27 17:20:27
@aCCaTt0nE:

Persze, hogy belelátod a Mommie Dearestet, mert szerintem a magyar plakáthoz egy abból származófotót használtak.

Igen, Teakbois tökéletes meghatározást adott: (not so) big-budget trash. :)
Field64 2020.07.27 18:53:07
@Teakbois:

Láttam a Sziluettet, valahol talán még megvan VHS-en. Ez volt Faye saját produkciós vállalatának egyetlen filmje.

Szerintem később is voltak érdekes szerepei, mint például az Arizonai álmodozók vagy a Columbo-epizód, ami egyfajta hommage a Kínai negyedben játszott szerepének, az önfeláldozó anyának. Vagy a Kifutó a semmibe, amiért Golden Globe-ot is kapott.
MovieCops KÍNAI NEGYED 2019.09.16 06:00:00
Jake: Beszélhetek őszintén, Mrs. Mulwray? Evelyn: Hogyne, ha képes rá. A hetvenes évek egyik legjobb amerikai filmje a lengyel Roman Polański Kínai negyed (1974) című bűnügyi drámája, amely a film noir számos ismertetőjegyével rendelkezik. A forgatókönyvet jegyző Robert Towne kifejezetten jó…..
Field64 2020.07.26 10:26:06
@Teakbois:

Beszélgetés Sylvia Kristellel? :)

Ugyanis javában dolgozom a Perifériáról szóló írásomon is , és épp tegnap írtam meg hozzá a mini életrajzot Sylviáról. Persze ehhez kicsit utánanéztem a művésznőnek a neten, hogy találok-e valami olyasmit, amit eddig nem tudtam róla. Meglepődve láttam, hogy meghiúsult filmjeinek listája hovatovább érdekesebb és igényesebb, mint a megvalósultaké. Köztük van az Alibi test is, bár azt nem részletezték, hogy Melanie Griffith vagy Deborah Shelton szerepét szánták-e neki. Arról is meghökkenve értesültem, hogy az erotikus szerepeiről elhíresült Kristelnek dublőrje volt egyik legsikeresebb filmje, a Magánórák erotikus jeleneteiben. :)

Az Alibi test egyébként kitűnő blogtéma, rengeteg ötlet van benne, biztos, hogy jó szöveget is össze lehet hozni belőle, ha képes leszek rá. Pár éve elkezdtem, vagy három bekezdést meg is írtam belőle, de aztán valamiért félretettem. Nem töröltem le, még megvan a gépen, szóval ha jön az ihlet, tudom folytatni. :)
Field64 2020.07.26 11:47:33
@Teakbois:

Nem ismerem Annette Haven munkásságát, de bízom benne, hogy te majd kedvet csinálsz hozzá.

Melanie-val nekem sincsen különösebb bajom, de azért azon meglepődtem, amikor pár éve valamilyen nem is jelentéktelen filmes eseményen életműdíjat kapott. Nekem valahogy nem tűnt fel, hogy egy különösen figyelemre méltó és igényes életmű bontakozott volna ki általa az elmúlt évtizedekben, de lehet, hogy csak nem voltam elég figyelmes és jóindulatú. Az Alibi testben viszont szerintem kifejezetten jó volt.
MovieCops VISZLÁT, TAMÁS BÁTYA! 2020.07.20 06:00:00
Az olasz Gualtiero Jacopetti és alkotótársa, Franco Prosperi a filmtörténet rossz hírű alkotói közé tartoznak. Egyesek szerint korukat megelőző filmes zsenik voltak, akik tabukat nem ismerő témaválasztásaikkal, vitathatatlan vizuális tehetségre valló látásmódjukkal valósággal forradalmasították a…..
Field64 2020.07.23 12:03:51
@szekőcei:

Köszi!
Field64 2020.07.24 22:19:04
@wmitty:

Ha nem is gyerekként, de én is láttam. Hát amennyire fel tudom idézni ennyi év után, ahhoz képest Jacopettiék bármelyik filmje maga a nagybetűs MŰVÉSZET. :)
Field64 2020.07.26 10:30:49
@wmitty:

Igen, ezt bele is írtam Az erődről szóló írásom egyik bekezdésébe.

Ez a bevezető jelenet nemcsak azért érdekes, mert még ezt a pár perces közjátékot is olyan színészek prezentálják, mint Bitskey Tibor és Juhász Jácint, hanem azért is, mert talányosságával (ki és miért öleti meg őket?) némi rejtélyességet visz az egyébként többnyire kiszámítható filmbe.
MovieCops MACKENNA ARANYA 2019.11.11 06:00:00
Ha egyetlen filmet kellene mondanom, amelyik tartósan megalapozta máig tartó filmőrületemet, akkor az egyértelműen a Mackenna aranya (1969) című amerikai western lenne, bár voltak ennél korábbi moziélményeim is. Még ma is emlékszem arra, milyen tátott szájjal néztem ezt a filmet már az első…..
Field64 2020.07.24 19:26:35
@Teakbois:

Épp ma csíptem el délután az RTL-en valami krimisorozatot, amelyben a férfi és női nyomozók „Uram”-nak szólították nőnemű, színes bőrű (bocs: afroamerikai) felettesüket. Nem bírtam komolyan venni... :)
Field64 2020.07.24 19:44:55
@Teakbois:

Igen, ebben én is szinte biztos voltam, hogy nem félrefordítás, hanem komolyan így van.

Miközben itt, Magyarországon azon siránkoznak, hogy a mai férfiak olyan modortalanok, hogy, például, nem engedik előre a nőket, addig külföldön az emancipált nők állítólag már kikérik maguknak ugyanezt a megkülönböztető, szexista gesztust. :)
Field64 2020.07.25 09:47:33
@Teakbois:

Hú, engem ilyenekért már többször kirúghattak volna. :)

Volt olyan kolléganőm, aki furcsállotta is, ha ilyesmit mondtam, én meg voltam olyan tapintatlan, hogy megmondtam: nincs ebben semmi fölösleges udvariaskodás, mert amikor nem ez az őszinte véleményem, akkor inkább hallgatok. :)

Bár most már akkora girl-power van a cégnél, hogy igyekszem minél kevesebbet beszélni, és minden kommunikációt, ha lehetséges, inkább e-mailben intézni. :)
MovieCops A KESELYŰ HÁROM NAPJA 2020.06.29 06:00:00
Kathy: Nem akarom jól ismerni magát.  Nem hiszem, hogy sokáig fog élni. Turner: Ez ügyben még csodálkozhat. A hetvenes évek egyik legjobb amerikai thrillerje, A Keselyű három napja James Grady bestsellere alapján készült, amely Magyarországon először folytatásos újságregényként volt olvasható. Az…..
Field64 2020.07.24 19:03:54
@Teakbois:

A Tamás bátya csak a B oldalra került ki az Indexen, sőt nagyon hamar levették róla a képet is, úgyhogy ahhoz képest tényleg nem futott rosszul.

Ami őszintén meglepett, hogy a Kecskeszarv című régi bolgár (!) filmről írt ismertetőm szintén az Index B oldalán több mint 12 ezer kattintást megért, pedig tudok magamon kívül még vagy három embert, aki emlékszik erre a filmre. :)

A főoldalon a Húszévesnek lenni című Fernando Di Leo-film több mint húszezer kattintást hozott, pedig fénykép nem is volt hozzá.

De hol vannak már a régi Filmbookos eredmények? A Magánbűnök, közerkölcsök a több mint hetvenöt ezer (!) kattintással. Vagy a horvát színésznőről, Ena Begovicról szóló életrajz, ami 53 ezer kattintást hozott: igaz, többeket arra inspirált, hogy elküldjenek a picsába két mondat miatt. :)
Field64 2020.07.24 22:16:04
@Teakbois:

Csak szerencsém volt, az Index jókor jó helyre rakott ki.

Ena esetében egyesek mániákusan azt hajtogatták, hogy hülyeség az, amit írtam, hogy Ena Horvátországban született, mert szerintük Jugoszlávia lett volna a helyes megnevezés.
Jómagam hiába mondtam, hogy Ena akkor is Horvátországban született, ha az akkor éppen nem független volt, hanem Jugoszlávia része. Richard Burtonről se muszáj azt írni (szerintem), hogy az Egyesült Királyságban született, a Wales is pontos megnevezés, amúgy is büszke volt a walesi származására. Egy filmes blognak egyébként sem feladata, hogy történelmi atlasz is legyen. :)

De ez semmi volt ahhoz a mondathoz képest, amelyben – tagadhatatlanul némileg hatásvadász módon – sorsszerűséget, „isteni igazságszolgáltatást” véltem felfedezni abban, hogy Ena halálos közúti balesetet okozott, pár évvel később pedig egy másikban ő halt meg. Na ezen volt, aki úgy kiakadt, hogy mindennek elmondott, csak méltóságos úrnak nem. :) Amikor a szöveget átraktam az archívumba, ezt a mondatot már kihagytam belőle, mert tényleg nem volt igazi információtartalma, a Horvátország viszont maradt. :)

Egyébként vicces volt, hogy szerintem az olvasók között valószínűleg alig volt olyan, aki a cikk előtt hallott volna a színésznőről, de hirtelen mindenki nagyobb szakértője lett az életrajzának, mint én, aki megírtam. :)
Field64 2020.07.25 09:42:28
@Teakbois:

Igen, ez így van.

Mondjuk én amondó vagyok, hogy ha valaki nem tud értelmesen megnyilvánulni egy témában, inkább ne írjon semmit. Fröcsögésre van épp elég más blog. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne megírni azt, hogy ha valakinek nem tetszett az a film, amiről szó van (díjazom, ha ezt azért valamennyire meg is indokolja). Azt is elfogadom, ha valakinek a szöveg nem tetszik valamilyen okból, még ha nem is örülök az olyan véleményeknek, de szerencsére nem is gyakoriak.
MovieCops SZERELMES ASSZONYOK 2019.09.02 06:00:00
A különc brit rendezőzseni, Ken Russell művészeti témájú, provokatív televíziós rövidfilmekkel hívta fel magára a figyelmet, s ezek között volt olyan is, amit a maga idejében betiltottak. Játékfilmjei közül harmadik alkotása, az 1969-ben bemutatott Szerelmes asszonyok tette világhírűvé. D. H.…..
Field64 2020.07.21 19:59:16
@Teakbois:

Kíváncsian várom az írásaidat. A második Emmanuelle nekem is megvan, egyik barátomtól kaptam, aki azt tudta, hogy szeretem Sylviát, de azt nem, hogy az Emmanuelle-filmjeit nem annyira. :)

Az én kedvenceim, amelyekről már írtam vagy írni fogok: A hűséges asszony, Periféria, Rejtélyek, Pastorale 1943, Az ötödik muskétás, Airport 80, Lady Chatterley szeretője, Mata Hari.
Field64 2020.07.21 20:18:24
@Teakbois:

Hát igen, nálam pontosan ugyanez a helyzet. Egy igazán alapos szöveget megírni nem ötperces munka, bár kétségtelenül senki nem kényszerít arra, hogy ezzel foglalkozzak. Negatív kommenteket szerencsére nem nagyon szoktam kapni, de pozitívakat se túl sokat. A lájkok többsége is főleg ismerősöktől érkezik, akik inkább csak udvariasságból lájkolnak, nem valódi érdeklődésből.

Mondanám, hogy felpörgetett világban élünk, nincs idő az elmélyülésre, például a hosszabb szövegek elolvasására, de ennek ellentmond, hogy fénykorukat élik a többrészes vaskos regények, a sokévados sorozatok. Azzal tisztában vagyok, hogy nem írok új filmekről, nem írok menő filmekről, nem írok egyperceseket se, szóval sose leszek menő blog, még akkor se, ha a kattintásszámokat illetően voltak sikeres írásaim. Nem mindig azok, amelyektől ezt vártam, és amelyek a legjobban megérdemelték volna. :)

De hát a visszacsatolás nagyon fontos a szerzőnek, és ennek legfontosabb fokmérői a kommentek és a lájkok lennének. És mivel a lájkolás csak egy virtuális gomb megnyomását jelentené, ami pár másodperc alatt végrehajtható, mégis ritkán történik meg, akkor az ember csak arra tud gondolni, hogy amit csinál, azt adott esetben hiába nézik meg sokan, keveseket érdekel, keveseknek tetszik annyira, hogy megnyomjon egy lájk gombot. Szóval egy idő után felvetődik a kérdés, hogy „kinek-minek?”. Főleg ha egyéb dolgok miatt az ember egyébként sincs a topon. Már nem mondom azt, hogy befejezem, mert sokszor megpróbáltam már, de mindig újra és újra éreztem a csábítást. De az szinte biztos, hogy a korábbiaknál gyakrabban fognak előfordulni rövidebb-hosszabb szünetek.
Field64 2020.07.21 21:02:02
@Teakbois:

Igyekszem a maximumot kihozni magamból. :) A film szerintem alatta maradt a lehetőségeinek, de Mata Hari szerepét Sylviának találták ki, végtére is ő is holland volt, tudott táncolni, és szerelmi csalódásokban is volt része.
Amikor ezt az opuszt bemutatták Nyugat-Németországban és az Egyesült Államokban, az élelmes forgalmazók kis papírzacskókat osztogattak hányás céljára a jegyvásárlóknak, mert a reklámszlogen szerint a néző „vetítés közben garantáltan rosszul lesz”. Ez a tagadhatatlanul eredeti marketingötlet persze…..
Field64 2020.04.25 12:14:45
@Sigismundus:

Hát valószínűleg változnak az idők, jönnek az új divatok. Sokszor mondják, és ebben talán van is valami, hogy a mai fiatalokat sokkal több vizuális meg egyéb inger éri, mint az én generációmat, ami ahhoz vezethet, hogy egyrészt nincs idő az elmélyülésre (jelen esetben hosszabb szövegek olvasására), és az erősebb ingerek a nyerők, ami nem feltétlenül jár kéz a kézben a színvonallal, bár ez is előfordulhat. Persze most rögtön ellent is tudnék mondani ennek az elméletnek, mert soha ilyen népszerűek nem voltak még a több évados sorozatok meg a több száz oldalas könyvek, szóval azt hiszem, mégis az ingerkeltés (és a kitartó marketingmunka) a kulcsmotívum. :)

Civilben könyvszerkesztőként dolgozom, és emlékszem, hogy amikor az egyik első filmes könyvemet szerkesztettem, a főszerkesztő megjegyezte, hogy szólni kell a szerzőnek, hogy legyen kicsit up-to-date, engedjen nagyobb teret a frissebb filmeknek. Én persze megpártfogoltam az írót, hogy milyen jó és nagyszerű, filmtörténeti értékű filmekkel foglalkozik a könyve, mire a főnököm felvilágosított, hogy ezek bármilyen nagy filmek, már rég leszerepeltek, senkit nem érdekelnek, csak a magamfajta különcöket, akik leragadtak a múltban. :) És mondta mindezt úgy, hogy neki is volt filmes múltja, ráadásul épp a régi filmekhez kapcsolódva. Bármennyire szíven ütöttek a szavai, be kellett látnom, hogy sok igazság van bennük. Sajnos. :)

Ami az írást illeti, lehet, hogy hébe-hóba elpötyögtetek még egy pár szöveget, melyeket a lelkesedés korszakában kezdtem el, és némelyikük teljesen kész, vagy tényleg csak 1-2 bekezdés hiányzik a befejezéshez. De az írás a munkának csak az egyik része, ott van még az illusztrációgyártás, ami néha szintén rengeteg időt visz el, főleg ha fel kell javítani egy-egy rossz minőségű képet. Jövő szerdán lesz Hitchcock halálának 40. évfordulója. Elkészültem a jubileumi szöveggel, ami az idén hatvanéves Psychóról szól, de egyelőre még se kerül ki az oldalra, mert se időm, se kedvem az illusztrációgyártáshoz. :)
Field64 2020.05.09 10:32:59
@aCCaTt0nE:

Nem akarom azt állítani, hogy birtokomban van a bölcsek köve, és tudom a választ erre (is), miközben szerintem elég bonyolult kérdésről van szó, ami nem csak a filmek befogadásáról szól. Elméleteim persze vannak továbbra is. :) A világ az utóbbi évtizedekben kétségtelenül nagyon bonyolult lett, sok mindenből, ami néhány évtizede még szigorúan csak sci-fi volt, mára a hétköznapok valósága lett. Ehhez az új világhoz az ember próbál alkalmazkodni, próbálja befogadni az ingereket, miközben szinte öntudatlanul próbálja a maga szintjére egyszerűsíteni a dolgokat, hogy valamennyire megértse őket. (Klasszikus filmművészeti példa lehetne erre Antonioni alkotása, a Vörös sivatag, melynek hősnője képtelen alkalmazkodni a gyors ütemű iparosodás okozta környezeti változásokhoz, ami lelki labilitást okoz nála.) Az egyre érthetetlenebb és bonyolultabb világot az ember megpróbálja a maga számára érthetővé, értelmezhetővé (és élhetővé) tenni, ami a filmek esetében például azt jelenti, hogy a könnyen befogadható műveket favorizálja, melyeknek lineáris és könnyen követhető a cselekménye, a szereplők könnyen elhelyezhetők a „jó” vagy a „rossz” kategóriájába, és nem kell gondolkodással fárasztani magunkat, mert a mű egyetlen tőmondatban összefoglalható tanulságát általában valamelyik szereplő szinte biztosan ki is mondja. Nem véletlen, hogy korunkban a hollywoodi látványfilmek, a szuperhősfilmek a menők, az intellektuális európai filmművészet haldoklik, vagy már meg is halt, és a kontinens alkotói főleg akkor versenyképesek, ha megpróbálják másolni a hollywoodi sémákat (lásd például Luc Besson munkásságát).

Nekünk, magyaroknak azért is nehéz a helyzetünk, mert miránk ez tényleg óriási, megemészthetetlen dózisban hullik, hiszen igazából még a kapitalista világon se csodálkoztuk ki magunkat, amelytől a kilencvenes évekig el voltunk zárva, és máris szembe kell néznünk a világ globális megváltozásával is. A filmek vonatkozásában itt mutatkozik meg a filmesztétikai oktatás hiánya, hogy az emberek a filmek terén sem tanulnak meg gondolkodni, kérdéseket feltenni, magyarázatokat keresni, hanem arra várnak, hogy a szájukba rágjanak mindent. (Abba most ne menjünk bele, hogy például a politikusok mekkora előnyt kovácsolnak abból, hogy az emberek többsége mindent gondolkodás nélkül bekajál, ha egyszerűen megfogalmazott szlogenekkel bombázzák az agyukat, illetve azt, ami az agyuk helyén van még esetleg.) Vegyünk egy egyszerű filmes példát: egy jó romantikus filmben például már a szereplők tekintetéből ki tudod olvasni, hogy mit éreznek egymás iránt, de sok ember ezt csak akkor érti meg, ha a szereplők ki is mondják, hogy: „Szeretlek”. Márpedig egy művészfilmben ennél azért bonyolultabb dolgokat is a képek, a szimbólumok segítségével kéne megérteni. Persze, most lehet azt mondani, hogy menjen a picsába minden művészfilmes, hát miért nem mondják érthetően, amit akarnak, miért beszélnek rébuszokban? Hát például azért, mert nem mindig lehetett nyíltan szólni: Jancsó Szegénylegények című filmje például látszólag a betyárvilág felszámolásáról szól, de az alkotó valójában az 56-ot követő kegyetlen megtorlásokról beszél, csak ezt 1966-ban nem tehette meg nyíltan. Ahogy Koncz Zsuzsa dalai sem azért voltak a maguk idejében olyan népszerűek, mert a dizőz olyan kiemelkedően jól énekelne (énekhang szempontjából Kovács Kati vagy Zalatnay szerintem simán lekörözi), hanem azért, mert a dalszövegei szimbolikusak, van mögöttes értelmük, és akik képesek gondolkodni (ez akkoriban még sikk volt), azok meg is fejtik őket.

Ami Scorsesét meg Tarantinót illeti: látod, az emberek máris nem tudnak mit kezdeni azzal, ha valaki kilép abból a skatulyából, ahová a közönség (kissé elhamarkodottan) beletette. Az én nagy szívfájdalmam, ami miatt egyébként már csak nagyon kevés társblogot olvasgatok: végigszörfölsz rajtuk, és egyrészt alig van olyan, amelyik a filmtörténettel is foglalkozna, másrészt ha megteszi, gyakran abban sincs köszönet. Ha végignézel a tematikájukon és a kommentjeiken, akkor azt látod (bocs a leegyszerűsítésért), hogy a hetvenes évekből mondjuk Bud Spencer, Terence Hill, Charles Bronson, Clint Eastwood (na jó, Delon meg Belmondo), a nyolcvanas évekből pedig Stalllone, Schwarzenegger, Eddie Murphy meg Ghostbusters a maradandó, a többi tulajdonképpen mind kuka. :) De hát nézd meg a kereskedelmi tévék műsorát: ezt az ízlést, ezt az értékrendet nyomják hétről hétre (Belmondo meg Delon nekik már retró, az ő filmjeik ugyanis elég ritkák a műsorban). Néha persze előtör belőlem a forradalmár, és megpróbálok a széllel szemben vizelni, és csak azért is nyomom a magam kedvenceit a blogjaimban, hogy bebizonyítsam, hogy a kisboltnak is van létjogosultsága a szupermarket mellett, de ebben igazából már több a dac, mint az őszinte hit. Persze nem kizárt, hogy a közeljövőben újra nekiveselkedem egy kicsit, hiszen ahogy Sonka Néri mint James Bond mondta: „Never Say Never Again”. :)
Field64 2020.07.18 08:51:45
@Teakbois:

Évekkel ezelőtt ezzel a szöveggel kezdődött a Filmbookon a blogírói pályafutásom. Akkor még az volt a koncepcióm, hogy 2-3 rövid bekezdésben írom meg a véleményemet az éppen látott filmről, semmiféle komolyabb ambícióim nem voltak még. Talán A düsseldorfi vámpír című Robert Hossein-filmről szóló írásomnál kezdett velem elszaladni a ló: elkezdtem egyre hosszabb szövegeket írni, egyre több figyelmet fordítani a háttérinfókra. Rájöttem ugyanis, hogy megmondogatós, „filmkritikus” blogból van már épp elég, akkoriban viszont (magyar nyelven) még nem nagyon volt olyan, amelyik a művek (pláne a régebbi filmek!) keletkezéstörténetével foglalkozott volna. Kezdetben a fogadtatás elég jó volt, ami miatt rá is álltam erre az irányzatra: kedvem éppen volt, időt meg szakítottam rá. Aztán különböző okokból ez a harmónia az idő, a kedv és a fogadtatás között rendre megbomlott. A régmúltból azért került elő újra ez a villámkritika, mert néhány hónapja szimbolikusan ezzel akartam lezárni blogoló pályafutásomat. Aztán a dolgok megint másképp alakultak. Egyelőre? :) A villámkritikus korszakomnak egyébként áldozatul esett a Richard Lester-féle Királyi játszma is, amit kifejezetten szeretek, mégis kurtán-furcsán elintéztem két bekezdéssel. Lehetséges, hogy alkalmasint azt újra előveszem, és írok róla egy „tipikusnak mondhatóan alapos Field64-féle elemzés”-t. :)
MovieCops A CASSANDRA-ÁTJÁRÓ 2020.04.01 06:00:00
Jennifer: Ön mit tanácsolna, doktor? Jonathan: Ne vegyél levegőt. Ugyanis ez a kór így tud fertőzni. Jennifer: Istenem! Mindnyájan meg fogunk halni. Jonathan: Az a nő hatvan százalékot mondott. Ezer ember lehet a vonaton, úgyhogy csak hatszázan. Jennifer: És hogy lehet a négyszázba bekerülni?…..
Field64 2020.07.15 07:49:46
@Teakbois:

Barátom, te vagy az én emberem! Én is kedvelem ezt a filmet. Semmi eget rengető, de időnként mégis szívesen megnézem újra: az én vérmérsékletemhez szabott tempó, ízlésemnek megfelelő szereposztás, fiatal éveim moziélményeire emlékeztető hangulat. Cosmatostól nekem ez a kedvenc filmem. Soha ennél rosszabbat!
Field64 2020.07.15 12:27:35
@Teakbois:

peterdonovan1975KUKACyahoo.com

Írd meg a blogod címét, majd kitesszük ide, meg a Facebook-oldalunkon is ajánlgatjuk majd.
Ewa Aulin. Tegye fel a kezét az, aki tudja, kiről van szó! A svéd színésznő egy tiniszépségverseny győzteseként került a filmvilágba, ahol eleinte tehetséges mesteremberek (Alberto Lattuada, Tinto Brass, Christian Marquand, Alberto Bevilacqua) foglalkoztatták, és jó nevű színészek, sőt igazi sztárok…..
Field64 2020.07.15 12:16:28
@Teakbois:

Jól tette. Nem csinált semmilyen vállalhatatlant.
„Nyilazzatok: a seb rózsát terem, Mely nyílni fog az örök kertbe fenn! Nyilazzatok: minden nyíl szárny nekem Feléd, örök hazám, ó végtelen! Nyilazzatok: bíbor dísz lesz sebem. Mely hirdeti: halálon győzelem! Nyilazzatok: kínom megszentelem Isten vitéze én, az Úr velem! Nyilazzatok: én már…..
Field64 2020.07.08 12:12:35
@aCCaTt0nE:

Rossellini Szent Ferenc-filmjét néhány hónapja láttam a cimboráimmal közös filmklubban. Nekem kifejezetten tetszett, semmi hollywoodi nem volt benne.

Egyébként Hollywood szerintem sokkal inkább hajlamos arra, hogy a vallásosak igényeinek megfelelő filmeket készítsen a bibliai történetekből. Inkább az európai filmesek hajlamosabbak kritikusabban és szélsőségesebben viszonyulni a témához. De hát ezt el kell fogadni, hogy nem mindenki hívő, és a Szentírás se mindenkinek szentírás – sőt gyakran még azoknak se, akiknek fennen hangoztatott hitük miatt pedig az kellene hogy legyen.
Field64 2020.07.08 18:32:33
@aCCaTt0nE:

Igen, én is kicsit (sőt inkább nagyon) eltúlzottnak érzem az aggodalmat: több évtizedes rétegfilmekről beszélünk, melyeket a maguk idejében sem forgalmaztak különösebben széles körben, napjainkban meg főleg nem ezekre telnek meg a multiplexek, és nem ezeket akarják óriási tömegek letölteni.
Field64 2020.07.11 23:38:34
@moodPedro:

Á, ezekkel a kommentekkel nem volt semmi gondom.
Mint korábban említettem (például a blog bevezetőjében), az nem probléma, ha valaki ellenvéleményt fogalmaz meg a filmről, vagy megírja, hogy nem tetszett neki az arról szóló írás, amíg betartja az elemi illemszabályokat.

Egyik kedvenc kommentelőmmel már privátban is eszmét cseréltem a melegfilmekről, hogy ez a téma mikor elfogadható számomra, és mikor inkább érdektelen. És nem feltétlenül azon múlik a dolog, hogy az intim dolgokból mit és milyen mennyiségben mutatnak. Nem nagyon jön be nekem az amerikai, hollywoodi megközelítés: az olyan filmek vagy sorozatok, mint a Philadelphia, a Túl a barátságon, a Szólíts a neveden vagy A fiúk a klubból számomra nem igazán érdekesek, bármennyire fontos filmek is a téma általános elfogadtatása terén.

Ez a téma akkor érdekes, amikor számomra újszerű vagy érdekes megközelítésben ábrázolják. Ilyen film volt számomra például a Portyán vagy ez a két Sebastiane-film. Tetszett a Jarman-film hangulata, a különös kísérőzene, a helyszín, ahol játszódik, a rengeteg filmtörténeti és kultúrtörténeti utalás. A nyugatnémet tévéfilm a homoerotikát sokkal visszafogottabban kezeli, a gyönyörű helyszíneknek, a Debussy-zenének és a kerettörténetnek köszönhetően azonban szerintem az is egy gondolatébresztő feldolgozás volt.
MovieCops KLEIN ÚR 2019.06.03 06:00:00
„A közöny olyan, mint a mozdulatlan, sima tenger egy fuldokló körül. Olyan, mint egy birkanyáj, amely lelegeli a füvet.” A május 25-én befejeződött cannes-i filmfesztiválon életműdíjat kapott a nyolcvanhárom éves Alain Delon. Egy amerikai feminista szervezet az ünnepséget megelőző napokban…..
Field64 2019.06.04 10:18:39
@szepipiktor:

Szerintem figyelemre méltó film, és nem csak a témája miatt, hanem művészi kidolgozottsága miatt is: a helyszínek, az öltözékek, a színvilág mind-mind hatásos.

Igen, a kollaboráció témáját a másik botrányfilm, a cikkben is említett Lacombe Lucien igencsak húsba vágóan dobta be a (francia) köztudatba.

Delon azóta számít szélsőjobboldalinak, mióta (a nyolcvanas évektől) a szélsőjobboldalinak aposztrofált Jean-Marie Le Pent támogatja, és a bevándorlás kérdésében nagyjából Brigitte Bardot-val van egy platformon.

Teljesen egyetértek a cannes-i fesztiválvezetőség véleményével: nem kell egyetérteni mindennel, amit Delon mond vagy csinál, azzal, ahogy a magánéletét éli (bár abba egyébként se kéne másnak, pláne egy amerikai szervezetnek beleszólnia!), de akkor és ott csak a művészi pályájáról volt szó. Ami tiszteletre és figyelemre méltó, nincs mit szégyellni rajta.
Field64 2019.06.04 16:59:28
@Fikalnyik Eugén:

Nem tudom, de lehet, hogy része volt abban, hogy a rendezőt kitették az Amerikai Filmakadémiáról. Aminek egyébként, ha jól tudom, Polanski az erőszakügy UTÁN lett a tagja.
Akkor ez még nem volt gond az Akadémiának, most meg már igen, annak ellenére, hogy az egykori áldozat is jó ideje azt nyilatkozta, hogy megbocsátott a rendezőnek, le kéne már végre zárni ezt az egész ügyet, és Polanski filmalkotói tevékenységét egyébként sem a magánéleti botrányai szemszögéből kéne megítélni.
Field64 2020.07.11 23:19:42
@wildcoyote25:

Az emberek néha összevissza beszélnek. :)

Delon sosem erősítette meg a biszexualitásáról és a férfiakkal folytatott viszonyairól szóló pletykákat, csak homályos nyilatkozatokat tett arról, hogy a magánéletét illetően senkinek nem tartozik elszámolással. Sok meleg barátja volt (Visconti, Clément, Melville, Jean-Claude Brialy stb.), de a homoszexualitást (is) magánügynek tekintette, és ún. homofób kijelentései leginkább arra vonatkoztak, hogy bizonyos melegmozgalmi követelésekkel nem értett egyet, és ennek hangot is adott. Nem ismerem erre vonatkozó összes nyilatkozatát, de amiket olvastam, azok szerintem nem voltak sértők, és nem muszáj velük egyetérteni.

Maga a film szerintem Delon egyik legjobb filmje és egyik legfigyelemreméltóbb alakítása.
Filmek a polcról Karambol (1996) 2020.07.08 09:00:00
David Cronenberg filmjei sosem a könnyen emészthetőségükről voltak híresek, ám J.G. Ballard (A nap birodalma) könyvének a feldolgozása még tőle is súlyos volt. A vágyak megszállottságig fajuló kiélése már foglalkoztatta a testhorror korszakában, Ballard könyve pedig módot adott rá, hogy mélyebbre…..
MovieCops ROCCO ÉS FIVÉREI 2019.12.02 06:00:00
Luchino Visconti az olasz – sőt talán az egyetemes – filmművészet egyik legvitatottabb alkotója. Művész mivoltát ugyan nem szokták kétségbe vonni, de már életében sokat polemizáltak arról, vajon nincs-e nagyon túlértékelve, hiszen kései filmjeiről a személye iránt oly elfogult baloldali értelmiség…..
Field64 2020.06.28 20:59:09
@aCCaTt0nE:

Köszönöm a hosszú és nagyon érdekes kommentet: mégis csak érdemes volt megírni ezt az ismertetőt, hiába tartozik szerzői életművemben – a látogatószám alapján – a „futottak még” kategóriába. :)

Tulajdonképpen megválaszoltad helyettem azt, hogy milyen is a filmnézői attitűdöm, és miért van az, hogy a „jobb körökben” már jó ideje lesajnált Visconti nekem a legnagyobb kedvenceim közé tartozik. Az egyik ok, mely Bereményi kapcsán hangzik el: mert közöm van hozzá. A másik: mert egyszerűen jó nézni, az ember észre se veszi, hogy megy közben az idő. (Én például egy cseppet se untam az Elátkozottakat, sőt az a film vezetett be Visconti világába, miközben elismerem, hogy a vele szembeni kifogások nem nélkülöznek minden alapot. De mégis olyan jól felépített, hatásosan megrendezett, ragyogóan eljátszott film, hogy engem mindig „magával visz”. A Ludwigról majd bővebben írok, ha az lesz a főtéma, mindazonáltal már a közeljövőben szóba kerül, mert a következő színészportré alanya Helmut Berger lesz.)

A melodráma engem nem annyira zavar, hiszen az élet igazából maga is egy melodráma. Én ennek főleg a hollywoodi változatát viselem nehezen, és nem azért, mert sznob vagyok, és „Pfuj, Hollywood”, hanem mert azokban a filmekben nem érzem azt az erős életanyagot, azt a hátteret, amely azokat a túláradó érzelmeket, szenvedélyeket (gyakran inkább szenvelgéseket) valóban hitelesítené. De ez más téma.

A Nibelungok-témája érlelődik itt a MovieCopson, ha nem tévedek, az inspirációt is tőled kaptam, sőt a filmeket is tőled kaptam volna, de az Istennek se tudtam letölteni őket: a pc-m nem vevő a német kultúrkörre, minden egyes alkalommal belehalt a letöltésbe. :) Szóval egyszer csak meglesz az az ismertető is. Ah, Odüsszeia! Gyerekkorom egyik kedvenc tévésorozata volt a kalandjait bemutató széria, a címszerepben a Jugoszláviából importált Bekim Fehmiu, Pénelopé szerepében a Görög Nő, Iréne Papas, Nauszikaa a későbbi Bond-lány és Mrs. Ringo Starr, Barbara Bach, Télemakhosz pedig Renaud Verley, aki az Elátkozottakban is benne volt. A kör bezárul. :)

Ami Ciro későbbi sorsát illeti, abban minden bizonnyal benne van a film készítésére jellemző időszak korhangulata is, az olasz gazdasági csodába vetett nagy remények. Érdekes egyébként, hogy míg Visconti kései, szimbolikus művei tökéletes kilátástalanságot tükröznek – az Elátkozottaktól Az ártatlanig mindegyik filmje egy vagy több halálesettel ér véget –, addig a Rocco esetében még élt benne valamiféle naiv remény, vágy, hogy egy pozitív jövőképnek legalább a lehetőségét felvillantsa. Pasolini nem volt ennyire optimista, mindazonáltal nem értek teljesen egyet azzal a szemlélettel, amelyre egyébként ő maga is hajlamos volt, vagyis hogy lumpenproletár szereplői lényegében szentek lettek volna. A csóró címszereplője vagy Mamma Róma fia, Ettore éppenséggel dolgozhatna, ha akarna, de nem akarnak. A semmiből kitörni és előrébb lépni tagadhatatlanul iszonyatosan nehéz feladat, ezt magam is megerősíthetem, és nagy a csábítás a könnyebb utat választani, esetünkben a strici életmódot vagy a bűnözést, de ez a két lehetőség is igazából a semmibe vezet, vagy csak tapicskol benne. Visconti optimista reménysugara a szebb jövőt illetően számomra elfogadhatóbb, még akkor is, ha szerintem Pasolini szemlélete a valóságosabb, az igazán életszagú. [Nem tudom, ez mennyire érthető, talán semennyire, de valószínűleg nem is annyira érdekes, viszont volt időm leírni. :)]
MovieCops A KALAND 2020.06.15 06:00:00
A filmművészet egyik legeredetibb tehetsége, az olasz Michelangelo Antonioni munkássága már a művész életében is viták kereszttüzében állt. A leggyakoribb és legkézenfekvőbb kifogás a filmjeivel szemben az volt, hogy túl hosszúak (két óra körüliek) és unalmasak. Empatikusabb bírálók azt…..
Field64 2020.06.17 11:21:31
@Dan da Man:

Néhány rövid gondolat Spielbergről is, ami már nem fért bele az előző komment karakterlimitjébe.

Spielberg nem tartozik a legnagyobb kedvenceim közé: sokkal jobban szeretem a korai filmjeit vagy a pusztán szórakoztató célzatú alkotásait, mint azokat a műveit, amelyekből az jön le, hogy itt valami nagyon fontosat is mondani akar, és semmiképpen nem akarja rám bízni, hogy magamtól jöjjek rá, mi is az.

Ezért is van az, hogy a korai Spielberg-filmek nekem sokkal jobban tetszenek, mint a kései munkái. Számomra a mélypontot egyértelműen a Lincoln jelentette, amelyről készséggel elhiszem, hogy nagyon fontos film az alkotó életművében és a kortárs amerikai filmművészetben is, csak éppen számomra volt olyan unalmas, mint másnak, mondjuk, A kaland vagy a Nagyítás. :)

Nemrég lehetőségem nyílt elolvasni egy magyar nyelvű Spielberg-könyvet, amely csak ősszel fog megjelenni. Rendkívül érdekes volt, több szempontból is. Egy nálam jóval fiatalabb (oké, mondjuk ki: húsz évvel fiatalabb) szerző írta, vagyis egy másik korosztály szemszögéből kaptam rálátást az életműre. És ez a nézőpont annak ellenére érdekes volt, hogy nem teljesen fedi az enyémet. A konklúzióm mégsem az volt, hogy a szerző nem ért ahhoz, amiről ír, mert nem úgy látja az alkotót és a filmjeit, mint én, hanem inkább az, hogy egy-két Spielberg-filmet újra kéne néznem ezen új szempontok alapján. :) A blogban is szó lesz majd erről a könyvről, amely egy Spielberg-filmről szóló, évek óta halogatott írás megszületését is elősegítette. Az már más kérdés, hogy azt a Spielberg-filmet egyértelműen a saját kedvenceim közül választottam. :) (Az a filmismertető szeptemberben kerül ki a blogra.)
Field64 2020.06.21 11:31:56
@aCCaTt0nE:

Ha Dan da Man valóban az, akinek én őt gondolom, akkor ő nagyon is jól ismeri azokat a filmművészeti folyamatokat, amelyekről írsz. Legfeljebb nem kedveli őket, de hát ez meg a szíve joga, hogy ne tessenek neki. :)

Egyvalami egész biztosan közös mindnyájunkban, mégpedig az, hogy valamennyien nagyon szeretjük a filmeket, de nem feltétlenül ugyanazokat. Biztos vagyok abban, hogy mindenki azokat a műfajokat, alkotókat, filmeket szereti a legjobban, amelyek az ő érdeklődésének és világlátásának a leginkább megfelelnek. És ez tulajdonképpen jól is van így, mert tudunk ajánlgatni egymásnak olyasmiket, amiket a másik netán nem ismer, de esetleg ráharap. Én például néhány éve még nem voltam különösebben jártas az olasz B-filmek világában, de néhány jóindulatú kommentelőnek köszönhetően kikupálódtam (magukat a filmeket is megkaptam tőlük), s azóta olykor arra is vetemedek, hogy igét hirdessek a témában, és egy-egy műről ismertetőket is írjak. :)
Field64 2020.06.22 19:16:17
@aCCaTt0nE:

Valószínűleg én provokáltam ki a szerzői filmek rajongóinak szóló megjegyzést azzal, hogy kicsit fentebb beszóltam a látványfilmeknek. :) Amelyek létjogosultságát amúgy nem vitatom, csak számomra nem igazán érdekesek, és nem tudok olyasmiket beléjük látni, amiket az alkotók szoktak a werkfilmekben lelkesen magyarázni. Biztos bennem van a hiba, hogy e filmek esetében nem tudok elvonatkozni attól, amit a vásznon látok, nem tudok mögöttes jelentéstartalmakat felfedezni, miközben a (régi) művészfilmek esetében többé-kevésbé képes vagyok erre.

De azért a művészfilmeseknek sincs teljesen nyert ügyük nálam. Godard például nekem se különösebben nagy kedvencem, ámbár a cimborákkal közös filmklubban nemrég látott Éli az életét tulajdonképpen tetszett. Persze ennyi évtized távlatából számomra inkább volt múzeumi darab, mint élő, eleven műalkotás, ami lázba tudna hozni akár a formai megoldásaival, akár a tematikájával. (És hamarosan szeretnék megemlékezni a hatvanéves Kifulladásigról is, igaz, inkább Belmondo, mint Godard miatt.) Azt is mondhatnám, inkább Truffaut-, mint Godard-párti vagyok. :) Egyébként nem lobogok különösebben David Lynchért és Lars von Trierért sem, hogy csak hirtelenjében írjak két nevet.

Azt is beismerem, hogy szerintem egyáltalán nem értek a filmekhez (ezért se szoktam túl gyakran kritikákat írni), és mindig nagy csodálattal nézek azokra, akik akár az ún. művészfilm, akár az ún. kommersz film alkotóiról és alkotásairól felkészülten, hitelesen, hihetően, izgalmasan tudnak beszélni, és mondanak is valamit, nem csak hablatyolnak. (Lucio Fulci például akkor kezdett érdekelni, amikor pár éve egy nagyon jó cikket olvastam róla a Filmvilágban, bár a zombifilmjeire nem bírtam rácuppanni.) Én erre képtelen vagyok. Bármilyen nagyképűen hangzik, úgy gondolom, az átlagnál talán többet tudok a filmekről (legalábbis lexikálisan, bizonyos korszakokról és alkotókról), de nézőként semmiféle magas esztétikai elvárások meg egyebek nem vezérelnek, egyszerűen csak élvezni akarom a játékidőt. És van, amikor ennek a nézői vágynak egy közepes vagy éppen, úgymond, gagyi film is megfelel, és van, amikor az óriási műgonddal készített szuperprodukciók és gondolatgazdag filmek sem. De hát a blogolás egyébként is szubjektív műfaj. A kezdet kezdetén írtam egy-két negatív kritikát is, de ezekről hamar letettem. Most már csak olyasmiről írok, ami tetszett, amit érdekesnek tartok, még ha nem is hibátlannak. Nálam (és ebben a blogban) simán egy platformra kerülhet Antonioni Verhoevennel, Fellini Tinto Brass-szal, Visconti Georges Lautnerrel stb., stb. :) Mert a maga nemében mindegyik jó.
MovieCops PSYCHO 2020.06.08 06:00:00
Idén hatvanesztendős minden idők egyik leghíresebb filmje, a Psycho (1960), a negyven éve elhunyt Alfred Hitchcock mesterműve. Alapjául Robert Bloch megtörtént bűnügyet feldolgozó regénye szolgált, amelyből Joseph Stefano írt bravúros forgatókönyvet. A filmet Hitchcock saját produkcióban, a…..
Field64 2020.06.13 22:40:10
@joeperry:

Épp most vetődtem ide, hogy feltöltsem a hétfőn beélesedő európai művészfilm ismertetőjét. :) Szmájlit raktam ugyan a mondat végére, pedig komolyan mondom.

De azért lesznek ismertebb régi filmek is a közeljövőben, mint például A Keselyű három napja július elején, Az erőd (magyar) vagy Az elveszett frigyláda fosztogatói, ami egy Spielberg-biográfia szeptemberi megjelenéséhez van időzítve. A Barfly is sorra kerül valamikor, mert egy Faye Dunaway-film ismertetése nem húzódhat el a végtelenségig, ráadásul ez egy kevéssé ismert, de igen jó alakítása.

Ami azt illeti, a blog legnagyobb sikerének azt tartom, hogy sikerült bebizonyítani magamnak, hogy igenis vannak normális kommentelők, akikkel jókat lehet dumálni a filmekről, és nem törvényszerű, hogy egy blog kommentjei folyton arról szóljanak, hogy mindenki beszól mindenkinek. :) Most csak azért nem nevezek meg egyetlen kedvenc kommentelőt se, mert nem szeretnék senkit se kifelejteni, és bízom abban, hogy hozzád hasonlóan idővel a többiek is újra hallatni fognak magukról.
Field64 2020.06.14 09:03:39
@aCCaTt0nE:

Amikor feltettem a szöveget a blogra, és elkezdtem kategóriákba sorolni, elgondolkodtam rajta, hogy betegyem-e az LMBT-be is. Végül azért nem tettem, mert arra a következtetésre jutottam, hogy Norman „átváltozásainak” hátterében igazából nem áll sem a homoszexualitás, sem a transzszexualitás. Ő elsősorban egy rendkívül domináns személyiség elnyomása alatt szenved, és emiatt fojtja el magában a heteroszexuális vágyakat. A nőket nem azért öli meg (Hitchcocknál csak egyet, a folytatásokban többet), mert nem tetszenek neki, hanem mert tudja, hogy az anyjának nem tetszenének, és neki akar elsősorban megfelelni. Talán az Ödipusz-komplexus valamiféle variációja lenne igaz rá.

A Facebookon A kaland kapcsán írtam neked nemrég, de a Psychóra is igaz, hogy érdemes figyelni a térbeli dolgokra is, melyek Norman tudatának egyfajta szimbólumai. A fiú igazi terepe a motel, itt tud a leginkább önmaga lenni. A motel mögött, de mégis fölé magasodik az Anya otthonát jelentő ház. A térbeliség egyszerre fejezi ki azt, hogy a halott Anya személyisége a fiatalember tudatában hátrébb szorul ugyan, de mégis egyértelműen fölé magasodik, meghatározza a gondolkodását, az egész személyiségét.

Ugyanez a szimbolikus térbeliség magában a házban is megfigyelhető. Amikor Norman leviszi a pincébe a múmiát, valójában lentre, tudata legmélyére szeretné rejteni az Anya figuráját. Hasonló a helyzet a halott eltüntetésének módjával is. Norman nem rafinált sorozatgyilkos, aki körmönfont módszerrel előre eltervezi, hogyan tüntesse el az áldozatát. A gyilkosságot azzal próbálja kitörölni az agyából, hogy a legmélyebbre próbálja száműzni az agyában, aminek fizikai szimbóluma a mocsár, ami nyomtalanul elrejti a nő létezésének minden nyomát. Amikor Norman az Anya képében megöli Mariont, nyilván nem döntötte el előre, hogy hová fogja tenni a hullát, a megoldás csak később adódik.

Érdemes egyébként megpendíteni a bűn és megtisztulás témájának ambivalens megjelenítését is. Bár Marion zuhanyjelenete látszólag csupán dramaturgiai ürügy arra, hogy bekövetkezzen a brutális gyilkosság (a szűk fürdőszobában nincs semmi menekülési útvonal, a meztelenség pedig a legnagyobb kiszolgáltatottságot jelzi), szimbolikus értelemben nyilván arról van szó, hogy miután a nő döntött a pénz visszaadásáról, a fürdés egyfajta szimbolikus megtisztulást is jelent a bűntől. Norman számára viszont épp a gyilkosság jelenti a megtisztulást, a megszabadulást a „bűnbeesés”, az érzéki csábítás kísértésétől.

Alf szerintem nem volt buta ember, A kötélben sem azért rejtett tartalom a homoszexualitás, mert a kövér Maestrótól ez valamiféle idegen téma volt. Sokkal inkább a cenzúra miatt, illetve azért, mert Hitch – mint a nagy rendezők általában – nem volt a híve annak, hogy a dolgokat egyszerűen csak kimondják, didaktikusan és szájbarágósan. Ő sugallni szeretett bizonyos összefüggéseket, hogy a néző maga jöjjön rá a ki nem mondott dolgokra. A Psycho egésze tele van ilyen rejtett, sugalmazott tartalommal, ezért is zavaró kissé a végére biggyesztett pszichológiai magyarázat, ami főleg a mai néző számára kissé szájbarágós.

És a végén én is nyelvészkedek egy kicsit, a te példádon felbuzdulva: igazából sose értettem egész világosan, egyes férfiak miért mondják bizonyos szituációkban azt, hogy „Ne nézzél már madárnak!” Hát most már van egy lehetséges magyarázat erre... :)
Field64 2020.06.14 19:14:41
@aCCaTt0nE:

Kérnék szépen egy vegán szempontú elemzést, vagy legalább egy linket egy ilyen jellegű elemzéshez, mert ígéretesen hangzik. :)

A Bloch-regény a film után már nem volt igazán átütő számomra. A második rész érdekesebb volt, mert azt hamarabb olvastam, mint ahogy a Psycho II-t láttam. És abban is van ütős slusszpoén, talán még jobb is, mint a filmé, bár nem tudom, azok után hogyan tudott Bloch még egy folytatást írni.

Biztos, hogy Hitchcocktól nem álltak távol a szexuális vonatkozású értelmezések, és valószínű, hogy Perkinst is azért választotta, mert tökéletesen megfelelt az elképzeléseinek, és tudott pluszárnyalatokat vinni a szerepébe. Hitch imádott játszani a színészei imázsával, mert tudta, hogy a néző általában beskatulyázza a művészt, és nagy meglepetést okoz neki, ha a művész végül nem felel meg ennek a skatulyának. Korábban Perkinst mindenki romantikus filmek halk szavú, rokonszenves szereplőjeként ismerte meg, senki nem gondolta volna, hogy a Psychóban nem ez lesz az igazi arca.

Ennek fordítottja történt a Téboly (1972) esetében, ahol Jon Finch volt az első számú gyanúsított. Hitchcock pontosan tudta, hogy miután Finch nem sokkal korábban remekül eljátszotta Macbeth szerepét Polanski filmjében, mindeni azt fogja hinni, hogy persze, hogy most is gyilkost játszik.
MovieCops A VÖRÖS PALÁST 2020.06.01 06:00:00
A skandináv országok filmművészete közül talán Svédországét ismerhetjük a legjobban, bár a többség számára valószínűleg ez ma is szinte kizárólag Ingmar Bergman munkásságát jelenti. Dánia filmesei közül Lars von Trier neve csenghet ismerősen részben botrányfilmjei, részben bizonyos – nem kevésbé…..