Adatok
Field64
237 bejegyzést írt és 1184 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az Érett nők dicsérete című 1978-as kanadai film egy emigráns magyar író, Vizinczey István legismertebb regényéből készült. A cselekmény az ötvenes években játszódik Magyarországon és Kanadában. Főhőse egy fiatal magyar fiú, Vajda András (alias Andy Vajda), aki gyerekkorától kezdve az érett,…..
Field64
2023.10.25 08:05:11
@gigabursch:
Köszi az elismerést.
Akkor olvastam a könyvet, amikor megjelent magyar nyelven, és őszintén szólva nem emlékszem rá részletekbe menően. Mindazonáltal ha nagyon rossz lett volna, arra biztosan emlékeznék. :) Van valami ironikus abban, hogy magyar szerző művét fordításban ismerhette meg a magyar olvasó.
Köszi az elismerést.
Akkor olvastam a könyvet, amikor megjelent magyar nyelven, és őszintén szólva nem emlékszem rá részletekbe menően. Mindazonáltal ha nagyon rossz lett volna, arra biztosan emlékeznék. :) Van valami ironikus abban, hogy magyar szerző művét fordításban ismerhette meg a magyar olvasó.
Field64
2024.10.21 10:56:51
@jajnemár:
Köszi az észrevételt. Mivel a film egyébként sem érhető el magyarul, visszaírtam az eredeti címét.
Köszi az észrevételt. Mivel a film egyébként sem érhető el magyarul, visszaírtam az eredeti címét.
A Nappalok és éjszakák (1977) című amerikai dráma Judith Rossner (1935–2005) Looking for Mr. Goodbar című regénye alapján készült, amely 1975 egyik bestsellere volt az Egyesült Államokban. Alapjául egy 1973-ban történt, nagy társadalmi visszhangot kiváltott bűnügy szolgált. A Mr. Goodbar eredetileg…..
Field64
2024.10.17 13:53:10
@gigabursch:
Egyetértek veled: azért még ma sem igazán elfogadott és megszokott (legalábbis mifelénk), hogy egy nő önállóan akar megállni a lábán, sőt tud is, és kezdeményező a párkapcsolatokban. Ráadásul ahogy a férfiaknak, úgy neki is van igénye olykor a pillanatnyi kielégülést jelentő egyéjszakás kalandokra.
Kicsit talán szigorú voltam a filmmel, amely 1977-ben, az eredeti bűnügyhöz időben és térben is közelebb, talán valóban ütős volt. Így, közel ötven évvel később viszont számomra eléggé kiszámítottnak, megtervezettnek tűnt. Több spontaneitás szerintem nem ártott volna neki. A színészek miatt viszont érdemes megnézni, főleg Diane Keaton, Tuesday Weld, William Atherton és Tom Berenger nagyon jó. És persze én bírom a diszkót, még ha most csak háttérzeneként szolgált is.
Egyetértek veled: azért még ma sem igazán elfogadott és megszokott (legalábbis mifelénk), hogy egy nő önállóan akar megállni a lábán, sőt tud is, és kezdeményező a párkapcsolatokban. Ráadásul ahogy a férfiaknak, úgy neki is van igénye olykor a pillanatnyi kielégülést jelentő egyéjszakás kalandokra.
Kicsit talán szigorú voltam a filmmel, amely 1977-ben, az eredeti bűnügyhöz időben és térben is közelebb, talán valóban ütős volt. Így, közel ötven évvel később viszont számomra eléggé kiszámítottnak, megtervezettnek tűnt. Több spontaneitás szerintem nem ártott volna neki. A színészek miatt viszont érdemes megnézni, főleg Diane Keaton, Tuesday Weld, William Atherton és Tom Berenger nagyon jó. És persze én bírom a diszkót, még ha most csak háttérzeneként szolgált is.
Az 1976-ban bemutatott Kísértet Lublón Mikszáth Kálmán azonos című kisregénye alapján készült, amely először folytatásokban jelent meg a Pesti Hírlap 1892-es évfolyamában. A történet alapja egy akkoriban közismert kísértethistória volt egy bizonyos Kaszperek Mihály borkereskedőről, aki a XVIII.…..
Field64
2024.10.10 12:59:34
@gigabursch:
Erre nem tudok mit mondani.
Amit a film készítéséről megtudtam, az benne van a posztban. Feltételezésekbe nem szeretnék belemenni, és a lehetőségekhez képest a politikát is szeretném távol tartani a blogtól.
Nekem egyik kedvenc magyar filmem volt és maradt. Általános iskolásként láttam először az irodalomszakkör tagjaként. Egy vagy két évvel később voltam a röjtökmuzsaji gyermeküdülőben, ott tudtam meg, hogy az egyik jelenetet ott forgatták.
Erre nem tudok mit mondani.
Amit a film készítéséről megtudtam, az benne van a posztban. Feltételezésekbe nem szeretnék belemenni, és a lehetőségekhez képest a politikát is szeretném távol tartani a blogtól.
Nekem egyik kedvenc magyar filmem volt és maradt. Általános iskolásként láttam először az irodalomszakkör tagjaként. Egy vagy két évvel később voltam a röjtökmuzsaji gyermeküdülőben, ott tudtam meg, hogy az egyik jelenetet ott forgatták.
Field64
2024.10.15 17:50:13
@Terézágyú:
Ahány ember annyiféleképpen írhatná meg ezt a posztot. Valahol határt kell szabni az én lelkesedésemnek is, főleg ha a látogatottsági adatok egyre kevésbé vannak vele egyenes arányban.
Mindenkinek azt tudom tanácsolni, akinek netán hiányérzete van valamelyik poszt kapcsán, hogy ott van előtte nyilván a Google, és keressen rá arra, ami érdekli még az általam leírtakon kívül.
Ahány ember annyiféleképpen írhatná meg ezt a posztot. Valahol határt kell szabni az én lelkesedésemnek is, főleg ha a látogatottsági adatok egyre kevésbé vannak vele egyenes arányban.
Mindenkinek azt tudom tanácsolni, akinek netán hiányérzete van valamelyik poszt kapcsán, hogy ott van előtte nyilván a Google, és keressen rá arra, ami érdekli még az általam leírtakon kívül.
Field64
2024.10.16 16:48:30
@Terézágyú:
Erre nem tudok mit mondani, neked kell tudnod, hogy mit és miért érzel. Nem szoktam rossz néven venni a normálisan megfogalmazott észrevételeket, különben teljesen leállítanám a kommentelési lehetőséget.
Én nem érzem azt, hogy csak azért, mert próbálok egy-egy film keletkezéstörténetéhez általában történelmi és irodalmi hátteret is felvázolni (ami egyébként nem jellemző a filmes társblogokra), feltétlenül muszáj lenne elmerülnöm a fő téma szempontjából másodlagos részletekben is, amilyen például a 16 város elzálogosítása, meg hogy miért volt sztaroszta meg Ágost király. Te ezeket fontosnak tartod e film kapcsán, én viszont nem. Csak a szerintem kézenfekvő lehetőséget javasoltam megoldásként, amiről azt gondoltam, neked valamiért akkor nem jutott eszedbe.
Igen, az kétségtelenül nem dob fel, ha gyakrabban kapok kritikát, mint elismerést, sőt vannak, akiktől CSAK kritikák szoktak érkezni. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni: én ezt tudom nyújtani, amit hétről hétre látsz. Őszintén örülök, ha valakinek ez tetszik, és visszajár, és sajnálom, ha valakinek nem. Részemről ez minden, mndenféle ingerültség nélkül. Az egész blogolás ugyanis nem ér annyit, hogy az ember ingerült legyen miatta.
Erre nem tudok mit mondani, neked kell tudnod, hogy mit és miért érzel. Nem szoktam rossz néven venni a normálisan megfogalmazott észrevételeket, különben teljesen leállítanám a kommentelési lehetőséget.
Én nem érzem azt, hogy csak azért, mert próbálok egy-egy film keletkezéstörténetéhez általában történelmi és irodalmi hátteret is felvázolni (ami egyébként nem jellemző a filmes társblogokra), feltétlenül muszáj lenne elmerülnöm a fő téma szempontjából másodlagos részletekben is, amilyen például a 16 város elzálogosítása, meg hogy miért volt sztaroszta meg Ágost király. Te ezeket fontosnak tartod e film kapcsán, én viszont nem. Csak a szerintem kézenfekvő lehetőséget javasoltam megoldásként, amiről azt gondoltam, neked valamiért akkor nem jutott eszedbe.
Igen, az kétségtelenül nem dob fel, ha gyakrabban kapok kritikát, mint elismerést, sőt vannak, akiktől CSAK kritikák szoktak érkezni. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni: én ezt tudom nyújtani, amit hétről hétre látsz. Őszintén örülök, ha valakinek ez tetszik, és visszajár, és sajnálom, ha valakinek nem. Részemről ez minden, mndenféle ingerültség nélkül. Az egész blogolás ugyanis nem ér annyit, hogy az ember ingerült legyen miatta.
A hatvanas évek nyugat-európai művészfilmjeinek egyik kulcsfogalma volt az elidegenedés. Magyarországon sokszor némi lenézéssel emlegették ezt a kifejezést, mint az „antihumánus” kapitalista társadalom szükségszerű velejáróját, amikor a polgárság felsőbb rétegei jó dolgukban már azt sem tudják, min…..
Field64
2024.10.14 20:42:42
@gigabursch:
Valószínűleg Ferreri a címadással kicsit Bunuelt is idézte, akinek Az anadalúziai kutya című híres filmjében nincs kutya és nincs semmi, ami andalúz lenne, viszont a cím egyértelműen figyelemfelkeltő.
Ugyanakkor Ferreri filmjében Dillingernek van némi tényleges szerepe, hiszen a revolvert az ő haláláról tudósító újságba csomagolták, sőt néhány archív felvételen meg is jelenik, a halálát, a holttestét is mutatják. Ahogy a posztban is írtam, némi szimbolikus hasonlóság van Dillinger és Glauco sorsa között.
Mindazonáltal egyértelműen arra hajlok, hogy elsősorban a meghökkentés, a figyelemfelkeltés volt a címadás célja, az esetleges összefüggések a cselekménnyel másodlagosak. Szerintem. :)
P. S.: A hölgyek. Anita Pallenbergről Az előadás kapcsán valószínűleg szó lesz még valamikor, de leghamarabb már csak jövőre. Annie Girardot két André Cayatte-filmmel is esélyes lenne újabb szereplésre a blogban, csak egyelőre még nincs elegendő anyagom ezekhez. Régi tervem cikket írni a Sandokan-filmekről, és akkor újfent előkerülne Carole André is, aki néhány olasz kultfilm kapcsán is alighanem visszatér majd közénk.
Valószínűleg Ferreri a címadással kicsit Bunuelt is idézte, akinek Az anadalúziai kutya című híres filmjében nincs kutya és nincs semmi, ami andalúz lenne, viszont a cím egyértelműen figyelemfelkeltő.
Ugyanakkor Ferreri filmjében Dillingernek van némi tényleges szerepe, hiszen a revolvert az ő haláláról tudósító újságba csomagolták, sőt néhány archív felvételen meg is jelenik, a halálát, a holttestét is mutatják. Ahogy a posztban is írtam, némi szimbolikus hasonlóság van Dillinger és Glauco sorsa között.
Mindazonáltal egyértelműen arra hajlok, hogy elsősorban a meghökkentés, a figyelemfelkeltés volt a címadás célja, az esetleges összefüggések a cselekménnyel másodlagosak. Szerintem. :)
P. S.: A hölgyek. Anita Pallenbergről Az előadás kapcsán valószínűleg szó lesz még valamikor, de leghamarabb már csak jövőre. Annie Girardot két André Cayatte-filmmel is esélyes lenne újabb szereplésre a blogban, csak egyelőre még nincs elegendő anyagom ezekhez. Régi tervem cikket írni a Sandokan-filmekről, és akkor újfent előkerülne Carole André is, aki néhány olasz kultfilm kapcsán is alighanem visszatér majd közénk.
„Egymillió gyilkosság országa”. Így nevezte az Egyesült Államokat Sheldon Renan amerikai forgatókönyvíró és rendező, miután összeállította az Amerikai gyilkosságok (1981) című dokumentumfilmjét. Renan és alkotótársai Amerika drámai hanyatlásának kezdetét Kennedy elnök 1963-as meggyilkolásához kötik.…..
Field64
2024.10.08 07:38:30
@Puller István:
Köszi az észrevételt, ezt bizony nagyon elbandzsítottam. A fotó külföldi források szerint a gyilkosság napján, délután 5 körül készült, egyes magyar források írták, hogy pár perccel a halála előtt. (Amúgy a kép fényviszonyai alapján jómagam is inkább késő estére gondolnék, mint délutánra.) A screenshotokat viszont erőltetett menetben készítettem vasárnap este, és a cikkbe kiemelt kép a filmben épp a Lennonról szóló rész előtt látható, ráadásul az áldozat hasonlít is rá. Elnézést a nem szándékos félrevezetésért.
Köszi az észrevételt, ezt bizony nagyon elbandzsítottam. A fotó külföldi források szerint a gyilkosság napján, délután 5 körül készült, egyes magyar források írták, hogy pár perccel a halála előtt. (Amúgy a kép fényviszonyai alapján jómagam is inkább késő estére gondolnék, mint délutánra.) A screenshotokat viszont erőltetett menetben készítettem vasárnap este, és a cikkbe kiemelt kép a filmben épp a Lennonról szóló rész előtt látható, ráadásul az áldozat hasonlít is rá. Elnézést a nem szándékos félrevezetésért.
Field64
2024.10.09 11:25:15
@Grabb:
Köszi a kiegészítést.
A Dakota-ház majd egyszer újra előkerül a MovieCopson, amikor Roman Polanski Rosemary gyermeke (1968) című horrorja kerül sorra. A filmbarátok jól tudják, hogy ez az épület volt az egyik fő forgatási helyszín.
Köszi a kiegészítést.
A Dakota-ház majd egyszer újra előkerül a MovieCopson, amikor Roman Polanski Rosemary gyermeke (1968) című horrorja kerül sorra. A filmbarátok jól tudják, hogy ez az épület volt az egyik fő forgatási helyszín.
„Nem hallja körös-körül ezt a szörnyű üvöltést, amit az emberek csendnek hívnak?”
A német Werner Herzog 1974-ben bemutatott filmje, a Kaspar Hauser a XIX. század történelmének egyik leghíresebb rejtélyén alapul. Az igazi Kaspar tizenhat éves korában a semmiből bukkant fel Nürnberg egyik utcájában.…..
A MovieCops kezdettől fogva arra törekszik, hogy bemutasson olyan filmeket is, amelyek ma már nincsenek a köztudatban, sőt talán a maguk idejében sem voltak, mégis megérdemelnek némi figyelmet. Keletnémet filmek, ha jól emlékszem, korábban csupán a Gojko Mitićről szóló életrajzomban kerültek szóba.…..
Field64
2024.09.30 14:34:28
@gigabursch:
Az őszinte válasz az, hogy a lista összeállításakor eszembe se jutott. Valószínűleg azért nem, mert olyan filmeket próbáltam felidézni, amelyekben a fiatalkorúak szereplése, az általuk képviselt cselekményszál döntő fontosságú.
Az őszinte válasz az, hogy a lista összeállításakor eszembe se jutott. Valószínűleg azért nem, mert olyan filmeket próbáltam felidézni, amelyekben a fiatalkorúak szereplése, az általuk képviselt cselekményszál döntő fontosságú.
„Mikor az ERDÉRT-nél dolgoztam, temérdek fácánt lőttünk. Megfigyeltem: voltak napok, amikor egyáltalán nem fogott rajtuk a golyó. Máskor meg úgy hullottak, mint ősszel a légy... Mondtam is akkor az embereimnek: ma nincs fácán, holnap lesz fácán.”
Öt éve, 2019. szeptember 22-én hunyt el Sára…..
Field64
2024.09.29 13:38:22
@Sigismundus:
Igazad van, erről megfeledkeztem, amikor az összeállítást készítettem. Pedig láttam, és ráadásul jobb filmnek tartom, mint azok egyikét, amely viszont a listámban is szerepel, de a sértődések elkerülése érdekében nem nevezem meg azt a filmet. :)
Igazad van, erről megfeledkeztem, amikor az összeállítást készítettem. Pedig láttam, és ráadásul jobb filmnek tartom, mint azok egyikét, amely viszont a listámban is szerepel, de a sértődések elkerülése érdekében nem nevezem meg azt a filmet. :)
Joe Dassin (New York, 1938. november 5. – Tahiti, 1980. augusztus 20.) amerikai–magyar származású francia énekes és zeneszerző teljes neve: Joseph Ira Dassin. Az 1960-as évek közepétől énekelt, pályafutása legnagyobb slágere az 1975-ben megjelent L'été indien (Indián nyár). Hét nyelven készített…..
Field64
2024.09.27 20:37:37
@Androsz:
Fiatal éveimben én nagy discofan voltam, John Travolta legkisebb unokája. :) Csak vénségemre kezdtem értékelni a romantikusabb dalokat, így Dassin repertoárját is. Oké, a Les Dalton például nem romantikus, de nem is értem, miért nem szerette, tök jópofa dal.
Melina Mercouri talán a tehetsége meg a temperamentuma miatt vonzotta a férfiakat. Mint nő, nem az én típusom volt, de a tehetségét én sem vitatom.
Fiatal éveimben én nagy discofan voltam, John Travolta legkisebb unokája. :) Csak vénségemre kezdtem értékelni a romantikusabb dalokat, így Dassin repertoárját is. Oké, a Les Dalton például nem romantikus, de nem is értem, miért nem szerette, tök jópofa dal.
Melina Mercouri talán a tehetsége meg a temperamentuma miatt vonzotta a férfiakat. Mint nő, nem az én típusom volt, de a tehetségét én sem vitatom.
Az 1988-ban bemutatott Őrület egyike Roman Polański kissé alulértékelt alkotásainak. Bár kereskedelmileg nem volt éppen sikertelen, sokan csupán egy Hitchcock-utánzatot látnak benne. Ennek a hasonlóságnak van ugyan alapja, ám az Őrület egyáltalán nem Hitchcock-plágium, még csak nem is hommage, hanem…..
Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj sci-fije, az Aelita 1923-ban jelent meg először nyomtatásban. A kisregény egy szerelmi történet ürügyén valójában a kommunizmus kozmikus győzelmét hirdeti, így igazán alkalmasnak tűnt arra, hogy egy külföldön is forgalmazható, szovjetbarát film készüljön belőle. Az…..
Field64
2024.09.16 18:45:49
@gigabursch:
Igen, van némi hasonlóság, bár a szovjet produkció nem akciófilm. Igazából nem is sci-fi, mert nagyobb része a Földön játszódik, de az is érdekes, mert azért a kommunizmusról kevés ilyen őszinte mozgóképes emlék maradt fenn.
A Fekete fülű fehér Bimet nem ígérem a közeljövőben. Az is számít, hogy mennyire találnék hozzá háttérinfókat. Szovjet film vonatkozásában már készül az Andrej Rubljov, mert Tarkovszkij is egy olyan rendező, akinek legalább egy filmmel illik jelen lennie egy ilyen blogban (a Solaris is sanszos még, a többit az idő dönti el), meg hasonló okokból Nyikita Mihalkovot is szeretném mielőbb elővenni.
Igen, van némi hasonlóság, bár a szovjet produkció nem akciófilm. Igazából nem is sci-fi, mert nagyobb része a Földön játszódik, de az is érdekes, mert azért a kommunizmusról kevés ilyen őszinte mozgóképes emlék maradt fenn.
A Fekete fülű fehér Bimet nem ígérem a közeljövőben. Az is számít, hogy mennyire találnék hozzá háttérinfókat. Szovjet film vonatkozásában már készül az Andrej Rubljov, mert Tarkovszkij is egy olyan rendező, akinek legalább egy filmmel illik jelen lennie egy ilyen blogban (a Solaris is sanszos még, a többit az idő dönti el), meg hasonló okokból Nyikita Mihalkovot is szeretném mielőbb elővenni.
Karin Petersen francia színésznő a legtöbb életrajz szerint 1945. március 27-én született Párizsban, bár néhány forrás úgy tudja, hogy 1949-ben Koppenhágában jött világra. Teljes neve: Karine Nicole Raphaelle Petersen. Édesapja egy dán orvos volt, édesanyja egy francia nő. Nem sokkal születése után…..
MovieCops
KÖNNYŰZENEI PANORÁMA – MODERN TALKING: A POÉNBÓL BEFUTTATOTT POPEGYÜTTES
2024.09.09 06:00:00
A német Modern Talkingot 1984-ben alapította Dieter Bohlen és Thomas Anders, akik már korábban is dolgoztak együtt. Az új duó bemutatkozó kislemeze, a You're My Heart, You're My Soul világsikert aratott, és azóta egyike az 1980-as évek legismertebb könnyűzenei örökzöldjeinek. Az első slágert…..
Field64
2024.09.10 16:08:53
@Fotósképző:
:)
Igen, emlékszem, a tanítványaim ezzel a szövegverzióval énekelték. :)
Az MT első slágere nálam „Jó a MAHART” címmel futott, a hajózási vállalat tiszteletére.
De emlékszem arra is, hogy egy-két évvel később tűnt fel Kylie Minogue, akit lelkes poprajongó tanítványom nagyon szeretett, de Kájli Minyon néven emlegette, slágerének címe pedig szerinte az volt, hogy Ásupisu-lakk-ki. :)
:)
Igen, emlékszem, a tanítványaim ezzel a szövegverzióval énekelték. :)
Az MT első slágere nálam „Jó a MAHART” címmel futott, a hajózási vállalat tiszteletére.
De emlékszem arra is, hogy egy-két évvel később tűnt fel Kylie Minogue, akit lelkes poprajongó tanítványom nagyon szeretett, de Kájli Minyon néven emlegette, slágerének címe pedig szerinte az volt, hogy Ásupisu-lakk-ki. :)
Field64
2024.09.12 20:38:11
@Fotósképző:
Úgy tudom, a popzene esetében meglehetősen gyakori (de nyilván más műfajokban is előfordul), hogy egy-egy készülő albumra több dalt írnak, mint ahányat felvesznek, hogy csak a legjobbak kerüljenek a kiadványra. Az sem ritkaság, hogy ugyanazt a dalt többféle verzióban is elkészítik, és abból választják ki a legjobbat.
A mellőzött dalokból lettek többnyire a kislemezek B oldalai, amelyek ily módon végül az adott előadó ritkaságaivá váltak, mivel a sorlemezekről és a válogatásalbumokról is általában lemaradtak.
A CD-korszakban változtak ezek a szokások, akkor már többször is megesett, hogy ugyanaz a dal többféle változatban is felkerült az albumra, nem szólva a maxikról.
Például Grace Jones 1985-ös albuma, a Slave to the Rhythm ugyanazon zenei téma többféle változatát is tartalmazza. Az ehhez kapcsolódó több mint egyórás (!) maxi single még további verziókat tartalmaz, és játékideje hosszabb, mint magáé az albumé!
Az ABBA Voulez-vous vagy a Thank You for the Music című dalának is ismeretes több változata. Egy harmadik ABBA-szerzemény Happy Hawaii címmel egy kislemez B oldalára került fel, majd ugyanezt a zenei témát továbbfejlesztették, és Why Did It Have To Be Me? címmel az 1976-os Arrival című albumukra is felkerült.
Kovács Kati örökzöldje, a Rock and roller eredetileg más felfogásban készült, de aztán a klasszikussá vált verzió jelent meg. (Állítólag az eredeti változat elveszett vagy meg sem tartották.)
Visszatérve Bohlenre: túl azon, hogy a dallamvilág viszonylag szűk kereteken belül változik, ő is többször elsütötte ugyanazt. John Christian Ebony Eyes és Les McKeown It's A Game című dala egyértelműen ugyanazon melódia variációi, a szöveg is csak a refrénben változik meg.
www.youtube.com/watch?v=agrU1xHEw_s
www.youtube.com/watch?v=2opOfM2JBro
Úgy tudom, a popzene esetében meglehetősen gyakori (de nyilván más műfajokban is előfordul), hogy egy-egy készülő albumra több dalt írnak, mint ahányat felvesznek, hogy csak a legjobbak kerüljenek a kiadványra. Az sem ritkaság, hogy ugyanazt a dalt többféle verzióban is elkészítik, és abból választják ki a legjobbat.
A mellőzött dalokból lettek többnyire a kislemezek B oldalai, amelyek ily módon végül az adott előadó ritkaságaivá váltak, mivel a sorlemezekről és a válogatásalbumokról is általában lemaradtak.
A CD-korszakban változtak ezek a szokások, akkor már többször is megesett, hogy ugyanaz a dal többféle változatban is felkerült az albumra, nem szólva a maxikról.
Például Grace Jones 1985-ös albuma, a Slave to the Rhythm ugyanazon zenei téma többféle változatát is tartalmazza. Az ehhez kapcsolódó több mint egyórás (!) maxi single még további verziókat tartalmaz, és játékideje hosszabb, mint magáé az albumé!
Az ABBA Voulez-vous vagy a Thank You for the Music című dalának is ismeretes több változata. Egy harmadik ABBA-szerzemény Happy Hawaii címmel egy kislemez B oldalára került fel, majd ugyanezt a zenei témát továbbfejlesztették, és Why Did It Have To Be Me? címmel az 1976-os Arrival című albumukra is felkerült.
Kovács Kati örökzöldje, a Rock and roller eredetileg más felfogásban készült, de aztán a klasszikussá vált verzió jelent meg. (Állítólag az eredeti változat elveszett vagy meg sem tartották.)
Visszatérve Bohlenre: túl azon, hogy a dallamvilág viszonylag szűk kereteken belül változik, ő is többször elsütötte ugyanazt. John Christian Ebony Eyes és Les McKeown It's A Game című dala egyértelműen ugyanazon melódia variációi, a szöveg is csak a refrénben változik meg.
www.youtube.com/watch?v=agrU1xHEw_s
www.youtube.com/watch?v=2opOfM2JBro
Az olasz filmművészet még élő legendája, a hamarosan 85 éves Marco Bellocchio a magyar filmbarátok körében korántsem olyan közismert, mint például Francesco Rosi, Ermanno Olmi vagy a Taviani fivérek. Ennek egyik oka az lehet, hogy a művészi hírnevét megalapozó korai filmjeit nem mutatták be a magyar…..
Luchino Visconti az olasz – sőt talán az egyetemes – filmművészet egyik legvitatottabb alkotója. Művész mivoltát ugyan nem szokták kétségbe vonni, de már életében sokat polemizáltak arról, vajon nincs-e nagyon túlértékelve, hiszen kései filmjeiről a személye iránt oly elfogult baloldali értelmiség…..
Field64
2020.06.28 20:59:09
@aCCaTt0nE:
Köszönöm a hosszú és nagyon érdekes kommentet: mégis csak érdemes volt megírni ezt az ismertetőt, hiába tartozik szerzői életművemben – a látogatószám alapján – a „futottak még” kategóriába. :)
Tulajdonképpen megválaszoltad helyettem azt, hogy milyen is a filmnézői attitűdöm, és miért van az, hogy a „jobb körökben” már jó ideje lesajnált Visconti nekem a legnagyobb kedvenceim közé tartozik. Az egyik ok, mely Bereményi kapcsán hangzik el: mert közöm van hozzá. A másik: mert egyszerűen jó nézni, az ember észre se veszi, hogy megy közben az idő. (Én például egy cseppet se untam az Elátkozottakat, sőt az a film vezetett be Visconti világába, miközben elismerem, hogy a vele szembeni kifogások nem nélkülöznek minden alapot. De mégis olyan jól felépített, hatásosan megrendezett, ragyogóan eljátszott film, hogy engem mindig „magával visz”. A Ludwigról majd bővebben írok, ha az lesz a főtéma, mindazonáltal már a közeljövőben szóba kerül, mert a következő színészportré alanya Helmut Berger lesz.)
A melodráma engem nem annyira zavar, hiszen az élet igazából maga is egy melodráma. Én ennek főleg a hollywoodi változatát viselem nehezen, és nem azért, mert sznob vagyok, és „Pfuj, Hollywood”, hanem mert azokban a filmekben nem érzem azt az erős életanyagot, azt a hátteret, amely azokat a túláradó érzelmeket, szenvedélyeket (gyakran inkább szenvelgéseket) valóban hitelesítené. De ez más téma.
A Nibelungok-témája érlelődik itt a MovieCopson, ha nem tévedek, az inspirációt is tőled kaptam, sőt a filmeket is tőled kaptam volna, de az Istennek se tudtam letölteni őket: a pc-m nem vevő a német kultúrkörre, minden egyes alkalommal belehalt a letöltésbe. :) Szóval egyszer csak meglesz az az ismertető is. Ah, Odüsszeia! Gyerekkorom egyik kedvenc tévésorozata volt a kalandjait bemutató széria, a címszerepben a Jugoszláviából importált Bekim Fehmiu, Pénelopé szerepében a Görög Nő, Iréne Papas, Nauszikaa a későbbi Bond-lány és Mrs. Ringo Starr, Barbara Bach, Télemakhosz pedig Renaud Verley, aki az Elátkozottakban is benne volt. A kör bezárul. :)
Ami Ciro későbbi sorsát illeti, abban minden bizonnyal benne van a film készítésére jellemző időszak korhangulata is, az olasz gazdasági csodába vetett nagy remények. Érdekes egyébként, hogy míg Visconti kései, szimbolikus művei tökéletes kilátástalanságot tükröznek – az Elátkozottaktól Az ártatlanig mindegyik filmje egy vagy több halálesettel ér véget –, addig a Rocco esetében még élt benne valamiféle naiv remény, vágy, hogy egy pozitív jövőképnek legalább a lehetőségét felvillantsa. Pasolini nem volt ennyire optimista, mindazonáltal nem értek teljesen egyet azzal a szemlélettel, amelyre egyébként ő maga is hajlamos volt, vagyis hogy lumpenproletár szereplői lényegében szentek lettek volna. A csóró címszereplője vagy Mamma Róma fia, Ettore éppenséggel dolgozhatna, ha akarna, de nem akarnak. A semmiből kitörni és előrébb lépni tagadhatatlanul iszonyatosan nehéz feladat, ezt magam is megerősíthetem, és nagy a csábítás a könnyebb utat választani, esetünkben a strici életmódot vagy a bűnözést, de ez a két lehetőség is igazából a semmibe vezet, vagy csak tapicskol benne. Visconti optimista reménysugara a szebb jövőt illetően számomra elfogadhatóbb, még akkor is, ha szerintem Pasolini szemlélete a valóságosabb, az igazán életszagú. [Nem tudom, ez mennyire érthető, talán semennyire, de valószínűleg nem is annyira érdekes, viszont volt időm leírni. :)]
Köszönöm a hosszú és nagyon érdekes kommentet: mégis csak érdemes volt megírni ezt az ismertetőt, hiába tartozik szerzői életművemben – a látogatószám alapján – a „futottak még” kategóriába. :)
Tulajdonképpen megválaszoltad helyettem azt, hogy milyen is a filmnézői attitűdöm, és miért van az, hogy a „jobb körökben” már jó ideje lesajnált Visconti nekem a legnagyobb kedvenceim közé tartozik. Az egyik ok, mely Bereményi kapcsán hangzik el: mert közöm van hozzá. A másik: mert egyszerűen jó nézni, az ember észre se veszi, hogy megy közben az idő. (Én például egy cseppet se untam az Elátkozottakat, sőt az a film vezetett be Visconti világába, miközben elismerem, hogy a vele szembeni kifogások nem nélkülöznek minden alapot. De mégis olyan jól felépített, hatásosan megrendezett, ragyogóan eljátszott film, hogy engem mindig „magával visz”. A Ludwigról majd bővebben írok, ha az lesz a főtéma, mindazonáltal már a közeljövőben szóba kerül, mert a következő színészportré alanya Helmut Berger lesz.)
A melodráma engem nem annyira zavar, hiszen az élet igazából maga is egy melodráma. Én ennek főleg a hollywoodi változatát viselem nehezen, és nem azért, mert sznob vagyok, és „Pfuj, Hollywood”, hanem mert azokban a filmekben nem érzem azt az erős életanyagot, azt a hátteret, amely azokat a túláradó érzelmeket, szenvedélyeket (gyakran inkább szenvelgéseket) valóban hitelesítené. De ez más téma.
A Nibelungok-témája érlelődik itt a MovieCopson, ha nem tévedek, az inspirációt is tőled kaptam, sőt a filmeket is tőled kaptam volna, de az Istennek se tudtam letölteni őket: a pc-m nem vevő a német kultúrkörre, minden egyes alkalommal belehalt a letöltésbe. :) Szóval egyszer csak meglesz az az ismertető is. Ah, Odüsszeia! Gyerekkorom egyik kedvenc tévésorozata volt a kalandjait bemutató széria, a címszerepben a Jugoszláviából importált Bekim Fehmiu, Pénelopé szerepében a Görög Nő, Iréne Papas, Nauszikaa a későbbi Bond-lány és Mrs. Ringo Starr, Barbara Bach, Télemakhosz pedig Renaud Verley, aki az Elátkozottakban is benne volt. A kör bezárul. :)
Ami Ciro későbbi sorsát illeti, abban minden bizonnyal benne van a film készítésére jellemző időszak korhangulata is, az olasz gazdasági csodába vetett nagy remények. Érdekes egyébként, hogy míg Visconti kései, szimbolikus művei tökéletes kilátástalanságot tükröznek – az Elátkozottaktól Az ártatlanig mindegyik filmje egy vagy több halálesettel ér véget –, addig a Rocco esetében még élt benne valamiféle naiv remény, vágy, hogy egy pozitív jövőképnek legalább a lehetőségét felvillantsa. Pasolini nem volt ennyire optimista, mindazonáltal nem értek teljesen egyet azzal a szemlélettel, amelyre egyébként ő maga is hajlamos volt, vagyis hogy lumpenproletár szereplői lényegében szentek lettek volna. A csóró címszereplője vagy Mamma Róma fia, Ettore éppenséggel dolgozhatna, ha akarna, de nem akarnak. A semmiből kitörni és előrébb lépni tagadhatatlanul iszonyatosan nehéz feladat, ezt magam is megerősíthetem, és nagy a csábítás a könnyebb utat választani, esetünkben a strici életmódot vagy a bűnözést, de ez a két lehetőség is igazából a semmibe vezet, vagy csak tapicskol benne. Visconti optimista reménysugara a szebb jövőt illetően számomra elfogadhatóbb, még akkor is, ha szerintem Pasolini szemlélete a valóságosabb, az igazán életszagú. [Nem tudom, ez mennyire érthető, talán semennyire, de valószínűleg nem is annyira érdekes, viszont volt időm leírni. :)]
Field64
2024.08.22 10:17:51
@gigabursch:
Hát igen, 64 éves filmről van szó, amely kétségtelenül magán viseli a kor bizonyos filmkészítési jellegzetességeit. A miliő, az emberi érzelmek és indulatok, amelyeket ábrázol, viszont még ma is valóságosnak hatnak. Számomra még ma is sokkal elevenebb ez a film, mint jó néhány sokkal fiatalabb, körülrajongott mozidarab. És hát a filmbarátok tudják, hogy micsoda szereposztása van a Roccónak, még a mellékszerepeket is fajsúlyos színészek játsszák.
Hát igen, 64 éves filmről van szó, amely kétségtelenül magán viseli a kor bizonyos filmkészítési jellegzetességeit. A miliő, az emberi érzelmek és indulatok, amelyeket ábrázol, viszont még ma is valóságosnak hatnak. Számomra még ma is sokkal elevenebb ez a film, mint jó néhány sokkal fiatalabb, körülrajongott mozidarab. És hát a filmbarátok tudják, hogy micsoda szereposztása van a Roccónak, még a mellékszerepeket is fajsúlyos színészek játsszák.
Field64
2024.09.05 15:59:16
Híres színésznők, a 10 leghíresebb színésznő a 20. században olyan hölgyek, akik a legismertebbek voltak a maguk idejében. A cikkben bemutatom melyek voltak leghíresebb szerepei/filmjei, miről híres, vannak-e díjai, milyen a személyisége, s egyéb érdekességeket.
A 10 leghíresebb…..
Legjobb barátom szülinapjára
A lengyel Juliusz Machulski rendezői karrierje a nyolcvanas évek elején kezdett kibontakozni, és mindjárt első három mozifilmjével kiugró sikert ért el nemcsak hazájában, hanem a vasfüggöny többi országában is, sőt még Nyugaton is felfigyeltek rá. Az 1981-ben bemutatott…..
Field64
2023.05.10 19:02:18
@Androsz:
A barátaimmal a közelmúltban megnéztük Machulski kétrészes filmjét, a Vabankot. Az is jó volt, úgy is mondhatnám: „Lengyelország válasza A nagy balhéra”.
Ami a Gwendoline-t illeti, Teakbois komám már régóta tervezget róla egy posztot a Retrokulton, a közeljövőben talán megvalósul. Én is tervezgettem, de lemondtam a javára.
Bár nagyon időigényes, mégis szeretek vacakolni a plakátokkal és a képekkel, és olyan illúziót kelteni, mintha most jöttek volna a nyomdából. :)
A barátaimmal a közelmúltban megnéztük Machulski kétrészes filmjét, a Vabankot. Az is jó volt, úgy is mondhatnám: „Lengyelország válasza A nagy balhéra”.
Ami a Gwendoline-t illeti, Teakbois komám már régóta tervezget róla egy posztot a Retrokulton, a közeljövőben talán megvalósul. Én is tervezgettem, de lemondtam a javára.
Bár nagyon időigényes, mégis szeretek vacakolni a plakátokkal és a képekkel, és olyan illúziót kelteni, mintha most jöttek volna a nyomdából. :)
Field64
2023.05.10 22:02:49
@Androsz:
A nagy balhéról tervezek posztot, évfordulós ürügy is lenne rá, hiszen idén épp ötvenéves a film. Vannak utánzatai, egyik kedvenc kultszínészem, Luc Merenda például kettőben is játszott. Persze azokról is megemlékeznék.
A Vabank első részéhez van szinkron. A másodikhoz is lenne, hiszen úgy mutatták be a mozik, ha jól tudom, de ahhoz csak feliratot találtam a neten.
A Gwendoline-t anno a MOKÉP adta ki hangalámondásos videókazettán. Kedves csacskaság volt, a B-filmek rajongóinak kifejezetten ajánlott. Just Jaeckinről jó pár éve én írtam az életrajzot a Wikipédiára. Ezt majd valamikor feltupírozom, és a Moviecopson is közzéteszem. Nekem a Lady Chatterley szeretője volt tőle a kedvencem, az erről szóló írásom a Régi Idők Mozija Archívumban még megvan. Most épp a Ken Russell-verzióról írok egy posztot (ahhoz is felhasználom a Wikipédiára írt szövegemet), amely szintén tetszett.
Igazából írhatnánk mindketten is a Gwendoline-ról, hiszen másfajta koncepció szerint dolgozzuk fel a témákat, de tapasztalom, hogy az Indexen nem szerencsés, ha ugyanaz a téma rövid időn belül ismétlődik. (Emiatt is halasztottam el nemrég A majmok bolygója című posztomat, amelyet már időzítettem is, amikor egy másik filmes blog megelőzött vele.)
A nagy balhéról tervezek posztot, évfordulós ürügy is lenne rá, hiszen idén épp ötvenéves a film. Vannak utánzatai, egyik kedvenc kultszínészem, Luc Merenda például kettőben is játszott. Persze azokról is megemlékeznék.
A Vabank első részéhez van szinkron. A másodikhoz is lenne, hiszen úgy mutatták be a mozik, ha jól tudom, de ahhoz csak feliratot találtam a neten.
A Gwendoline-t anno a MOKÉP adta ki hangalámondásos videókazettán. Kedves csacskaság volt, a B-filmek rajongóinak kifejezetten ajánlott. Just Jaeckinről jó pár éve én írtam az életrajzot a Wikipédiára. Ezt majd valamikor feltupírozom, és a Moviecopson is közzéteszem. Nekem a Lady Chatterley szeretője volt tőle a kedvencem, az erről szóló írásom a Régi Idők Mozija Archívumban még megvan. Most épp a Ken Russell-verzióról írok egy posztot (ahhoz is felhasználom a Wikipédiára írt szövegemet), amely szintén tetszett.
Igazából írhatnánk mindketten is a Gwendoline-ról, hiszen másfajta koncepció szerint dolgozzuk fel a témákat, de tapasztalom, hogy az Indexen nem szerencsés, ha ugyanaz a téma rövid időn belül ismétlődik. (Emiatt is halasztottam el nemrég A majmok bolygója című posztomat, amelyet már időzítettem is, amikor egy másik filmes blog megelőzött vele.)
Field64
2024.07.10 12:25:54
@Sigismundus:
Köszi, hogy megosztottad ezt a hírt, még ha szomorú is. Terveim szerint a Médium című 1985-ös filmje kerül leghamarabb sorra a filmográfiájából. De hogy mikor, azt nem tudom, annyi zavaró körülmény merül fel folyton a blogolásban.
Köszi, hogy megosztottad ezt a hírt, még ha szomorú is. Terveim szerint a Médium című 1985-ös filmje kerül leghamarabb sorra a filmográfiájából. De hogy mikor, azt nem tudom, annyi zavaró körülmény merül fel folyton a blogolásban.
A kétes értékű botrányfilmek (Salon Kitty, 1976; Caligula, 1979) alkotójaként hírhedtté vált olasz Tinto Brass számára a nyolcvanas évek jelentették pályája csúcspontját. Ekkoriban készített három filmje – A kulcs (1983), a Miranda (1985) és az Erotikus fantáziák (1987) – zajos visszhangot váltott…..
MovieCops
KÖNNYŰZENEI PANORÁMA – CARL DOUGLAS ÉS JOHNNY WAKELIN: KUNGFU, BOKSZ ÉS POPZENE
2024.08.26 06:00:00
A könnyűzene története tele van ún. egyslágeres (one-hit wonder) előadókkal, ám nehéz definiálni a fogalmat, hiszen mindenhol mást jelent. Elég csak arra gondolni, hogy az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban például egyslágeresnek számít a németek egykori nagy kedvence, Nena, noha…..
Mario Monicelli 1974-es tragikomédiája, az Olcsó regény mérföldkövet jelent a filmtörténetben, akarom mondani, a Field-történetben, mert ez volt az első „Csak 16 éven felülieknek!” vetített film, amelyet láttam – tizenhárom évesen. Eme emlékezetes eseményre a Bem moziban került sor, amely egyébként…..
Field64
2024.08.21 14:38:28
@Amator:
Én is bírom Monicellit, nemrég újra láttam tőle a Reméljük lány lesz című filmet.
A Wikipédián már évekkel korábban írtam a Brancaleone ármádiája című filmjéről, azt már régóta szeretném egy kicsit feltupírozva áthozni a MovieCopsra.
Ha lesz elég anyagom, szóba jöhet a Tündéri nők, Az ezredeseket akarjuk és a Férfiak póráz nélkül.
Az Egy egészen kicsi kispolgár című filmjére a közeljövőben egy másik olasz film kapcsán kitérek majd.
Én is bírom Monicellit, nemrég újra láttam tőle a Reméljük lány lesz című filmet.
A Wikipédián már évekkel korábban írtam a Brancaleone ármádiája című filmjéről, azt már régóta szeretném egy kicsit feltupírozva áthozni a MovieCopsra.
Ha lesz elég anyagom, szóba jöhet a Tündéri nők, Az ezredeseket akarjuk és a Férfiak póráz nélkül.
Az Egy egészen kicsi kispolgár című filmjére a közeljövőben egy másik olasz film kapcsán kitérek majd.
Miután 1974 nyarán világszerte bemutatták az évtized legjelentősebb francia erotikus sikerfilmjét, az Emmanuelle-t, a Just Jaeckin (Lady Chatterley szeretője) rendezte opusz nem csupán címszereplőjét, Sylvia Kristelt (Amikor Emmanuelle vámpírrá változott + Amikor Emmanuelle a Stasi foglyaként…..
Živko Nikolić montenegrói rendező A bűn szépsége (1986) című alkotása egyike volt a jugoszláv filmművészet utolsó nagy nemzetközi sikereinek. A történet központi konfliktusa az ősi hagyományok és a modern erkölcsök drámai ütköztetéséből adódik. Miközben Montenegró hegyi falvaiban az ősi szokások…..
Field64
2024.07.30 05:45:10
1968-ban jelent meg Gyurkó László (1930–2007) Szerelmem, Elektra című drámája, amelyet még abban az évben bemutatott a Nemzeti Színház, majd a szerző igazgatása alatt álló 25. Színház is műsorára tűzte. A darabot még játszották, amikor Jancsó Miklós hozzálátott a megfilmesítéséhez. A forgatókönyvet…..
Field64
2024.07.30 04:40:58
@Amator:
Itt ez most valóban nem került szóba, viszont van egy külön poszt a Csárdáskirálynőről, ahol kitértem a Jancsó-féle előadásra is.
moviecops.blog.hu/2022/09/08/csardaskiralyno_561
Itt ez most valóban nem került szóba, viszont van egy külön poszt a Csárdáskirálynőről, ahol kitértem a Jancsó-féle előadásra is.
moviecops.blog.hu/2022/09/08/csardaskiralyno_561
Tudod miért vagy te buzi? Mert megvan a Coldplay összes lemeze! És te tudod miért vagy buzi? Mert Tarsem Singh filmekre vered de csak titokban! Te meg tudod miért vagy buzi? Mert Pasolini blogot vezetsz! Te meg tudod miért vagy buzi? Mert olyan szovjet filmeket szeretsz, amiket hetven éve nem néz…..
MovieCops
KÖNNYŰZENEI PANORÁMA – PATRICK HERNANDEZ: AZ ELEVENNEK SZÜLETETT DISZKÓSZTÁR
2024.07.25 06:00:00
Patrick Hernandez (Párizs, Le Blanc-Mesnil, 1949. április 6.) francia énekes a diszkózene népszerűségének csúcsán vált ismertté, de nem sikerült tartósan megmaradnia a műfaj élvonalában. 1979-ben megjelent Born to be Alive (Elevennek születtem) című felvétele kiugró sikert aratott, és ma már a…..
Field64
2024.07.25 12:09:16
@Terézágyú:
Igen, abban is van valami.
Itt van egy kép Joshi Bharatról:
ocdn.eu/pulscms-transforms/1/2gbktkpTURBXy84YzRjYjlhMzA2YmE3ODVlOTEyY2RkNmMwOGM0Y2FlMC5qcGeSlQMAJs0OgM0IKJUCzQSwAMLD
Igen, abban is van valami.
Itt van egy kép Joshi Bharatról:
ocdn.eu/pulscms-transforms/1/2gbktkpTURBXy84YzRjYjlhMzA2YmE3ODVlOTEyY2RkNmMwOGM0Y2FlMC5qcGeSlQMAJs0OgM0IKJUCzQSwAMLD
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Sajnálom, hogy a film keletkezéstörténetéről nem tudtam többet írni. Ugyebár itt is érvényesül az, hogy a film nem tudja egy regény teljes tartalmi gazdagságát maradéktalanul visszaadni. Az viszont kétségtelenül az alkotók javára írandó, hogy ízléssel nyúltak a kényes témához, és bármennyire merész is olykor a látvány (ámbár a fenti képek néhol többet mutatnak, mint maga a film), sosem válik közönségessé. Bármennyire is van forradalmár előélete Andrásnak, a lényeg ezúttal az erotika, nem a politika, nem 1956.
Nagy segítség volt ebben a rangos szereplőgárda. Tom Berenger egyike a nagy kedvenceimnek, és sajnálom, hogy karrierje lényegében mellékvágányra siklott. A hölgyek közül egyértelműen Karen Black viszi a pálmát. Abszolút megértem, hogy a főhős beleszeret: nem tudok rá jobb szót mondani, mint azt, hogy van szexepilje, nem is kevés.
Szerepét a spanyol remake-ben lényegében Faye Dunaway játssza, akiről nem titok, hogy nagy színésznő szerelmem, és persze most is magával ragadó, de ebben a relációban egyértelműen Blacké az elsőbbség minden szempontból.