Adatok
Field64
256 bejegyzést írt és 1226 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A MovieCops 2019. január 21-én indult a Pillangó 2017-es filmváltozatáról szóló poszttal. Öt évig és tizenegy hónapig tartó működése során 264 poszt jelent meg rajta, beleértve egy-két szolgálati közleményt is. Santino89 barátom sajnos egyéb irányú elfoglaltságai miatt egy idő után kiszállt a…..
Field64
2025.01.05 21:43:09
@Misamackó:
Köszönöm a kommentedet.
Szerettem a MovieCopsot csinálni, sok új dolgot tudtam meg a posztok írása közben.
Azt hiszem, kicsit későn kezdtem el blogolni, bár még sikerült megcsípnem azt a leszálló szakaszt, amikor még több tízezres eredmények is elérhetők voltak.
Én beérném kevesebbel is, de mióta életbe lépett a korlátozás, azóta nyilvánvalóvá vált, hogy az Index által ki nem tett posztok halottak (ahogyan a már lefutott posztok is), mellékes felfuttatásuk immár teljesen reménytelen.
Tulajdonképpen örülök, hogy ez a mexikói film kapcsán vált számomra teljesen nyilvánvalóvá, és nem a publikálásig már el nem jutott, terjedelmesebb írások (Caligula, Test Frankensteinnek, Andrej Rubljov) kapcsán éltem meg a pofára esést.
Tolve barátommal több nagy projektünk is előkészületben volt, a színészek közül például Udo Kier, George Eastman és Carla Romanelli életrajza, de ezek megvalósítása most már másokra vár.
Köszönöm a kommentedet.
Szerettem a MovieCopsot csinálni, sok új dolgot tudtam meg a posztok írása közben.
Azt hiszem, kicsit későn kezdtem el blogolni, bár még sikerült megcsípnem azt a leszálló szakaszt, amikor még több tízezres eredmények is elérhetők voltak.
Én beérném kevesebbel is, de mióta életbe lépett a korlátozás, azóta nyilvánvalóvá vált, hogy az Index által ki nem tett posztok halottak (ahogyan a már lefutott posztok is), mellékes felfuttatásuk immár teljesen reménytelen.
Tulajdonképpen örülök, hogy ez a mexikói film kapcsán vált számomra teljesen nyilvánvalóvá, és nem a publikálásig már el nem jutott, terjedelmesebb írások (Caligula, Test Frankensteinnek, Andrej Rubljov) kapcsán éltem meg a pofára esést.
Tolve barátommal több nagy projektünk is előkészületben volt, a színészek közül például Udo Kier, George Eastman és Carla Romanelli életrajza, de ezek megvalósítása most már másokra vár.
Field64
2025.01.06 21:57:25
@Ződ2000:
Szia!
Köszönöm a kommentedet.
Lehetséges, hogy ha nem épp az év végi ünnepekre betegszem meg (még most sem vagyok túl rajta), akkor lett volna még valamennyi türelmem a folytatáshoz, legalább január végéig, a kész posztok erejéig, hiszen csak 8-án kezdődik számomra az idei munkaév. Igaz, egy ideje már nagyon egyértelmű, hogy a leállás az egyetlen lehetséges végkifejlet, melyet talán már korábban és határozottan meg kellett volna lépnem, de mindig találtam mentségeket és magyarázatokat, hogy csak sötéten látom a dolgokat.
Személyiségemtől teljesen távol áll, hogy bárhol bárkitől bármiben protekciót kérjek magamnak, pláne ha ez mások rovására történne. Sokszor próbáltam megfejteni, hogy bizonyos cikkeim miért nem jutnak el a kiemelésig: a terjedelemtől a „merész” illusztrációkon át az indexes kollégák egyéni ízléséig mindenféle magyarázat felvetődött, és rendre meg is dőlt.
Ha össze akarnám hasonlítani a mostani Indexet a korábbival, akkor az jutna eszembe leghamarabb, hogy az új Indexnél tényleg gyakrabban kikerültem, viszont a régi esetében úgy tapasztaltam, hogy a maximumot hozzák ki mindegyik kitett cikkből. És bár nem jelent tüskét a szívemben, de nem lehetett nem észrevennem, hogy amíg a régi Index esetében többször is sikerült bekerülnöm a Heti Best of-ba, addig az új Index toplistájára – ameddig eredményeim ezt indokolták volna, és emiatt figyeltem is ezt a rangsort – SOHA nem kerültem fel egyik írásommal sem, olyankor sem, amikor az öt helyezett között volt az aktuális, jól futó írásomnál régebbi és feltűnően gyengébben teljesítő poszt is.
Szia!
Köszönöm a kommentedet.
Lehetséges, hogy ha nem épp az év végi ünnepekre betegszem meg (még most sem vagyok túl rajta), akkor lett volna még valamennyi türelmem a folytatáshoz, legalább január végéig, a kész posztok erejéig, hiszen csak 8-án kezdődik számomra az idei munkaév. Igaz, egy ideje már nagyon egyértelmű, hogy a leállás az egyetlen lehetséges végkifejlet, melyet talán már korábban és határozottan meg kellett volna lépnem, de mindig találtam mentségeket és magyarázatokat, hogy csak sötéten látom a dolgokat.
Személyiségemtől teljesen távol áll, hogy bárhol bárkitől bármiben protekciót kérjek magamnak, pláne ha ez mások rovására történne. Sokszor próbáltam megfejteni, hogy bizonyos cikkeim miért nem jutnak el a kiemelésig: a terjedelemtől a „merész” illusztrációkon át az indexes kollégák egyéni ízléséig mindenféle magyarázat felvetődött, és rendre meg is dőlt.
Ha össze akarnám hasonlítani a mostani Indexet a korábbival, akkor az jutna eszembe leghamarabb, hogy az új Indexnél tényleg gyakrabban kikerültem, viszont a régi esetében úgy tapasztaltam, hogy a maximumot hozzák ki mindegyik kitett cikkből. És bár nem jelent tüskét a szívemben, de nem lehetett nem észrevennem, hogy amíg a régi Index esetében többször is sikerült bekerülnöm a Heti Best of-ba, addig az új Index toplistájára – ameddig eredményeim ezt indokolták volna, és emiatt figyeltem is ezt a rangsort – SOHA nem kerültem fel egyik írásommal sem, olyankor sem, amikor az öt helyezett között volt az aktuális, jól futó írásomnál régebbi és feltűnően gyengébben teljesítő poszt is.
Benjamin Morgan, a gazdag kaliforniai földbirtokos ki nem állhatta a pletykálkodást, úgyhogy amikor annak idején a kisvárosban arról pusmogtak, hogy leendő második felesége, Elizabeth megmérgezte az első férjét, elengedte a füle mellett a nyugtalanító információkat. Most viszont Benjamin…..
„Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: »A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon,amelyen eszel róla, meg kell halnod!«” (Teremtés könyve 2,16–17)
Mexikói filmről még nem írtam a MovieCopson (ami azt illeti, máshol sem), ma viszont erre is sor…..
Ena Begović horvát színésznőt tizennyolc éves korában fedezte fel Lordan Zafranović filmrendező, aki kis szerepet bízott rá az Árnyak Dubrovnik felett (1978) című történelmi drámájában. Annyira elégedett volt vele, hogy következő alkotásában, az Itália bukásában (1981) már az egyik főszerepre…..
Deborah Dainton gyönyörű és okos, orvos szülőkkel és két hugicával rendelkező huszonéves londoni nő, akinek a férfiak minden sarkon a lába előtt hevernének… ha engedné. Deborah azonban nem engedi, ugyanis rendkívül bizalmatlan, félénk és visszahúzódó. Kiskorában pár évet vastüdőbe zárva töltött,…..
A közelmúltban írtunk a Magas szőke férfi felemás cipőben (1972) című francia vígjátékról, amelynek Bernard Blier volt az egyik emlékezetes epizodistája. 1936-ban kezdett filmezni, a korosztályomhoz tartozó filmbarátok számos népszerű és kevésbé népszerű filmben láthatták. Későn ismerkedhettünk meg…..
Field64
2024.12.17 17:30:40
@Androsz:
Igen, én is határozottan rokonszenveseknek találom őket. Blier regényében volt ez a hősnő egyik feltűnő jellemzője.
Miou-Miou szerintem nagyon csinos lány volt, és ráadásul jó színésznő is. Egy-két filmje még biztos téma lesz majd. (A Győzelmi induló nemrég volt.)
Igen, én is határozottan rokonszenveseknek találom őket. Blier regényében volt ez a hősnő egyik feltűnő jellemzője.
Miou-Miou szerintem nagyon csinos lány volt, és ráadásul jó színésznő is. Egy-két filmje még biztos téma lesz majd. (A Győzelmi induló nemrég volt.)
MovieCops
KÖNNYŰZENEI PANORÁMA – PIERRE BACHELET: FORRÓ SZEX ÉS ROMANTIKUS DALLAMOK
2024.12.12 06:00:00
„A szerelem dalára, Elindult Emmanuelle, Ledobva láncait…”
Pierre Bachelet (Franciaország, Párizs, 1944. május 25. – Franciaország, Suresnes, 2005. február 15.) francia zeneszerző, szövegíró és énekes bizonyos források szerint nem Párizsban, hanem az északi régióban (Nord-Pas-de-Calais) található…..
Field64
2024.12.12 09:18:20
@Teakbois:
Nálam pont fordított a helyzet. Imádom Sylvia Kristelt és kifejezetten kedvelem a dalt, viszont nagyon nem tetszik maga a film. (A folytatásai sem, pedig az ötödiket Walerian Borowczyk rendezte, aki Jaeckinnél is nagyobb szakértője volt az erotikának.)
Nálam pont fordított a helyzet. Imádom Sylvia Kristelt és kifejezetten kedvelem a dalt, viszont nagyon nem tetszik maga a film. (A folytatásai sem, pedig az ötödiket Walerian Borowczyk rendezte, aki Jaeckinnél is nagyobb szakértője volt az erotikának.)
Valahol az amerikai prérin áll az özvegy cserekereskedő, Barkley úr háza és egyben boltja, ahol az indiánok és a fehér vadászok számukra szükséges árukat, valamint whiskyt kaphatnak a prémjeikért. Ide érkezik meg ekhós szekerén egy naiv házaspár, Rebecca és Matthew Carver, akik Oregonba tartanak, de…..
A hatvanas években kezdődött nyugatnémet filmes új hullám alkotói közül a magyar mozinézők Rainer Werner Fassbinder és Volker Schlöndorff életművét ismerhették meg a legalaposabban, ha nem is teljes mélységében. A többiek csupán egy-két filmjükkel bukkantak fel a hazai mozgóképes kínálatban, vagy…..
Szerintem kevés olyan mozifilm létezik, amelyiknek a második része jobb, mint az első. Leghamarabb A birodalom visszavág (1980, Irvin Kershner) jut eszembe, de sokan emlegetik A bolygó neve: Halált is. Velük már nem értek egyet, bár magam is úgy gondolom, hogy a folytatás igen jól sikerült. Viszont…..
Field64
2024.12.06 10:49:52
@gigabursch:
A négy fő filmet jómagam alapvetően kedvelem, elkészülésük sorrendje minőségi sorrendet is jelent számomra. Az első két rész között nem látok túl sok színvonalbeli különbséget, a második és harmadik között ez már észrevehetőbb, bár én kifejezetten jó ötletnek tartottam Hicks és Newt halálát. A kiscsaj egyébként is a második rész gyenge pontja volt: aranyos, de az első perctől tudtad, hogy nem eshet semmi baja. A negyedik részt a végén b@szták el, de nagyon: SPOILER! az, hogy az alien emberi módra szül, az egész figurát kicsinálja, szerintem. De legalább addig van néhány jó ötlet és némi fekete humor.
A leágazások (Alien vs. Predator) rémesen gagyik, a Prometheus meg számomra annyira unalmas volt, hogy leálltam a sorozat követésével.
@Teakbois:
Egyetértek. Cameron életművének nagyra értékelt darabjai közül a Terminátor, az Aliens és a Titanic nagy kedvenceim, a Piranha 2 bűnös élvezet, A mélység titka pedig érdekes Spielberg-koppintás. Amit kifejezetten nem szeretek, az a Terminátor 2 és a Két tűz között. Az Avatart 3D-ben láttam, kétségtelenül látványos volt emlékeim szerint, de a sztorit el nem tudnám mondani, annyira nem emlékszem már rá. A folytatást nem néztem meg.
A négy fő filmet jómagam alapvetően kedvelem, elkészülésük sorrendje minőségi sorrendet is jelent számomra. Az első két rész között nem látok túl sok színvonalbeli különbséget, a második és harmadik között ez már észrevehetőbb, bár én kifejezetten jó ötletnek tartottam Hicks és Newt halálát. A kiscsaj egyébként is a második rész gyenge pontja volt: aranyos, de az első perctől tudtad, hogy nem eshet semmi baja. A negyedik részt a végén b@szták el, de nagyon: SPOILER! az, hogy az alien emberi módra szül, az egész figurát kicsinálja, szerintem. De legalább addig van néhány jó ötlet és némi fekete humor.
A leágazások (Alien vs. Predator) rémesen gagyik, a Prometheus meg számomra annyira unalmas volt, hogy leálltam a sorozat követésével.
@Teakbois:
Egyetértek. Cameron életművének nagyra értékelt darabjai közül a Terminátor, az Aliens és a Titanic nagy kedvenceim, a Piranha 2 bűnös élvezet, A mélység titka pedig érdekes Spielberg-koppintás. Amit kifejezetten nem szeretek, az a Terminátor 2 és a Két tűz között. Az Avatart 3D-ben láttam, kétségtelenül látványos volt emlékeim szerint, de a sztorit el nem tudnám mondani, annyira nem emlékszem már rá. A folytatást nem néztem meg.
Gepetta, a gyönyörű, ám nagyon magányos és vészesen szűz fafaragó lány úgy dönt, megfaragja magának a tökéletes férfit. Igazi műremeket hoz létre, akit Pinokkiónak nevez el, de amikor ágyba bújik vele, rádöbben, hogy a muki pont úgy fekszik mellette, mint egy darab fa, azaz teljesen alkalmatlan…..
Bram Stoker (1847–1912) regénye, az 1897-ben publikált Drakula a világirodalom egyik legismertebb, legnépszerűbb és leggyakrabban megfilmesített műve. Egyik leghíresebb feldolgozása a német F. W. Murnau 1922-es némafilmje, a Nosferatu – A borzalmak szimfóniája, amelyről azt is mondhatnánk,…..
Field64
2024.12.02 13:57:25
@Teakbois:
Szerintem is a Nosferatu Kinski egyik legjobb alakítása. Tizenhét éves voltam, amikor először láttam ezt a filmet. Akkoriban a magyar mozik még nem játszottak horrorokat (épphogy bemutatták az Alient), szóval nem olyan filmet vártam, mint amilyet kaptam. Elsőre nem is tetszett. Csak évek múltán értettem meg jobban, és kezdtem értékelni vizuális szépségét, különös hangulatát. Ma már a kedvenc Herzog-filmem a Kaspar Hauser mellett.
A Murnau-filmet nemrég láttam először. Lenyűgöző, hogy a technikai korlátok ellenére micsoda ötletek voltak már akkoriban is!
Caminito filmjét tényleg csak a velencei helyszín és a meztelen csajok teszik valamennyire érdekessé. Kinski szemmel láthatóan tojt az egészre, nyilván azért csinálta meg, hogy megkapja a lóvét a Paganini-filmjére, aminek a Nosferatu-folytatás volt a feltétele. Semmi ijesztő vagy semmi szánnivaló nincs a 88-as Nosferatuban: úgy néz ki, mint egy megöregedett Casanova, aki még mindig azt hiszi magáról, hogy a jobb éveit éli.
Nem szeretnék néhány fotó és egy-két előzetes alapján sommás véleményt mondani a remake-ről, de nagyon úgy tűnik, hogy nem az én világom. Coppola Drakulája jutott róla az eszembe, ami szintén nem tetszett. Egy B-film benyomását kelti, amelyet A kategóriás költségvetésből forgattak. Bill Skarsgård a csatolt képen olyan, mintha a Hellraiserből lépett volna elő, Emma Corrinnal meg a Lady Chatterley óta nem nagyon rokonszenvezek, más filmből meg nem is emlékszem rá. :)
Szerintem is a Nosferatu Kinski egyik legjobb alakítása. Tizenhét éves voltam, amikor először láttam ezt a filmet. Akkoriban a magyar mozik még nem játszottak horrorokat (épphogy bemutatták az Alient), szóval nem olyan filmet vártam, mint amilyet kaptam. Elsőre nem is tetszett. Csak évek múltán értettem meg jobban, és kezdtem értékelni vizuális szépségét, különös hangulatát. Ma már a kedvenc Herzog-filmem a Kaspar Hauser mellett.
A Murnau-filmet nemrég láttam először. Lenyűgöző, hogy a technikai korlátok ellenére micsoda ötletek voltak már akkoriban is!
Caminito filmjét tényleg csak a velencei helyszín és a meztelen csajok teszik valamennyire érdekessé. Kinski szemmel láthatóan tojt az egészre, nyilván azért csinálta meg, hogy megkapja a lóvét a Paganini-filmjére, aminek a Nosferatu-folytatás volt a feltétele. Semmi ijesztő vagy semmi szánnivaló nincs a 88-as Nosferatuban: úgy néz ki, mint egy megöregedett Casanova, aki még mindig azt hiszi magáról, hogy a jobb éveit éli.
Nem szeretnék néhány fotó és egy-két előzetes alapján sommás véleményt mondani a remake-ről, de nagyon úgy tűnik, hogy nem az én világom. Coppola Drakulája jutott róla az eszembe, ami szintén nem tetszett. Egy B-film benyomását kelti, amelyet A kategóriás költségvetésből forgattak. Bill Skarsgård a csatolt képen olyan, mintha a Hellraiserből lépett volna elő, Emma Corrinnal meg a Lady Chatterley óta nem nagyon rokonszenvezek, más filmből meg nem is emlékszem rá. :)
A New York-i születésű George Kennedy egészen elképesztő mélyszegénységből érkezett. Miután négyéves korában elvesztette édesapját, táncosnő anyja egyedül nevelte, és végül annyira tönkrementek, hogy néhány hónapra hajléktalanná váltak. Bízz bennem! (Trust Me) című memoárjában Kennedy megrázó…..
Field64
2024.12.01 15:16:45
@Teakbois:
Így van, ahogy írod, Saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy gyakran az a legkevésbé vonzó, ha a címmel és a leírással a film és a poszt lényegét akarod visszaadni. Gyakran sokkal eredményesebb, ha egy-egy érdekes mellékmotívum kiemelésével kelti fel az ember az érdeklődést a szöveg egésze iránt.
Így van, ahogy írod, Saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy gyakran az a legkevésbé vonzó, ha a címmel és a leírással a film és a poszt lényegét akarod visszaadni. Gyakran sokkal eredményesebb, ha egy-egy érdekes mellékmotívum kiemelésével kelti fel az ember az érdeklődést a szöveg egésze iránt.
„A boldogság nem mindig vidám.”
A német filmművészet fiatalon elhunyt fenegyereke, Rainer Werner Fassbinder szinte csak ujjgyakorlatként forgatta A félelem megeszi a lelket című alkotását két másik, szintén 1974-es filmje, a Martha és az Effi Briest készítése között. A három opusz közül végül ez…..
Kedves Olvasóm!
Ha e sorokat olvasod, akkor nyilván tudsz arról, hogy tegnap óta regisztrálni kell a blog.hu felületére és be is kell lépni oda ahhoz, hogy megtekintsd az ún. felnőtt tartalmakat, például a MovieCopsot vagy a Retrokultot.
A MovieCops eddig is a 18 éven felüliekhez szólt, mivel…..
Field64
2024.11.25 11:55:58
@Ződ2000:
Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem az Indexen blogolni, abban reménykedtem, hogy idővel kialakul egy olyan, nem feltétlenül százakban vagy ezrekben mérhető állandó olvasótábor, amely rendszeresen visszajár, függetlenül attól, hogy a posztok megjelennek-e az Index felületén, vagy sem.
Ezek a reményeim az idők folyamán lényegében elhaltak, mégsem mondhatom, hogy csalódott vagyok, mert megismertem néhány filmbarátot, akik hozzám hasonlóan lelkesek, és mellesleg segítő szándékúak is. Már ezért megérte az egész.
A blogolás szempontjából sem a régi, sem az új Index-vezetésre nem panaszkodhatom, a posztjaim gyakran kikerültek-kikerülnek a felületükre. Az, hogy hová és mennyi időre, annak nyilván van valami logikája, amelyet én még nem fejtettem meg. Voltak posztjaim, melyekről azt gondoltam, talán nagyobb figyelmet kapnak majd, de nem így történt, de voltak olyanok is, melyektől nem vártam túl sokat, mégis meglepően jól teljesítettek. Ez mindig is benne volt a pakliban, és nyilván benne is lesz. Részemről tehát mindkét Indexnek hálás vagyok, hogy figyelnek rám, a maguk módján támogatnak is, és hálás vagyok az olvasóknak is, akik kattintanak. Hogy ezt már jó ideje csak az Index közvetítésével teszik meg, az némi csalódást jelent, de nem tudok mit tenni ez ügyben.
A regisztráció és a kötelező belépés sajnos teljesen hazavágta annak lehetőségét, hogy a jövőben a kevesebb figyelmet kapott posztok látogatottságát linkelések segítségével kicsit meg lehessen emelni. Ami tehát ezentúl nem kerül ki az Indexre, az szinte halott poszt lesz, mert a látogatók nagy többsége nem kattint a linkekre, mert nem akar belépni a blog.hu-ra.
Sajnos én már öreg vagyok ahhoz, hogy más felületeken próbálkozzam. Ehhez sem a technikai tájékozottságom, sem az anyagi lehetőségeim nincsenek meg. A korom miatt inkább előbb, mint utóbb amúgy is abba kéne hagynom a blogolást, csak hát bíztam abban, hogy ezt én teszem meg önként, és nem a körülmények kényszerítenek majd rá.
Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem az Indexen blogolni, abban reménykedtem, hogy idővel kialakul egy olyan, nem feltétlenül százakban vagy ezrekben mérhető állandó olvasótábor, amely rendszeresen visszajár, függetlenül attól, hogy a posztok megjelennek-e az Index felületén, vagy sem.
Ezek a reményeim az idők folyamán lényegében elhaltak, mégsem mondhatom, hogy csalódott vagyok, mert megismertem néhány filmbarátot, akik hozzám hasonlóan lelkesek, és mellesleg segítő szándékúak is. Már ezért megérte az egész.
A blogolás szempontjából sem a régi, sem az új Index-vezetésre nem panaszkodhatom, a posztjaim gyakran kikerültek-kikerülnek a felületükre. Az, hogy hová és mennyi időre, annak nyilván van valami logikája, amelyet én még nem fejtettem meg. Voltak posztjaim, melyekről azt gondoltam, talán nagyobb figyelmet kapnak majd, de nem így történt, de voltak olyanok is, melyektől nem vártam túl sokat, mégis meglepően jól teljesítettek. Ez mindig is benne volt a pakliban, és nyilván benne is lesz. Részemről tehát mindkét Indexnek hálás vagyok, hogy figyelnek rám, a maguk módján támogatnak is, és hálás vagyok az olvasóknak is, akik kattintanak. Hogy ezt már jó ideje csak az Index közvetítésével teszik meg, az némi csalódást jelent, de nem tudok mit tenni ez ügyben.
A regisztráció és a kötelező belépés sajnos teljesen hazavágta annak lehetőségét, hogy a jövőben a kevesebb figyelmet kapott posztok látogatottságát linkelések segítségével kicsit meg lehessen emelni. Ami tehát ezentúl nem kerül ki az Indexre, az szinte halott poszt lesz, mert a látogatók nagy többsége nem kattint a linkekre, mert nem akar belépni a blog.hu-ra.
Sajnos én már öreg vagyok ahhoz, hogy más felületeken próbálkozzam. Ehhez sem a technikai tájékozottságom, sem az anyagi lehetőségeim nincsenek meg. A korom miatt inkább előbb, mint utóbb amúgy is abba kéne hagynom a blogolást, csak hát bíztam abban, hogy ezt én teszem meg önként, és nem a körülmények kényszerítenek majd rá.
Field64
2024.11.25 15:01:49
@gigabursch:
Én annak idején önként vállaltam, hogy 18+ kategóriába sorolom a blogot, mert mindmáig azt gondolom, a témáim többsége és esetenként az illusztrációk is egyértelműen ebbe a kategóriába valók. Meg ami azt illeti, olvasóként én se szeretem, ha gyanútlanul olyan tartalmú weboldalra tévedek, melynek nézegetése ott és akkor esetleg kellemetlen számomra, vagy egyáltalán nem is akarnám látni.
A blogspot is próbálkozott hasonló korlátozásokkal, de feladták, és szerintem jól tették. Manapság bármit korlátozás nélkül is megtalálhatsz a világhálón vagy egyéb médiafelületeken. Arról nem is szólva, hogy a gyűlöletkeltő posztokat sehol senki nem korlátozza se önként, se más módon, pedig szerintem sokkal ártalmasabbak, mint az, hogy egy-egy filmes poszt illusztrációi között olykor aktok is előfordulnak.
Én annak idején önként vállaltam, hogy 18+ kategóriába sorolom a blogot, mert mindmáig azt gondolom, a témáim többsége és esetenként az illusztrációk is egyértelműen ebbe a kategóriába valók. Meg ami azt illeti, olvasóként én se szeretem, ha gyanútlanul olyan tartalmú weboldalra tévedek, melynek nézegetése ott és akkor esetleg kellemetlen számomra, vagy egyáltalán nem is akarnám látni.
A blogspot is próbálkozott hasonló korlátozásokkal, de feladták, és szerintem jól tették. Manapság bármit korlátozás nélkül is megtalálhatsz a világhálón vagy egyéb médiafelületeken. Arról nem is szólva, hogy a gyűlöletkeltő posztokat sehol senki nem korlátozza se önként, se más módon, pedig szerintem sokkal ártalmasabbak, mint az, hogy egy-egy filmes poszt illusztrációi között olykor aktok is előfordulnak.
Field64
2024.11.26 11:01:39
@Ződ2000:
Igen, így van, ahogy írod. Ezt én is megtapasztaltam, mint sok más blogger, hogy ha kép nélkül kerülök ki, az a látogatottságban is feltűnő különbséget jelent, és nem pozitív értelemben. Ez is egy olyan dolog, amelynek okát még nem tudtam megfejteni, főleg mert laikusként úgy gondolom, volna hely arra, hogy mindegyik poszt képet kapjon. Így csupán tudomásul veszem, amikor ez történik, más egyebet nem tehetek, legfeljebb bosszankodhatnék, de azon már rég túl vagyok, és azzal sem értem el semmit. :)
Először én sem örültem az éjszakai kikerüléseknek, de aztán észrevettem, hogy jobb eredményeket érek el úgy, mint a nap bármely más időszakában. De hát minden változik: régen például jó volt hétvégén kikerülni, mostanság viszont a vasárnap az egyik „leghalottabb” nap egy poszt szempontjából. :)
Nagyon örülök a Wordpressen elért eredményeiteknek, és további sok sikert kívánok a munkátokhoz. Sajnos én már kifelé megyek a blogolásból, és öreg vagyok már ahhoz, hogy máshol megint újrakezdjek mindent. Az új generáció ezeket a dolgokat jobban érzi és érti. Például mindig elcsodálkozom, hogy unokahúgom ötéves kisfia milyen rutinosan nyomkodja a maga kis tabletjét vagy mijét, és remekül elboldogul, miközben én folyton a Help gombot keresem mindenhol, hogy egyáltalán tudjam, melyik univerzumban vagyok. :)
Igen, így van, ahogy írod. Ezt én is megtapasztaltam, mint sok más blogger, hogy ha kép nélkül kerülök ki, az a látogatottságban is feltűnő különbséget jelent, és nem pozitív értelemben. Ez is egy olyan dolog, amelynek okát még nem tudtam megfejteni, főleg mert laikusként úgy gondolom, volna hely arra, hogy mindegyik poszt képet kapjon. Így csupán tudomásul veszem, amikor ez történik, más egyebet nem tehetek, legfeljebb bosszankodhatnék, de azon már rég túl vagyok, és azzal sem értem el semmit. :)
Először én sem örültem az éjszakai kikerüléseknek, de aztán észrevettem, hogy jobb eredményeket érek el úgy, mint a nap bármely más időszakában. De hát minden változik: régen például jó volt hétvégén kikerülni, mostanság viszont a vasárnap az egyik „leghalottabb” nap egy poszt szempontjából. :)
Nagyon örülök a Wordpressen elért eredményeiteknek, és további sok sikert kívánok a munkátokhoz. Sajnos én már kifelé megyek a blogolásból, és öreg vagyok már ahhoz, hogy máshol megint újrakezdjek mindent. Az új generáció ezeket a dolgokat jobban érzi és érti. Például mindig elcsodálkozom, hogy unokahúgom ötéves kisfia milyen rutinosan nyomkodja a maga kis tabletjét vagy mijét, és remekül elboldogul, miközben én folyton a Help gombot keresem mindenhol, hogy egyáltalán tudjam, melyik univerzumban vagyok. :)
MovieCops
REFLEKTORFÉNYBEN – KARIN SCHUBERT: A KÖZÖNSÉGFILMEKTŐL A KÖZÖNSÉGES FILMEKIG
2024.11.25 06:00:00
Amikor 1968-ban a német Karin Schubert előbb prostituáltként bukkant fel egy tévésorozatban, majd aktmodellként egy bűnügyi mozifilmben, valószínűleg eszébe sem jutott, hogy bő másfél évtized múlva rá is hasonló sors vár. Noha szépsége és csodálatos alakja nagy szerepet játszottak filmkarrierje…..
Sterling felügyelő − San Francisco legkeményebb zsaruja − egy Charlie nevű titokzatos gengszter vezette rablóbanda elfogását tervezi, és ennek kapcsán találkozik az informátorával, Rockyval. Rocky sajnos cseppet sem hasonlít a Sylvester Stallone által megformált vasöklű névrokonára, úgyhogy a rablók…..
Az 1972-ben bemutatott Magas szőke férfi felemás cipőben a hetvenes évek egyik legsikeresebb és legemlékezetesebb francia vígjátéka. Alapötlete a rendezőtől, Yves Robert-től származik, aki egyszer találkozott a kémtörténetek szakértőjének számító Gilles Perrault újságíróval. Beszélgetésük közben…..
Field64
2024.11.21 08:58:55
@Teakbois:
Sokszor olvastam azt, hogy Mireille nagyon barátságos, jóindulatú, kedves színésznő volt, a szakmában nagyon szerették. Delon egyetlen más nő mellett sem tartott ki olyan sokáig, még ha olykor félrepolkázott is mellette.
Sokszor olvastam azt, hogy Mireille nagyon barátságos, jóindulatú, kedves színésznő volt, a szakmában nagyon szerették. Delon egyetlen más nő mellett sem tartott ki olyan sokáig, még ha olykor félrepolkázott is mellette.
Field64
2024.11.21 13:38:56
@Terézágyú:
Valószínűleg beskatulyázzák őket, némelyeket okkal, másokat ok nélkül.
Azt hiszem, láttam Richard egy-két öregkori filmjét. Nem mondanám, hogy nem volt jó bennük, vagy hogy a filmek csapnivalóak voltak, de valahogy mégsem hagytak igazán mély nyomot bennem.
A Félénk vagyok, de hódítani akarok és az Ahová lépek, ott fű nem terem című filmjeiről szeretnék majd írni, amint elegendő anyagom lesz hozzájuk.
Valószínűleg beskatulyázzák őket, némelyeket okkal, másokat ok nélkül.
Azt hiszem, láttam Richard egy-két öregkori filmjét. Nem mondanám, hogy nem volt jó bennük, vagy hogy a filmek csapnivalóak voltak, de valahogy mégsem hagytak igazán mély nyomot bennem.
A Félénk vagyok, de hódítani akarok és az Ahová lépek, ott fű nem terem című filmjeiről szeretnék majd írni, amint elegendő anyagom lesz hozzájuk.
Field64
2024.11.22 08:26:17
@Teakbois:
Épp most dolgozom egy horrorfilmes poszton, várhatóan december elején kerül ki. Annak audiokommentárjában szóba kerül a Szerelem első harapásra című film is, mondván, hogy a maga idejében sikeres volt, mégsem az maradt meg a nézők emlekezetében, hanem az, amelyikről épp írok, pedig kereskedelmileg akkoriban az nem futott annyira jól.
Nem akarok a szokásosnál is sznob lenni, és rázendíteni, hogy sokszor miféle filmek lesznek Amerikában kasszasikerek és kultklasszikusok. Mindenesetre számomra az ottani infantilis filmes közízlés nem sokat jelent, mint ahogy téged se nagyon érdekelnek az általad nem szeretett művészfilmekről alkotott kedvező európai vélemények. :)
Épp most dolgozom egy horrorfilmes poszton, várhatóan december elején kerül ki. Annak audiokommentárjában szóba kerül a Szerelem első harapásra című film is, mondván, hogy a maga idejében sikeres volt, mégsem az maradt meg a nézők emlekezetében, hanem az, amelyikről épp írok, pedig kereskedelmileg akkoriban az nem futott annyira jól.
Nem akarok a szokásosnál is sznob lenni, és rázendíteni, hogy sokszor miféle filmek lesznek Amerikában kasszasikerek és kultklasszikusok. Mindenesetre számomra az ottani infantilis filmes közízlés nem sokat jelent, mint ahogy téged se nagyon érdekelnek az általad nem szeretett művészfilmekről alkotott kedvező európai vélemények. :)
Az 1939. november 18-án, Glasgow városában született Ian McCulloch a Survivors (Túlélők, 1975 − 1977) című brit posztapokaliptikus sci-fi sorozat egyik főszereplőjeként épp elég nagy hírnévre tett szert Európában ahhoz, hogy néhány olasz horrorista rendezőnek is felkeltse a figyelmét. Az angolszász…..
Kis magánrepülőgép érkezik az újonnan épített Srí Lanka-i turistaparadicsomba, fedélzetén Joshuával, a főnök-tulajdonossal, egy Daniel Nessel nevezetű viharvert fotóssal és egy szemrevaló fekete modellel, Sheenával. A kacsalábon forgó szálloda birtokosa azért hozatta ide két vendégét, hogy érzéki…..
Az egyik amerikai félsivatag közepén, csenevész bokroktól és rengeteg homoktól övezetten éldegél a prémsapkát viselő bozótlakó, aki olyannyira maga mögött hagyta a civilizációt (vagy a civilizáció őt), hogy a szókincse a következő aranyköpésre redukálódott: hőőőőőőőő…. Mindenesetre az agyhalál oly…..
„You're the best, forget the rest...” (Amanda Lear: Tomorrow)
Negyvenöt éve történt. A Magyar Televízió egyik hétvégén este Disco, disco, disco címmel egy nyugatnémet könnyűzenei koncertműsort sugárzott, amelyben a műfaj aktuális nagy sztárjai léptek fel, mint például a Boney M., Amii Stewart, a…..
Field64
2024.11.17 22:40:30
@Teakbois:
Egyetértek, nekem is az az egyik kedvencem tőle. Még abból az időszakból származik, amikor az eurodisco nem volt annyira egyhangú, mint amilyenné később vált.
Egyetértek, nekem is az az egyik kedvencem tőle. Még abból az időszakból származik, amikor az eurodisco nem volt annyira egyhangú, mint amilyenné később vált.
Az Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban című szovjet–olasz filmvígjáték tulajdonképpen kényszerűségből született, mivel Dino De Laurentiis producernek egy korábbi koprodukció miatt tartozása volt a Moszfilm felé, amelyet egy újabb közös filmmel kívánt kiegyenlíteni. A szovjet elvtársak Eldar…..
Field64
2024.11.16 20:02:49
@Teakbois:
A maga idejében nagyon vicces filmnek számított, főleg az oroszoktól. Az elmúlt ötven év nem tett igazán jót neki, de a nosztalgiaértéke igen erős.
Nekem nincs bajom a szereposztással, de magam is azt gondolom, az eredetileg kért sztárokkal nagyobbat szólt volna a film, és tartósabban megmarad a kollektív emlékezetben.
A maga idejében nagyon vicces filmnek számított, főleg az oroszoktól. Az elmúlt ötven év nem tett igazán jót neki, de a nosztalgiaértéke igen erős.
Nekem nincs bajom a szereposztással, de magam is azt gondolom, az eredetileg kért sztárokkal nagyobbat szólt volna a film, és tartósabban megmarad a kollektív emlékezetben.
Michelangelo Antonioni első színes filmje, a Vörös sivatag (1964) elsősorban a színekkel való kísérletezés miatt keltett a maga idejében különösen nagy érdeklődést. A mű színdramaturgiája azonban éppúgy megosztotta a kritikusokat és a közönséget, mint a film egésze. Antonioni – korábbi alkotásaitól…..
Field64
2024.11.16 20:00:07
@Teakbois:
Köszi.
Kicsit úgy voltam vele, mint Pasolini: előítéletekkel kezdtem nézni. Szerencsére előtte tájékozódtam róla, ezért tudtam, mire számíthatok. Tulajdonképpen személyiségfüggő, hogy az ember tartalmas pszichodrámát vagy unalmas művészkedést lát benne. Nekem bejött, de például a kései Antonioni-filmekért már én sem lobogok különösebben, a Foglalkozása: riporter volt szerintem az utolsó igazán nagy filmje.
Köszi.
Kicsit úgy voltam vele, mint Pasolini: előítéletekkel kezdtem nézni. Szerencsére előtte tájékozódtam róla, ezért tudtam, mire számíthatok. Tulajdonképpen személyiségfüggő, hogy az ember tartalmas pszichodrámát vagy unalmas művészkedést lát benne. Nekem bejött, de például a kései Antonioni-filmekért már én sem lobogok különösebben, a Foglalkozása: riporter volt szerintem az utolsó igazán nagy filmje.
Clay Howard, a nyughatatlan üzletember mindenhová siet, és ez lesz a veszte: autóbalesetet szenved, a fejsérülése miatt pedig orvosai fémlemezt ültetnek a koponyájába. Clay házassága romokban hever: szomorú felesége, Marjorie, régóta csalja az ügyvédjével, Matt Russell-lel, amiért bűntudat kínozza,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A blog megmarad, csak nem frissül.