Adatok
Tőkés Hanga
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Felicitász blogja
Legyen gyerekem? Vagy ne legyen? (10.) - A visszatekintők (2. rész)
2010.01.07 03:34:00
A gyerekeik létét megbánó szülők nagyon kevesen vannak. Ennek részben az az oka, hogy ilyet bevallani még egy névtelen kérdőíves felmérésben is nagyon erős társadalmi (és személyes) tabunak számít, részben pedig az, hogy az ilyen történetek mögötti tragikus sorsok már…..
Tőkés Hanga
2016.09.05 18:18:36
Együltömben elolvastam ezt a 10 részes írást, mert néhány napja a férjem elmesélte, hogy a 35 év körüli főnöke nagyon boldog, mert gyereke lesz. A férjemmel 10 éve ismerjük egymást, fiatalabb korunkban természetes volt, hogy majd lesz gyerekünk, aztán ahogy megismertünk egy,két családot és egyre nagyobb terveink kezdtek alakulni elhalványult ez a vágy, sőt egyre nehezebb volt elképzelni, hogy ekkora felelősséget vállaljunk. Viszonylag fiatalok vagyunk, én 26, ő 28. Mindketten úgy látjuk, hogy a szüleink nem túl sokat gondolkodtak azon, hogy majd milyen jövő fog ránk várni és úgy vállaltak minket, amit rossz ötletnek tartunk. Én nagyon sokszor szögezem a kérdést a szüleimnek, hogy miért vállaltak engem, mi volt akkor a tervük, de sajnos nem kapok érdemleges választ. A családom széthullott, de sosem volt igazán egyben, nem volt könnyű gyerekkorom, volt, hogy azt kérdeztem magamtóm mi értelme ennek a kínlódásnak. Mára sikerült a férjemmel egy kényelmes életet megteremtenünk és bár tudom, hogy felelőtlenség volt a szüleim részéről, hogy vállaltak engem mégis örülök, hogy megszülettem és részese lehetek ennek a világnak. Igazából azért is kezdtem körbe nézni a téma után, mert ezidáig az érveimmel jól elvoltam, hogy miért ne legyen gyerekünk, aztán néhány napja amikor kicsit úgy láttam, hogy felcsillant szemmel meséli, hogy gyereke lesz a főnökének valami kicsit megváltozott bennem. Napok óta furcsa késztetést érzek a gyerekvállalásra, de olyan, mintha ez nem is én lennék. Talán tudat alatt elhittem, hogy a férjem mégis szeretne gyereket és annyira szeretem, hogy boldoggá szeretném tenni és ezért vállalnám mindazt aminek idáig totálisan ellent mondtam. Azért viccelődve mondtam,ó már párszor, hogy szeretnék gyereket, de mindig azt mondja, hogy félt engem ettől a feladattól, nehezen viselném azt a sok feladatot meg amúgy is milyen világot élünk most, nem akarunk még egy kis emberrel menekülni ha háború lesz, nem akarjuk, hogy még egy ember szenvedjen a Földön. Mindketten egy gyenge hátterű családból jövünk, végre kezd alakulni az életünk, kitörtünk, elköltöztünk Norvégiába, alakulnak az anyagi dolgaink és én tovább is szeretnék tanulni. Az a bajom, hogy körülbelül fele annyi érvet tudok mondani a gyerekvállalás ellen és ugyanannyit a gyerekvállalás mellett. Én félek a felelősségtől, tényleg kényelmes vagyok, tanulni szeretnék és úgy érzem túl nehéz lenne tanulni és közben gyereket nevelni, de ugyanakkor attól is félek, hogy nem tapasztalom meg azt a sok csodás dolgot ami a szülőséggel jár. Elolvastam az írásokat, de nem kerültem előrébb és nem tudom mikor lesz egy kicsit világosabb a helyzet. Attól is félek, hogy 50 évesen ráeszmélek, hogy hatalmas hibát követtünk el, de attól is, hogy feladom a szabadságom és nem tudom megvalósítani önmagamat. Abban az egyben tisztán látok, hogy először muszáj megvalósítanom önmagamat, olyan munkát kell végeznem ami kielégít mert hanem később csak bánni fogom, hogy nem tettem meg és nem a gyereknevelés a legnagyobb álmom. Az írásomban levő zűrzavar tökéletesen jelképezi a bennem lévő zűrzavart és igazából csak ki akartam írni magamból és csak remélem, hogy egy idő után letisztulnak a dolgok.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz