nynfus100 2020.04.20 20:05:29

@Hamster:
Elég sok minden stimmel. A Ganz nagyon sok mindent gyártott, nem csak vasúti járműveket, nem véletlen, hogy 1988-ban sok kis részre osztották föl (mindez egyébként Angyal Ádám XIII. kerületi párttitkár – ma a Corvinus Egyetem professzora – vezetése alatt történt, aki a 90-es évek közepén ott bábáskodott az Ikarus kivéreztetésénél is, 2004-ben pedig a Dunaferr igazgatósági tagja volt, amikor az állam eladta azt az ukrán-oroszoknak). A kérdés az, mi volt a cél ezekkel az utód cégekkel.

Az szerintem mindenki számára egyértelmű, hogy 80-as évek kelet-európai nagy szocialista állami vállalatai többségében nem voltak versenyképesek a nyugat-európai konkurenciával szemben, de ez nem jelenti azt, hogy legalább néhányuknak ne lettek volna olyan termékeik, vagy ne lett volna a birtokukban olyan tudás, amire lehetett volna építeni, és megfelelő átalakításokkal a túlélést biztosítani. Csak éppen a döntéshozók ebben nem voltak érdekeltek. Sokkal jobb ötletnek tűnt a már évtizedek óta bevált receptet követve ellopni az állami vállalatból mindent, amit csak lehet.

Nemrég hallottam a Ganzzal kapcsolatban egy jellegzetes korabeli történetet: volt a Ganznak egy acélszerkezetek, csövek anyagvizsgálatával, ionizáló sugárzással történő átvilágításával foglalkozó részlege. Erre volt igény, így a részleg vezetője akár meg is próbálhatta volna tisztességesen - és rentábilisan - iránytani ezt a tevékenységet, de ő inkább az első adandó alkalommal, amikor erre a jogi környezet lehetőséget biztosított, saját céget alapított, azonos profillal. Innentől kezdve, amikor csak lehetett, a magáncége szerződött a megrendelőkkel, a munkát pedig kiadta az állami vállalat általa irányított részlegének, nyilván kevesebb pénzért. Emberünk persze előrelátó volt, tudta, hogy a Ganz így nem húzza sokáig, ezért még idejében új átvilágító berendezéseket szerzett be - a Ganz számára. Most gondolhatnánk, hogy a régi berendezéseket meg biztos megszerezte magának, de nem, ő okosabb volt ennél, azokat kipofozta, újként leltározta, az újakat pedig leselejtezte, a magáncége pedig jóáron megvette őket, így biztosítva az eszközparkját és hosszútávú boldogulását.

Biztos vagyok benne, hogy nem egyedi eset. Erre mondják, hogy innen szép nyerni.

A szándékok és érdekek megértéséhez látni kell, hogy a 80-as évek közepére, aki kicsit is jólértesült volt Magyarországon – márpedig ki lett volna jól értesült, ha nem a vezető elvtársak – az tudta, hogy vége, game over, a kommunista rendszer nem fenntartható. Az életszínvonalat már évek óta nyugati hitelekből tartották fönn, a KGST országok többsége ugyanolyan, vagy még rosszabb állapotban volt, mint mi, és Gorbacsovval, meg a glasznoszty előretörésével azt is látni lehetett, hogy a Vörös Hadsereg sem fogja fenntartani a rendszert, ha arra kerül a sor.

És mi lehet a célja annak, aki hatalmon van, de tudja, hogy már nem sokáig? Nyilván olyan pozíciókat fölvenni, a rendelkezése alatt álló erőforrásokat úgy átkonvertálni, hogy azok biztosítsák a hatalma fenntartását, vagy legalább a boldogulását egy politikai-gazdasági átalakulást követően is.

Ennek vált áldozatává a komplett magyar ipar jelentős része (már ami ért valamit), az elvtársak vagy lenyúlták, vagy kijátszották új nyugati barátaik érdekeinek – így téve őket is érdekeltté hatalmuk visszaszerzésében és fenntartásában. Gyakorlatilag a mi közös vagyonunkból vásárolták meg maguknak a külföldi támogatást, amit azóta is élveznek.

Az MDF kormány annakidején biztos rengeteg mindent rosszul csinált, de alapjában véve esélye sem volt egy eladósodott, piacait vesztett, gazdaságilag gyakorlatilag összeomlott országban, amit bár kormányozott, de jórészt nem uralt a hatalmukat sikeresen átmentő kommunista káderek, besúgók és megmondóemberek évtizedek alatt felépített hálózatának köszönhetően.

A csehekkel való összehasonlítás pedig kifejezetten tanulságos lehet mindenki számára, kezdve azzal, hogy egy hozzánk hasonló múltú, méretű és lakosságszámú ország, aminek a gazdasága másfélszer akkora, mint a mienk. Ha valakit érdekelnek az okok, érdemes utánanézni például, hogy hogyan privatizálták a Skoda autógyárat, kb. egy évtized alatt, biztosítva a Skoda márkájú autók gyártásának fenntartását. Nagyon másként zajlottak ott a dolgok, mint nálunk, és általánosan elmondható, hogy amikor csak tehetik, előnyben részesítik a hazait a külföldivel szemben.