Adatok
thoomas26
164 bejegyzést írt és 73 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Kedves Olvasóm! Az alábbiakban ismét olyan kérdéseket és az arra adott válaszaimat teszek közzé, melyeket a kedves hozzám fordulók tettek fel nekem, hiszen úgy gondoltam, azok másokat is érdekelhetnek. Természetesen a hozzám fordulók beleegyezésével és úgy átalakítva, hogy rájuk nézve azok teljesen…..
Utánad (első rész)
Itt ülök a csendben összetörve,Fájdalmas szív, csak jön belőle,Mindaz, amit a hiányod ébreszt,Úgy érzem, többé nem éleszt.
Felettem felhők, körülöttem eső,Mindenben benne vagy, jólesőLenne, ha tényleg érezhetném,Ha nem csak bele képzelhetném.
Alig maradt más, mint a végtelen…..
Kedves Olvasóm! Az alábbiakban ismét olyan kérdéseket és az arra adott válaszaimat teszek közzé, melyeket a kedves hozzám fordulók tettek fel nekem, hiszen úgy gondoltam, azok másokat is érdekelhetnek. Természetesen a hozzám fordulók beleegyezésével és úgy átalakítva, hogy rájuk nézve azok teljesen…..
Kedves Olvasóim! Ezúttal egy saját történetemen keresztül szeretném bemutatni, hogy a sors olykor milyen formában is igyekszik tanítani bennünket. Előre is elnézést a részletes és hosszú kifejtésért, viszont szeretném minél teljesebben átadni, amit mindezzel szeretnék.
Viszonylag sokszor használom…..
Kedves Olvasó! Ezen blogomban található a már több, mint ezer gondolatomat tartalmazó "Spirituális gondolataim" című írássorozat, melyet ide kattintva érsz el. Az alábbi gondolataimnak mégis külön bejegyzést szenteltem, ugyanis míg a többiek nagyjából egy-egy sorosak, ezek egy picit hosszabbak.…..
Kedves Olvasóm! Az alábbiakban ismét olyan kérdéseket és az arra adott válaszaimat teszek közzé, melyeket a kedves hozzám fordulók tettek fel nekem, hiszen úgy gondoltam, azok másokat is érdekelhetnek. Természetesen a hozzám fordulók beleegyezésével és úgy átalakítva, hogy rájuk nézve azok teljesen…..
Sokféle jelet kaphatunk az Égiektől, még felsorolni is lehetetlen lenne. Vannak, amelyek alig észrevehetőek, alig értelmezhetőek, míg vannak olyanok, melyek nagyon élesek, nagyon feltűnőek és üzenetük egyértelműek a számunkra. Van azonban egy olyan üzenetküldési mód, mely minden ember életében,…..
Viszonylag sok hozzám forduló teszi fel azt a kérdést, hogy ha egyszer a szellemvilág az igazi otthonunk, akkor voltaképpen mi az értelme annak, hogy a fizikai világ is létezik?
Ahogy arról már sokszor írtam, lelkek vagyunk valójában, akik a létezésük reinkarnációs időszakaszán, hol testben élnek a…..
Egy alapvető spirituális kérdéskört szeretnék most érinteni, melynek létezésében sokan nem is hisznek, másokban pedig talán kérdések merülnek fel vele kapcsolatban. A reinkarnáció, más néven újra testet öltés, annak a folyamatnak a része, mely során a lélek (akik valójában vagyunk) hol testben a…..
thoomas26
2022.05.05 14:40:19
@felacso:
Alapvetően úgy gondolom, hogy mindannyian lelkek vagyunk tehát, akik a létezésük jelen (reinkarnációs) szakaszán testi életek sokaságát élik. Hol testben létezünk a fizikai világban, s hol test nélkül a szellemvilágban. Ez utóbbi az igazi otthonunk. A testi életek során úgymond iskolában vagyunk, ahol azt kell megtanuljuk, hogy noha különálló lények vagyunk, de a Forrásban, Istenben való összekötöttségünk révén egyek, így bármit teszünk mással, azt saját magunkkal is tesszük. Idejövünk tehát szabad akarattal és először tiszta lappal. Aztán a mindenkori tetteink folyamatos visszahatása (karma) révén elindulunk egy tanulási, fejlődési folyamaton, mely rendkívül hosszú, de előbb-utóbb mindenki a végére ér. Mivel ezen utak érthetően teljesen egyéniek, így minden lélek egyéni karmikus előzményekkel is rendelkezik mindenkor. A testi leszületés előtt minden lélek a saját karmikus előzményei alapján készíti el (a szellemi segítőivel) a jelen élete tervét, melyet itt aztán megél.
Alapvetően úgy gondolom, hogy mindannyian lelkek vagyunk tehát, akik a létezésük jelen (reinkarnációs) szakaszán testi életek sokaságát élik. Hol testben létezünk a fizikai világban, s hol test nélkül a szellemvilágban. Ez utóbbi az igazi otthonunk. A testi életek során úgymond iskolában vagyunk, ahol azt kell megtanuljuk, hogy noha különálló lények vagyunk, de a Forrásban, Istenben való összekötöttségünk révén egyek, így bármit teszünk mással, azt saját magunkkal is tesszük. Idejövünk tehát szabad akarattal és először tiszta lappal. Aztán a mindenkori tetteink folyamatos visszahatása (karma) révén elindulunk egy tanulási, fejlődési folyamaton, mely rendkívül hosszú, de előbb-utóbb mindenki a végére ér. Mivel ezen utak érthetően teljesen egyéniek, így minden lélek egyéni karmikus előzményekkel is rendelkezik mindenkor. A testi leszületés előtt minden lélek a saját karmikus előzményei alapján készíti el (a szellemi segítőivel) a jelen élete tervét, melyet itt aztán megél.
Vannak olyan élethelyzetek, amikor látszólag túl nagy véletlenek játszanak közre, s éppen ezért elég egyértelműnek tűnik, hogy nem csupán véletlenről van szó, még akkor sem, ha egyébként elfogadnánk a véletlen létezését. Az ilyen helyzetek mind a sorsunkat alakítják, egy részük erőteljesebben…..
thoomas26
2018.12.12 08:53:43
@bogriella:
Kedves Bogriella!
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem (és mindazokkal, akik ezt az oldalt olvassák) a történetedet. Igen, a ti esetetek is jól érzékelteti, hogy vannak olyan események, amelyek aligha írhatók a véletlen számlájára (még akkor is, ha el is fogadnánk a véletlen létezését), valamint egyértelműen azt az érzetet kelti, hogy szándékosan (szellemi ráhatással) alakultak az események úgy, ahogy. Nyilvánvalóan olyan emberekkel történnek meg ilyenek, akik alapvetően jó szándékúak. Persze ez azt is jelenti, hogy jó eséllyel elfogadják a szellemi világ létezését, a szellemi világ pedig megnyílik azok számára, akik maguk is megnyílnak feléjük. Akik az úgynevezett rossz oldal felé, azok számára az, akik a jó felé, azoknak pedig az. S végül tehát, az ilyen és ehhez hasonló események, melyet te is említettél, egyrészt nyilván segítő szándékúak is, de a lényegi üzenete mégis az, hogy újra és újra emlékeztet bennünket (azokat, akikkel mindez megtörténik), hogy nem csak annyi a világ, amennyit a fizikai érzékszerveinkkel érzékelünk belőle. :)
Üdv: Tamás
Kedves Bogriella!
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem (és mindazokkal, akik ezt az oldalt olvassák) a történetedet. Igen, a ti esetetek is jól érzékelteti, hogy vannak olyan események, amelyek aligha írhatók a véletlen számlájára (még akkor is, ha el is fogadnánk a véletlen létezését), valamint egyértelműen azt az érzetet kelti, hogy szándékosan (szellemi ráhatással) alakultak az események úgy, ahogy. Nyilvánvalóan olyan emberekkel történnek meg ilyenek, akik alapvetően jó szándékúak. Persze ez azt is jelenti, hogy jó eséllyel elfogadják a szellemi világ létezését, a szellemi világ pedig megnyílik azok számára, akik maguk is megnyílnak feléjük. Akik az úgynevezett rossz oldal felé, azok számára az, akik a jó felé, azoknak pedig az. S végül tehát, az ilyen és ehhez hasonló események, melyet te is említettél, egyrészt nyilván segítő szándékúak is, de a lényegi üzenete mégis az, hogy újra és újra emlékeztet bennünket (azokat, akikkel mindez megtörténik), hogy nem csak annyi a világ, amennyit a fizikai érzékszerveinkkel érzékelünk belőle. :)
Üdv: Tamás
thoomas26
2022.05.02 14:18:32
@Csata Magdolna:
Kedves Magdolna!
Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen fájó veszteséget kellett megélj, ugyanakkor nagyon örülök, hogy egy ilyen megérintő és meghatározó spirituális élményben lehetett részed. Természetesen fontos, hogy ne képzeljünk bele mindenbe azonnal spirituális vonatkozást, azonban a te esetedben teljesen egyértelmű a kapcsolat az apukád felé tett kérdésed és anyukád állapotának jelentős javulása között. Az történt tehát, hogy anyukád sorsútjában és a te sorsutadban is benne lehetett egy ilyen megtapasztalás, így a kérésedet teljesíthették odaátról. (Bár más szellemi segítőd is lehetett, de bizonyos, hogy apukád volt.) Azt gondolom, hogy ez a megélés után jelentős lépést tehettél a hittől a tudás felé, a túlvilágot illetően - s egyik oka épp ez volt, hogy mindez megtörténhetett. Érthetően fájó, hogy anyukád közel sem ilyen befogadó a spiritualitás irányába, azonban ezt muszáj elfogadnod. Egyszerűen ő még (lelki fejlettségben) nem tart ott, ahol te, neki még nem jött el az idő arra, hogy testi életében is képes legyen elfogadni az igazi önvalóját. Mindenkinek érdemes gondolatébresztőt nyújtani a túlvilágot illetően, azonban aki ez elől teljesen elzárkózik, azt tiszteletben kell tartani.
Üdv: Tamás
Kedves Magdolna!
Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen fájó veszteséget kellett megélj, ugyanakkor nagyon örülök, hogy egy ilyen megérintő és meghatározó spirituális élményben lehetett részed. Természetesen fontos, hogy ne képzeljünk bele mindenbe azonnal spirituális vonatkozást, azonban a te esetedben teljesen egyértelmű a kapcsolat az apukád felé tett kérdésed és anyukád állapotának jelentős javulása között. Az történt tehát, hogy anyukád sorsútjában és a te sorsutadban is benne lehetett egy ilyen megtapasztalás, így a kérésedet teljesíthették odaátról. (Bár más szellemi segítőd is lehetett, de bizonyos, hogy apukád volt.) Azt gondolom, hogy ez a megélés után jelentős lépést tehettél a hittől a tudás felé, a túlvilágot illetően - s egyik oka épp ez volt, hogy mindez megtörténhetett. Érthetően fájó, hogy anyukád közel sem ilyen befogadó a spiritualitás irányába, azonban ezt muszáj elfogadnod. Egyszerűen ő még (lelki fejlettségben) nem tart ott, ahol te, neki még nem jött el az idő arra, hogy testi életében is képes legyen elfogadni az igazi önvalóját. Mindenkinek érdemes gondolatébresztőt nyújtani a túlvilágot illetően, azonban aki ez elől teljesen elzárkózik, azt tiszteletben kell tartani.
Üdv: Tamás
Valamennyi írásomból egyértelműen kiderül - s bízom benne, Olvasóim döntő többségének sem kérdés ez már -, hogy a testi halál a legkevésbé sem az, aminek a legtöbben gondolják, s az valóban csak a testre vonatkozik. Maga a lélek, akik valójában vagyunk, független annak élettartamától, létezett annak…..
thoomas26
2021.06.04 13:16:51
@Zsuzsi53:
Kedves Zsuzsi!
Természetesen van különbség öngyilkosság és öngyilkosság között. Nem ugyanolyan elbírálás alá esik odaát azért az, amikor valaki mondjuk egy szerelmi bánat miatt választja ezt a lehetőséget vagy azért, mert olyan pokoli testi kínok gyötrik, mely már szinte kibírhatatlan és esély is aligha mutatkozik a gyógyulásra. (Persze ettől függetlenül ugyanolyan szeretettel és megértéssel fogadnak odaát valamennyi elkövetőt.) Nem mindegy tehát ezért a körülmény, azonban valamennyi esetre mégis igaz - az ismereteim szerint -, hogy hibás döntés az elkövetése. Ugyanis nem látjuk itt és most át, hogy miért kell azon a tapasztaláson végig mennünk, mi annak tehát a karmikus háttere. Ráadásul vannak olyan esetek, amikor akár csodával határos módon is, de megmenekül valaki egy reménytelen helyzetből - szóval sosem tudhatjuk, hogy mikor jön el az elrendelt időnk. Összefoglalva elmondható tehát, hogy bár nem mindegy, hogy milyen körülmények hatására követ el valaki öngyilkosságot, azonban az attól még egy helytelen út lesz, hisz földi elméjével próbál meghatározni egy olyan érdemi eseményt, melyet odaát, lélekszinten terveztek meg, nyomós okkal.
Kedves Zsuzsi!
Természetesen van különbség öngyilkosság és öngyilkosság között. Nem ugyanolyan elbírálás alá esik odaát azért az, amikor valaki mondjuk egy szerelmi bánat miatt választja ezt a lehetőséget vagy azért, mert olyan pokoli testi kínok gyötrik, mely már szinte kibírhatatlan és esély is aligha mutatkozik a gyógyulásra. (Persze ettől függetlenül ugyanolyan szeretettel és megértéssel fogadnak odaát valamennyi elkövetőt.) Nem mindegy tehát ezért a körülmény, azonban valamennyi esetre mégis igaz - az ismereteim szerint -, hogy hibás döntés az elkövetése. Ugyanis nem látjuk itt és most át, hogy miért kell azon a tapasztaláson végig mennünk, mi annak tehát a karmikus háttere. Ráadásul vannak olyan esetek, amikor akár csodával határos módon is, de megmenekül valaki egy reménytelen helyzetből - szóval sosem tudhatjuk, hogy mikor jön el az elrendelt időnk. Összefoglalva elmondható tehát, hogy bár nem mindegy, hogy milyen körülmények hatására követ el valaki öngyilkosságot, azonban az attól még egy helytelen út lesz, hisz földi elméjével próbál meghatározni egy olyan érdemi eseményt, melyet odaát, lélekszinten terveztek meg, nyomós okkal.
thoomas26
2021.06.04 13:20:15
@Zsuzsi53:
S igen, a testi haláluk után az öngyilkossággal távozók is visszanyerik azt a tudatosságukat, mellyel a leszületésük előtt rendelkeztek, s idővel belátják, hogy a problémát, mely elől most elmenekültek, nem megoldották, csupán elodázták. Azonban az, hogy erre a felismerésre és tudatszintre mikor jutnak, már egyénileg változó. Ez változó más lelkek esetében is, de az öngyilkossággal távozók esetében ez az idő általában több lehet, hisz meglehetősen zavart tudatállapotban hagyják el a testüket, mely egy ideig még hatással lehet rájuk.
S igen, a testi haláluk után az öngyilkossággal távozók is visszanyerik azt a tudatosságukat, mellyel a leszületésük előtt rendelkeztek, s idővel belátják, hogy a problémát, mely elől most elmenekültek, nem megoldották, csupán elodázták. Azonban az, hogy erre a felismerésre és tudatszintre mikor jutnak, már egyénileg változó. Ez változó más lelkek esetében is, de az öngyilkossággal távozók esetében ez az idő általában több lehet, hisz meglehetősen zavart tudatállapotban hagyják el a testüket, mely egy ideig még hatással lehet rájuk.
thoomas26
2022.01.07 19:04:44
@prime1977:
Kedves Prime1977!
Teljesen érthető a kérdésed, és az is, hogy nem tudsz teljes mértékben hinni a túlvilág létezésében. Valóban sokan úgy gondolják, semmi közvetlen bizonyíték nincs rá, és csak azért találták ki az emberek, hogy nyugtassák magukat, mert nem tudják elképzelni, elfogadni, hogy egyszer mindennek vége.
Sok helyen írom, hogy én senkinek sem szeretném feltétlen megváltoztatni a világképét, hitrendszerét, illetve azt is sok helyen írom, hogy teljesen biztosat valóban akkor tudunk csak meg, amikor már mi is ott leszünk.
Tény, hogy igazán az tudja elfogadni a túlvilág létezését, aki maga is rendelkezik saját, meggyőző és meghatározó ez irányú élménnyel, de legalábbis a világképébe egyébként belefér az esetleges létezése.
Én számos olyan élményen keresztül mentem, melyek számomra bizonyították azt, hogy a létezésünk nem korlátozódik a legkevésbé sem jelen testi életünkre. Nyilván lehetnek kisebb-nagyobb pontatlanságok abban, amiket leírok, már csak azért is, mert a túlvilág leírására nincsenek földi fogalmaink, mégis szeretnék rávilágítani, hogy nem csak a fizikai világ létezik, s hogy valójában nincs olyan, hogy halál. Ezt számomra sok élmény bizonyította, illetve úgy vélem, hogy aki kellően nyitott, az nagyon sok bizonyítékot talál erre. Erre próbálok tehát rávilágítani olyan emberek számára, akik efelé nyitottak.
Nem kérem tehát, hogy higgyenek ebben mindenképpen, de aki nyitott rá, szeretnék gondolatébresztést adni, akik pedig hisznek benne, azoknak megerősítést.
Mindazt amit leírok, az eddig megélt saját élményeimből, megszerzett ismereteimből és a szellemi közléseimből merítem.
Igen, valóban sokan úgy hiszik, hogy bizonyos spirituális élmények, akár a halál közeli élmények csupán az agy játékai, illetve eddig nem ismert működései lehetnek. Azonban aki kellően nyitott ez irányba és kellően bele is ássa magát a témába, akkor bizony hamar rá fog jönni, hogy vannak olyan megélések is, melyeket egész egyszerűen nem lehet erre fogni, és melyek bizony valóban azt bizonyítják, hogy a lélek, a tudatunk, a testünktől függetlenül is létező.
Egy cikkemet ajánlanám figyelmedbe:
tudatostudat.blog.hu/2016/11/01/bizonyitekok_lelkunk_tulvilagi_letezesere
Itt pedig arról olvashatsz, hogy milyen élmények indítottak el azon az úton, melyen végül elfogadtam a túlvilág létezését (ez egy hosszabb, 12 részes írás):
tudatostudat.blog.hu/2018/01/09/sajat_spiritualis_utam_igaz_tortenete
Kedves Prime1977!
Teljesen érthető a kérdésed, és az is, hogy nem tudsz teljes mértékben hinni a túlvilág létezésében. Valóban sokan úgy gondolják, semmi közvetlen bizonyíték nincs rá, és csak azért találták ki az emberek, hogy nyugtassák magukat, mert nem tudják elképzelni, elfogadni, hogy egyszer mindennek vége.
Sok helyen írom, hogy én senkinek sem szeretném feltétlen megváltoztatni a világképét, hitrendszerét, illetve azt is sok helyen írom, hogy teljesen biztosat valóban akkor tudunk csak meg, amikor már mi is ott leszünk.
Tény, hogy igazán az tudja elfogadni a túlvilág létezését, aki maga is rendelkezik saját, meggyőző és meghatározó ez irányú élménnyel, de legalábbis a világképébe egyébként belefér az esetleges létezése.
Én számos olyan élményen keresztül mentem, melyek számomra bizonyították azt, hogy a létezésünk nem korlátozódik a legkevésbé sem jelen testi életünkre. Nyilván lehetnek kisebb-nagyobb pontatlanságok abban, amiket leírok, már csak azért is, mert a túlvilág leírására nincsenek földi fogalmaink, mégis szeretnék rávilágítani, hogy nem csak a fizikai világ létezik, s hogy valójában nincs olyan, hogy halál. Ezt számomra sok élmény bizonyította, illetve úgy vélem, hogy aki kellően nyitott, az nagyon sok bizonyítékot talál erre. Erre próbálok tehát rávilágítani olyan emberek számára, akik efelé nyitottak.
Nem kérem tehát, hogy higgyenek ebben mindenképpen, de aki nyitott rá, szeretnék gondolatébresztést adni, akik pedig hisznek benne, azoknak megerősítést.
Mindazt amit leírok, az eddig megélt saját élményeimből, megszerzett ismereteimből és a szellemi közléseimből merítem.
Igen, valóban sokan úgy hiszik, hogy bizonyos spirituális élmények, akár a halál közeli élmények csupán az agy játékai, illetve eddig nem ismert működései lehetnek. Azonban aki kellően nyitott ez irányba és kellően bele is ássa magát a témába, akkor bizony hamar rá fog jönni, hogy vannak olyan megélések is, melyeket egész egyszerűen nem lehet erre fogni, és melyek bizony valóban azt bizonyítják, hogy a lélek, a tudatunk, a testünktől függetlenül is létező.
Egy cikkemet ajánlanám figyelmedbe:
tudatostudat.blog.hu/2016/11/01/bizonyitekok_lelkunk_tulvilagi_letezesere
Itt pedig arról olvashatsz, hogy milyen élmények indítottak el azon az úton, melyen végül elfogadtam a túlvilág létezését (ez egy hosszabb, 12 részes írás):
tudatostudat.blog.hu/2018/01/09/sajat_spiritualis_utam_igaz_tortenete
Kedves Olvasóim!
Ezúttal egy saját élményemet szeretném megosztani veletek. Bár éltem meg már számos alkalommal olyat, amikor egyértelműen szellemi tevékenység állt a háttérben, ez esetben mégis azt mondanám "csak", hogy nagyon valószínű, ám teljesen biztosat még nehéz lenne mondani. Mindenesetre…..
Szokták mondani, hogy két dologról nem mi döntünk az életben, a születésünk és a halálunk időpontjáról. Nos, ez igaz is, részben. Ugyanis valójában mi döntünk, de itt a 'mi' szó alatt nem azt a személyiségünket kell érteni, akivel most azonosítjuk magunkat, hanem a felsőbb énünket, a lelkünket. Akik…..
thoomas26
2019.06.10 05:55:09
@Bernadett Timea Neghina:
Kedves Bernadett!
A segítő szellemeim érzékelését tudom neked átadni ezzel kapcsolatban. Tudni kell, hogy ők sem tévedhetetlenek, mint ahogy egyik látó sem az, de a meglátásaik a legtöbb esetben helyesnek bizonyulnak. S ők úgy érzékelik, hogy igen, átkelt már a szellemvilágba.
Ez azt jelenti, hogy megnyugodhatott a lelke, s hogy jó helyen van. Nyilván a tette miatt nem lehet még egyenlőre felhőtlen, de ez mindenképpen jó hír. Bár tudja már, hogy nem volt helyes, amit tett, de azt is tudja, hogy nincs olyan cselekedetük, melyet később ne tehetnénk jóvá. Bár a szellemeimnek nem áll módjában közvetlen kapcsolatot teremteni az odaát lévő lelkekkel, de bizonyára azt szeretné édesapád, hogy bocsássatok meg neki, s hogy tudjátok, ő él, s hogy az elválásotok csupán átmeneti.
Kedves Bernadett! Remélem, tudtam segíteni, de ha van még kérdésed, nyugodtan tedd fel!
Üdv: Tamás
Kedves Bernadett!
A segítő szellemeim érzékelését tudom neked átadni ezzel kapcsolatban. Tudni kell, hogy ők sem tévedhetetlenek, mint ahogy egyik látó sem az, de a meglátásaik a legtöbb esetben helyesnek bizonyulnak. S ők úgy érzékelik, hogy igen, átkelt már a szellemvilágba.
Ez azt jelenti, hogy megnyugodhatott a lelke, s hogy jó helyen van. Nyilván a tette miatt nem lehet még egyenlőre felhőtlen, de ez mindenképpen jó hír. Bár tudja már, hogy nem volt helyes, amit tett, de azt is tudja, hogy nincs olyan cselekedetük, melyet később ne tehetnénk jóvá. Bár a szellemeimnek nem áll módjában közvetlen kapcsolatot teremteni az odaát lévő lelkekkel, de bizonyára azt szeretné édesapád, hogy bocsássatok meg neki, s hogy tudjátok, ő él, s hogy az elválásotok csupán átmeneti.
Kedves Bernadett! Remélem, tudtam segíteni, de ha van még kérdésed, nyugodtan tedd fel!
Üdv: Tamás
thoomas26
2019.06.10 11:05:15
@Bernadett Timea Neghina:
Kedves Bernadett!
Nagyon szívesen, örülök, ha tudtam segíteni.
További minden jót kívánva: Tamás
Kedves Bernadett!
Nagyon szívesen, örülök, ha tudtam segíteni.
További minden jót kívánva: Tamás
thoomas26
2021.11.23 12:29:21
Alábbi írásomban egy nagyon különleges sorspillanatra szeretnék rávilágítani, melyet mindannyiunk megél, de akár tudomása sem lehet róla.
Vegyünk egy egyszerű, ám konkrét példát.Mész az utcán és szembejön veled egy valaki, akit te sosem láttál még, és valószínűleg többé nem is fogsz. Így e…..
Tudatos tudat
Úgy érzed, hogy nem tudtál kellőképpen elbúcsúzni egy eltávozott szerettedtől?
2020.07.26 07:33:04
Sokan gondolják úgy, hogy egy eltávozott szerettüktől nem tudtak kellőképpen vagy illően elköszönni, elbúcsúzni. Vagy azért, mert egy nézeteltérés árnyékolta be a búcsú időszakát vagy mert bármi más okból nem volt rá lehetőségük. S egy ilyen helyzet - érthető módon - hosszú-hosszú időkig képes…..
thoomas26
2021.01.01 16:57:01
@Mildikoj:
Igen, köszönöm, erre voltam kíváncsi. Az előző életekbe vivő hipnózis valójában tényleg egy kevésbé mély állapot, úgy értve, meglehetősen tudatában vagyunk közben önmagunknak. Úgy gondolom, nemcsak az elvárásaid miatt csalódtál, hanem azért is, mert végig azon aggódtál, hogy sikerülni fog-e, hogy tudsz-e kellő mértékben ellazulni. Ez persze érthető reakciód, de sajnos gátolhatja a folyamat sikerességét.
Akkor ezek szerint olyan élményedig nem voltak, ahol egy korábbi életedben láttad volna önmagad, ugye?
Igen, köszönöm, erre voltam kíváncsi. Az előző életekbe vivő hipnózis valójában tényleg egy kevésbé mély állapot, úgy értve, meglehetősen tudatában vagyunk közben önmagunknak. Úgy gondolom, nemcsak az elvárásaid miatt csalódtál, hanem azért is, mert végig azon aggódtál, hogy sikerülni fog-e, hogy tudsz-e kellő mértékben ellazulni. Ez persze érthető reakciód, de sajnos gátolhatja a folyamat sikerességét.
Akkor ezek szerint olyan élményedig nem voltak, ahol egy korábbi életedben láttad volna önmagad, ugye?
thoomas26
2021.01.02 13:32:09
@Mildikoj:
Igen, bizonyos esetekben nehéz eldönteni, hogy amit látunk (lelki szemeinkkel), képzelet csupán vagy sugallat, valóság. S az is igaz, hogy ha problémánk van, valójában a dolgok oroszlánrészét mindig magunknak kell vállalni, ugyanakkor persze az is igaz, hogy nagyon sokat tud segíteni egy megfelelő személy. Megértelek, hogy Isten fogalma visszatetsző számodra, azonban azt gondolom, hogy ha minél inkább képes vagy szakítani a vallások általi Isten-képtől, és közeledni a spirituális tanítások, szellemi közlések általi Isten-képhez, akkor ez a visszatetszés enyhülni, szűnni fog.
Örülök, hogy az írásaimmal segíthettem visszatérni erre az útra, és szívesen, én is köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet. Minden jót kívánva: Tamás
Igen, bizonyos esetekben nehéz eldönteni, hogy amit látunk (lelki szemeinkkel), képzelet csupán vagy sugallat, valóság. S az is igaz, hogy ha problémánk van, valójában a dolgok oroszlánrészét mindig magunknak kell vállalni, ugyanakkor persze az is igaz, hogy nagyon sokat tud segíteni egy megfelelő személy. Megértelek, hogy Isten fogalma visszatetsző számodra, azonban azt gondolom, hogy ha minél inkább képes vagy szakítani a vallások általi Isten-képtől, és közeledni a spirituális tanítások, szellemi közlések általi Isten-képhez, akkor ez a visszatetszés enyhülni, szűnni fog.
Örülök, hogy az írásaimmal segíthettem visszatérni erre az útra, és szívesen, én is köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet. Minden jót kívánva: Tamás
thoomas26
2021.10.11 06:31:57
@Király Ida Maria:
Szép napot!
Először is köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és nagyon sajnálom, hogy ilyen fájó veszteséget kellett megélj.
Az ismereteim szerint a testi halál mindannyiunk számára egy előre elrendelt időpontban következik be. Amikor ide leszületünk, egy, a lelki, karmikus előzményeink alapján megtervezett sorsúttal érkezünk, melynek egyik eleme az innen való távozásunk időpontja is. Szellemi szempontból tehát nem létezik véletlen vagy váratlan testi halál. Az akkor következik be, amikor annak az elrendelt ideje eljön. Hogy miért pont akkor s úgy következik be, ahogy, konkrét okai vannak, de ezeket főként odaát fogjuk (újra) megérteni és átlátni.
Földi szemmel tűnhet ugyan értelmetlennek és céltalannak, illetve véletlennek egy távozás, valójában a léleknek eljön az idő, hogy vissza kell térnie a szellemvilágba. Oda, ahonnan a leszületés előtt ide érkezett, ami az igazi otthonunk, s ahova mindannyian visszatérünk, ha innen távozunk. A távozás minden körülménye (nagyon leegyszerűsítve fogalmazva) csupán eszköze a sorsnak, hogy maga a távozás megtörténjen.
Nagyon fájó, hogy a párod ilyen hirtelenséggel távozott, s az is, hogy látszólag értelmetlen módon. De mindenképpen aláhúznám tehát, hogy az ismereteim szerint neki ott és akkor eljött az idő, hogy visszatérjen a szellemvilágba, azt elkerülni nem lehetett volna.
Nagyon fontos tudnod továbbá azt is, hogy az elválásotok nem csak hogy nem volt véletlen, de nem is volt végleges. Neki most mennie kellett ugyan, de ha neked is eljön majd az időd, akkor újra találkozhattok egymással. Ám addig is, ő ugyanúgy érzékel téged tovább, illetve érzékeli a feléje küldött gondolatidat és érzelmeidet is. Nem gondolja a legkevésbé sem, hogy nem törődnél vele, hisz érzi ő is, hogy nagyon szereted és hogy nagyon hiányzik neked.
Megérti a fájdalmad, de mégis azt szeretné a legjobban, ha te is minél inkább elfogadnád azt, amit már ő is tud (amiről fentebb írtam), s hogy ezáltal minél inkább nyugodtnak és (a körülményekhez képest) boldognak lásson téged.
Szép napot!
Először is köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és nagyon sajnálom, hogy ilyen fájó veszteséget kellett megélj.
Az ismereteim szerint a testi halál mindannyiunk számára egy előre elrendelt időpontban következik be. Amikor ide leszületünk, egy, a lelki, karmikus előzményeink alapján megtervezett sorsúttal érkezünk, melynek egyik eleme az innen való távozásunk időpontja is. Szellemi szempontból tehát nem létezik véletlen vagy váratlan testi halál. Az akkor következik be, amikor annak az elrendelt ideje eljön. Hogy miért pont akkor s úgy következik be, ahogy, konkrét okai vannak, de ezeket főként odaát fogjuk (újra) megérteni és átlátni.
Földi szemmel tűnhet ugyan értelmetlennek és céltalannak, illetve véletlennek egy távozás, valójában a léleknek eljön az idő, hogy vissza kell térnie a szellemvilágba. Oda, ahonnan a leszületés előtt ide érkezett, ami az igazi otthonunk, s ahova mindannyian visszatérünk, ha innen távozunk. A távozás minden körülménye (nagyon leegyszerűsítve fogalmazva) csupán eszköze a sorsnak, hogy maga a távozás megtörténjen.
Nagyon fájó, hogy a párod ilyen hirtelenséggel távozott, s az is, hogy látszólag értelmetlen módon. De mindenképpen aláhúznám tehát, hogy az ismereteim szerint neki ott és akkor eljött az idő, hogy visszatérjen a szellemvilágba, azt elkerülni nem lehetett volna.
Nagyon fontos tudnod továbbá azt is, hogy az elválásotok nem csak hogy nem volt véletlen, de nem is volt végleges. Neki most mennie kellett ugyan, de ha neked is eljön majd az időd, akkor újra találkozhattok egymással. Ám addig is, ő ugyanúgy érzékel téged tovább, illetve érzékeli a feléje küldött gondolatidat és érzelmeidet is. Nem gondolja a legkevésbé sem, hogy nem törődnél vele, hisz érzi ő is, hogy nagyon szereted és hogy nagyon hiányzik neked.
Megérti a fájdalmad, de mégis azt szeretné a legjobban, ha te is minél inkább elfogadnád azt, amit már ő is tud (amiről fentebb írtam), s hogy ezáltal minél inkább nyugodtnak és (a körülményekhez képest) boldognak lásson téged.
Kedves Olvasóm! Az alábbiakban ismét olyan kérdéseket és az arra adott válaszaimat teszek közzé, melyeket a kedves hozzám fordulók tettek fel nekem, hiszen úgy gondoltam, azok másokat is érdekelhetnek. Természetesen a hozzám fordulók beleegyezésével és úgy átalakítva, hogy rájuk nézve azok teljesen…..
Üdvözöllek!
Először is engedd meg, hogy - nagyon dióhéjban - bemutatkozzam. Egy 40 éves fiatalember vagyok, Medek Tamásnak hívnak. Noha korábban viszonylag materialista nézetű voltam, pár éve egy meghatározó saját élmény hatására rá kellett döbbenjek, hogy a világ mégsem annyi csupán, amennyit…..
thoomas26
2020.01.07 09:42:54
@Mónika97:
Nagyon szívesen! Természetes, ha időre van szükséged, az elengedést is (mint minden mást is) mindenkinek a maga módján kell megélnie. Mivel az eltávozott szeretteink minden feléjük küldött gondolatunkat és érzelmünket érzékelik, ezért a legnagyobb segítség, amit adhatunk nekik, éppen ebben rejlik. Noha megértik a fájdalmunkat, hiszen nem abból a nézőszögből látjuk a dolgokat, mint ők, de általánosságban mégis elmondható, hogy minél inkább nyugodtabbnak és boldogabbnak látnak bennünket, ők is inkább azok lehetnek.
Nagyon szívesen! Természetes, ha időre van szükséged, az elengedést is (mint minden mást is) mindenkinek a maga módján kell megélnie. Mivel az eltávozott szeretteink minden feléjük küldött gondolatunkat és érzelmünket érzékelik, ezért a legnagyobb segítség, amit adhatunk nekik, éppen ebben rejlik. Noha megértik a fájdalmunkat, hiszen nem abból a nézőszögből látjuk a dolgokat, mint ők, de általánosságban mégis elmondható, hogy minél inkább nyugodtabbnak és boldogabbnak látnak bennünket, ők is inkább azok lehetnek.
thoomas26
2021.05.07 13:39:52
thoomas26
2021.08.30 14:56:35
@Zsófili:
Kedves Zsófili!
Ha nem bánod, tegeződjünk, jó?
Az ismereteim szerint a testi halál mindenkinek egy elrendelt időpontban következik be, mely időpont a most megélni szükséges sorsút szerves részeként kerül kijelölésre, még odaát. Az öngyilkosság annyiban más, hogy ez esetben a távozás időpontját nem odaát a lélek a szellemi segítőivel határozza meg (az ottani tudatosságukkal), hanem a mostani személyiség (a jóval szűkebb tudatosságával). Tehát mindenféleképpen ellenjavallt. A lélek bár tudja a leszületése előtt, hogy leendő életében közel kerül majd az öngyilkossághoz, illetve annak esélyével is, de mégis bízik abban, hogy azt majd elkerülni képes lesz. Hisz tudja, hogyha mégis bekövetkezik, akkor azt a problémát, mely elől ily módon elmenekült, később újra kell vállalnia.
Teljesen egyéni helyzet függvénye azonban, hogy egy öngyilkosságot elkövető lélek a távozása után mennyi idő múlva tér vissza a szellemvilágba, mennyire lesz tudatos, illetve hogy milyen mértékben hat a még itt élőkre.
Kedves Zsófili!
Ha nem bánod, tegeződjünk, jó?
Az ismereteim szerint a testi halál mindenkinek egy elrendelt időpontban következik be, mely időpont a most megélni szükséges sorsút szerves részeként kerül kijelölésre, még odaát. Az öngyilkosság annyiban más, hogy ez esetben a távozás időpontját nem odaát a lélek a szellemi segítőivel határozza meg (az ottani tudatosságukkal), hanem a mostani személyiség (a jóval szűkebb tudatosságával). Tehát mindenféleképpen ellenjavallt. A lélek bár tudja a leszületése előtt, hogy leendő életében közel kerül majd az öngyilkossághoz, illetve annak esélyével is, de mégis bízik abban, hogy azt majd elkerülni képes lesz. Hisz tudja, hogyha mégis bekövetkezik, akkor azt a problémát, mely elől ily módon elmenekült, később újra kell vállalnia.
Teljesen egyéni helyzet függvénye azonban, hogy egy öngyilkosságot elkövető lélek a távozása után mennyi idő múlva tér vissza a szellemvilágba, mennyire lesz tudatos, illetve hogy milyen mértékben hat a még itt élőkre.
Spirituális utam igaz története
Tüdőbetegségemtől a szellemvilágig... - saját, igaz történetem 4. rész
2018.01.09 14:55:05
Mint a hozzám hasonló valamennyi útkereső, kerestem, kutattam az interneten, s a rengeteg irányzat, eszmerendszer közül igyekeztem kiválogatni azokat, amelyekkel azonosulni képes voltam. A teljesség igénye nélkül, Villás Béla és Balogh Béla voltak például azok, akik nagy hatással voltak rám.…..
thoomas26
2021.08.26 10:55:34
@Meg nem értett:
Valóban nem hittem a rizses kísérlet eredményében. Sőt, akkor még eleve a túlvilágban sem. Épp itt érhető tetten egy olyan felsőbb erő működése, ami a mi hitünktől függetlenül úgy alakítja a sorsunkat, ahogy annak alakulnia kell a jelen sorsutunk szerint.
Kicsit hasonló ez ahhoz a hangzatos tanításokhoz, miszerint bármit bevonzhatsz magadnak, csak igazán akarnod kell, különféle technikákkal. Ez szerintem nem több, mint jó üzleti fogás, s olyan ismeretek átadása az embereknek, amit ők hallani szeretnének.
Valójában nem hozhatsz ki többet az életedből, mint amennyire most hivatott vagy. Képes vagy teremteni, de csak ezen korlátokon belül. Természetesen ezen korlátok nem mások, mint a karmád, mely persze belőled indul illetve indult ki mindig.
Azt gondolom, a gondolat nem veszít erejéből fizikai távolság megtételekor, bármilyen nagy is legyen az.
Úgy vélem, a halál közeli élmények népcsoporttól függően változhatnak persze (hiszen erős tényező az adott személy világképe), de a fő mondanivalója közös. Miszerint a létezésünk a testi életünktől független.
Hogy mi pontosan a szellemvilág, senki sem tudná kellően körülírni. Mert nincsenek rá földi fogalmaink, illetve a földi elménkkel elképzelni, megérteni sem tudnánk azt. Azonban úgy gondolom, a szellemvilág az, ahova igazán tartozunk, s ami az igazi otthonunk, ahol lélekként (amikor nem a testi életünket éljük) tartózkodunk.
Tény, hogy mindenki gondolata épp úgy hatással van a "közösre", ugyanakkor mégis úgy vélem, nagyon finoman van összehangolva mindannyiunk élete, így bármennyire is kaotikusnak tűnne földi szemmel nézve a közös életünk, mégis minden úgy történik benne, ahogy annak számunkra most történnie kell, s amivel most nekünk dolgunk van.
Valóban nem hittem a rizses kísérlet eredményében. Sőt, akkor még eleve a túlvilágban sem. Épp itt érhető tetten egy olyan felsőbb erő működése, ami a mi hitünktől függetlenül úgy alakítja a sorsunkat, ahogy annak alakulnia kell a jelen sorsutunk szerint.
Kicsit hasonló ez ahhoz a hangzatos tanításokhoz, miszerint bármit bevonzhatsz magadnak, csak igazán akarnod kell, különféle technikákkal. Ez szerintem nem több, mint jó üzleti fogás, s olyan ismeretek átadása az embereknek, amit ők hallani szeretnének.
Valójában nem hozhatsz ki többet az életedből, mint amennyire most hivatott vagy. Képes vagy teremteni, de csak ezen korlátokon belül. Természetesen ezen korlátok nem mások, mint a karmád, mely persze belőled indul illetve indult ki mindig.
Azt gondolom, a gondolat nem veszít erejéből fizikai távolság megtételekor, bármilyen nagy is legyen az.
Úgy vélem, a halál közeli élmények népcsoporttól függően változhatnak persze (hiszen erős tényező az adott személy világképe), de a fő mondanivalója közös. Miszerint a létezésünk a testi életünktől független.
Hogy mi pontosan a szellemvilág, senki sem tudná kellően körülírni. Mert nincsenek rá földi fogalmaink, illetve a földi elménkkel elképzelni, megérteni sem tudnánk azt. Azonban úgy gondolom, a szellemvilág az, ahova igazán tartozunk, s ami az igazi otthonunk, ahol lélekként (amikor nem a testi életünket éljük) tartózkodunk.
Tény, hogy mindenki gondolata épp úgy hatással van a "közösre", ugyanakkor mégis úgy vélem, nagyon finoman van összehangolva mindannyiunk élete, így bármennyire is kaotikusnak tűnne földi szemmel nézve a közös életünk, mégis minden úgy történik benne, ahogy annak számunkra most történnie kell, s amivel most nekünk dolgunk van.
Nemrég bukkantam a videomegosztó portálon egy hirdetésre. Pontosabban az bukkant rám, hisz nem én kerestem, hanem feldobta a rendszer az általam megnézni kívánt videó előtt.Egy feng shui karkötőt reklámoztak benne. Amivel még önmagán nem is lenne semmi baj, de a mikéntjén mindenképpen felkaptam a…..
Amikor a lélek testi életét éli, észleleteinek a döntő többségét a testi érzékszerveivel szerzi. Az a személyiségünk, akit a lelkünk a mostani életére vállalt, aki a jelenlegi testünkhöz kötődik, lényegében a fizikai érzékszervekre van utalva, így a szemünkre, fülünkre, bőrünkre, orrunkra, stb.,…..
thoomas26
2021.07.28 16:41:06
@gond/ol/a:
Sosem véletlen az, hogy milyen (ilyen jellegű) képességekkel élünk itt és hogy mikor, mennyi ideig. Ez mind szerves része annak az életútnak, amit itt és most meg kell élnünk, tapasztalnunk, s melyet a leszületésünk előtt elterveztünk.
E képességek közös nevezője pedig, hogy a testi érzékszervek nem teljesen árnyékolják le a lélek érzékszerveit, így többet tapasztal és észlel az adott személy a világból (a fizikai világon túli világból), mint a legtöbben általában.
Sosem véletlen az, hogy milyen (ilyen jellegű) képességekkel élünk itt és hogy mikor, mennyi ideig. Ez mind szerves része annak az életútnak, amit itt és most meg kell élnünk, tapasztalnunk, s melyet a leszületésünk előtt elterveztünk.
E képességek közös nevezője pedig, hogy a testi érzékszervek nem teljesen árnyékolják le a lélek érzékszerveit, így többet tapasztal és észlel az adott személy a világból (a fizikai világon túli világból), mint a legtöbben általában.
Egész életemben rendszeresen előfordult velem az, hogy valami sokáig nem történt meg, ám amikor szóvá tettem, akkor nagyon rövid időn belül meg mégis bekövetkezett. Mindig is éreztem, hogy ezek az események között lehet kapcsolat, illetve többek lehetnek egyszerű véletlennél, pláne, hogy többször is…..
Tudatos tudat
Isten veszi el tőlünk a szeretteinket? Miért okoz ilyen fájdalmat?
2021.07.12 15:08:40
Amikor eltávozik egy szerettünk, főleg amikor (érthetően) úgy érezzük, hogy a távozása korai volt, megrendülhet az Istenbe vetett hitünk. Sokan úgy élik meg ilyenkor, hogy Isten elvette tőlük a szerettüket, vagy hogy éppen nem is létezik Isten, hiszen ha létezne, ilyen fájdalmat biztosan nem okozott…..
Kedves Olvasó! E bejegyzés a 'Spirituális gondolataim - 10. rész' folytatása, melyet ide kattintva érsz el.
E gondolatokat egyébként fényképpel kiegészített formában (folyamatos feltöltés mellett) megtalálod Facebook-os oldalamon is, melyet ide kattintva érsz el. (Ha kedveled az oldalt és ha…..
Tudatos tudat
Miért lehetséges, hogy jó emberek csak rosszat kapjanak? Létezik egyáltalán karma?
2021.06.24 13:19:32
Nagyon sokan tapasztalják, hogy vannak emberek, akik nagyon gonoszkodóak, mégis látszólag minden sikerül nekik, s vannak olyanok, akik nagyon jó emberek, mégis rendszeresen baj éri őket. S ezek láttán joggal merül fel a kérdés, még olyan emberben is, aki egyébként hisz a karmában és az isteni…..
Az életben minden az egyensúlyra törekszik és minden a lehető legigazságosabb. Bár ezt az állítást, főleg a második felét, aligha hisszük el, hisz a világban, az életünkben éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Sok esetben azt látjuk ugyanis, hogy aki jót tesz, azzal mások rosszat tesznek vagy éppen…..
thoomas26
2021.01.01 13:38:34
@Mildikoj:
Kisebb-nagyobb mértékben minden testi életünk más és más, s mindig olyan képességeket, személyiségjegyeket, habitust, stb., hozunk magunkkal (vállalunk), ami az adott és megélni szükséges sorsutunkhoz a legoptimálisabb. Így lehetnek eltérések, akár a világnézetünket érintően is. Azonban ami változatlan, ami jóságot már elértünk magunkban. Tehát ahogy fejlődünk, s ahogy egyre több testi életen vagyunk túl, úgy egyre inkább (a karma folyamatosan visszahatásai révén) tudni fogjuk, hogy mit jó tenni mással és mit nem, tehát annál inkább a jót fogjuk kívánni és tenni. Ennek a mindenkor elért szintje mindig életünkben a jellemzőnk lesz. Ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy mennyire vagyunk tudatában az igazi önvalónkkal, egy testi életünk alatt. Ha tehát egyik életünkben már mélyen elfogadtuk a reinkarnációt, a túlvilágot, stb., akkor egy következő életünkben nem lehetünk teljesen ateisták. Az lehet, hogy egy következő életünkben nem hiszünk majd olyan nyilvánvalóan a lelkünk igazi valóságában, mint a mostani életünkben (ha az akkori sorsutunk azt kívánja meg), de az, hogy egykoron hittünk, az minden további életünkben bennünk lesz már.
Kisebb-nagyobb mértékben minden testi életünk más és más, s mindig olyan képességeket, személyiségjegyeket, habitust, stb., hozunk magunkkal (vállalunk), ami az adott és megélni szükséges sorsutunkhoz a legoptimálisabb. Így lehetnek eltérések, akár a világnézetünket érintően is. Azonban ami változatlan, ami jóságot már elértünk magunkban. Tehát ahogy fejlődünk, s ahogy egyre több testi életen vagyunk túl, úgy egyre inkább (a karma folyamatosan visszahatásai révén) tudni fogjuk, hogy mit jó tenni mással és mit nem, tehát annál inkább a jót fogjuk kívánni és tenni. Ennek a mindenkor elért szintje mindig életünkben a jellemzőnk lesz. Ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy mennyire vagyunk tudatában az igazi önvalónkkal, egy testi életünk alatt. Ha tehát egyik életünkben már mélyen elfogadtuk a reinkarnációt, a túlvilágot, stb., akkor egy következő életünkben nem lehetünk teljesen ateisták. Az lehet, hogy egy következő életünkben nem hiszünk majd olyan nyilvánvalóan a lelkünk igazi valóságában, mint a mostani életünkben (ha az akkori sorsutunk azt kívánja meg), de az, hogy egykoron hittünk, az minden további életünkben bennünk lesz már.
thoomas26
2021.01.03 14:08:29
@Mildikoj:
Úgy tudom, hogy semmi olyan sem történhet velünk, aminek a sorsutunk szerint ne kellene megtörténnie. Ahogy az egyén karmája nagyon finomra van hangolva, úgy mindenki másé is, illetve az egymással való kapcsolatokra is igaz ez. Tehát ahogy az egyéni karma létezik és működik, úgy a csoportos karma is. Másképpen szólva egy tömegbaleset (vagy egy háború) valamennyi érintettjére igaz, hogy nekik ott és akkor, azt kellett megélniük, abba nem véletlenül kerültek. A szellemi segítőinknek olyan mértékű ráhatása van az életünkre, hogy ami nem a most megélni szükséges utunk (vagy annak egyik lehetséges alternatívája), abba egyszerűen nem engedik, hogy belemenjünk, vagy ha mégis, akkor úgy alakul, hogy nem érint bennünket majd komolyabb mértékben.
Úgy tudom, hogy semmi olyan sem történhet velünk, aminek a sorsutunk szerint ne kellene megtörténnie. Ahogy az egyén karmája nagyon finomra van hangolva, úgy mindenki másé is, illetve az egymással való kapcsolatokra is igaz ez. Tehát ahogy az egyéni karma létezik és működik, úgy a csoportos karma is. Másképpen szólva egy tömegbaleset (vagy egy háború) valamennyi érintettjére igaz, hogy nekik ott és akkor, azt kellett megélniük, abba nem véletlenül kerültek. A szellemi segítőinknek olyan mértékű ráhatása van az életünkre, hogy ami nem a most megélni szükséges utunk (vagy annak egyik lehetséges alternatívája), abba egyszerűen nem engedik, hogy belemenjünk, vagy ha mégis, akkor úgy alakul, hogy nem érint bennünket majd komolyabb mértékben.
thoomas26
2021.06.02 15:50:08
@Zsuzsi53:
Bár a testi életeink során nem emlékszünk tudatosan a jelen életünkön kívüli emlékeinkre (hogy döntően az itt és mostra tudjunk fókuszálni, s hogy a jelent kellően tudjuk megélni), azonban a lelkünk mélyén ott van minden, és például érzetek formájában az a felszínre is tör bizonyos esetekben. Amikor valaki olyan személlyel találkozunk a testi életünk során, akinek a lelkével már életeken átívelően komolyabb érzelmi szál fűz bennünket össze, akkor azt a lelkünk felismeri, akár személyesen, akár online formában történjen a találkozás.
Bár a testi életeink során nem emlékszünk tudatosan a jelen életünkön kívüli emlékeinkre (hogy döntően az itt és mostra tudjunk fókuszálni, s hogy a jelent kellően tudjuk megélni), azonban a lelkünk mélyén ott van minden, és például érzetek formájában az a felszínre is tör bizonyos esetekben. Amikor valaki olyan személlyel találkozunk a testi életünk során, akinek a lelkével már életeken átívelően komolyabb érzelmi szál fűz bennünket össze, akkor azt a lelkünk felismeri, akár személyesen, akár online formában történjen a találkozás.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Kedves Anna!
Köszönöm, hogy megosztottad a saját ez irányú tapasztalataidat! Mely kiválóan mutatja, miszerint a test halála előtt a lélek már elkezdi az elválását a testtől, így képessé válik újra érzékelni olyan dolgokat, melyeket testi életében nem tudott - így például azon lelkeket, akik elé érkeznek, hogy fogadják őt, hogy átsegítsék őt a szellemvilágba.