Adatok
Tibor László Buskó
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Paulette kidugta a fejét az újságja mögül, de az elé táruló kép sem kecsegtetett előnyösebb perspektívával, mint az elhalálozási rovat, amelyre épp utoljára esett a tekintete. Az asztalon a George-val elköltött reggeli romjai hevertek, amelyet az ablakon ki-ki kandikáló, meglehetősen zaklatott…..
Tibor László Buskó
2017.10.17 16:18:13
Daisy Fullbright's mental ruminations
A stripper sivatagi nyiroknünükék koncertre járási szokásai esős időben
2016.06.26 12:27:01
Köztudott, hogy az ízeltlábúak körében nyílt keringési rendszer van, melyben a testfolyadék „kering”. A nyiroknünükéket Gibson Lavery (született: Reich Jenő, közismert nevén: Rejtő Jenő) 1940-41-ben fedezte fel, amikor a Líbiai-sivatagban előtanulmányokat folytatott nagysikerű művéhez, a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ahogy a busz elhaladt az Arcul de Triumf mellett, ismét csak Alina jutott az eszébe. Meg az első randevújuk, amelyre épp itt került sor, idestova két évvel ezelőtt, egy esős őszi napon. „Olyan ez a lány, mint a város, amelybe beleszületett”, dohogott magában, de persze megvárta, még akkor is, ha több mint fél órát késett. „Mint a város, amelybe beleszületett”, ízlelgette közben ezt a szépen sikerült mondatot újra meg újra. Mert hát ennek a városnak egy saját Diadalívre volt szüksége annak idején, Alinának most meg arra, hogy kiállítsa őt ide erre az elátkozott helyre, pedig van még itten Dâmbovița és Colentina, ha nem is a Szajnapart, esős időben meg kávéházak, amelyek persze megint nem teljesen olyanok, mint amilyenek a Quartier Latin-ben lennének, de miért is kellene maximalistáknak lennünk. Igen, ilyesmik jártak a fejében, de mire eljutott volna odáig, hogy elég volt, inkább visszamegy a kollégiumba, végre-valahára mégis megérkezett a lány. S ha már így alakult, mellette maradt. Pedig a mondatra, mely szerint „olyan ez a lány, mint a város, amelybe beleszületett”, ez alatt a két év alatt egyre keserűbb ízek rakódtak. Újabb és újabb virtuális helyekre – megannyi privát kis Arcul de Triumf alá – állította ki őt, először egy órára, azután napokra, hetekre, hónapokra, évekre, évtizedekre, évszázadokra. Végül már szánt szándékkal nem számolta az időt, úgyis tudta, hogy késsen bármennyit, úgysem szánja el magát arra, amit réges-régen meg kellett volna tennie. De most minden másképpen lesz, gondolta, éppen abban a pillanatban, amikor letette a busz a Gara de Nord előtt. A városba ugyan annak rendje s módja szerint vissza kell térnie vasárnap este (hiszen megígérte otthon, ha törik, ha szakad, állatorvos lesz), de Alinához … nos, Alinához soha. Megváltotta a jegyét, szánt szándékkal személyvonatra, három és fél óra az út Brassóig, plusz onnan még a csatlakozás, és bár egy hülyegyerek - mintegy ráadásképp - egész úton bömböltette telefonján a manelét, őt még ez sem zavarta akkor. Mert olyan jó álmodozni arról, amit végül úgysem teszünk meg.