Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Darya Svetlana

43 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Még él a fejemben a dátum, amikor utoljára normális kapcsolatban élő embernek mondhattam magam, de az emlékeim mára rendesen megfakultak. A lényeg az, hogy hiába nem kerestem igazából senkit, azért előbb-utóbb mindig azon kaptam magam, hogy már megint azon morfondírozok, hogy X, vagy Y talán pont jó…..
Mi álmodozó, naiv emberek sokszor látjuk olyannak az embereket, amilyen típushoz valójában közük nincsen. Szeretünk túlidealizálni, és ráhúzni a másikra azt a bizonyos szerepkört, amiben mi szeretnénk, hogy tetszelegjenek. Aztán, mikor lehullanak az általunk képzelt álarcok, az agyunk vészüzemmódba…..
A 2000-es évek elején tárult ki előttem a világ. Buli buli hátán, új suli, új közeg. A célunk önmagunk megismerése, megtalálása volt ekkoriban, még ha ennek nem is voltunk tudatában. Ez idő tájt (mikor nem?) olyannyira éheztem a szeretetre, hogy sosem magamat helyeztem előtérbe, hanem a másik felet,…..
A közhelyeken túl: nem akarok aggódni a holnap felől. Nem akarom, hogy az agyam mélyen elrejtett dolgai a felszínre kaparják magukat a tíz körmükkel, csak élvezni akarom azt a féktelen szerelmet, amit tőled kapok egészen azóta, mióta ismerlek. Pedig nem  is ismerlek valójában.  Könyvekben olvastam…..
Az életem vasúti sínek összekuszált halmaza, amin most vakvágányra tévedt a szívem. Tágra nyílt szemekkel bámulnak rám az emberek és átnéznek rajtam, mintha minden, ami valaha értékes volt bennem, elveszett volna az úton. Semmitmondó a tekintetem, ha tükörbe nézek: nem az a nő néz rám vissza, aki…..
Kiszivárog a lélek belőlem. A mellkasomon át, a bordáim között távozik. Mintha csak a cigifüstöt vetné ki a tüdőm magából. Valami láthatatlan erő két kézzel fogja a kötelet formáló füstfelhőt és ki akarja belőlem szakítani ezzel együtt az összes fájdalmat, ami most még éles pengeként hasogat itt…..
Valami mintha össze akarna szakadni bennem. Mintha valami összedőlne, leomlana, megsemmisülne és megsemmisítene engem is. Létezik vajon lélekgyilkosság? Létezik vajon, hogy egyik ember ismeri a másikat, szentül bízik és hisz és újra és újra ugyanaz történik, mintha maga az ördög írná az élete…..
Drága szerelmem! Új célokat kaptam az élettől azzal, hogy azt az embert ismertem meg benned, akire már nagyon rég vágytam. Tudom, miken mentél keresztül az életed során és te is tudod, én hogyan éltem előtted. Tudod azt is, hogy nehéz időszakon próbálok épp túllépni és hálás vagyok, hogy nem…..
Mosolyogva olvassuk a csöpögősnél csöpögősebb sztorikat, a szebbnél-szebb szalagcímeket, hogy „pár hónap alatt rájöttek, nem tudnak egymás nélkül élni…” Kicsit irigy az ember ilyenkor, ugyanakkor megbújik mögötte a „mi van, ha csak szenzációhajhászatról van szó?” Igaz, milyen más, mikor nekünk kell…..
Mindenki megérdemli, hogy legyen egy társa, barátja, szerelme, hű szeretője, aki sziklaszilárd és valódi érzelmeket táplál felé. Minden nő megérdemli, hogy talpig nőnek érezhesse magát a párja mellett és minden férfinek jár, hogy úgy érezze, ő a szerelme igazi hőse. Napok óta földöntúli…..
Amikor eszembe jutsz, akarva-akaratlanul itt cseng a füleimben minden beszélgetésünk, mikor dühös voltál és csak mondtad a magadét. Tudom, nem szokványos, hogy valaki így emlékezik, de te ettől voltál olyan kedves barát a számomra, mert sosem féltél felvállalni, ami nyomta a szíved, mert sosem…..
Hogyan is tudnék szív nélkül élni? Rossz kornak a gyermeke vagyok. Ahol az ember saját magát nem tiszteli, ott nincs miről beszélni. Semmit nem számítanak a valódi dolgok, amiket rejtve tarthatnánk a kíváncsi szemek elől, csak a külcsín számít, hogy megfeleljünk az abnormális normáknak, közben meg…..
Két változat létezik: vagy nem érdekel, vagy belebetegszünk - akár fizikálisan is. Volt rá precedens, hogy testközelből néztem végig, hogy a lelki leépülés kart karba öltve sétált a fizikai megbetegedéssel. Bizonyára mindenki számára ismerős a szívtörés. Sokan törtünk és talán még többünkét törték…..
„Mégis mit számít, hogy mit gondolnak mások addig, míg úgy érzed jól magad, ahogy vagy?” Sokan hajlamosak vagyunk elkövetni azt a hibát, hogy ha olvasunk, beszélünk, vagy csak gondolkodunk ezen a témán, elszánjuk magunkat, hogy na, márpedig innentől minden másképp lesz és a sarkunkra állunk.…..
Nem tudom, minden korban úgy mentek-e a dolgok, mint a kétezres évek elején, de egy biztos: gyermekkoromban nem így képzeltem el a nagybetűs életet. Nem az élettel van gond valójában, hanem az emberek élethez való hozzáállásával. Az ország északkeleti szegletében tapasztalom ezt, de minden…..
Szia drágám! Hogy vagy mostanában? Napok óta nem tudok rólad semmit, és mi tagadás, kezdek aggódni. Nem jellemző Rád ez a sokáig való elérhetetlenség. Csak a csend van és egyre inkább eluralkodik rajtam a kétségbeesés. Telnek a percek, órák és próbálom magamtól elhessegetni…..
Kimerült szívek elkeseredett sóhajaival van tele a világ – amiket persze soha nem hall meg senki. Hiszen néma sóhajok. Mindenkinek hinnie kell valamiben. Mindenkinek meg kell tanulnia, mi az az alázat, mi az a hit, ami nem pillanatnyi, kétségbeesés szülte, hanem valódi. Mindenkinek meg kell…..
Ez az átkozott világ! Hol van a szerelmem? Robog a vonat. Hűvös fuvallat szivárog felém az ülések között. Ég a szemem a kimerültségtől. Rád gondolok. Igen, már megint. Mint mindig, mikor egyedül vagyok. Gyönyörű a táj. Gyönyörű, ahogy a sínek mentén árván álldogáló lámpák megvilágítják a tájat. Az…..
Hol húzódik a határ a szív és érdek között? Van egyáltalán határ szív és érdek között...? Furcsa ez a XXI. század. Furcsa abban az értelemben, hogy nem ilyennek képzeltem, mikor még gyerek voltam. Nem ilyennek képzeltem az embereket, a munkát, a kapcsolatokat, nem ilyennek képzeltem magát az…..
Az utóbbi időkben egyre többször ébredek úgy, hogy ömlik rólam a víz egy-egy kellemesnek korántsem mondható álom után. Sokáig hittem, hogy mindez jelent valamit, előrevetít valamit, figyelmeztet valamire, amit nagyrészt mégsem tudok világosan értelmezni. Talán nem normális dolog, de mindig döntő…..
Az emberek gondolkodnak. Véleményt alkotnak ismeretlenül. Véleményt alkotnak anélkül, hogy halvány fogalmuk lenne a valóságról. Kéretlenül szólnak bele a másik dolgába, kérdések hallatán pedig megtartják a véleményüket maguknak, eközben persze nagyon is jól tudom, mit gondolnak. „Nem vagy…..
A napokban véletlenül rábukkantam az egyik fotódra a telefonomban. Rég nem nézegetem a képeid szándékosan, mert csak magam büntetném vele. Néha elhiszem magamnak, hogy ha nem látlak, egy idő után majd megkopik az emléked a szívemben. Egy hete nem tudok aludni. Nyugtalan vagyok, mára oda fajult a…..
Annyira meg akartam felelni mások elvárásainak, hogy ma ha tükörbe nézek azt látom, hogy már önmagamnak sem felelek meg. Túl nagy rajtam a nyomás és hosszú idő után nem érzek erőt sem lelkileg, sem fizikálisan magamban ahhoz, hogy menjek tovább az úton. Én csak nem akarok érezni. Csak törölni…..
Nagyon nem tetszik nekem ez a világ. Nagyon nem tetszik, hogy az emberek túl könnyedén vesznek mindent, aztán persze senki nem érti, mitől égünk ki huszonévesen. Nagyon nem tetszik, hogy odafönt hagyják, hogy azt csináljam, amihez a legjobban értek – értsd: szövögessek szép…..
Karácsony közeledtével mindenki belefeledkezett a nagy bevásárlásokba, az ajándékok gondos becsomagolásába, az otthonok kicicomázásába, hová kerüljön ajtódísz, hol legyenek gyertyák, aprócska égők, csillogó gömbök, havas házikók, angyalkák ésatöbbi. Sok helyen sokszor szóba kerül, mennyire átvette…..