Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kerekesbalazs

0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2006.11.21. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
w Jön a farkas 2009.05.20 15:30:00
Nem maradt már más fegyverük, csak a félelem. Az pedig egyben rossz tanácsadó is. A legfélelmetesebb természetesen a fasizmus, a konkrét nácik rohamcsapatai, az utcai harcok, a pogromok. Ezt a veszélyt a Jobbik parlamentbe jutása testesíti meg, nem egészen világos, milyen…..
kerekesbalazs 2009.05.21 11:03:59
ez egy elég korrekt cikk, de azért van benne egy kis logikai bukfenc:

"Miért, nem kellene átírni az alkotmányt? Jól működő, kormányozható, stabil, versenyképes országot eredményezett ez az alkotmány? Na ugye."

ugyanis nem biztos, h azért ennyire tréj a helyzet, mert szar az alkotmány (sok mást is fel lehetne hozni),

sztem ráadásul nem mindegy, h megváltoztatják-e az alkotmányt v nem, ugyanis az max pótcselekvés lehet, aminek az lenne az üzenete, h majd a jövőben mindig teljesen fel kell forgatni a dolgokat, ha nagy a szar (pont nem egy magát konzervatívnak tartó párt mentalitása),

különben sztem a lényeg abban lenne, ha az emberek vmi folytán rájönnének, h nincs ingyen ebéd, és az országnak is árt ha folyamatosan ezzel a kommancs kádárista dumával vetítenek a politikusok, azt, h ezt hogyen kéne elérni, alulról v fölülről indulva, fogalmam sincs, nekem egy ötletem van: közgázt tanítani már általánosban is, de kegkésőbb középiskola elején

kben orbán sem igazán érti a modern kapitalizmust, már ő is elkezdett világforradalomról pofázni erdélyben, amit mostatában azok csinálnak, akik nem bírják felfogni, h a kapitalizmus egy az emberi természeten alapuló organikusan kifejlődött dolog, nem pedig borgőzös agyú, köcsög, szakállas intelektüellek fejében megfogant ideológia, mint mondjuk a kommunizmus v akár a modern nacionalizmus,

a baj csak az, h orbánnak jelenleg a maszop az egyetlen alternatívája, ami még rosszabb, mert azok most még nagyobb kádáristának tűnnek,

az ideális helyzet az lenne, ha orbánnak csak az mdf-fel v a szadesszal lenne kétharmada, azokkal talán lehetne fontos 2/3-os törvényeket módosítani, viszont nem mennének bele hülyeségekbe,

w Zsidók és hülyék 2007.09.13 05:00:00
Evidenciákat ismétlünk ma is. Hiába, alig csengettek be, álmos még a társaság. Gyűlölettörvény kéne már megint, ide mindig az kéne, nagy nemzeti folyamszabályozás. Mert sok a csúnya beszéd, az uszulás, a zsidózás és cigányozás. Nem kell lámpavassal keresni a gyűlöletet…..
kerekesbalazs 2007.10.05 13:44:40
Szerintem a rasszizmus problémáját legjobban úgy lehet megérteni, hogy megvizsgáljuk mind a kisebbségi mind a többségi magatartásformákat, és ezek egymáshoz való viszonyát.
Egy ember mikor kiderül számára, hogy ő valamilyen értelemben kisebbségi, más mint a társadalom többsége, nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a dologgal (ez etnikai kisebbségeknél leggyakrabban fiatal korban történik meg). Általában annyit érez az egészből, hogy megjegyzéseket tesznek például arra az etnikumra, melynek ő is tagja; ha valaki meg akarja sérteni előfordulhat, hogy ezt a megfelelő kisebbség becsmérlésével teszi. Az ezekre adott reakciók teljesen eltérőek lehetnek: lehet valaki büszke arra, hogy ő valamilyen szempontból más, mint a többség, ez adhat egyfajta kiválasztottság tudatot, vagy egy életen át frusztrálhatja, hogy miért pont neki kellett másnak születnie. Szerintem, viszont van egy közös pont a kisebbségek viszonyulásában a saját kisebbségi létükhöz, ez pedig a túlérzékenység. Ez valószínű azért van, mert a legtöbb társadalomban sok az ellenséges, de legalábbis pejoratív, gúnyos megnyilvánulás a kisebbségekkel szemben, így ha felmerül valahol ez a téma a kisebbségek ösztönösen rosszra (rasszizmusra, homofóbiára, stb.) gondolnak.
A másik oldalon van a többség viszonyulása a kisebbségekhez. Első körben azon érdemes elgondolkozni, hogy mi is az előítélet általában (nem konkrétan a kisebbségekkel kapcsolatban). Kicsit végiggondolva a dolgot könnyen belátható, hogy az embernek a körülötte lévő világ megismerésében elengedhetetlen szüksége van analógiákra, amelyek alapján a már megismert dolgok tulajdonságaiból következtet az újak mibenlétére. Innen már csak egy ugrás annak felismerése, hogy a prekoncepciók, ha tetszik az előítéletek milyen fontos és elengedhetetlen részei egy ember gondolkodásának. A gond nem azzal van, hogy az ember előítéletekkel él, hanem azzal, hogy a korábbi elképzeléseit a világról – az előítéleteit – nem hajlandó felülvizsgálni vagy akár csak finomítani. Ha valaki egy másik ember származásán keresztül próbálja megérteni annak az embernek a viselkedését az még nem feltétlenül rasszista. Teljesen méltányolható, ha valaki nem szereti a buszon hangosan beszélő, kiabáló embereket, és az egy teljesen érthető és logikus álláspont, ha előítéletei lesznek a romákkal kapcsolatban, akár csak amiatt, hogy a nem romáknál gyakrabban kiabálnak, beszélnek hangosan a buszon vagy az utcán.
Az emberek nagy része nem igazán szeret túl sokat gondolkozni, így odáig már csak nagyon kevesen jutnak el, hogy ha például őt egy roma család fogadta volna örökbe, és nevelte volna föl, ő is nagyobb eséllyel kiabálna a buszon vagy az utcán.
A többség általában nem érti a kisebbségek túlérzékenységét, és csak annyit érzékel, hogy a kisebbségeknek meglepően nagy érdekérvényesítő erejük van, ha jelenlegi vagy múltbeli, vélt vagy valós sérelmeik médiabeli szerepeltetéséről van szó. Ez heves ellenreakciót vált ki bennük, például a gyakori holokauszt megemlékezések kapcsán. Ráadásul sokszor érzik azt, hogy tőlük is a probléma mély átérzését és a sértettekkel való azonosulást várják, annak ellenére, hogy nem is érintettek a témában, és kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy ilyen dolgokkal foglalkozzanak. A fenti tapasztalatok oda vezethetnek, hogy a többségből sokan pont a kisebbségek gyakori szereplése, nehéz sorsuk emlegetése miatt kezdenek róluk előítéletesen gondolkozni. A kisebbségeknek viszont teljeséggel érthetetlen és elfogadhatatlan hogy valaki nem tudja felfogni és átérezni a kisebbségi lét kellemetlenségeit, és néha sértésnek tekintik, azt is ha valaki nem tekinti a rasszizmus és előítéletek elleni harcot a legfontosabb társadalmi feladatok egyikének.
Az a sokat hangoztatott nézet, hogy valaki vagy rasszista vagy nem az, és, hogy nem lehet valaki kicsit rasszista, nem igaz. Ennek a legékesebb példája Kertész Imre mondása miszerint Teleki és Szálasi antiszemitizmusa számára ugyanaz. Ha minden antiszemita olyan lett volna, mint Teleki, akkor valószínűleg nem lett volna holokauszt, viszont ha mindegyik Szálasihoz hasonlított volna leginkább, akkor lehet, hogy sokkal több zsidót kiirtottak volna. Közhely, hogy a világ nem fehér és fekete, ennek ellenére sokan a rasszizmusra hajlamosak ezt a kategorizálást elfogadni, pedig a rasszizmus is csak egy fogalom az emberi megnyilvánulások, tulajdonságok leírására. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy mások ok nélkül történő „lerasszistázása” hasonlóan előítéletes gondolkodásra vall, mint egy rasszistáé.
A rasszizmus tökéletes megszűntetésére törekedni pedig teljesen fölösleges, (demagóg analógiának említhetném a teljes foglalkoztatottságot, amiről szintén sokan álmodoznak) és a kisebbségek szervezeteinek be kellene végre látniuk, hogy a rasszizmus nem a világ legnagyobb gonoszsága, hanem csak egy a sok emberi irracionalitás és hülyeség között, aminek túlzott elterjedése, fölerősödése és politikai programként való alkalmazása tömeggyilkosságokhoz is vezethet. Ráadásul úgy nem is lehet küzdeni a rasszizmus ellen, hogy letagadjuk, hogy az eltérő történelmi, környezeti háttér következtében van a népek mentalitása közt különbség.
Csurka Istvánnak és eszmetársainak a nézeteit például, a zsidó világ-összeesküvésről, inkább elmebajnak tekintem, ami egy egészséges társadalomban nem válhat közveszélyessé. Amikor egy társadalomban a rasszizmus, az egyes társadalmi csoportok bűnbakként való kezelése tényleg veszélyes problémává válik, akkor abban a társadalomban más jelentősebb problémák is szoktak lenni, melyeknek a rasszizmus következménye nem okozója.
kerekesbalazs 2007.10.05 13:48:18
Szerintem a rasszizmus problémáját legjobban úgy lehet megérteni, hogy megvizsgáljuk mind a kisebbségi mind a többségi magatartásformákat, és ezek egymáshoz való viszonyát.
Egy ember mikor kiderül számára, hogy ő valamilyen értelemben kisebbségi, más mint a társadalom többsége, nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a dologgal (ez etnikai kisebbségeknél leggyakrabban fiatal korban történik meg). Általában annyit érez az egészből, hogy megjegyzéseket tesznek például arra az etnikumra, melynek ő is tagja; ha valaki meg akarja sérteni előfordulhat, hogy ezt a megfelelő kisebbség becsmérlésével teszi. Az ezekre adott reakciók teljesen eltérőek lehetnek: lehet valaki büszke arra, hogy ő valamilyen szempontból más, mint a többség, ez adhat egyfajta kiválasztottság tudatot, vagy egy életen át frusztrálhatja, hogy miért pont neki kellett másnak születnie. Szerintem, viszont van egy közös pont a kisebbségek viszonyulásában a saját kisebbségi létükhöz, ez pedig a túlérzékenység. Ez valószínű azért van, mert a legtöbb társadalomban sok az ellenséges, de legalábbis pejoratív, gúnyos megnyilvánulás a kisebbségekkel szemben, így ha felmerül valahol ez a téma a kisebbségek ösztönösen rosszra (rasszizmusra, homofóbiára, stb.) gondolnak.
A másik oldalon van a többség viszonyulása a kisebbségekhez. Első körben azon érdemes elgondolkozni, hogy mi is az előítélet általában (nem konkrétan a kisebbségekkel kapcsolatban). Kicsit végiggondolva a dolgot könnyen belátható, hogy az embernek a körülötte lévő világ megismerésében elengedhetetlen szüksége van analógiákra, amelyek alapján a már megismert dolgok tulajdonságaiból következtet az újak mibenlétére. Innen már csak egy ugrás annak felismerése, hogy a prekoncepciók, ha tetszik az előítéletek milyen fontos és elengedhetetlen részei egy ember gondolkodásának. A gond nem azzal van, hogy az ember előítéletekkel él, hanem azzal, hogy a korábbi elképzeléseit a világról – az előítéleteit – nem hajlandó felülvizsgálni vagy akár csak finomítani. Ha valaki egy másik ember származásán keresztül próbálja megérteni annak az embernek a viselkedését az még nem feltétlenül rasszista. Teljesen méltányolható, ha valaki nem szereti a buszon hangosan beszélő, kiabáló embereket, és az egy teljesen érthető és logikus álláspont, ha előítéletei lesznek a romákkal kapcsolatban, amiatt, hogy a nem romáknál gyakrabban kiabálnak, beszélnek hangosan a buszon vagy az utcán. Az emberek nagy része nem igazán szeret túl sokat gondolkozni, így odáig már csak nagyon kevesen jutnak el, hogy ha például őt egy roma család fogadta volna örökbe, és nevelte volna föl, ő is nagyobb eséllyel kiabálna a buszon vagy az utcán.
A többség általában nem érti a kisebbségek túlérzékenységét, és csak annyit érzékel, hogy a kisebbségeknek meglepően nagy érdekérvényesítő erejük van, ha jelenlegi vagy múltbeli, vélt vagy valós sérelmeik médiabeli szerepeltetéséről van szó. Ez heves ellenreakciót vált ki bennük például a gyakori holocaust megemlékezések kapcsán. Ráadásul sokszor érzik azt, hogy tőlük is a probléma mély átérzését és a sértettekkel való azonosulást várják, annak ellenére, hogy nem is érintettek a témában, és kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy ilyen dolgokkal foglalkozzanak. A fenti tapasztalatok oda vezethetnek, hogy a többségből sokan pont a kisebbségek gyakori szereplése, nehéz sorsuk emlegetése miatt kezdenek róluk előítéletesen gondolkozni. A kisebbségeknek viszont teljeséggel érthetetlen és elfogadhatatlan hogy valaki nem tudja felfogni és átérezni a kisebbségi lét kellemetlenségeit, és néha sértésnek tekintik, azt is ha valaki nem tekinti a rasszizmus és előítéletek elleni harcot a legfontosabb társadalmi feladatok egyikének.
Az a sokat hangoztatott nézet, hogy valaki vagy rasszista vagy nem az, és, hogy nem lehet valaki kicsit rasszista, nem igaz. Ennek a legékesebb példája Kertész Imre mondása miszerint Teleki és Szálasi antiszemitizmusa számára ugyanaz. Ha minden antiszemita olyan lett volna, mint Teleki, akkor valószínűleg nem lett volna holocaust, viszont ha mindegyik Szálasihoz hasonlított volna leginkább, akkor lehet, hogy sokkal több zsidót kiirtottak volna. Közhely, hogy a világ nem fehér és fekete, ennek ellenére sokan a rasszizmusra hajlamosak ezt a kategorizálást elfogadni, pedig a rasszizmus is csak egy fogalom az emberi megnyilvánulások, tulajdonságok leírására. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy mások ok nélkül történő „lerasszistázása” ugyanolyan előítéletes gondolkodásra vall, mint egy rasszistáé.
A rasszizmus tökéletes megszűntetésére törekedni pedig teljesen fölösleges, és a kisebbségek szervezeteinek be kellene végre látniuk, hogy a rasszizmus nem a világ legnagyobb gonoszsága, hanem csak egyike a sok emberi irracionalitásnak és hülyeségnek, aminek túlzott elterjedése, fölerősödése és politikai programként való alkalmazása tömeggyilkosságokhoz is vezethet. Ráadásul úgy nem is lehet küzdeni a rasszizmus ellen, hogy letagadjuk, hogy az eltérő történelmi, környezeti háttér következtében van a népek mentalitása közt különbség.
Csurka Istvánnak és eszmetársainak a nézeteit például, a zsidó világ-összeesküvésről, inkább elmebajnak tekintem, ami egy egészséges társadalomban nem válhat közveszélyessé. Amikor egy társadalomban a rasszizmus, az egyes társadalmi csoportok bűnbakként való kezelése tényleg veszélyes problémává válik, akkor abban a társadalomban más jelentősebb problémák is szoktak lenni, melyeknek a rasszizmus következménye nem okozója.
kerekesbalazs 2007.10.15 16:03:06
w A magyar demokrácia mint piaci kudarc 2007.10.02 07:00:00
Hosszú leszek, de velős. Lustáknak a lényeg: alacsonyabb parlamenti és finanszírozási küszöbbel a vérgőzmentesebb hétköznapokért, valamint az örök és megbonthatatlan szabadpiacos kapitalizmusért. Mit kíván a magyar nemzet? Elitváltást, azt. Kívánja a magasan kvalifikált,…..
kerekesbalazs 2007.10.02 17:29:33
teljesen korrekt, amit az árpi írt, de szerintem átsiklott a belépési korlát teljesebb kifejtése felett:
a parlamenti küszöböt nem fogják levinni, ezért a pártfinanszírózás tisztázása a kulcskérdés, ezzel viszont az a baj, hogy tiszta viszonyok esetén is ugyanúgy milliárdokba kerül egy kampány,
na, ez viszont felveti azt a kérdést, hogy a lóvés szereplőket hogyan lehet bevonni egy új párt gründolásába, és szerintem a mai magyar politikában ez kulcskérdés, ugyanis ha vkiről kiderül, hogy segít egy új pártnak, az kockáztatja, hogy a teljes politikai elittől elidegenedik, ami nem is lenne baj, ha a gazdaság nem lenne nyakig benne a politikában, de mivel benne van, huszonkettes csapdájának tűnik a dolog

persze lehenek olyan szereplők, akik már nem akarnak több lóvét gyártani, és mondjuk hajlandók felvállalni, hogy teljesen függetlenítik magukat a politikai elittől (egy tipp: schmitt marcsi)
w Hol nemzet süllyed el 2007.08.13 09:00:00
Az MSZP nem tudja, a Fidesz nem akarja megcsinálni. Szar lesz. Kapcsolódik ide némileg, régebbről:Reform és bukás..
kerekesbalazs 2007.08.14 14:45:39
én is már kurva régóta gondolkodom azon, amit a tóta w írt, mert sajnos ez a helyzet nem tegnap kezdődött, és tényleg szar a helyzet, de szerintem sem a maszopot sem a fideszt nem kell leírni:
a reformok tényleg lelassultak, de azt még nem lehet tudni, hogy az a kurva nagy felfordulás, amit most csináltak (főleg az eü-ben), mit fog eredményezni ha konszolidálódik a helyzet, lehet, hogy nagyobb lesz a javulás hosszú távon, mint most bárki képzeli (a bokros csomag is elég sokáig éreztette a hatását),
a fidesz esetében meg érdekes elgondokodni, hogy a mikola miket kezdeményezett 2002-ben az eü-ben, persze a vitya (meg a mikola is)azóta sokat változott, és nem úgy tűnik, hogy az előnyükre,
de ha csak 98-ból indulunk ki, akkor nem kell annyira megijedni: reformokat ugyan nem csináltak, de nagyon fegyelmezett ktgvetési politikát nyomtak 2001-ig, bár az tény, hogy a médiakiegyensúlyozás, és a saját klientúra építése eléggé odabaszott az amúgy is szarul működő demokratikus intézményrendszereknek


igazából 2010-ben fog eldőlni a dolog hosszú távra:
ha fidesz nyer kiderül, hogy a maszopban mennyi önuralom van, és a fideszben mennyi bátorság, hogy továbbvigyék a reformokat és, hogy meg tudnak-e egy minimum programban (pl. fontos 2/3-os törvények, mint a pártfinanszírozás)állapodni

ha a maszop nyer, akkor érdekesebb a kérdés, mert akkor a vityát lehet, hogy most már tényleg elzavarják az anyjába, és így bármi lehet utána a fideszből (nyilván a slepp nagy része is takarodna, tehát akár még egy mdf-szerű párt is válhat belőlük, amelyik talán már jobban hasonlít egy normális konzevatív brigádra, mint a mai radikális populista koleszos banda)
w ...és úristen az égben 2006.11.19 22:38:00
Meglepő, hogy buzi- meg cölibátustémában megy az önfeledt valláserkölcsi vita ezerrel, a náci ufók meg a rakománykultusz bezzeg le van szarva. Szinte. Azért meglepő, mert nagyon is összefüggnek ezek a dolgok. Könnyű kiröhögni azokat, akik szerint Hitler a Holdon él. Még…..
kerekesbalazs 2006.11.21 11:04:19
kerekesbalazs 2006.11.21 14:41:25
azért egy dolgot tisztázzunk:
a tudományt nem lehet a vallással összehasonlítani
aki a vallást a tudománnyal szembeni pótszernek/alternatívának használja az valamit kurvára félreért

ugyanis a tudomány sem akar a vallás alternatívája lenni (az más kérdés, hogy a tudomány fejlődése sok embert arra késztetett, hogy a tudományon való elmélkedést értelmesebbnek tartsa mint isten létének kutatását), ezt a tudósok el is mondják, ők nem tagadják isten létét, nem is céljuk ez

normális papok/térítők stb. szintén nem ártják magukat a tudomány dolgába

persze ha vmelyik vallási okosságról kideríti a tudomány, hogy baromság, akkor azért kitör a balhé, de az okos térítők ilyenkor visszavonulnak

az meg külön röhej, hogy egy olyan, elég jól bevált dologgal kapcsolatban, mint az evolució egyes fanatikusok még mindig anyáznak
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása