Adatok
rakovszk
0 bejegyzést írt és 462 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mezei Balázs deklaráltan nagy fába vágta fejszéjét: Mai vallásfilozófia című kötete ugyanis a vallás kérdését tudományos keretek között kívánja értelmezni, azaz a vallás tudományos vizsgálatára törekszik. A kötetben szereplő írások tág mezőben mozognak ugyan,…..
rakovszk
2011.05.30 00:40:45
@Lord_Valdez:
Akkor nem egészen értem, hogy min vitatkozunk (azon kívül, hogy ha nem megismerés - vagyis az igazság keresése - akkor mi a filozófia és nagyrészt a művészet is).
Akkor nem egészen értem, hogy min vitatkozunk (azon kívül, hogy ha nem megismerés - vagyis az igazság keresése - akkor mi a filozófia és nagyrészt a művészet is).
rakovszk
2011.06.01 00:13:06
A vita, mely az előző bejegyzés körül kipattant, lényegében a logika értékéről szól. Úgy vélem, igyekeztem logikusan érvelni igazam mellett. Abban már korántsem vagyok biztos, hogy sikerült is. Logikusnak induló érveink folyton önellentmondásokba ütköznek. Aki igazán…..
rakovszk
2011.02.13 20:05:14
@peetmaster:
Végül is, a logosz beszédet jelent. :-) De ott vannak például a költészet, amit pontilyen említett, mint a nem-logikus nyelv példáját. A költészet talán nem minősül kommunikációnak? Méghozzá gyakran hatékonyabb kommunikációnak, mint a logika? Logikus úton csak gondolatokat és érveket tudunk közölni, és sokszor ezeknek van a legkisebb hatása. Illogikus úton viszont közölhetünk például érzelmeket, és sok olyan helyzet van ahol ez utóbbi fontosabb.
Végül is, a logosz beszédet jelent. :-) De ott vannak például a költészet, amit pontilyen említett, mint a nem-logikus nyelv példáját. A költészet talán nem minősül kommunikációnak? Méghozzá gyakran hatékonyabb kommunikációnak, mint a logika? Logikus úton csak gondolatokat és érveket tudunk közölni, és sokszor ezeknek van a legkisebb hatása. Illogikus úton viszont közölhetünk például érzelmeket, és sok olyan helyzet van ahol ez utóbbi fontosabb.
rakovszk
2011.02.13 21:55:29
rakovszk
2011.02.16 08:37:45
@peetmaster:
Szerintem pontilyen is ugyanezt írta. A logika könnyen tévutakra vezethet minket ha nincsenek más, külső szempontjaink amelyek alapján felül tudjuk bírálni azt amire logikus gondolkodás útján jutottunk.
A helyzet ugyanis az, hogy nem tudjuk a világ egészét a fejünkben tartani, hanem hajlamosak vagyunk néhány szimpatikusnak tűnő gondolatot kiszemelni és ezekből következtetni. És utána már mindig csak azt nézzük, hogy "igen, ez így logikus". De ami premisszaként még szimpatikus lehetett annak lehet hogy teljesen őrült következményei vannak, de ezeket már nem nézzük meg alaposabban, csak azt hogy hogyan viszonyulnak a kiindulási pontunkhoz.
Szerintem pontilyen is ugyanezt írta. A logika könnyen tévutakra vezethet minket ha nincsenek más, külső szempontjaink amelyek alapján felül tudjuk bírálni azt amire logikus gondolkodás útján jutottunk.
A helyzet ugyanis az, hogy nem tudjuk a világ egészét a fejünkben tartani, hanem hajlamosak vagyunk néhány szimpatikusnak tűnő gondolatot kiszemelni és ezekből következtetni. És utána már mindig csak azt nézzük, hogy "igen, ez így logikus". De ami premisszaként még szimpatikus lehetett annak lehet hogy teljesen őrült következményei vannak, de ezeket már nem nézzük meg alaposabban, csak azt hogy hogyan viszonyulnak a kiindulási pontunkhoz.
Mindig tiszteltem mások meggyőződését, ezért soha eszembe sem jutott volna, hogy más emberek hitét kétségbe vonjam. Úgy tekintettem mások hitére, mint amelyet mindenekelőtt megismernem, megértenem, fölfognom kell; véleményt mondanom róla csakis azután szabad. A keresztény…..
rakovszk
2011.02.07 23:32:49
@pontilyen:
"an a világnak tökéletes interpretációja, viszont ezt egy ember sem ismerheti meg."
Milyen jó, hogy ezt leírtad. Eddig nem volt világos, hogy vajon így gondolod-e, ezzel viszont tökéletesen egyet tudok érteni.
Ami azt illeti amit nekem írtál: szerintem az egy fontos kérdés, hogy vajon az ilyen fennkölt pillanatok létrejöttének okai mennyiben külsőek és mennyiben belsőek. Mert ugye ha belsőek, akkor hiába keressük őket a világban, inkább valamilyen lélekállapotot kell magunkban létrehoznunk - és ez volna maga a vallásosság. Ha meg külsőek akkor ezek szerint léteznek olyan dolgok amelyek jelentőségteljesek és olyanok amelyek nem - ez esetben viszont jogosnak tűnik az az igény, hogy az előbbiekkel foglalkozzunk és ne mindenféle egyébbel (persze nyilván külső és belső feltételei okai egyaránt vannak az ilyen élményeknek ,de vajon milyen arányban?).
@peetmaster:
Hát, te se írsz mostanában, én is kevesebb energiát szenteltem az élet nagy kérdéseinek... .-)
"an a világnak tökéletes interpretációja, viszont ezt egy ember sem ismerheti meg."
Milyen jó, hogy ezt leírtad. Eddig nem volt világos, hogy vajon így gondolod-e, ezzel viszont tökéletesen egyet tudok érteni.
Ami azt illeti amit nekem írtál: szerintem az egy fontos kérdés, hogy vajon az ilyen fennkölt pillanatok létrejöttének okai mennyiben külsőek és mennyiben belsőek. Mert ugye ha belsőek, akkor hiába keressük őket a világban, inkább valamilyen lélekállapotot kell magunkban létrehoznunk - és ez volna maga a vallásosság. Ha meg külsőek akkor ezek szerint léteznek olyan dolgok amelyek jelentőségteljesek és olyanok amelyek nem - ez esetben viszont jogosnak tűnik az az igény, hogy az előbbiekkel foglalkozzunk és ne mindenféle egyébbel (persze nyilván külső és belső feltételei okai egyaránt vannak az ilyen élményeknek ,de vajon milyen arányban?).
@peetmaster:
Hát, te se írsz mostanában, én is kevesebb energiát szenteltem az élet nagy kérdéseinek... .-)
Mi az öregség? Korábban erre a kérdésre úgy válaszoltam magamban, hogy az öregség lényegében egy jelentésű a bölcsességgel. Úgy képzeltem el az öreg embereket, mint akik nagy titkok tudói, tele vannak ismeretekkel és tapasztalatokkal, és bölcsességüknél fogva az életet…..
rakovszk
2011.01.22 23:05:49
@crouchy:
Az embert el tudja szomorítani mások lelki szegénysége (nyilván nem a jézusi értelemben), vagy az amit annak látunk. És ebben természetesen van értékítélet is. Hogy minket miért érdekel az, hogy mások mit kezdenek az életükkel azt nem tudom, de ez az élet minden más kérdésére is igaz nem csak a szórakozóhelyekre. :-) Úgy tűnik mégis van bennünk valami késztetés, hogy közösséget vállaljunk az emberi faj többi példányával.
Az embert el tudja szomorítani mások lelki szegénysége (nyilván nem a jézusi értelemben), vagy az amit annak látunk. És ebben természetesen van értékítélet is. Hogy minket miért érdekel az, hogy mások mit kezdenek az életükkel azt nem tudom, de ez az élet minden más kérdésére is igaz nem csak a szórakozóhelyekre. :-) Úgy tűnik mégis van bennünk valami késztetés, hogy közösséget vállaljunk az emberi faj többi példányával.
Mint azt hűséges és figyelmes olvasóim bizonyára tudják, ma éjféltől a pontilyen nick birtokosa a valóságos életben harmincadik születésnapját fogja ünnepelni. Ebből az alkalomból pontilyen interjút készített pontilyennel. A beszélgetés szerkesztett változatát…..
rakovszk
2011.01.08 19:20:53
„Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: melyik a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát.” (Jeremiás 6,16) Húsz éve halt meg (és tavaly volt születésének százéves évfordulója) a múlt…..
Milyen ritkák... Valahogy az élet állandó körforgása bedarálja őket. Vagy csak én vagyok ezzel így? Nem hiszem. Kevés kivételes embertől eltekintve, úgy érzem, ez valamennyiünk problémája. De mit nevezek fennkölt és nemes pillanatnak? Hát azt, ami jó. Ami tiszta. Ami nem…..
Jól írni csak az tud, aki ismeri az életet. Így hangzik az a közhely, melyet most kibontani szándékozom. A közhelyekkel ugyanis nem az a baj, hogy nem igazak (közhely az, amit a köz helyesel, az pedig általában valami igazság), hanem az, hogy hangoztatóik nem lesnek a mélyükre, nem…..
rakovszk
2010.11.23 22:17:20
@pontilyen:
„Egy adott filozófia egyetlen lehetséges és bármit is bizonyító kritikája... hogy lehetséges-e neki megfelelően élni"
Valami ilyesmire gondolsz?
„Egy adott filozófia egyetlen lehetséges és bármit is bizonyító kritikája... hogy lehetséges-e neki megfelelően élni"
Valami ilyesmire gondolsz?
A nagy szellemeknek gyakran idézik föl zseniális "jóslataikat", megérzéseiket és jövőbe látásukat, mintha a nagy szellemeket ezek minősítenék. Pedig a nagy szellemek zseniális tévedései legalább annyira értékesek. Elvégre ugyanarról beszélünk; hogy valami…..
rakovszk
2010.11.10 23:09:43
rakovszk
2010.11.12 21:52:21
@pontilyen:
Én is így értettem, éppen ezért csodálkoztam. Én a náci vezetőkről sokkal inkább el tudom képzelni hogy valamilyen szinten elhitték amit mondtak mint általában a kommunistákról.
Én is így értettem, éppen ezért csodálkoztam. Én a náci vezetőkről sokkal inkább el tudom képzelni hogy valamilyen szinten elhitték amit mondtak mint általában a kommunistákról.
Az ismeret presztízse. Presztízskérdést csinálni abból, hogy ismerünk-e egy könyvet, egy művet vagy egy kifejezést: a közönségesség egyik csalhatatlan jele. Pont ezért fordul elő valamennyiünkkel.A szeméremről. Szemérem nélkül két dolog hiányozna az emberi együttélésből:…..
rakovszk
2010.10.14 13:16:19
@pontilyen:
Ez így talán világosabb, de még mindig nem tiszta, hogy milyen jellegű hatalomra gondolsz. Tisztán politikai hatalomra? Vagy valami másra? Biztos, hogy bármely korszakban meghatározható egyetlen csoport aki a hatalmat birtokolja? Nem inkább arról van szó, hogy különböző hatalmak egymást átszövik? Szerintem az, hogy "kié a hatalom?" (vagy inkább hogy kinek milyen hatalma van) olyasmi amire csak akkor lehet válaszolni ha már minden mást ismerünk.
Ez így talán világosabb, de még mindig nem tiszta, hogy milyen jellegű hatalomra gondolsz. Tisztán politikai hatalomra? Vagy valami másra? Biztos, hogy bármely korszakban meghatározható egyetlen csoport aki a hatalmat birtokolja? Nem inkább arról van szó, hogy különböző hatalmak egymást átszövik? Szerintem az, hogy "kié a hatalom?" (vagy inkább hogy kinek milyen hatalma van) olyasmi amire csak akkor lehet válaszolni ha már minden mást ismerünk.
rakovszk
2010.10.15 16:17:22
@pontilyen:
Talán mégis ugyanarról beszélünk: minden korszakban újra kell értelmezni azt, hogy mi a hatalom. Nincs a hatalomnak olyan történelmen kívüli fogalma amit minden helyzetre alkalmazni lehetne, van ahol politikai, máshol gazdasági vagy szellemi hatalmat jelent. Viszont ahhoz, hogy megértsük, hogy egy adott időszakban mit jelent a hatalom ahhoz már tudnunk kell azt, hogy milyen volt az a kor. Ha csak annyit mondanál, hogy a késő középkorban a hatalom az Egyház kezében volt, akkor sokan, akik a hatalmat csak politikailag értelmezik arra gondolnának hogy az európai államok teokráciák voltak.
Talán mégis ugyanarról beszélünk: minden korszakban újra kell értelmezni azt, hogy mi a hatalom. Nincs a hatalomnak olyan történelmen kívüli fogalma amit minden helyzetre alkalmazni lehetne, van ahol politikai, máshol gazdasági vagy szellemi hatalmat jelent. Viszont ahhoz, hogy megértsük, hogy egy adott időszakban mit jelent a hatalom ahhoz már tudnunk kell azt, hogy milyen volt az a kor. Ha csak annyit mondanál, hogy a késő középkorban a hatalom az Egyház kezében volt, akkor sokan, akik a hatalmat csak politikailag értelmezik arra gondolnának hogy az európai államok teokráciák voltak.
Mi a nagy író ismérve? Az, hogy kívánatossá tudja tenni az életet. [E blog legfőbb ihletőjének, Nietzschének volt kedvenc filozófiai megnyilvánulási formája az aforizma, melyet most — a versrovathoz hasonló állandó "rovatként" — ide is bevezetek. Kommentelni…..
rakovszk
2010.10.12 20:47:19
@pontilyen:
Most azon gondolkozom, hogy vajon nincs-e ebben egy paradoxon. A művészek nem éppen az által tudják kívánatossá tenni az életet, hogy elvonják róla a figyelmünket (legalábbis a saját, konkrét életünkről)?
Most azon gondolkozom, hogy vajon nincs-e ebben egy paradoxon. A művészek nem éppen az által tudják kívánatossá tenni az életet, hogy elvonják róla a figyelmünket (legalábbis a saját, konkrét életünkről)?
rakovszk
2010.10.13 20:53:08
@szomorutojas:
Ezzel vitatkoznék. Szerintem egy mű felszabadító értékét nem az adja, amit megmutat, inkább az, ahogyan megmutatja. Az, amiről szól lehet akár teljesen jelentéktelen vagy hétköznapi is. Talán éppen így tudnám átfogalmazni pontilyen aforizmáját: a nagy író az akinél a jelentéktelen sem tűnik jelentéktelennek és a hétköznapi sem látszik hétköznapinak.
Ezzel vitatkoznék. Szerintem egy mű felszabadító értékét nem az adja, amit megmutat, inkább az, ahogyan megmutatja. Az, amiről szól lehet akár teljesen jelentéktelen vagy hétköznapi is. Talán éppen így tudnám átfogalmazni pontilyen aforizmáját: a nagy író az akinél a jelentéktelen sem tűnik jelentéktelennek és a hétköznapi sem látszik hétköznapinak.
rakovszk
2010.10.15 16:09:16
Mindannyiunk kedvenc Gyurcsány Ference utoljára a tavaszi választások előtt állt a nyilvánosság elé, akkor elmondott nagyívű beszédével azóta is rendszeresen álmodunk. Most, hogy megint választások közelednek, Gyurcsány újra úgy érezte, hogy túl jól áll az…..
rakovszk
2010.09.12 17:04:33
Hogy egy adott kor miként jelenik meg egy adott ember tudatában, az millió-egy tényező függvénye. Még a legszörnyűbb diktatúra is lehet a boldogság tere valakinek, és egy sokak által virágkorként emlegetett időszak is másnak a nyomorúságé. Nincsenek homogén korok. Még a…..
rakovszk
2010.09.05 22:23:58
Most olvastam egy könyvben, és olyannyira elgondolkodtatott, hogy játékra ingerelt: "Nyilván ezzel függ össze Luhmann-nak az a más helyen tett javaslata, hogy a korszakoknak ne elejét és végét, hanem közepét igyekezzünk meghatározni." Mit is lehet erre mondani? A…..
... válasz valamely kérdésre az, hogy"Semmi közöd hozzá."?Azért, mert a mondat azt az implicit állítást is tartalmazza, hogy önmaga nem mindig igaz, vagyis hogy létezhetnek dolgok, melyekhez a másik embernek (a vitapartnernek) köze lehet. Ez a feltételezés azonban az emberi…..
rakovszk
2010.08.05 23:32:21
@pontilyen:
De biztos vagy benne, hogy ez mindig így van? Nem volt még olyan ember akihez úgy érezted, hogy tényleg közöd van? Nincs-e közünk a szüleinkhez, legalábbis gyerekkorunkban? Vagy nem azt jelenti-e a szerelem hogy azt érezzük, hogy valakihez közünk van? Persze csak amíg rá nem jövünk, hogy tévedtünk. :)
De biztos vagy benne, hogy ez mindig így van? Nem volt még olyan ember akihez úgy érezted, hogy tényleg közöd van? Nincs-e közünk a szüleinkhez, legalábbis gyerekkorunkban? Vagy nem azt jelenti-e a szerelem hogy azt érezzük, hogy valakihez közünk van? Persze csak amíg rá nem jövünk, hogy tévedtünk. :)
Osztálytalálkozónk alkalmával megnéztünk egy több mint tíz órányi anyagból összevágott videót gimnáziumi osztályunk közös nagy projektjeiről. A németországi utakról, a spanyol napokról, közösen eljátszott színdarabjainkról, a szalagavatóról, a ballagásról és…..
rakovszk
2010.06.23 15:56:52
@pontilyen:
A 'kaland' egy módja annak, ahogyan a dolgokat szemlélhetjük. Aki kellőképpen szerencsés az a reggeli fogmosásban is izgalmas kalandot láthat. :-) Alighanem az ember a házból kilépve épp úgy találhat kalandokat mint a világ túlfelén (elvégre a világ túlfele is csak a megszokott hétköznapi világ annak aki ott él).
Hasonló dolog egyébként a humor is, legalábbis én mindig így gondoltam. A humor sem a 'dolgokban van' hanem inkább abban ahogyan a dolgokat látjuk. Az önirónia lényege az, hogy humorral tudjuk kezelni saját magunkat és a saját életünket is, különösen olyankor amikor a helyzet egyáltalán nem tűnik viccesnek vagy szórakoztatónak.
A 'kaland' egy módja annak, ahogyan a dolgokat szemlélhetjük. Aki kellőképpen szerencsés az a reggeli fogmosásban is izgalmas kalandot láthat. :-) Alighanem az ember a házból kilépve épp úgy találhat kalandokat mint a világ túlfelén (elvégre a világ túlfele is csak a megszokott hétköznapi világ annak aki ott él).
Hasonló dolog egyébként a humor is, legalábbis én mindig így gondoltam. A humor sem a 'dolgokban van' hanem inkább abban ahogyan a dolgokat látjuk. Az önirónia lényege az, hogy humorral tudjuk kezelni saját magunkat és a saját életünket is, különösen olyankor amikor a helyzet egyáltalán nem tűnik viccesnek vagy szórakoztatónak.
A vébé gyakorlatilag minden (szabad) időmet elfoglalja, úgyhogy, azt hiszem, ebben a hónapban ha nem is "villám"-, de a szokásosnál rövidebb bejegyzésekkel tudok csak jelentkezni. Magam is sajnálom, hogy egy nap mindössze 24 órából áll, és hogy ez ellen az átok ellen még…..
rakovszk
2010.06.22 10:59:09
@peetmaster:
"Tehát a nemzet ilyeténképp egy másodlagos, jelentéktelen, felszínes dolog, hisz nem az tesz emberré."
És az nem lehetséges, hogy a nemzetekhez hasonló közösségek valós igényeket elégítenek ki? Hogy a nemzetek eltörlésétől nem közelebb hanem távolabb kerülnének egymástól az emberek?
"Embernek lenni" és "magyarnak lenni" nem két egymást kizáró, hanem két teljesen más szférába tartozó kijelentés.
"Tehát a nemzet ilyeténképp egy másodlagos, jelentéktelen, felszínes dolog, hisz nem az tesz emberré."
És az nem lehetséges, hogy a nemzetekhez hasonló közösségek valós igényeket elégítenek ki? Hogy a nemzetek eltörlésétől nem közelebb hanem távolabb kerülnének egymástól az emberek?
"Embernek lenni" és "magyarnak lenni" nem két egymást kizáró, hanem két teljesen más szférába tartozó kijelentés.
A világ legnagyobb sporteseménye ma már nem az olimpia, hanem a labdarúgó világbajnokság. Ezt támasztják alá legalábbis a (televíziós) nézettségi adatok, valamint az egész őrület (fociláz), mely a rendezvényt körülveszi. Színes zászlókba öltöznek a világ legnagyobb és…..
rakovszk
2010.06.16 20:32:11
@pontilyen:
Szerintem nekünk nézőknek nem tett rosszat ez a vereség most. A következő két csoportmeccsen kettőzött erőbedobást és jó játékot várok a spanyoloktól. Mondjuk érdekes lenne ha másodikként mennének tovább és rögtön a brazilokkal találkoznának.
Szerintem nekünk nézőknek nem tett rosszat ez a vereség most. A következő két csoportmeccsen kettőzött erőbedobást és jó játékot várok a spanyoloktól. Mondjuk érdekes lenne ha másodikként mennének tovább és rögtön a brazilokkal találkoznának.
Ebben a blogban még nem jelent meg étteremkritika. Itt az idő tehát, hogy orvosoljuk ezt a fájó hiányosságot. Az étterem, amelyikről írni fogok, 1999-ben nyílt meg, és először, valamint tegnap estig utoljára a 2000-ben tartott érettségi bankettünkön jártam ott. Meg kell…..
Szabó Lőrinc leghíresebb és minden bizonnyal legjobb verse a Semmiért Egészen. Az utóbbi néhány napban, amikor távol voltam a blogtól és a nettől, végig ott motoszkált bennem (megíratlanul, pontatlanul, tökéletlenül) ez az életérzés, de csak az utolsó pillanatban jutott…..
rakovszk
2010.06.01 23:04:00
@pontilyen:
Aztán azon is gondolkodtam még, hogy vajon van-e jogunk A szeretetről beszélni, mintha az csak egyféle lehetne. Alighanem sokféleképpen lehet szeretni is. Hiszen akkor szeretünk helyesen (?) ha akit szeretünk az azt kapja tőlünk amire neki szüksége van. A Semmiért Egészent is ez hatja át. Tulajdonképpen nem egyszerűen arról szól, hogy milyen a szeretet, hanem hogy milyen az a szeretet, amire a beszélő vágyik, amire neki szüksége van. De lehet, hogy másnak, más helyzetben másmilyen szeretetre van szüksége, olyanra ami Szabó Lőrincnek csak "két önzés titkos párbaja" lenne. Ha belegondolok lehet, hogy nekem inkább lenne teher mint kielégülés, ha egy másik ember "sorsomnak alkatrésze" lenne.
Aztán azon is gondolkodtam még, hogy vajon van-e jogunk A szeretetről beszélni, mintha az csak egyféle lehetne. Alighanem sokféleképpen lehet szeretni is. Hiszen akkor szeretünk helyesen (?) ha akit szeretünk az azt kapja tőlünk amire neki szüksége van. A Semmiért Egészent is ez hatja át. Tulajdonképpen nem egyszerűen arról szól, hogy milyen a szeretet, hanem hogy milyen az a szeretet, amire a beszélő vágyik, amire neki szüksége van. De lehet, hogy másnak, más helyzetben másmilyen szeretetre van szüksége, olyanra ami Szabó Lőrincnek csak "két önzés titkos párbaja" lenne. Ha belegondolok lehet, hogy nekem inkább lenne teher mint kielégülés, ha egy másik ember "sorsomnak alkatrésze" lenne.
Engem úgy neveltek (na nem nyíltan, sokkal inkább a nevelés leghatékonyabb, mert kimondatlan, tetten érhetetlen eszközével, evidenciaként kezelve azt, ami nem evidens), hogy a baloldaliság, a "bal oldal" az valami rossz dolog. Valami gyanús, valami, aminek a felforgatáshoz és…..
rakovszk
2010.05.26 22:21:19
@peetmaster:
Ami számomra ebből nem derül ki, hogy micsoda is szerinted az a konzervativizmus, amire gondolsz. Úgy tűnik, mintha a konzervatívok az állam teljes megszűnését kívánnák (ezek valójában az anarchisták). Szóval nekem nem világos, hogy pontosan mi is az, amire az állításaid vonatkoznak.
Ami számomra ebből nem derül ki, hogy micsoda is szerinted az a konzervativizmus, amire gondolsz. Úgy tűnik, mintha a konzervatívok az állam teljes megszűnését kívánnák (ezek valójában az anarchisták). Szóval nekem nem világos, hogy pontosan mi is az, amire az állításaid vonatkoznak.
rakovszk
2010.05.28 19:12:44
@peetmaster:
Ha félre is tesszük azt a kérdést, hogy vajon a konzervatórium helyesen reprezentálja-e a konzervatív gondolkodást, akkor se látom hogy az első két írásban amit idéztél mi lenne az, ami ellentmond neked.
Hoppe cikkét még nem olvastam végig, de ő egészen biztosan nem konzervatív, inkább piaci anarchista, még ha bizonyos dolgokban egy konzervatív számára is szimpatikus lehet az érvelése.
Ha félre is tesszük azt a kérdést, hogy vajon a konzervatórium helyesen reprezentálja-e a konzervatív gondolkodást, akkor se látom hogy az első két írásban amit idéztél mi lenne az, ami ellentmond neked.
Hoppe cikkét még nem olvastam végig, de ő egészen biztosan nem konzervatív, inkább piaci anarchista, még ha bizonyos dolgokban egy konzervatív számára is szimpatikus lehet az érvelése.
A fanatikusokat (azokat tehát, akik nem ismernek se Istent, se embert) el szoktuk ítélni, meg szoktuk vetni. El szoktunk borzadni tőlük. Az öngyilkos terroristák, akiknek mit sem ér mások élete (vagy a sajátjuk), borzadásunk, undorunk tárgyai. De vajon nincs-e ebben a megvetésben és…..
rakovszk
2010.05.23 13:35:04
@peetmaster:
": értem én, hogy van olyan, hogy bizonytalanság, de ez olyasmi, amit tulajdonképpen magunk előtt is tagadni kell. Ha ugyanis beismernénk, hogy nem tudunk semmit, és ez így is marad, akkor fel is adhatnánk a próbálkozást, hogy egyáltalán bármit is megtudjunk."
Ez, azon felül hogy durva önbecsapás, egyben lehetetlenné tenne minden megismerést. Ha azt hazudjuk magunknak hogy már úgyis tudunk mindent akkor felesleges és nem is lehet újabb dolgokat megismerni. Ezen az alapon semmi nem jöhetett volna létre az elmúlt évszázadok tudományos eredményeiből.
Az természetesen lehet cél, hogy minél több dolgot ismerjünk meg, ennek semmi akadálya, egy emberi életbe hatalmas mennyiségű élmény, tapasztalat, gondolkodás, olvasás stb. fér bele. Ami abszurd az az, hogy a tudásunk biztos illetve hogy teljes legyen a világról. Erre egész egyszerűen nincsenek meg az eszközeink. Nincs olyan megismerési mód a birtokunkban amivel biztos tudást szerezhetnénk.
Erre hoztam fel példának a természettudományt: a fizika remekül működik és produkál újabb ismereteket anélkül, hogy ezekkel az ismeretekkel szemben a teljes bizonyosság kritériumát támasztaná. Bármely ember biztos tudása a fizikai világról pontosan akkora most, mint ötezer éve (ti. nem tudjuk, hogy létezik-e egyáltalán). Ennek ellenére hülyeség lenne letagadni, hogy sokkal több ismerettel rendelkezünk a természetről, mint száz vagy akár ötven évvel ezelőtt. Persze ezek az ismeretek matematikai értelemben nem bizonyíthatóak de még csak nem is cáfolhatóak. Viszont vannak olyan ismereteink, amelyek nagyon valószínűleg igazak, mivel nagyon sok érv szól mellettük. Ugyanígy nem fogja zavarni a tudományos ismereteinket az sem, ha nem sikerül őket egyetlen egységes elméletbe beleilleszteni (a tudósokat lehet, hogy zavarni fogja de az másik kérdés). A már meglévő tudásunkat nem befolyásolja az, hogy a jövőben mit fogunk vagy nem fogunk felfedezni. Van a bizonyosságoknak egyfajta láncolata ami a nagyon valószínűleg igaztól a szinte biztosan hamisig terjed. De hogy mi hol helyezkedik el ebben a sorban az mindig az aktuálisan rendelkezésünkre álló szellemi muníciótól függ.
"A nacionalizmusos példában, ha eltekintek a szőrözéstől, amit a szóhasználaton elkövetsz"
Ez most mit jelent? Hogy a többiben igazam van? Vagy hogy arra nincs kedved válaszolni? Hidd el, ha valamit leírok azt azért teszem, mert lényegesnek tartom. Ha olyasmit írsz amiből alapvető fogalmi zűrzavar látszik akkor én neki fogok állni fogalmakat magyarázni, mert akkor először az alapokat kell tisztázni.
"Bár ez igaz, de ha tekintetbe vesszük, hogy minden vélemény ebben a témában kisebbség, azaz még kínai is kevesebb van, mint nemkínai, tehát garantált, hogy soha senki legtutibbságát sem fogja a többi elfogadni, felmerül az erős gyanú, hogy egyik se a legtutibb, tehát a kérdés eleve hülyeség."
Ez megint csak igaz nagyjából minden olyan kérdésre amiben kettőnél több álláspont elképzelhető. Valószínűleg a politikai állásfoglalások jelentős többségére igaz hogy többen utasítják el, mint ahányan elfogadják, ebből semmi nem következik. Egyébként egy pillanatig se akarok lándzsát törni a nacionalizmus védelmében, de attól még ilyen módon nem lehet megcáfolni valamit.
"Ezzel rutinszerűen előjössz minden 10 kommentben, és sose történik semmi. talán azért, mert amit állítasz ezzel, az nem jelent számomra semmit. Nem tudom, hogy mit kéne gondolnom, amikor ezt hallom."
Arra próbáltam rámutatni, hogy a hazaszeretet - ami nem azonos a nacionalizmussal - nem egy vélemény amit logikailag lehetne elemezni, hanem egy érzés vagy egy attitűd.
"Ami van, az egyben racionális is, különben nem lenne."
De ha a racionalizmus kritériuma a világon mindenre azonosan igaz, vagyis nem lehet megkülönböztetni racionális és nem racionális "dolgokat" akkor végül is tökéletesen jelentés nélkülivé válik. Ha minden "racionális" pusztán azért, mert létezik akkor mégis mit kellene jelentenie annak, hogy ez vagy az racionális? Nincs is értelme az ellenkező állításnak. Ha ez így van akkor a nacionalizmus és az elmebaj is racionális, hiszen mindkettő "van". Más kérdés, hogy ezzel egyikről se mondtunk igazából semmit.
Csak akkor van bármi értelme olyan kategóriáknak, mint pl. a "racionális" ha legalább hozzávetőlegesen meg tudjuk mondani hogy mi számít bele és mi nem. Ha minden beleszámít akkor hiába mondod meg nekünk valamiről, hogy racionális, ezzel semmit nem tudtunk meg róla.
": értem én, hogy van olyan, hogy bizonytalanság, de ez olyasmi, amit tulajdonképpen magunk előtt is tagadni kell. Ha ugyanis beismernénk, hogy nem tudunk semmit, és ez így is marad, akkor fel is adhatnánk a próbálkozást, hogy egyáltalán bármit is megtudjunk."
Ez, azon felül hogy durva önbecsapás, egyben lehetetlenné tenne minden megismerést. Ha azt hazudjuk magunknak hogy már úgyis tudunk mindent akkor felesleges és nem is lehet újabb dolgokat megismerni. Ezen az alapon semmi nem jöhetett volna létre az elmúlt évszázadok tudományos eredményeiből.
Az természetesen lehet cél, hogy minél több dolgot ismerjünk meg, ennek semmi akadálya, egy emberi életbe hatalmas mennyiségű élmény, tapasztalat, gondolkodás, olvasás stb. fér bele. Ami abszurd az az, hogy a tudásunk biztos illetve hogy teljes legyen a világról. Erre egész egyszerűen nincsenek meg az eszközeink. Nincs olyan megismerési mód a birtokunkban amivel biztos tudást szerezhetnénk.
Erre hoztam fel példának a természettudományt: a fizika remekül működik és produkál újabb ismereteket anélkül, hogy ezekkel az ismeretekkel szemben a teljes bizonyosság kritériumát támasztaná. Bármely ember biztos tudása a fizikai világról pontosan akkora most, mint ötezer éve (ti. nem tudjuk, hogy létezik-e egyáltalán). Ennek ellenére hülyeség lenne letagadni, hogy sokkal több ismerettel rendelkezünk a természetről, mint száz vagy akár ötven évvel ezelőtt. Persze ezek az ismeretek matematikai értelemben nem bizonyíthatóak de még csak nem is cáfolhatóak. Viszont vannak olyan ismereteink, amelyek nagyon valószínűleg igazak, mivel nagyon sok érv szól mellettük. Ugyanígy nem fogja zavarni a tudományos ismereteinket az sem, ha nem sikerül őket egyetlen egységes elméletbe beleilleszteni (a tudósokat lehet, hogy zavarni fogja de az másik kérdés). A már meglévő tudásunkat nem befolyásolja az, hogy a jövőben mit fogunk vagy nem fogunk felfedezni. Van a bizonyosságoknak egyfajta láncolata ami a nagyon valószínűleg igaztól a szinte biztosan hamisig terjed. De hogy mi hol helyezkedik el ebben a sorban az mindig az aktuálisan rendelkezésünkre álló szellemi muníciótól függ.
"A nacionalizmusos példában, ha eltekintek a szőrözéstől, amit a szóhasználaton elkövetsz"
Ez most mit jelent? Hogy a többiben igazam van? Vagy hogy arra nincs kedved válaszolni? Hidd el, ha valamit leírok azt azért teszem, mert lényegesnek tartom. Ha olyasmit írsz amiből alapvető fogalmi zűrzavar látszik akkor én neki fogok állni fogalmakat magyarázni, mert akkor először az alapokat kell tisztázni.
"Bár ez igaz, de ha tekintetbe vesszük, hogy minden vélemény ebben a témában kisebbség, azaz még kínai is kevesebb van, mint nemkínai, tehát garantált, hogy soha senki legtutibbságát sem fogja a többi elfogadni, felmerül az erős gyanú, hogy egyik se a legtutibb, tehát a kérdés eleve hülyeség."
Ez megint csak igaz nagyjából minden olyan kérdésre amiben kettőnél több álláspont elképzelhető. Valószínűleg a politikai állásfoglalások jelentős többségére igaz hogy többen utasítják el, mint ahányan elfogadják, ebből semmi nem következik. Egyébként egy pillanatig se akarok lándzsát törni a nacionalizmus védelmében, de attól még ilyen módon nem lehet megcáfolni valamit.
"Ezzel rutinszerűen előjössz minden 10 kommentben, és sose történik semmi. talán azért, mert amit állítasz ezzel, az nem jelent számomra semmit. Nem tudom, hogy mit kéne gondolnom, amikor ezt hallom."
Arra próbáltam rámutatni, hogy a hazaszeretet - ami nem azonos a nacionalizmussal - nem egy vélemény amit logikailag lehetne elemezni, hanem egy érzés vagy egy attitűd.
"Ami van, az egyben racionális is, különben nem lenne."
De ha a racionalizmus kritériuma a világon mindenre azonosan igaz, vagyis nem lehet megkülönböztetni racionális és nem racionális "dolgokat" akkor végül is tökéletesen jelentés nélkülivé válik. Ha minden "racionális" pusztán azért, mert létezik akkor mégis mit kellene jelentenie annak, hogy ez vagy az racionális? Nincs is értelme az ellenkező állításnak. Ha ez így van akkor a nacionalizmus és az elmebaj is racionális, hiszen mindkettő "van". Más kérdés, hogy ezzel egyikről se mondtunk igazából semmit.
Csak akkor van bármi értelme olyan kategóriáknak, mint pl. a "racionális" ha legalább hozzávetőlegesen meg tudjuk mondani hogy mi számít bele és mi nem. Ha minden beleszámít akkor hiába mondod meg nekünk valamiről, hogy racionális, ezzel semmit nem tudtunk meg róla.
rakovszk
2010.05.26 18:11:50
@peetmaster:
"az 1. "2x2 a matematika rendszerében 4", 2. "a téglák a Föld gravitációjában a Föld középpontja felé, közkeletű nevén lefelé esnek", valamint a 3. "a nacionalizmus logikai hibán alapszik, ezért támogatni a 2x2=5 állításával egyenértékű"
Ez lehet akár igaz is, elméletben (apropó, a 2. mondatnak mi köze van a másik kettőhöz?). De ez még csak egy feltevés. Még adósunk vagy azzal, hogy ténylegesen megmondd, hogy MI az a hiba, amiről beszélsz. Az, hogy elméletileg elképzelhető a létezése az még nem nevezhető bizonyításnak. Konkrétan tudnunk kellene, hogy egy nacionalista ideológiának mely gondolatai mondanak ellent mely egyéb gondolatainak (egyáltalán arról se vagyok meggyőződve hogy a "nacionalizmus" annyira logikailag egységes, elméletszerű dolog lenne hogy egyáltalán lenne értelme vele kapcsolatban hibákról beszélni).
A tudományról:
A tudomány, vagy inkább a tudósok célja a helyes elméletek alkotása. Még általánosabban a jelenségek működésének megértése (ezt a megértést lehet - bizonyos határig! - megvalósítani modellek alkotásával). Tény, hogy léteznek egységesítő törekvések (ezeket amúgy elsősorban ESZTÉTIKAI szempontok indokolják - szebb lenne a természet, ha azt mondhatnánk hogy egy csomó különböző jelenség egyetlen "dolognak" a megnyilvánulása, másodsorban gyakorlatiak, hiszen általában az ilyen új elméletekből új jelenségekre lehet következtetni), de ezek nem fontosabbak a helyes elméletek felfedezésénél. Az egységesítés már egy későbbi (sokadik) fázis. A cél elsősorban az új ismeretek "előállítása" nem pedig a régiek rendezése.
A modellekről:
A modelleknek az a sajátossága, hogy mi alkotjuk őket illetve mi alkotunk róluk ítéletet. Azt már sokszor elmondtad, hogy szerintem milyen az igazság, arról viszont még nem nagyon beszéltél, hogy hogyan juthatunk ennek birtokába? Hogyan teszünk szert mi emberek az igazságra? És ez az igazság amire mi szert teszünk vajon azonos-e a nagybetűs Igazsággal, és ha igen milyen módon valósul meg ez az egyezés? Nekem az a gyanúm, hogy a te fogalmaid egyáltalán nem összeegyeztethetőek még a tudományos megismeréssel sem, de ezt persze nem állíthatom biztosra amíg nem tudom, hogy neked mi a válaszod az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre.
"az 1. "2x2 a matematika rendszerében 4", 2. "a téglák a Föld gravitációjában a Föld középpontja felé, közkeletű nevén lefelé esnek", valamint a 3. "a nacionalizmus logikai hibán alapszik, ezért támogatni a 2x2=5 állításával egyenértékű"
Ez lehet akár igaz is, elméletben (apropó, a 2. mondatnak mi köze van a másik kettőhöz?). De ez még csak egy feltevés. Még adósunk vagy azzal, hogy ténylegesen megmondd, hogy MI az a hiba, amiről beszélsz. Az, hogy elméletileg elképzelhető a létezése az még nem nevezhető bizonyításnak. Konkrétan tudnunk kellene, hogy egy nacionalista ideológiának mely gondolatai mondanak ellent mely egyéb gondolatainak (egyáltalán arról se vagyok meggyőződve hogy a "nacionalizmus" annyira logikailag egységes, elméletszerű dolog lenne hogy egyáltalán lenne értelme vele kapcsolatban hibákról beszélni).
A tudományról:
A tudomány, vagy inkább a tudósok célja a helyes elméletek alkotása. Még általánosabban a jelenségek működésének megértése (ezt a megértést lehet - bizonyos határig! - megvalósítani modellek alkotásával). Tény, hogy léteznek egységesítő törekvések (ezeket amúgy elsősorban ESZTÉTIKAI szempontok indokolják - szebb lenne a természet, ha azt mondhatnánk hogy egy csomó különböző jelenség egyetlen "dolognak" a megnyilvánulása, másodsorban gyakorlatiak, hiszen általában az ilyen új elméletekből új jelenségekre lehet következtetni), de ezek nem fontosabbak a helyes elméletek felfedezésénél. Az egységesítés már egy későbbi (sokadik) fázis. A cél elsősorban az új ismeretek "előállítása" nem pedig a régiek rendezése.
A modellekről:
A modelleknek az a sajátossága, hogy mi alkotjuk őket illetve mi alkotunk róluk ítéletet. Azt már sokszor elmondtad, hogy szerintem milyen az igazság, arról viszont még nem nagyon beszéltél, hogy hogyan juthatunk ennek birtokába? Hogyan teszünk szert mi emberek az igazságra? És ez az igazság amire mi szert teszünk vajon azonos-e a nagybetűs Igazsággal, és ha igen milyen módon valósul meg ez az egyezés? Nekem az a gyanúm, hogy a te fogalmaid egyáltalán nem összeegyeztethetőek még a tudományos megismeréssel sem, de ezt persze nem állíthatom biztosra amíg nem tudom, hogy neked mi a válaszod az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre.
rakovszk
2010.05.26 21:04:06
@Kukabuvar:
"Nyilvan szukseges a bolygokozi kommunikaciohoz egy kozos rendszer, de az feltehetoleg a tudomany elvontabb nyelven fog mukodni (matematika, fizika, kemia), nem felteglak hajigalasaval. ;)"
Ki tudja? Ha hozzávágok egy téglát a földönkívülihez az elég egyértelműen kommunikál valamit, nem?
"Nyilvan szukseges a bolygokozi kommunikaciohoz egy kozos rendszer, de az feltehetoleg a tudomany elvontabb nyelven fog mukodni (matematika, fizika, kemia), nem felteglak hajigalasaval. ;)"
Ki tudja? Ha hozzávágok egy téglát a földönkívülihez az elég egyértelműen kommunikál valamit, nem?
Múltkor, a zsúfolt buszon utazva, figyelmes lettem egy fiatal nőre, aki egy viszonylag vaskos könyvet olvasott. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet az a könyv, ezért bosszús voltam, hogy a nő nem fordította felém a borítót; csak találgathattam, hogy vajon mi lehet az. Általában is…..
rakovszk
2010.05.26 17:32:26
@pontilyen:
Ez alighanem összefügg azzal, hogy - legalábbis én mindig így éreztem - az egyik legfőbb hajtóereje minden komolyabb szellemi tevékenységnek, legyen az tudomány, filozófia vagy művészet, a kíváncsiság. És a jó filozófiai mű olyan, ami ezt a kíváncsiságot, az érdeklődést, a világra való rácsodálkozást át tudja adni az olvasónak.
Ez alighanem összefügg azzal, hogy - legalábbis én mindig így éreztem - az egyik legfőbb hajtóereje minden komolyabb szellemi tevékenységnek, legyen az tudomány, filozófia vagy művészet, a kíváncsiság. És a jó filozófiai mű olyan, ami ezt a kíváncsiságot, az érdeklődést, a világra való rácsodálkozást át tudja adni az olvasónak.
Ez tényleg egy olyan könyv, amelyet kivétel nélkül mindenkinek csak ajánlani tudok. Volt bennem kétely és tartózkodás, mert Ortega y Gasset 1930-ban írt hatalmas esszéje olyan közhelyévé vált az európai kultúrának, amelynek tartalmát mindenki ismerni véli: a hagyományos…..
rakovszk
2010.05.24 18:42:46
@pontilyen:
Az fenn van valahol (tudom, tudom, könyvtár :-) )?
Beleolvasva most ebbe rögtön erre akadtam:
"A közélet nemcsak politikai, hanem egyszersmind, sőt
mindenekelőtt szellemi, erkölcsi, gazdasági és vallásos élet is, mely a közösség minden
szokását magában foglalja, az öltözködés módját éppúgy, mint a szórakozás formáit."
Szerintem ez jobb kiindulási pontot kínál a "tömegek lázadásának" megértéséhez mint a tényleges politikai hatalmat gyakorlók (hiszen a hatalom gyakorlói sosem lesznek "tömeg" a szó szoros értelmében).
Az fenn van valahol (tudom, tudom, könyvtár :-) )?
Beleolvasva most ebbe rögtön erre akadtam:
"A közélet nemcsak politikai, hanem egyszersmind, sőt
mindenekelőtt szellemi, erkölcsi, gazdasági és vallásos élet is, mely a közösség minden
szokását magában foglalja, az öltözködés módját éppúgy, mint a szórakozás formáit."
Szerintem ez jobb kiindulási pontot kínál a "tömegek lázadásának" megértéséhez mint a tényleges politikai hatalmat gyakorlók (hiszen a hatalom gyakorlói sosem lesznek "tömeg" a szó szoros értelmében).
Amikor a foci Eb idején eljátszottam azzal, hogy mi a különbség Olaszország és Spanyolország között, Don Quijote önmagán messze túlmutató alakja mellett Velázquez képei lebegtek szemem előtt. Velázquez különös képei. Velázquez bonyolultan nyomasztó, érzékien…..
rakovszk
2010.05.10 15:02:19
@pontilyen:
Pedig én is inkább távozónak mint érkezőnek látom. Valószínűleg a fejtartás miatt. Nekem is úgy tűnik, hogy éppen visszanéz a szobára.
Van egy nagyon-nagyon érdekes könyv, bár nem biztos hogy neked is tetszene. Az a címe hogy Gödel, Escher, Bach, egy mesterséges intelligenciával foglalkozó pasas írta. Rengeteg különböző dologról van benne szó (ezért is annyira érdekes), de a legfontosabb gondolata mégis az ilyen "furcsa hurkokkal" foglalkozik, ahol nem lehet eldönteni hogy mi a valóság és mi a reprezentáció. Ilyenekkel:
lilt.ilstu.edu/jhreid/escher2.htm
Nekem erről a Velázquez-képről is valami hasonló jut eszembe.
Pedig én is inkább távozónak mint érkezőnek látom. Valószínűleg a fejtartás miatt. Nekem is úgy tűnik, hogy éppen visszanéz a szobára.
Van egy nagyon-nagyon érdekes könyv, bár nem biztos hogy neked is tetszene. Az a címe hogy Gödel, Escher, Bach, egy mesterséges intelligenciával foglalkozó pasas írta. Rengeteg különböző dologról van benne szó (ezért is annyira érdekes), de a legfontosabb gondolata mégis az ilyen "furcsa hurkokkal" foglalkozik, ahol nem lehet eldönteni hogy mi a valóság és mi a reprezentáció. Ilyenekkel:
lilt.ilstu.edu/jhreid/escher2.htm
Nekem erről a Velázquez-képről is valami hasonló jut eszembe.
rakovszk
2010.05.10 17:51:53
@pontilyen:
Van még egy érdekessége a háttérben álló alaknak. Tudniillik az, hogy ahonnan ő áll, onnan látni a vásznat. Szerintem ő pont fordított perspektívából lát mindent, mint mi. Látja, hogy mi van a vásznon, viszont a szobában lévőket - a tulajdonképpeni Udvarhölgyeket - csak hátulról látja. És persze az is lehet, hogy minket is lát.
Az egyik probléma a könyvvel amit mondtam, hogy sok benne a matematika - hiszen jelentős részben logikai problémákkal is foglalkozik (azzal, hogy egy állítás önmagára vonatkozik). Nem tudom hogy te ehhez hogyan viszonyulnál. :-) Másik jellegzetessége pedig a Lewis Carroll nyomán íródott paradoxikus párbeszédek, amelyek főszereplői Akhilleusz és a Teknősbéka. Ezen felül van benne szó zen buddhista szövegekről, zenéről és sok másról. Tipikusan olyan könyv, amiből konkrétan nem sokat tud meg az ember, de élmény olvasni.
Van még egy érdekessége a háttérben álló alaknak. Tudniillik az, hogy ahonnan ő áll, onnan látni a vásznat. Szerintem ő pont fordított perspektívából lát mindent, mint mi. Látja, hogy mi van a vásznon, viszont a szobában lévőket - a tulajdonképpeni Udvarhölgyeket - csak hátulról látja. És persze az is lehet, hogy minket is lát.
Az egyik probléma a könyvvel amit mondtam, hogy sok benne a matematika - hiszen jelentős részben logikai problémákkal is foglalkozik (azzal, hogy egy állítás önmagára vonatkozik). Nem tudom hogy te ehhez hogyan viszonyulnál. :-) Másik jellegzetessége pedig a Lewis Carroll nyomán íródott paradoxikus párbeszédek, amelyek főszereplői Akhilleusz és a Teknősbéka. Ezen felül van benne szó zen buddhista szövegekről, zenéről és sok másról. Tipikusan olyan könyv, amiből konkrétan nem sokat tud meg az ember, de élmény olvasni.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Természetesen ez nem csak (és nem feltétlenül elsősorban) a vallás igazságaira vonatkozik, hanem a megismerés minden más módjára is, a művészetre, a filozófiára stb. A lényeg az, hogy a vallási értelemben vett igazság inkább ezekhez áll közel és nem a tudományos ismeretekhez, de tévedés lenne ezek közül bármelyiket is azon az alapon kritizálni, hogy "absztraktabb", mint pl. a fizikában használt fogalmak. Mindegyiknek kell, hogy legyen valamilyen kapcsolata a közvetlen tapasztalással, de a tudomány kapcsolata sokszor éppen nagyon távoli, a vallásé, a filozófiáé vagy a művészeté pedig éppenséggel sokkal közelebbi.