Adatok
Lei.
16 bejegyzést írt és 15 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szereplők: Sik-K (Minsik) & HAON Műfaj: angst (maybe?), romantikusFigyelmeztetés: nincs~ Leírás: "Az emberek lépten-nyomon beleszeretnek olyanba, akibe nem lenne szabad." (song)
A fiú szusszan egy nagyot, miközben kifordul a haját simogató kéz alól. A kéz megdermed, fél, hogy felkelti a…..
A Nap aranyló sugarai szelíd mintákat festettek a falakra. A levegő kezdett melegedni, s az este rettenetes sötétje gyámoltalanul húzódott vissza rejtekébe.
Sicheng egész éjjel a plafont bámulta. Remélte, hogy erőt vesz rajta a fáradtság, hogy a hosszas sötétségbe való bámulástól elnehezednek…..
Koccant a pulton két apró, kecses üvegpohár. Mindkettőben áttetsző folyadék hullámzott az iménti, fényes bútorlappal való erőszakos találkozásnak köszönhetően. Néhány csepp alkohol legördült a hűvös, sima üvegfelületen, majd piciny tócsává gyűltek össze a pult tetején.
Sicheng egy kelletlen…..
Hideg volt. A szél hihetetlen erővel dörömbölt a házak ablakain. Itt-ott bekukkantott a boltíves kapualjak alá, de nem időzött sehol sokáig. Felkavarta a szállingózó hópelyhek kupacokba gyűlt hadát, makulátlan fehérséggel vakítva el a napot. Mintha védeni akarta volna a tél szimbolikáját. Mintha…..
Volt valami egészen lélegzetelállító abban, ahogyan fénybe borult a világ minden év ugyanazon napján. Egészen felpezsdült az élet, szinte zsongtak az emberek az utcákon, a bevásárlóközpontokban sőt, még a tulajdon lakásulban is. Egyszerűen minden életre kelt egy pillanatra. Megelevenedett a mese, s…..
A fülledt levegő bódultan vonaglott a zene ritmusára. Temérdek tompa, apró fény villogva szabdalta szét a táncoló tömeg masszáját. Égető forróságban simultak idegen testek egymáshoz, eufórikus, alkoholgőzös mámorban haszolva a pezsgő élvezetet, a testi boldogság szikrázó lényét.
Sicheng nagyot…..
A távoli horizont szűz vásznára éppen a Nap festett vörössel, sárgával és egy lehelletnyi kékkel. A fák árnyékai elnyúltak, a szél lomhán mozgatta a dús lombok zöldellő leveleit. Kellemesen hűvös volt a levegő, s káprázatosan ragyogtak a fűszálakon gyöngyöző vízcseppek sziluettjei.
A koraesti…..
Egyként ragyogtak fel a park lámpái, eloszlatva a harmatos, fátyolszerű szürkeséget, melyet az éjszaka még távoli ajkai leheltek a város fölé. Egy pillanatra elkomorodtak a kopaszodó fák, megtorpant a szilaj fuvallat, mely jeges borzongással költözött be a vékony kabátok és sálak alá.
A srágás…..
- Hogy vagy, Yugyeom? - kérdezi a szmogtól rekedtes hangján, ahogy kínos, ám széles mosolyra húzza száját. Nem őszinte a gesztus, ez tisztán látszik, mégsem szólom meg érte. Ritka az a pillanat, amikor Markot más is érdekli saját magán kívül, így adózom annyival a pillanatnak, hogy meghagyom annak a…..
Lassan borult a fáradt éjszaka az örökké nyüzsgő városra. Az égbe nyúló épületek fekete palástot öltöttek, s az utcán felkapcsoló lámpák arany szegélyként ragyogták körbe őket. A levegő hűvösebb lett a simogató napsugarak hiányában, a főúton lépésben haladó autók pedig egyre hangosabban tülkülve…..
"Nászutas lakosztály?" - nézett ránk kérdőn a recepciós fiú. Kicsit olyan volt a tekintete, mintha éppen azt próbálná kitalálni, hogy melyikünk a hormonzavaros fiú, de el kellett keserítenem, mert - a rövid haj ellenére - nagyon is lánynak éreztem magam. A kérdésére egy bólintással feleltem, ő pedig…..
Megint ezt csináltam. Szégyelltem magam miatta, de nem volt elég lelkierőm ahhoz, hogy abbahagyjam. Csak pörgettem az oldalt, folyamatosan kutatva valami olyan után, amivel még nem találkoztam előtte. Vágytam az újdonságra, arra, hogy valami teljesen más irányba terelje a fantáziám. Valami…..
„A háború gyermeke parancsra született.
Mindig agresszív volt, sosem nevetett.”
S Jaebum emlékezett rá. Az ajkai között kifurakodó, rideg szavakra, melyek üvegszilánkként fúródtak a jelenlévők dobhártyájába, elméjükbe karcolva a satnya fénynyalábból kiváló ködöt, melyből kiemelkedett a vékony,…..
A műterem végében elhelyezett vászonhoz léptem. Már mindent előkészítettem, így a palettát, a festékeket, az ecseteket, a vizet és a terpentínt is. Már csak arra kellett várnom, hogy fantáziám kivetüljön az előttem lévő fehér, szövetszerű anyagra. Tájat akartam festeni, vagy csendéletet,…..
Szereplők: Johnny&Taeyong (NCT 127) Műfaj: angstFigyelmeztetés: nincs~ Leírás: "Mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki." (song)
A sínek megremegtek, ahogy a több tonnás szerelvény átrobogott felettük. Régóta suhant át a tájon szakadatlanul, maga mögött hagyva érzéseket,…..
Jaebum lehajolt a földre esett könyvért, összeszűkítve a szemeit, az aljasan szempillái alá szökő, vakító napsugarak elől menekülve. Lassan őszbe fordult már, az idő hűvösebb lett, s a házban uralkodó hangulat csak tovább szomorította a nappalok rövidülésének látványát. Itt-ott már kókadoztak a…..
Lei.
2017.08.10 13:03:45
@Yuna Choi: Mert nem igazán tudok a műfajban szépet írni egy csepp szomorúság nélkül :c Lassan már tényleg kezd bűntudatom lenni, amiért folytonosan átgázolok a lelkivilágodon :c
Szereplők: VHope (BTS) Műfaj: angstFigyelmeztetés: nincs~ Leírás: "Ha elhagysz, veled mehetek?" (song)
Az este könyörtelenül húzta fel az égboltra sötét, csillagtalan paplanját, hogy eltakarja vele a reményt nyújtó napsugarakat. A sötét gyorsan beborított mindent, és egy fajta mélységes…..
Szereplők: HyoRa (Hyorin&Bora)Figyelmeztetés: yuriMűfaj: fluffLeírás: „A hirtelen támadt szerelem, amely házasságot indít, igazgyöngy, gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb művész csiszolt, kincs, amelyet a szív legmélyén kell elrejteni.” (song)
Halkan nyitok be a közös…..
Lei.
2017.07.25 01:31:42
@Yuna Choi: Ó, jézusom, annyira zavarba lehet engem hozni az ilyenekkel Q_Q Szerintem messze-messze nincs benne semmi isteni, tehetség meg még annyi sem :DD
De tündéri vagy TT Bár elhamarkodott egy kijelentés volt, mert vagyok olyan gonosz boszorka, hogy megdobállak egy csomó idétlen párossal :c Ha te írod én beáldozom, hiába nem ér sokat a bébifülem :DD
Hát, bár nem vagyok teljesen elégedett, mondhatni jól sült el a vizsga. Köszönöm, hogy szorítottál ♥
De tündéri vagy TT Bár elhamarkodott egy kijelentés volt, mert vagyok olyan gonosz boszorka, hogy megdobállak egy csomó idétlen párossal :c Ha te írod én beáldozom, hiába nem ér sokat a bébifülem :DD
Hát, bár nem vagyok teljesen elégedett, mondhatni jól sült el a vizsga. Köszönöm, hogy szorítottál ♥
Letettem a kezemben tartott füzetet, s arcomat az ég felé fordítottam. Lehunyt szemhéjaimon át is látni véltem a ragyogó csillagok sűrű, ezüst ködét. Minél hosszabbra nyúlt az éjszaka, annál jobban gyötört az álmatlanság.
Hónapok teltek el, s egyre bizonytalanabb lettem. Azt hittem az ismerős…..
Odakint tombolt a vihar, csapkodtak a villámok, az ablakon kopogott az eső, és az aprócska ház falain visszhangot vertek a hangosabbnál hangosabb nennydörgések.
Éreztem, ahogy Chanyeol álmában közelebb bújik hozzám, szinte cicásan simult karjaim közé, feje a mellkasomon pihent.
Sosem tudtam…..
Azt mondják, ha álmodban meghalsz, akkor a valóságban sem kelsz fel többet.
____________
Ölébe hajtottam a fejem, majd halántékomra vezettem bal kezét, és kérleltem, hogy simogassa. Úgy könnyebben elalszom.
Kint már ciripeltek a tücskök, és a szellő is lágyan mozgatta a lombokban megbújó…..
Szereplők: HyoRa (Hyorin&Bora), Dasom, Soyou (SISTAR)Figyelmeztetés: nincs~Műfaj: angstLeírás: " Ha az elválás ilyen iszonyú kín, jobb lett volna, ha sosem találkozunk." (song)
- Akkor mind egyetértünk? – nézett végig a lányokon Soyou. Már órák óta ültek a STARSHIP Entertainment egyik…..
Lei.
2017.06.30 23:04:00
@Yuna Choi: El sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök a gondolatnak, hogy lesz még velük fici, arról nem is beszélve, hogy mennyire jól esne a kicsi szívemnek, ha tényleg boldog lenne a vége. De azért ne legyünk telhetetlenek, már az is rettentő nagy öröm, ha írsz velük.
Nem tudom mire óhajtasz célozni, mindig fair vagyok a karaktereimmel. *POLLLYÉN* De nem kell most aggódni értük, elapadt az ihletpatak, átkerültem a túloldalra, szóval most én vagyok rátok utalva, hátha megleptek néhanapján valami remekművel.
És ugyan-ugyan. Én köszönöm, hogy olvashattam és rajonghattam ❤
Nem tudom mire óhajtasz célozni, mindig fair vagyok a karaktereimmel. *POLLLYÉN* De nem kell most aggódni értük, elapadt az ihletpatak, átkerültem a túloldalra, szóval most én vagyok rátok utalva, hátha megleptek néhanapján valami remekművel.
És ugyan-ugyan. Én köszönöm, hogy olvashattam és rajonghattam ❤
Fekete csendben játszott az éj. A Hold leghalványabb fényét is elkeseredetten itta a részeg égbolt. Hosszú uszályát húzta maga után a lagymatag szellő, megmozgatva az élettelen avar aprócska lakóit. Csontig hatolt a szokatlan hideg, lecsupaszítva a bőrt, megmarva a forró húst. Késett az éjféli…..
*A cím és az idézet Andy Biersack - Ribcage című dalából származik
Fellépett a színpadra. A tömeg egyként adott hangot az örömének, hogy újra láthatják őt, a példaképet, az énekest, az elérhetetlen csodát, kinek nem csupán hangja, de arca is angyali.
Féltékenyen dobbant a szívem, mégis a…..
Jaebum:
Lágyan táncolt a szél a külváros csendes utcáin. Szerettem a tavaszi kora estéket. Nyugalom ölelte körül az ember lényét és a legkevésbé sem kellett azon agonizálni, hogy vajon mire gondol az éppen arcomba bámuló ember. Csupán lehettem magamnak, elmerülve a gondolataim mély…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Kezdem talán azzal, hogy szégyen vagy nem szégyen, de utána kellett néznem a szereplőknek, hogy valami egészen halvány foglamam lehessen arról hogy kik ők, s ezáltal könnyebben megfoghatóva varázsoljam magamnak a történetet így második olvasásra. Amikor kiposztoltad ugyanis szinte azonnal rávetettem magam, s mint aki nem lát-nem hall, csak olvastam, mert annyi kihagyás után végre újra itt vagy…♥
Szóval mint mondtam, így másodjára alaposabb voltam, harmadjára meg végképp, ugyanis ez vezetett ahhoz, hogy a ahelyett, hogy 20 perc alatt valami komment-szerűséget lefirkantottam volna neked, inkább egy komplett elemzéssel állok elő.
Kezdem szerintem ott, amit már valószínűleg alapból tudsz: istentelenül jól írsz songfic-eket. Ügyesen ágyazod be a dalszöveget, maga a fordítás is eszméletlenül jól megállja a helyét. Rettenetesen irigyellek, amiért ennyire könnyednek tudod ábrázolni ezt az amúgy – számomra - piszkosul nehéz feladatot.
Folytatom akkor már a pozitívumokkal és a következő napirendi pont nem más, mint a fogalmazásod. Egy gyors visszatekintést igényelt, hogy biztosan állíthassam, rengeteget fejlődtél. Ez egy kisebb csoda számomra, hiszen nem volt ennek gyakorlati menete (vagyis olyan biztosan nem, amivel találkoztam volna:c), szóval le a kalappal, erre nagyon kevés ember képes ilyen formában.
Szépek lettek a hasonlataid, választékos a szóhasználatod, figyeltél a megragadott motívumok kiemelésére, mesteri eleganciával használtad a nehezebb költői képeket is. Komolyan, lenyűgöző volt olvasni minden sorod.
Tetszett nagyon a kivitelezés is. A szívemre teszem a kezem és úgy mondom, hogy mocskosul allergiás vagyok a lélektani történetekre, mert annyira könnyű őket elsietni, elnagyolni…úgy összességében mondva elszúrni, hogy az már több ponton is komikus. DE! De te annyira ügyesen, annyira finoman és élethűen kezelted a témát, hogy sikerült teljesen magával ragadnia a tipródásnak, a kétségeknek, a bűntudatnak. Egészen ritkaság számba megy, hogy akármilyen történetet sikerül átélnem (jó, Juditot leszámítva, ott amúgy is kontrollálatlan fangörcseim vannak), szóval megint csak mondom: kivételesen csodálatos volt ezt nekem olvasni.
De itt én most közbeszúrok valamit, ami nem hagyott nyugodni egy percre sem, míg olvastam. Nagy dolognak tűnhet, de igazából könnyen orvosolható és ha valaki, hát te igazán egyszerűen meg fogod oldani. Ez pedig nem más, mint a formázás. Nekem is nagyon-nagyon sokáig az ellenségem volt, a mai napig borzalmas módon szenvedek vele, mégis muszáj megjegyeznem… Figyelj olda a bekezdésekre, húzd picit beljebb a sort az elején. Nem feltétlen a szépség miatt, sokkal inkább a követhetőség, átláthatóság érdekében mondom. Kétszer jártam úgy, hogy elcsúszott a tekintetem és aztán kereshettem, hogy hol jártam, ami sajnos ki is zökkentett a hangulatból.
De ezt leszámítva persze a vége mégis az, hogy rettenetesen büszke vagyok minden sorodra, gyönyörű történetet hoztál össze.
Alig várom a következőt ♥