cra 2016.08.30 22:07:03

@Abigel0.32: Gondolom inkább a szerzőknek szólt a kérdés, de annyira hasonló a problémám, hogy úgy éreztem muszáj írnom. Bár csak 25 vagyok, de mintha egyszerre lenne kapuzárási és kapunyitási pánikom. Én is az egyetemmel kínlódok, de levelezőn, ezért csak itthon ülök már évek óta, úgy érzem elmegy mellettem az élet, de ugyanezért már a munkába állástól is félek. Eddig a szakmában akartam elhelyezkedni, de mostanában jutottam oda, hogy inkább valami egyszerűbb munkát vállalnék, aztán majd fokozatosan valami komolyabbat. Vagy tanulnék valami mást, vagy befejezném az iskolát, és úgy.
Én is a szüleimmel élek, és most már egyre jobban zavar, azt már lehet, hogy csak belelátom, h téged is.
Alvásproblémám szerencsére nincs, (bár a héten elég rosszul aludtam, úgyhogy át tudom érezni :D), de lehet, hogy tudok kicsit segíteni. Ha van androidos telefonod, egy pár ezer forintos fitnesskarperec kell hozzá (pl: xiaomi mi band, elég olcsó, de jó), meg ez a progi play.google.com/store/apps/details?id=com.urbandroid.sleep&hl=hu
Figyeli az alvásciklusokat, és az éber fázisban ébreszt. Ez persze csak reggel jó, de kezdetnek az is valami, ha már az ébredés jobb. És ha már a telefonoknál járunk, elalvás előtt 10-20 perccel kerülendők a kijelzők a hideg fényük miatt. Aztán ennél többet nem értek hozzá, ha valami pszichikai oka van, akkor lehet nem segít. :S Én mondjuk az evésemen vettem észre, mikor magam alatt vagyok, akkor válogatósabb vagyok.

cra 2016.10.02 18:34:34

@Abigel0.32: Szia! Biztos nagy szerepe van a frusztrációnak abban, hogy már el akarok itthonról költözni, meg az, hogy nem ment az iskola, és igazából már a külföldre költözést tervezgettem évek óta. Hogyha nem tudok kicsit változtatni, gondoltam majd változtatok egy nagyot. Aztán tavasszal rátaláltam a blogra és elég sok mindent átértékeltem, meg még sokat kell ezután is. Mindig néztem az álláshirdetéseket, de a "csapatmunka" és társaitól kivert hideg, aztán hetekig feléje se néztem, és a jelentkezésig egyszer se jutottam el. Aztán most tudva, h inkább lépésenként kéne haladni, meg az iskolát se tudom tovább húzni, rászántam magam, hogy végre jelentkezzek egy gyakorlati helyre, meg operátornak. Felhívtak, de nem jött össze, az operátori persze igen, kedden kezdek, jól be vagyok rezelve :)
Most, h megint több ismeretlen emberrel kellett beszélgetnem jöttem rá, amit már tudat alatt észrevettem, hogy nálam is számít, h mennyire ismerek valakit, mert igaz, h megvan az ismeretlenektől való félelem, de az elején sokkal könnyebben megnyílok, aztán minél jobban ismerem, annál inkább meg akarok felelni az általam gondolt elvárásainak.
Sok bajom mellett az alvással van a legnagyobb szerencsém (meg ha nem lennék ilyen pesszimista, még biztos eszembe jutna pár), de vizsgák vagy most az állásinterjúk előtt mindig nagyon rosszul alszok, és ilyenkor mindig félek, h ezt is "elvesztem" ezért erről is sokat olvasok.

cra 2016.08.13 18:55:21

Hogy mi?

Bocsi, csak viccelek. :) Nálam ez inkább csak írásban jelentkezik, bár én is félek a telefonálástól, de szerencsére nem annyira, mint te. Már általános iskolában, amint fogalmazásokat kellett írni, rögtön megutáltam. Pedig szinte mindent szerettem (ettől is mindig kisebbségben éreztem magam, hogy nem szidtam a tanárokat, a tantárgyakkal se volt különösebb bajom, nem voltam stréber, de úgy éreztem annak néznek), de a fogalmazás dolgozatoktól mindig rettegtem.

Ez egészen addig ért, hogy háromszor futottam neki a diplomamunkának, de egyszer se írtam egy sort se. Ez lehet, hogy kicsit hosszú lesz, de megint úgy érzem, hogy ezt ki kell fejtenem, muszáj megmagyaráznom... Úgy alakult, hogy gimi után levelezőre kerültem, és igazából már másodikban ott kellett volna hagynom a fenébe, de különböző okok miatt nem tettem, de erre most tényleg nem térek ki, majd talán máskor. 4-5 év után jutottam odáig, hogy el tudjam kezdeni (már nem is emlékszem és most lusta vagyok utánaszámolni), de úgy éreztem nem tudnék írni egy olyan témáról 50 oldalt, amiről nem tudok semmit. Ez valahol igaz is mert már alig tanultam, meg a tanár se volt valami segítőkész, aztán megpróbáltam másik tanárnál másik témával, de úgyanúgy a feladat nagysága már alapból elijesztett.
Úgyhogy most hét év után úgy tűnik, tényleg otthagyom az iskolát, de jelentkezni akarok egy tanfolyamra, ami most indul, mert hát érettségivel nem sokra megyek.

Bocsi, hogy átmentem életmesélésbe, de ez is jól mutatja azt a kettősséget, hogy miközben utálok írni, egész sokat tudok olyanról, amiről van mit, és úgy érzem elég jól is. Bár mostanában, hogy kommentelek egy-két oldalon, meg eltévedve kollégával elkezdtünk emailezni (más nem akar írni? nem akarok kuncsorogni, de tényleg olyan jól esnek ezek a beszélgetések) észrevettem, hogy bizony egy külső szemlélőnek, lehet összevisszaság az én atombiztos logikám, amin az se segít, hogy véget nem érő mondataim vannak, mert nem teszek pontokat. Ez a komment pár hete még valószínű három mondatból állt volna. :D Szóval nem biztos, hogy olyan retorikai zseni vagyok mint gondolom. Ez is milyen abszurd, hogy rettenetesen sokra tartom a szóbeli képességeimet, közben félek beszélni, meg írni.

Hát eléggé eltértem a témától. :S

cra 2016.09.05 21:57:09

@Kaisa: Most ha telefon, vagy email közül kell választanom szinte mindig az email győz, (kivéve időpont foglalás, nálunk talán nem is nagyon szokás, meg ott valamiért sokkal jobban szeretem a telefont) szóval nekem is talán az írásbeli az erősebb, csak ez tényleg olyan régóta bennem van, és a diplomamunka miatt folyamatosan, újra, és újra előjövő probléma. Sokat vitatkozom anyámmal, és mintha nem értené mit mondok, eddig "simán" hülyének néztem, (hú... nem biztos, h ez a helyes szóhasználat, annyira azért nem vészes a helyzet) de mostanában már elkezdtem kételkedni, tényleg érthetően beszélek-e, részben az itt olvasottaknak köszönhetően, - nehogy magatokra vegyétek, én mostanában mindent megkérdőjelezek magamban (a vallástól kezdve a forma-1 nézésig :D) - meg mostanában az írásaimat is addig olvasom újra, míg bele nem gabalyodok.

Nem csak az idő miatt, csupa előnyökkel járna, ha befejezném, pl nem kéne kitalálnom, h mégis mi a fenét csináljak helyette, de egyszerűen nem bírom. :( Most megint találtam egy nagyon ígéretes álláshelyet, és végre arra is rászántam magam, h jelentkezzek, de ha holnap se hívnak azt hiszem lemondhatok róla. Ha felvennének, és menne, valószínű be tudnám fejezni.

cra 2016.08.27 19:14:56

Az imposztor szindrómáról hallottál már? Mert ez elég hasonló ahhoz, amiket leírtál. Elbukdácsoltam egyetemen már majdnem a végéig, és már rég otthagytam volna, de nem merek neki állni egy másiknak, mert mi van ha nem vagyok képes rá? Ha nem csak a jelenlegihez nem vagyok motivált, hanem kevés vagyok hozzá, lusta vagyok, hülye vagyok, stb. Hiába vannak meg a vizsgák, csak arra gondolok, hogy nem tudok semmit, csak szerencsével mentem át. Aztán olvastam erről, de persze nagyon nem nyugtatott meg. Szóval még a sikereseknek is nehéz, hiába ismer rá, hát még ha kudarcai vannak az embernek. Nézz utána, hátha vannak kezelési módszerek.

cra 2016.09.05 21:32:00

@Kaisa: "az imádata elvakítja, és nem látja, hogy alapvetően mennyire nem tudok semmit. " Ez is tünet-gyanús :) De itt talán tényleg elég, ha már eddig eljut az ember, hogy "á, már megint paranoiás vagyok"

cra 2016.08.16 22:01:11

Fél éve találtam a blogra, és rögtön magamra ismertem. Nekem is minimum 12-13 évesen kezdődött ez, és a végnélküli önmarcangolások közben arra jutottam, hogy nekem megfelelési kényszerem van. 2 éve olvastam Susan Cain könyvéről, és akkor hallottam először az introvertáltságról is, és hatalmas megkönnyebbülést éreztem, hogy talán mégis normális vagyok.

Azóta, meg a netnek köszönhetően már kicsit előtte is, volt azért némi javulás az önértékelésemben, de nagyobb változás nem. Aztán télen megint előkerült az introvertáltság a híroldalakon, és eszembe jutott, hogy rákeressek a könyvre, (a net az ekönyveket is elhozta, és azóta hajlamos vagyok elfelejteni, h meg is lehet őket venni :D) és akkor találtam meg a blogon az ajánlót. Az oldalsávra nézve, mikor megláttam a varázsszót rögtön tudtam, hogy jó helyen járok, és minél többet olvastam, ez annál inkább beigazolódott.
Elég sokáig visszaolvastam, aztán persze ezt is hanyagoltam egy kicsit, de pár hétre rá visszajöttem, és akkor meg az elejétől kezdtem el. Most az a fura helyzet állt elő, hogy a régiekből szinte mindet olvastam, az újabbaknak, meg csak a kétharmadát kábé, de most már rendszeres olvasó vagyok legalább, és talán már tényleg rendszeres hozzászóló is leszek.

Szívesen várom én is az emaileket, ha valaki beszélgetni akar. Vas megyei vagyok, így a személyes találkozó nehezebb, de középtávon amúgyis gondolkodok a Pestre költözésen.

cra 2016.06.17 22:18:21

És persze a linkelés se megy, na mindegy

cra 2016.06.17 22:15:08

Sziasztok!
Pár hónapja találtam a blogra, és már rögtön magamra ismertem, ahogy tovább olvastam ez csak fokozódott. Jó példa, hogy eddig tartott, míg regisztráltam, és még egy két hetet gondolkodtam a nicknevemen :D
Most így hirtelen nem is tudom, mit írhatnék még, de úgyis a többi posztnál lenne releváns, majd némelyikhez írok a napokban talán.
Kicsit <a href="http://favoritememes.com/_nw/4/72231834.jpg">fura</a>, hogy kapásból találkozót szerveznék, de kezdetben úgyis csak email váltásokra lenne merszem, azt hiszem. :D
Amúgy én is vas-megyei vagyok, ami azért nehezíti a dolgot, de látom nem annyira, mint először gondoltam.