Adatok
monium5
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Gondolkodtam már ezen a bejegyzésen, csak mindig visszarettentem tőle. Évekig dolgoztam katekétaként, és egy évet hitoktatóként is. Tudtam, hogy sokakat megbotránkoztatok, ha őszintén írok a tapasztalataimról, ezért inkább halogattam. De most kisszámú barátaim egyike kért arra, hogy írjak róla, így…..
Ismét érdekes dolgok történtek a közéletben. Olyanok, amik a józan embereknél kiverik a biztosítékot. Ez nem feltétlenül baj. Nem véletlen, hogy nem Teréz anya ment politikusnak. Ma már nincsenek Deákok, Barossok, Klebelsbergek, a mai politikusok elsősorban megélni (pontosabban jól élni)…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Saját gondolataim: az egész hitoktatás, amit iskolákban kell művelni, bohóckodás. Jelenleg legalábbis. És mindegy, hogy egyházi iskola, ahol órarendbe építetten kötelező a hittan, vagy állami iskola.
Bohóckodás, mert nem veszik komolyan se az egyéb tanárok, se a diákok - meg kell jegyeznem, hogy erre azért rá is szolgálnak maguk a hittantanárok is olykor-olykor... Ugyanakkor ördögi kör is, hiszen ha azt tapasztalom, hogy a hittant, mint tantárgyat le kell ejteni, akkor miért is erőltessem meg magam a komolyanvételével és komolyan vétetésével? Illetve az érem másik oldala, hogy egyfelől én keményen teológiát tanítanék, persze, korosztálynak megfelelő szinten, és a többi tantárgyhoz hasonló komolysággal, másrészt sokszor én is úgy érzem, hogy ezt tanulja az, aki professzionálisan is ilyen pályán kíván tovább tanulni - a többieknek jogos igénye, hogy "életközelibb" órákat kapjanak, ahol el tudják mesélni mindennapi élményeiket, örömeiket, bajaikat. Csak hát köt a tanterv...
Számomra egy ideális megoldás az lenne, ha a hittan mellett lenne egy "lelkigondozói" óra, amely hivatalosan is tényleg teljesen szabadon alakítható, és az életkérdések megtárgyalásának rendes helye és lehetősége lenne, természetesen mindenféle hülye számonkérés és tanterv nélkül. Nem mintha nem lehetne ehhez is tananyagot szerkeszteni, hiszen ha lelkigondozás, poimenika, paszt.pszichológia, akkor az tudomány.
E nélkül jelenleg nincs más, mint lavírozni a törvényes és kevésbé törvényes vagy szabályos óratartás között, a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon helyzet megteremtésére törekedni.
Azt gondolom azonban, hogy teológiát csak hittudományi egyetemeken lehet tanítani, semelyik középiskola, még a egyháziak sem alkalmasok erre, ált. iskoláról ne is beszéljünk.
Ergo: legyen inkább lelkigondozás, vagy valami akármilyen más neve is lehet, ami mögött a fenti tartalom lenne.
Lehet, hogy előterjesztem a püspök úrnak.... - bár ez kevés lesz, az adott iskolának kell elsősorban rábólintani, az meg nehezebb ügy, bár ők is jobban örülnének ennek.
A másik az ökumenikus hittanóra ötlete. Így is igyekszem ökumenikus szempontokat is átadni, de jobb lenne egy teljesen vegyes társaság. Na persze csak akkor, ha valóban fontos az egyházaknak az ökumené...
Utoljára hagytam a szakmai megbecsültség, és a fizetség kérdését. Bőven van mit javítani. Nonszensz a hittanár fizetése, az meg, hogy mennyire becsülik, szót sem érdemel - de itt is meg kell jegyeznem az igazság kedvéért, hogy ez utóbbit sajnos, maguk az egyes hittanárok is "megszolgálják". Miért is becsülnék őket, ha ők maguk sem tesznek ezért, illetve ha saját magukat sem értékelik?
Eltekintve a hanyagságoktól, munkafegyelmi vétségektől: még mindig túl gyakran tévesztik össze a jóravaló, becsületes kollégák a krisztusi alázatot a birka szellemmel, - azzal, hogy természetesnek veszik, ha ők "kovács123jóskamariska módra" csak "szógálhatják" az Urat (vagy kit is??)!