Regisztráció Blogot indítok
Adatok
okosabb

0 bejegyzést írt és 18 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A választások közeledtével egyre többet hallani különböző érveket bizonyos pártok mellett vagy ellen. Ebben az írásban az általam leggyakrabban hallott érvről - a "legkisebb rossz" vagy a "kisebbik rossz" választása - fogom megmutatni, hogy miért hibás. Sok okból szavazhat az ember egy pártra - bár…..
okosabb 2018.03.28 13:14:07
Érdekes cikk, de inkább Valdezzel értenék egyet. Szélsőséges példával élve, ha választhatsz, hogy a kisujjadat vagy a kézfejedet vágják le úgy hogy más választási lehetőséged egész biztosan nincs (ha nem választasz akkor rng-vel sorsolják ki) akkor nem segít sem az erkölcs, sem az időpreferencia...

Namost nem mondom, hogy a jelen helyzetben teljesen jó analógia lenne a kisujj meg a kéz esete mert arányaiban ez inkább a "potenciálisan valamivel váll alatti de mindenképp könyök fölötti" vs "szinte biztosan csak valamivel könyök fölötti" amputáció esete: elöbbi a nemszavazás, utobbi a valamilyen ellenzékire szavazás.

Alapjáraton én sem vagyok a demokrácia híve (úgy gondolom libertárius szempontból az erősen cenzusos választójogú OGY + alkotmányos monarchia a kisebb rossz) és erősen szimpatikus a nemszavazás gondolata, de semmiképpen nem azért, mert elvetném a kisebbik rossz elvét, hanem épp fordítva, ezt tartom a legkisebb rossznak és ha kellőképpen sokan gondolnák így az aláaknázná a rendszer legitimitását.

Viszont jelen kivételes helyzetben hajlok rá, hogy mégis elmenjek, egyrészt mert akárkire is szavazok aki nem fideszes, és bejut az ellensúlyozza a fidesz túlhatalmát és talán kénytelenek lesznek egyeztetni/vitatkozni, kompromisszumokat kötni, kevésbé tudnak majd lopni ami mindenképpen kívánatos. Az hogy ki milyen arányban jut be lényegében tök mind1 mert ahogy írtad is a linkelt cikkben egyik sem mondható gazdasági értelemben jobboldalinak, vagy társadalmilag, politikailag libertárius/monarchista. Másrészt van egy párt (kétfarkúak ) ami ha bejut hasznos, jótékony célokra költi a kampánypénz nagy részét, ami még ha teljesen elutasítjuk a demokráciát, akkor is pragmatikusan nézve jól hangzik (igaz, nem jutnak be valószínűleg így nem is fogják korlátozni a kormány hatalmát de arra ott az egyéni szavazat).
A jobbik által kezdeményezett felvonulás - aminek fő kiváltó oka az ÁSZ Jobbikra kirótt bírsága volt - nem mozgatott meg sok embert (becslések szerint legfeljebb két- vagy háromezren lehettek). Ebből azt gondolná az ember, hogy vagy nem érdekli a magyarokat a demokrácia, vagy azt, hogy az emberek…..
okosabb 2018.01.20 13:38:01
A cikk egész jó lett, köszönet a megírójának!
A törésvonal és annak két oldala valós, én is tapasztalom a jelenlétét. Az egyik-másik definiálásban ill körülhatárolásában kisebb dolgokban nem értek egyet, de ezek egyrészt nem túl lényegesek másrészt koránt sem vagyok bennük olyan biztos... szóval a cikkben leírtak szerintem elfogadhatóak munkahipotézisnek.
Amit viszont erősen vitatnék az 2 "oldal" elnevezése. Tudom, hogy erről már a többi kommentben is volt szó, de megkísérlek azért újat is mondani hozzá vagy legalább a meglévő érveket jobban előadni :) (nem olvastam minden koommentet részletesen).
Szóval a leglátványosabban a borosgazda példáján látszik, hogy ez mennyire nem nevezhető feudális mentalitásnak. A feudalizmusban ugyanis az "én házam én váram" elve sokkal inkább érvényesült mint mondjuk a polgári rendszerekben. A földesúrnak nem igazán volt beleszólása hogy a jobbágy mit csinál a saját telkén ahogy a báróknak sem hogy a kisebb földesurak mit csinálnak és a királynak sem hogy a bárók... (persze ez helyenként és időnként eltérő volt én az átlagot mondom). Bizony sok tekintetben a polgári rendszerekben az államnak több beleszólása van az egyén életébe mint a feudális rendszerben volt. a jobbágyfelszabadítás valójában "nemeslefokozás" volt. Korábban nem kellett adót fizetniük és tarthattak fegyvert, míg a polgári államban - legalább is egy idő után - erősen beszabályozták a fegyvertartást és még az egykori jobbágyságénál is magasabbra tették az adóterheket. És amúgy a polgári rendszerekben is voltak erősen tekintélyelvű diktatúrák akik elvárták azt hogy a cím nem pedig a valós teljesítmény alapján értékeljék őket és beosztottjaikat, elvárták a feltétlen engedelmességet (Horthy, Hitler, Franco, Pinochet). Másik oldalról pedig felhozható, hogy a parasztok is olykor fellázadtak még a feudális idők alatt, tehát ezek szerint rájuk nem vonatkozik a "feudális" hozzáállás ami ugye elég furán hangozna.
Szóval én inkább azt mondom, hogy az egyik mentalitás neve autoriter vagy tekintélyelvű vagy vmi hasonló a másiké pedig teljesítményelvű, liberális, meriokratikus szemléletű, ilyesmi.
De kicsit kevésbé röviden ám informatívabban úgy is lehetne fogalmazni, hogy az egyiknek a pozició számít önmagában és megkérdőjelezhetetlenül a másiknak pedig a pozició mögötti miért alapján határozza meg az illető személyhez és döntéseihez a viszonyulást.
okosabb 2018.01.20 21:20:55
@Untermensch4: igen, a sima polgári vs feudalizmus-nál mindenképp jobb lenne :)
Vannak országok, melyeknek lakosai felnőtt módra és érett közgondolkodással viszonyulnak saját nemzetük múltjához, miközben helyén tudják kezelni múltbéli hibáikat, bűneiket és dicsőségeiket is. Aztán akadnak államok, melyek történelme annyira összetett és hullámzó - a kudarcok, vereségek és…..
okosabb 2017.07.15 15:05:24
Értékelhető a post szerzőjének objektivitásra törekvése, ritka erény ez manapság, az "alternatív tények" , álhírek és vég nélküli propagandát kérdés nélkül benyelő kétbites, közoktatásra szocializálódott tömegemberek korában. Ugyanakkor a cikkben felsorolt vitás pontok egyrészt nagyon 20. század centrikusak és van néhány közülük, amit komolyan vehető szakértők, morálisan beszámítható emberek nem igazán vitatnak. Például én még néhány szélsőséges kommunista kivételével senkitől sem hallattam, hogy a Rákosi korszak vagy a tanácsköztársaság olyan jó lett volna, vagy akár csak normális, elfogadható... (max arról vannak viták, hogy a lehetőségekhez képest kedvezőtlen volt, vagy nagyon kedvezőtlen, de ez már nem olyan nagy vita). A Fehér+vörös terror és az ellenforradalom megítélése simán összevonható lenne mert aki az egyikről A-t mond az a másikról is azt fog, aki meg B-t az is így van vele (értendő ez azokra is akik a minél nagyobb pártatlanságra, árnyalt világlátásra törekednek, hiszen igazságból csak egy van (példánknál maradva "C")). Trianon okairól valóban nagy szellemi cicaharc dúl viszont ez besorolható a Kiegyezéstől az őszirózsásig tartó kérdéskörbe, viszont a következményeit illetően úgy gondolom kb konszenzus van.
Így ugye maradna 6 pont de szvsz. legalább akkora fajsúlyú konfliktus van az őstörténet, a Habsburg ellenes "szabadságharcaink" megítélése és '56 (nyilván nem az ortodox kommunista és a nemilyen között, hanem a nemilyenen belül) meg a rendszerváltás körül , ezeket be lehetne tenni a kiesettek helyére
A Putyin látogatás kapcsán Oroszország ismét olyan heves érzelmeket vált ki a politika iránt érdeklődő közönségből, mintha még mindig orosz katonai megszállás alatt állna az ország, kötelező lenne oroszul tanulni, orosz himnuszt játszanának az iskolai ünnepségen és Moszkvában neveznék ki a…..
okosabb 2017.02.05 13:00:14
Azzal teljesen egyetértek, hogy a külpolitikának édekek alapján kéne mennie (sőt az alapján megy), az értékalapú politizálás csak látszat. Aki ezt kifogásolja, az egy naív idealista, aki nem látja át az állam eredendően gonosz működését és azt, hogy itt legfeljebb a magyar/európai/orosz emberek esetleg az emberiség szempontjából rossz és kevésbé rossz alternatíva közül lehet választani, szó nincs valami nagy pozitív egyetemes értékről ennél vagy annál az államnál, szövetségi rendszernél.

Viszont pont ennek a jegyében nem értek egyet azzal, hogy annyira elnézőnek kéne legyünk az oroszokkal. Ahogy már nevetőharmadik is megjegyezte a jelentős szláv népesség és a túl közeli nyugatiérdekszvéra-oroszo. határ miatt az oroszok évszázados érdeke kelet és keletközép Európa vazalussá tétele. Már 2. Miklós a 19. sz. közepén - persze szín tiszta racionalitásból - kikáltotta, hogy ő minden szláv védnöke. És az 1. Világháború (ami szintén a SZU elött volt nem sokkal) is részben az orosz keleteurópai törekvések miatt robbant ki, ezért álltak be Szerbia mögé. Ha nem tör ki az Októberi szoc. forradalom és nem kötnek különbékét az antant győzelme elött, biztos, hogy már akkor kiterjesztik a befolyásukat minimum az ortodoxlakta vidékekig, azaz bábállamot csinálnak az SHS királyságból (Jugoszlávia) és Romániából beleértve Trianonkor elcsatolt területeket is, és feltehetően a maradék Mo. sem tudta volna elkerülni a jelentős orosz befolyást... egy szó mint száz az orosz törekvések Kelet-Európa felé (nem feltétlen elfoglalás,inkább alávetett helyzetbe taszítás, vazalussá tevés) mind a SZU elött mind utána (lásd Dnyeper mneti köztársaság, Balti államokban élő oroszok lázítása, Jugoszláv háborúban Szerbek támogatása újabban krím és K-Ukrajna) elvitathatatlanok.

Kérdés: Jobb-e nekünk az nyugati (USA,NATO,EU) vazallusságnál az Orosz? Mivel megfigyelhető, hogy minden nagyhatalom és szöv. rendszer igyekszik legalább részben a saját polit.-gazdasági berendezkedését a tagaira/alárendelt államaira erőltetni ezért azt mondhatjuk, hogy nem. Az empirikus megfigyelések szerint ugyanis a nyugati berendezkedés a legtöbb szempont szerint jobb mint az orosz. Így - jelen és közeljövőbeli állás szeint - Mo. lakosságának kevésbé rossz a NATO és az EU - mint a FÁK és a posztvarsóiszerződés... Az nem baj ha a néha kereskedelmet, kultúrát, diplomáciai mozgástér növelését illetően kikacsintunk az orosz maci felé (O.V is ezt csinálja tul képp és nem is rosszul eddig) , de semmiféleképpen nem szabad túlzásba esni. Csak remélni (vallásosak esetén imádkozni) lehet, hogy az ország vezetése a nagy egyensúlyozás közben nem csúszik az oroszok karja közé! Egyszóval az óvatos reálpolitikai egyezkedés nem az ördögtől való, de az Oroszország-ellenes hangok sem, a legjobb ha a kettő együtt létezik így kordában tarthatja az egyik a másikat.
Liberatórium Mi vagyunk a jövő 2017.01.16 15:30:16
Az elmúlt évben kevés olyan dolog történt a világban, amire azt mondaná egy libertárius: "Igen, ez a jó irány." Sokan épp ezért pesszimisták a jövőt illetően, ami az elmúlt év gazdasági és politikai eseményeit tekintve nem annyira meglepő. Ez az írás egy picit optimistábban áll a jövőhöz, ugyanis…..
okosabb 2017.01.20 00:10:36
@kristophoros83: Ő egy elemző (onnan lehet tudni, hogy ott van a nickje végén csupa nagybetűvel), tehát tudja mi a társadalomellenes. 3 soros mély-elemzéssel kimutatja, még érvek sem kellenek különösebben hozzá, elég egy-két ravasznak szánt keresztkérdés és hopp, lelepleződtél.
okosabb 2017.01.19 15:34:37
@MaxVal BircaMan ELEMZŐ:
Aki valóban liberális (de szerintem akinek kinn van a 4 kereke), az nem öl embert, max önvédelemből. Elég gáz, ha magyaráznom kell az élet tiszteletét.

A szabadság tisztelete, a vallás és véleményszabadság, meg hogy nem ejtünk túszul embereket (mozgásszabadság), nem zsarolunk, nem tiltjuk az olyan cselekményeket amivel másnak nem ártanak (pl könnyűdrogozást és eutanáziát sem, saját pénzkibocsájtást sem kéne) , megengedjük a szabadságuk önvédelmét szabad fegyvertartással, engedjük az embert vállalkozni stb.

A tulajdon tisztelete azt jelenti, hogy az állam (vagy akárki más) nem sajátíthatja ki csak úgy a birtokodat, nem mondhatja meg kit kell beengednek és kiszolgálnod (többek között innen látszik, hogy nem teljesen a klasszikus liberális elveknek megfelelő társadalomban élünk).
Ebben a sorozatban a libertarianizmus filozófiai és gazdasági megalapozását, valamint az ezekből levonható tanulságokat és következményeket fogom bemutatni. Látni fogjuk, hogy míg az alapok nagyon egyszerűek, sőt magától érthetőek, a belőlük levont következtetés sokszor nem felelnek meg azoknak a…..
okosabb 2016.05.20 00:21:21
@Untermensch4: Javaslom tanulmányozásra a Maslow piramist. Az általad mondottakon kivűl az alapszükségetek közé tartozik egyfajta létbiztonság, egészségügy, az utódok eltartásának, iskoláztatásának képessége, emberi munkakörülmények, valamennyi szabadidő, illetve lehetőség (reális remény) a kemény munkával történő anyagi felemelkedésre. Úgy gondolom ezek az emberhez méltó élet alapfeltételei, ami mindenkinek járna. A probléma az hogy a jelenlegi rendszerben és még inkább egy abszolut magántulajdonon alapuló rendszerben vagy a szabadidő+emberi munkakörülmény páros vagy pedig a minimális életszínvonal (amit egyébként tényleg meg lehetne oldani kb minimálbérből vagy kicsit afölöttiből) nem adatik meg az emberek nagy részének. Pedig lenne reális lehetőség mert megvan hozzá a pénz. Nem is kellene felfüggeszteni hozzá a kapitalizmust de még erős állam sem kellene hozzá. Épp csak politikailag tudatos munkásság, és egy fokkal nagyvonalúbb tőkés-vállalkozó réteg, szélsőséges esetben (Afrika, Indokína) a nagyobb vállalatok tulajdonjogának ideiglenes sértésének lehetősége.

"Az USA területén az első, reguláris elkövetésű géppuska-használatot egy nagyobb elégedetlen, nagyon szegény tömeg ellen követték el akik sátoroztak."
Ez is előfordul, de ha jobban megnézzük itt is magántulajdon minden más szabadságjognál előrébb játszik részben közre a kellemetlen szituáció kialakulásában. Mindenesetre a munkajogi törvények a 19. sz. 2. harmadától Nbr-ban épp úgy mint az államszocializmus gaztettei vagy éppenséggel akármiféle balos-populista jelölt megválasztása nem igazán jöhetett volna létre egy rakat kisemmizett, rossz körülmények között dolgoztatott munkás nélkül.
okosabb 2016.05.26 21:24:13
"1. mi lenne a létbiztonság meghatározása? Az is egy minimum hogy a közvetlen éhenhalástól mindenki legyen védett. Az is hogy emellett az évszakoknak megfelelő lakhelye is legyen.
2. mi lenne az egészségügy minimuma? Közvetlen életmentés? Ezen felül vmiféle rendszeres vizsgálati lehetőség? Ezen felül bizonyos betegségek kezelése?
3. mennyi utód, milyen élet- és milyen oktatási színvonalon? Az "evolúciós/genetikai létminimum" egy utód hogy az illető "ne haljon ki", a populáció stabilitásához ha jól emlékszem 2,4 gyerek/2szülő kell. Hány négyzet- és légköbméter egy-két gyerek lakhatási minimuma? Milyen szintig kellene alapból biztosítottnak lenni az oktatásnak (a befejezett általános és a Harward között eléggé széles a skála)?
4. mekkora (és egyáltalán hogyan mérhető) baleseti veszély és egészségi kockázat a határ?
5. mennyi szabadidő és mi számít annak? Munkáltatói szempontból a nem munkaidő az szabad. Munkavállalóiból a munkába és munkából közlekedéssel töltött idő nem az. Itt ki kéne térni a közlekedésre is.
6. milyen távlatú és mennyivel kevesebb szabadidő árán megvalósuló mekkora anyagi felemelkedés?"

Ezek jó kérdések, késöbb, szakembereknek és a közmegegyezésnek ki kell majd rá dolgozni a választ, de én most alapelveket fogalmaztam meg nem annyira konkrétumokat.

"A "dolgoztatás" pedig sztem a 19.sz végén nem jelentett erőszakos kényszerítést (mármint a tömegek esetében, a mai napig van rabszolgaság helyenként a világban)"
Elméletben nem gyakorlatban igen. Egy 19. sz. eleji NY Eur.-i munkás, vagy manapság Afrikában vagy Kínában ha el akarta/akarja tartani magát és családját ténylegesen nem volt más lehetőség mint a legközelebbi gyárban 12-15 órát asszonnyal gyerekkel együtt élhetetlen munkakörülmények között robotolni közepes bérért. Ez rosszabb életkörülményeket jelentett mint a földművelés idején (ahova ugye a bekerítések miatt nem térhettek vissza) még nevet is adtak a szociológusok neki: pauperizáció.
Egy ilyen jelenséget vagy állami beavatkozással lehet megakadályozni, mint pl a 19 sz közepén történt a gyári törvényekkel, vagy tudatos munkássággal, szakszervezetekkel, nagylelkűbb hosszútávú érdekeiket ismerő tőkésekkel, munkáltatókkal. Mivel az állami beavatkozásból csak 10ből 1szer jön ki olyan szép eredmény mint a gyári törvények ezért gondolom hogy az utobbi megoldás jobb.

Ezek abba a kategóriába tartoznak mint az első kérdéssor. Remélem nem azt szeretnéd ezekkel a kérdésekkel elmosni hogy a magántulajdonnal és gazdasági helyzettel is vissza lehet élni korlátozásra szorulnak...
okosabb 2016.05.28 23:47:47
Alapjába véve még a lokális-globális megoszlásban sem különbözik igazán a véleményünk. Én filozófiai értelemben véve (azaz milyen rendszert látnék szívesen ha nem lennének a fránya realitások) anarchista vagyok, a lehetőségekhez mért irányvonalakban pedig libertariánus . A globalizált megoldást csak legfeljebb szükséges rossznak fogadom el, de ha lehet inkább úgy se (bár én a lokális alatt nem Európát értem hanem néhány száz esetleg 1-2 ezer főt). Azért mondható szükséges rossznak mert a tendenciák egy világbirodalom, világállam felé mutatnak, és ha már van ilyen akkor legalább jól körülhatárolt jogkörökkel rendelkezzen lehetőleg a közrend és valamiféle minimális esélyegyenlőség megteremtésére, legdurvább gazdasági visszaélések megelőzésére korlátozódva. Amennyiben létrehoznának egy globális államot abban a globális lokális esélyegyenlőség már némileg, máshogy nézne ki, ez igaz. Én arra gondolok hogy először mindenki a maga helyi viszonyai között teremti meg azt, aztán pedig a különböző városok országok régiók között indulhatna meg egyfajta esélykiegyenlítődés, lehetőleg úgy hogy a gazdagabb vidék szegény a szegényebb vidék szegényének adakozzon ne pedig a szegényebb vidék gazdagjának. A cél pedig minimumként nem egy nyugati polgár életszínvonala (mert ez nem is lenne lahatséges ahogy írod is) hanem mondjuk egy minimálbéres magyaré lehetne. De az a helyzet hogy minél többet írok róla annál eélképzelhetetlenebbnek tűnik az egész dolog, mert sajnos jelenleg úgy néz ki a dolog hogy az emberek nemhogy a hosszútávú érdekeiket nem ismerik fel, de még jelen helyzetüket sem.

Visszatérve az eredeti problémára: a libertarianizmust/anarchiát vagy akármilyen szabadelvű szisztémát véleményem szerint úgy lehetne levezetni legjobban a hogy ez az az eszmei irányzat társadalmi rendszer ami a lehető legkevesebb kényszert és hatalmaskodást jelenti az egyénekre nézve, mindent szabad ami másnak nem árt. A magántulajdon is része ennek a szabadságnak természeten hiszen azzal alapjáraton nem ártassz másoknak ugyanakkor vannak olyan kivételes esetek amikor meg de szóval nem lehet mindent kizárólag a magántulajdon szabadságából levezetni, mármint ha realista szagú levezetést szeretnénk kapni.