Regisztráció Blogot indítok
Adatok
wandrerdenker

0 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel! Aki csak viselt valaha bármilyen lábbelit az élete során, az legalább egyszer közelebbi kapcsolatba került azzal a gyönyörűséggel, amit úgy hívunk, hogy vízhólyag. Ennek kialakulásának csökkentésére osztok meg most…..
Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel! Vágjunk bele az oly sokat várt harmadik részbe! Ez nem szól másról, mint a felsőrészek anyagáról és hogy azok mit kívánnak. Egy dolgot azonban máris leszögeznék: az univerzális dolgokról ugye tudjuk, hogy ami mindenre jó, az szarnak sem való?…..
Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel! Egy dolgot máris az elején le kell, hogy szögezzek a témával kapcsolatban. A hétköznapi ruhadarabok nem megfelelőek a vadonbéli barangolásokhoz! Itt ugyanis teljesen más szempontokat kell teljesítenie a ruházatnak. A…..
wandrerdenker 2016.06.08 14:27:39
A túrabotról lehetne egy cikk. Nem sikerült eddig megértenem, miért olyan jó, hogy minden egyes túrázónál, főleg a "profiknál" ott van a két síbot.

A kissé rosszindulatú tippem az, hogy ezeknek a túrázóknak tropára ment a térdük a bakancstól. Nekem is volt ilyen évem, mikor még bakancsban mentem, lefelé minden lépés potenciális gyilkos volt, ekkor nagyon jól jött volna a túrabotok támasztéka.

Felfelé viszont nagyon zavaró, de talán rosszul használom. Technikásabb terepen sokszor kell akrobatikázni, ugrálni, kapaszkodni, és egyáltalán a karokat a balanszírozásra használni: ilyenkor teljesen az útban vannak a síbotok.

Azt is nehezen írom alá anatómiailag, hogy maga a mozgás így jobb lenne a testnek: nem két bottal jártunk millió évig. Ha kissé előrerakod a botokat, akkor a felkarjaid előrekerülnek, nem tudnak kirotálni (->nyaki sérv); ha meg rendesen a test mellé sőt hátra kerül a bot, akkor meg nem értem, minek. Esetleg rekreációs eszköznek jó tartásjavításhoz, hogy szimmetrikus legyen a lépés. De egyébként két felesleges síbot a kezedben, hó nélkül - nevezzék bár túrabotnak.

Én mindig bevadulok, és erősen kezdem használni, azzal lököm magam, amivel sok terhet le lehet venni a lábakról, viszont ez keményen rámegy a csukló- és könyökízületekre. Egy óra így, és mehet is szépen a zsákra, egész nap ott fityeg, zörög.

A másik, objektívebb tippem, hogy azért használ mindenki túrabotot, hogy erősen reklámozza magáról, hogy ő most túrázik - hogy nehogy léha csellengőnek nézzék, aki egyszerűen csak élvezi a természetet, a magányt, a tűnődést, hanem olyan polgárnak, aki még a túrázást is "aktív kikapcsolódásként" hasznosítja.
Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel! Most egy olyan dologról szeretnék beszélni, ami elsőre furcsán hangozhat, hiszen már a hétköznapokban sem élünk vele. Vagy legalább is pár hölgyön kívül, akik alkalmilag feldobják a strandon, nem sok embert láttam…..
Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel! Az első és legfontosabb dolog amit be kell szereznünk egy kis vadonbéli barangoláshoz, az a megfelelő lábbeli. Egy rövid túrán vagy pehelykönnyű felszereléssel még a hátizsák sem olyan meghatározó. A menedék…..
wandrerdenker 2016.06.07 18:45:00
Nem a bakancsot kell betörni, hanem a lábadat. Ezt persze elfelejtik (a testről szinte semmi információ nincs ezen a blogon se, csak a felszerelésekről), ezért aztán persze hogy nem bírják másban, csak bakancsban.

Lassan kell felfuttatni a lábadat persze a hegyre. Sima low középhegyi túraCIPŐ-ben menni, néha fivefingers-re cserélve, pihenőknél mezítláb bolondozni. Így szépen lassan szokni a talajt, a boka erősödik, és az agyadban megképződnek az ösztönös balansz-reakciók, amik azonnal meggátolják a bokaficamot, ha veszély van. Szabály, hogy ha elfáradt a lábad, NEM szabad tovább menni, akkor már tényleg bakancs kéne.

Egyébként viszont a nehéz bakancs elmebetegség. A súly kifejezhetetlenül nagy hátrány. Egyszer mentem úgy, hogy egy 800 grammos mid-bakancsban mentem, de vittem egy North Face terepfutócipőt is. Nagy nehezen feltrappoltam félig, de akkora böhöm nagy súly volt a lábamon, hogy lecseréltem. Onnantól szinte szárnyalás-érzés, hiába volt a zsákomon aztán a másfél kilós láb-hodály.

Bízz a lábadban, ha kellően edzett. Felfelé nulla a veszély, akár mezítláb is mehetsz; lefelé kell nagyon figyelni, néha akrobatikázni. A lépteid táncosabbak lesznek, jobban egybeforrsz a talajjal, az agyad éberebb lesz, természetesebb, nem pedig böszme katonaként trappolsz a hülye bakancsodban, névleg büszkén róva a kilómétereket, a fogaid közt meg anyázva a fáradtságtól meg a lábfájástól.

Megjegyzem, több bakancsom is van, hanwag, meindl; mid bakancsban rendre megroggyant a bokám, túracipőben csak egyszer, mikor kerítésen léptem át.