Regisztráció Blogot indítok
Adatok
BL4

0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2016.05.02. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Határátkelő Áldom a szerencsém, hogy fiatalon elindultam 2016.05.24 06:46:00
Lélekben kívülállóként töltött magyarországi ifjúkor után saját megítélése szerint még éppen idejében ment Londonba BL4, hogy aztán ír feleségével New Yorkban telepedjenek le. A mai poszt mégsem a külső, sokkal inkább a belső történésekről szól, arról, hogyan…..
BL4 2016.05.25 04:52:31
@Bal:
Én sem gondolom, hogy lehet egy ilyen kérdésre általános választ adni. Az egyes személyes helyzetek nagyon eltérőek. Nem abszolút iránytűnek szántam a saját válaszomat, hanem csak egy konkrét példának, amely talán elgondolkodtató, és ezáltal esetleg hozzájárulhat egy-egy jó döntéshez vagy megnyugtató indokláshoz, amely mellett aztán jól lehet aludni.
BL4 2016.05.27 14:39:28
Határátkelő Már nem cipelek semmit 2016.05.08 06:50:00
A beilleszkedés, hazatérés témája adja a mai blogajánló gerincét, megnézzük egy személyes példán és a szakember szemével is a kérdést. Majd ellátogatunk egy fülöp-szigeteki börtönbe, ahonnan kis túlzással csak a pláza hiányzik. Tényleg hiányzik? (A poszt végén pedig egy…..
BL4 2016.05.08 18:40:54
"Mi, emigránsok nagyban hasonlítunk egymásra."

Ezt erősen kétlem. Az első részben leírt mélyről jövő keserűség teljesen ismeretlen számomra, nemhogy bennem nem volt ilyen, de másban sem láttam. Gondolom, egyfelől megtalálják egymást azok, akiknek a kifogyhatatlan panaszáradat az élet elkerülhetetlen és megszokott része. Másfelől pedig a hozzám hasonlóan szerencsésebbeknek nincs igényük az ilyesmivel kapcsolatos együttérzésre, ami legkönnyebben nyilván magyar emigránsok között található meg, tehát kisebb eséllyel fordulnak meg olyan körökben, és egyébként sem maradnak meg erősen negatív hozzáállású társaságban. Ezért talán mindenkinek úgy tűnik, mintha a saját tapasztalata nagyjából mindenkire érvényes lenne.

A beilleszkedés fázisairól szóló rész bizonyára sok munka és tapasztalat alapján készült, de az írójának feltehetően sokkal több kapcsolata volt olyan emberekkel, akik ilyesféle problémák feldolgozásában a segítségét kérték, mint olyanokkal, akiknek nem volt okuk pszichológushoz fordulni. Nem kétlem, hogy valós és gyakori jelenséget ír le, de számomra inkább egy ismeretlen embercsoportról írt érdekes antropológiai elemzésnek tűnik. Valószínűtlennek tartom, hogy "törvényszerűen eljön minden külföldre költöző életében" mindez.

Mivel kérték néhányan a Végleges döntés Magyarország elhagyása? című poszt alatt, megírtam a saját, merőben más történetem hosszabb változatát, és jeleztem néhány napja a fenti emailcímen. Mennyi az átfutási idő jellemzően, mire visszajelzést várhat az ember arról, hogy érdekli-e a blog fenntartóját egy iromány?
Határátkelő Végleges döntés Magyarország elhagyása? 2016.05.02 06:48:00
Vajon mennyiben változott az elmúlt években a határátkelés? Még mindig végleges döntés a legtöbbeknél egy új élet kezdete külföldön, vagy lassan kezdünk „hozzászokni” ahhoz, hogy jövünk és megyünk, pár évet Magyarországon élünk, párat pedig valahol külföldön? Ezek a kérdések is felmerültek egy…..
BL4 2016.05.02 20:07:25
A húszas éveimben költöztem el Magyarországról, már körülbelül egy évtizede. Akkor is véglegesnek tekintettem a döntést, és most is, mert Magyarországon úgy igazán soha nem éreztem otthon magam. A szocializmusban ugyan csak gyerekként éltem, de emlékszem, hogy akkor azért lógtunk ki a sorból, mert a családom minden vasárnap templomba járt, és ellenzéki újságokat rejtegetett otthon. Később, tizenévesen és fiatal felnőttként hol csodabogárnak, hol hazaárulónak számítottam, mert kiálltam olyan elvekért, mint egyenlő banásmód, a vitapartnerek tiszteletben tartása, plurális demokrácia, fékek és egyensúlyok és így tovább, amelyek a fejlettebb nyugati demokráciákban alapvetőnek, de minimum megszokottnak, számítanak.

Olyasvalaki számára, akire más hatással van a magyarországi légkör, aki azt másként élte, éli meg, a fentiek talán negatívabban hangzanak, mint ahogy az bennem lecsapódik. Ezért fontos hozzátennem, hogy nem gondoltam, hogy elüldözött a környezet, egyszerűen csak nem volt sok vesztenivalóm, mert csupán részben éreztem otthonomnak azt, amit hátrahagytam. Ezt könnyebb látni és megfogalmazni így utólag, amikor már megtapasztaltam, hogy milyen az, ha otthon tudja érezni magát az ember valahol. Itt a körülöttem levő emberek - elnézést a pongyola megfogalmazásért - összességében civilizáltabban viselkednek. Ritkábban tűnik úgy, hogy a békesség kedvéért jobb, ha magamban tartom a véleményemet.

Rokonokat, barátokat szívesen meglátogatok Magyarországon, és a (nem magyar) feleségem is örömmel jön velem. Megmutattam neki az épületeket, utcákat, településeket, hegyeket, ahol felnőttem. Mutattam neki a magyar kultúrából angolul elérhető szemelvényeket is. Mindez számomra is érdekes, nosztalgikus, de ugyanakkor már inkább egzotikum. Nem sejtettem húsz évesen, hogy valaha így fogom gondolni, de ha évtizedek múlva az idősebb generáció már nem lesz velünk, nemigen megyünk majd oda többet, nem lesz miért. Addigra megnéztük már, amit Magyarországon turistaként érdemes.

A helyzetértékelésem, élményeim bőven 2010. előttről valók. Az azóta tartó, engem Putyin korrupt és diktatórikus Oroszországára emlékeztető fordulatot már kívülállóként és elborzadva követtem figyelemmel. Ma már menekülnék. Áldom a szerencsémet, hogy viszonylag fiatalon eljöttem, amikor még könnyebb új kapcsolatokat, egzisztenciát teremteni, egy idegen nyelvet magas szinten elsajátítani, beilleszkedni, és amikor ezt nem teherként, hanem izgalmas kalandként éli meg az ember.

Nem tudom, mennyire egyedi vagy szokásos a tapasztalatom. Ritkán hallok hasonló véleményt, ezért gondoltam, hogy érdekes lehet, ha megosztom ezt.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása