Adatok
Celso Borges
0 bejegyzést írt és 28 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ezen a képen a világ vallásainak demográfiai projekciója látható a Pew Research Center szerint. Szerintem az ateizmus jövője ennél azért lesz jobb, mert a technológiai fejlődést, a tudást, a világiasodást, a kitéréseket alulbecsülték vagy egyenesen ignorálták.
Ebben a postban kifejezetten ateista…..
Celso Borges
2016.09.01 08:15:28
@Brendel Mátyás:
A tanulmányt frissítik, ott van az alján, de mindegy.
Az olajár pedig csak azt jelzi, hogy gond van, nem is kicsi.
Amikor valami rossz irányba halad a szélsőségek erősödnek, mint ahogy a politikában is.
ffek.hu/blog/molnar_geza/kitekinto_%E2%80%94_a_m_turiel_orvenyles
ffek.hu/blog/hetesi_zsolt/10_ok_amiert_nem_jo_alacsony_olajar
A tanulmányt frissítik, ott van az alján, de mindegy.
Az olajár pedig csak azt jelzi, hogy gond van, nem is kicsi.
Amikor valami rossz irányba halad a szélsőségek erősödnek, mint ahogy a politikában is.
ffek.hu/blog/molnar_geza/kitekinto_%E2%80%94_a_m_turiel_orvenyles
ffek.hu/blog/hetesi_zsolt/10_ok_amiert_nem_jo_alacsony_olajar
Az utóbbi hetekben Európa országaiban, Franciaországban, de már Németországban is felmerült a burkini betiltása. Egyes városok, mint például Cannes polgármestere ezt már el is határozta. Manuel Valls, a francia miniszterelnök támogatta. Németországban szóba került, a kormány, a pártok és a média…..
Celso Borges
2016.08.22 23:50:59
Ateista Klub
Ha a bűvész át tudja verni az embereket, akkor elhihetjük-e a vallás úgymond csodáit?!
2016.08.03 00:32:54
Az alábbi felvétel az America's Got Talent 2016 egyik bűvészéről szól, nemrég láttam egyik ismerősömnél megosztva. Ma olyan korban élünk, hogy az értelmes emberek, ha meglátnak egy ilyen felvételt, akkor feltételezik, hogy trükkről, és nem csodáról van szó. Ez egy jó hír, hiszen azt mutatja, hogy…..
Celso Borges
2016.08.22 19:27:59
@Atomic Warning:
"Ahogy az idő halad, a tudománynak egyre nagyobb esélye van arra hogy megfejtse a kérdést, és akkor kell találnotok egy másik megválaszolatlan "lyukat" a képzeletbeli isteneteknek, mert erre sem az lesz a válasz hogy az élet teremtve lett."
Megvárjuk, addig pedig álljon itt ez az emlékezetes idézet.
Gondolom ismered.
"Érdekes dolog megállni egy kuszán benőtt part mellett, amelyet sokféle növény borít, madarak dalolnak a bokrokban, a levegőben rovarok röpködnek, és férgek másznak a nedves földben, és eltűnődni azon, hogy mindezeket a finom gonddal szerkesztett formákat, amelyek
annyira különbözők, és amelyek oly bonyolult módon függnek egymástól, egytől egyig olyan törvények hozták létre, melyek ma is működnek körülöttünk. Ezek a törvények pedig, a legtágabb értelemben véve, nem mások, mint a növekedés, a szaporodás, az öröklés (ami
majdhogynem szükségszerűen következik a szaporodásból), a változékonyság (amely az életkörülmények közvetlen és közvetett hatásától, valamint a használattól és a nemhasználattól függ), az olyan nagyfokú szaporodási sebesség, amely a létért folyó küzdelemhez vezet; és mindezek következtében a természetes kiválasztás, amelyből a jellegek szétválása és a kevésbé fejlett formák kipusztulása adódik. Így a természetben folyó harcból, éhségből és halálból közvetlenül az elképzelhető legmagasztosabb eredmény: a magasabb rendű állatok létrejötte következik. Felemelő elképzelés ez, amely szerint a Teremtő az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerű
kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű forma bontakozott ki – és teszi ma is."
"Ahogy az idő halad, a tudománynak egyre nagyobb esélye van arra hogy megfejtse a kérdést, és akkor kell találnotok egy másik megválaszolatlan "lyukat" a képzeletbeli isteneteknek, mert erre sem az lesz a válasz hogy az élet teremtve lett."
Megvárjuk, addig pedig álljon itt ez az emlékezetes idézet.
Gondolom ismered.
"Érdekes dolog megállni egy kuszán benőtt part mellett, amelyet sokféle növény borít, madarak dalolnak a bokrokban, a levegőben rovarok röpködnek, és férgek másznak a nedves földben, és eltűnődni azon, hogy mindezeket a finom gonddal szerkesztett formákat, amelyek
annyira különbözők, és amelyek oly bonyolult módon függnek egymástól, egytől egyig olyan törvények hozták létre, melyek ma is működnek körülöttünk. Ezek a törvények pedig, a legtágabb értelemben véve, nem mások, mint a növekedés, a szaporodás, az öröklés (ami
majdhogynem szükségszerűen következik a szaporodásból), a változékonyság (amely az életkörülmények közvetlen és közvetett hatásától, valamint a használattól és a nemhasználattól függ), az olyan nagyfokú szaporodási sebesség, amely a létért folyó küzdelemhez vezet; és mindezek következtében a természetes kiválasztás, amelyből a jellegek szétválása és a kevésbé fejlett formák kipusztulása adódik. Így a természetben folyó harcból, éhségből és halálból közvetlenül az elképzelhető legmagasztosabb eredmény: a magasabb rendű állatok létrejötte következik. Felemelő elképzelés ez, amely szerint a Teremtő az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerű
kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű forma bontakozott ki – és teszi ma is."
Celso Borges
2016.08.22 22:38:58
@Atomic Warning:
"Ferdítetek, manipuláltok, hazudtok, nagyképűen idehánytok értelmetlen féligazságokat. Amit belinkeltél az Darwin művének előszava, amit még kutatásai előtt, vagy kezdeti korszakában írt."
Nem jól emlékszel.
Ez Darwin főművének, A fajok eredetének konklúziója, záró gondolata.
mek.oszk.hu/05000/05011/05011.pdf
Darwin az első, aki az élőlények változékonyságát felismerte, és széles körben tudatosította.
Felfedezésének eredményeként kinyilvánította, hogy minden élő egy közös ős leszármazottja és az élőlények nem egyenként teremtődtek. A fajok eredetében a Csendes-óceán szigetvilágán folytatott hatéves kutatási eredményeinek /tehát NEM "kutatásai előtt"/ összegzéseként éppen az első közös ős rejtett képesség-kibontakoztatását írta le. Az evolúció szót, az evolúció fogalmat egyszer sem használta, vagyis az evolúció fogalom nincs is benne ebben a művében. Azt csak a második művében, Az ember származásában kezdte használni.
A fajok eredetében az élővilág általa megfigyelt két sajátosságát, a változékonyságot és a túlélésre való tökéletességet, mint az élet két meghatározó törvényét írta le, de az első élő sejt elfogadásán túl, ahogy látjuk még többet is állít: a “progenitort” az utolsó oldalon teremtettnek nyilvánította.
Igaz, hogy az ismételt (hatszori) kiadás során Darwin módosította könyvének szövegét, úgy is lehet mondani, hogy igazítgatta Az ember származása című művéhez, de az 1872-es hatodik (utolsó) kiadás végén is mégis szó szerint az áll, amit idéztem.
Kampis György ezt a hatodik, utolsó kiadást fordította néhány éve, aki a könyv történetét is szépen bemutatja előszavában.
Világosan látszik tehát, hogy bár hazugnak nevezel, de ennek éppen az ellenkezője igaz.
Darwin felfedezését, amit tudományosan azóta sem cáfoltak, hanem megerősítettek nem tanítják, vagy nem úgy tanítják, ahogy azt Darwin 1859-ben A fajok eredete című művében közzétette.
Elgondolkodtató, hogyan lehet ma is elferdíteni és lehazudni Darwin hatéves kutatómunkájának legfőbb felfedezését a “progenitort”, annak keletkezését és hogyan lehet eltitkolni magának Darwinnak a “progenitorról” kialakított állásfoglalását.
Amit itt ismertettem egyáltalán nem mond ellent Darwin általad idézett másik állásfoglalásával.
""Kedves Uram! Sajnálattal tájékoztatom Önt arról, hogy nem hiszek a Bibliában, mint isteni kinyilatkoztatásban és ezért Jézus Krisztusban sem, mint Isten fiában."
Ennyike."
Darwin a Bibliában, az abban leírt kinyilatkoztatásban és Jézus Krisztusban mint Isten fiában nem hisz. De ez nem zárja ki, hogy nem hisz egy Teremtő Istenben, akitől az élővilág származhat.
Úgy tűnik, hogy ebbéli hitét nem adta fel.
"Ferdítetek, manipuláltok, hazudtok, nagyképűen idehánytok értelmetlen féligazságokat. Amit belinkeltél az Darwin művének előszava, amit még kutatásai előtt, vagy kezdeti korszakában írt."
Nem jól emlékszel.
Ez Darwin főművének, A fajok eredetének konklúziója, záró gondolata.
mek.oszk.hu/05000/05011/05011.pdf
Darwin az első, aki az élőlények változékonyságát felismerte, és széles körben tudatosította.
Felfedezésének eredményeként kinyilvánította, hogy minden élő egy közös ős leszármazottja és az élőlények nem egyenként teremtődtek. A fajok eredetében a Csendes-óceán szigetvilágán folytatott hatéves kutatási eredményeinek /tehát NEM "kutatásai előtt"/ összegzéseként éppen az első közös ős rejtett képesség-kibontakoztatását írta le. Az evolúció szót, az evolúció fogalmat egyszer sem használta, vagyis az evolúció fogalom nincs is benne ebben a művében. Azt csak a második művében, Az ember származásában kezdte használni.
A fajok eredetében az élővilág általa megfigyelt két sajátosságát, a változékonyságot és a túlélésre való tökéletességet, mint az élet két meghatározó törvényét írta le, de az első élő sejt elfogadásán túl, ahogy látjuk még többet is állít: a “progenitort” az utolsó oldalon teremtettnek nyilvánította.
Igaz, hogy az ismételt (hatszori) kiadás során Darwin módosította könyvének szövegét, úgy is lehet mondani, hogy igazítgatta Az ember származása című művéhez, de az 1872-es hatodik (utolsó) kiadás végén is mégis szó szerint az áll, amit idéztem.
Kampis György ezt a hatodik, utolsó kiadást fordította néhány éve, aki a könyv történetét is szépen bemutatja előszavában.
Világosan látszik tehát, hogy bár hazugnak nevezel, de ennek éppen az ellenkezője igaz.
Darwin felfedezését, amit tudományosan azóta sem cáfoltak, hanem megerősítettek nem tanítják, vagy nem úgy tanítják, ahogy azt Darwin 1859-ben A fajok eredete című művében közzétette.
Elgondolkodtató, hogyan lehet ma is elferdíteni és lehazudni Darwin hatéves kutatómunkájának legfőbb felfedezését a “progenitort”, annak keletkezését és hogyan lehet eltitkolni magának Darwinnak a “progenitorról” kialakított állásfoglalását.
Amit itt ismertettem egyáltalán nem mond ellent Darwin általad idézett másik állásfoglalásával.
""Kedves Uram! Sajnálattal tájékoztatom Önt arról, hogy nem hiszek a Bibliában, mint isteni kinyilatkoztatásban és ezért Jézus Krisztusban sem, mint Isten fiában."
Ennyike."
Darwin a Bibliában, az abban leírt kinyilatkoztatásban és Jézus Krisztusban mint Isten fiában nem hisz. De ez nem zárja ki, hogy nem hisz egy Teremtő Istenben, akitől az élővilág származhat.
Úgy tűnik, hogy ebbéli hitét nem adta fel.
Celso Borges
2016.08.22 22:55:54
@Brendel Mátyás:
Szerintem, ha kizárólag csak a tudomány oldaláról közelítünk és kizárunk minden filozófiai gondolatot, akkor nagyjából itt meg is állhatunk.
Amit tudunk, hogy volt első élő sejt, amiből minden élő származik.
Azt is tudjuk hogy nincs tudomásunk másik "első élőről", csak erről az egyről.
Amíg nem találunk bizonyíthatóan másikat te hiheted, hogy volt még több is, én meg hihetem hogy csak ez az egy volt. Mindkettőnk álláspontja csak hit.
Azt, hogy ez az első élő hogyan keletkezett nem tudjuk.
Tudományosan csak azt mondhatjuk, hogy nincs rá kellő ismeretünk, nem tudjuk.
Te hiheted, hogy egyszer majd megtudjuk, én meg hihetem, hogy soha nem tudjuk meg. Mindkettőnk álláspontja csak hit.
És akkor vallásról, Istenről még nem beszéltünk.
Szerintem, ha kizárólag csak a tudomány oldaláról közelítünk és kizárunk minden filozófiai gondolatot, akkor nagyjából itt meg is állhatunk.
Amit tudunk, hogy volt első élő sejt, amiből minden élő származik.
Azt is tudjuk hogy nincs tudomásunk másik "első élőről", csak erről az egyről.
Amíg nem találunk bizonyíthatóan másikat te hiheted, hogy volt még több is, én meg hihetem hogy csak ez az egy volt. Mindkettőnk álláspontja csak hit.
Azt, hogy ez az első élő hogyan keletkezett nem tudjuk.
Tudományosan csak azt mondhatjuk, hogy nincs rá kellő ismeretünk, nem tudjuk.
Te hiheted, hogy egyszer majd megtudjuk, én meg hihetem, hogy soha nem tudjuk meg. Mindkettőnk álláspontja csak hit.
És akkor vallásról, Istenről még nem beszéltünk.
A Magyar Tudományban korábban a tudomány határairól írtam egy cikket, amely a hasonló című könyv recenziója volt (BRENDEL 2011a). Ott a tudomány és áltudomány határáról volt szó. Ez a kérdés a tudományos módszer szigoráról és precíz körülhatárolásáról szólt. Látszólag egy másik kérdés a tudomány…..
Celso Borges
2016.06.11 08:49:59
@Atomic Warning: "kitalált magának egy nettó hazugságot"
Amit "kitalált",helyesen azonban egész élete során kidolgozott az az értelemközpontú személyiségelmélet Alfred Adler, Sigmund Freud, munkásságára alapozva, de azokat számos pontjában meghaladva.
dialogus.ro/wp-content/uploads/2011/01/logoter%C3%A1pia-%C3%A9s-egzisztenciaanal%C3%ADzis-mint-szem%C3%A9lyis%C3%A9gelm%C3%A9let.MK2010PT.pdf
Ebben a komment stílusban, egy kis időt sem szánva a megismerésre, ahol a csípőből elutasítás az alapvető reakció, nehéz bármiféle igazi párbeszédet folytatni.
A megismeréshez alapvetően bizalom szükséges. Bizalom abban, hogy a másik ember / pld. Frankl/ is értékes ember, aki szintúgy mint mások a világ, az ember megismerésére és megértésre törekszik. Frankl is erre tette föl az életét, a maga tudományos területén iskolát alapított, tehát alapvető személyiség, tudós. Húszegynéhány egyetem díszdoktora volt.
Persze lehet úgy reagálni mint Brendel, "Egy ember egész élete alapulhat hülyeségen", de anélkül, hogy legalább meghallgatunk, vázlatosan megismerünk valakit, ilyet mondani dőreség.
Frankl az "embert, az emberit" próbálta megismerni és megérteni, s amit ő erről megfigyelt és felépített biztosan előbbre viszi az emberiséget a maga tudományos területén, akkor is ha nyilván bizonyos pontokon majd túlhaladja egy következő kor.
Azért hoztam föl példaként, mert az ő rendszere alapvetően az értelem kérdés körül forog, azon alapul.
Nem hiszem hogy rajta kívül volt olyan tudós, aki az élet értelmének kérdésével többet foglalkozott volna mint ő.
Ezért ha valakit ez a kérdés érdekel, márpedig szerintem itt mindenkit, akkor minimum tudni illik róla.
Persze ha valaki már eldöntötte, hogy ez a kérdés nettó hülyeség azt nehéz további gondolkodásra sarkallni, de az ilyen hozzáállás éppen a lehetséges előbbrelépés kizárása és annak deklarálása, hogy a kérdés végérvényesen megoldódott, nincs vele tovább mit foglalkozni.
"Ez az a probléma, amely nem is kérdés. Carnap írja az Aufbauban: "Az élet rejtvényei azonban nem kérdések, hanem a gyakorlati élet szituációi." (CARNAP 1928, 260.) Ez pedig az élet értelmére is igaz. Itt nincs szó olyan kérdésről, amelyre lenne igaz válasz. Nem tudásról van tehát szó. Nem megismerésről. Ez a probléma valóban kívül esik a tudományon, de kérdésként valójában nincs értelme."
Frankl munkássága és rendszere éppen azt bizonyítja, hogy nemhogy kérdés az élet értelme, akár az egyes ember életére és sajátos szituációira lebontva, akár végső értelmet illetően, hanem az "emberi" lényege.
"Ami az embert eredendően és végérvényesen mozgatja,serkenti, motiválja – mégpedig semmi másra vissza nem vezethető módon – az nem más, mint az értelem akarása (Wille zum Sinn), vagyis az egyedülálló emberi törekvés, hogy minden helyzetben föllelje, megtalálja
életének értelmét."
Azt, hogy Frankl egyébként hogyan állt a hithez, valláshoz nehéz kategorizálni. Ő nyitott, megfigyelő apró részletekig elemző ember volt, azaz igazi tudós, aki nem eldöntött kérdésként viszonyult az emberi tapasztalathoz, hanem megérteni akarta.
Jól szemlélteti ezt az alábbi gondolata:
"Nemrég visszatértem ahhoz a meghatározáshoz, amely így hangzik: Isten legbelső monológjaink partnere. Amikor teljesen egyedül vagyunk, amikor legvégső magányunkban és legvégső őszinteségünkben önmagunkkal folytatunk párbeszédet, jogos, hogy belső beszélgetésünk partnerét Istennek nevezzük tekintet nélkül arra, hogy ateistának, vagy hívőnek tartjuk magunkat. A különbség csak akkor válik észlelhetővé, ha az ateista azt mondja, hogy ez csupán egy benső monológ, a hívő pedig azt, hogy párbeszédet folytat valakivel, aki nem ő. De valóban fontos, hogy a végső magány látszatmagány-e, vagy sem? Nem inkább az a fontos csak, hogy az őszinteségünket előhozza? Ha van Isten, meg vagyok győződve róla, hogy nem fogja rossz néven venni, ha valaki összetéveszti Őt saját magával."
Amit "kitalált",helyesen azonban egész élete során kidolgozott az az értelemközpontú személyiségelmélet Alfred Adler, Sigmund Freud, munkásságára alapozva, de azokat számos pontjában meghaladva.
dialogus.ro/wp-content/uploads/2011/01/logoter%C3%A1pia-%C3%A9s-egzisztenciaanal%C3%ADzis-mint-szem%C3%A9lyis%C3%A9gelm%C3%A9let.MK2010PT.pdf
Ebben a komment stílusban, egy kis időt sem szánva a megismerésre, ahol a csípőből elutasítás az alapvető reakció, nehéz bármiféle igazi párbeszédet folytatni.
A megismeréshez alapvetően bizalom szükséges. Bizalom abban, hogy a másik ember / pld. Frankl/ is értékes ember, aki szintúgy mint mások a világ, az ember megismerésére és megértésre törekszik. Frankl is erre tette föl az életét, a maga tudományos területén iskolát alapított, tehát alapvető személyiség, tudós. Húszegynéhány egyetem díszdoktora volt.
Persze lehet úgy reagálni mint Brendel, "Egy ember egész élete alapulhat hülyeségen", de anélkül, hogy legalább meghallgatunk, vázlatosan megismerünk valakit, ilyet mondani dőreség.
Frankl az "embert, az emberit" próbálta megismerni és megérteni, s amit ő erről megfigyelt és felépített biztosan előbbre viszi az emberiséget a maga tudományos területén, akkor is ha nyilván bizonyos pontokon majd túlhaladja egy következő kor.
Azért hoztam föl példaként, mert az ő rendszere alapvetően az értelem kérdés körül forog, azon alapul.
Nem hiszem hogy rajta kívül volt olyan tudós, aki az élet értelmének kérdésével többet foglalkozott volna mint ő.
Ezért ha valakit ez a kérdés érdekel, márpedig szerintem itt mindenkit, akkor minimum tudni illik róla.
Persze ha valaki már eldöntötte, hogy ez a kérdés nettó hülyeség azt nehéz további gondolkodásra sarkallni, de az ilyen hozzáállás éppen a lehetséges előbbrelépés kizárása és annak deklarálása, hogy a kérdés végérvényesen megoldódott, nincs vele tovább mit foglalkozni.
"Ez az a probléma, amely nem is kérdés. Carnap írja az Aufbauban: "Az élet rejtvényei azonban nem kérdések, hanem a gyakorlati élet szituációi." (CARNAP 1928, 260.) Ez pedig az élet értelmére is igaz. Itt nincs szó olyan kérdésről, amelyre lenne igaz válasz. Nem tudásról van tehát szó. Nem megismerésről. Ez a probléma valóban kívül esik a tudományon, de kérdésként valójában nincs értelme."
Frankl munkássága és rendszere éppen azt bizonyítja, hogy nemhogy kérdés az élet értelme, akár az egyes ember életére és sajátos szituációira lebontva, akár végső értelmet illetően, hanem az "emberi" lényege.
"Ami az embert eredendően és végérvényesen mozgatja,serkenti, motiválja – mégpedig semmi másra vissza nem vezethető módon – az nem más, mint az értelem akarása (Wille zum Sinn), vagyis az egyedülálló emberi törekvés, hogy minden helyzetben föllelje, megtalálja
életének értelmét."
Azt, hogy Frankl egyébként hogyan állt a hithez, valláshoz nehéz kategorizálni. Ő nyitott, megfigyelő apró részletekig elemző ember volt, azaz igazi tudós, aki nem eldöntött kérdésként viszonyult az emberi tapasztalathoz, hanem megérteni akarta.
Jól szemlélteti ezt az alábbi gondolata:
"Nemrég visszatértem ahhoz a meghatározáshoz, amely így hangzik: Isten legbelső monológjaink partnere. Amikor teljesen egyedül vagyunk, amikor legvégső magányunkban és legvégső őszinteségünkben önmagunkkal folytatunk párbeszédet, jogos, hogy belső beszélgetésünk partnerét Istennek nevezzük tekintet nélkül arra, hogy ateistának, vagy hívőnek tartjuk magunkat. A különbség csak akkor válik észlelhetővé, ha az ateista azt mondja, hogy ez csupán egy benső monológ, a hívő pedig azt, hogy párbeszédet folytat valakivel, aki nem ő. De valóban fontos, hogy a végső magány látszatmagány-e, vagy sem? Nem inkább az a fontos csak, hogy az őszinteségünket előhozza? Ha van Isten, meg vagyok győződve róla, hogy nem fogja rossz néven venni, ha valaki összetéveszti Őt saját magával."
Celso Borges
2016.06.11 11:42:35
@szemet:
Ahogy idéztem is, én magam nem tudtam eldönteni, hogy Frankl voltaképpen hívő volt-e, vagy sem, pedig olvastam tőle néhány művet. Az biztos, hogy számos esetben érinti a kérdést és beszél "tér-időn túlról" amibe a végső értelmet helyezi, s ami csak a hittel lesz kézzel fogható, elérhető.
Az ő rendszere, az ember minden tevékenységének értelem orientálsága, logikusan megkívánja, hogy a végső értelem fogalmát megragadja, sőt anélkül az egész rendszere bukik.
Nagyon leegyszerűsítve az orvosi tapasztalata és kutatásai azt mutatták, ha valakinél sikerül értelmessé tenni az adott életszituációt az képes kiemelni a legnagyobb mélységből is. Öngyilkosjelöltek tucatjaival dolgozott.
Viszont ha az értelem, kialszik akkor nincs menekvés.
Auschwitz elég jó terep volt ebbéli megfigyeléseihez
"…mégis mondj igent az életre! Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort. (Ford. Kalocsai Varga Éva) JEL könyvkiadó, Bp., 2007;"
Tudod, van erről személyes tapasztalatom is.
Egy közeli rokonom gyógyíthatatlan, előrehaladott rákbeteg, akit ápolok és minden rezdülését tapasztalom. A szembesülés a gyógyíthatatlansággal súlyos lelki megpróbáltatás volt számára, annak ellenére hogy van valamiféle nagyon egyszerű vallásos hite.
Az önfeladás, a cél elvesztése rendkívül demoralizáló és gyorsítja a leépülést.
Sokszor beszélgetünk és eközben próbáltam kapaszkodót "horgonyt"találni az ő világában, ami cél, értelem lehet számára ebben a helyzetben.
Találtunk ilyet. Az egyik unoka ugyanis szintén "gyógyíthatatlan" autoimmun beteg már kis kora óta, aki kénytelen ezzel együtt élni, ennek minden terhével együtt.
Arra jutott a beszélgetések során, hogy felajánlja élete ezen utolsó
szakaszát az unokájáért, annak gyógyulásáért, amire csak a hite mellett juthatott.
Hogy ez az unoka számára hoz-e jobbulást azt nem tudom, de számára akkora erőnek bizonyult amin magam is meglepődtem.
A Miértre van válasza. Számára innentől fogva van értelme élete ezen utolsó szenvedésekkel teli szakaszának.
Frankl-nek van egy beszélgetős könyve Pinchas Lapide-al a zsidó teológussal
"Viktor E. Frankl/Pinchas Lapide: Istenkeresés és értelemkérdés. Párbeszéd. JEL Könyvkiadó, Bp., 2007."
amiben Lapide Jézus kereszten elmondott utolsó szavait idézi. "Istenem, miért hagytál el engem?" és a hangsúlyt a Miért-re teszi, de nem úgy, ahogy általában értjük, mintha szemrehányásként hangozna, hanem úgy hogy Mi ennek az értelme? Van-e egyáltalán értelme?
Szerinte a Bibliában ez az értelemre vonatkozó kérdés hangzik el és Frankl tapasztalata szerint ez kivétel nélkül minden élethelyzetben megválaszolható és megtalálható.
Ahogy idéztem is, én magam nem tudtam eldönteni, hogy Frankl voltaképpen hívő volt-e, vagy sem, pedig olvastam tőle néhány művet. Az biztos, hogy számos esetben érinti a kérdést és beszél "tér-időn túlról" amibe a végső értelmet helyezi, s ami csak a hittel lesz kézzel fogható, elérhető.
Az ő rendszere, az ember minden tevékenységének értelem orientálsága, logikusan megkívánja, hogy a végső értelem fogalmát megragadja, sőt anélkül az egész rendszere bukik.
Nagyon leegyszerűsítve az orvosi tapasztalata és kutatásai azt mutatták, ha valakinél sikerül értelmessé tenni az adott életszituációt az képes kiemelni a legnagyobb mélységből is. Öngyilkosjelöltek tucatjaival dolgozott.
Viszont ha az értelem, kialszik akkor nincs menekvés.
Auschwitz elég jó terep volt ebbéli megfigyeléseihez
"…mégis mondj igent az életre! Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort. (Ford. Kalocsai Varga Éva) JEL könyvkiadó, Bp., 2007;"
Tudod, van erről személyes tapasztalatom is.
Egy közeli rokonom gyógyíthatatlan, előrehaladott rákbeteg, akit ápolok és minden rezdülését tapasztalom. A szembesülés a gyógyíthatatlansággal súlyos lelki megpróbáltatás volt számára, annak ellenére hogy van valamiféle nagyon egyszerű vallásos hite.
Az önfeladás, a cél elvesztése rendkívül demoralizáló és gyorsítja a leépülést.
Sokszor beszélgetünk és eközben próbáltam kapaszkodót "horgonyt"találni az ő világában, ami cél, értelem lehet számára ebben a helyzetben.
Találtunk ilyet. Az egyik unoka ugyanis szintén "gyógyíthatatlan" autoimmun beteg már kis kora óta, aki kénytelen ezzel együtt élni, ennek minden terhével együtt.
Arra jutott a beszélgetések során, hogy felajánlja élete ezen utolsó
szakaszát az unokájáért, annak gyógyulásáért, amire csak a hite mellett juthatott.
Hogy ez az unoka számára hoz-e jobbulást azt nem tudom, de számára akkora erőnek bizonyult amin magam is meglepődtem.
A Miértre van válasza. Számára innentől fogva van értelme élete ezen utolsó szenvedésekkel teli szakaszának.
Frankl-nek van egy beszélgetős könyve Pinchas Lapide-al a zsidó teológussal
"Viktor E. Frankl/Pinchas Lapide: Istenkeresés és értelemkérdés. Párbeszéd. JEL Könyvkiadó, Bp., 2007."
amiben Lapide Jézus kereszten elmondott utolsó szavait idézi. "Istenem, miért hagytál el engem?" és a hangsúlyt a Miért-re teszi, de nem úgy, ahogy általában értjük, mintha szemrehányásként hangozna, hanem úgy hogy Mi ennek az értelme? Van-e egyáltalán értelme?
Szerinte a Bibliában ez az értelemre vonatkozó kérdés hangzik el és Frankl tapasztalata szerint ez kivétel nélkül minden élethelyzetben megválaszolható és megtalálható.
Celso Borges
2016.06.11 12:15:39
@szemet:
Persze, de a hit aktusa nélkül jelen esetben nem ment volna, így aztán nagyon is van benne természetfeletti.
Persze, de a hit aktusa nélkül jelen esetben nem ment volna, így aztán nagyon is van benne természetfeletti.
A Magyar Tudományban jelent meg egy cikkem Stephen Hawking és és Leonard Mlodinow Nagy Terv c. könyvéről. (Elnézést, most vettem észre, hogy Mlodinow nevét a cikkben következetesen rosszul írtam, és a szerkesztő sem vette észre.)
A könyvismertetésen túl azt a nézetemet is kifejtem, hogy a…..
Celso Borges
2016.05.14 22:41:20
@herma:
tudomásul veszem a játékszabályokat, ezért nem idézem mégegyszer, de innét hoztam a kitörölt gondolatokat
kairosz.hu/p/9230/kellermayer-miklos-az-elet
A könyv éppen arról szól, hogy számos hipotézis létezik ma az élettudományban amit dogmaként tanítanak, holott csak hipotézisek. Aki ellent mond ezeknek az a perifériára kerül. Számosat idéz és elemez részletesen a könyv, egy Nobel díjat érő hipotézisről pedig a saját kutatásai alapján állítja, hogy nem igazak. A bevezetés és a konklúzió között sűrű szakszöveg a könyv, ami a szűk tudományos kör számára izgalmas olvasmány.
Néhány gondolat itt is megtalálható.
cseppek.hu/cikk/2177beszelgetes-dr-kellermayer-miklos-sejtkutato-emeritus-professzorral
Ha a túloldalról is de érdemes tanulmányozni és cáfolni ha cáfolható. Ez viszi előbbre a dolgokat.
tudomásul veszem a játékszabályokat, ezért nem idézem mégegyszer, de innét hoztam a kitörölt gondolatokat
kairosz.hu/p/9230/kellermayer-miklos-az-elet
A könyv éppen arról szól, hogy számos hipotézis létezik ma az élettudományban amit dogmaként tanítanak, holott csak hipotézisek. Aki ellent mond ezeknek az a perifériára kerül. Számosat idéz és elemez részletesen a könyv, egy Nobel díjat érő hipotézisről pedig a saját kutatásai alapján állítja, hogy nem igazak. A bevezetés és a konklúzió között sűrű szakszöveg a könyv, ami a szűk tudományos kör számára izgalmas olvasmány.
Néhány gondolat itt is megtalálható.
cseppek.hu/cikk/2177beszelgetes-dr-kellermayer-miklos-sejtkutato-emeritus-professzorral
Ha a túloldalról is de érdemes tanulmányozni és cáfolni ha cáfolható. Ez viszi előbbre a dolgokat.
Celso Borges
2016.05.23 15:50:20
@Brendel Mátyás:
"de ma a tudomány állása az, hogy sok hipotézis van, és még nem világos, melyik igaz, vagy egyáltalán, hogy lehetne-e igazolni egy ilyen kérdésben, hogy melyik az igaz hipotézis"
"Miért lenne a tudományos módszernek bármiféle elvi határa a megismerésen belül? Mi akadályozná elvi szinten a tudományt abban, hogy megismerjen valamit, ami tényleg létező, vagy létezett, vagy megtörtént?! Milyen elvi akadálya van ennek? "
Ha jól értem, akkor a probléma az élet keletkezésének egyszeri voltában, egyediségében van, ami felől pedig tudományos konszenzus van.
Még Richard Dawkins is ír róla a "River out of Eden" című könyvében, melynek magyar fordítása 20. oldalán, a 12. sorban ez áll:
„Minden földi élőlény egyetlen közös őstől származik, ehhez nem férhet kétség."
Ha valami egyetlen, egyszer történt meg, akkor a tudomány számára nem megismerhető, mert kísérletileg nem megismételhető, nem modellezhető, amelyen méréseket végezni nem lehet.
Tehát a tudomány számára, a tudomány eszközeivel, soha nem ismerhető meg.
Abból a tudományos konszenzusból, hogy egyszeri és egyedüli az első élő sejt, logikusan következik, hogy minden hipotézis hipotézis marad, azaz csak elképzelés, képzelgés, mert soha nem lehet igazolni.
Nem az egyik hipotézis áll szemben a másikkal, hanem minden hipotézis áll szemben azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy ezt a határt az ember soha nem lesz képes átlépni, nem az értelmi képességei vagy technikai tudása miatt, hanem mert egyszeri esettel állunk szemben.
Ez nem túl bonyolult.
Az iskolákban és a tudományos életben azért van hazudozás mert ezzel szemben azt állítják hogy valamelyik hipotézis igaz lehet vagy lesz. Lehet hogy igaz lehet, de ezt soha nem tudja senki igazolni és tudjuk, hogy az ilyen "igazság" a tudomány számára nem igazság.
Ezért az egyetlen hiteles tudományos hozzáállás éppen az egyszeriség tudományos felismerésére alapozva annak beismerése, hogy határhoz ért az ember.
Ezzel szemben az egész élettudomány fő áramlata szinte a kezdetektől egyre inkább belesodródott, az ún. „összerakósdiba". Bár élő sejtet élettelen molekulákból, élettelen összetevőkből soha senki nem tudott létrehozni, sőt elpusztult sejtet se tudott soha senki újra élővé változtatni, feledve ezt a tényt, elméletben egyre inkább ez történt és történik. Ma úgy is lehetne fogalmazni, hogy az élő sejtek elméletbeli összerakása maga a modern élettudomány. Ma azt kell megállapítani, hogy az élettudomány, a sejtbiológia, a sejtélettan a lényeget, az „életet illetően", valamiféle „összerakósdi" képzeletvilág. Ténynek, feltárt igazságnak elfogadott elméletek, hipotézisek kavalkádja.
"de ma a tudomány állása az, hogy sok hipotézis van, és még nem világos, melyik igaz, vagy egyáltalán, hogy lehetne-e igazolni egy ilyen kérdésben, hogy melyik az igaz hipotézis"
"Miért lenne a tudományos módszernek bármiféle elvi határa a megismerésen belül? Mi akadályozná elvi szinten a tudományt abban, hogy megismerjen valamit, ami tényleg létező, vagy létezett, vagy megtörtént?! Milyen elvi akadálya van ennek? "
Ha jól értem, akkor a probléma az élet keletkezésének egyszeri voltában, egyediségében van, ami felől pedig tudományos konszenzus van.
Még Richard Dawkins is ír róla a "River out of Eden" című könyvében, melynek magyar fordítása 20. oldalán, a 12. sorban ez áll:
„Minden földi élőlény egyetlen közös őstől származik, ehhez nem férhet kétség."
Ha valami egyetlen, egyszer történt meg, akkor a tudomány számára nem megismerhető, mert kísérletileg nem megismételhető, nem modellezhető, amelyen méréseket végezni nem lehet.
Tehát a tudomány számára, a tudomány eszközeivel, soha nem ismerhető meg.
Abból a tudományos konszenzusból, hogy egyszeri és egyedüli az első élő sejt, logikusan következik, hogy minden hipotézis hipotézis marad, azaz csak elképzelés, képzelgés, mert soha nem lehet igazolni.
Nem az egyik hipotézis áll szemben a másikkal, hanem minden hipotézis áll szemben azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy ezt a határt az ember soha nem lesz képes átlépni, nem az értelmi képességei vagy technikai tudása miatt, hanem mert egyszeri esettel állunk szemben.
Ez nem túl bonyolult.
Az iskolákban és a tudományos életben azért van hazudozás mert ezzel szemben azt állítják hogy valamelyik hipotézis igaz lehet vagy lesz. Lehet hogy igaz lehet, de ezt soha nem tudja senki igazolni és tudjuk, hogy az ilyen "igazság" a tudomány számára nem igazság.
Ezért az egyetlen hiteles tudományos hozzáállás éppen az egyszeriség tudományos felismerésére alapozva annak beismerése, hogy határhoz ért az ember.
Ezzel szemben az egész élettudomány fő áramlata szinte a kezdetektől egyre inkább belesodródott, az ún. „összerakósdiba". Bár élő sejtet élettelen molekulákból, élettelen összetevőkből soha senki nem tudott létrehozni, sőt elpusztult sejtet se tudott soha senki újra élővé változtatni, feledve ezt a tényt, elméletben egyre inkább ez történt és történik. Ma úgy is lehetne fogalmazni, hogy az élő sejtek elméletbeli összerakása maga a modern élettudomány. Ma azt kell megállapítani, hogy az élettudomány, a sejtbiológia, a sejtélettan a lényeget, az „életet illetően", valamiféle „összerakósdi" képzeletvilág. Ténynek, feltárt igazságnak elfogadott elméletek, hipotézisek kavalkádja.
Az egyházak bűneiről szóló ateista írásokra az egyik legbugyutább, de jellemző módon leggyakoribb reakció az, hogy Sztálin is ateista volt (ami igaz, csak érvelésében hibás), és hogy Hitler is ateista volt, ami viszont már faktuálisan is ostoba tévedés. Valamiért mégis ez a rögeszme, illetve…..
Celso Borges
2016.04.30 17:29:52
@Atomic Warning:
Mert Hitler a zavaros vallásos hite miatt lett az ami?
Nem a zavaros politikai hite miatt?
Mert Hitler a zavaros vallásos hite miatt lett az ami?
Nem a zavaros politikai hite miatt?
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Hogy mi lehet és mi lesz egy kicsit bővebben kifejti ez a tanulmány. A jövő egyáltalán nem rózsás.
ffek.hu/blog/hetesi_zsolt/vilag_helyzete_eghajlat_eroforrasok_gazdasag_elso_elemzes_bovitese