Adatok
Tiszai Lili
73 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az embert mindig a legváratlanabb pillanatokban lepi meg az érzés,hogy most minden jó. Teljesen független attól, hogy hol élünk, milyen évszak van,és hány óra, ittunk-e kávét, vagy aznap még nem. Nekem mindig társul hozzá egy másik érzés is, nem csak elönt a boldogság - biztonságban is érzem magam.…..
*"...A kovalens kötés olyan elsőrendű kémiai kötés, amelyben az atomok, közös vegyértékkel rendelkeznek... ...Kovalens kötés kialakulásakor, két atompálya átfedésével, egy molekulapálya jön létre..."Álmatlanul hánykolódok, a délutáni vita jár az eszemben, Krisztával. A Motoros már próbált a lelkemre…..
Védelem. Azt kértem, hányszor, de hányszor, magamnak, anyának, apának, a barátaimnak, a keresztfiaimnak, mindenkinek, akit szeretek.Imát mondtam otthon, és kabalakövet adtam a kezükbe, hogy az vigyázzon rájuk. Egész rituálék alakultak ki a hosszú utak előtt, mintha attól, hogy velem van valami, nem…..
Átsétáltam a Lánchídon. Gyakran megteszem, megállok a közepén, kihajolok, és csak nézem az örvénylő vizet. A Duna... hűtlen vagyok első számú szerelmemhez, a Tiszához, és a gyerekkoromat átszelő, utamat kísérő Maroshoz. A Motoros, aki nem sétált át még hídon, elkísér.Velem együtt nézi a vizet, zöld…..
Tudjuk egymás titkait. Én tudom, hogy milyen volt a hajad eredeti színe, mielőtt a szőke sok-sok árnyalata lett belőle. És azt is tudom, hogy melyik volt a kedvenc koktélod régen, sőt azt is, hogy mi szerepel a bakancslistádon - és mit gondolsz belőle valóban komolyan. Te tudod, milyen márkájú volt…..
"Ha újra átélhetne egyetlen pillanatot az életéből, mi lenne az?" Ezt a kérdést egy riportban olvastam, és gondolkodás nélkül válaszoltam rá magamban. Az az áprilisi pillanat lenne...Már mindjárt 5 éve, hogy megműtötték a szemeim. Először a jobbat. A gyógyulás elég vacak, de pár nap alatt jobban…..
- Csaltál...! - csattan a mondat a játszótéren. Egy közeli padon ülök, felkapom a fejem. Visszarepülök az időben, hosszú éveket. - Csaltál! - Én ugyan nem...Nyolcéves szívem fájdalmasan megdobban, de hát nem.Én sosem csalok. - Ez nem volt meg, sajnálom. - Tizenkét éves önmagam felnéz, szemeim…..
Aztán egyszer csak nem voltál itt, nem voltál sehol, és mindenhol ott voltál. Annyira hiányoztál, hogy vadidegen emberek arcában kerestem a vonásaidat. És sírtam, mikor már nem bírtam felidézni őket. Aztán a hangod is eltűnt... az illatod. A szemed örvénylő szürkéje, vakító kékje, csöndes zöldje,…..
Ennyi volt, eddig bírtam a tömeget ma.A Délinél leugrok a villamosról, irány a Vérmező. Már virágzanak a fák, ó, a fák, talán már az enyém is a hegyen?A gesztenyefa? Tegnap még csupa zöld volt, láttam a busz ablakából, de a fehér gyertyák még nem nyíltak ki. Egy bokorról hófehér szirmokat fúj elém a…..
Nagyon magasan vagyok. Alattam a város elterül, és én lassan visszakapom, amit a nap során elvesztettem magamból. A csönd, és a magasság visszatölti.Eszembe jutsz, mostanában gyakran.Túl sokáig vigyáztál rám, és ez hiányzik. Nálad akármilyen későn is megjelenhettem, lerúghattam a cipőmet, és…..
A minap épp a boltból léptem ki, mikor megláttam a holdat.Sárgán világított a kobaltkék égen, előbújva két régi épület közül. Már-már giccses jelenet volt, de azért, hogy tudjam, ez a valóság, és nem mese, mire a villamosmegállóhoz értem, fájdalom nyilallt a bordáim közé. Éles volt, mint a tőrdöfés,…..
Nem tudom egyenesre fűzni a cipőm. Csak keresztbe. Félek a szűk, zárt helyeken, mint például a lift. Amikor futok, kikapcsol az agyam... ez az egyetlen tevékenység, amiben "valósan" ott vagyok. Egyébként folyton pörgetem magam. Ha bánt valami, mindig felmászok a hegyre, vagy lemegyek a vízpartra.Ott…..
Körülbelül nyolc perc... ennyi idő múlva indul a következő metró. 8 perc alatt meg lehet inni egy hosszú kávét. Le lehet folytatni egy telefonbeszélgetést. El lehet olvasni egy cikket, és meg lehet fogalmazni magunkban egy kívánságot. Sőt, a 4x12-es lábgépen történő edzésem is körülbelül nyolc…..
Felnézek, egyenesen bele a gyertyafényben megcsillanó, kék szempárba. A söröm habja leapadt, ami bosszant, mert a legtöbb emberrel ellentétben, én habosan szeretem a sört. A kezem hideg, és ahogy a poharat fogom, még hidegebb lesz. Rémes ez a nyálas zene a háttérben, valami régi rock, amit amúgy…..
Egyedül vagyok a parkban, lassan száll le a sötétség, csöndes minden. Számomra ez a nap legjobb része, ahogy a nappal éjbe vált, elnyugszik minden, és feljönnek a csillagok. Előző nap Kristóf felmászott egy alacsony diófára, befészkelte magát két ág közé, és csukott szemmel, mosolyogva fordította…..
A férfinak, aki szeretett engem, szürke szeme volt, mint viharban a tenger. A férfinak, aki szeretett engem, kék volt a szeme, mint a nyári égbolt. Szőke lófarokba fogta a haját, és úgy vágta a bajuszát, mint egy filmszínész.A férfi, aki szeretett engem, rövidre vágatta a haját, amibe gyakran…..
A félelmeink világítanak a sötétben... csakúgy, mint az álmaink. Amikor nagyon egyedül vagyunk, emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a sötétség átmeneti állapot.Ahogy Haruki Mukarami mondaná: "Ha sötétben vagy, nem tehetsz mást, mint ülsz mozdulatlan, míg a szemed megszokja a sötétet." Én már…..
Sziasztok! Még sosem írtam levelet nektek, pedig annyi mindent szeretnék mondani.Olyanok voltatok nekem mint a három testőr, "bevettetek a bandába", hozzátok tartoztam, és ti énhozzám. Sokáig tényleg azt hittem, hogy mi négyen megváltjuk a világot. És ki tudja?Talán meg is váltottuk. Az enyém…..
Emlékszem, gyerekkoromban volt egy úgynevezett "villámnézőm". Ez egy minta szerint kilyuggatott fadarab volt, amit színes filccel dekoráltam ki. Amikor már közeledett a vihar, és érezni lehetett a lehelletét, kint álltam, kezemben a fával. A levegő súlyos volt, mint a gyümölcsillatú nyár maga, a…..
A minap versenyt futottam az idővel. Végigrohantam az utcákat, mintha le akarnám győzni az egész világot, ami azért mókás, mert a világ nagyobbik része azt sem tudja, hogy én létezem. Sokszor hallottam már azt a kifejezést, hogy olyan sok időd van még. Tényleg olyan sok lenne...?Az emberek valóban…..
Egyre borúsabb a délután, a köd kezdi ellepni a völgyet. A másfél éves Ali az erkély üvegajtajához nyomja a tenyerét. - Anya, apa - suttogja, miközben kifelé néz, valahová a hegyek fölé. A négyéves Zita a nappaliban táncol, szól a zene, égnek a lámpák, a ház meleg és biztonságos. Letérdelek Ali…..
A reggel még csak esőnek induló csapadék délutánra havazásra váltott. Mire kifelé jöttem a metróból, a villamosra menet már fehér pelyhekborították a dzsekimet. Hűvösvölgy felé kinyitottam az újságot, de egy sort se bírtam elolvasni. Csak néztem kifelé a villamos ablakán, megbabonázva.…..
- Jézusom! - sikítok fel, miközben a lábaim szabadon csúsznak a tükörjégen, ami mostanság a tó körüli utat jellemzi. A hároméves Samu kacag, merészen fut utánam, az se zavarja, ha épp elzuhan a jégen - mert hiába fogom a kezét, ez azért megtörténik néha - és egyszerűen élvezi a délelőttöt. Mint…..
Igazad volt... mindenben. Önző vagyok. Felhívlak, ha már "rian" a jég, a talpam alatt, és kell, hogy valaki elkapja a kezem, mielőtt beszakad. De hát mit tegyek, ha úgy érzem, egyedül nem tudok talpon maradni?Hiába nem látlak hónapszám, mindig is hittem, hogy harcostársak vagyunk, hogy az életnek…..
"-Félsz...?" Szerettem volna azt mondani, hogy nem, én nem félek, hogy sosem féltem semmitől, de a talpam odaragadt a metrókocsi padlójához, mintha rágóba léptem volna. Az lett volna az igazi, ha bevallom, hogy félek.Félek a végeérhetetlen mozgólépcsőn, a metró sötét alagútjaiban, félek, hogy nem…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz