Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Utopian

1 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A kérdés a blog nevét illetően tevődhet fel, és teljesen jogosan, hiszen elsőre értelmetlennek tűnhet, vagy legalábbis véletlenszerűnek, de minden esetben öncélúnak, és valamilyen módon rejtettnek. A Nautilus Elalszik akkor tűnik leginkább értelmetlennek, mikor nyilvánosságra hozza, hogy szándéka…..
  A gasztroforradalomnak nevezett fogyasztási gasztropornógráfia nem érdemelne egy blogbejegyzésnyi szót se, ha a 444.hu szerzője ne gondolná úgy, hogy nevetség és szégyen tárgyává kell tenni az olyan népszerű ételeket, mint a kárpáti borzaska, és persze az is méltánytalan, ha valaki olcsón…..
Utopian 2016.05.25 19:04:59
@Caviarius: Értem én, hogy konyhaművészet, de mi hajtja? :) Itt egészen egyszerűen arról van szó, hogy tenyérbemászó dolog azokon gúnyolódni, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy egészségeset, minőségit egyenek. Nyilván mindenki tudja, hogy Laci bácsi nem a gasztronómia csúcsa, én meg személyesen mondjuk rühellem a borzaskát, de szerintem nem demagógia arról beszélni, hogy attól, hogy Pesten a belvárosban gasztroforradalom van, Borsodban még fogy a farhát, és nem csak ott. Itt nem arról van szó, hogy ki mit "akar", hanem ki mit TUD enni. Nem az a baj, hogy fejlődik az ország gasztronómiája, hanem az, hogy ha ennek következtében mindenki másra, aki a "kádári" ételeket eszi, vagy kénytelen enni, megvetéssel tekint az, aki nem.
Kép: Andrea Mantegna: Bacchanalia in a wine press 1.Mára a lehetetlen vált lehetővé. A non-humán térbeliség, az ember nélküli digitális anti-város vírusszerűen oszlik szét a valóság felszaggatott anyagán. Centrum és periféria, eredeti és másolat helyett varázstalanított fúziók vég nélküli…..
Utopian 2016.05.01 09:23:25
A harmadik és a nyolcadik pont olvasása közben hevesen bólogattam, a többi számomra inkább hajaz a kapitalizmus pre-kapitalista kritikáira (azért odáig nem mennék, mint Nagypál az előző bejegyzésnél, azaz hogy fasisztoidnak nevezzem az organikus élet iránti nosztalgiát). A technológia és a digitalitás előretörése persze okozhat és okoz látható problémákat, de én tartózkodnék attól, hogy ezt a technofób apokaliptikus világképet magamévá tegyem. Talán azt is mondhatnám, hogy jellemző, már-már ösztönös reakció ez. A ludditákat a szerző is felhozza példaként, de ha az analógiát végigvisszük, akkor láthatjuk, hogy a ludditizmus az ellenállás primitív formája, amit a mozgalom meghaladt, mert meg kellett haladnia. Valami lerombolása helyett annak a birtokba vétele: véleményem szerint ez az a hozzáállás, amit a digitális terekkel kapcsolatban is követni kell. Persze ez az anti-kiéltvány azért sokrétűbb ennél (akár azt is mondhatnám, csapongó), és a szerző(k) munkásságával még mindenképp ismerkednem kell (itt nincs megjelölve, de gondolom az írás Horváth Márk-Lovász Ádám szerzőpárostól származik). Érdekesnek érdekes gondolatkör ez, és azokkal a problémákkal foglalkozik, amelyekkel talán hamarosan mindenkinek foglalkoznia kell és kellene. Viszont ez nem változtat azon, hogy véleményem szerint továbbra is a mostani társadalmak jövőbeli formáinak problémáiról ír, miközben figyelmen kívül hagyja azt, hogy emberek milliárdjai élnek a mai napig premodern körülmények között (ha maga a kiáltvány világképe már a posztmodernitáson is túljut), ezért a problémáik sem tartozhatnak abba a körbe, amit ez íz írás kijelöl. Összegezve én azt mondanám, hogy jó ez az írás, és mindenképp legitim aggodalmakat fogalmaz meg, ugyanakkor túlságosan is belemerül a futurológiába; ahelyett, hogy a jelen problémáival foglalkozna, a jövő lehetséges problémáit teszi magáévá. Ezzel sincs semmi baj, amíg a digitalitás és a poszthumán kor (mert ebben a szerzőknek igazuk van, ennek bekövetkezése elvitathatatlan, vagy valamiféle nagyon nagy fordulatnak kéne ahhoz bekövetkeznie, hogy ne legyen az) elemzése a diskurzusban nem nyomja le az aktuálisabb, égetőbb, de a jövő szempontjából ugyanúgy fontos ügyeket.