Adatok
Emmadandelion
12 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mindig irigyeltem azokat az embereket akik erőt és magabiztosságot sugároznak. Akik tudják mit akarnak és nem félnek hangoztatni a véleményüket. Az a figura akartam lenni, aki mindig a képedbe mondja az igazságot, az őszinte véleményét. Hosszú éveken keresztül dolgoztam rajta, s végül sikerült elég…..
Sokáig úgy gondoltam, ha egyszer végre megtanulom szeretni magam, onnantól kezdve az egy tartós állapot lesz, halálom napjáig. Persze tévedtem. Mostanában kezdek csak rájönni, hogy az önmagammal való kapcsolatom pontosan olyan, mint a többi emberrel való viszonyom. Vannak napok, amikor szeretem…..
Manapság szinglinek lenni már szinte egy életstílus. Szajkózzuk mennyire jól elvagyunk egyedül és egyáltalán nem félünk a magánytól. Egy ideig én is így nyilatkoztam de aztán szemügyre vettem milyen is az az egyedül eltöltött idő. Például amikor egyedül vacsorázom, mindig nézek közben valami filmet.…..
Emmadandelion
2019.06.26 23:44:02
@Ádám Csipi Ruzicska: köszönöm a kommentedet, örül hogy nem vagy ezzel az érzéssel egyedül! :)
Amikor kicsi voltam, apukám testvérének volt egy Orsi nevű barátnője. Érdekes módon már nehezemre esne felidézni Orsi arcát vagy testalkatát, sőt, az is lehet hogy már akkor sem ismerném meg, ha szembe jönne velem az utcán, de egy valami mégis kitörölhetetlenül beleégett az emlékeimbe. Orsi mosolya.…..
Felugrott megint a kis piros jelzés, értesítést kaptam. Valaki megint hozzászólt egy videómhoz. A kommentelő kérdése a következő volt: Nem félsz attól, hogy 30 évesen már minden férfi kerülni fog, mert családalapításra alkalmatlan vagy? Ugyanis rengeteg transznemű lesz öngyilkos idősebb korára,…..
Felugrott megint a kis piros jelzés, értesítést kaptam. Valaki megint hozzászólt egy videómhoz. A kommentelő kérdése a következő volt: Nem félsz attól, hogy 30 évesen már minden férfi kerülni fog, mert családalapításra alkalmatlan vagy? Ugyanis rengeteg transznemű lesz öngyilkos idősebb korára,…..
Egy hét, tizenkét óra és harmincnégy perc. Ennyi telt el azóta, mióta feltöltöttem egy videót az internetre TRANSZNEMŰ VAGYOK címmel. Ez alatt az idő alatt 66 EZER (!!) ember kattintott rá. Megpróbálom elképzelni ezt az ember tömeget magam előtt, de nem megy. Természetesen ezeknek az…..
Csengetnek. Ajtót nyitok és ott áll a küszöbön ez a srác. Öltönyben vár rám, hogy elvigyen egy italra, majd egy kellemes étterembe. Nevetünk, csacsogunk. Ő azt mondja szép vagyok, én megvonom a vállam. Nem vagyok már az a kiéhezett fenevad, aki nyálát csorgatva várja hogy bók és elismerés…..
Mostanában valami megváltozott. Ébredés után még mindig ülök egy percet az ágyam szélén. Ugyanúgy megyek ki a fürdőszobába fogat mosni, mint eddig. Azonban a tükörbe nézve, nem az ismerős arc fogad. Nem tudom ki ez a nő a tükrömben, de tetszik!..
Kacsint. Mosolyog. Izzad. Flörtöl. Tetszem? Tetszel. Tetszel! Fogd meg! Vedd le. Akarom, akarlak, szeretlek. Nem szerethetsz! ..
Megszámolni sem tudnám, hányszor sírtam életem folyamán. Hogy hányszor éreztem úgy, hogy elbuktam, kudarcot vallottam. Sokszor azt kívántam, bár vége lenne már ennek, a sok szenvedésnek, megaláztatásnak, az életemnek... Árvának éreztem magam, kire haragudhattam hát volna? Felnéztem az égre, s minden…..
Ahogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést, erős motivációt éreztem arra, hogy teljesen őszintén beszéljek az érzéseimről. Már több mint egy oldalt teleírtam arról, hogyan is játszom meg magam, hogy miért érzem azt, hogy az egész életem csak egy hazugság. Majd jött a fájó felismerés: még mindig ezt…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz