eltévedve 2016.05.21 15:30:17

Szia. Nagyon megértem amit írsz és teljesen igaz rám is minden jelenleg. Nekem most egy már sok éve nagyon szeretett munkahelyet kell elhagynom csak azért, mert nem tudok néhány megváltozott körülményhez alkalmazkodni. Azzal biztatom magam, hogy a változás magában hordozza a javulás lehetőségét is. De oda is vinni fogom az összes problémát, mert minden az én fejemben van. Nehéz így jó képet vágni az élethez. De nem akarok pesszimista lenni, mert az eddig sem jött be. Nyitott vagyok minden új iránt, mert úgy érzem ennél rosszabb nem lehet. Zéró emberi kapcsolatnál nincs rosszabb csak jobb, ebben majdnem biztos vagyok. :) A munka meg úgyis megy nekem azzal nem volt eddig sem gond. Nekem elég csendesen a hátérben dolgoznom és nem kell érdekből jóban lennem több tucat emberrel csak azért hogy elismerjenek, lehetek önmagam.Mert én ilyen vagyok, egy szürke ember aki a háttérben megold mindent....

Azt hittem, hogy ha megtalálom sok kérdésre a választ magammal kapcsolatban akkor azért könnyebb lesz, de ez nem tűnik igaznak. Sajnos itt is igaz, hogy minél többet megtudunk, annál inkább rájövünk mennyi mindent nem tudunk még. És csak ijesztőbbé válik a helyzet egyenlőre ezt látom. De feladásról szó sem lehet, hisz az bizonyossá vált számomra, hogy segíteni nem fog senki, én meg annál makacsabb vagyok, hogy feladjam.

eltévedve 2017.08.31 18:19:27

@Daniellaaa: Végül maradtam, sajnos nem találtam jobbat amiért érdemes váltani. Anyagiak és szakmaiak közösen..nem volt jobb. Kitartok a munka mellet, most úgyis van bőven Barátkozás kicsivel jobban megy, mindenben fejlődtem valamennyit. Egy lánnyal is nagyon közel kerültünk egymáshoz, de én elfogytam és már nem akarom Őt. Teljesen jól kialakult barátságból próbáltunk többet kihozni, kialakítani. Sajnos extrovertált, magasabb nálam és nem igazán ugyanaz a vérmérséklet. Nálam az ellentétek vonzzák egymást nem működik..Dacára a sok jónak én Őt nem akarom igazán. Ő folytatná, de szerintem Ő sem igazán komolyan, csak ugye az extrovertált emberek könnyebben beleugranak egy kapcsolatba. Élvez velem sok mindent, nagyon szereti, hogy nyugodt vagyok a végtelenségig :) . Keresem tovább az én introvertált párom :) Lelkileg viszont jól vagyok és ennek örülök nagyon! Az önképem is javult sokat, jobbnak látom magam. Belső munka is volt bent meg pár ember pozitív hozzámállása. Remélem megtalálom valahol akit keresek..de ha nem akkor már most is sokkal jobb mint eddig volt!

eltévedve 2017.01.06 14:41:44

Egy kis évértékelő a részemről is :) Én idén sokat tettem és fejlődtem azt gondoltam egész évben. Aztán magamba néztem év végén és rájöttem, hogy akármennyire elfogadom magam, akármennyire azt érzem, hogy értékes magabiztosabb ember vagyok évtizedes életvitelt (semmi szociális interakció csak a kötelezők) nem lehet és valószínű nem is szabad egy év alatt "normálissá" tenni. Sok emberrel próbáltam közvetlenebb emberi kapcsolatot kialakítani a korábbi önmagamhoz képest nagyon jól csináltam, de végül véget vetettem mindnek. Mindig eljön az a pont mikor úgy érezem, hogy nem kapok elég figyelmet, időt, nem értékelnek eléggé az emberek. A legrosszabb az, hogy kivétel nélkül mindenki dacára annak, hogy nagy nehezen megérti mi a probléma velem semmibe veszi azt, hogy nekem idő kell és pár hét után elvárja hogy nyissak a normális felé. Az igazságtalan és dühítő!!
Én magamban meg azt látom hogy nagyon cinikus vagyok ha emberi kapcsolatokról van szó, nehezen fogadok el embereket, a hibáikat felfújom. Így elég nehéz..
Én nem hiszem, hogy jó egyedül élni, ez nem lehet célravezető, hisz az ember mindig is társas lény volt. De ha így formálódik az ember személyisége valóban könnyebb elfogadásra berendezkedni sokkal egyszerűbb, mint csatákat vívni egy állítólag boldogabb életvitelért.
Én azért még küzdök magamban nem tudom elfogadni :)
A munka terén a kommunikációs képességek nagyon jól fejlődtek, de volt egy komoly állásinterjúm ősszel ami ezt az egész tézist alapjaiban megingatja. Szétesés, szorongás, izzadás, a logikus gondolkodás megakad (nagyon gáz szakmai kérdések közben)...ezeket soha nem fogom legyőzni ez esélytelen...persze hogy nem sikerült álmaim melója..
Szép új évet!

eltévedve 2016.08.22 17:38:17

Szia.
Elolvastam és közben néhány emberi tulajdonság jutott eszembe.
Lelkiismeret, őszinteség, kishitűség, szorgalom, önkritika, mások előtérbe helyezése.
Milyen lennél ezek nélkül? :)
Igazából egy kicsit önzőbb, gátlástalanabb, kevésbé szorgalmas, kicsit önteltebb szeretnél lenni.
És ezáltal válnál magabiztosabbá, a döntéseket így könnyebben meghoznád, az élethelyzeteken gyorsabban átlendülnél.
Kérdés akarod-e képes vagy-e rá.
Persze ez nagyon sarkított megközelítés. :)

eltévedve 2016.08.08 19:35:20

Sziasztok.
Én szeretem a munkámat, mert abban jó vagyok, sok elismerést pozitív visszajelzést kapok.
Szeretek dolgozni a közvetlen kollégáimmal, a magam módján még beszélgetek is sokat :)
De már lassan egy éve utálok bejárni, már teljesen ott tartok, hogy hátat fordítok az egésznek.
Vannak körülmények a munkahelyen amiken nem tudok változtatni és szépen lassan felőrölnek belülről. Látom, hogy más "normális" kollégákat is zavarja, de ők kilépnek a munkahelyről délután és elfelejtik. Ettől még nekik remek életük van.
Engem meg kicsinál és csak depressziós leszek az egésztől.
Ezzel csak azt akarom szemléltetni, hogy még egy olyan munka is okozhat problémát amit valaki tényleg szeret éveken keresztül.
Elég ha beülsz egy másik asztal mögé, ugyanazt csinálod, vagy még jobbat, de máris utálod.
Nyilvánvaló mi a megoldás, kevésbé kell függeni a munkától.
Csinálni kell, szabad szeretni is, de nem szabad, hogy ez legyen az egyetlen pozitív az életben.
barátkozz
bulizz néha
sportolj
tanulj
élj párkapcsolatban
olvass
nézz filmeket
élj teljes életet
Szép lista, de én ehhez kevés vagyok. Egyszerűbb sajnáltatni magam, egyedül, magányosan, otthon egész hétvégén.
El kellene kezdenem ember módjára viselkedni, különben valami megint jó helyett rosszá válik és már borul is a kártyavár.

eltévedve 2016.08.03 00:02:22

www.16personalities.com/hu/az-intp-szem%C3%A9lyis%C3%A9g

Nagyon igaz rám :)

eltévedve 2016.05.29 09:47:07

Hello.
Ha körbe nézünk magunk körül akkor rájövünk, hogy mit tanulhatunk az igazán intelligens emberektől. Semmi nem működne nélkülük abból amiért jó élni a 21. században. De ők általában a felsorolt többi intelligencia kategóriában fejletlenek ez valóban így van, gondolom nem véletlenül alakul ez így ki egy magasabb intelligenciával megáldott agyú embernél.
"Szerény véleményem az, hogy az igazi intelligenciát eredményekben lehet mérni. Hiába tölt ki valaki a teszten 140 pontot, ha 30 évesen magányosan él a szüleivel. Tőle mit lehet tanulni? Max azt, amit nem kell csinálni." - :) ezen egy jót mosolyogtam, meg persze elgondolkodtam, hogy tényleg mit is?......de azért lehet hidd el
Jók az írásaid egyébként, tetszenek. :)

eltévedve 2016.05.11 21:52:06

@KovacsPista777: Csatlakozom az előttem szólóhoz, nekem is ez a blog segített, választ kaptam olyan kérdésekre amikre magamtól nem tudtam volna választ adni. Én Szombathely és vonzáskörzetéből keresek extrém introvertált embereket. Szükségem lenne személyes beszélgetésekre.

eltévedve 2016.04.10 10:30:19

@Daniellaaa: Köszönöm a visszajelzéseket.
A külső segítség, a lány akiről írtam sok pozitív lökést adott, ennél többet nem is adhatott volna. Több is jönne, de a bennem lévő hibák miatt ő nem akar szorosabb baráti kapcsolatot velem attól félek.
Belőlem hiányzik a belső hajtóerő, a motiváció, a boldogság igénye, az mindenek feletti élni akarás, az ismeretlen keresése és önmagam szeretése. Ezt ő is elutasítja ahogy a többi ember is. Ezért vagyok egyedül. Persze nem hiányzik egyik sem, csak a negatív gondolkodás elnyomja. Az összes külső és belső hibám ebből következik és ezért nem változok.
Az utóbbi hetekben csak az önvizsgálattal töltöttem az időmet.
Az emberekhez való viszonyom érzékelhetőn javul, de csak azért, mert ennyire önzetlenül segített valaki rajtam. Ezt fenn tudom tartani, mert akit el tudok viselni azzal tényleg kedves, segítőkész és normális vagyok. Most még jobban magamhoz tudom engedni ezeket az embereket és értékelni őket.
A belső hibáimat már nem szégyenlem, mert tudom a gyökerét, ezt eddig teljesen másképp láttam.
Célokat határoztam meg a környezetem és magam megváltoztatására.
De itt elakadtam.
A célok megvalósításához kellene a belső motiváció, meg a többi hajtóerő. És ezt nem tudom erősíteni magamban, rutinból elnyomok mindent. Húsz éves beidegződés tökéletesre fejlesztve.
Az ő segítsége kevés. Más nincs az életemben aki segíthet.
Én most megtapasztaltam, hogy egy ember törődése, pár órányi beszélgetés, sok levél és üzenetváltás mennyi segítség nekem. Ebből kellene még több és még mélyebb.
Most lenyugodtam és az utóbbi hónapokban szétcsúszott munkahelyi helyzetemet próbálom rendezni.Olyan pozícióba kerültem ami sokkal zártabb mint a korábbi és míg az előzőt élveztem a mostani csak problémákat szül. A legrosszabb, hogy én kértem magamnak ezt az előléptetést, jól mutatja mennyire nem voltam tisztában eddig azzal, hogy én komoly odafigyelést igénylő problémákkal küzdök. Rengeteg ilyen döntést látok a múltban, amit most másképpen hoznák meg. Ezért fontos a felismerés.
Közben elkezdem keresni az ilyen embereket mint én, az segíthet rajtam is. Ennek a módszereiről valaki írhatna, mert én nagyon szűk körben mozgok és nem találom őket.
Én a tudatos öngyógyításban továbbra sem hiszek de látok más lehetőségeket és ez reményteli.
Most rengeteg hamis képtől szabadultam meg és ezek helyébe a valós képek kerültek, ez hatással lesz a gondolkodásmódomra.
Már jobban fel tudom vállalni a hibáimat, mások előtt és ez lehet áttörés az emberi kommunikáció terén.
Rájöttem nekem mit szabad csinálnom és mit nem, ha erre odafigyelek akkor kevesebb negatív és több pozitív élethelyzetem lesz.
Törekedni fogok arra, hogy a rengeteg egyedül töltött időben hasznos tevékenységet végezzek, a korábbi negatívok helyet. Több olvasás, tanulás, mozgás.
Ezek együtt hozhatnak áttörést, de lassú folyamat lesz.

Köszönöm még egyszer ezt a blogot, nekem ez nagyon sokat segít!

eltévedve 2016.04.11 22:33:25

@.zifd: Szia.
A gyógyulás nem motivál, mivel ezt nem lehet gyógyítani. Én egy percig nem gondolom, hogy én 1 naposan ilyen voltam. Ilyenné engem az elmúlt 30 év tett, főleg az első 20. Ez egy extrém negatív irányba történő elcsúszása a gondolatoknak, vissza kell tolni a jó irányba. De 30 év nem lesz 3 hónap alatt ellensúlyozva. Változtatni szeretnék rajta, igen önmagam miatt. Mert akarok egy jobb második részt, szinte minden kimaradt az elsőből csak rossz volt. Ez egy óriási dolog, mert ez eddig fel sem merült bennem, teljesen lemondtam róla. Köszönet annak a lánynak még egyszer :). Nem tudom hol volt eddig.:)
A Dr.Richard-terápiát próbáltam, nekem nagyon hamar visszalöki az ilyen dolgokat az agyam. Nekem elképesztő módon tud védekezni az agyam az ilyenek ellen. De én ezt szeretem egyébként ezt nem akarom teljesen elveszteni ez már a személyiségem része. Az introvertáltság pedig jó dolog szerintem. Látom a másik végletet nap mint nap és csak megerősít ebben.
Látnom, éreznem, olvasnom, hallanom, fognom kell a pozitívat különben semmit nem ér nálam és nem haladok.El kell hinnem, hogy amit érzek az pozitív
Most ezeket keresem, próbálom megtalálni.
És magamfajta embereket keresek, mert őket akarom "használni" az ők és az én pozitív irányba tolásomra.
Persze belül is vannak rendbe tenni valók és persze kívül is.
Belül fontos az állandó önvizsgálat és egy reális kép kialakítása.
És valóban feszegetni kell a határokat.
Ma mondtam meg a főnökömnek, akivel nagyon jó szakmai viszonyban vagyunk évek óta, hogy rájöttem arra, hogy egy introvertált szocfób vagyok. A témáról beszélgettünk és kiderült, hogy ő is foglalkozik ezekkel a dolgokkal.Gond nélkül kimondtam, ő bólintott és beszélgettünk tovább.Ez többet ér minden terápiánál. Egy spontán élethelyzet amit fél éve elképzelhetetlennek tartottam volna.
Az én agyam rengeteget pörög, sokszor megállás nélkül. Ezt lehet vezérelni és használni jó dolgokra. Én ezt már régóta tudom. Én munkára és tanulásra szoktam befogni. De ha negatív hatást kap akkor ez szinte lehetetlen és akkor jön a befordulás.
A külső dolgok meg szinte kiabálnak.
Ha nem tetszik a munka válts ha tudsz és van erőd.
Ha utálsz otthon lakni, akkor válts ha tudsz és van erőd.
Ha nem tetszel magadnak kívülről tegyél ellene amit lehet, vagy fogadd el ha nincs erőd megtenni a lépéseket.
Remélem sikerül, tényleg csak rajtam múlik. Csak magamat kell legyőznöm, de ehhez a körülöttem lévő világot kell használnom.

eltévedve 2016.04.02 21:29:48

Szia.
Nagyon mély érzéseket kezdtem érezni egy lány iránt, akivel ráadásul napi kapcsolatban voltam és vagyok még mindig.
Az egész életemben "bevált" elnyomás, elbújás, elmenekülés nem működött és az érzés már elviselhetetlenné vált.
Végül "szembesítettem" magam a lánnyal, ő pedig ízelítőt kapott abból milyen egy ennyire bezárt emberrel beszélgetni. Egy pillanatra nem tudtam szóban megnyílni, csak írásban sikerült. A beszélgetések az ő részéről nagyon gyorsan átalakultak segítő beszélgetésekké, ez nagyon kedves volt tőle. De nem értette a bezártságom igazi okát, mert ő a normális emberek közül való, így nem is tudott segíteni.
Egy nagyon jó tanácsa viszont volt, az ő irányába táplált érzéseket éljem át és ne nyomjam el és az segíteni fog nekem.
Ezt én nem értettem, hisz én egész életemben az ellenkezőjét csináltam ha zavaró ingert kaptam.
De megpróbáltam és láss csodát nehezen de sikerült. Már feldolgoztam és tudom kezelni az ő létezését.
Mivel eléggé extrovertált ember már egy minimálisan zavar is néha egy két dolog körülötte, de nagyon pozitív emberi élményeket kaptam tőle és nyitott vagyok a kommunikációra vele. Néha írok neki ha valami van velem és ő mindig segítőkész. Ő az egyetlen kapaszkodóm jelenleg.
Ez az egész "élménydús" pár hónap késztetett arra, hogy alaposan magamba nézzek és megkeressem azt, hogy velem mi a baj valójában.
Az internet (például ez a blog), könyvek és az önvizsgálat segítségével tudtam meg végre mi a helyzet velem.
Ezeket a témákat mindig kerültem, soha nem olvastam róluk, pedig elég széles látókörű, intelligens embernek tartom magam. Azt gondolom ezeket én szándékosan kerültem el.
Eléggé megdöbbentő élmény volt a megvilágosodás.