M.anyu 2016.04.19 20:55:05

@atpijkamo120: Ez nem vallás kérdése. Szerettünk volna harmadik babát, jött és velünk volt, mi örültünk neki. Amikor az édesanyának a hasa hullámzik, a 18-20 hetes már teljesen kifejlett magzata a hasában ugrál, mocorog, akkor nem is kérdés. Minden más kikapcsol, csak a gyerek és az anya van - meg persze a család. Együtt örültünk a testvérkének. Úgy gondoltuk, hogy ha minket választott, akkor várjuk szeretettel. Ő kellett a mi életünkbe. Őszinte leszek, úgy érzem, hogy most lett teljes a családunk. Sőt, férjem villamosmérnök, a szakmájában elismert, de neki sem okozott problémát. Szereti őt, játszik vele, úgy gügyög neki, ahogy a másik két átlag fejlődésű rosszcsont gyermekünknek gügyögött ennyi idősen. Nekünk Matyi egyszerűen nem jelent gondot. Az egyetlen, ami gondot jelenthet, a kirekesztés. Matyi és a vele járó "nehézségek" - ha lehet annak nevezni - nekünk az életünk része, nem gond, hanem megoldandó kérdés. Nehéz ezt így megérteni... aki látja Matyit, érti, mire gondolok... Ő egy jelenség a maga vidámságával, kedvességével, ahogy a kis kezecskéivel tapsikol, ha meglát valakit, ahogy vidáman kurjongat, mindenkinek dumál, mindenkire mosolyog... ő egyszerűen csak ... ő a mi Matyink... szeretjük és kész. Úgy, ahogy van. :)

M.anyu 2016.07.06 05:25:38

@atpijkamo135: Értem, amit mondasz, de én ettől még nem szerettem volna megölni a fiam. Matyi jött és van. Nemsokára írok még róla. Neki ugyanúgy joga van az életre, mint bármelyik másik gyerekre, az örökbefogadott gyerekre is természetesen. Én előre nem tudtam, hogy Down-szindrómás lesz. Amikor esélyem volt rá, hogy tudjak róla, akkor Matyi már 18-20 hetes volt. Egy gyerek 12 hetesen már teljesen kifejlett. Hullámzott a hasam, ugrált benne, vidám volt, ahogy kint is. Hogy jutott volna eszembe bármi is? Örültem neki, ahogy a többinek is. Örökbe már nem tudunk fogadni, mert Matyinak és a testvéreinek szüksége van ránk. De ha a környezetünkben lesz, aki ebben gondolkodik, ösztönözni fogom rá. :) Tudom, hogy sokaknak ez a megoldás... nekünk más az út, amin járunk... de nekünk ez az út tökéletes.

M.anyu 2016.07.06 05:34:22

@atpijkamo120: Egyébként hogy őszinte legyek, akkor, amikor az édesanya hasában van egy ilyen aktív gyerek, aki egész nap ugrál, folyton hullámzott a hasam, erőteljes jelzéseket ad folyamatosan, eszembe sem jut, hogy baj van. De egyébként tényleg baj van? Nekem nem baj, hogy többet kell vele foglalkozni. A testvérek látják, hogy mit csinálok és ők is csinálják utánam: Anyaaa, fejlesztem Matyit. :) Összevesznek rajta, hogy ki játsszon vele. Ők nagyon szeretik Matyit. Én láttam felnőtt Down-szindrómásokat. Sokat láttam, mert a főiskolán muszáj volt. Nagyon széles a skála. Láttam olyat, aki nem tudta a száját becsukni és láttam olyat is, aki egyedül elment dolgozni, önállóan él, a telefonját kezeli, elküldi a képet nekem, amit kérek, mindent önállóan csinál. Az a fiú is olyan szép, mint Matyi. :) És olyan ügyes... nagyon ügyes, kedves... Nekem nincs azzal gondom, hogy ő nem lesz egyetemet végzett, bár már van néhány Down-szindrómás, aki egyetemet végzett, ha kíváncsi vagy, szívesen belinkelem neked őket. :) De nekem jó lesz az is, ha pincér vagy kertész lesz... mert mi a garancia, hogy a másik gyerekem nem fodrász akar lenni? Fodrász Down-szindrómás is van, sajnos nem Magyarországon, mert itt nem lehet... itt semmi nem lehet... egyelőre... remélem, ez változni fog, különben sajnos nekünk sem lesz itt helyünk... Ha nem változik az oktatási helyzet, sajnos nekünk is mennünk kell külföldre... De én addig dolgozom érte, hogy ez ne így legyen, mert szeretek itthon lenni. Szeretném, ha Matyi itthon lenne adófizető állampolgár. Mert mi arra neveljük őt, hogy az legyen. :)

M.anyu 2016.05.22 17:44:54

@Zsuzsi25: Nincs 100%-os szűrés, de nem gond, mert mi nem kértünk amniocentesis-t. Tudtam, hogy 50% a kockázat, de úgy gondoltam, hogy bármelyik gyerekkel vannak nehézségek. Ha őt kapjuk, úgy kérjük, ahogy van. Nézd meg a többi bejegyzésünket és lásd, Matyi édes baba, cukorfalat :) Soha egy percig nem gondoltam rá, hogy elvetessem és örülök neki, hogy így érzem :) Abban ne legyél biztos, hogy soha nem lesz önálló élete. Nézd csak meg: downbaba.hu/csalad/sokkal-szurkebb-lenne-a-szemelyisegem-a-down-szindroma-nelkul-pablo-pineda-interjuja/
Ő csak az egyik, de nagyon sokan élnek önálló életet.

M.anyu 2016.03.31 04:24:55

@prolee: Megértelek. Hidd el, én is végigrettegtem az előzőt, el is vetéltem. Akkor változott meg bennem ez a kérdés, de ezt megírtam az előző bejegyzésben. Nem mondanám azt, hogy könnyű azzal a gondolattal élni, hogy nem tudod, hová fog járni iskolába a gyereked, nem tudod, hogy fog-e majd dolgozni vagy nem... de azon vagyok, hogy megteremtsük a lehetőségeket számukra. Tudod, nagyon sok Down-szindrómás felnőtt képes lenne ilyen-olyan munkákat ellátni, ha lenne lehetőségük. Ezt csak mi, érintett szülők tudjuk megváltoztatni és a sok támogató, mert vannak ám olyanok is, akik nem érintettek és komoly munkát fektetnek az ilyen-olyan akadályozottsággal élők megsegítésére. Unokatestvéredett nagyon sajnálom... Sok terápia van már, dévény és társai, ami sokat tud segíteni abban, hogy egy nehezített életminőség jobbá váljon, de sajnos valóban előfordulhat, hogy valaki súlyosan fogyatékos, az nagyon nehéz élethelyzetet jelent... De tudd, hogy neki a gyermeke és fáj, ha nem fogadják el őt... Ha tudsz neki segíteni néha, azzal nagyon-nagy dolgot teszel. Persze nem kötelező, csak ha esetleg mégis néha ráérnél... akárcsak meghallgatni őt vagy vásárolni neki, főzni neki egy kávét... van segítsége?

M.anyu 2016.03.31 04:30:54

@atpijkamo120: Tudom. Aki blogot ír, ezzel számol. Nem célom senkit megváltoztatni. Természetesen sokan nem értenek egyet, hiszen milyen őrület egy "fogyi" gyereknek örülni? Nekem Matyi nem egy fogyatékos vagy sérült gyerek, nekem Matyi a fiam. Olyan gyermekem, ahogy a másik kettő. Ugyanúgy buliznak együtt, ugyanúgy örül, ugyanúgy küzd, ha nem éri el a játékot, ugyanúgy sír, ha valami nem tetszik, ugyanúgy hisztizik, ha nem azt akarja enni, amit kap, és nagyon-nagyon ölel, nagyon-nagyon kapaszkodik belénk, nagyon-nagyon boldog tud lenni, minden boldoggá tudja tenni. Nagyokat tud nevetni. Eszik, iszik, játszik, bújik, örül az apjának, amikor hazajön a munkából, ahogy a másik kettő. Lassabban fejlődik és nem lesz Einstein, de ha képes lesz egy egyszerű munkát ellátni és boldog ember lesz, nekem ez tökéletes. Ez az én véleményem, hiszen én az anyja vagyok. De más gondolhat mást, én tisztelem mások véleményét. Ha nem bántanak meg vele. Köszönöm, hogy te nem tetted!

M.anyu 2016.04.19 20:44:45

@Fodor Balázs: Elnézést... időnként megszakítom a blogírást és nem tudom követni, hol tartottam... most így visszanézve, valóban gyakran szerepel... igazából nehéz blogírásra időt szakítani három gyerek mellett...

M.anyu 2016.04.19 20:42:08

@tralalala: Köszönöm! :) Nagyon sok örömet szerez nekünk, valóban. :) Vicces, vidám, kedves, temperamentumos, nagyon kivételes kis babóca. :) Majd ha lesz időm, megosztok egy videót, ahol látszik, hogy játszik a testvérekkel. :) Nagyon akar, megy, törekszik, motivációja nagyon erős :) Benne akar lenni a játékban, kommunikálni akar, már nagyon várom, hogy beszéljen, mert nagyon sok mondanivalója van :) Folyton próbál rávezetni minket, hogy megértsük, mit szeretne :) Persze, ezt így nem lehet érteni... de akik ismerik őt, mindenki azt mondja, hogy soha nem gondolta volna, hogy így néz ki egy Down-szindrómás kisbaba. Bevallom, én sem... :)