Regisztráció Blogot indítok
Adatok
B.Molnár Judit

7 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Miért csak egyszer egy évben gondolod/kívánod a boldog új évet? Miért csak kapmpányszerűen kívánunk jót másoknak és magunknak?  Az év fordulóján az évszám végén leváltja az egyik számot egy soron következő. Ennek a számcserének valami mágikus erőt tulajdonítunk. Abban bízunk, hogy ezzel az új…..
A táplálkozás alapvetően egy olyan élettevékenység, amely során az élőlény a szervezete felépítéséhez szükséges anyagokat és energiát biztosítja. Egy egyszerű folyamat, amely során a felhasznált anyagokat pótoljuk. Valóban csak ennyi lenne?  Egy tapírnál lehet, de az embernél biztos, hogy nem. Mi…..
B.Molnár Judit 2018.12.15 12:58:56
@midnightcoder2:
Kedves @midnightcoder2!
Köszönöm hozzászólását, mely némileg igazolja, hogy a táplálkozáshoz érzelmek tapadnak. Így válthatott ki reakciót is önben egy ilyen kis egyszerű téma. Igen, enni mindenki tud. Igen egyszerű a technikája. Nem is foglalkozunk különösebben az emésztőrendszerünkkel, mert sosem látjuk. Ha sosem fáj a gyomrunk, azt hisszük, minden OK. Az viszont teljesen elkerüli a figyelmünket, hogy az immunrendszerünk 80%-a a bélben lakozik, az egészségünk legfontosabb eleme ez a mikrobiom rendszer. Ennek ideális összetételét a bevitt táplálékokkal tudjuk teljesen tönkre tenni és minden valószínűség szerint már tönkre is tette a lakosság nagy része, köszönhető ez a jelenlegi élelmiszer- és gyógyszeriparnak is. Mivel érzelmi szálak kapcsolódnak az evéshez, a reklám-, gyógyszer- és élelmiszeripar ezt nagyszerűen meglovagolja, végtelen evésre biztat, aminek hatását gyógyszerekkel próbálja helyrehozni. A bélrendszer anomáliái nem csak fizikai, hanem pszichés problémák, autoimmun betegségek kiinduló pontjai is. A lakosság több mint 50%-a elhízott, egyre nő a táplálkozási zavarokkal küzdők száma és egyre több esetben igazolódik be, hogy bizonyos megbetegedések alapja a rossz bélrendszerünkben keresendő. Életünk során elfogyasztunk kb 50 tonna élelmiszert, amiben a hasznos anyagok mellett az amúgy veszélyes hulladéknak tartott anyagok is bekerülnek, közvetlenül a bél nyálkahártyájára. Konkrétan az ürítésről nem szándékoztam írni, bár érdemes lenne. A salakanyag nem ér szót gondolnánk, de sokan mérgezik magukat, mert nem ürítenek rendesen. Ebbe nem bonyolódnék bele, de elgondolkodtató az is, hogy létezik autoimmun betegség esetén székletterápia. Van viszont jó szakirodalma a témának, ha egyet kiemelhetek: Giulia Enders: Bélügyek.
Hozzászólásában az nem jelent problémát számomra, hogy minősítette a cikket, egyúttal engem is, sokkal inkább az, hogy mindenkit, akinek valami problémája van az étkezésével. A sejtésem az, hogy valószínű a saját étkezésén is lenne mit javítani, ugyanis, ha az teljesen OK lenne, simán túlsétál egy ilyen blogbejegyzésen, vagy ha véletlenül elolvassa, szó nélkül tovább lapoz, mert semmilyen húrt nem pendít meg az írás.
Amúgy nem ragadok le ennél az egy témánál, javaslom elolvasásra a blog többi bejegyzését is.
Gyermekkoromban  nem volt adventi koszorúnk és  nem hallottam az advent kifejezést sem. Viszont izgatottan várakoztam. Vártam a karácsonyt. Úgy december elejétől. Aztán felnőttem, feleség és anya lettem. Innentől kezdve nekem kellett megteremtenem a karácsony hangulatát. A világ kitárult, az…..
Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy munkatársaink is emberből vannak. Különböző tulajdonságokkal, hangulatokkal,  érzésekkel, gondolatokkal. És ennyi. Ennyi a közös bennünk. Az, hogy ezek a tulajdonságok, érzések, gondolatok milyenek, az már teljesen egyedi. Mert nem mindegy, milyen családban…..
B.Molnár Judit 2018.11.28 09:15:13
@Nem taggyűlés volt: Valóban nem egyszerű, mert általában nincs benne a napi gyakorlatban. Ahhoz, hogy egyszerűvé, napi rutinná, szokássá váljon, gyakorolni kell. A gyakorlást érdemes akkor kezdeni, amikor viszonylag kiegyensúlyozott lelkiállapotban vagyunk. Így a feszült, élesebb helyzetekben már nem kell erre külön figyelmet fordítani, mert automatikusan belép a kérdezőfunkciónk.
Bármily hihetetlen, a munkatársad is ember. Még a főnököd is. Nekik is vannak hangulataik, rossz periódusaik, stressz a munkájukban (nem csak a tiedben), kamasz gyerekük, kiégő félben lévő párkapcsolatuk, undok szomszédjuk. Sosem lehet tudni, hogy akivel egy légtérbe kerülsz, éppen milyen állapotban…..
Hétfő reggel. Nehezen ébredsz. Húz vissza az ágy. Odakint minden szürke. Biztos hideg is van. Valami potyog az égből. Nem eső, nem hó. Olyan tűhegyes, ami, ha az arcodba vág, fáj. Nincs kedved kimenni. Sőt, még a paplan alól sem akarsz kibújni. Különben is, nincs jó kedved. Még ki sem másztál az…..
Kérdezek. Sokat. Másoktól - és magamtól. Másoktól másokért - hivatásból. Magamtól magamért és másokért - ez már szabadidős tevékenység. Bármely területre sodort az életem, mindig az ember, a különböző helyzetekben tanúsított reakciói, viselkedése, gondolatai kerültek figyelmem középpontjába.…..